Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-30 / 125. szám

AJÁNLATUNK AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉTRE Negyven új regény, elbeszélés, verseskötet Szép versek, 1980. A város falára írom... /ed „Város falára írom ezt a verset vér és velő ez a kötőanyag míg omladékony tégláiba vé­sem lehullt az este és fölkelt a nap... ” Vészi Endre A város falára című költeményéből idéztem, de citálhattam volna Weöres Sándor szép sorait is: „De a vándoroknak / vezérlő fény­jel, / mérföldekre látszik, / ha vak az éjjel. / Csillogása jelzi / falum irányát, / mint hatal­mas máglya, / az éjszakán át.” (Greco példázat a géniuszról című verséből). Már tudom, hogy nem jól kezdtem. Zelk Zoltán versét kellett volna először említe­nem. Az ő soraival ér véget a Szép versek 1980 — könyv­napra a Magvető Könyvkiadó gondozásában megjelent köte­te. Háromsoros vers zárja a művet: Jelen! „Almomban hallom a nevem — / ocsúdva, még fél-ébren / fölkiáltok: Je­len!” Nem, nincs már jelen. Utol­só költemény a kötetben, Hiányzik Szentendréről Könyv Ilosvai Varga Istvánról Csapó György — a Képző- művészeti Alap Kiadó Vállala­ta gondozásában megjelent könyvében — fényképet közöl. Az ablaknál, mintha csak teg­nap lett volna, ott ül Ilosvai Varga István. A régi bútorok megszokott otthonosan várják, hogy a művész felálijon az ablak mellől, közelebb jöjjön és feleségével együtt dolgozni kezdjen. A falak számtalan képét őrzik, nem is oly régen, 1978 nyarán ő maga mutatta, melyiket szereti, magyarázta, melyik hogyan született... A művész — aki meggyen­gült látásával már nem élvez­hette úgy színei varázsát, fest­ményei hatását, mint a látoga­tó — boldogan vezetett végig otthonában. Ma már a Nemze­ti Múzeum őrzi azt a ritka, páratlan lepkegyűjteményt, amit tudományos alapossággal a világ minden tájáról sze­dett össze, egy-egy szép pél­dányról az időről megfeled­kezve magyarázott... Semmit nem tudott félszívvel csinálni. Kertjében kaktuszok, váloga­tott növények maradtak ár­vák ... Festményei: a Rab Ráby háza, a Kútnál, a Kútnyomó, a Házak kőhordó emberrel, a Sárga emeletes ház és a töb­bi kép különös, utánozhatat­lan színeivel, örökre megfogja az embert. Akkor, 1978 nya­rán említettem a mesternek, még a szerkesztőségben is ve­rekednek a munkatársak, ki­nek a falát díszítse az az egyetlen festmény, amit fon­dorlattal sikerült az egyéb­ként jól őrzött raktárból meg­szerezni. Csendesen mosoly­gott Ilosvai Varga István, visszahúzódó szemérmes em­ber létére-minden apró elis­merésnek tudott örülni. Barcsay Jenő festőművész is átjött á szemközti nyaraló­ból és a délután, mint röpke pillanat szállt tova. Csapó György könyve idéz­te fel a múltat, végigkísérve Ilosvai Varga Istvánt bonta­kozó művészetétől teljes 'ki­bontakozásáig, a halhatatlan­ságig. Szentendre kék, sárga, zöld, -piros és szürke színei vé­gigkísérik életét, öt év híján' fél évszázadot töltött a Duna­kanyar legszebb városában. Általa azok is megszerethették a művészetet, akik neyn jára­tosak e bensőséges világban, általa azok is megszerethették a kunhegyesi, a jászberényi, a kolozsvári, a nagybányai, a párizsi tájakat, akik talán so­hasem jártak e tájon. Nekem a legszebbek a szentendrei képek: a háztetők, az utcarész­letek, az emberek, a csendélet, a Bükkös patak, a sikátor, a virágos udvar, a Téglahordó. Csapó György szépen elem­zi Ilosvai Varga István festő;, útját, szépek a kép válogatá­sai is, fekete-fehér éppúgy, mint a színes. S bár nem tö­rekszik teljességre, sőt. csak egy-egy újságból, egy-egy tár­latnyitón elhangzott beszéd­ből közöl szemelvényeket —e kevésből is érezhető, hogy a kritikák, a méltatások életé­ben is elismerték a nagy mű­vészt. Csapó György könyvé­vel bepillantást enged a mes­ter életébe és szomorúságot ébreszt: miért hull ki az ecset azoknak a kezéből, akik má­sok örömére, gyönyörködteté­sére születtek. Az értelmet­len kérdésre Csapó György összeállítása válaszol: Ilosvai Varga István tovább él mű­veiben. S. A. Sok ezren élnek Pest megyében Szülőföldjükhöz kötődnek ,2 aW *»<V»V5< A KMP LEGÁLIS ! OS.VÓfkATA 1927193« í mintha szimbólumként szer- ; késztette volna Bata Imre, a ! versek válogatója, — pedig ! csak arról van szó, hogy a 1 névsor diktálta így. S az sem < igaz, hogy Zelk Zoltán már 1 nincs jelen, mert a nagyok- 1 nak megadatott, hogy müveik- > ben örökké éljenek. Zelk Zol- 1 tán hetvenhat költőtársa kö- i zott az idei könyvnap olvasói ’ számára el vénén él, s máj- i dan a későbbiek szívében is visszhangra talál. Hetvenhét költő legjobb versejt válogatták össze, a csokorban Illyés Gyula, Héra Zoltán, Baranyi Ferenc, Me­zei András, Juhász Ferenc, Ladányi Mihály, Kereszíury Dezső és sokan mások jel­zik, érdemes kézbevenni az 507 oldalas művet (akkor is, ha a kötészet kevés gondot fordított a munkára, s már újkorában széthullanak a la­pok!). Valamennyi költő képe e díszlik az első oldalakon. Jó az, hogy így is megismerhe­ti a verskedvelő kedvenc köl­tői);. Akik a korábbi években elkezdték gyűjteni a soroza­tot minden bizonnyal nem mulasztják el megvásárolni, de önállóan — sorozaton kí­vül — is nagy élményt jelent megismerkedni a válogatás­sal. 100 százalék Ugyancsak a Magvető Könyvkiadó jelentette meg a 100 %-ot, a Kommunisták Magyarországi Pártja le­gális folyóiratának három év­folyamából összegyűjtött cik­keit — illetve abból egy tar­talmas, hozzáértő válogatást. 1927—1930 közötti évekről kaphat az olvasó képet, érté­kes dokumentumot a párt ak­kori küzdelmeiről, harcáról, magas színvonalú tevékenysé­géről. Laczkó Mihály válogat­ta a kötetet, a bevezetőt Ta­más Aladár írta. \ Kossuth Könyvkiadó Kő- ^ vágó László: Nemzetisé­gek a mai Magyarországon cí­mű kötete hézagpótló, mert teljességében tárgyalja a ha­zai nemzetiségi problémát. Bevezetőben megállapítja, hogy Magyarország lakossá­gának nemzetiségi megoszlá­sa és települési Viszonyai a Duna-medence viharos törté­nelmi múltjának nyomait vi­selik magukon. A régi Ma­gyarország nemzetiségi viszo­nyait hivatalosan először 1850-ben, az osztrák hatósá­gok által lebonyolított hiva­talos népszámlálás mérte fel. A szerző részletesen tag­lalja az akkori viszonyokat, a nemzetiségeit helyzetének ala­kulását, majd a két háború közötti időszakot. Hangsúlyoz­za, hogy Horthyék terület­szerző törekvéseikkel, vala­mint nemzetiségellenes politi­kájukkal tartós feszültséget teremtettek a szomszédos or­szágokkal. Még a felszabadu­lás után sem oldódott meg egy csapásra ez a probléma, hiszen a kitelepítések, a la­kosságcserék csak rontottak az amúgy is kényes helyzeten. Még a legutóbbi népszámlá­lás sem mutat pontos ké­pet, csak hozzávetőlegesen le­het megállapítani a Magyar- országon élő nemzetiségek számát. Ezt a tanulmány szer­zője a nemzetiségi szövetsé­gek vezetőivel folytatott be­szélgetések alapján 400—450 ezerre becsüli, ebből 200—220 ezer német, 100—110 ezer szlovák, 80—100 ezer délszláv és 20—25 ezer román. Ez Ma­gyarország lakosságának mintegy 4—4,5 százalékát je­lenti. Nem nagy szám, de a nemzetiségek is minden szál­lal szülőföldjükhöz kötődnek, s a velük való foglalkozás elengedhetetlenül fontos fel­adat. Ezután a nemzetiség fogal­mával foglalkozik. A Magyar- országon élő nemzetiségek sa­játossága mindenekelőtt ao- ban van, hogy eredetük sze­rint bevándorolt népcsopor­tok. A XII. századtól lénye­gében a XVIII. századig — vagyis a török kiűzését köve­tő nagy telepítésig — ván­doroltak be hazánkba. Sajá­tos az is, hogy nemzetisé­geink jelenlegi környezetük­be kerülésekor lényegében még nem volt kialakult hor- vát, szerb, szlovén, német, román, szlovák irodalmi nyelv és nem volt kialakult nemze­ti tudat sem. Ennélfogva a magyarországi nemzetiségek mindmáig archaikus tájnyelve­ket őriznek meg, és azt be­szélik, másrészt nemzetiségi tudatuk sem fejlődhetett ki olyan erősen, mint amely a polgári nemzet kialakulását közvetlenül átélő embereknél, nemzeteknél tapasztalható. S még valami: a mai magyar- országi nemzetiségek egts.:é- ben kétnyelvűek. Tudnak ma­gyarul. Tehát gypkeresen kü­lönböznek tőlük azok a nem­zetiségek, amelyek újabban, a XX. században kerültek nemzetiségi sorba. Másik sa­játossága a magyarországi nemzetisegeknek, hogy nem élnek egy tömbben, hanem szórványán, vagyis kimondot­tan kis népcsoportok, ezárt hazánk lényegében nemzeti­nek tekinthető állam. Ennek ellenére a szocialista nemze­tiségi politikát olyan elvi kér­désnek tekintjük, amely nem lehet függvénye a nemzetisé­gek számának. A továbbiakban a szór­ványtelepek helyzetét ismer­tetve, hangsúlyozza, hogy pél­dául Pest megye területén németek, szlovákok, szerbek, rác-horvátok egyaránt meg­találhatók, ám nyelvjárásuk különbözik az ország más te­rületein élő hasonló nemzeti­ségétől. Az öregek egy része a tiszta nemzetiségi fal/alt­ban még jobban beszéli anya­nyelvét, de nagy többségük, főleg a fiatalok, magyarul jobban fejezik ki magukat. Ez azért van, mert a nem­zetiségi falvak zártsága mind­jobban feloldódik. A magyar allam segíti őket abban, hogy megőrizzék anyanyelvűket, hagyományaikat, kultúrájukat, s beilleszkedjenek a szocia­lista nemzetbe. A szocialista nemzetiségi politika kialakításával és pár­tunk határozataival foglalkoz­va megállapítja, hogy azok ösztönzést adtak azoknak a nemzetiségi törekvéseknek, melyek korábban nem tudtak kibontakozni, segítik a nem­zetiségi kutatást s a párt programjában is elkötelezi ma­gát a lenini nemzetiségi poli­tika mellett. Tj’zután a nemzetiségi ügy szolgálatában álló törvé­nyeket és intézményeket is­merteti a szerző, a nemzetisé­gek gazdasági-társadalmi vi­szonyait elemzi, a nyelvhasz­nálatban, a kultúra fejleszté­sében elért eredményeket ösz- szegzi, majd a nemzetiségek és az anyanemzetiek kapcso­latát vizsgálja, s végül felvet néhány elvi és gyakorlati kérdést. Gáli Sándor apa és fia. Bepillantást nye­rünk a második világháború­ban szerepet játszó magyar katonai vezérkar belső életé; be, megismerhetjük erkölcsi’, etikai magatartásukat, fele­lősségérzetüket, s meggyőződ­hetünk arról, hogy köztük is voltak becsületes, a haza sor­sáért aggódó, s azért tenni és életüket is kockáztatni merő tisztek és polgári személyek egyaránt. Üj, eddig ismeretlen momentumok, dokumentumok kerülnek elénk, s új megvilá­gításba kerül Miklós ^Béla, vagy a sokat vitatott szerepű és tragikus sorsú Teleki Pál, Tildy Zoltán, vagy Pálffy György. A Szent Imre-induló és az Elhúzódó szüzesség. Moldova György korábban már publi­kált két regénye jelent meg- egy kötetben a Magvetőnél. A kor, melyben játszódik, köz­vetlenül a második világhábo­rút megelőző, illetve azt kö­veid időszak. A Szent Imre- 'nduló a tomboló fasizmus ko­ra, ebben vergődik, majd me­nekül meg a regény zsidó kis­fiú főhőse, Kőhidai Miklós. Lehet-e pokolból és borzalom- özönből gyógyíthatatlan lelki sérülések nélkül kikerülni? — erre a kérdésre válaszol a népszerű író. A regény foly­tatása a fasizmust átélt kisfiú fiatalemberré formálódásának regénye. Azt a roppant küz­delmet ábrázolja benne az író, amit Kőhidai Miklós a vala­hová tartozás érzéséért és va­lóságáért vív. A felemás vi­szony ábrázolása az emberek­hez, családjához és szerel­méhez — Moldova írói telje­sítményének egyik jelentős ál­lomása. A második évtized Bárdos Pál önéletrajzi regényének folytatása, melyben 1945 és 1956 közti pályáját, életének történetét mutatja be. Együtt cseperedett fel azzal a kor­ral, mely új országot, új tár­sadalmat épített fel; eszmél - kedése is egykorú az orszá­géval. Makó, majd Szeged tű­nik fel a könyv lapjain, a kö­zépiskola, a nyári táborozá­sok, írói próbálkozások, barát­ság, szerelem. Hol szélesen hömpölyög Bárdos prózaírói mesélő kedve, hol a lírai vo­nulat az erősebb. Bárdos Pál teljes embert ábrázol, a hét­köznapokban botladozó egyén sorsát, s egyúttal az ország változó, alakuló életét is be­mutatja. Árnyak az alagútban» Ko­lozsvári Grandpierre Emil önéletrajzi regény ciklusának ötödik része. Az emlékezés az 1950-es évekről szól, irodalmi vitákról, az akkori élet nehéz­ségeiről és problémáiról. ben élő Kossuthtal viszony­lag keveset foglalkoztak tör­ténészeink és íróink. Az öreg Kossuth bemutatása' az egyik legérdekesebb része Cseres regényének. Mit kezdjek ma­radék életemmel? Ha már hat- ,ni nem tudok — írja Túrái­ban. S e beismerésben nem az önigazolás, sokkal inkább a lemondás szólal meg. Cse­res minden új alkotása iro­dalmi közvéleményünk érdek­lődésének homlokterében áll, s valószínűleg így lesz ez e könyvével is. Az Aradi Napló Gerencsér Miklós új regénye. Gerencsért gyerekkora óta izgatta ez a téma, s magában hurcolta az aradi tizenhármak nevét. Szándékom és tárgybeli fel- készültségem akkor vált ha­tározott írói feladattá, ami­kor találkoztam Ignaz Böhm- mel, Aradvár egykori osztrák főtörzsorvosával. Rögtön fel­ismertem benne szellemi és erkölcsi társamat, a formát a kiváltó tartalomhoz, amely nem akar romantikus keser- gés lenni a régi történetek fe­lett, hanem tárgyilagos tény­szerűségével kívánja ösztö­kélni közös emlékező hajlan­dóságunkat. Mert nagy töl­gyek zúgnak a történelemben. Törpék maradnánk, ha nem ismernénk őket — írja a kö­tet ajánlásában a szerző. Kompország katonái. A ma­gyar történelem évszázadai­nak egyik legnagyobb fordu­lata 1945 volt — olyan, mely­nek örömeit, eredményeit ma is érezzük, fájdalmait ma is hordjuk, hisz alig van család, melyet veszteség nem ért vol­na a második világháború vérzivatarában. Simonffy And­rás könyve valahol ugyanazt vizsgálja, mint Cseres vagy tesszük mi is néha-néha: mi lett volna, ha... Ha Magyar- ország időben lép ki a hábo­rúból, s sikerül a különbéke a Szovjetunióval, s a Moszk­vában járt magyar küldöttség betölti hivatását, ha Horthy nem vonja vissza nevezetes proklamációját? Simonffy nem a feltett ha... kérdésre felel, hanem dokumentumregényt ír a háború utolsó napjairól — különösképpen a különbéke kérdéséről. A kordokumentu­mok felidézésével, a történel­mi munkák és visszaemléke­zések felhasználásával ír re­gényt erről a korról, abból a szerencsés helyzetből, hogy apja, Simonffy-Tóth Ernő, az egykori vezérkari őrnagy a Magyar Front küldöttjeként tagja volt annak a delegáció­nak, mely 1944 novemberében Moszkvába repült, hogy tár­gyalásokat folytasson a fegy­verszünetről. A múltat tulaj­donképpen ketten faggatják: den szakasza érdekel. Az Én, Kossuth Lajos az 1848-as sza­badságharc kimenetelét ille­tő kérdést feszegeti. Mi lett volna, ha a magyar haderő Bécs ellen fordul, ha nem mondják ki a Habsburg-ház trónfosztását, ha másként ala­kul a magyar kormány nem­zetiségi politikája? Lehet ját­szani ezekkel a gondolatok­kal — az eredmény ismert tény. Az azonban keveseknek sikerülhet, hogy belehelyez­kedve a kor, s a nagy szemé­lyiségek gondolat- és érzelem- világába, hitelesen tegye fel ezeket a kérdéseket. Cseres egyes szám első személyben írja regényét, szinte naplósze- rűen, helyenként levélformá­ban, s így válnak világossá azok a kényszerpályák, me­lyeken Kossuth is kénytelen volt hol futpi,. hol megfontol­tan gyalogolni. A száműzetés­Negyven új művel, regény­nyel, elbeszélés- és verseskö­tettel jelentkezett az ünnepi könyvhéten a Magvető Kiadó. Ez alkalomra féláron került az üzletekbe, a sátrakba há­rom közkedvelt antológia: a tavaly megjelent költemé­nyekből tallózott Szép versek 1980. Az* elmúlt színházi sze­zon magyar bemutatóinak gyűjteményes kötete, a Rival­da, ’79—80. és a jelenkori no­vellisztikából a Körkép ’81. Nagy László és Weöres Sán­dor eddigi legteljesebb vers- gyűjteményét is közreadja a Magvető Kiadó. A könyvhét további' verseskötetei: Csorba Győző, A v lúg küszöbei; Kál- noki Lász ó Egy hiéna utóéle­te és más történetek, s Vészi Endre Értünk is fussatok, pa­ripák című könyve. Bor Ambrus Jel című no- velláskötetében húszéves írói pályájának legszebb elbeszé­léseit adja közre. Csurka Ist­ván Utasok címmel megje­lenő könyvében tárcáit és újabb elbeszéléseit gyűjtötte Össze. Somogyi Tóth Sándor Huszonegy korsó sör, Rákosy Gergely Mennyből az oroszlán című novellás kö tetővel jelent­kezik. A tények és tanúk sorozat­ban jelenik meg Bárczy János visszaemlékezése, amely a második világháborúról írt eredendően a hadtörténeti le­véltár számára, írása azon­ban szépirodalmi szintű, köz­érdeklődésre is számot tartó munka. Széchenyi IsUrnn utol­só tíz esztendejével foglalko­zik Kosáry Domokos Széche­nyi Döblingben című tanul­mányában. A Rakéta regénytár is több új kötettel gyarapodik: a nép­szerű könyvsorozatban jele­nik meg, Csák Gyula Glemba, Gyurkó László A halál ár­nyéka, Mándy Iván A villa­mos és Sumonyi Zoltán Pa­nel-halom című írása. Ez alkalommal természete­sen a teljesség igénye nélkül ismertetünk röviden néhány,- nagyobb érdeklődésre számot- tartó művet. i A magyar irodalomnak év- . századok óta volt, s van egy t olyan vonulata, mely a múlt ■ örökségével, hagyományaival i óhajtott elszámolni. Én, Kossuth Lajos. Cseres : Tibor Kossuth-díjas írónk is • azok közé tartozik, akikel : nemzeti múltunk szinte min-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom