Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-17 / 114. szám
1981. MÄJUS 17., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN r Az ötről a hatra, de miért? Sok kő között őrlődő beruházás Az éleslövészet nagy figyelmet kíván A bátorság a honvédek erénye Angyalbőrben is szép Túl a kiképzésen - Élet a laktanyában az élet Megemberesedtél. Ember lett belőled, fiam... Hány édesanya és apa fogadja fiát e szavakkal a sorkatonai idő leteltével? Ilyenkor már távoliak a korábbi búcsú pillanatai. Eddig két esztendő, hamarosan tizennyolc hónap a szolgálati idő. Igazi, talán az első komoly erőpróba ez a fiatalok életében. Vizsgáznak önállóságból, akaratból, s megtanulják van mit fegyverrel védeni e hazában. Nem könnyű sokszor a kiképzés, a menet-, a lő- gyakorlatok is nehezek. Sokan a fegyelmet, a pontosságot tanulják itt meg. Am mindannyian sokszor tapasztalhatjuk azt is, hogy a honvédek ott vannak a hétköznapjainkon. Mundérban segítik a mezőgazdasági munkákat, részt vesznek a nagyobb építkezéseken, s ha szükség van arra, az üzemek termelését is támogatják. Hányszor láttuk őket a megáradt folyók partján serénykedni homokzsákokat cipelve, vízben járva küszködni az elemekkel? Ez is a haza, a szocialista fejlődés vívmányainak őrzéséhez tartozik. Sokan a katonaidő alatt tanulják meg, milyen javakat teremtettek az ország dolgozói. Ekkor ismerik meg a több évtizedes építőmunka eredményeit. Mások különböző szakmákban szereznek gyakorlatot. És, amikor kilépnek a laktanya kapuján, joggal mondhatják; , többek lettek. Többek ismeretben, erőben és akaratban. meny, a kiképzés epizódjait. Közöttük vannak annak a lassan ötéves kezdeményezésnek a pillanatai, mely országosan is egyedülálló. — Mint mondtam, a sorkatonák többsége a járásból vonul be hozzánk — veszi át ismét a szót Koncz Miklós. — Hagyomány nálunk, hogy évente egy alkalommal b^ívjuk — szabályos behívóval — a járás nyolcadikosai közül a legkiválóbb úttörőket. Két napig katonák lesznek, egyenruhát kapnak, megismerkednek a fegyverekkel. Belekóstolnak a katonaéletbe. Nagy a sikere ennek az akciónak, a gyerekek szinte vetélkednek, hogy melyikőjük kerüljön hozzánk. * —■ A kívülállók közül sokan nem is tudják: a laktanyákban is kialakítottuk a verséhjtmözgalom felté- -Jeleit—Ez alkaiammal--a-4)olgá»-al erőpróbák Magasba rugaszkodnak a fák a kanyargós, töredezett betonút mentén. Csendes a táj, alig-alig rezdül a szél. Szerényen húzódik meg itt a laktanya, idén októberben lesz harminc esztendeje. Nem egy tiszt a kezdettől szolgál már, oktatja, neveli a fiatalokat. A katonák részt vállalnak Pest megye e járásának életéből is. Amíg sok helyütt zártság tapasztalható a katonaéletben, itt a nyíltság a jellemző. — Valóban így van — mondja Koncz Miklós alezredes. — Harminc év alatt elődeimmel és mai munkatársaimmal együtt arra törekedtünk, hogy a hozzánk került fiatalokat ne csak a szűkebb értelemben vett honvédelmi követelményekkel ismertessük meg. Megkíséreltük beléjük plántálni azt a szemléletet, mely bennünk is él országunk iránt. Elsősorban a környező településekről vonulnak be hozzánk fiatalok, s a szolgálatuk letelte után sokan tovább tevékenykednek a járás politikai, tömegszervezeti életében. — Természetes ezek után, hogy a járás vezetői is sokszor kérik segítségünket. Nemcsak a mezőgazda- sági munkákra, a betakarításra gondolok. Avatótisztekként elmegyünk az úttörőkhöz az általános iskolákba, előadásokat tartunk, filmeket vetítünk a fiataloknak. A laktanyában nem először járok, ezért szembe tűnik a változás. Az utakat szemet vonzó parkok övezik, rendezettek az épületek, sportpályák terpeszkednek a házak között. — A sorállomány kiképzése egy hónapig tart — teszi hozzá Koncz Miklós. — Ez nemcsak a honvédel- mi alapismeretek megszerzését jelenti, hanem komoly fizikái erőpróba is. Megragadunk minden alkalmat a katonaélet színesítésére is. KISZ-bizottságunk két katonai és egy polgári alapszsrvezetet irányít. Oktatócsoportunk ifjúsági vitakörökben segíti a fiatalok politikai szemléletének formálását. kalmazottakat említem. Jelenleg 11 szocialista brigádunk van. Van olyan közösség, mely 1959 óta tevékenykedik. Az eredményes munkájuknak is köszönhető, hogy eddig háromszor nyertük el a Szocialista Munka Intézete kitüntető címet, utoljára 1980-ban. Tovább szolgálva Klub és sport Gázálarcban a terepen A laktanyabeli KISZ-életről Né- medi János alhadnagy, a KISZ-bi- zottság -korábbi titkára beszél: — A hozzánk kerülő fiatalok 10— 12 százaléka tagja az ifjúsági mozgalomnak. A leszereléskor ez az arány 40 százaléknyi. Működik nálunk a marxista—leninista középiskola kihelyezett tagozata is. Ifjúsági klubunkra külön büszkék vagyunk, mert szép eredményt értünk el a közelmúltban. Elnyertük a magyar néphadsereg kiváló ifjúsági klubja címet. Katonáink legjobban az irodalmi színpad és a po.l-beat együttes műsorait kedvelik, de sokan tevékenykednek a szakkörökben. A szabad idő hasznos eltöltését 10 ezer kötetes könyvtárunk segíti. — Miként másutt is a fiatalok életében, nálunk is nagyon népszerű a sport. A katonai tízpróbákon részt vesz állományunk 90 százaléka. Állóképesség-növelő próbáink a test edzését szolgálják. Délutánonként megélénkül az élet a pályákon. Részt veszünk a járás kispályás labdarúgó-tornáin, a lóversenyeken. Némedi János a gazda szereteté- vel mutatja a csapatmúzeumot. A laktanya első napjaitól kezdve megtalálhatók itt a dokumentumok. A tablókon képek idézik egy-egy eseLám, katonaként is lehet tenni a nagyobb közösségért, a járásért, a megyéért, az országért. Sokszor nem fegyverrel, hanem oktató szóval, neveléssel, munkával. Ebben a laktanyában is minden évben vannak olyan sorkatonák, akik hivatásuknak választják a katonaéletet. Közéjük tartozik Kutasi Sándor főtörzsőrmester. — Ebben a laktanyában voltam sorkatona, s nyugodt szívvel mondom, megtetszett a katonaélet. Két év leteltével tovább szolgáltam. Most a sorállomány szociális ellátásával, gondjaival foglalkozom. Szeretek a fiatalok között élni, tenni értük. Egy közeli településen lakom, a munkámat szeretem. Az a véleményem, hogy a haladást angyalbőrben is szépen és jól lehet szolgálni, ha az embernek megvan a kellő hivatástudata. VIRÄG FERENC Százöt éves a ceglédi malom. A matuzsálemi korú mezőgazda- sági ipari üzem építői talán maguk sem gondolták, hogy a létesítmény még a XX. század nyolcvanas éveiben is fogad majd terményt. Persze úgy is fogalmazhatnánk — és ez lenne a pontosabb —, hogy kénytelen fogadni. Annak ellenére, hogy már öt évvel ezelőtt sem működött biztonságosan, sőt, ideig-óráig egyenesen életveszélyes volt. De nemcsak ez a baj — a gabonaőrlőt közben úgy ahogy megerősítették —, ennél többről van szó. Az öreg üzem azon kívül, hogy műszakilag elavult, a sütőipar magasabb követelményeinek sem felel meg. Mindezeket felismerve az V. ötéves terv kezdeti időszakában úgy döntöttek az illetékesek, hogy még abban a tervciklusban új hengerdét kap Cegléd. Malom mégsincs és, ha valaki akárcsak egy hete megkérdezi lesz-e, meg kellett volna elégednie azzal a válasszal: még nem született meg, a most már a VI. ötéves tervhez igazodó, elhatározás. Legfrissebb tájékozódásunk szerint azonban úgy tűnik, az ügy végre elmozdult a holtpontról ... Mielőtt erről részletesen szólnánk, úgy véljük érdemes némi figyelmet szentelni a késedelem okaira, és konkrét tanúlságaira. Hallgassuk meg a kérdésben érintettek véleményét. Pallérok kerestetnek ' Jáksó György, a Gabona Tröszt osztályvezetője: — Hosszú ideig azért nem kezdődhetett meg a tervezés, mert nem akadt kivitelező. Márpedig rendelet írja elő, hogy csak ebben az esetben lehet elkészíteni egy nagyberuházás tervdokumentációját. Alapvetően ennek a körülménynek a - rovására írható, hogy a munkálatok nem indultak meg az ötödik ötéves tervben. — És mi a helyzet jelenleg? —- Az iparág új ötéves tervkoncepciója csak június végén készül el, ezért a ceglédi malom építésének kérdésében nem mondhatok semmi véglegeset. Felvetődött annak a gondolata is, hogy itt, Budapesten építsük fel az üzemet, hiszen elsősorban a főváros sütőiparát kell ellátni — vélekedett az osztályvezető a telefonvonal másik végén a minap. Egészen más kép rajzolódott: ki előttünk Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban, ahol Ko- panecz György beruházáspolitikai osztályvezető-helyettes válaszolt a kérdéseinkre. — Lesz-e új malom Cegléden? — Nézze, ez elsősorban vállalati hatáskörbe tartozik. A minisztérium mindenesetre sürgeti a Gabona Trösztöt, tárgyalásainkon gyakran tettük szóvá a beruházást. Tény viszont, hogy az V. ötéves tervidőszakban is rendelkezésre állt jóváhagyott állami támogatás a malomipar fejlesztésére, a tröszt azonban ezt sohasem igényelte. Az élelmi- szeripari nagyberuházások egyébként nem tartoznak' a leglelkesítőbb feladatok közé. A kivitelezők szinte képtelenek határidőn belül maradni, a csúszásért viszont elsősorban az építtetőt marasztalják el. _A miskolci malom például 1974. óta épülget; emiatt számos alkalommal érte szemrehányás a gabonaipart. — Ami a budapesti malom építését, mint alternatív megoldást illeti, ilyen változat nem került szóba. Ha megkapjuk az okmányokat és azokból kiderül, hogy a tervek jók, az új létesítmény gazdaságos üzemelése biztosított, a műszaki feltételek adottak, egészen biztos jóváhagyólag véleményezzük a Budapesti és Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat beadványát. Annál is inkább, mert a ceglédi malom megépítése egybevág az ágazat jövőjét körvonalazó párt- és állami határozatokkal. Kezdődik 1982-ben A MÉM-ből a már említett vállalat Vaskapu utcai központjába vezetett utunk, ahol Csonka Károly műszaki igazgatóhelyettest kerestük fel. — Önök miben látják a bizonytalankodás okát? — kérdeztük az igazgatóhelyettestől. — Előbb talán a tervezett malomról beszélnék. Évi 20 ezer tonna lenne a kapacitása előregyártott elemekből építtetnénk. Cegléd távolsága a fővárostól még lehetővé teszi, hogy a lisztet ömlesztve szállítsuk. A dokumentáció elkészült: összesen 7 millió forintba került. A lemaradás több tényezővel magyarázható. Ilyen üzemet még nem építettek Magyarországon, felmért adaptálásra nem volt lehetőség. Ráadásul lakott terület közelében jelölték ki a leendő malom helyét, ami további nehézségeket okozott. Sajnos, nem találtunk időben kivitelezőt sem, s amikor végre akadt volna, addigra elfogyott a Tröszt pénze. — Ügy gondolom, kár lenne a múlton rágódni. Annak kell örülnünk, hogy néhány napja a Gabona Tröszt elvi hozzájárulását adta az üzem megépítéséhez. A start 1982- ben lesz, a befejezés pedig 1985-ben. A terv rendelkezésünkre áll. Csak az átárazásra lesz majd szükség. — És most már van kivitelező? — Egyelőre tárgyalunk a vállalkozóval (?!) Határidőszerűségek Roncs szekér Kőhegyi Gyula grafikája Az új ceglédi malom felépítése tehát kívánatos gazdasági ügy. Az volt már 5—6 esztendővel ezelőtt is. A kerekek, amelyek között a beruházás gondolatának magja haladt, azonban csikorogva, lassan járnak. Legalább olyan kopottan a megváltozott közgazdasági körülmények között, mint a régi ceglédi hengerde kövei. A tröszt és a vállalat eddigi és legújabb nyilatkozatai sorra termelték az ellentmondásokat. Az is furcsaságok közé tartozik, hogy dr. Lénárt Lajos, a Gabona Tröszt vezérigazgatója szerint a téma nem időszerű, az újságolvasók számára legfeljebb egy rövid hírt ér a dolog. Azt mondják, a malom monoton zúgása megszokható, szinte álomba ringató. Reméljük a ceglédi beruházás végre más hatást gyakorol a XX. század végének malmosaira. Az sem lenne baj, ha ez a hatás netán lerövidítené a bizony meglehetősen hosszú hároméves határidőt. Arra gondolni sem merünk, hogy a hazai malomipar újra kivívja a múlt század második felében meglévő rangját, amikor is az egész világot ellátta liszttel és még Dél-Amerikába is tőlünk szállítottak. Azt azonban joggal remélhetjük, hogy az 1876-ban épült ceglédi hengerde helyébe épülő új üzem — ez az egyetlen malom épül egyébként az egész országban az adott »tervidőszakban —, elősegíti majd, hogy jobb minőségű lisztet kapjon a sütőipar és mi, fogyasztók ízletesebb kenyeret vásárolhatunk az üzletekben, VALKÖ BÉLA l
