Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
1981. MÁJUS 24., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP 9 Ihász-Kovács Éva: Őszelő Harmadik X-szel tetoválva, egyszerre a kortalanság lázaival, s az öregedés cigarettavég-csöndjével pórusaimban, elvegyülök a napok hangyaboly-forgatagában. Éhes vagyok a szerelemre és szomjas a dalra. A fényben tiszavirág-percek lepik el a tájat; valahonnan idedobban egy szív csillagnyi óraütése és szén vázlata még idelátszik egy felrajzolt balatoni találkozásnak. Sirály-kedvű a szél, vakító szikracső zuhog a nap gigászi hegesztőpisztolyából s a lelkűnkön ütött rést behegeszti. A tó arcéle ide vetődő tekinteted — mélyébe vetem ezüstpikkelyes álmom ... A partok mögül szeptember int, érkezőn, maradó mozdulattal. Flamm János: Vasárnap tűzszünet Ilyen már évek óta nem fordult elő vele: nyolc órát aludt egyfolytában, s most magába roskadtan ült az ágya szélén. Lassan felállt és kitámolygott a konyhába. A konyhaasztalon egy cédulát talált: „Olyan jól aludtál, hogy nem volt szívem felébreszteni. Elmentem a gyerekkel uszodába. Sári.” — Árulók — sziszegte. Ijesztő csend vette körül. Semmi kopácso- lás, tévé-ordítás. Mintha a forgalom is leállt volna az utcán. Béke volt, félelmetes, vésztjósló béke. Ügy állt az üres lakásban, mint katona, akit cserbenhagytak bajtársai, s aki elől az ellenség is megfutamodott. Egy pillanatra felderült, mintha kiabálást hallott volna a szomszédból, de csak néhány másodpercig tartbtt, aztán ajtócsapódás és ismét csend vette körül. Ebéd után is, mintha mindenki összeesküdétt volna ellene. A gyerekek békésen társasjátékoztak, felesége szó nélkül horgolt. Idegesítette a csend, s megváltás volt, amikor végre bekapcsolták a televíziót. Este kimerültén roskadt az ágyba. Sokáig nem tudott elaludni. Egész éjjel forgolódott, s amikor néhány órai nyugtalan alvás után meghallotta a fölötte lakó fapapucsának tompa csattanásait, a jobb oldali szomszédjának felüvöltő rádióját, kipattant az ágyból. Füleiben trombitaszó harsogott, riadót zengtek a falak, s ő boldogan ragadta meg az odakészített partvist és úgy döngette a mennyezetet, hogy a puffogások betöltötték a lakást. Majd ruganyos léptekkel indult a fürdőszobába. A tükörből derűs, kemény arcvonású, a sok harctól megedzett, de fiatalos tekintetű szempár nézett vissza rá. Trá-trá rá tár-rá, végre! Végre elkezdődött, csak mindig készen, csak mindig éberen, csak mindig keményen! Rácz Lajos Karambol szitok rügye pattant s mire föleszméltünk már kivirágzott a békétlenség: jöttek szeszélyes szavak — lengén öltözötten — fülsértőén karcolt nevetésünk jégverő szigorral bántunk el örömünkkel s ki-ki saját igaza szerint gyönyörködött a sziromhullásban: pózba merevítve őrködött a dac — foglár-tekintettel amikor arcunkon végigcsorgott a megbánás: torokszorító sós ízét a szánkban éreztük s burokba született szerencsével túléltük az indulatok karambolját — Fehér Klára: A fog A rra ébredt, hogy lükfet a foga. Először állóig húzta a takarót, hátha a melegben megnyugszik. De a foga egyre jobban fájt. Az állkapcsában, fülében, nyakában érezte a kínt. Kábult félálomban a gyógyszeresfiókra gondolt Valahol van egy pár algopirin. Talán egy kis kamilla. Már régen el kellett volna menni a fogorvoshQZ. Már régen, istenem, mi mindent kellett volna. Elromlott a felső ajtózár, ha egyszer betörnek, azt se fogja kifizetni a biztosító. A rekamiét is meg kellene javíttatni, a fiókot nem lehet rendesen szétnyitni, nem lehet rendesen beágyazni. De minek is ágyazna be? Ki jön hozzá? Kinek takarítana? Kinek öltözne? Kinek főzne egy tányér ételt? Az órára nézett. De az óra is késik. Valaha milyen fontos volt, hogy pontosan járjon. És hogy utálta az ébresztő éles hangját! Ha egyszer délig alhatnék — gondolta, amikor zsibbadtan magára kapkodta a ruhát, főzte a reggelit, ébresztette a gyereket, rohant a buszhoz, mert ugyebár a tanár kartársaicnak hét óra negyvenkor az' iskolában kell lenniök... A foga úgy lüktetett, hogy fel kellett kelni, kamillát főzni. Reggelre rászánta magát: elmegy az esztekába és kihúzatja. A kockás fehér folyosón kényelmetlen íapadok. Leült a pad szexére és csodálkozott. Nem voltak rajta kívül betegek. Senkinek nem fáj a foga? Mi is van ma? Persze, szabad szombat. A népek kirándulni mentek, látogatóba a családhoz. Es strandra. Es délután meccsre. Ilyenkor csak a bolond betegszik meg. Vagy az, akinek már mindegy a hétfő, a kedd, a szombat. — Tessék bejönni. Fiatal orvos állt az ajtóban. Akár a fia lehetne. Fia? Unokája. — Tessék csak nyugodtan oda leülni. Mi a baj? Mi a baj? Az öregség a baj, édes fiam, a magány a baj, az, hogy IKV nem csipálja meg a beázást, az a baj. — Ezt a fogamat tessék kihúzni. Kimondta. Kicsit behunyta a szemét, mert ami most jön, az persze nagyon rossz, de csak egy perc, és megint mehet haza, a vackára, borogatni az arcát, majd főz egy köménymaglevest, beleapíítja a kenyeret, azt le tudja nyelni. Az orvos nem nyúl se tűhöz, se fogóhoz, áll, töpreng. — Kár ezt a jó fogat még kihúzni. Erős ez, nincs is körülötte lesorvadva az iny. Meg fogjuk ezt menteni. Kikezelem inkább, jó? Az orvos valamit ráfröccsent, ettől picit enyhül a lüktetés. Receptet ad, mosolyog. Ő csak annyitért, hogy valami jó lesz, hogy most elmarad a foghúzás. Ki mosolygott rá legutóbb? Mikor? Tavaly? Három éve? öt éve? Talán senki. A patikában nincsenek sokan, de ahogy a pénztárnál fizeti a demal- gont, egyszerre csak megint élesen belenyilall a fogba. Odakap a zsebkendővel. És mert úgy érzi, hogy valami fontos történik vele, valamit közölnie kell a világgal, a pénztárosnőnek mondja: ki akartam hú- zatni a fogamat, de a doktor nem akarta, azt mondja, kikezeli a gyökeret. — Ezt mondja mindegyik — szólal meg mögötte egy asszony. — Engem félévig kínoztak, a végén mégis ki kellett húzni. Vérmérgezésem volt már, meg fogidegem. — Ha privát ment volna hozzá, akkor már megszabadította volna Törő István: Szőkén ebben a szélben Szőkén ebben a szélben szállnak velünk a levelek, a fák bronzvörös tornyán föifeszített arcunk integet, kérgesedik testünk, akár a magány, a házba zárkózik életünk, mintha még csodát várna, szőkén ebben a szélben lobogunk, bennünk lüktet a város s a rövid nappalok súlyosan-sötét órái jönnek. magát — tódítja egy másik öregasszony. — De ezeknek ez az üzlet, a szegény betegen gyakorolnak. jV em válaszolt, a kisasztalhoz ■L1 ment, a kancsóból vizet töltött és mindjárt bevette a két demalgont. De az előbbi jó érzése elmúlt. Lehet, hogy az orvos csak le akarta rázni? Hogy nem volt kedve fogat húzni? Mit érdekelte, hogy ő most hazamegy, tovább fog szenvedni. Nem, nem akar még egy ilyen éjszakát. Kibírhatatlanul fájt a foga. Minden magyar állampolgárnak jár a legma- gasabbszintű orvosi ellátás. Most mindjárt visszamegy. Követeli, hogy húzzák ki a fogát. Az ő foga, joga van hozzá. Megint az üres folyosó, megint a kockás kő. Egy takarítónő húzogatja a bemártott rongyot, sandán néz rá. Mit keres itt Ilyenkor? „Ne tessék kopogtatni” szigorúskodik a felirat, de igenis bekopog. Jön a fiatal orvos, csodálkozik. Visszajöttem, nem bírom, tessék kihúzni. — Hát paracsoljon. Az orvos kezében az injekcióstű, feltör egy ampullát. Majd leteäki a kezéből a tűt, leül a forgatható kis székre a fogorvosi szék mellé. — Kérem szépen, én most kihúzom a fogát, hát persze, ha azt tetszik mondani, hogy nem lehet kibírni. De kérem szépen, én orvos vagyok, én arra tettem esküt, hogy gyógyítani fogok, segíteni fogok az embereken. Milyen segítség az, hogy kirángassak egy életerős fogat? Tessék figyelni, ez a fog itt'ezt a hidat tartja, ha kihúzom, nem lehet ugyanilyen pótlás ... tetszik engem érteni? Ezt itt akkor már nem fogja tartani semmi. Az egy alacsony ab b- rendű életforma, akkor már hiába tetszik visszajönni, ha kihúztam, nem tudom többé visszaragasztani. De ha a gyulladás lezajlik... Nem értett minden szót, csak messziről jutott hozzá az orvos magyarázó, kérlelő hangja. Alacsonyabb életforma? Magasabb életforma? Rágni? Nem rágni? Almát? Mikor harapott ő alrpába? Vagy sült húsba? És miért fontos, hogy ha nevet, milyen foga látszik? Hát mikor nevet ő? — Ha vállalni tetszik ezt a kis fájdalmat. Pár hét alatt kikezelem. Én orvos vagyok, én arra esküdtem ... Valahol, nagyon messze egy em’ lék. Fiatal tanítónő még, hetedikes fiúkat kap. „Nincs más, csak pofozni, jól megpofozni őket” — mondja az idős kolléga. „Mind szemtelen, csak jól ellátni a bajukat.” És ő bement az osztályba. „Fiúk, én nem akarok senkit megverni ... ha hallgattok rám ...” Ki hallgat az emberre? Ki hiszi el, hogy jót akarunk? Itt ez a fiatal orvos, szombat dél van, hazamehetne, de ehelyett itt ül, türelmesen magyaráz, mintha neki volna fontos Felkaphatná a fogót, és mind a ketten egy perc alatt túl volnának rajta. De az orvosnak fontos. Ha az idegen orvosnak fontos, akkor nekem én magamnak nem? A — Ahogy a doktor úr gondolja. Köszönöm. És jár a kezelésre. A fog hol ki- bírnatóan fáj, hol kibírhatatlanul, lüktet és nyilall, de ez a kín most szinte jó. Valami célt jelent az életben, valamit le kell győzni, kétszer egy héten el lehet menni a fogászatra, ahol a takarítónő már ismeri őt, a portás ismeri, a liftes int, hogy tessék, jöjjön csak, és a doktor.. / ó, hát a doktorra gondol éjjel-nappal, a doktorról álmodik, a doktorral millió dolgot közöl a kezelések alatt, hogy ő nemcsak tanítónő volt, hanem egyszakos földrajztanár, kirándulni vitte a gyerekeket a. Tátrába, és járt egyszer Velencében, és a doktor bólogat, és figyel rá. És ha azzal lépett be a rendelőbe, hogy mintha valamit javult volna a fog, már előre örült, hogy szerda délután és péntek délután lesz, és beülhet a székbe a műszerek közé, és ' a jóképű fiatal doktor is mindig mond valamit, hogy majd megnézi a többi fogát is, és röntgenbe küldi, és ma esős idő van, és tetszett-e látni tegnap azt a jó filmet a tévében? Hiszen, ha nagyon spórolna, vehetne tévét, de bemehetne a szomszédokhoz is néha tévét nézni, és egyszer moziba is eljuthatna, nyugdíjas-bérlettel. És ha rendben lesznek a fogai, akkor kérhet beutalót a szak- szervezettől, mert más az, ha rendesen tudja enni az ételt, ha nem kell nevetés közben a tenyerét a szája elé tartani, ha felfrissítené a barna szövetruháját... Szerda és péntek, már kora reggel a doktorra gondolt, a szekrény aljából kikeresett régi fényképeket is magával vitte. Nézze, doktor úté ez volt a szegény férjem, ez a fiam Dél-Ame- rikában, már régen nincs róla hír, de majd biztosan írni fog ... Amikor este lefeküdt, képzeletben tovább beszélgetett a kedves doktorral. Miért kellene hetvenhárom éves korban feladni az életet? Kilencvenéves emberek is vannak, még lehetne élni, nem kell belenyugodni, mibe is? az alacsonyabb életformába. Az órát levitte a szomszéd sző-, vetkezetbe, tessék megnézni, mi baja van, mindig késik. A rekamiét is meg fogja javíttatni, és rendet tart a lakásban. Majd egyszer megkérdezi az orvost, van-e menyasszonya vagy felesége, megtisztelnex-e látogatásukkal. Főzne egy jó erős feketekávét vagy teat, és sütne mézeskalácsot, bóaást, hirtelen eszébe jutottak a széively nagyszülők, ők, nevezték bó- dásnak a csokoládés mézeskalácsot, sütni fog neki. De miért várjon addig, amíg a rekarnié elkészül? Holnapra fog sütni, a kezelés után odaadja neki, kóstolja meg, doktor úr, vendégség volt nálam, azért sütöttem, hát egy kis kóstolót hoztam... Szívdobogást kapott az örömtől, ösz- szekotorta a forintjait, mennyi méz is kell? mennyi kakaó? öt deka? Késő estig szöszmötoit a kaláccsal, a kis konyhát átjárta a csokoládés, mézes illat, o ott kuporgott a gáz- suto előtt, csöndesen siraogált, emlékekkel, fájdalommal és éaes örömmel teli szivvei. Másnap tányérra tette a kockára vágott süteményt, fehér szaivetáDa takarta, és már a rendelő óra előtt jóval ott kuporgott a fehér íapadon. A kezelőlapját átadta a nővérnek, és szívdobogva várta a hívást. — Özvegy Kenéz Jánosné. L’ gymásmeilett négy fogorvosi szék, spanyolfalakkal elválasztva. A megszokotthoz, a másodikhoz ment. azután megzavarodva megállt. A fiatal doktor helyén sovány, szigorú képű nő állt. — Én a doktor urat... — Áthelyezték. Mi a panasza? A foga lüktetni kezdett. Az arca, feje, mindene. És a szíve zsibbadt. — Nem bírom tovább. Tessék kihúzni. — Nyissa ki a száját, felém forduljon. Azt mondtam, erre, énfelém. t(r Kis Béla taxisofőrt aznap vacsorával várta a felesége. — Nem keil semmi.-Nincs érvágyam. — Mi bajod van? Mi történt? — Semmi. — De mégis. — Nem is akarok rágoldolni. Majdnem elütöttem egy asszonyt. A fogászati klinikáról jött kifelé a szédült tyúk. Mint a holdkóros. Ha nincs ilyen jó reflexem, meg ilyen fékem, meg még az összes arkangyal nem vigyáz ránk, akkor a kerekek alá kerül A táskája jobbra repült, a tányér sütemény balra repült, a diliházba visz ez a sok vén- ség. — Jó — mondta az asszony. — Mi is meg fogunk öregedni.
