Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-16 / 113. szám

1981. MÁJUS 16., SZOMBAT vAh* cm SZENTENDREI * PEST MESYEI HÍRLAP SZENTENDREI JÁRÁSI E'S SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Megszűnő bosszúságok Távhívásra várva Nem könnyű Szentendréről vagy Szentendrére telefonál­ni. Persze leginkább annak, aki nemcsak hébe-hóba veszi kezébe a kagylót, hanem aki­nek ügyes-bajos dolgainak in­tézésére napjában többször is tárcsáznia kell. A központon keresztül, zsúfolt vonalakon valósággal sikernek szá­mit kapcsolatot teremteni a megyei hivatalokkal, vagy a járás egyéb telepü­léseivel. A jövő év végére megszű­nik e bosszúságok forrása. A szentendrei járás valamennyi települését közvetlen tárcsá­zással lehet majd elérni. A HÉV-végállomás közelében a magas palánk takarta terüle­ten már látni is az új posta impozáns épületének tetejét. Hogy mikorra készül el ? Erről érdeklődtünk Tolnay Zoltán főmérnöktől, a Budapestvidé- ki Postaigazgatóság műszaki igazgatóhelyettesétől: — A szentendrei posta épü­letének műszaki szárnya mór elkészült. A crossbar távbe­szélő központ technológiai szerelését április közepén kezdték meg a BHG dolgozói. Ez a munka folyamatosan, jövő év végéig tart, s akkor helyezzük üzembe a szent­endrei központot, a járás te­lefonhálózatának automatizá­lásával egyidejűleg. — A BHG párhuzamosan megkezdte a szerelést a budakalászi, leányfalui telefonközpontban, és fo­lyamatosan folytatják majd Visegrádon és Po- ... mázon. í— Akkor jövő év végén már nem kell a központtól kérni á hívásokat, hanem mi tárcsázhatunk? — Igen, bár az említett át­adási időpontot komolyan ve­szélyezteti, hogy a Tahitótfa- luban és Dobogókőn szüksé­ges épületek kivitelezését a vállalkozó, a Kék Duna Szak- szövetkezet, valamint a gödi Dunamenti Termelőszövetke­zet még meg sem kezdte. Ezért félő, hogy az építkezést határidőre nem fogják befe­jezni, ami annyit jelent, hogy meghiúsul az átadás, mert e két létesítmény nélkül a többi központ sem működhet. — Ez igen rossz jel, bízzunk benne, a kivitelezők pótolják lemaradásukat De lesz-e ele­gendő vonal? — Természetesen. És bőví­tésre is lesz lehetőség. A já­rásban egyébként 5500 cross­bar telefon lesz. Szentendrén 3000. Visegrádon 400, Leány­falun 600, Tahitótfaluban 100, Pomázon 600, Budakalászon 400, Dobogókőn 400, Dunabog- dányban 60, Kisorosziban pe­dig 30 vonalas központ épül. A többi településen nem lesz központ, azokat körzetesítjük, a hozzájuk legközelebb eső településekhez kapcsoljuk. Remélem, örömhírt mondok azzal, hogy a jelek szerint a szentendrei postahivatal még ez év végére elkészül — mondta Tolnay Zoltán. Meghívó Fórumot tartanak a Haza­fias Népfront szentendrei, belvárosi bizottságának ren­dezésében május 21-n, csütör­tökön a városi tanács nagyter­mében. A délután öt órakor kezdődő eseményre főleg azo­kat .várják."*Jr-szervezők, aki­ket a kózellatassal, közleke­déssel és az egészségüggyel kapcsolatos gondok érdekel­nek. A közérdekű észrevéte­lekre, javaslatokra, valamint a helyszínen fölmerülő kérdé­sekre az illetékes vezetők vá­laszolnak. Orvosöröm A jele: CB Dr. Lázár Sándor városi­járási főorvostól jó hírt hal­lottunk: rövidesen rádiótele­font kap a szentendrei köz­ponti orvosi ügyelet. Mint a főorvos elmondta, már régóta szerették volna az ügyeletet URH-készülékkel ellátni, ugyanis az az orvosok mun­káját megkönnyítené, lehető­vé tenné, hogy jóval hama­rabb eljussanak a beteghez. Ilyen készüléket azonban meglehetősen nehéz beszerez­ni, kétéves levelezés, tárgya­lás után még a frekvencia­engedélyezési kérelmet sem kapták meg. Ilyen tempóban ki tudja, mikor került volna az URH a városba. A megyei tanács egészségügyi osztálya azonban a szentendreiek se­gítségére sietett. Rövidesen egy CB-rádiótelefont kap a központi ügyelet E készülé­kekből kísérletképpen kettőt szerelnek fel a megyében, az egyik a városé lesz. Július 1- től már ez a rádiótelefon áll a betegek szolgálatában, s könnyíti az orvosok munkáját. Tanulságok a nyár előtt A vendégek és a város örömére Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég — tartja a közmondás, melynek igazságát az utób­bi időben többször megkérdőjelezték a városban. A művészeti főiskolások találkozója még mindig beszédté­ma, pedig lassan két hete, hogy magunk mögött tud­hatjuk a rendezvénysorozatot, az ezreket vonzó összejö­vetelt. Am amilyen érdekesnek találták a produkciókat a fővárosból és egyéb településről idelátogatók, leg­alább olyan ellenállást váltottak ki azok a szentendreiek egy részéből. Az emberek veszélyeztetve érzik nyugal­mukat, s főleg a HÉV-állomásról a főtérre vezető út mellett, valamint a főtéren lakók tartják úgy: púp a hátunkra az ilyen esemény! E sajátos helyzetről, az érem két oldaláról beszélgettünk Szabó Ferenccel, a városi ta­nács művelődési osztályának vezetőjével. Az eszmecsere ak­tualitását növeli, hogy nya­kunkon a Szentendrei Nyár. — A két héttel ezelőtti ta­lálkozó valóban ellenállást váltott ki az emberek között — mondja Szabó Ferenc. — E tény sajátos helyzet elé ál­lít bennünket. Egyrészt meg­értjük az itt élők ódzkodását, másrészt tudjuk, hogy váro­Megyei támogatással Szolgáltatóház Visegrádon Határidőcsúszással ugyan, de kedden végre átadták a visegrádi szolgáltatóházat. Pontosabban: még csak a mű­szaki átadás történt meg, de ez garancia arra, hogy a hely­beliek körülbelül egy hónap múlva birtokukba vehetik az épületet. Mi várja itt majd a visegrádiakat? Efelől tuda­kozódtunk Horváth Margittól, a tanács végrehajtó bizottsá­gának titkárátóL — A szolgáltatóházban Gel- ka-szerviz, Patyolat-felvevő­hely és négy lakás kapott he­lyet. A lakások többgyerme­kes családok otthonai lesznek, érthető tehát, hogy a jöven­dő tulajdonosok már nagyon, várják a költözést. A viseg­rádiak pedig a két szolgálta­tóegység megnyitására várnak, hiszen mindkettő működésére nagy szükség van a községben — Mi mindent lehet itt meg javíttatni? — A szervizben háztartási gépek, elektroakusztikai be­rendezések és kisgépek javí­tására rendezkednek be. A Patyolat-felvevőhelyen mosást, vegytisztítást, valamint sző­nyegtisztítást és -rojtozást vál­lalnak. — Mennyibe került az épít­kezés? — összesen 4,5 millió fo­rintba, a lakásokat megyei tá­mogatással sikerült tető alá hozni, a két szolgáltatóegység létrehozásához pedig a mű­ködtetők járultak hozzá. Mikor a harma A megállóban szinte kiürül a busz. A le- " szállók egy része a leányfalui strand be­járatához igyekszik, mások a Duna felé veszik útjukat. A fejkendős, napfogta arcú asszo­nyok, cserzett bőrű férfiak ráérősen baktat­nak a folyó felé. Aztán egyikük hirtelen futni kezd. A többiek egy pillanatra meg­torpannak a váratlan akciótól, majd usgyi, utánaerednek. Csupán egyetlen férfi ballag komótosan, a beavatottak fölényével szól a rohanók után: Minek a riadalom, megvár a rév minket... Valóban. A Börzsönynek titulált rév ka­pitánya csak akkor indul el, miután minden­ki kényelmesen letelepedett a padokra, s a parton már senkit sem látni, aki a rév felé sietne. Csak ekkor berreg föl a motor, apró félkört tesz a hajó; méltatlankodva fröcsög a nyugalmából felárt öreg folyó: Pócsmegyer- nek tartunk. A felhevült arcokra a finom fu­vallató szél az ír, de a hideg, friss víz szagú levegőből csak párat lehet szippantan, máris a szigeten, Pócsmegyeren vagyunk. k Leányfalu innen szép, tartják az itt élők, s elég egy pillantást vetni a túlsó part dacosan magasló hegyeire, buja fákat sejtető erdőire — kiderül, igazuk megfellebbezhetetlen. Sze­mérmes a szemközti település, Leányfalu csak innen, a távolból mutatja meg igazán magát, fed' fel titkát, szépségét. Jogos hát a pócsme- gyeriek büszkesére, mikor így szólnak: Leány­falut csak mi ismerjük igazán. Ezt erősítgette a tanácsházán is Zsigmond Miklósné, a végrehajtó bizottság titkára és Adorján Istvánná szociálpolitikai előadó. Tő­lük tudom, szűnőben az elvándorlás, sőt, a régebben elszármazottak közül sokan vissza­jönnének, csak éppen nincs elegendő hely az építkezésre. Mert aki igazán megszereti a fa­lut, nem moccanna innen a világ minden kin­cséért sem. Példákat is sorolnak: Horváth Lászlónak, a Balaton mellől érkező tanácsel­nök-helyettes nevét említik, s az egykori kör­zeti orvosét, dr. Kálmár Tihamérét, akinek bár Szentendrén van a munkahelye, mégsem vett ott házat, inkább vállalja a közlekedés minden hátrányát, az autózást, vagy ha kell, a révet. A révet, mely elválaszhatatlanul összefonó­dik Pócsmegyerrel. De van még valami, ami­nek említése nélkül nem lehet a faluról szól­ni: az eper. Ügy tartják, itt minden az eper­nek köszönhető. A munka, a bosszúság, az öröm, a jómód. Sőt, még az is, hogy a beteg­séget nyáron nem ismerik az emberek. Ta­vasztól mindenkinek az eperföldön a helye, ilyenkor semmilyen nyavalyával nem lehet bajmolódni. Aki nyáron beteg, annak már komoly a baja. Az epernek köszönhető az is, hogy az üres telkeken pompás házak emel­kednek, s hogy a faluban élő kétszázötven családból nyolcvannak van autója. Persze csak közvetve az epernek. Elsősorban a jó termés alapvető feltételének, a munkának. Az eperrel pedig sok a dolog. Nem lehet ráfogni, hogy a könnyű meggazdagodás for­rása lenne. Erre már Zsigmond Miklósné is figyelmezetett a tanácsházán, de hogy nap­hosszat mi munka van vele, azt Nemes Dá­nieltől tudtam meg. Miután kertészetét meg­mutatta, végigjártuk a maga készítette üveg­házakat, megnézegettük a pompás paprika-, paradicsom- és uborkapalántákat, a határba, az epertáblákhoz vezetett. Nemes Dániel tapasztalatokon edzett szak­értelemmel szól az epresről, s úgy, olyan sze­retettel, mintha mind a nyolc hold a tulaj­dona lenne. Pedig a terület a Kék Duna Szak- szövetkezeté, tőle bérlik a pócsmegyeriek a földet. A szövetkezet telepíti az epret, látja el a gépi munkákat, a műtrágyázást, s gondosko­dik arról is, hogy vizet kapjanak a palánták. A munka többi része a bérlőkre hárul. így a gaztalanítás is. Kapát főleg az idősebbek fog­nak kezükbe, a fiatalok inkább a szedésbe se­gítenek be. IV agy kapálások ideje van éppen most. A határ hajladozó emberekkel teli. Főleg asszonyokkal. Dalkó Dánielné, Varga József- né, Szép Jánosné és a többiek a töveket tisz­togatják. Amikor a hármat elszáll, akkor látnak munkához. A fagy ugyan elvitte az el­ső virágokat, de a termés szépnek ígérkezik. Hogy valóban az legyen, ahhoz az kell, min­denki, aki mozogni tud, az epresben tevé­kenykedjék. Mondják, Pócsmegyeren még nyolcvan év fölött is kapálnak az asszonyok. Akinek már nem hajlik a dereka, az sámlira térdel, úgy tisztogatja a sorokat. Már a na­pokban lehet várni az első szemek beérését, s az „aratás” idejét május végére jósolják. A város életéből i Lakásigénylések. Tegnap járt le a régi lakásigénylések megújításának határideje. Az eredményekkel az adatok ösz- szegzése után kívánunk fog­lalkozni. Tárlat ’81. Üj kiállítás lát­ható — Hódmezővásárhelyi tárlat ’81 címmel a Művész­telepi Galériában. A kiállí­tást, melyre a két város kö­zötti kulturális együttműkö­dés keretében került sor, teg­nap délután nyitotta meg Ma­rosvölgyi Lajos tanácselnök. Bizottság. Május 20-án, szerdán délután 5 órakor kez­dődik a népszerű Bizottság együttes nyilvános próbája az ifjúsági klubban. Termés. Színes, műsoros es­ten adnak számot a Pest me­gyei Művelődési Központ és Könyvtár klubjai, művészeti csoportjai, ■ szakkörei tevé­kenységükről. A program csütörtökön délután 5 órakor kezdődik. sunk remek helyszín a ha­sonló rendezvények megtar­tására. Ismerjük ezen össze­jövetelek fontosságát is, hi­szen kísérletezéseknek tudunk teret biztosítani. Nehéz fiúk — A legutóbbi, harmadik főiskolás-találkozó miért vál­tott ki ellenszenvet? — Több ezer fiatal özönlöt- te el a várost. Viselkedésüket nem nevezhetjük konvencio­nálisnak. Ez persze irritált. Természetesen így lenne ez nemcsak nálunk, de minde­nütt az országban. Aztán so­kakat bosszantottak a kísérle­tezések, a harsány szókimon­dó produkciók. Az szintén el­lenérzéseket szült, hogy né­hány rendezvény nem kezdő­dött el a meghirdetett idő­pontban. — A legnagyobb felháboro­dást azonban az okozta, hogy a főtér, az első éjszakát köve­tően úgy nézett ki, mint egy csatatér. Az itt felállított szob­rokat vandál módon fölborít- gatták. A renitenskedők egyébként helybeliek voltak, szentendrei nehéz fiúk. — A tanulság? — A művészeti főiskolások találkozójának két év múlva ismét városunk ad othont. A rendre és a szervezésre azonban jobban kell ügyelni, az illetékeseknek fokozottabb figyelmet kell fordítaniuk ar­ra, hogy a szentendreiek nyu­galmát he zavarják meg a rendbontók. Úgy kell meg­szervezni az ilyen találkozó­kat, hogy ne hagyjanak kese­rű szájízt magük után, hanem vendégekben és ittlakókban egyaránt kellemes emlékként éljenek. — Ettől a monstre rendez­vényekkel szembeni jogos el­lenállás még nem múlik el. A városból nem lehet kivinni a produkciókat? Koncert az udvaron — Már erre is gondoltunk. Volt olyan elképzelésünk, hogy távolabbi helyeken, például a Papszigeten rendezzük meg a találkozókat. Két évvel ez­előtt megpróbáltuk, de kísér­letünk kudarcot vallott. Hi­szen a város pont a helyszí­nek sűrűsége, könnyen elérhe­tősége miatt alkalmas hasonló rendezvények megtartására. Az idegenforgalmi programok „széthúzására” egyébként ki­fejezetten törekszünk. Tervez­zük, hogy a tanácsháza udva­rán is tartunk majd koncer­teket. — Közeledik a „Szentendrei Nyár”. Ismét érdeklődőkkel lesz teli a város ... — Idén a hagyományos ren­dezvénysorozatot szerényebbé, intimebbé kívánjuk varázsol­ni. A negatív visszhangot ki­váltó, Duna-parti vigasságok­ra nem kerül sor. Sajnos, ez a kísérletünk nem érte el ere­deti oélját, sőt, kifejezetten vásárivá tette a várost. Az intimitás jegyében — A jelszó tehát intimitás? — Föltétlenül, s ez adott esetben értéknövekedést is je­lenthet. Kevesebb progamot szervezünk, de arra ügyelünk, hogy a teátrum) előadások mellett múzeumkerti hang­versenyekkel és városnéző sé­tákkal is várjuk a látogató­kat. Különös gondot akarunk arra is fordítani, hogy minél több szentendrei tekinthesse meg a teátrumi játékokat. Hiszen bosszankodásuik egyik oka az, hogy képtelenek je­gyet kapni az előadásokra. A város birtokában mindössze ezer jegy van, amit lehetetlen közmegelégedésre elosztani. Most azt próbáljuk megszer­vezni, hogy legalább a kosz­tümös próbákra bejussanak a helybeliek. Ezt igazán meg­érdemlik a vendégfogadók. Már csak azért is — mondta végezetül Szabó Ferenc —-, mert vendégszerető város va­gyunk. A tárgyalóteremből Erőssé tette a szesz Komisz dolog az alkohol, fő­leg, ha a kelleténél többet vesz magához valaki. Különösen abban az esetben, ha nem de­rűt és vidámságot, hanem ag­resszivitást váltanak ki a kor- tyocskák, mint például a po- mázi illetőségű Nagy Albert esetében. A 21 éves fiú egy csendes, hétköznapi délutánon érkezett meg barátjával a po- mázi HÉV-állcimásra. Az eset Új otthonokat alapoznak Üjabb lakóház építését kezdte meg a PAÉV a Felsza­badulás lakótelepen. KépUnk az alapozás előkészítését mu­tatja. még önmagában nem érdemel­ne említést, de a két fiatal­ember vett a közeli boltban egy üveg pálinkát, s a büty­kösből az állomás peronján kezdtek el iszogatni. Egyszer csak Nagy Albert kezéből ki­pottyant az üveg, s darabokra tört A fiatalembert úgy felbő­szítette a kárbaveszett alkohol látványa, hogy mérgében többször belerúgott a csere­pekbe. Az egyik üvegdarab az éppen ott várakozó utas kezét érte. Az idős ember kikérte magának a zaklatást, amire Nagy Albert ütéssel akart vá­laszolni. Ekkor érkezett meg a forgalmi szolgálattevő, s arra kérte a mérges fiút, hagyja el az állomást Nagy Albert feleletként pofon vágta az egyenruhás férfit. S amikor a szolgálattevő az utasok segít­ségével megpróbálta a randa­lírozót a forgalmi irodába kí­sérni, még egy pofont kapott, amitől nyolc napon belül gyó­gyuló sérülést szenvedett Az ügyet a Szentendrei Já­rásbíróságon dr. Juhász Atti­la tanácsa tárgyalta, s közfel­adatot ellátó személy elleni erőszak és könnyű testi sértés vétsége miatt egyévi szabad­ságvesztésre ítélte a vádlottat, valamint két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Mivel Nagy Albert feltételesen sza­badult, azaz visszaeső bűnös: korábbi büntetését is le kell ülnie. Az oldalt írta: Koffán Éva Fotó: Bozsán Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom