Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-07 / 105. szám
« -é/Pr jf K/unap 1981. MÁJUS 7., CSÜTÖRTÖK DIÁKFESZTIYÁL EGER 81 Nemcsak győztek, nyertek is A rövid tudósításba ennyi kerülne: 300 Pest megyei diák, 700 budapesti, Szolnok és Nógrád megyei társával együtt vett részt Egerben, az országos diákfesztiválon, április 29-től május 2-ig. A megye gimnazistáit, szakmunkástanulóit, szakközépiskolásait képviselő csapat tagjai Aszódról, Ceglédről, Dunaharaszti- ból, Érdről, Fótról, Monorról, Nagykőrösről, Vácról érkeztek Dobó és Gárdonyi városába, ahol igazi fesztiválhangulat, ezer- színű kavalkád fogadta őket, s ennek részeseiként maguk is bemutathatták: a művészeteknek nemcsak kedvelői, de értő művelői is. Nem tértek haza üres tarsollyal. A hat fesztiváldfiból egyet a gödöllői Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola diákjai, egy másikat pedig a váci 204. szánni ipari szakmunkásképző intézet tanulói kaptak. A hat legnépszerűbb között voltak a fóti Gyermekváros pol-beat- és Csiribiri együttesének, s az érdi Vörösmarty Gimnázium irodalmi színpadának tagi-«. Pest megye nyerte a nézőtoborzási versenyt, s ennek jutalmául egy zsák pattogatott kukoricát, a nontversenvek eredményeiért — megosztott első díjként — pedig egy zsák csokoládét kapott a csapat. így kezdődött Az egri pályaudvaron peng a gi,tár, zeng a dal. A fótiak — elsőként — busszal érkeztek, s várják a többieket. A piros sapkásokat, akik este a Dobó téren hallgatják Nyitrai Istvánt, a KISZ KB titkárát: — A diákság hagyományait, hétköznapjainak és ünnepnapjainak pillanatait igyekszünk felidézni, vagyis a diákélet teljességét. Mindennapi sikereinket és kudarcainkat, őszintén szólva egy korosztályról, kérdőjelekkel teli gondolatvilágáról, olyan hitelesen, ahogyan csak önmagáról tud szólni az ember. Éjszaka. Eger új — Cse- bokszári — lakótelepének házait piros sapkások járják sorra. nézőket invitáló papírlapokat csúsztatnak a postaládákba. Versenyben állnak a megyék: kiknek sikerül a legtöbb nézőt toboroznia a holnapi bemutatókra. Bolgár hóra Vácról Másnap az egri úttörőházban. Szölgyén Erika váci fo- nótanuló, elsős: — Most az irodalmi színpaddal jöttem, de épp a szemközti bisztróból „hurcolom” ide a közönséget. Eddig már vagy harmincán tették le a poharat, s jöttek velem, hogy megnézzék a műsorunkat, egy paródiát a táborról, az iskoláról. Farkas Klára, az iskola tanára: — Tizenkét lányt kísérek, mindannyian siketnémák, s táncolnak, bolgár hórát. Tudni kell, hogy szakmunkás- képző intézetünkben két éve kezdték meg a siketnéma diákok oktatását. Könnyen tanulnak táncolni, a hallást a látás pótolja, megfigyelik, s számolják a lépéseket. Egy táncot körülbelül egy hónap alatt sajátítanak el, s az iménti taps bizonyította: nem is akárhogyan. Délután a focipályán. Van Itt minden: bigézés, helyből árokugrás, célbasuhintás, sárgolyóval, tollastenisz nyakba- ülve, váltóversenyek, s kispályás foci. Ez utóbbit a váci intézet fiúcsapata nyeri. Bera Ferenc harmadikos csapatkapitány: — Övás is volt, egyik ellenfelünk csapatában tanárok is játszottak. De nem is ez számít, hanem a győzelem, és persze a részvétel. Mészáros Ferenc tanár: — Intézetünk diákjai először vesznek részt fesztiválon. Azt hiszem, bebizonyították most #k is, hogy a váci 204-es nem érdemtelenül kapta a közelmúltban a KISZ KB Vörös Vándorzászlaiát. A vegyeskar, a diákszínpad, a táncegyüttes, a fociqsapat kitett magáért... Poénok Gödöllőről O. Nagy Erika, a gödöllői Török Ignác Gimnázium és övónői Szakközépiskola harmadikosa viszi a szót az irodalmi színpad szereplői nevében: — A bemutatón sikerült lekötnünk a közönség figyelmét, a poénok is bejöttek, nem dolgoztunk hiába. Igaz. a siker nemcsak a mi érdemünk. Janikovszki Éva Kire ütött ez a gyerek? című könyvéből állítottuk össze a műsort. Bezák Lilla. Földi Gertrud. és Dömösi Marianna elsősök. Nem tervezték, mégis elindultak versenyezni amikor arra invitálták őket. hogy ismerjék meg jobban a fesztiválvárost. Lilla: — Egerben csak kérdezősködve tájékozódhattunk, hiába kaptunk vaktérkéoet a városismereti vetélkedőhöz Végül mégis feleltünk mind a 47 kérdésre, s elsők lettünk. — Már decemberben készülődtünk erre az eseményre — mondja a fesztiváldíjat nyert iskola igazgatója Heltai Miklós. — Ide most csak 71-en jöhettek; az énekkar, a tánccsoport, az irodalmi színpad, a zenei és énekszólisták. Szeretem őket. amiért így tudnak lelkesedni, s büszke vagyok rájuk. Két majális Mennyi is a diáknapi mérföld? Nos, idén 1981 méter, ennyi az évszám. Aki a mérföldfutásnál elsőként ér célba, Vörös Attila, a Fóti Gyermek- városból. A pol-beat együttesben is játszik, egyébiránt autó- szerelést tanul. — Melyik a könnyebb? Azt hiszen, egyik sem, inkább focizni ... Május elsején a Dobó téri pódiumon a fótiak. A közönség velük énekel, tapsol, s követeli a ráadást. Nem ok nélkül. A fesztivál jó hangulata részint az ő érdemük. Ahol megjelennek, kisüt a nap — pedig cudar az idő —, s zeng az Ohio.!.. Bakos Viktor, ritmusgitárps: — Mindig igyekszünk jókedvet teremteni, de csak akkor sikerül, ha van alap. Itt nem hiányzik, hiszen a pol-beat a diákokhoz szól. — Czinkota-Katalin, harmadikos óvónőjelölt: — Hetente kétszer próbálunk, a fellépések előtt minden nap. Edzésben vagyunk... Balogh Erdő, a zenekar vezetője, szólógitáros: A gyermekvárosban mindenki kívülről fújja már a dalainkat, s ez legalább annyira a menedzserünknek, Ga Ián tői Ambrus tanár úrnakt köszönhető, mint nekünk. A Szépasszony völgyében egy másik majálison az érdi Vörösmarty Gimnázium tanulói vidítják ' Eger dolgozóit, méghozzá meseparódiával. Vége a diáknapoknak. Levonták a kék-fehér zászlót, s a diáktanács elnöke visszaadta a városkulcsot is. — Az egész fesztivál alatt mi közvetítettünk a szervező bizottság, s a diákok között, mindezt próbáltuk a legjobban tenni, elvégre ezer társunkról volt szó — így Kollár László, a dunaharaszti Baktay Ervin Gimnázium harmadikosa, a diáktanács volt tagja. Értelmes foglalatosság Paczelt Csilla, a váci Köz- gazdasági Szakközépiskola negyedikese szintén a vállán hordta a diáiktanács-tagoknak kijáró aranysújtásos, vörös félváll-rózsát: — Sajnálom, hogy legközelebb már nem jöhetek diákként, hiszen a következő fesztivál két év múlva lesz, s hogy ismét itt lehessek, kétszer kellene évismétlésre buknom... Berényi Ede, a Pest megyei Tanács művelődési osztályának középiskolai felügyelője: — A fesztivál is ékesen bizonyította, hogy a szakkörök, amatőr együttesek, kórusok nem hiábavalók, eredményeik elismerésre méltók. — Most nagyon örülök — így Kátai Ildikó, a KISZ Pest megyei Bizottságának iskolafelelőse. — Nemcsak a siker- sorozatnak, a díjaknak. Annak is, ami fontosabb, hogy a gyerekek jól érezték magukat, megismerték másutt élő társaikat, s igazán értelmes foglalatossággal töltötték ezt a három napot. Tehát nemcsak győztek, nyertek is. Vasvári G. Pál Az oktatási igazgatóságon Fótb Ernő festményei Az MSZMP Pest megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága és a Szabadfoglalkozási Képző- és Iparművészek párt- szervezete kiállítássórozatá- nak legújabb bemutatójaként Fóth Ernő Munkácsy-díjas festőművész tárlatát nyitotta meg tegnap az oktatási igazgatóságon Arató Endre művészettörténész. Fóth Ernő 1934 novemberében született Nagysitkén, 1959-ben végezte tanulmányait az Iparművészeti Főiskola díszítő festő szakán, 1976-ban tüntették ki a Mun- kácsy-díj első fokozatával. Képzeletgazdagság, elmé- lyültség és hallatlan műgond jellemzi táblaképeit. Ezzel a belső magatartással dolgozta fel képsorozatban a Kenyér metamorfózisát a földtől, fénytől, magtól az emberig — a szolgálatot és az értelmet is érzékeltetve. Ugyanígy, általános megfontolással idézte a Tékozló fiú ismert történetét merőben új gondolati és festői elemekkel. 1970- ben festette a Hang szer ek-et, melyben lepergette a háború rémséges töredékeit, ez az alig tízéves gyerek fekete élménye volt. Festői emlékezésében mindezt szürkére szelídítette. Farostlemezen, vegyes technikával. Fóth Ernő elsősorban a barna és szürke árnyalatok színnyelvén beszél, ebben a közegben mondja el vallomásait. Felületei zaklatottak és rendezettek. Realista és humanista. L. M. Akiken jól kacag a közönség: az érdi Vörösmarty Gimnázium diák-színtársulata a Toldi Mihály című meseparódiát adja elő. Veress Jenő felvétele SZÉKELY MIHÁLY EMLEKERE A jászberényi kékszakállú CSODALATOS HANGÚ énekes volt. Holnap lenne nyolcvanesztendős. A világhírű basszista Jászberényben született, mint Spagattner Zsigmond órásmester fia. ötéves korában kezdett énekelni. Édesanyja kísérte gyermekét cimbalmon. Hegedülni egy idős cigánytól tanult, aki esténként a legjobb helybeli vendéglőben muzsikált, és másnap délután fáradtan érkezett a zeneoktatásra. Olykor el is bóbiskolt, és hagyta a gyereket játszani. Csakhogy ez az öreg cigány nem volt más, mint Rácz Aladárnak, a kor egyik legnagyobb cimbalomművészének az apja. Szép orgánumára elsőnek Revere Gyula hárfaművész figyelt fel. Székely 1924-ben szerződött az Operaház társulatához. Első fellépése A bűvös vadász remetéjének szerepe volt. Rendes tagként mint Ferran- do mutatkozott be A trubadúrban. 1925-ben Franz Schalk, a bécsi opera főzeneigazgatója dirigált Budapesten és rövidesen táviratban hívta meg az osztrák fővárosba szerződtetés céljából. Székely kiutazott, de kisvártatva hazatért, mert a pesti dalszínházat jobban szerette. A magyar zenetörténet egyik, most különösen aktuális mozzanata fűződik a nevéhez. 1936 őszén Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című egyfelvonásosára készültek az Operaházban. ' A zeneszerző végighallgatott egy próbát, miután értesült róla, hogy valamiféle vita volt Sergio Failoni karmester és a cimszerepet éneklő Székely Mihály között. Mi történt a próba után? — Tanár úr — szólt az énekes' Bartókhoz. — Most már hallotta, milyen mély basszus hangom van. Én a szólamot egy-két helyen másképp énekelném. Failoni ellenzi, mert az nincs a kottában. Énekelni kezdett. Bartók bólogatott: — Kérem, ezt én is így képzeltem el, de ahogy látja, nem lehet lekottázni. Aki annyira érzi ezt a művet, mint ön, annak rpindent meg szabad benne csinálni. És transzponálta Székely számára a szólamot, aki világszerte énekelte a Kékszakállút. Először Amszterdamban, Doráti Antal vezénylete alatt, Párizsban a Théatre de Champs Elysées-ben Georges Sebastiannal, azaz Sebestyén Györggyel. Hatalmas sikere volt a szereppel Moszkvában, utóbb Hágában, a londoni rádióban, majd tizenegyszer egymás után Brüsszelben. Hol énekelt még? Dallasban Verdi Requiemjének basszus szólamát, a New York-i Metropolitan operaházban hatszor a Walkür Hun- dingját, négyszer Marke királyt a Trisztánban, a Rigo- letto Sparafucilejét. A művész legalább száz szerep interpre- tálója volt! Tiborc, Pomádé király, főpap a Sába királynőjében, Doszifej a Ho- vanscsinában, Koncsak az Igor hercegben, Gremin az Anyeginben, Rocco a Fidelio- ban, Ramszesz az Aidában. Különösen szerette a Mozart- darabokat. Szívesen énekelte Osmint, Sarastrót, Leporellót. Boldog volt, amikor a Don Carlos II. Fülöpjét adhatta elő. De ugyanígy örvendett a Bohémélet Coliinjának, a Faust Mefisztójának, A Rajna kincse és Siegfried Fafnerének vagy éppen a Parsifal Am- fortasjának. SOKSZOR KITÜNTETTÉK. 1946-ban lett az Operaház örökös tagja. 1950-ben kiváló művész, 1961-ben megkapta a Munka Érdemrendet, majd a Munka Vörös Zászló Rendjét. Kétszer vehette át a Kossuth- díjat. Elementáris egyéniség volt, emberi és művészi értelemben egyaránt. HETI FILMJEGYZET Néhány interjú magánügyben , Szoíiko Csiaureli, a Néhány interjú magánügyben című film főszereplője Egy újság levelezési rovatának munkatársnője, Szoíiko (Szofiko Csiaureli) lelkiismeretesen foglalkozik a beérkező panaszokkal, problémákkal, mindennek utánajár, mindenkin segít, s miközben emberek áldják a nevét, a saját magánélete lassan széthullik. Férje, Arcsil (Gija Badridze), a többre hivatott, de kényelemből, ambícióhiányból egy igazgatóhelyet' tesi poszton megrekedő tudományos munkatárs megunja Szofiko állandó időzavarát, ráun. hogy az asszony nem tud egyensúlyt teremteni hivatása, családja, férje és a gyerekek között, s vigasztalódik egy szép, csinos, fiatal (és minden bizonyai Arcsilra sokkal jobban ráérő) nővel. Szofiko gyógyíthatná a kutyaharapást szőrevei: munkatársa, a bohém fotós régi imádója, de a dolog nem jön össze. Szofiko magánélete menhetetlenül szétesik, s mert hivatása feladására nem hajlandó, inkább a válást választja — vagy legalábbis ez tűnik számára a nyíltabb, becsületesebb útnak, mivel nem tud és nem akar csak feleség lenni Arcsil mellett. Ennyiben foglalható össze a grúz rendezőnő, Lana Gogo- oeridze filmjének, a Néhány interjú magánügyben című, az 1979-es San Remó-i filmfesztivál nagy díjával, majd a szovjet összszövetségi filmfesztivál fődíjával jutalmazott alkotásnak a sztorija. S ennyiből akár arra is gondolhatnánk: a kitűnő rendezőnő valamiféle divatos, feminista filmet csinált, melyben nem titkolja ellenszenvét az önző erteilen, basáskodó, a női egyenjogúságot legfeljebb cs^k szavakban elismerő férfiakkal szemben, s kiáll a másodrendű állampolgár szerepére kárhoztatott nők jogai, az emberi kiteljesedés. a hivatás vállalásának lehetőségei mellett. Nos, bár Gogobendze nem tagadja meg nő voltát, s a filmben valóban elmarasztalja Arcsilt és a hozzá hasonlókat, mégis messze áll attól, hogy müve harcos feminista legyen. Öt ugyanis nem a körülményekből, a társadalmi környezetből kiemelt elnyomott nő modell érdekli, hanem az, hogy egy adott társadalomban — jelen esetben a szovjet —grúz életben — miképp jelentkeznek bizonyos problémák, milyen konfliktusok merülnek fel egy olyan közegben, amelyben a férfi felsőbbrendűsége még mindig nagyon is élő jelenség de amelyben a társadalom alapelveiből fakadóan természetes dolog az, ha egy nő is élni akar a minden állampolgár számára biztosított jogokkal, lehetőségekkel. Gogoberidze ábrázolás- módja sokrétű és árnyalt. Sem Arcsilból nem akar ördögöt csinálni, sem Szofikóból mártírt. Arra is ügyel, hogy ezt a családi bomlásfolyamatot finom megfigyelésekkel, a két embernek hajdani szép és tiszta, érzelmileg mélyen megalapozott kapcsolatát is felvillantó jelenetekkel mutassa be. E módszerrel eléri, hogy a valóság nagyon összetett, bonyolult összefüggéseit is feltárja, s nem elfogultan és dühödten nőpárti szemszögből nézi Szofiko és Arcsil históriáját, hanem a teljes értékű emberi életre nemétől függetlenül jogosult szocialista ember nézőpontjából. Nem keni el a konfliktust. tudja, hogy vannak szituációk, melyekben nincs helye a hepiendnek, s tudja, hogy néha elkerülhetetlen, hogy fájdalmas döntéseket hoz* zxmk, és azt is tudja, hogy olyan helyzetek is vannak, amikor bármit döntünk, nem lehetünk igazán nyertesek. Lángok Komor képet rajzol a mai lengyel falu életéről a falusiak tudatának, szemléletmódjának, életmódjának elmaradottságáról és ellentmondásairól Ryszard Czekala rendező új filmje, a Lángok. A komor szó szerint értendő: filmjének egyetlen kockáján sem süt ki a nap, a külső felvételek is nyomasztó, esős-ködös, elmúlást lehelő őszi tájban készültek, s a belső jelenetek is sötét, nedves-odvas helyiségekben, roskatag szobákban, elhanyagolt gazdasági épületekben játszódnak. Az egyetlen fény a film végén az égő pajta lángjainak lidércvilága, amely némi reményt nyújt arra, hogy a film (talán) főhőse, a legfiatalabb fiú. Czeslaw már másfajta életet teremt majd magának. Czekala azonban olyan menyiségű negatívumba ágyazza ezt a reménysugarat, hogy a néző nemigen tud hinni Czeslaw tervei valmikori sikerében. Ebben a filmben a falusiak bigottan vallásosak; mereven ragaszkodnak a szinte feudális termelési módokhoz és a rideg és embertelen, ugyanakkor képmutató társadalmi szokásokhoz;' alkoholisták, tanulatlanok és műveletlenek — a városba szakadt falusiak (Czeslaw fivérei) pedig pénzhaj hászó, kiégett, tartalmatlan életű kispolgárok, akik a már elítélt és elvetett falusi erkölcsök (vagy éppen álerkölcsök) helyébe erkölcsi nihilizmust tettek. Behatóbb helyszíni ismeretek hiányában nehéz megítélni, mennyire van igaza Czekalának amikor feketével fest a feketére, de pusztán a film alapján mégis úgy tűnik: bármennyire jogosak legyenek is a rendező ítéletei, az összkép így alighanem túlzó. Az isteni Emma Emmy Destinn — eredeti nevén Erna Kitti — a századelő egyik legnagyobb szop ránénekese volt. A cseh származású művésznő a világ valamennyi nagy operaházában ünnepelt csillagként lépett fel, 1908 és 1921 között a New York-i Metropolitan vezeitő szopránja volt. Az ő életéről készített erősen érzelmes és a tényeket is elég szabadon kezelő filmet \Jiri Krejcik. Takács István
