Pest Megyi Hírlap, 1981. június (25. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-14 / 138. szám
VÁCI írta A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM. 138. SZÁM 1981. JÚNIUS 14., VASÁRNAP Ahonnan az egyeilen férfi is megszökött Feladatuk: a szolgáltatás Az ember tárcsázza a 01-et, a távolsági bejelentőt: sürgősen szeretne hivatalos ügyben beszélni valakivel. A telefon kicseng egyszer, tízszer, húszszor, majd foglaltsági jel ugrik be. Kezdődik elölről, de az ismétlés sem sikerül. Csak harmadszorra veszik fel a telefont: — Tessék, bejelentő. — Kezét csókolom. Kérem, a 10-095-nek legyen szíves kapcsolni... — s mondom, melyik vállalatot, s azt is hozzáteszem: sürgősre kérem a beszélgetést. — Rendben, jegyeztem — hangzik búcsúzóul. Aztán eltelik negyedóra, félóra, egy, majd két óra. Reklamálás: „kis türelmet kérünk, nagy a zsúfoltság” — mondja nyugodtan a kisasszony. Türelem? Az ember legszívesebben darabokra törné a készüléket, annyira dühös, s elátkozza magában az egész postát. De vajon használ-e valamit a zsörtölődés? Vajon pit szólnak mindehhez azok, akik a vonal túlsói végén ülnek? Hogyan látnak ők minket, ügyfeleket, s mi a véleményük saját munkájukról? — Ezekre a kérdésekre akartam választ kapni, ezért felkerestem a váci posta tavbeszélőosztályát és a központban dolgozó asz- szohyokat, lányokat Egészségre káros Berecz Józsefné hivatalvezető-helyettes még az irodában válaszol néhány kérdésre. — Mi alapvetően szolgáltatunk, ez itt mindennek az alapja — mondja. — Régebben nagyobb ázsiója volt ennek a szakmának, ma már nem any- nyira kapós. Hivatalosan csak érettségizetteket vehetnénk fel, de meg kell alkudnunk: jelenleg többen vannak a nyolc általánost végzettek, akiktől viszont megköveteljük, hogy tanuljanak. Hogy mi az oka ennek a népszerűtlenségnek? Sokféle dolgot lehetne említeni, de talán hadd kezdjem azzal, hogy ma már bizonyos: ez a munka erősen igénybe veszi az embert, olyannyira, hogy esztendőkkel ezelőtt az egészségre káros, volta miatt hét órára csökkentették a napi munkaidőt. A másik pedig talán az, hogy nálunk nincs szabad szombat — legalábbis hivatalosan —, s gyakran ünnepeken, vasárnap is dolgozni kell. A munkaerőhiány évek óta nehezíti a központban a munkát. A fluktuáció most valamelyest csökkent, többen vállalják' hosszabb távon is. De ugyancsak gondot jelent, hogy sok a kismama, amíg ők gyermekgondozási segélyen vannak, a helyettesítésüket nagyon nehéz megoldani. Elvileg semmi akadálya annak, hogy férfiak is dolgozzanak itt, ám erre csak egy régebbi példát tud a hivatalvezető-helyettes említeni: az az egy szem fiú is hamarosan megszökött, mert az ügyfelek kinevették, amikor a hívásra mély baritonjával bejelentkezett: „tessék, bejelentő”. Meg aztán a keresetek sem túlságosan csábítóak. Egy kezdő 2 ezer forint körül visz haza havonta, s tízéves gyakorlat után sem sokkal több a bér 3 ezer forintnál. Berecz Józsefné felkísér a központba. Ott találkozunk dr. Bartha Endrénével, a távbeszélő osztály vezetőjével. — A távírdában segítettem, ma ugyanis Margit nevenapja van, s rengeteg a távirat — jegyzi meg. — De nemcsak én ugrok be alkalmanként kisegíteni, hanem mások is ugyanezt teszik az ilyen zsúfoltabb napokon. Tévét néznek A beszélgetést a központban folytatjuk. Hangunkat halkra fogjuk, hogy ne zavarjuk a pultoknál dolgozókat. — Láthatja, egy-egy műszakban tizenegy embernek kellene dolgoznia, de most is néggyé! kevesebben vagyunk — mutatja az osztályvezető. — Hogy mikor volt utoljára minden hely foglalt, nem is nagyon emlékszem, de volt már rá példa. Ahogy körbenézek, látom: az idegfeszítő napi hétórás leterhelést a posta a munkakörülmények javításával igyekszik elviselhetőbbé tenni. A nagy terem egyik sarkában heverő — ezen szundíthat az éjszakai ügyeletes —, meg pihenésre szolgáló fotelek. A szo- a másik felén kis asztalkán televízió. Az asszonyok kérték, mert estefelé jóval kevesebb a dolguk — a csúcsforgalom reggel nyolctól délután négyig tart —, s jut idő munka közben, a tévét is nézni. Változott itt más is, hívják fel a figyelmem, csak én kívülállóként nemigen veszem észre. A pultok, ha nem is a legmodernebbek, de sokkal jobbak, mint a régebbi, úgynevezett CB-s kapcsolószerkezet volt. — Panaszunk azért így is lenne bőven, ám mivel mi vagyunk az ügyfelekért, a néha előforduló goromba hangot kénytelenek vagyunk elviselni — folytatja az osztályvezető. — Pedig sokszor a sírás szorongatja a torkunkat, any- nyira megbántanak minket igazságtalanul. Mert mi sem tehetünk csőüt mond a közvélemény? A Volán 20. sz. Vállalat Vác} Üzemigazgatósága és a városi tanács végrehajtó bizottsága kéri a lakosságot, hogy a lapunk június 12-i számában részletesen ismertetett autóbuszkörjárat indítása előtt segítse a döntést megelőző tájékozódást. A megfelelő rovatok kitöltése, illetve aláhúzása után a levágott szelvényt egy héten belül dobják postaládába. S«................................. .........................—.................. IT T LEVÁGANDÓ Városi Tanács VB Vác. Pf. 101. Javaslom a tervezett autóbuszvonal létesítését a: A vonalon naponta, hetenként, kétszer, egyszer utaznék. A reális tarifa szerintem; 4 Ft. 2 Ft. (A kitöltőnek megfelelő szöveg aláhúzandó) Életkor . . . Városrész . . . Utca . ", | dát, s erre hadd mondjak egy példát. Vácról bárki közvetlen tárcsázással felhívhatja bármelyik budapesti számot. A vállalatok ügyintézői azonban mindig tőlünk kérik, hogy hívjuk fel a Volán 1. számú Vállalat egyik fővárosi kirendeltségét, s intézzük el az oxigéngáz-megrendelését, mert nekik nincs türelmük órákig ülni a készülék mellett. De bizony mi is gyakran csak hosszas kísérletezés után tudunk kapcsolatot teremteni a 138-407-es számmal. Egy kísérlet Tavaly megpróbálták kísérleti jelleggel bevezetni az ösztönző bérezést. A tapasztalatok alapján az idén megszüntették ezt. A feltételek között szerepelt az udvarias viselkedés, a gyorsaság, a pontosság, s ezeket jobbára teljesítették az asszonyok, lányok. De azzal már sehogyan sem boldogultak, hogy minden hónapban legalább öt százalékkal teljem sítsék túl az előző évi tervet. Ezt az is irreálissá tette, hogy több új távhívó központ belépte csökkentette valamelyest a bejelentő forgalmát. Legutóbb a vezérigazgatóság szakemberei is felmérést végeztek a bérezési rendszer, megváltoztatására, nem sok sikerrel. — Mindent elkövetünk, hogy az itt dolgozókból jó közösséget formáljunk — mondja befejezésül dr. Bartha Endréné. — Szocialista brigádunknak — amely 1964-ben alakult —' jelenleg huszonkét tagja van, közülük öten alapítók. Többször nyertünk el különböző kitüntetéseket, 1977-ben például az aranykoszorús jelvényt érdemeltük ki. Elköszönök. Útban hazafelé megfogadom: ha nem jelentkezik azonnal a 01, ezentúl nem bosszankodom. Most már tudom, mi a helyzet a vonal túlsó végén. Furuez Zoltán Nyári nap a könyvteremben A közelmúltban adtuk hírül, hogy kellemes hangulatú, gazdag helytörténeti irodalommal ellátott kutatőszobát hoztak létre a Vak Bottyán Múzeumban. A máris népszerűvé vált dolgozó- szobát nyáron is látogathatják az érdeklődők. Értesítést kapnak Ók heten, a gyermekekért Szilágyi Lajosné, a Hámán Kató Általános Iskola KISZ- titkára. Csak azt tesszük, ami emberi kötelességünk — mondja. A pedagógusok között hét frissdiplomás dolgozik. Űk heten alakították meg a KISZ- alapszervezetet. Ifjúkommunistaként többet akarnak ten- i)i a mindennapi kötelességüknél. Így vállalták el társadalmi munkában a kórházban fekvő beteg gyerekek tovább- tanítását, hogy ne okozzon nekik gondot az iskolai hiányzás, ne kelljen évet ismételniük. A felvételnél egy kórházi füzetbe beírják azoknak a gyermekeknek a nevét, akik két hétnél tovább maradnak ott ápolás alatt. Erről azonnal értesítést kapunk és máris megyünk tanítani — mondja Szilágyi Lajosné. — Félvesz- szük a fehér köpenyt, bemegyünk az osztálynak kinevezett társalgóba. — Nem megterhelő a beteg gyermekeknek, hogy a kórház- ban is tanítják őket? — Örülnek a segítségnek és megérzik, hogy a foglalkozás légköre más, mint az iskolai órákon. A külvilággal egyedül mi tartjuk velük a kapcsolatot, szüleik csak ablakon keresztül beszélhetnek velük, az orvosokat, ápolónőket meg mindennap látják, mint akikkel együtt Iáiknak. Az iskolát, a társakat mi jelentjük nekik. A tanulást nagyon komolyan veszik. Egy-egy tanítási napon, hetente kétszer-három- szor megyünk be hozzájuk, az egész gyermekosztály bekéredzkedik, s az elsősöktől a nyolcadikosig hallgatnak, figyelnek. Megkérdeztük az orvosokat, a pszichológust: jó ez így? Azt mondták, hogy jó, mert nagyszerű kollektíva alakul ki, a' többi is tanul és a gyermek is jobban készül, hiszen társai előtt nem akar szégyenkezni. — Mindez fizetség nélkül? — Egyszer beállított a lakásomra egy gyermek. Mint mondotta, az orvosoktól tudta meg, melyik iskolában tanítok. Ott megkérdezte lakásom címét és így keresett fel, hogy megköszönje, amiért felsőbb osztályba léphet. Orvosi ügyelet Június 15-től, hétfőtől az alábbi orvosok tartanak éjszakai ügyeletet a városban. Hétfőn: dr. Afra Tamás, kedden: dr. Gulyás Zoltán, szerdán: dr. Kiss Péter, csütörtökön: dr. Kovács Pál, pénteken: dr. Csömör Pál, szombaton és vasárnap: dr. Vajta Gábor. Az ügyeletét a régi kórház épületében (Vác, Március 15. tér 9.), a 11-525-ös telefonon lehet hívni. A beosztás hét közben megváltozhat. Moziműsor * Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): hétfőtől szerdáig a Fekete kalóz című, színes olasz kalandfiilmet vetítik, korhatár nélkül, 111-as helyáron. Szabó Gyula otthonában Miért lett ötvösművész? Koczogh Ákos „Fémművesség” díszalbumában többek között így mutatta be Szabó Gyula váci ötvösművészt: „1959-ben végzett az Ipar- művészeti Főiskolán; 1959- től az Ötvös Stúdió tagja. Szerepelt a IV. országos ipar- művészeti kiállításom, Ékszer ’70 kiállításon, Vácott, Kaposvárott, Prágában, Pozsonyban, Nottinghamban, Moszkvában,” Ma folytathatnánk: Műveit megismerték több európai országban, a ma élő, neves ötvösművészek csoportjának ismert tagja. Különös egyéniség. Érdemes odafigyelni szavaira. Hosszú út 1934-ben, egy szlovákiai kis faluban, parasztcsalád első gyermekeként született. Már gyerekként magában hordta az anyagból való alkotás vágyát Itt készült, általános iskolás társai körében az első „remekműve” is. Innét Tisza- kürtre kerültek, ahol a kovácsműhely formálódó vasai között kiélhette magát. Pár év múlva családja Babarcra költözött, ahol üzletben inas- kodott, de mondták neki: „Nem maradhatsz közöttünk, te tehetség vagy”. Mohács, gimnázium, fővárosi főiskola. Tanára Borsos Miklós Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész tanította meg őt arra, hogy sohasem az anyag, hanem az ember az érték, aki az anyagból művet alkot. — Persze, azért nem ment minden ilyen simán — mondja Szabó Gyula. — Rengeteg önmarcangolás, önképzés, megtorpanás, elindulás az életem sora. De megérte, ennél nincs szebb: Az alkotás boldog készülődés, fájdalmas szülés, a teremtés öröme. A szekrényen domborított ornamentikával készült kely- hek, serlegek, gyertyatartók, díszdobozok. Puha metszésű állati, emberi figurák geometriai elrendezésben, de a nonfiguratív díszítésekben is felfedezhetők ezek rokonvonásai. — Mit tart a legszebb alkotásának? — Amit ezután csinálok. ' Nem állhatok meg ötvenedik éve felé hajlik és keresi a jobbat, pedig van már elismert stílusa. — Igaz, de nem állhatok meg. Minden munkámban kell, hogy legyen fejlődés. Ha megállók, akkor minek vagyok? Serleg Szabó Gyula műhelyéből Kusvay Gábor felvételei A műhely. Kezébe vesz egy apró vörösrézlapot. Elmélyül - ten kutatja benne a formát. Már venné is kézbe az ezernyi szerszám közül a hozzávalót, a sorakozó kalapácsok közül a legjobbat. — Álma? — Arannyal, kövekkel, színes zománccal dolgozni. — Hobbija? — Szebbé tenni a világot Ezért lettem ötvösművész, talán ezért szeretek kertészkedni is. Dicsérem a kertjét. Rózsa mindenfelé, úton, kerítésen, a háza falán. M. Gy. Jegyzet A szakma becsülete Építőmunkás. Korunkban sokatmondó foglalkozási elnevezés. Tartalma, jelentése szimbólum is lehet, s az is. A házak, gyárak, objektumok összessége, melyek kezük munkája nyomán emelkednek, az épülő szocializmus anyagi, műszaki alapjait jelentik. Nemcsak házépítők, hanem az új társadalom építői is a ma ünnepet ülő szervezett munkások, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete tagjainak népes tábora. A városban és a járásban, itt a Duna bal oldalán is van mit és van kit ünnepelnünk. Most őket, minthogy a tavasz és a nyár egy-egy vasárnapját egy-egy jeles szakma vagy iparág szellemi és fizikai dolgozóinak tiszteletére je lölik meg a naptárban, s ilyenkor visszapillantunk eredményeikre, sikereikre, a legjobbak pedig anyagi és erkölcsi elismerésben részesülnek. A mai ünnepeltek munkáját dicsérő alkotások naponta tűnnek a szemünk elé, egy részükben élünk, lakunk. A kézműiparból folyamatosan átváltozó ágazat dolgozói az elmúlt évtizedekben új városrészek falait emelték, ódon városrészeink alacsony házai fölé és közé modern vonalú épületeket építettek úgy, hogy a városképet nem rontották, hanem fiatalabbá, a régi és új harmóniáját megteremtve szebbé tették. Utak, hidak, betontömbök. A gépesítés, a fizikai munka folyamatos könnyebbedése ellenére sem könnyű munka gyümölcse a kisvárosból közepessé nőtt, jól urbani- zált település megteremtése, s nem könnyű a még előttük álló feladat sem. A levegőben sűrűn szálló cementport el lehet viselni, de megszokni nem. A cementgyári munkások változatos munkakörei közül nem egynek ma a tüzes égetőkemencék mellett kell elviselni a nyárelői forró- ságot. A cementeskocsik mégis mindennap telt puttonnyal indulnak a váci és környékbeli, no meg a budapesti építkezésekre, hogy minél gyorsabban, minél több lakás épüljön. A DCM dolgozói a Börzsöny hegység rétjein tartják vidám kirándulásukat. ünnepnek számított a minap az az alkalom is, amikor a járás egyik vezető testületé előtt adtak számot az örbottyáni téglagyár vezetői munkájuk fejlődéséről. Aki ismerte valaha az előd őrszentmiklósi téglagyárat, s az ott dolgozók élet- és munkakörülményeit, a téglagyári házak lakóinak helyzetét, lemérhette, mit jelent a különbség. A modern gépsorokkal felszerelt nagyüzemben már nyoma sincs a kézművesség emlékeinek, s éppen ezért javíthatták meg az itt foglalkoztatott nők arányát, akik többsége köny- nyűgépkezelőként dolgozik. Akiket tisztelünk, azokhoz őszintéknek is kell lennünk, s hozzájuk a saját érdekükben is kritikusnak. Nem ünneprontás, ha az építők tisztelete mellett, az építők sokoldalú társadalmi-gazdasági felelősségére is emlékeztetünk ezen a napon, mivel holnap ismét kezdődik az érdemi munka. Többek között a Vácott felépítendő, öt év alatt 950 —1000 családnak otthont adó lakásért, ABC-áruhá- zért, fűtőműért. Nem mindegy, hogy határidőre, vagy azon túl készülnek el a várva várt objektumok, s milyen minőségben. Az sem, hogy mennyiért. A határidő, a minőség, a költségek lehetséges csökkentése az anyagtakarékossággal, jobb munkaszervezéssel, olyan tényezők, melyek a szakma becsületének, színvonalának, tekintélyének meghatározói. Kovács T. István ISSN ti33-S1S# (Váot Hírlap) 4 I
