Pest Megyi Hírlap, 1981. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-13 / 110. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ii. Évfolyam, 19. szám ipse május 13., szerda Ballagás a Vörösmarty ha n Mindennap születik valami Május 14-én Tanácsülés Május I4-én 13 órai kez­dettel, á Benta-völgye Ter­melőszövetkezet kultúrter­mében ülést tart a városi tanács. Az ülés napirendjén a Pest megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat be­számolója, jelentés az V. ötéves pénzügyi tervek, il­letve az 1980. évi költségve­tési és fejlesztési alapterv végrehajtásáról, valamint a városi tanács VI. ötéves pénzügyi terveinek megál­lapítása szerepel. Családi események Házasságot kötött: Bojtai József Sípos Erzsébettel. Névadót tartott: Piszák László és Szabó Klára Gábor, Miklós Gábor és Laczkó Vero­nika Regina, Nagy Tibor és Kurta Terézia Jakab, Gyulai Árpád és Kovács Andrea Nor­bert, Korozmán Péter és Ba­logh Mária Hajnalka nevű gyermeke részére. Elhunyt: Somogyi Ferenc (Mária utca 16.), Müller Ilona (Topoly utca 2.), Engler Bor­bála (Topoly u. 2.). örömmel értesültem, hogy a környezetvédelemről vita in­dul. Bevándorló vagyok, de Szegedről (!) és nagyon sok bántó látvány akad Érden szegedi szememnek. Miután a sors Parkvárosba vetett, itte­ni tapasztalataimról szeret­nék írni. Először Is az úthálózatról. Boldogan vettük tudomásul, hogy az utcánkat megcsinál­ják, de annál nagyobb a csa­lódásunk. Jó lett volna, ha először árkot készítenek, vagy ha a járdát szintbe hozzák. Igaz, ha a szennycsatorna már az utcában lenne, nem is kel­lett volna árok. De így esős időben a le nem bitumene- zett út valóságos iszaptenger. Ráadásul alighogy elkészült az úttest, a Vízművek felbon­totta. Szervezés, óh! Helyesnek tartanám, ha ku­ka nem is járhat még min­den utcába, legalább konté­nereket helyezzenek el. Jó lenne, ha az ÁFOR a Bajcsy- Zsilinszky úti háztartási olaj­kutat benzinkúttá fejleszte­né. Részletes indoklás nem szükséges, hiszen az M7-es közelsége, valamint az autók növekvő száma a városban ezt indokolttá tenné. Gyerekeink örömére a régi kőbánya helyén — a lakos­ság összefogásával, társadal­mi munkával — gyönyörű játszóteret, parkot lehetne kialakítani. Nagy jelentőségűnek tar­Szombaton reggel kezdő­dött, a piactéren. A társaság vándorcirkuszosnak öltözött, fölvonultak a Vörös-marty- brigádok és a Vörös-marty- keresztesek; a világhírű Pó­ni M. a Bahamát énekelte. Estére aztán előkerült a mat­rózblúz és a sötét öltöny, az arcokra szokatlan vonás: meg- illetődöttség költözött. Különleges varázs Ballagtak a Vörösmarty tóm a Bajcsy-Zsilinszky úton, de szerte a városban is, se­gélykérő telefonok felszere­lését, még akkor is, ha vár­hatóan sűrűn kell javítani a rongálások miatt. Esti órák­ban a mentő, illetve az or­vosi ügyelet hívása Parkvá­rosiban szinte lehetetlen. Nem látom az elmúlt év­ben oly nagy örömet okdzó járdaépítés folytatását! Segítséget jelentene, ha szolgáltató házsort létesíte­nének: cipész-, fodrász-, Gel- ka-, netán egy rövidáruüzlet elkelne, mert ma egyetlen gombért, cipzárért be kell utazni Érdre; ráadásul a je­lenlegi helyijáratos buszozás nem is megfelelő. Bízzunk benne, hogy a vízellátás a csatornázással egyidejűleg ja­vul. Feltételezem, hogy a la­kosság ennek érdekében anya­gi felajánlást is tenne, így tehát a vízkérdés inkább szer­vezésen múlik. Tudom, hogy a tanács anya­gi lehetőségei korlátozottak, de erőteljesebben kell bevon­ni a lakosságot a környezet alakításába. Tisztelettel és bízva egy építő vita elindításában. Dr. Baloghné dr. Tállai Katalin (Csurgói u. 25.) ★ (Vitánkat folytatjuk. Olva­sóink leveleit várjuk címünk­re: 2030 Érd, Lenin u. 33., il­letve 1446 Budapest. Pf. 311). Szám szerint tizenhetedszer járták végig elődeik útját a gimnázium végzős tanulói: vo­nultak át utoljára együtt a tantermeken, hallgatták igaz­gatójuk, társaik elbocsátó, szép üzenetét. Iskolazászlójukra szalagot kötöttek és énekel­ték névadójuk Szózatát: A nagy világon e kívül / nincsen számodra hely. Estére fák­lyát gyújtottak, ballagónó­tákat dalolva mentek a zár­daiskola elé: éppen húsz éve itt kezdte meg tanulmányait a gimnázium első évfolya­ma. Dizseri Sándor címze­tes igazgató tizenhetedszer vett részt ballagáson. — Egy pedagógus mindig azt keresi, mit sikerült átad­nia tanítványainak — mond­ja. — Különösen ilyenkor, ballagás idején szembesül ön­magával, gyerekeivel: milyen útravalót adott nekik? S bár hisszük, hogy megtettük a tő­lünk telhető legtöbbet, ott zakatol az örök pedagógiai kétely is: talán nem eleget. Somfai István igazgató ve­zetőként először búcsúztatta diákjait. — Van valami különleges varázsa ezeknek a hagyomá­nyos májusi búcsúzásoknak — mondta. — Már tanár korám­ban is nehezen tudtam elkép­zelni, hogy a gyerekek nél­külem ballagjanak. Volt, hogy a munka külföldre szólított, ilyenkor diákjaim tették föl a korongra a búcsúztatónak szánt orosz népdalt és ol­vasták föl Moszkvából kül­dött köszöntőmet. Kis isko­la vagyunk, ez a szerencsénk, így megmaradhat a sok he­lyen hiányzó családias han­gulat. S amikor elköszön egy- egy osztály, együtt ballagunk. Mint egy szülő A pedagógusoknak még nem emeltek emlékművet — így fogalmazott búcsúbeszé­dében Somfai igazgató. Igaz is, szobornál hívebben őrzik a tanár munkáját tanítvá­nyai. Bencsik Margit tanár­nőt például első ballagó osz­tálya, a IV. b. — Milyen osztály volt a negyedik bé? — „Problémás”. Benne vol­tak ők mindenben és nem is lett volna baj, csak tanulni ne kellett voina! Még ami­kor megnyerték a Vörösmar- ty-díjat, akkor se volt kiváló az átlaguk. De egyéb dolgok­ban olyan lelkesek voltak, hogy még így is a legjobban lettek. Horváth Kinga tanárnő má­sodszor búcsúztatott osztályt. — Más pedagógiát kíván az osztályfőnöki munka, mint a szakterület? — Mást. Többet is, nehe­zebbet is, igaz — szebbet is. Ráadásul a pedagógiának er­re a részére kevés idő jut a főiskolán, egyetemen. így az­tán az osztályfőnök olyan, mint egy szülő: saját sike­rein, sikertelenségein tanul­ja a mesterség fogásait. Bencsik Margit tanárnő egyébként annak idején maga is a Vörösmartyban balla­gott. — jVIelyik búcsú volt a nehezebb? — Ez a mostani. Kegyetlenül nehéz. Csendes diákok Mintha így érezték volna a búcsúzó három osztály diák­jai is: zavartak, csöndesek, meghatottak voltak ezen a délutánon. Gátja szakadt az érzelmeknek. Boka Erika be­vallotta: Sokat veszekedtünk, de azért jó közösség volt a miénk. A IV. b-s Csatlós Ta­más önként ismerte be: a tel­kibányai kiránduláson ő tör­te be az ablakot. A világhí­rű Póni M. egyenzakós, fel- szegfűzött tagjainak hangját Se nagyon lehetett hallani. Pedig nem történt ezen a na­pon egyéb, mint véget ért va­lami szép, és elkezdődött Va­lami még szebb. Somfai Ist­ván Hérakleitoszt idézte: Min­dennap megszűnik valami, amiért az ember szomorko- dik, de mindennap születik valami, amiért - érdemes élni és küzdeni. Benta-völgye Kiváló cím Nem tudni, akadt-e boldo­gabb ember az elmúlt hét péntekjén Dékány Istvánnál a városban, aki huszonöt éves munkássága során először ve­hette át a szövetkezet kiváló címét tanúsító oklevelet. Azt a jelképkitüntetést, amely idén először illette meg az érdi ter­melőszövetkezetet, s amely- lyel most már végképp elis­merést nyert: a Benta-völgye jogosan kér helyet a megye legjobbjai és az ország ki­emelkedő szövetkezetei sorá­ban * Hasznos és eredményes alap- és kiegészítő tevékenység, kezdeményezőkészség és öt­letgazdagság, bátor feladatvál­lalás és részvétel a közéleti tevékenységben — erről szól­tak az ünnepség szónokai: a MÉM és a TOT képviseleté­Minden eddiginél látványo­sabbnak, mi több: tartalma­sabbnak ígérkezik az immár hagyományosan á győzelem napja tiszteletére, s immár hagyományosan május, harma­dik vasárnapján megrende­zendő városi sportünnepély. Az elmúlt évek demonstra­tív jellegű ünnepsége kezdi megtalálni egyetlen igazi sze­repét: egy álló napon át adva lehetőséget a sportolásra. A Tóth Endre főrendező vezette szervező bizottság gazdag prog­ramot állított össze. Lesz ké­zilabda úttörőknek, óvodás és kondicionáló tornabemutató. Ismét felvonulnak a mcrto- crossozók, összemérik erejüket az atléták és kiderül: ki a leg­jobb a kispályás labdarúgás­ban? Utóbbiban, a félelmetes hazai csapatok melléit egy vendégegyüttes is küzd a győ­zelemért: lila-fehér nadrág­ban, Farkas Berci-trikóban Nagy Ferivel az élen a Beatri­ce zenekar tagjai is pályára lépnek. Különösen sok férfi­nézőre számíthat a két női focicsapat összecsapása (a ta­Az elmúlt napok oktatási­politikai eseményeinek érté­kelése és az elkövetkező he­tek, ha lehet, még sűrűbb ten­nivalóinak megbeszélése volt a témája az igazgatók leg­- először ben Percei János főosztály­vezető, az MSZMP Pest me­gyei Bizottsága nevében Beke András alosztályvezető és a tanácsi szervek részéről Bé­kés Sándor osztályvezető-he­lyettes. Az elismeréseket kö­szönve Dékány István elnök kollektívája nevében egyet ígért: tovább dolgozunk. Az ünnepségen a szövetke­zet legjobbjai kitüntetésben részesültek. A MÉM Mezőgaz­daság Kiváló Dolgozója cí­met Tasnádi József és Ta­kács János kapta meg. A TOT Kiváló Munkáért kitünteté­sében részesült Wéber Tibor. A termelőszövetkezet kiváló dolgozója Jáki András, Ber­kest János, Komár Pál, Hor­váth János és Kecskó Pál lett. nácsiakat Karoczkai Zsolt, a pedagógusokat Farkas Tamás készítette föl, természetesen győzelemre). Dunakeszi ellen játszanak az érdi serdülők á megyei döntőben, délután pe­dig a nagyok vívnak megyei rangadót. Kapa Paliék ugyaa már nem vehetik el a rácke* veiektől az aranyat, de azért vivhatnak egy jó kis „presz* tizsmérkőzést”. Hőlégballon, karate, repülő- modell és kutyabemutató teszí minden bizonnyal emlékeze­tessé a városi sportünnepélyt azok számára, akik ellátogat­nak vasárnap 9 órakor az Ercsi úti városi sporttelepre. Sci-fi klub Ufókról ismét Ismét az ufó lesz a témá­ja a sci-fi klub legközelebbi összejövetelének. A vetítéssel egybekötött előadást május 16-án szombaton 16 órától tartják a művelődési központ­ban. Belépődíj 10 forint. utóbbi értekezletének, ame­lyen Jáki Ferencnek, az MSZMP városi bizottsága munkatársának jelenlétében Bódyné Szénást Klára, á vá­rosi tanács művelődési osztá­lyának vezetője tájékoztatta a megjelenteket. Szólt, többek között, az is­koláknak a környezet tiszta­ságáért kifejtett munkájáról, ismertette a most lezajlott nevelési értekezletek tapasz­talatait és bejelentette a pe­dagógusklub megalakulását a városban. A résztvevők meg­beszélték a pedagógusnapi ünnepség tennivalóit: a ha­gyományos ünnepség házi­gazdája június 6-án 11 órától a tusculánumi (5-ös) iskola lesz. Az igazgatói értekezlet má­sodik témájaként a megyei tanács és a Pest megyei Mű­velődési Központ és Könyv­tár munkatársai számoltak be az érdi művelődési köz­pont szakfelügyelői vizsgála­táról. Jakab Béla osztályveze­tő-helyettes és Perjéssy Barna­bás szakfelügyelő elmondta, hogy bár a felmérés központjá­ban a művelődési ház tevékeny­sége áll, a vizsgálat két hete alatt szeretnék feltárni Érd köz. művelődésének helyzetét, ezen belül is azt a szerepet, amit az oktatási intézmények vál­lalnak magukra a város la­kosságának művelődésében. Az oldalt irta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János ISSN Mm-Ui-I tftiH Hlruoi A legjobbak között Május elseje alkalmából kapta meg a Kiváló Szövetkezet cí­met a TEXELEKTRO. A kollektíva sikeréhez jelentősen hoz­zájárult a kismotor részleg dolgozóinak munkája. Segítség Május 15-én, 15 órakor a művelődési köz­pontban tartja centenáriumi ünnepségét a Magyar Vöröskereszt városi szervezete. La­punkban Hajdú Sándorné, érdligeti tanár szavaival emlékezünk a jubileumra. Cokszor magam is elcsodálkozom: ilyen ré- gén kezdődött volna? Bizony van annak már húsz éve, hogy vöröskeresztes vagyok. Jól emlékszem az indulásra is: az élővilág oktatásából egyik napról a másikra kimaradt az elsősegélynyújtás, és az a néhány óra, ami az ember testével, egészségével foglalkozott, nekem kevésnek tűnt. Hiszen nemhogy a biológia, de egész ok­tatásunk központi kérdése kellene hogy le­gyen maga az ember. Az egészséges életre nevelést nem lehet elég korán kezdeni: ha rajtam múlna, már óvodában tanítanám. Igaz, az a nevelő, aki jól akarja útnak indítani a gyermekét, igyekszik is foglalkozni ezzel az egyébként oly összetett területtel. Hiszen az egészséges életre nevelésbe éppúgy beletarto­zik a rendszeres tisztálkodás, mint a helyes táplálkozás, a kiegyensúlyozott életmód, s a környezetünk védelme. Ezér mondom azt: a jó pedagógus egyben vöröskeresztes is. S ha jól vezetjük őket, azok lehetnek gye­rekeink is. Mert bár számtalan rossz hatás éri. őket, megvan bennük a képesség a jóra, egymás segítésére. Csakhogy ki kell belőlük csalni ezt az igyekezetét azzal, hogy az ember irányítja őket és értékeli munkájukat. Évti­zedek óta vezetek elsősegélynyújtó-tanfolya- mokat, azóta figyelem gyerekeimet, amint a lá­nyok ügyes kézzel, a fiúk nehézkesebben ugyan, de talán még nagyobb akarattal dol­goznak egy-egy verseny sikeréért. Miközben anélkül, hogy észrevennék, megismerked­nek testünk titkaival, a segélynyújtás lehet­séges fogásaival. Játékosan, élvezettel készül­nek az előttük álló nagy feladatra — az életre. Az elsősegélynyújtás, persze, a vöröskeresz­tes munka egy része csupán. A gyerekek mel­lett, ha megértetjük velük fontosságát, a fel­nőttek is szívesen vállalják a munkát. Az érdligeti iskolában az elmúlt évben alakítot­tuk meg a helyi szervezetet. Volt ebben kény­szer is: ahhoz képest, hogy város, kevés volt a vöröskeresztes aktívák száma. Nekem kü­lönösen furcsának tűnt ez, hiszen az ezer la­kosú kis Fejér megyei Nagylókon ahonnan jöttem, virágzott a vöröskeresztes élet. Ezért is vállaltam: összeverbuválom a kollégákat. Volt, aki csak azért mondott igent, hogy ne kelljen nemet mondani, de akadtak olyanok is, akik tudatosan vállalták a Vöröskereszt eszméjét, gyakorlatát magukénak. Először az algériai földrengés idején jelentkezett egy kolléga: jutalmát ajánlotta föl. Az olaszor­szági földrengés áldozatainak háromezer fo­rint gyűlt össze és ezer forinttal támogattuk a Fóti Gyermekváros építkezését. De hát nem kell ahhoz kimennie egy vörös­keresztesnek a városból, hogy az ember mun­kát találjon magának. Sajnos, olyan helyzet­ben van a város, hogy kicsik és nagyok is ta­lálnak tennivalót maguknak. Elég csupán, ha a sok veszélyeztetett helyzetű gyerekre gon­dolunk. Vagy az öregekre, akik még ha sok­szor nehezen is engednek magukhoz közel bennünket, várják a segítségünket. Vagy itt van a környezetvédelem ügye: nem ülhetünk ölbe tett kézzel. "Popén száz éve, hogy megalakult a Nem- zetközi Vöröskereszt. Igaz, furcsa mó­don az ember pusztítása hozta létre a szerve­zetet — az ember védelmére. Mégsem üres frázis a humanizmus eszméje és ahogyan ha­ladunk előre az időben, úgy válik mind idő­szerűbbé valamennyiünk számára. Hiszen az egymásra értő szemmel figyelés, a készség kezünk kinyújtására, az emberi jó szó és a segítség mindannyiunk legmélyebb igénye. Vila a környezetről Szegedi szemmel Hőlégballon, kutyázás Városi sportünnepély Rangadó Ráckeve ellen gazgatók értekezletén Szakfelügyelői vizsgálatról Pedagógusklub alakul \ \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom