Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-06 / 104. szám

1981. MÁJUS 6., SZERDA Minden évken első lett az ÉVIG ' Tudják, mit vár tőlük a piac A rendezett üzemi környe­zet, a magas technikai szín­vonal, a megalapozott szakmai felkészültség és a fegyelmezett munka lehet a tartós eredmé­nyek forrása. Igaz, a felsorol­tak csupán önkényesen kira-. gadott példák a sokféle felté­tel közül, de arra mindenkép­pen alkalmasak, hogy az ÉVIG ceglédi gyáráról hű ké­pet adjanak. Keresik az újat A ceglédiek nemcsak haj­landók az új befogadására, hanem elébe is mennek; ke­resik, kutatják a hatékonyság a jobb és nyereségesebb mun­ka lehetőségeit. Összeszokott gárdájuk új technológiai meg­oldásokon töri a fejét, bátran igazítja a hazai és a nemzet­közi kereslethez a termék- szerkezetet, vezet be új gyárt­mányokat. Kéziszerszámaik, barkácsgépeik mind szélesebb körben vívnak ki népszerűsé­get, centrifugamotorjaik iránt állandó a kereslet. A Gettys- motorok licencének megvásár­lása és gyártása ugyancsak mellettük szólt. Üjabban nyo­mómágneseket is készítenek, nemrég tanműhellyel gyara­podtak, mert gondjuk van a megfelelő szakmai utánpótlás kinevelésére is. A gazdasági feladatok pon­tos megoldása mellett a tár­sadalmi életben is megállják a helyüket. Jelentős segítsé­get adtak a városbeli gyer­mekintézmény-hálózat fej­lesztéséhez, dolgozóiknak sportpályát, fiataljaiknak klu­bot létesítettek. Az ötödik oklevél Az 1980-as esztendőt — mint az ötödik ötéves terv vala­mennyi évét — sikerrel zár­ták. A szocialista munkaver­seny a pártkongresszus és hazánk felszabadulásának év­fordulójára,. tett , .vállalások sora segítette a tervek megva­lósulását. Az összefogás, a kö­zös tenniakarás eredményt hozott. Ez a kemény munka volt az alapja a számottevő bérfejlesztésnek, amely egy­ben a további kiemelkedő tel­jesítményt is feltételezi. A napokban gyári ünnepsé­gen emlékeztek az EVIG-ben a jól végzett munkáról, ame­lyen megjelent Sárik Ferenc, nyugdíjas FAIPARI SZAKEMBEREK! Fához értő, tárgyalóképes, üzleti érzékkel rendelkező nyugdíjas szakembereket felveszünk. „Megbecsülés 156 585" jeligére, a Debrecen, Simonffy u. 2/B. alatti hirdetőbe. a párt városi bizottságának első titkára, Vincze János, a városi tanács elnökhelyettese, Banczik Tivadar, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára és a nagyvállalat párt-, tömegszervezeti, gazda­sági vezetői. Az elnökség mögötti falon öt évszám sorakozott: 1976, 1977 1978, 1979 és 1980. Az el­ső négy alatt oklevél lógott, jelezve, hogy minden alkalom­mal elsők lettek az ÉVIG gyá­rai közötti munkaversenyben. Így volt ez tavaly is. Bárki Kálmán, az ÉVIG vezérigazga­tója ez alkalommal pyújtotta át Tankó Zoltán gyárigazga­tónak az elsőséget tanúsító ok­levelet, amelyet nyomban el­helyeztek az 1980-as évszám alatt. Balázs Sándor, a gyár szak- szervezeti bizottságának titká­ra rövid ismertetést adott a múlt év eredménye’röl. de Gondtalan tíz nap szavai inkább az idei és álta­lában a hatodik ötéves tervre vonatkozó teendőkről szóltak. Ez is azt bizonyította, hogy lankadatlan figyelemmel mun­kálkodnak további céljaik el­érésén, amelyhez minden esé­lyük megvan. ' Kiválóak kitüntetése A gyári ünnepségen beje­lentették, hogy a szocialista brigádok vállalati versenyében a Gábor Áron forgácsoló szo­cialista brigád a Vállalat ki­váló brigádja címet érdemelte ki, _amelyet a fővárosi köz­ponti ünnepségen vehettek át. Tankó Zoltán gyárigazgató a brigádok teljesítményét érté­kelve arany, ezüst és bronz fokozatú brigádjelvényeket és jutalmakat adott át. Harminc­hétén kapták meg a kiváló dolgozó- jelvényt T. T. Miközben hallgatjuk, olvas­suk a rokkantak nemzetközi évével kapcsolatos híreket, tu­dósításokat, egyre inkább szembetűnik, a segítségre szo­rulókat milyen szűk körre korlátozzuk. A közvélemény jószerével csak a vakokat, csökkent látókat, a mozgássé­rülteket és a betegségük miatt leszázalékoltakat, rehabilitá­cióra szoruló embertársainkat sorolja közéjük. Vácott ennél sokkal tá- gabban értelmezik a rok­kantság fogalmát, legalábbis azok, akik a nemzetközi év alkalmából nyári táborozást szerveznek olyan gyermekek­nek, akik rendszeres orvosi felügyeletre és gyógyszerre szorulásuk miatt seni iskolai, sem szakszervezeti üdültetés­ben nem vehetnek részt. Dr. Kampós Katalin, kór­házi adjunktus, gyermekgyó­gyász, a Magyar Vöröskereszt városi szervezetének elnöké és Paulicsek Imréné titkár kezdeményezésére a Vöröske­A dolgoknak rendje van Az öreg Ágh Mihály csön- ** desen ült, széles tenye­rét térdein nyugtatva. — Hát éppenséggel mesél­hetek. Hogy csináltam? Vala­hogy mindig megértettem ma­gam az emberekkel. Fene tudja miért? Jött magától. Ta­nyai gyerek voltam, mindenki ismert, meg aztán mindig az érdekelt úgy igazán, hogy ho­gyan lehetne a dolgokat tenni, jobban tenni. Hirtelen elhallgatott. Hátra­dőlt a széken, tekintete elka­landozott. Váratlanul szólalt meg újra. — Földből alig kinőtt étel­pusztító voltam, ahogy anyám nagy elkeseredésében sokszor rámripakodott, de én már ak­kor minden kezemügyibe ke­rült könyvet: elolvastam, ösz- -szesén három osztályt jártam ki, nem volt idő az iskolára, de attól fogva, hogy az öreg tanítótól ellestem az írás, ol­vasás tudományát, megbolon­dították a betűk. Ezzel a vén fejemmel elképzelni sem tu­dom honnan szedtem időt az olvasáshoz, az biztos, hogy legfőképpen télen tellett rá, meg amikor csak egy-két lé- legzetnyi megpihenni való idő akadt Nagy szerencsém is volt A szomszéd tanyán lakott a ta­nító, attól kaptam a könyve­ket. Persze nem jóságból, mert egyébként ronda, goromba, ba­rátságtalan ember volt, de el­jártam dolgozni neki. Aztán, ha végeztem, úgy álltam oda a könyvei elé, mint a koldus a péküzlet ajtajába. Akkor, ha kegyes hangulatában volt, markomba nyomott egyet- egyet belőlük, de össze ne ko- szítsd nekem! — ezt minden alkalommal hozzámorogta, én meg boldogan cipeltem haza szerzeményemet. Sokszor be­Az Öntödei Vállalat Acélöntő és Csőgyára FEL VESZ kézi- és gépi formázókat olvasztárokat öntödei munkásokat daruvezetőket elektromos vizsgázott kompresszorkezelőket öntvénytisztítókat vasszerkezeti és géplakatosokat villanyszerelőket, továbbá nyolc általánost végzett és dizeltargoncákra vezetőket és érettségizett fiatalokat. Az átlagosnál nagyobb keresetet nyújtó szakmákban - olvasztár, gépformázó —, a betanulási lehetőségről gondoskodunk, egyszersmind a többi, emlitett szakmákban is támogatást adunk a képesítés megszerzéséhez. A munkahét 42 és 44 órás, 3, illetve 4 szabad szombat. Az öntödében az átlagosnál nagyobb jövedelem. Az öntödei munkakörökben dolgozók számára szükség esetén munkásszállásról is gondoskodunk. Jó üdülési és sportolási lehetőségek. Cimünk: Budapest XIII., Váci út 83-85. szélgetett is velem. Okos em­ber volt, sokat tudott a világ­ból, főleg sok rosszat, én meg mindent magamba nyeltem, a beszédét, a könyveit. Ember koromban is eljártam hozzá, kellett a munka. Ahol csak akadt valami, cselédeskedtem. Mindig dolgoztam. Nem is emlékszem másra. Dolgoztam hajnalban, reggel, délben, es­te besötétedésig, közben meg gondolkoztam pssze-vissza, a világ folyásáról. Jártattam az eszemet, persze nem sokra ju­tottam. Ebbe az egymástól messzitávolságú itteni világ­ban irdatlan sötétség ült az embereik fejében. Csak a ku­bikosoknak beállt tanyasi fér­fiaktól lehetett hébe-hóba hallani valamit, amikor haza­látogattak. Ezek - mind járták az országot, rányílott a sze­mük sokfélére. De nagyon it­tak. aztán, ha már bennük volt az adag, csúnyán vérme­sek lettek. Különben nem is engedték maguk közé a buta parasztot. I ”" gy aztán csak gyötörtek a mindenféle gondolatok. Munka közben, amikor abba kellett hagynom, kicsinyt föl­egyenesedtem, mert rám jött a rosszfajta fáradtság, akkor csak néztem, néztem magam körül azt a határtalan messze­séget, mely összeborult a ma­gassággal, szem nem látja hol találkoznak, csak ott vannak együtt, a föld, meg az égbolt, én meg állok ennek a min- denségnek a kellős közepében és sajog a derekam, nyirkos a testem az izzadságtól. Nem jól van ez így, nem jól... Egyre csak ez dörömbölt bennem. Mi minden történt már mögöttem az időben, mi minden van ezen a földdarabon túl, szép­ség, gazdagság meg kincsek. És akkor rögtön eszembe ju­tott a Csepreg Pista a vízfejű gyerekével, meg az állandóan verésre álló kezével — hol az asszonyt, hol a fiát üti —, az öreg Tóth néni, már járni alig tud, de csak odakuporodik a földre és túrja két örökké mocskos, reszkető kezével, meg a többiek mind, a tanyákon. Nem, nem embernek való ez Ágh Miska! — ezt mondo­gattam. — Ilyen szűk, sötét, nyomorult életet kell élni lel­kes lényeknek? így emésztet­tem magam, de a nagy okos­ságomból meg tenniakarásom- ból alig futotta valamire. Né­ha aratás idején, 'ha a gazda aljas módon akarta kifizetni a bérre meg részre elszegődött parasztokat, nem hagytam, mentem dühösködni, egyezked­ni. Aztán később már úgy volt, ha történt valami disz- nóság, az emberek engem küld­tek: — eriggy Mihály, te tudsz beszélni... Miska in­tézd el, azt a büdös anyjukat, beszélj velük, okosabb vagy te akárhány úrnál... És mit intéztem? Néhány fillérrel többet? Egy zsák gabonával többet? Ágh Mihály alatt a szék most először, nagyot reccsent, ahogy nyugodt tartásából hir­telen fölegyenesedett és hátát keményen ki feszítette. — ’ De sok nagy fölindulást megértem! — folytatta neki­melegedve. — Ott volt a má­sodik háború, ugye, nekem szerencsém volt, hazajöttem, a családomnak sem esett baja. És ami a legfontosabb, abban az elképesztő mészárszékben ott kint, hallottam először úgy beszélni a világ gonoszságai­ról, hogy azon javítani is le­het. Ez oda is ragadt a fejem­be. Végig megőriztem, hoztam magammal haza. — Itthon aztán hogy történ­tek a dolgok tovább? A városban gyűlések van­nak, fővárosból jött főemberek beszédeket tartanak! — A hí- ;rek, mint , a füsti-..fecskék, ci-, I: káztak sebesen, mi meg men­tünk, kíváncsian. Nagy ciga­rettabűzös helyiségben ücsö­rögtünk, majd agyontapostuk egymást. Hát nem sokat ér­tettem abból, amit ott elöl be­széltek, csak annyit, hogy mostantól úgy fogjuk csinálni, hogy minden olyan ágrólsza- kadtnak mint én, meg Csepre- >gí Pista, Tóth néni, meg a töb­biek a tanyán, jobban menjen a sorunk. A gyűlés végén aztán előre- furakodtam, mondtam, be akarok állni közibük, sokat ugyan nem tudok, de siheder korom óta folyton csak jár­tattam az agyamat a dolgok rendjéről, de egyedül semmire sem jutottam. Hát — és itt az öreg egy kicsinyt eltűnődött —, hát nem volt könnyű, ami ez­után jött. Először adtunk föl­det annak a sok ágrulszakadt- nak, az is kutya nehéz volt. Én is mentem a bizottság élén. jártuk a tanyákat, mondtam, mondtam, amit csak tudtam, mondtam a jót, a jobbat, a tüdőmet kibeszéltem ... Hang­ját egy pillanatra megakasz­tották a megsűrűsödő gondola­tok. A dolgoknak rendje van ám és azt újra meg újra föl kell ismerni, végig kell csi­nálni, végig. De sokszor mon­dogattam magamnak, meg a többieknek mind. Na és lám, igazunk lett. Csak megcsinál­tunk mindent, amit akartunk! Az öregember fáradt sze­mében hirtelen elégedettség csillant, kitekintett az ablakon át a decemberi kopár tájra, aztán lassan hátradőlt a szé­ken. Ügy tűnt, befejezte a me- sélését. — És a képviselőség? A ki­tüntetések? Az örökös tiszte­letbeli tsz-elnökség? A csodálkozó kérdésre ismét megmozdult, kicsit előre­hajolt. — A kitüntetések? El­ismerések? Igaz, igaz, azok is .voltak, persze, persze. De ez nem olyan fontos — szin­te bosszúsan legyintett. — A lényeg, hogy mindig köves­sük az idő jeleit. Az mutatja, mit kell csinálni. Vetni, arat­ni. Ennyi! Én egész életem­ben nem csináltam mást, ve­tettem, arattam. Dolgoztam. S. Horváth Klára reszt váci szervezeteinek, ak­tíváinak anyagi támogatásával 40 gyermeket visznek Szobra a nyáron 10 napos nya­ralásra. A Siketek Váci Kisegítő Is­kolájának igazgatója, dr. Ko­vács Bertalanná mesélt arról, hogy egyik növendékük édes­anyja, aki minden nyáron üdülni viszi többszörösen fo­gyatékos gyermekét, milyen hallatlan keserűséggel be­szél azokról a lelki-fizikai gyötrelmekről, amit az egész­séges emberek körében eltöl­tött 1—2 hét jelent számuk­ra. Növendékeik szüleiknek többségét ez eleve visszariaszt­ja az üdüléstől. A váci vörös- keresziteseket viszont arra késztette, hogy megkeressék a lehetőségét, hol tudnának gondtalanul 10 napot nyújtani a hallássérültek kisegítő is­kolája és a városi kisegítő is­kola növendékeinek, vala­mint néhány olyan kislány­nak és kisfiúnak, akik külön­böző súlyos betegségük foly­tán átmenetileg sem nélkü­lözhetik az orvosi felügyele­tet. Noha még a szervezés ele­jén tartanak csak, máris szám­talan segítőkész vöröskeresztes felajánlotta, szabadságából né­hány napot örömmel együtt tölt a gyerekekkel. Orvosként ott lesz dr. Kampós Katalin, felügyelőként a két iskola pe­dagógusai közül jó néhányan, és segítséget ígért számos, a gyermekápolásban, -fel­ügyeletben jártas vörös­keresztes is. A nagyszerű kezdeményezés megvalósulásának anyagi fe­dezete pillanatnyilag még nincs meg teljesen. Mint a titkár elmondotta, jelenleg az alapszervezetek hozzájárulásá­val, illetve a DCM egy műso­ros estjének bevételével gaz­dálkodhatnak. A váci tejüzem tejjel és tejtermékkel látja el a gyerekeket. B. H. Kisgépkölcsönzés Fióküzletek a megyékben Hatmilliós készlet Az Agrotröszt vállalatainak kisgépkölcsönző . szolgálata, amely a vidéki Agroker-kiren- deltségeken önállóan, másutt pedig az áfészekkel, a tsz-ekkel és a mezőgazdasági szakcso­portokkal közösen tevékeny­kedik, az idén már az összes megyében fióküzletet létesít, így mindenhol hozzáférhetővé válnak majd a kisgépek, kis- traktorok, kapák, permetezők, stb. Ezekből gyakran nincsen elegendő az üzletekben, a meg­rendelésekre több esetben csak előjegyzést vesznek fel és így nagy szükség van a kölcsön­zött gépállományra. Az év második felében magyar gyár­tásból minden eddiginél több motoros talajművelő berende­zés kerül majd az üzletekbe, és várhatóan némileg mérsék­lődik az érdeklődés a köl­csönzés iránt, a kistermelők és a kistelektulajdonosok egy része azonban továbbra is törzsvendég marad, s ezért ja­vítják ellátásukat. Már eddig is nyolc megyé­ben álltak a kistermelők ren­delkezésére a gépek. Egyebek között 120 permetezőgép, 90 szőlőprés és több száz kismo- toros kapa és különböző mé­retű univerzális gép volt a kölcsönző boltokban. A tava­szi-nyári hónapokban csaknem mindenütt nagy az érdeklődés. A gépek értéke elérte a hat­millió forintot. Az Agroker vállalatok mellett a Belkeres­kedelmi Kölcsönző is foglalko­zik ezzel a szolgáltatással, több mint 200 talajművelő berende­zést biztosítanak erre a célra. Noteszlapok hét közben GYŰJTÉS. Van egy aforizma, különösen újságírók­nál és tanároknál, könyvtárosoknál ismert, azoknál, akiknek a szó kimondva vagy leírva, valamiképpgn munkaeszközük.' Hangzik pedig nagyjából ekképpen^,5" Aki tizenöt rhondatban fejezi ki, amit tizenöt szóban is lehet, az egyéb gazemberségre is képes. Mint a jó aforizmák általában, ez is tömörségében sokértelmű. Kifejezi, egyebek között, az apróságokban rejlő, azokból következő és következtethető nagyobb je­lentőségű, néha tragikussá váló dolgokat. Ez így kissé homályos, elismerem. A hétköznapok különböző apró 'eseményeiből rövid listát állítottam össze, két-három nap ■ gyümölcse csupán. Ezek a fenti példamondat ana­lógiájára feldoligozíhatók, és úgy talán kiderül, mire gondolok. Tehát: Aki úgy áll be egy parkolóba, hogy két kocsi helyét is elfoglalja, az... (Vecsési gyűjtés, 1981. április 27- én.) Aki úgy tervezi meg egy lakótelepi otthon konyhá­jának spájzul szolgáló szekrényét, hogy az nem szellő­zik kellően, minek következtében a hőségben megrom­lik a finom házibor, az... (Érdi gyűjtés, 1981. április 30-án.) Aki az étterem két szabad székére ráveti zakóját, foglaltat kiáltván az éhes érkezőknek, majd később, jól mulatva magában, úgy távozik, hogy a két helyre sen­ki sem érkezik, az... (Szentendrei gyűjtés, 1981. május 1-én.) Aki az úttesten átkelő néni mőgé gurul MZ-jén, ki­kapcsolt motorral, majd hirtelen hatalmasat dudál, hogy a másik, szegény, ijedtében elugrik és végül mindezen hangosan röhög, az... nem, az már nemcsak képes, az már így, ahogy van, gazember. (Diósdi gyűjtés, 1981. május 3-án.) Nos, azt hiszem, világos a képlet. A gyűjtést ki-ki folytathatja. Könnyű lesz. Sajnos. TAKARÍTÁS. Lapunkban többször találkoztak a Kö­zös otthonunk felcím írásokkal, így is jelezve a folya­matot, a munkát, mellyel megyénk lakói, dolgozói, igye­keztek, igyekeznek tisztába, rendezettebbé, szebbé ten­ni környezetüket. Kivonultak árkot ásni a szocialista brigádok, füvesítettek a KISZ-esek, takarítottak a ki- csik-nagyok. Habár... Dunakeszin az iskolások nagy lelkesedéssel láttak munkához. Söpörtek, pucoltak, tették amit kell, nem­csak a suliban, de kint az utcán, úton, téren is. Tud­ták, mert elmagyarázták nekik, miért van szükség rá­juk és a rendre, tisztaságra — egyáltalán. Kipirulva, kifáradva, de nagyon elégedetten, büszkén néztek körül a nap végén. Azután megmerevedtek, ne­velőikkel együtt. A környékbeli építkezésről dömperek, tehergépkocsik fordultak ki. egy. kettő, sok, mind tele törmelékkel, púpozva. Fiatal sofőrök, vagányul kanya­rodva —, a rakomány egy része már a frissen tisztított úttesten, sőt, a járdán, a füvesített földágyon. Nem egyetlen nap konkrét, fizikai munkáját tette tönkre a néhány másodperces epizód. Andai György i t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom