Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-14 / 111. szám

Kertbarátok a városért A kertbarátok klubjában Hau Károly, a városi tanács termelés- és ellátásfelügyeleti osztályának vezetője minden tavaszon előadást tart Környe­zetünk szépítése címen. Az idei megbeszélésen a minap a házak előtti kis virágoskertek és az udvari díszkertek kiala­kításáról, az utcák fásításáról és a köztisztasági mozgalom feladatairól esett szó. Hau Károly hasznos taná­csokkal szolgált a kertbará­toknak. Mint mondotta, az ut­cai virágágyak beültetéséhez vegyük igénybe az egynyári, a kétnyári és az évelő virágo­kat is. Ügyeljünk arra, hogy az ágyások szélére alacsony-s beljebb magasabb virágokat vessünk és ültessünk, s hogy az ágyásokban változatos, de összeillő színű virágok nyílja­nak. A virágágyások földjét érett trágyával tegyük termé­kenyebbé és gondoskodjunk a rendszeres öntözésről. A környezet szépsége érde­kében ápoljuk az utcai fákat, melyek számát a városi tanács az idei tavaszon 800-zal gya­rapította. Minden lehetőt te­gyünk még az utcák és terek virágágyásainak és fáinak, cserjéinek védelmére. Sajnos, mondotta az előadó, váro­sunkban sokan pusztítják a köztéri növényzetet. — Már a nyáron készüljünk fel a hiányzó utcai fák őszi pótlására. Az igénylőknek a tanács ingyen ad facsemetét és listát állíttatott össze arról, hogy melyik utcába milyen fát ajánl ültetni. Szorgalmazzák a hagyományos kőrisfák ülte­tését, a villanyvezetékek alá pedig gömbakác vagy más alacsony fák ültetését javasol­ják. A város külső utcáiba pe­dig helyes a' cseresznye-, meggy- és a szilvafák ülteté­se, de eper-, különösen fekete- eperfát senki se ültessen, mert a lehulló gyümölcs elcsú­szással fenyegeti a járókelőket és foltot hagy a világos ruhá­zaton. Hau Károly elismeréssel szólt arról, hogy a kertbarát klub tagjai eredményesen te­vékenykednek a város szépíté­sén. Az előadáshoz többen he­lyesléssel szóltak hozzá, s Halápi József tag javasolta, hogy az utcai kiskertekbe ves­senek és ültessenek illatos fehér, piros és kék violát is, mely már kezd kimenni a di­vatból. K. L. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 111. SZÁM 1981. MÁJUS 14., CSÜTÖRTÖK • • Üzenet a kereskedőknek Friss tejet csak raktárból Kedvelt foglalatosságaim egyíKe a bevásárlás. Az üzle­ten forgalmából, árukínálatá- oól éppúgy kioivasnató éle­tünk minden tudnivalója, mint teszem azt az újságok hírro­vatából vagy apróhirdetései­ből. Ugyanakkor az olvasás viszonylag passzív tevékeny­ség, legfeljebb gondolkodásra késztet. A bevásárlás ezenfe­lül döntésekre is. Ünnepek előtt pedig fizikai erőkifejtés­re. A műanyag kosarak töitöge- tése minden tekintetben edzi az embert. No, és gyarapítja műveltségét. Tegyük tel, hogy be akarom festeni a konyha­szekrény oldalát. Nosza elké­rem a szomszédoktól a Na­gyítót, az Ezermestert, s leve­szem a saját könyvespolcomról a „csináld magad mozgalom” keretében íródott könyvek tu­catját. Mindegyikben van va­lami a festékekről. Kiírom az adatokat. Elzarándokolok az üzletbe. Vázolom a helyzetet. A kereskedő meghallgat. Fel­világosít, hogy ő tud jobbat. Igaz, hogy csak kilósban, öt­kilósban.# Megveszem. Elhasz­nálok 10—20 dekát. A festék valóban jó. Állja a harcot Tanultam valamit. Kár, hogy az üzemi anyagbeszerzők nem tudják, hogy a piacról hiány­zó 80 dekagramm festék ná­lam szárad, visszavonhatatla­nul. Persze az is előfordul, hogy a kívánatos áru ott van a pol­con, csak éppen senki sem me­ri megvenni. Mert mondjuk, ha festékről van szó,, nincsen hozzá hígító. S ki tudja, mikor lesz. Ha gépről, akkor meg az derül ki, hogy ha van is hoz­Gólyák az udvaron A legidősebb nagykőrösi Az utóbbi évtizedekben ha­zánkban jelentősen megnöve­kedett az átlagéletkor. A napokban utána jártam, hogy Nagykőrösön hány éves a legidősebb émber? Kutatá­som során a Zalán ^utcába ju­tottam, ahol egy szépen be­rendezett, barátságos családi házban él Nagykőrös legidő­sebb lakója: özv. Nyikos Fe- rencné. Vele együtt vannak leányai, akik szeretettel ve­szik körül, s már mindketten nyugdíjasok. Az idős asszony ágyban fe­küdt, amikor beköszöntem. — Tudja, a hosszú télen le­gyengültem, de segítséggel már majd’ mindennap' kime­gyek az udvarra sétálgatni, s nézegetem a gólyákat — mondta. — Ez a gólyapár már 16 éve itt fészkel a mi udva­runkban, és az idén tavaszon is visszajött... Azután a 98 esztendőről be­szélgettünk Nyikos nénivel, aki 1883. február 2-án szüle­tett Nagykőrösön, arról, hogy mire emlékszik kislány korá­ból. — Legjobban arra, hogy so­kat legeltettem a libákat, mert szorgalmas parasztcsaládban születtem, és sokat laktunk tanyán is. Meg arra, hogy bál­ba jártunk. De ennek is vége lett, amikor 21 éves korom­ban férjhez mentem. Gaz­dálkodó ember volt a férjem. Sokat dolgoztunk, közben há­zat szereztünk, s három fiú és hat leány gyermeket ne­veltünk fel. Férjem a hábo­rúban szerzett betegségében 1944-ben meghalt, s magam bocsátottam szárnyra gyerme­keimet, s boldog vagyok, hogy kilenc gyermekem közül nyolc él, méghozzá jó körülmények között. — Kötelező kérdés: mi a hosszú élet titka? — A szeretet és a munka. Gyermekeim mellett, 11 uno­kám és 13 dédunokám szere- tete vesz körül. Még a gon­dolatomat is eltalálja két ked­ves lányom, s a többi család­tagok közül is, majd minden­nap meglátogat valaki. Szüle­tésnapomon és névnapomon pedig itt van az egész család, a máshol élők is. — Van-e valami kedvenc étele vagy itala, mely segí­tett megőrizni az egészségét? — Nem válogattam soha, mindent szeretek. Mértékle­tesen élek, s szeszes italt csak kóstoltam. Szívesen iszom te­jet, s most is szeretem a ma­dárfejet, mellyel leányaim gyakran kedveskednek. További sok örömet, bol­dogságot és jó egészséget kí­vánva búcsúztam el a kedves öreg Nyikos nénitől. Leányai az udvaron megmutatták a gólyafészket, melyben két gó­lya álldogált. A télen a fész­ket tartó elkorhadt vén fa ki­dőlt, amiről tudomást szer­zett a DÉMÁSZ, s kerek te­tővel ellátott vasoszlopot ál­lított a helyére. Úgyhogy mi­re megjöttek a gólyák, volt hova fészket rakni és a Nyi- kos-család. gallyat és szal­mát készített az oszlop mel­lé a gólyáknak, a fészeképí­téshez. Hazafelé menet eszembe ju­tott boldogult öreg nagy­anyám mondása, hogy: A gó­lya oda rak fészket, ahol jó és boldog emberek laknak. Kopa László zá alkatrész, legközelebb száz kilométerre javítják. Mint családi anyagbeszerző­nek leginkább az élelmisze­rekkel vannak ilyen gondjaim Például a tejjel. Kék-zöld be­tűkkel díszítettet csak nagy lelki tusák után veszek, mert úgy tűnik, romlandóbb a pi­rosnál. Ámbár ha a napi át­laghőmérséklet 10—15 fok kö­rül van, akkor a piros betűs tejeszacskó is gyanús. A leg­tartósabb a zsírdús tej. Hja, a teve is zsírpúpot növeszt, hogy állia a harcot a természettel. Végre a hűtőben Mindezt nagyon nehéz bizo­nyítani. Tudniillik rájöttem, hogy a nem kedvelt kék tej, ha romlott, akkor rendszerint tegnapi, ,csak éppen valahogy lekopott róla a rábélyegzett dátum. Ugyanez érvényes a pirosra is azzal a különbség­gel, hogy a dátum ott van, csak nem lehet elolvasni, mert a zacskó összeillesztésébe vulkanizálták bele. Ember le­gyen a talpán, s főleg sassze­mű, aki elolvassa. Az egyetlen megoldás, ha az ember a raktárból kér tejet. A raktárban ugyanis soha nincs tegnapi tej. Ilyen „ínyencség” csak az eladótér­ben létezik. Gondosan elhe­lyezve a hűtőpultban. Ott legalább nem savanyo- dik tovább. Csak egy kicsit. A hűtőpultról jut eszembe, hogy van egy átkos szenvedé­lyem. Nagyon szeretem a ring- lit. Ez oiyan kis feltekercselt halszelet olajban, kapribo- gyóval a közepén. A kis hal­gyűrűk (innen a név) kon­zervdobozban laknak, és saj­nos romlandók. Ez a körül­mény szép nagy betűkkel rá­íródik valamennyi dobozra. Nos, bemegyek a boltba. Két nagykőrösi lecsókonzerv között ott tornyosul harminc doboz ringli. Plusz 25 fokos környe­zetben, holott a ringlinek már a plusz 11 is árt. Szólok a gondolák körül ügyelő árgus­nak, hogy vinnék a ringlit a hűtőpultba. Nem a fagyasztó­ba, csak a hűvösbe. Megdöb­ben. Még ilyet! Mondom ol­vassa el. Megteszi. Nahát, mondja. Sosem gondoltam vol­na. Majd intézkedem ... Megyek másnap, harmadnap. A ringlihalom ugyanott dísze­leg. Negyednap végre a hűtő­ben látom viszont a dobozo­kat. Ámbár többször nem szól­tam. Isten malmai lassan őrölnek. Közben a ringli megromolha­tott. Mégis veszek egy doboz­zal. Semmi bajom. Éljen a ke­reskedelem. Szóval, megettem a ringlit. A felbontott festék A parmezánnal — ez sajt —, szerencsére a hűtőpultban ta­lálkoztam. Én persze nem vol­tam a pultban, csak a parme- zán. Mondom az eladónak, hogy nagy kincs, veszek belő­le. Tétován néz rám. Mutaga- tok. Ja. ez a sajt az. Igen, mennyit. Hohó, mondom, ez romlan­dó. Nézze meg mikor jár le, -mert innen nem látszik. Nézi. Tanácstalan. Megkérdezem a főnököt, mondja végül. Jó. Kisvártatva visszajön, s ragyo­gó arccal közli, hogy a par- mezán nyolc napig ehető — a főnök szerint —, s ez a darab egy .hete érkezett. Még éppen jó. Nem gondoltam volna, hogy ez egy ilyen érzékeny valami — mondja. Hát igen. A ringli is ritka­ság, a parmezán is. Luxuscik­kek. Annyira azok, hogy ring­lit gyakrabban, de parmezánt életem 39 esztendeje alatt, so­kat mondok, ha háromszor et­tem. Mégis tudom, hogy ké­nyes holmi. Ezt hívják áruismeretnek. Csakhogy én soha életem­ben nem tanultam élelmiszer­kereskedelmi áruismeretet. Ezért nem vehetek bérbe, ahogy az most divat, egy élel­miszerüzletet A kereskedő az igen. Az én sajtszeletem ikertest­vére egyébként még tegnap is ott volt az üzletben. Ha hi­hetek az értesüléseinknek, ak­kor immáron romlottan. Per­sze, ahogy a ringli kibírta a meleget, ez a csemege is meg­birkózhat az idővel. Szent meg­győződésem ugyanis, hogy az a nyolc nap már a nagykeres­kedelmi raktárban lejárt. Sajnos ezeket az adatokat egy szeleten képtelenség ellen­őrizni. ' Egy szeletre nem jut olvasható adatokkal rendelke­ző papír. Viszont egy másik sajtpól, a parenyicáról tudom, mert ezt egészben veszi az ember, hogy mindig a lejárat napján érkezik Nagykőrösre. Ennek ellenére, két hét múlva is kapható. Húsz dekagramm festék vi­szont sohasem. Ugyanis a fel­bontott festékes dobozokkal és némi hígítóval a kereskedő csalhatna. Csak szaktudással... Lehetséges, de nem hiszek ebben. S különben is. Inkább maradjon ronda a szekrény oldala. Ezt kibírom. Ám mi történik, ha egyszer kificamo­dott, luxus ízlésem miatt bú­csút mondok az árnyékvilág­nak? Mert megeszem a me­legen tartott ringlit... Nem sokan fognak sírni utánam. Mindenesetre egy szép, kövér felhőn lógázva a lábomat üzenek majd a ke­reskedőknek. Ennyit: A keres- Icedők csak akkor dolgozhat­nak jól, ha bízunk bennük. Ha mindig azt hisszük, hogy becsapnak minket, akkor való­ban ehhez az eszközhöz folya­modnak. Viszont a bizalmat csak szaktudással vásárolhat­ják meg. És nemcsak nekem kell bíznom bennük, hanem a főnökeiknek is. Farkas Péter laton kivételével —, két­harmadát hivatalos kikül­döttek töltik ki) —, ám a szállodai szobák nagyon drágák... Céloz az OIH arra is, hogy gondolkozni kellene — éppen a belföldi turiz­mus, a kétnapos hétvégek kihasználása érdekében —, a szállodák kettős árrend­szerének kidolgozásán. Mindjárt tegyük hozzá:nem kell ezt megelőzően több éves kutatómunkát folytat­ni, még csak külföldi ta- nulrrányutakra sincs szük­ség. Hazánkon kívül szinte minden szocialista ország­ban — és egyes tőkés or­szágokban is —, régi gya­korlat, hogy a saját álla­mában utazgató turista ol­csóbban kap szállást, mint a külföldi. Egy ilyen intéz­kedéssel — ami csak elha­tározáson múlik —, nagyot lehetne lendíteni a belföl­di turizmuson. Legalább ennyire fontos, hogy az egyes városoknak, idegenforgalomba bevont helyeken megfelelő propa­gandájuk legyen. Természe­tesen olyan, amely a való­ságos, meglevő nevezetes­ségeket ismerteti, s hozzá a szállási, érkezési lehetősé­geket is. O '”- riási lehetőségek rej­lenek még a közleke­dési — nem is olyan rej­tett —, tartalékok kihasz­nálásában. A már többször idézett előterjesztés arról is szól, hogy a hétvégeken ki­használatlan, mintegy 3000 közületi autóbusz, továbbá éves átlagban csak 47 szá­zalékosan használjuk ki a vasúthálózatot. Hétvégi kedvezmények adásával — és azok széles körű ismer­tetésével —, sok utast le­hetne mindezekre toboroz­ni. Nem utolsósorban azok közül, akik eddig saját autójukkal járták az orszá­got, de a drága benzin visszatartja őket ettől. Kellemes gond voltakép­pen a kétnapos hétvégek tartalmassá tételének gond­ja. Eddig eljutottunk, hogy a belföldi turizmus nem­csak a résztvevők számára jó, hanem az ország, a nép­gazdaság számára is hasz­nos. Meg kellene tenni a következő lépést is: na­gyobb távlatokban gondol­kodni, a mérvén alkalma­zott, nagy haszonra törek­vés helyett, áttérni a sok kicsi sokra megy elvre. |V1 ért a megnövekedetl szabad időben a ha­zai turista szívesen megy országjárásra. Csak előbfc tudnia kell, hogy hová, miért és mennyiért érde­mes ellátogatnia. V. E. "Fokozatosan általánossá -*• válik az ötnapos mun­kahét, minden szombat sza­bad lesz. A statisztika nyel­vén ez annyit jelent, hogy a jelenlegi 105 helyett, évente 130 szabadnapja lesz mindenkinek. Itt is igaz azonban, hogy a mennyiség minőségbe csap át — vagyis a legtöbb dolgozó ember szeretne jobban élni a rendszeres kétnaoos hét vé­ge lehetőségeivel. Mi több: egyszerre egyé­ni és népgazdasági érdek, hogy a lehető legjobban, leggazdaságosabban és leg- pihentetőbben töltse el ki­ki a hosszú hétvégeket. A heti programba jobban be lehet iktatni egy-egy utazást. Természetesen két nap alatt csak rövid távra — vagyis fel kell lendülnie a beküldi turizmusnak. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal már hónapokkal ezelőtt készített ezzel kap­csolatban előterjesztést. Eb­ben többek között megálla­pította, hogy a lakosság magánszervezésű turizmu­sa ... nem marad el az európai átlagtól és ez a ten­dencia az ötnapos munka­hét bevezetésével .erősödni fog. Más szavakkal: szeretünk utazni, kirándulni, egy-egy hétvéget lakóhelyünkön kí­vül tölteni (különösen, ha ez a lakóhely valamelyiK nehéz levegőjű, szűk város) — de hogyan tegyük? Az utazás ’81 című kiál­lításra megjelent Utazás az utazás körül című prog­ramfüzet tanúsága szerint a kisebb utazási irodák már gondoltak a hosszú hétvé­gekre, s számos szombat— vasárnapi túrát ajánlanak. A Pécsi Nyári Színház mű­soraihoz éppúgy indítanak túrát, mint az apaji lovas­napokhoz vagy az egri vár­játékokhoz — szombat—va­sárnap. Országjáró utak lesznek ugyancsak a hétvé­geken, különböző tájakra az utazási irodák szervezésé­ben. Czépek ezek a kezdemé­^ nyezések, csak kevés­nek látszanak. Az OIH em­lített' tanulmánya szerint 02 idegenforgalmi hivatalok tesznek legtöbbet a belföldi turizmus fejlesztésért, és je­lentős feladatokat oldanak meg a lebonyolítással is. így például igyekeznek egyes helyeken munkás- szállásokkal, kollégiumok­kal növelni a szálláshelyek befogadóképességét. Ter­mészetesen minderre csak bizonyos időszakokban és meghatározott mértékben van lehetőség. Van ugyan hely sok szállodában is (a becslések szerint a szállo­dai kapacitásnak a legtöbb helyét — Budapest és a Ba­SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT Kézilabda - három szinten A megyei férfi II. osztályú bajnokságban: Érdi VSE—Nk. Kinizsi 24-22 (11-8). Nk.: Po- zsár — Nagy J. (3), Vilcsák (1), Várkonyi (5), Tóth F. (3), M. Szűcs (6), Kovács A. (1); csere: Járdi (3), Lehoczky, Győrfi, Jónás. Az idegenben játszott mérkőzés végig na­gyon szoros volt. A hajrában, kapushibák miatt vesztettek a körösiek. Érdi VSE ifi—Nk. Toldi DSK 23-17 (11-7) Az erőteljesebb fizikumú já­tékosokból álló pályaválasztó csapat megérdemelten győzött. Gólok: Léder (7), Laurencsik és Rónaszéki (4—4), Holló (2). A diák leánybajnokság me­gyei döntőjében, idegenben: Fóti Gyermekvárosi DSK—Nk. Toldi DSK 21-9 (12-6). Nk.: Szénási és Serfőző — Spenger (1), Kram, Győri, Szakái (4), Bicsérdy, Bálint, Szabó (3), Becze (1). A hazai környezet jelentős előny volt a gyermek­városiaknak és jelentős előnyt szereztek. Nyolc gólt hétméte­resből kaptak a körösiek. A Toldi-pályán: Fóti Gyer­mekvárosi DSK—Nk. Toldi DSK 15-7 (7-4). A visszavágón az előző összeállításban szere­peltek a körösiek, igyekeztek, de idegeskedve játszottak. A számszerűnél szorosabb volt a mérkőzés. A toldis lányok így a második helyen végeztek az 1980/81-es tanévben a megyé­ben. Góldobók: Spenger és Szakái (3—3), Szabó (1). A városi úttörő leány­bajnokságban: Az 1980/81-es tanévi úttörő-olimpia vá­rosi leány kézilabda-mér­kőzéseit két játéknapon bo­nyolították le. A mérkőzé­sek most küzdelmesebbek és érdekesebbek voltak, mint ta­vasszal. Csak az utolsó két ta­lálkozó döntötte el az 1—3. hely sorsát. Eredmények. Az Ifjúsági- sporttelepen : Petőfi isk.— Arany isk. J3-3, Rákóczi isk.— Arany isk. 6-4, Kossuth isk.— Arany isk. 9-4, Petőfi isk.— Rákóczi isk. 6-4. A Kinizsi­sporttelepen : Rákóczi—Kos­suth 4-4, Petőfi—Kossuth 4-3. A végeredmény: 1. Kossuth isk. 6 4 11 38-16 9 2. Petőfi isk. 6 4 — 2 33-17 8 3. Rákóczi isk. 6 3 1 2 22-21 7 4. Arany isk. 6------6 12-51 — A Kossuth-iskola győztes csapata (Molnár Rozália, Pa­lásti Ágnes — Borsos Erzsé­bet, Vilcsák Márta, Tóth Ág­nes. Fehér Anita, Danka Judit. Kecskés Andrea, Farkas Ildi­kó, Zsuffa Dóra) az oklevél és i érmek mellett kézilabdát ka­pott a helyi ÁISB-től jutalmul. Mai sportm űsor Atlétika Cegléd: az úttörő-olimpia területi döntője egyéni szá­mokkal. Kosárlabda Gimnáziumi labdajáték-te­rem, 16 óra: Nk. Pedagógus— Ceglédi Gimnázium felnőtt női, 17.10: Nk. Pedagógus— Gödöllői EAC II. felnőtt férfi megyei bajnoki mérkőzés. Labdarúgás Üllő: Ü. KSK serdülők— Nk. Kinizsi serdülők, megyei bajnoki mérkőzés. Sportlövészet Tormási lőtér, 14.30: a kon­zervgyár dolgozóinak kispus- kásversenye. S. Z. Moziműsor Az emberevő medve. Szí­nes, szinkronizált szovjet ka­landfilm. Előadás 6 és 8 óra­kor. A stúdióteremben A fej nélküli lovas. Színes, szinkronizált szovjet film, fél 4-kor. Az éjszaka. Olasz film. (16 éven felülieknek!) Fél 6-korés fél 8-kor. ISSN 0133-2708 (Nagykőrösi Hírlap) t \ Hosszú hétvégeken

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom