Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-20 / 116. szám

/ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA II. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM 1981. MÁJUS 20., SZERDA Ötszázan Diósdon Gyár — két település határán POZITÍV Kocsi Mekkora értéke van egy tolókocsinak? Nehéz lenne megmondani/. Így aztán annak a kocsi­nak az értékét sem lehet pénzben kifejezni, amelyet a napokban Bandzi János- né és lánya az öregek szo­ciális otthonának ajándé­kozott. S legföljebb az az öröm mutatja a dolog nagyságát, amivel az ápoló­nők fogadták az ajándékot. Mert, mint mesélik, a gon­dozók örömükben táncra perdültek: nem kell már szék alá dugott fadarab se­gítségével szállítani a bete­geket a lépcsőn, s azok is, akiket eddig mozdulatlan­ságuk az emelethez kötött, kijuthatnak a napra. Mint ahogy értékmérő a hír for­rása is: az ajándékozók ne­vének megörökítését maga a tanács elnöke tartotta fontosnak. Pedig Bandzi Jánosnéék tettét nem valami nagy cél sarkallta, ahogy mondják, nem gondoltak ők rokkan­tak évére, még csak a Vö­röskereszt centenáriumra sem. Szomorú családi ese­mény: a férj-apa halála után kerestek helyet a to­lókocsinak, s találták meg az arra legméltóbbat és legrászorultabbat: az öre­gek otthonát. Tettüknek éppen az egy­szerűsége a példa. Erőnk­höz mérten, ki jó szóval, ki egy tolókocsival, valameny- nyien segíthetünk. NEGATÍV Víz Két nap híján egy hónap­ja, hogy lapunk közölte a vízkorlátozást és locsolási tilalmat. Figyelmeztetve a lakosságot a szabálysértés elkövetőjének járó bünte­tésre, s arra a felelősségre, ami a város mélyebben fek­vő területein élőket terheli a vízben szegényebb északi településrészen élőkkel szemben. Ügy tűnik, az érdiek éle­tük részének tekintik a tavasztól őszig tartó korlá­tozást és tilalmat, mint ahogy megszokott mozdu­lat lehet az a legyintés is, amivel a tanács — sajnos: hiábavaló —, igyekezetét fogadják. Mert hiába szó­lított a locsolás mellőzésé­re az idei felhívás — ami természetesen a vezetékről való öntözést tiltja. ásott kútból mindenki annyi vi­zet használ, amennyit akar —; hiába hívta fel a figyel­met a víz mértékletes fo­gyasztására —, az autómo­sás, például, pazarlásnak számít! — a vízfogyasztás már az idei első melegebb napokon mértéktelenül megnőtt. S az elmúlt hetek vízkihagyásai után az utóbbi napokban ismét az óvodákban, iskolákban is gondot okozott. (Igaz, né­hány napon át ennek egyik oka éppen a parkvárosi gyorsvezeték szerelése volt.) S hiába a tanácsi embe­rek megszigorított szabály­sértési eljárása is: a locso­láson kapott gazdák a ki- sebb-nagyobb öntözőművek leszerelésére még hajlan­dók, de a büntetést már nem vállalják. Mond­ván: nem is hallottak a ti­lalomról. Nos, ezúttal erősítjük meg az Érd város egész terüle­tére szóló vízkorlátozást és locsolási tilalmat. S azt a szabályt is, miszerint a tör­vény nem ismerete senkit nem mentesít. Egy kérdés — egy felelet A Volán szolgáltatásáról Kazánok a MEZŐGÉP-ből Az élelmiszeripari felszerelé­sek mellett kazángyártásáról híres országszerte a monori MEZŐGÉP érdi gyáregysége. A kisméretű kazánok a gyár keresett termékei. „Könyörületesség a háború­ban” — ez volt a Nemzetközi Vöröskereszt első jelszava. Azé a szervezeté, amely nap­jainkra hazánkban is tömeg­szervezetté nőtte ki magát, s amelynek jelszava ma ez: Emberiességgel a békéért. Az emberiesség volt a visz- szatérő gondolata annak az ünnepségnek is, amelyet az elmúlt hét péntekjén a Vö­röskereszt megalakulásának 100. évfordulójának tisztele­tére rendeztek a Művelődési Központban. Az elnökségben helyet foglaló Méray Tibor, az MSZMP városi bizottságá­nak első titkára, Aranyosi László, a Vöröskereszt megyei titkára, dr. Benussi Silvió, a városi tanács elnöke és Antal Imre országgyűlési képviselő, valamint a szép számú kö­zönség előtt Nagy Örs László- né, a Vöröskereszt városi tit­kára köszöntötte a megjelen­teket, majd dr. Lengyel Eleo­nóra, a szakorvosi rendelőin­tézet igazgató-főorvosa mon­dott ünnepi beszédet. Dr. Sashegyi Mária, a váro­si tanács egészségügyi osztá­lyának vezetője kitüntetéseket és emléklapokat adott át a legjobb vöröskeresztes akti­vistáknak. Centenáriumi em­lékérmet kapott özv. Malo- veczky Gyuláné és Futó Jó- zsefné. A Vöröskereszt mun­káért kitüntetés ezüst foko­zatát Hajdú Sándorné vehet­te át. Bangó Józsefné mun­HAGYOMÄNY. Felfogha­tatlan a pillanat, hogy egy esemény mikor válik hagyo­mánnyá. Mint ahogy az is kimutathatatlan, mi emel egy rendezvényt a többi hasonló célú rendezvények fölé. Any- nyi bizonyos csupán, hogy a város győzelem napjára ez­úttal hatodszor megrendezett sportünnepély kivívta magá­nak a hagyományos nevet. A tradícióvá emelkedés pillana­ta ezúttal is utolérhetetlen, egy a biztos csupán: az ese­mény nélkül szegényebb len­ne a város sportélete. CSIKÖK. Az érdi tinédzse­reket alaposan „feldobta”, hogy nagy gonddal művelt füves pályán és nagy közön­ség előtt játszhattak vasár­nap. A pirosmezes „csikók” valósággal szórták a gólokat, a dunakeszi kapusnak — kis túlzással — annyi dolga volt csupán, hogy szedje a labdát — a hálóból. A 6-1-re vég­ződött találkozó legjobbjának a hosszúra nőtt Bilau Lőrinc bizonyult, aki ezen a mérkő­zésen különleges szerepet ka­pott. Tudniillik, hogy az első félidőben középpályást, a má­sodikban centerhalfot játszott. — Az az igazság, hogy az első játékrészben igencsak el­fáradtam, edzőm ezért jobb­nak látta, ha a folytatásban Az MGM diósdi gyára kát település határán fekszik: egyik oldalról pedáns nagy­község, Diósd övezi, a másik Érdliget, a gyárablakból a Kutyavárra látni. Közigazga­tásilag Diósdé az üzem, irá­nyításának központja Debre­cen, kereskedelméé a főváros, de dolgozóit nézve a gyár — érdi. ötszázan járnak át na­kájáért emléklapot, Blaskó Józsefné pedig Kiváló véradó kitüntetést kapott. Az ünnepség résztvevői megtekintették az érdligeti (6-os) iskola tanulóinak mű­sorát, illetve meghallgatták a zeneiskola tanárainak hang­versenyét. Tanácsülésen Elfogadott tervek Május 14-én megtartotta ülését Érd város tanácsa. Az ülésen, amelyen részt vett dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács általános elnökhelyet­tese, dr. Benussi Silvió ta­nácselnök elnökölt. A résztvevők meghallgatták és elfogadták a Pest megyei Iparcikk és Kiskereskedelmi Vállalat beszámolóját, amely­nek során tájékoztatót kap­tak a városban felépítendő PIK-áruház terveiről. A tanács ez után együtte­sen tárgyalta az 1980. évi és az V. ötéves pénzügyi terv végrehajtását, valamint a VI. ötéves tervet. Az előterjeszté­seket a tanácsülés elfogadta. A hatodik ötéves tervet és a tanács előtt álló időszerű fel­adatokat lapunk soron követ­kező számaiban részletesen is­mertetjük. tikusan a másodikos gimna­zista fiú. — Örülök, hogy itt is, ott is ment a játék, s csak azt sajnálom, hogy rövidesen búcsút kell mondanom a fut- ballnak. Két év múlva ugyan­is a TF-re szeretnék jelentkez­ni, s a felvételi után áttérek az atlétikára. Majd meglátjuk, hogyan sikerül a váltás ... Ha Lőrincnek az atlétiká­hoz is olyan tehetsége van, mint a focihoz, akkor a sport­ágcserével aligha lesz gondja. KARATE. Fehér szerelés­ben jöttek, felnőttek és — meglepetésre — gyerekek az „ismeretlen” sportág érdi be­mutatóján. A 12 esztendős Koncsik Gábor feltűnő ko­molysággal hadakozott a gye­pen, s a gyakorlat végén a nyilatkozat adásában is kész­séges volt: — A budapesti Deák téri iskolába járok, s a MÜTEX SE-ben karatézom. Hogy miért választottam ezt a sportágat? Talán azért, mert olvastam a karate atyjának, a japán Gichin Funakoshinak a szavait: „A karate célja nem a győzelem, hanem az akarat és a jellem erősítése.” HÖLGYEK. Az ÉRUSZ— Pedagógusok rangadó döntet­lent hozott, s a ruhaipariak ponta a csapágyba, a másik négyszáz etyeki, ecseri, bel- loianniszi, tárnoki, diósdi la­kos. Aki Érdligetről jár, autó­buszra sem ül: a Keserűfű utcából közelebb esik a „csap­ágy”, mint a város központja. Munka, közelben így mondja legalábbis Sin- kó Lászlóné, a görgőválogató­ban. Tíz éve dolgozik Diós­don : reggel-este gyalog teszi meg az oda-vis&za utat. „Éve­kig bejártam Pestre — mond­ja. — Onnan mentem gyesre. Közben a munkahelyem a fő­városban megszűnt, így ke­restem munkát a közelben, s találtam is itt, Diósdon.” Sin- kóné férje is itt dolgozik, a szereidében. Gyakori megol­dás ez: ki férjet, ki feleséget választ a gyárból, vagy a há­zastársak vonzzák egymást közös munkahelyre. Felföldi Józsefné Öfaluból is férje bíztatására kötött ki Diósdon. „Háztartási boltot vezettem Öfaluban — mondja. — Sok munka volt, bizonytalan is, a pénz meg kevés. Sajnáltam, hogy be kellett zárni, mert üzlet nélkül maradtak az ott­honiak, de én mindenképpen jobban jártam a csapággyal.” Mondják, sok alapító érdi munkása van a csapágynak, s nem kevés a tizenöt-húsz éve itt dolgozók száma sem. Zöld András esztergályos, a Temesvári utcából huszonöt éve jár a gyárba: ipari tanu­lóként kezdte Diósdon. „Ak­koriban nekünk nagyon sokat jelentett, hogy helyben volt egy üzem — mondja. — Ma számtalan lehetőség csábítja a fiatalokat, de még a szak­mában megőszült embereket is. Van, aki elmegy a köny- nyebb siker, nagyobb pénz után. Én maradtam és mara­dok is: a megszokott hely, megismert munka és a kiala­kult közösség nem váltható meg néhány száz forinttal. Érdi a gyár párttitkára is. Pajor Imre még dolgozott a végül kétméteresekkel győz­tek. Ám a pedagógusok sem szomorkodtak, legalábbis ez látszott a labdarúgórajból ki­választott Raj Mária arcán. — Jót játszottunk és ez a lényeg — fogalmazott tömö­ren a szemrevaló kisasszony. — A focival csak nemrégiben ismerkedtem meg, s örülök, hogy első igazi meccsemen nem vallottam szégyent. El­végre büntetőkkel kikapni — csupán balszerencse dolga. Persze, igyekeztem is nagyon, hiszen nem egy tanítványom nézte a mérkőzést, s a diá­kok előtt illett megőriznem tekintélyemet. LEGEK. A sportünnep leg­kedvesebb eseménye az óvo­dások versenye volt. A leg­nagyobb sikert a kutyázólc aratták, a legtöbben és a leg­jobban azt sajnálták, hogy a BHG Gagarin Klub hőlégbal­lonja nem szállt föl. A leg­sikeresebb iskolának az érd­ligeti bizonyult, míg a legfá­radtabb résztvevőnek, a fő­rendező-konferanszié, Tóth Endre. A legnagyobb szükség egyetlen orvosra és egyetlen nyilvános vécére lett volna. A legbiztatóbb nyilatko­zatot dr. Benussi Silvió, a ta­nács elnöke adta: „Jövőre még jobban csináljuk.” vörös prolinak hívott öreg esztergagépen. Ma a kilenc- száz fős gyár politikai veze­tője. — Jelent különbséget érdi­nek lenni a gyárban? — Ha nem minőségi meg­különböztetésre gondolunk, akkor igen. Hiszen az a tény, hogy dolgozóink több mint fele érdi, s hogy a városélet jellegzetességei — lakásépí­tés, közlekedés, gyermekelhe­lyezés — közössé teszik sor­sunkat, a gyár vezetését is arra készteti, hogy fokozottan foglalkozzunk életükkel. Ez megmutatkozik abban a kap­csolatban, ami a gyár és a város között jelentkezik. Közös sors — Miből áll ez a kapcso­lat? — A munkahelyek és az agglomerációs települések kapcsolata hivatalosan nem rendezett, így az együttmű­ködés kialakítása az üzem és a települések vezetésén mú­lik. A gyár és a város között évek óta megvan a kapcso­lat, amit a jövőben még tu- datosabbá, szervezettebbé sze­retnénk tenni. Hogy csak né­hány példát említsek: az Egy üzem — egy iskola mozgalom keretében több érdi iskolával kötöttünk szerződést. Évek óta támogatjuk az érdi gyermek- intézmények építését, ennek fejében tudjuk segíteni dol­gozóink gyermekeinek elhe­lyezését. Együttműködési szerződést kötöttünk legutóbb a Volánnal: mi szereléssel, alkatrésszel segítjük munká­jukat, ők dolgozóink közleke­désének jobbítását vállalták. — Mit vár segítségéért a gyár cserébe? — Nem kevesebbet, mint a munkásgárda utánpótlását. Ez a jelen feladata is: éppen öt­ven emberünk hiányzik. A jövőben pedig mind több, képzett szakemberre van szükségünk és ezt a jövőt csak együtt alapozhatjuk meg. Kettős élet Polákovics Nándor tmk-ve- zető Érden a városi tanács végrehajtó bizottságának tag­ja azt mondta: „Furcsa kettős élet a miénk. Városban élünk, „vidékre” járunk dolgozni. A munka Diósdhoz, gondjaink a városhoz kötnek bennünket. S ez utóbbi nagyon erős köte­lék: mi Diósdon is érdiek va­gyunk.” Kérdés: az ÉRDI HÍRLAP: — Űj szolgáltatással bővült a Volán 20. sz. Vállalat érdi üzemegységének tevékenysé­ge: csoportos kirándulásokat szervez és bonyolít le. Mi a célja az új vállalkozásnak, kik vehetik igénybe a Volán új szolgáltatását? Válaszol: Pépp Gábor, az érdi autóbusz-pályaudvar ve­zetője: — Üzemegységünk ez év­ben indult új szolgáltatása két részből áll: a megrendelő igényének megfelelően meg­szervezzük és lebonyolítjuk a csoportos kirándulásokat. A megszervezés az* étkeztetés megrendelését, szállás fogla­lását, városnéző programok le­kötését jelenti, míg a lebo­nyolítás alatt azt kell érteni, hogy a megszervezésen túl maga a Volán biztosít jármű­vet és sofőrt. Űj szolgáltatá­sunkat bárki igénybe veheti, elsősorban természetesen érdi közösségek, hiszen nekik sze­rettünk volna segíteni azzal, hogy levesszük vállukról a szervezés gondját-baját. Vál­lalkozásunk nem egyedülálló, hiszen a Volán Vállalatnak vannak hasonló kezdeménye­zései, s az eddigi jó tapasz­talatok fölhasználásával ala­kítottuk ki a kétszemélyes utazási irodát Érden. Nem titkoltan azzal a céllal, hogy a jövőben egy igazi irodát alakítsunk ki. Családi események Házasságot kötött: Verba Jenő Bocskor Ilonával, Tóth Zoltán Szalontai Ibolya Erzsé­bettel, Ferenc István Kiss Er­zsébet Lilivel. Névadót tartott: Faragó László és Lizicska Ilona And­rea, Kovács Lajos és Szűcs Klára Tamás, Pálfi János és Szopkó Jolán Ágnes, Lukács Béla és Szilágyi Katalin Bé­la, Érti Róbert és Keresztes Katalin Róbert József nevű gyermeke részére. Elhunyt: Csapiár PálnéKlss Erzsébet (Zagyva u. 9.), Bq- rényi József (Tárnoki út 101.), Binderi Lajos (Rákóczi Fe­renc u. 36.), Bilik Ferencné Krizsek Anna (Ilona u. 23.), Forai Lajos (Hunor u. 42.), Az oldalt írta: Hegyi Iván és Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János issn iF idi mi lom látszétér a Sárvíz utcában Május elsejére adták át a lakók által társadalmi munkában készített játszóteret a Sárvíz utcában. A játszóteret, amelyet a gyerekek örömmel vettek birtokukba, a tervek szerint tovább építik. A Vöröskereszt ünnepén Megemlékezés és kitüntetés Győzelemnapi sportünnepély Hagyomány, akarat, jellem söprögetek” — mondta kri­i í %

Next

/
Oldalképek
Tartalom