Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-28 / 123. szám
1981. MÄJUS 28., CSÜTÖRTÖK A KÓRHÁZ IS MUNKAHELY Akarást, igényességet takar Egy-két évvel a határidő lejárta után ugyan, de megalakultak a munkahelyi közművelődési bizottságok és többé- kevésbé eredményesen működnek is.' Az általános helyzet semmiképpen nem nevezhető kedvezőnek. Sok helyütt a bizottságok tagjai a gyakorlati tennivalók mikéntjével nincsenek tisztában, sőt néhol nem értik, félreértik a munkahelyi művelődés fogalomkörét is. Jó példa persze akad, ezek közé tartozik Cegléd város kórháza. Ez kissé meglepő lehet, hiszen a kórház, gondolatainkban szinte kizárólag gyógyító intézményként él. Helyzetelemzés Csakhogy a kórház is munkahely, mégpedig Cegléd városában a legtöbb dolgozót foglalkoztató cég, ráadásul különleges szerepe miatt kiemelten fontos. Az orvosok, ápolók és a technikai személyzet munkája, kórházon belüli viselkedése akarva-akaratlanul a közhangulat befolyásolójává válik. Aligha kell bárkit is győzködni arról, hogy a műveltség és a viselkedésformák között szoros a kapcsolat. Igaz, ez utóbbi összefüggés túlzottan gyakorlati leegyszerűsítése a kultúra, a művelődés szerepének. De arra alkalmas, hogy direkt formában mutassa a munkahelyi művelődés fontosságát. A ceglédi városi tanács kórháza és a vele közös szervezetben működő rendelőintézet művelődési bizottságának idei munkaterve is alapos helyzetelemzésre épül. Kiinduló pontként ez a legfontosabb, hiszen ezáltal választ kaphatnak az egyéni és közösségi igények összehangolásának elvi lehetőségeire. A pillanatnyi állapot lényegében a feladatok meghatározásának alapja. Nos, a ceglédi kórházban — néhány sajátosság mellett — többnyire hasonló gondokkal kell megbirkózni, mint a megye más intézményeiben. A több diplomás, tudományos fokozattal rendelkező orvosokkal együtt dolgoznak a kórházban olyanok is, akiknek hiányzik az általános iskolai végzettségük. A nők mind nagyobb arányú foglalkoztatása együttjár azzal is, hogy magas a gyermekgondozási szabadságon levők száma. Ugyanakkor nem nevezhetők ideálisnak a munkahelyi művelődés technikai és anyagi feltételei sem. A gondokkal együtt számba vették a fejlődés lehetőségeit is. így például a szakszervezeti könyvtár gazdagodását a közelmúltban, a tudományos könyvtárakkal, illetve a város oktatási és művelődési intézményeivel kialakított kitűnő kapcsolatokat. Komplex fogalom A kórház és rendelőintézet közművelődési tervének készítői komplex fogalomként értelmezik a művelődést. Ks ez lehet leginkább példaadó. Az ideológiai, politikai képzés és továbbképzés keretében a tanfolyamok, politikai vitakörök mellett fórumokat terveznek a város, illetve az intézmény párt- és állami vezetőivel, s mindezeken kívül megrendezik a politikai könyvek kiállítását. A tervbe összehangoltan építették az általános és középiskolai, valamint a felsőoktatási beiskolázás programját. A művelődés komplex értelmezését mindenekelőtt az egészségnevelési célkitűzésekben fedezhetjük fel, amely egyaránt kitér a betegek, valamint a helyben dolgozók körében végzendő felvilágosító munkára. Ez a kettősség végigvonul a munkahelyi közművelődési bizottság programján. A kórház klubját fokozatosan a munkahelyi közélet egyik bázisává akarják fejleszteni. Az idén lehetőség kínálkozik a klub technikái felszereltségének javítására is. így jobb körülményeket biztosítanak a már működő szakköröknek, s a szervezés alatt álló irodalmi körnek és jazzegyüttesnek. A zenés, táncos rendezvények által pedig a társasélet színterévé válhat a klub. Intő igényesség Csupán tallóztunk a ceglédi kórház és rendelőintézet köz- művelődési tervében, de tartalmasságáról ennyi is meggyőző lehet. Pedig, minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Ezúttal azonban biztosítékot ígér, hogy a program minden részletéhez kijelölték a végrehajtásért, lebonyolításért felelős vállalkozót. Példaadónak neveztük a kórháziak művelődési bizottságának működését, s nemcsak az idei tervüket elemezve, hanem a korábbi tapasztalatok alapján is. Ellentmondásnak hat így a már említett helyzetelemzésből vett szó szerinti idézet: A közművelődésről szóló 1976. évi V. törvény minden vezető kötelességévé teszi a közművelődés támogatását. Intézetünkben ez ideig kevés vezető részéről volt tapasztalható e tekintetben komoly erőfeszítés. Szükségesnek tartjuk felhívni vezető beosztású dolgozóink figyelmét erre a kötelességükre. A helyiek szerint: a tiszteletet parancsoló eredmények ellenére helytálló az intelem. És kétségtelenül ritkán tapasztalható igényességet is takar. Kriszt György Ezeréves lelet Ezeréves temetőre bukkantak Pécsett a Széchenyi téren. A város területén ez az első összefüggő temetkezési hely a X. századból. A most megtalált temető, valamint a környékén korábban előkerült, azonos időből származó házak és sírok maradványai tanúsítják, hogy már a kora Árpád-kori magyarok is a mostani belváros területét foglalták el, már akkor is a jelenlegi helyén volt a városközpont. A lelet azért nagy jelentőségű, mert Pécs történeti múltjának legkevésbé ismert szakasza éppen a kora Ar- pád-kor, holott ez az az idő, amikor az új hazára talált magyarság birtokba veszi az ősi római várost, a hajdani Sopianaet. ÜNNEPI KÖNYVHÉT 1981 Rendhagyó tájékoztató Szinte hagyomány már, hogy az ünnepi könyvhét sajtótájékoztatóját évről évre újdonsággal színesítik a szervezők. A jelenlevők nemcsak az esemény dátumáról (idén: május 29—június 6.), nemcsak a művek számáról (100 könyv, 2,5 millió példányban), hanem magukról a könyvekről is szakavatott tájékoztatást kapnak. Idén a neves irodalom- történész, Bodnár György színes előadásán kívül könyvek, sorozatok szerkesztői (pl. Szigeti Gábor, Czine Mihály), illetve szerzői (Kozma Ferenc) is kötetlen, testközeli módon, stílusban ismertették köteteiket. Természetesen részletes tájékoztatást kaptak a sajtó munkatársai a budapesti megnyitó (május 29., Váci utca) és az országos vidéki megnyitó (Győr, május 30.) gazdag programjáról is. (A Pest megyei ünnepséget május 29-én délután 4 órakor Budakeszi új művelődési házában tartják, a megjelenteket dr. Kertai Tamás, a budai járási hivatal elnöke üdvözli majd, megnyitót Drucker Tibor, a Könyvértékesítő Vállalat igazgatója, ünnepi beszédet Dobozy Imre, Kossuth-díjas író, az írószövetség elnöke mond.) Ha már a sajtótájékoztató rendhagyó volt, hadd legyen az a róla szóló beszámoló is. A könyvhétre megjelenő újdonságok ismertetésére, bemutatására lapunkban visszatérünk. Ám e könyvek és a sajtótájékoztatón elhangzottak kapcsán talán nem haszontalan megfogalmazni néhány, esetleg aggodalmaskodónak tűnő gondolatot. A könyvhetek (eredeti és mindmáig vallott célkitűzései szerint) elsősorban az élő magyar szépirodalom népszerű sítését kívánják segíteni. A most megjelent 100 könyvet vizsgálva azonban ismét, akárcsak a korábbi években, azt kell tapasztalnunk: aránytalanul sok közöttük a nem szép- irodalmi könyv, a társadalom- tudományi, ismeretterjesztő, filozófiai, néprajzi, politikai, történelmi munka. Távol álljon tőlünk ezek jelentőségének megkérdőjelezése. Ügy véljük azonban, hogy a könyvhetek fokozott figyelemfelhívó, reklámozó, könyvnépszerűsítő hatását főleg az eredeti céloknak valóban megfelelő műveknek kellene élvezniük. Végigböngészve a listát ugyanis csupa jól bevált nevet találunk. Természetesen nem méltatlanul: kitűnő művekkel, nagyszerű alkotásokkal jelentkeznek ismét. Csakhogy. A már fentebb említett kiemelkedő népszerűsítő hatás, amit egy-egy könyvhét jelent, némi kockázatvállalásra is serkenthetné a kiadókat. De ismételjük: az ünnepi könyvhét nem csak és nem elsősorban gazdasági akció. Ha pedig nem az, a szűk prakti- cista szemléleten túlemelkedve megfontolandó lerfne: azt % figyelmet, amely az elkövetkező napokban a könyvre, az olvasásra irányul, új, tehetséges szerzők eddig ismeretlen műveire is fordítsák. A. Gy. HETI FILMJEGYZET A Pogány Madonna Levél a 31. évből 7avarban vagyunk. Szí- vünk szerint köszönteni kellene, mégis inkább bocsánatkérések tolakodnak elő gondolatainkból. Ilyesfélék: — Ne haragudjon, Lenke, hogy mérhetetlenül sokszor zaklattuk, hogy gyakran azt kértük, ami éppen hiánycikk volt, hogy sokszor lekéstünk az újdonságokról. És köszönjük azt, hogy mindig segített, ha kellett más boltból ő kért helyettünk. Nem a cikkíró „fenséges többese” rejlik a fenti szóvégződésekben. Mindannyiunk nevében kell köszönetét mondani a szerkesztőség épületének földszintjén álló, a József körút 5 szám alatti könyvesbolt vezetőjének. A segítőkész jóindulatot köszönjük. Kovács Lenke! S nemcsak azért születtek e levélre emlékeztető sorok, mert nekünk, újságíróknak mindig szolgálatkész partnere volt, hanem mert tapasztalatból tanúsítjuk: a sokezres olvasótáborhoz is megtalálta az utat. kereskedőként volt éb- rentartója bensőséges emberi kaocsolatoknak. Kovács Lenke könyvesboltvezető nyugdíjba megy. Én a sokéves ismeretség alatt sohasem vettem észre, hogy fölötte is múlik az idő. Másfél tucatnyi eladóból álló csa- oatával úav tudott dolgozni, hogy a vásárlók egy percig se álltak tanácstalanul a polcokon sorakozó átlagosan 25 ezer könyv előtt. S a kötetekből havonta több mint egymillió forint értékű gazdára talált. Kovács Lenke dátumra pontosan 30 évig vezette a József körúti üzletet. A ztán az idei kora tavasz ** egy reggelén nem nyitott ki a könyvesbolt. Ajtajára kiakasztották a táblát: Tatarozás miatt zárva. Mi pedig valahogy egy kicsit árván maradtunk. Ezt inkább akkor éreztük, amikor kiderült, hogy Kovács Lenke már nem is jön vissza a majd (de mikor?!) megszépülő üzletbe, ö mondta: számára is feledhetetlen 30 év volt, a vásárlók ragaszkodása, sok apróságban megnyilvánuló szeretete varázsolta számára nagyon széppé a könyörtelenül elrepülő évtizedeket. S tréfálkozik, hogy megsértődött a világra, mert nem engedte észrevenni az idő múlását. Azon még nem gondolkozott, hogy nyugdíjasként hátat fordít-e a könyves szakmának. De alig-' ha tudja megtenni, hiszen most is hozza a postás a leveleket, hogy visszavárják, hogy keresik, hogy „Lenke, ez az ünnepi könyvhét nem olyan lesz nélküled, mint a többi volt”. Hát valóban: valaki nagyon hiányozni fog ebben a 31. évben. Kr. Gy. ^ h h tImi ÍwíoJíí ’ n« ^ « _ n WuCfl/fVf - ■ Io (Mf" Llylv (vtí *b\~ Ui Irt fdVy««. ^ ^ iM-l)*• tdrdg-k, e|*l\ t ÍM/i^rW', 'll ei-tft txroMt öidfilMof [r-j j AkÍí — K’ia.£w/iiV'fC'i. ^ o\ IJ i 4 Sy tv, tr C« ^ 11 fi [**<'• c. Bujtor István és Kern András, A Pogány Madonna főszereplői — avagy: Piedone Tihanyban. Mert mit kerülgessük: ezt a Piedone-sorozat ihlette. Búd Spencer behemót termetétől és kemény öklétől kezdve a kotnyeles zulu kisfiúig, Bodóig. Bujtor István filmnovellája, s a belőle a rendezővel, Mészáros Gyulával közösen írt forgatókönyve ezt a rokonságot nem is akarja elleplezni (nehéz is lenne). S ha már szórakoztató kalandfilmról van szó, a Piedone-sorozat még mindig a jobbak közül való, mert ha túlságosan nagy műgond nincs is jelen bennük, nevetni lehet rajtuk, s a menetrendszerűen érkező verekedések is jól meg vannak koreog- rafálva. Néha örülnénk, ha egyik-másik nagyobb, sőt nagyzolóbb igényű film úgy sikerülne a maga mivoltában, mint a habkönnyű Piedónék. Épp ezért egyáltalán nem baj ez a rokonság. Hiszen végül is minden azon múlik, mit sikerül csinálni egy kölcsönvett ötletből. (Szomorú példáért nem kell messzire menni: a Kojak Budapesten szintén kölcsönvette egy közismert sorozat főhősét, s nyakatekert, hajuknál fogva előcibált, iz- zadságos ötletekkel próbálta mind a figurát, mind a sztori alapszituációit, jellemzőit magyarítani. Az eredmény ismert ... Nos, A Pogány Madonna készítői, lehet hogy a Kojak Budapesten esetéből is tanulva, nem követték el azt a hibát, hogy Piedonét magát hozták volna Magyarországra — közelebbről, a film sztorija szerint: Tihanyba —, hanem csaj: a főhőst, mint típust vették kölcsön, valamint a Piedone- (és nemcsak Piedone) sztorik néhány alapsémá- ját. így aztán a nápolyi felügyelő magyar megfelelője, Csöpi, azaz Ötvös hadnagy, valóban magyar figura lett, karakterében, ötleteiben, viselkedésében. bemondásaiban egyaránt. Bujtor István kétségtelenül nagyon hasonlít Búd Spencerre termetben, mozgásban is, s alaposan ismeri Piedonét is, hiszen az ő szinkronhangján szólal meg a négylábú nehézfiú. Ám egyetlen percig sem másolja ez a Piedonét. Az ő Csöpije lezserebb, vagányabb, mondhatni: pes- tibb, vagy egyenesen ferencvárosibb, mint amennyire Búd Spencer alighanem valaha is képes lenne nápolyi lenni. S a film maga sincsen annyira csak a nagy bunyókra kihegyezve. Néhány fordulata ugyan kimódoltnak hat, van egy kis túlbonyolítás is benne, de még így is az egyik legfordulatosabb, legélvezhetőbb filmtörténet — s a nyelve is bővelkedik igazi pesties bemondásokban! —, amit mostanában ebben a műfajban láthattunk. No és eme tihanyi—füredi- pesti öcsi mellett ott van egy kissé kétbalkezes, csupa jóindulat, örökké bizonyítani akaró, de Csöpi nélkül majdnem folyamatosan felsülő másik detektív is: Kardos doktor. Ez a — ha mindenáron hasonlít- gatni akarunk: Columbóra emlékeztető — figura, különösen ahogy Kern András eljátssza, már teljesen eredeti, semmi köze a Piedone-filmekhez. Ez egy magyar Okostóni, akinek sose jön össze semmi, de roppant ügybuzgó, és még haragudni se lehet rá, mert hát nem akar rosszat senkinek, s ügyefogyottságának elsősorban ő maga az áldozata. Csöpi vei ketten kitűnően kiegészítik egymást, a két figura külön-külön is, de főleg együtt „jól van kitalálva”. Egy szó, mint száz: A Pogány Madonna végre az a szórakoztató film, amelyen valóban lehet is szórakozni. Ha a rendezőnek — és talán a forgatókönyvet is író Bujtornak — lett volna szíve tempósabb- ra vágni a filmet, akkor a hatás még jobb lenne. Ennek a filmtípusnak az egyik archimédeszi pontja éppen a tempó; kényelmeskedéssel, túlma- gyarázással egyszerűen meg lehet ölni. A Pogány Madonna sajnos bő tíz perccel hosszabb optimális önmagánál, és ez nem tesz jót neki. Azonban még így is biztosra vehető, hogy nemcsak itthon lesz nagy közönségsikere hanem exportálni is jól lehet majd — elsősorban talán a szocialista országokba, amelyekben legalább annyira hiánycikk az effajta szórakoztató film. mint nálunk. És még valami: Csöpi és Kardos alkalmas kettős arra, hogy még számos hasonló történet hősei legyenek. Reméljük lesznek is és legalább olyan színvonalon, mint most. Languszta reggelire Már a némafilm kitalálta az ügyefogyott, mindig valami bajba keveredő, mindent ösz- szekuszáló filmvígjátéki hőst. Hasonló figurák a színműirodalomban, a színpadon is léteztek persze, de a film a maga technikai lehetőségeivel megsokszorozhatta e figurák kétbalkezes eseteit, felgyorsíthatta kétségbeesett kergetőzéseiket, gégék áradatával tehette rekeszizmokat fájdítóan mulatságossá történeteiket. A típus legtökéletesebben fejlett példányát Chaplin teremtette meg, de mellette Mack Sen- nett, a Marx-fivérek, Harold Lloyd, Buster Keaton és még sokan mások (a televízióban most futó Stan és Pan is!) művelték ezt a burleszk-komé- diát. A műfajt időről időre feleleveníti a modern filmgyártás is. És ha jól csinálják, nincs is ellene semmi kifogásunk. Baj csak akkor van, ha a felelevenítés ötletén túl egyéb ötletek nem szorulnak egy-egy ilyen filmbe. Az olasz rendező, Giorgio Capitani filmje, a Languszta reggelire, sajnos ez utóbbiak sorába tartozik. Enricónak, egy szerencsétlen vécécsésze-ügynöknek a kalandjait látjuk, de mintegy megkettőzve, mert az ő történetével párhuzamosan fut egy hasonló ügyefogyott fickó, a gazdag Mario sztorija is, majd a két szál összekeveredik,, s ettől még sablonosabb helyzetek keletkeznek, még több visszaköszönő poén és ötlet puffan el. Valamit ment a dolgon, hogy néhány szép nő többször levetkőzik, így legalább a férfi nézők nem járnak annyira rosszul. De hát női nézők is vannak... Takács István l k
