Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-23 / 119. szám

1981. MÁJUS 23., SZOMBAT XSÜFMV 5 SZENTENDREI KjrCÍMÍtW I PEST MEGYEI HÍRLAP SZENTENDREI JÁRÁSI E'S SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Gyertek játszani Visegrádra! Léggömbfestés, pónilovak Muzsika, tánc és sok-sok játék: ezt ígéri a vasárnapi visegrádi találkozó. A programok között böngész­ve úgy tűnik, a rendezők gon­doskodtak arról, hogy holnap kellemesen érezze magát mindenki. Nem tagadjuk, kedvcsináló­nak, csaloga tónak, hívogató- nak szánjuk, hogy az aláb­biakban kiemelünk néhányat a — járásból, a fővárosból vagy a távolabbi helyekről érkezőket váró — produkciók­ból. Érdemes mór kora reggel megérkezni, annál is inkább, mert 9 órától reneszánsz mu­zsika csendül föl a királyi palota teraszán, s ezek a szép dallamok egészen a 10 órakor kezdődő megnyitóig hallgat­hatók. Délelőtt 11 órától dél­után 3 óráig gyermek színját­szó csoportok előadásait te­kinthetik meg a látogatók. Bemutatkoznak a helyi és a pilisszántói általános iskola ifjú színjátszói, s fellép a szentendrei gyermekkönyvtár csoportja is. Holnap az is kiderül, ki tud többet Mátyás királyról? A gyermekkönyvtárak olvasói, a játékmester, Kovács István irányításával mérik össze tu­dásukat. A vetélkedő délután két órakor kezdődik. S alig valamivel később, fél háromkor a „festőmester”, Aladics Antal azt mutatja majd be, hogyan kell szép szí­nesre festeni a léggömböket. A látogatóknak elég nehéz lesz majd választaniuk, hiszen míg a megyei úttörő-sereg­szemléken legjobb eredményt elért együttesei lépnek fel, addig a Pilisi Parkerdőgazda­ság igazi meglepetéssel vár­ja a gyerekeket. Délelőtt 10 órától délután 5 óráig póniló- szolgálatot tartanak. Hogy a a szigorú cím mit takar, azt nem nehéz kitalálni, így hát akik a pónilovat szeretik, s szívesen kerülnek kicsit köze­lebbi ismeretségbe azzal, azoknak holnap feltétlenül Visegrádon van a helyük. Szalóki Bélától, a járás köz- művelődési felügyelőjétől, akitől az imént felsorolt pro­dukciókat megtudtuk, arról is értesültünk, hogy tavaly 1400-an vettek részt a visegrádi találko­zón. Előzetes becslések, számítga- tások szerint holnap legalább ennyien lesznek Visegrádon. A vendégek fogadására már minden készen áll, semmi sem hiányzik, csak a szép idő. A siker ettől függ. A szolgáltatásról Még távolról sem az igazi A sláger egyszerűen elinté­zi: Ha a cipőm kilyukad, megjavítja a cipész ... Ne­künk már valamivel nehe­zebb, mint a szövegírónak. Ha szerencsénk van, akkor lehet, nem kell cipész után futkosnunk, s reménytelenül várakoznunk, hogy lábbelink megújuljon. De sikerül-e a legrosszabb pillanatban el- romló hűtő-, mosó- és varró­gépünket, rakoncátlainkodó képernyőjű tévénket bosszan- kodás nélkül rendbe hozat­nunk? Lehet, hogy ebben is szerencsénk van, sikerül. De találunk-e szerelőt, aki olaj­kályhánkat megjavítaná, vagy mondjuk, nem reménytelen-e egy jó szemfelszedö felkutatá­sa. Kevés emberrel S az esernyöjavító? Ugye erről ne is szóljunk! Ml taga­dás, a szolgáltatást épp eleget szidjuk. Joggal, mert az min­ket nem vigasztalhat, hogy ők, Épül a tanuszoda a szolgáltatók, sokszor éssze- rűtlenségek, mozgásteret le­szűkítő rendeletek, gúzsbakötő jogszabály erdeiben vergőd­nek. A Szentendrei Szolgáltató és Ipari Szövetkezet nevének első feléből következő, tevé­kenységén kívül spoirtlabda- gyártással, valamint a város­ban és Dunabogdányban levő részlegében köntösök és vé­dőmellények készítésével is foglalkozik. Az itt keletkező csekélyke nyereséget pedig a szövetkezet, valamint a szol­gáltató részleg fenntartására fordítja. Mi tartozik szolgáltatásaik­hoz? Például női és férfi fod­rászat, kozmetika, pedikűr, manikűr, női méretes ruházat és textiljavítás. Működéské­pessé tesznek mosógépeket, olaj kályhákat, varrógépeket és hűtőszekrényeket, rádiókat, televíziókat, s feladatuk egye­bek között a külföldi gépek garanciális javítása is. Szépséghibák Bár az utóbbi években em­lítésre méltó javulás tapasz­talható a szolgáltatás telén, közmegelégedésről semmikép­pen nem lehet beszélni. Igaz, 1977-ben felépült a kivül-be- lül egyaránt szép szolgáltató­ház, s rá egy évre a Felsza­badulás lakótelepen is kinyi­tott a női-férfi fodrászat, va­lamint a komzetikus szalon. Tény az is, mindez a szö­vetkezetnek köszönhető. Ám szépséghiba is van bőven: a Vasvári lakótelepen például szintén fontos lenne javíta­ni a szolgáltatást, nagy szük­sége lenne a városnak rádió- és televízióműszerészre, mo­torkerékpár-, olajkályha­szervizre. Következik: Tahitótfalu Nagyon hiányzik a város­ból a szemfelszedő is. Hozzá­téve; nemcsak Szentendrén, hanem más helyeken is. A szentendrei szolgáltatások színvonalának növekedése nagyban függ az új gebin- rendelet megjelenésétől. Amint ez a rendelet napvilá­got lát, a város szélére egy­két személyes üzleteket kí­vánnak telepíteni. Örömmel várják mindazok jelentkezé­sét, akik vállalják, hogy há­zukban ilyen üzleteket alakí­tanak ki. Végezetül még egy öröm­hír: Tahitótfaluban szolgál­tatóházat építenek. A jövő év közepétől női és férfi fod­rász, kozmetikum, valamint háztartási kisgépeket javító szerelő tevékenykedik majd Tahitótfaluban. Tuskócsónak A nyár közeledtének csalha­tatlan jele: a szentendrei Du- na-partot gyerekek vették bir­tokukba. S ha már arra nincs lehetőségük, hogy a vízen evezhessenek, legalább egy parti tüskön játszanak csó­nak ósdit! Számítástechnikai szakkör A népszerűsítés eszköze A Neumann János Számítő- géptudományi Társaság szent­endrei szakcsoportja tegnap délután tartotta alakuló ülé­sét. Régi tervük realizálódott ezzel a Vízgazdálkodási Inté­zet Szentendrén lévő számí­tástechnikai irodájában dol­gozóknak. Egyebek között er­ről is szólt tegnap a . megyei Mint arról már hírt adtunk, a város központi iskolájában tan­uszoda és tornaterem épül. A tervek szerint szeptembertől már itt tornázhatnak, úszhatnak a gyerekek. E létesítmény teszi majd lehetővé, hogy a városban bevezessék a rendszeres, kötelező úszásoktatást. Szentendrén, a Pest megyei Művelődési Központ es Könyvtárban mintegy 40 szakkör, .amatőr művészeti csoport, kiuo tevésLenyae- dik. Tagjaik csütörtökön este rövid műsor­ban adtaa számot arról, mire jutottak ebben az évadban. Arra természetesen nem volt mód, hegy valamennyi kiscsoport bemutat­kozzék, hiszen közülük jó néhány — mint például a nyelvtanfolyamok vagy a nyugdí­jas klubok — nem produkciócentrikus. A házi seregszemlén felsorakozó együttesek műsora, a képzőművészkörök, a díszítőmű­vész szakkörök, kiállítása viszont egységes képet alakíthatott ki a művészeti nevelés máig legaktívabb formájáról, az amatőr mű­vészeti mozgalomról. E mozgalom fontossága nemcsak abban rej­lik, hogy megkönnyíti a személyiség fejlő­dését, és akiknek képességük megvan rá, azoknál megteremti az önálló alkotás lehe­tőségét. A pedagógiai és pszichológiai ténye­zőkön alapuló, a produkcióra való készülődés — kiállítás, bemutatkozás, előadás — köré szerveződő mozgalom értékorientációs szere­pe is elvitathatatlan. Mint ahogy cáfolhatat­lan — még ha az idők során hangzatos szó­lammá silányult a kifejezés — közösségfor­máló erejük is. Jelentőségük tehát vitathatatlan, tevékeny­ségük első lépcsője az, hogy terük, helyük le­gyen a működésre. A már említett szám, a negyven kiscsoport is bizonyítja, a megyei művelődési központban általában adott ez a feltétel. Erre a csütörtöki összejövetelen Rozgonyi Ernőné dr., a művelődési központ igazgatója is utalt a csoportokat bemutató beszédében. Vajon rossz beidegződések, kellemetlen ta­pasztalatok, szemérem vagy a kellő affinitás hiánya szüli-e a visszahúzódást? Hiszen az a tény, hogy sokkal többen élhetnének az imént említett lehetőségekkel, mindenképpen elgondolkoztató. Foghatnánk a propaganda hiányára is, ha nem tudnánk, hogy a mű­velődési központ a figyelemfelkeltés vala­mennyi eszközével él, hogy a Szentendrén és a környéken lakókhoz eljusson a kiscsopor­tos foglalkozások híre, s minél több hívet toborozzanak tagjaik sorába. Tény az is, hogy az országos átlagot nézve nincs miért szé­gyenkezniük a szentendreieknek, sőt... S ebben igen nagy szerepe van annak, hogy sikerült jó néhány igazi pedagógiai érzékű csoportvezetőt találni. Mert a szakmai fel­Egy év termése készültség, a tudás nem elegendő ahhoz, hogy e csoportok vezetői elnyerjék a jó jelzőt. Nagyfokú elhivatottság nélkül lehetetlenség e csoportokat úgy irányítani — a fizetség ugyanis minimális —, egy tiszta célt felcsil­lantani, hogy a résztvevők vállalják az ön­művelés ilyen formáját, az aktív jelenlétet. A Termés című csütörtök esti bemutatón, elsőként, a uosonczi Gabriella vezette úttö­rő fúvószenekar mutatkozott be. Knáb Ju­dit, Szamosi Endre, Kolozsi László és a töb­bi húsz zeneiskolás fiú és lány egy mai szov­jet szerző művét játszotta. Utána barokkmu­zsika következett. Az Ex-Animo együttest so­kan ismerik. Markovics Judit, Kigyóssy Ag­nes, Szatmári Erika, Gy. Molnár István és Tóth István sokszor szerepel nagyobb közön­ség előtt is. A Pócsik Dezső irányította citerazenekar viszont most lépett először a nyilvánosság 'elé. S hogy a zenekar tagjai, Sátor Gábomé, Kuts Béláné, Kuts Márta, Sipos Erzsébet, Szabó Marianna és Jánosa Péter csak ja­nuárban ismerkedtek meg a citerával, s azóta játszanak e hangszeren, csupán Szé­kács Csillának, a művelődési központ főelő­adójának, konferáló szavaiból derült ki. Pe­dagógiai csúcsteljesítményt jelzett a gyer­mek néptánccsoport fellépése is. A dunántúli ugrás, a kanásztánc, és a karikázó előadói­ról alig hinni, hogy nem áll nagyobb múlt mögöttük. Vezetőjük, Böröcz Julianna leány­falui pedagógus szerint mind ez a 11 fiúnak és lánynak köszönhető, akik még a vasárnap reggel 10 órakor kezdődő és este 6-ig tartó próbát is lelkesedéssel táncolják végig. A műsor a Vujicsics együttes játékával fejező­dött be. Természetes, hogy az Eredics Gábor vezette együttes nem okozhatott nagy meg­lepetést, hiszen nagylemezükkel és növekvő hírnevükkel már alig-alig tartoznak az ama­tőr csoportokhoz. A kiállításokat látva, a produkciókat néz­ve nyugodt szívvel ajánlhatjuk mindazoknak, akik még nem leltek rá az önmegvalósítás megfelelő formájára, hogy próbálják meg hátha találnak a megyei művelődési köz­pont negyven kiscsoportja közül olyat, amelyben módjuk lesz erre. Lakóhelyi SE Fénykép és húsz forint Kezdeményező készséget di­csérő, hogy a megyében elsők között Szentendrén alakult meg a lakóhelyi sportegyesü­let. Létrejötte óta már csak­nem két hónap telt el, ezért most Hajdú Gábortól, a járási- városi sportfelügyelőtől érdek­lődtünk, milyen eredményeket összegezhetnek. — Az egyesület, melynek elnöke Homor István, a PEFÉM gyáregységének igaz­gatója, elsősorban a városban élők és az itt dolgozók rend­szeres testedzését kívánja se­gíteni. Az elmúlt két hónap azt bizonyítja: tevékenységére szükség van. Népszerű kondicionáló — Hány csoportjuk van? — Egyelőre négy. A női kondicionáló torna, a karate, a sakk és a Felszabadulás la­kótelepen tevékenykedő cso­port. Talán az egyik legnép­szerűbb a Haness Lászlóné vezette női kondicionáló torna. Résztvevői minden hétfőn es­te hat órától gimnasztikáznak, futnak és gyakorolnak a kü­lönböző tornaszereken a köz­ponti iskolában. Elképzeléseink szerint szeptembertől — ugyanebben az időpontban —, tornaórát tartanánk a gyere­keknek, akkor minden bizony­nyal sokkal több anya • láto­gatna el hétfőn esténként a központi iskolába, hiszen tud­ná, hogy csemetéje jó' kezek­ben van. Ügyesség és szellem A másik csoportunk a ka­rate híveiből áll. Tagjai fiata­lok, s hetente kétszer tartanak edzíést a Móricz Zsigmond Gimnázium -tornatermében Budai György és dr. Tóth Ani­kó irányításával. Mivel itt a felső korhatár 22 év, úgy gon­doltuk, ha lenne 30 felnőtt jelentkező, nekik külön indí­tanánk karatetanfolyamot. Létrehoznánk a felnőtt karate- csoportot. Hetente két alkalommal jön­nek össze a Dobók Sándor vezette sakkcsoport tagjai is. Aki még nem tud azt megta­nítják sakkozni. Aki már tud, az komolyabb feladatokon tör­heti a fejét A negyedik kis közösség élén Kassai József áll. A csoport tagjai hétfőnként este hat órá­tól tartanak edzéseket a Fel- szabadulás lakótelep tornater­mében. Az errefelé lakók szí­vesen vennék igénybe más na­pokon is a termet, de sajnos erre nincs mód, mert a torna­terem kihasználtsága messze a 100 százalék fölött van. Új tagokat várnak — Kik látogathatják ezeket a csoportokat? — Mindazok, akik a lakó­helyi sportegyesület tagjai. Beiratkozni Pelle Józsefnénál, az egyesület gazdasági vezető­jénél lehet. Öt a városi taná­cson bárki fölkeresheti, s ki­válthatja nála a tagsági köny­vét. Ehhez mindössze egy fénykép szükséges és 20 forint. Ennyi havonta a tagsági díj. művelődési központban rende- 1 zett alakuló ülésen Havass Imre, a városi pártbizottság titkára. A Neumann János Számító­géptudományi Társaság fon­tos szerepet tölt be az ország tudományos életében, mint ar­ról a főtitkártól, dr. Kovács Győzőtől is hallhattak a jelen­lévők. A vidéki szakcsoportok tevékenységét Obádovics J, Gyula, az NJSZT területi tit­kára ismertette. A számítás- technika alkalmazásának hely­zetét és fejlődésének lehetősé­geit dr. Németh Lóránt kan­didátus vázolta fel. A szentendrei csoport — > melynek ügyvezető elnöke Színi István, az iroda vezetője, titkára pedig Mohácsi Éva osztályvezető lett —, ötletes munkaterv kidolgozásával kezdte meg működését. Ten­nivalóik meghatározásakor el­sősorban azt kellett szem előtt tartaniuk, hogy ezen a környéken nincs ilyen jellegű egyesülés, tehát sem a szak­emberek továbbképzésére, sem pedig a számítástechnika nép­szerűsítésére idáig nem volt mód. Míg ez előbbi, a szakmai tevékenység, és a továbbkép­zés inkább csak szűkebb kör­ben kelt visszhangot, addig az utóbbi, a számítástechnikai alapismeretek terjesztése már sokkal több érdeklődőt vonz­hat. A szentendrei szakcsoport tagjainak célja tehát az is, hogy megszervezzék ezen is­meretek terjesztését a város­ban. A középiskolákban pél­dául számítástechnikai szak­kört kívánnak alakítani. A tárgyalóteremből Taxizás hozómra A pilisszentkereszti Kosz- i keresett Leányfalun egy épít5- novszki Bélát mintha folyton anyag kiskereskedőt, akit nem visszahúzná a szíve a börtön­be. E feltételezés azon alapul, hogy a 41 éves férfi eddig ki- sebb-nagyobb megszakítások­kal 14 évet töltött börtönben. Azért a szabad életet is ked­velheti, mert legutóbb 1979. augusztus 3-án hagyta el a fent említett intézményt, és 1980. szeptember 27-ig béké­sen élt. Tulajdonképpen ezen a napon is így tett. Elkövetett azonban egy apró hibát: Csil­laghegyen taxiba ült, s a Rottenbiller utcába vitette magát; a taxióra 120 forintot mutatott, s ezt ő nem tudta kifizetni, üres volt a zsebe. Ráadásul később a felszólítás ellenére sem rendezte a szám­lát, ezért a Fővárosi Autótaxi Vállalat feljelentést tett elle­ne. Kosznovszki Béla eme fele- dékenységét rövidesen újabb elítélendő cselekménnyel te­tézte. Az italboltok kedvelője egy februári délelőttön úgy döntött, gipszet vásárol. Fel is talált otthon. A telep zárva volt. Ám azon egyszerű tudás birtokában, miszerint minden nagykapu mellett van egy kis­kapu; mégis bejutott a telep­re. S mit lát? Egy személy­gépkocsit. Igaz, Lada volt, s ő, különösen a Skodák ajta­jának felfeszítésében jártas, nem tétovázott, feltörte az autót, és egy ötezer forintot érő adó-vevő készülékkel tá­vozott. Kosznovszki Béla ügyét a szentendrei járásbíróságon dr. Juhász Attila tanácsa tárgyal­ta, s mint visszaesőt kétévi börtönre ítélte, öt évre eltil­totta a közügyektől. Az ítélet nem jogerős, a vádlott enyhí­tésért fellebbezett. Az oldalt írta: Koffán Éva Fotó: Bozsán Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom