Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-26 / 121. szám
WTST ét r.crn 4 1081. MÁJUS 28., KEDD harmóniája SZIGETSZENTMIKLÓS FESTŐJE A munka, a nyugalom Nádasdy János: Fűzfák A már majdnem város Szi~ getszentmiklós régi Árpád-korabeli település, határában az elpusztult Szőlősfalu középkori nyomaival. Másik oldalán Há- ros, népdalban is feljegyzett körvonalaival. Művészetének kerete, forrása Jelenleg is a nagyközséghez tartozik Lakihegy, a nevezetes rádiótoronnyal. Másik részén a Csepel Autógyár, annak művelődési háza Mikus Sándor szobrával, Kovács Margit kerámiáival, Blaski János mozaikjával. A József Attila lakótelepen Mattioni Eszter Arany János Toldiját megörökítő hímeskő mozaikját és Lisztes István József Attiláról mintázott bronzszobrát fedezhetjük fel, de a község tulajdona a felavatásra váró Szabó Iván-mű Erdei Ferencről. Itt található a Tebe-folyó- ka, Leshegy, Lózsi-kopolya, a Ragád, Gyöpszél, s itt élt az egykori író, Dolinay Gyula, a hányatott életű Petőfi Zoltán barátja, sőt a szabadságharc bukása után, az I850-es esztendőkben itt bujkált egy Iszt- rebszky nevű lengyel festő. Szív alakú sírkövek találhatók a temetőben, s több kopjafa, igen becses művészettörténeti emléket jelentenek a megőrzött színes gyermekkoporsók, ugyancsak az 1848-as szabadságharc idejéből. Szigetszentmiklós karakteréhez tartoznak a buckák, a nyaralók, a dunai sirályok, a szürkésfekete tollú szárcsa, a búbos vöcsök, a parti iszap és a nádas. Ez a kerete, forrása Nádasdy János festményeinek. Ritka jelenség; igazi tája szülőfaluja és környéke lett, neki nem kellett utaznia ahhoz, hogy meglelje művészetének alapanyagát és távlatait Vaszary, Rudnay tanítványa 1907. március 6-án született Szigetszent mi klóson. Már gyermekkorában teheneket őrzött, kapált a Tebe közelében látta Edvi-lllés Aladárt festeni, ö is festett, s Edvi-lllés elismeréssel konstatálta a kis pásztorgyerek teljesítményét. Pá- *er Imre bízatta, javasolta restői pályára. 1920-ban felvették a budapesti Iparművészeti Szakiskolába, ahol Kajdi Bétánál tanult belső építészetet, e Török Pál utcai iparrajzis- •colában Dubovics Jenő tanít- /ánya volt, 1929 nyarán a kecskeméti művésztelepre kezűit, ahol Révész Imre korrigálta rajzait, itt barátkozott meg Szabó Vladimírral és Ko- necsni Györggyel. 1929-ben felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Vaszary János. Rudnay Gyula, Lyka Károly és Réti István növendéke lett. Tehetségére jellemző, hogy másodéves korában, 1931-ben Nemes Marcéll-díjat kapott, 1932-ben állami jutalomban részesült Iván Szilárd társaságában a figurális rajzban tanúsított gyors fejlődéséért. Vaszary János támogatásával a római ösztöndíjat is elnyerte volna, de az akkori sziget- szentmiklósi elöljáróság ezt a javaslatot elutasította, anyagilag nem támogatta. Feleségül vette Kerekes Ka talint, akinek édesapja 1919-es múltja miatt menekült Uruguayban, s Montevideóban a kommunista pártszervezet alapító tagja lett. Nádasdy János is részt vett a Konecsni György szervezte illegális tevékenységben, csak Vaszary János külön kiállása mentette meg a kicsapástól. Moziengedélyt kért 1936-ban Szigetszentmiklóson. Ez nem bizonyult szerencsés lépésnek. Már a 30-as években is eltérítette a festői teendők gyakorlásától, s a felszabadulás után is sok félreértésnek, kedvezőtlen körülménynek lett melegágya. Lakatos, hegesztő, raktáros lett a Csepel Autógyárban — félbeszakadt festői munkásságát tököli rajztanár korában kezdte folytatni 1960- tól. Ekkor hirtelen felfelé ívelt pályája, melyet Szigetszentmiklóson, Ráckevén és Budapesten szervezett önálló kiállításai igazolnak. Fia, ifj. Ná. dasdy János festőművész révén az NSZK-ban, így a Kafsack Galériában is nyílt egyéni tárlata, mely nagy erkölcsi és anyagi sikerrel zárult Felfedezi a szürkék pompáját Markáns egyéniség, portréi is markánsak, meggyőzőek, jellemfeltáróak. Házai meghittek, felfedezhető bennük a múlt. Főszíne a szürke. Házai úgy sugározzák vissza az embert, az emberi élet tempóját, hogy megtalálja az öreg fala — új élet kombinációt Szi- getszentmiklós földszintes és emeletes házainak egységes alakzatában. A csöndet, békét, szemérmet villantja fel Nádasdy János Lózsi Jóskában, kucsmás parasztjában, vén falurészében, Közös kút-jában, csónakok csendjében, a sárga házban és a régi kapuban, három ladikban és a Talicskás-bkn. Régen Kocsis László, most Somogyi György, Kosch Péter festő és grafikus barátai biztatták, biztatják — jó úton halad. Valóban azon, hiszen képei szerkezetrendje a kuko- ricagórékban, tanya felé dőlő szélhegyezte fákban a természet és az ember, a föld és népe találkozását ragadja meg. Olyan meggyőző a Tél is, ahogy a fehérek között átsütnek a szürke árnyalatok. A Sikátor a formák olyan rendjét tükrözi, mely Barcsay művészetéből is ismert, s az csend a csendben, ahogy a hallgatag erdő, a hallgatag folyó előtt ringanak a ladikok. Hagyománytisztelés és kezdeményezés Folytatja a hagyományokat, de kezdeményez is, olykor e két mozzanat ötvöződik, így Talicskása sem elsősorban Nagy Balogh János kubikosainak örököse, hanem helyi állapotot tükröz. Szép megfigyelés a Kőműves szürke bajusza, a háztetők süllyedt ringása; megmutatja Nádasdy János mit lehet a házak szürke tónusaiból elővarázsolni. Igen, a szürkék pompáját fedezi fel — nagyon érett formákban. Nádasdy János művészete olyan szimfónia, melynek első és utolsó tétele is, fő és melléktémája is Szigetszentmik- lós, de a helyi tündöklésben összegezi az élet minden alapvető eseményét — munkát, nyugalmat, földet, fákat, harmóniát. A Bába-kút napraforgói, az Alsó-páskom hosszú meggyűrődése, a hókony fűzfái, Kerék Jani bácsi és a gesztenyesütő mind-mind művészetének egy-egy fontos részlete. Nádasdy János, az NSZK-, ban, Padembomban is kiállította festményeit. Jürgen Weichardt így ír erről a tárlatról: „A valóságos tájat nem a hétköznapi értelemben for- málja meg. A látottak tiszta vonalakban, elhatárolásokban, térközökben jelennek meg. Szigorúan megformált világot alkot. A biztonságos formák elsődleges szerepéhez társul a tónus a köznapi valóság átlé- nyegesítésével. Nagy a képek nyugalma, összpontosítja a figyelmet, a majdnem szimmetrikus formát a rézsutas vonalak térbelileg feloldják. Ez idősebb Nádasdy János világa. Az ifjabbik Nádasdy János az NSZK-ban él, más eszmények, más formai megoldások mozgatják képzeletét, de apa és fia több köaös kiállításon aratott sikert. A Wesztfáliai Néplap 1977. december 13-i száma is két generáció külön és közös teljesítményének méltatja a két Nádasdy festészetét, megemlítve, hogy mindketten Szigetszentmiklóson születtek és méltóak Munkácsy, Vasarely, Kemény Zoltán, Schöffer Miklós értékeihez. Méltóak? Igen, s ha igen, akkor időszerű, hogy az idős és ifjú Nádasdy János közös kiállítását itthon is megrendezzük. Talán éppen Szigetszentmiklóson, ahol születtek. Losonci Miklós Szegény! Neked csak egy lábad van, az is hurkapálca ... TI nem láttok minket, ml nem látunk benneteket, szóval, bábozunk, aztán nevessetek! Csak a póniló volt szomorú... Juszt is megpróbálom! Ebből az agyagból korong nélkül is lesz még valami! TV-FIGYELŐ Személyiség. Most, hogy Szokolay Sándornak, a kitűnő zeneszerzőnek Nevető muzsika című sorozatát sugározza a televízió, bizonyára több néző tűnődött el azon, hogy ugyan miképpen és miért tud oly nagy hatással lenni nemcsak a körülötte csivitelő kicsikre ez a határainkon messze túl is ismert, s tisztelt komponista, hanem magukra a nézőkre is. A műsorvezetés mesterségét nyilván nem tanulta, és mégis oly felszabadultan magyaráz, oly jó ritmussal irányit, hogy le azzal a képzeletbeli kalappal előtte. E szerepkörében úgy amatőr tehát Szokolay, hogy mesz- sze leköröz több tucatnyi profit. És nincs ez másként a szintén mostanában újra jelentkező Czeizel doktornak, vagy a mind népszerűbb Kalendárium gazdájának. Juhász Árpádnak az esetében sem. Egyikük is. másikuk is — mondjuk így — félállásban, fölkérésre ül oda a kamerák elé, és mégis a legteljesebb fesztelenséggel, minden görcs és félsz híján gazdálkodik az esedékes témával meg a műsoridővel. Nem sulykoltak beléjük semmiféle így kell ülni, amúgy kell beszélni tudományt, és mégis úgy ülnek és úgy beszélnek, ahogyan azt az előfizető a legjobban szereti: testközeli közvetlenséggel, kedvesen, okosan, szabadon. Lenne vajon az ő — és nemcsak az ő — közreműködésüknek valami különös titka, rejtett mesterfogása? Azon túl, hogy a maguk módján valamennyien megnyerő, szimpatikus emberek, aligha. Hanem van bennük még valami, amitől egyformán igen magas helyezést érnek el azon a bizonyos népszerűségi listán, és ez nem más, mint a hozzáértés meg az ügyszeretet. Igen, a szóban forgó műsorvezetők egytől egyig olyan valakik, akik egyrészt kitűnően ismerik választott szakmájukat (tudományos fokozataikat, kitüntetéseiket hadd ne kelljen itt külön is emlegetni), másrészt pedig a jó tanítók módjára kötelességüknek érzik, hogy tudásukat megosszák. Adni és ezzel hatni akarnak; egészen egyszerűen fogalmazva: embertársaik ismereteinek gyarapításával kit-kit jobbá, többé tenni, kin-kin segíteni. A szaknyelv televíziós személyiségeknek mondja az ilyen közreműködőket, s e karakter vagy típus jellegéről, sajátosságairól már számos tanulmány értekezett. Ám hiába minden elemzés, • jellem- jegy-felsorolás, a néző már csak olyan, hogy vagy odafigyel valakire, vagy nem;vagy vonz az a tekintet és. figyelemre késztet az a szó, vagy nem. Mi mást lehet még mondani? Mind Szokolay muzsikás perceit, mind Czeizel Endre genetikai ismeretátadásait, mind pedig Juhász Árpád tudományos kaleidoszkópját egyszerűen figyelni kell: gazdáik révén magukra tapasztják a szemet. Akácz László Az iniciálék a földön születtek." Ezt látta a madár, no meg, aki fölbaktatott a Salamon-toronv tételére Bozsán Péter felvételei Még a csalafinta felhők is kedvet kaptak a játékra: hol hatalmassá dagadtak, s a nap elé tolakodtakt hol meg soványka pamacsokká foszlottak. De pont ők maradtak volna ki vasárnap Visegrá- don a mókázásból, mikor ott reggel kilenctől délután ötig mindenki játszott? A királyi palota egykori lakószobái kedves kis műhelyekké alakultak: szélsebesen pörgött a fazekaskorong, készült a köcsög, a csupor. Négyszáz kiló agyagot gyűrtek, gyömöszöltek szét a gyerekek, s formálták királlyá, ördöggé, tállá vagy éppen „találd ki, hogy micsodá’’-vá. Több kiló festékből csuda szép iniciálék, címerek születtek a rajzlapokon; s kicsik, nagyok százszámra hajtogattak színes papírból kacsát, elefántot, hollót, sárkányt . és békát. Odébb apró színjátszók nevettették meg a nézőkét: a Md-, tyás királyról szóló históriák, mondák pedig hatalmassá kerekítették a gyerekszemeket. Akinek kedve volt, óriási léggömböt mázolt szazszínűre; a fűben s a középkori falmaradványokon ücsörgők pedig az énekszót, a koboz- és lantzenét hallgatták. A Salamon-torony udvarán bábosok keltettek életre szebbnél szebb meséket, mások ki- szebabákat öltöztettek fehér papírruhába. Remek bábok születtek az ötletes kellékekből; ráncigálták is a pöttömnyi gyerekek szüleiket: Jaj, papa, nézd, ott! Boszorkány? Csak az a csoda, hogy a vén falak nem rettentek meg a többezer gyerek láttán. Igaz, már négy ízben tapasztal:Látták, hogy a Gyertek játszani Visegrádra! vasárnapján nagy bajuk nem eshet. A póniló viszont — az egyik várva várt attrakció főszereplője — nem volt ilyen optimista, már szombaton beteget jelentett. Talán félt, hogy túl sokan szeretnék kipróbálni, milyen érzés a hátán ülni? Talán meg is bánta, hogy óvatossága visszatartotta a Forgott a korong, készült a csupor, akinek mersze volt hozzát kipróbálhatta részvételtől. Állítólag egész nap tanácstalanul téblábolt istállójában és nagyon szomorú volt. Joggal, hiszen legközelebb csak egy év múlva hangzik el ismét a csalogató: a Gyertek játszani Visegrádral K. £.
