Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-01 / 77. szám

Brigádok kulturális vetélkedője Folytatás — akár holnap VÉGE. Befeje­ződött a brigádok b kulturális vetélke­dője. Rendezők és résztvevők értel­mes, pergő, a vetélkedő szel­leméhez méltó döntővel zár­iák le a féléves folyamatot. Október 8-án jelent meg az ÉRDI HÍRLAP-ban az első két kérdés, hogy aztán március végéig kéthetenként újabb feladatokkal álljanak a szer­vezők — a városi könyvtár és a művelődési központ mun­katársai — a versenyzők elé. A kérdések helyes válaszaiért a kulturális eseményeken va­ló részvételért járó pontokból, valamint a két nyilvános ve­télkedő eredményéből alakult ki a végső sorrend. AZ ŰT. Ahhoz, persze, hogy a vetélkedő eljusson a vasár­napi díjkiosztóhoz, meg kel­lett tenni az utat: nem csupán az elmúlt fél, hanem oz el­múlt hét évet. Azóta tartják meg évről évre rendszeresen a városban a brigádok kultu­rális versenyét. Évről évre alakítva a formát és vele fi­nomítva a tartalmat is. Idén például az újítás éppen az új­ság belépése Volt. az újdonság egy-két döccenőiével együtt azzal a tapasztalattal: még az eddigieknél is nagyobb le­hetőség rejlik a lap effajta f el használásáb an. SZÁMOK. Anélkül, hogy misztifikálnánk a statisztikát, legjobb, ha az .értékeléshez a számokat vesszük elő. A város több mint száz brigádjából (tudatosan nem használta már maga a kiírás sem a szocia­lista szót: a vetélkedő jó bri­gádvállalás lehet e rang el­éréséhez) 49 nevezett be a versenyre. A tizenegy forduló után a 49-ből 17 maradt ver­senyben — ez mindenképp o Ijpzdeti lelkesültség szerte- foszlására utal. Egy-egy hosz- szantartó sorozat veszélye ez, de a rendszeres, folyamatos versenyzés megfelelőbb forma, mint az egyszeri versengések. A 17 brigádból 11 nevezett a nyilvános döntőre, a többiek önmagukat hozták hátrányba: eladdig jól szereplő brigádok győzelmi lehetőséget vesztettek el távolmaradásukkal. A dön­tőn a csapatok négy tagúak voltak, s a félév tapasztalata mutatja: ennyi vagy legföl­jebb 5—6 ember volt a ver­seny visszatérő résztvevője: tíz, tizenöt tagú brigádokból ez kevés. Kivált, ha ez a kevés ember is csupán a pontokért jelent meg egy-egy rendezvé­nyen. S ahogy a versengő ta­gok száma, személye állandó volt, így alakult ki az el­múlt évek során a vetélkedő brigádok köre. Ugyanaz a né­hány brigád versenyez évek óta, visszatérők a győztesek is, s az újdonság legföljebb saj­nálatos, mint például a m..ve- lődés terén egyébként városi szinten élenjáró PEVDI-kö- zösségek távolmaradása. ÉRTÉKELÉS. A fentiekkel együtt — ezt vallják a szer­vezők — hasznos vetélkedő­sorozatot tudhat maga mögött a város közművelődése.. Kü­lönösen a záró döntő mutatta meg az igazi, ma még talán rejtett lehetőségét az effajta versenyeknek. Túl a lexikális tudáson, a kérdések a könyv­tár és könyhasználat ismere­tét, helyismeretet és gyors gondolkodást követeltek. A résztvevők az egész verseny során érezhették a szervezők támogatását: a könyvtárba be­járva közösen ismerhették meg, ha nem is a megfejtést, de a helyes válaszhoz elveze­tő utat. A legfőbb értékelést a Mechanikai Művek Radnóti brigádjának tagjai mondták ki: „Legszívesebben már hol­nap folytatnánk”. Gondolatuk­ra rímelt Harmaih Béla könyvtáros: „Nqm hagyjuk q.bba. Törjük a fejünket egy újabb vetélkedősorozaton.” A GYŐZTESEK. S bár a vetélkedő a részvétel a fon­tos gondolattal indult és zá­rult, érdemes volt legjobbnak lenni. A záródöntőt a MEZŐ­GÉP Zrínyi brigádja nyerte (Eőry Emilné, Csíki Gábor, Medve István és Szigetvári Ferenc) — könyvjutalmat kap­tak. Ugyancsak könyv volt a POZITÍV Virág Berzenkedtünk már jócs­kán bódé-pavilon ügyben, a vita során többször le­szögezve: akkor látjuk* ér­telmét e megoldásnak, ha az így épülő boltok való­ban segítenék a lakosság ellátásában. Nos, a Kálvin téri üzle­tek között akad egy, amely rövidke, háromhetes fönnál­lása alatt minden szem­pontból megfelelt kritikus szemünknek. Azzal, hogy nyitvatartásukat (korai kezdéssel. késői zárás­sal, vasárnapi nyitvatar- tással) valóbán a la­kosság érdekében szervez­ték meg. Hogy ízléses-vi­rágos kirakatuk jóleső szín­foltja a város csúf központ­jának; hogy eladóik szíves­sége, hozzáértése olyannyi­ra elismerésre talált; hogy rövid idő alatt többen is kértek bennünket lehető­ségünk szerinti szóbeli ju­talmazásra. Nem okvetlenül döntő szemünkben a számbeliség, de ha egy levelet nem ke­vesebb, mint hatszáz ember ír alá, fel kell tételeznünk, jó okuk van a felszólalás­ra. Kiváltképp, ha az emlí­tett levél, amely megtalál­ható a városi tanácsban, egy oly sbkszor dicsért áruról: a kenyérről szól. Köztudott, hogy szerte a határban nincs párja az ér­di kenyérnek, ezt vallják a lakosok, a városon átutazók, sőt maguk a pékek sem fukarkodnak a gyárnak szóló dicsérettel. Hogy most mégis a kenyér minőségét kifogásoljuk, annak az a változás az oka, amely a százhalombattai gyár 'bein­dulásával következett be. A vállalat — derül ki a hat­„A lakás- és kertkultúra alakítói akarunk lenni” — vallják a Sasad-bolt dolgo­zói: Zabláczki Istvánná ve­zető és Varga Lászióné. Ko­vács Éva és Garai Ferenc­ié. Ezért vállalták hogy a pénzt hozó árusításon kí­vül szaktanácsokkal is el­látják a betérőket, ajánla­nak alkalomhoz illő virá­got, kötnek koszorút és bir­kóznak szemlélettel: a mű helyett az élő- és szá­razvirágok javára. S ha a közízlés javulásán még nem is mérhető ténykedésük, a bolt bevételén igen: az el­ső három hét azt mutatta, alulméretezték a várható bevételt. „A sasadosok többet tel­jesítettek, ihint vártuk vol­na” — mondják a tanács termelési, ellátási felügyelő­ségén. Ügy látjuk, a négy kertészasszony nem többet, nem kevesebbet tesz, mint ami egy üzlettől elvárható. Példájukon okulva akár meg is lehet emelni a töb­bi bolt mércéjét is. NEGATÍV Kenyér száz aláíró leveléből — el­rendelte a battai kenyér árusítását Érden. Történt tehát, hogy az érdi gyár egy kemencéje leállt és a gyár körül élő újtelepiek a pékárut Százhalombattáról kapják. Amely, így tanúsít­ják, minőségileg gyengébb s a hosszabb utaztatás so­rán küllemre sem elfogad­ható. A vállalat gazdaságos­ságra hivatkozva döntött a battai áru mellett, pedig az érdi gyár még nehézségek árán is vállalná a régi mennyiség sütését. Érvük kézenfekvő: rövi- debb idő alatt, jobb kenye­ret ehetnének az érdiek. És még csak a szállítással sem lenne gond. díja az ÉRDI HÍRLAP kérdé­seire legtöbb jó választ adó brigádjának. A Bősz Istvánná, Beke Imréné, Tóth Károlyné, Soós Imréné és Barna József- né összeállítású csapat nyer­te a brigádok kulturális ver­senyét és vele a 3 ezer forin­tos fődíjat. A művelődési köz­pont egész évre szóló belépője volt a jutalma a második he­lyezettnek, a Mechanikai Mü­vek Varga Jenő brigádjának: Szabó Zoltánná, Sinkó András­áé, Palló Jánosné és Bilik Jánosné volt a csapat tagja. A Pest megyei Hírlap egyéves előfizetését az érdligeti gyógy­szertár Winkler Lajos brigád­ja kapta: Herpai Péterné, Pál- fi Ferencné, Hidas Cirillné, Miklós Ferencné és Francz Jánosné. Pénteken Városi ünnepség Április 3-án, pénteken, 15 órai kezdettel tartják a város­ban a felszabadulási ünnepsé­get. A megemlékezés színhe­lye a művelődési központ lesz. Előtte a város vezetői és lakói az érdligeti Hősi emlékműnél elhelyezik koszorúikat. AH onap íréi A szocialista munkaverseny­ről tárgyalt ülésén az MSZMP városi bizottságának végre­hajtó bizottsága © KlSZ-kül- döttgyűlésen találkoztak a vá­ros fiatalságának képviselői ® Bartók Béla születésének 100. évfordulójáról zenei ren­dezvénysorozattal emlékezett meg a Zeneiskola © A költ­ségvetési üzem beszámolója szerepelt a városi tanács vb- napirendjón © A vakok és gyengénlátók országos találko­zójával ünnepelte hároméves fennállását a Milton Klub © Megtörtént az első osztályosok beíratása © Megyei tanácsta­gi fogadónapot tartottak a vá­rosi tanácsban © Sikerrel sze­repeltek a Vörösmarty Gimná­zium diákjai a tanulmányi versenyeken * © Nyilvános döntővel zárult a brigádok kulturális vetélkedője © Át­adták a felújított központi ABC-t. Ófalu Soli-mozi Az ófaluf (1-es számú) álta­lános iskolában két hónapja működik a Suli-mozi. A jegy ára: 4 forint. A filmeket ked­denként 14.30-kor vetítik, mondani sem kell: telt ház előtt. A diákok érdeklődése bizonyítja: a hasznos ötletre szükség volt. Már csak azért is, mert Ófaluban nincs „ren­des” mozi. Takáts Attila A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA II. ÉVFOLYAM, 13. SZABI i98i. Április i., szerda Beszélgetések a városról Megalapozni a képviseletet Rendhagyó fejezetéhez érkezett sorozatunk. Az ed­dig megszólaló városi vezetők — a pártbizottság első titkára, a tanács elnöke, a gimnázium címzetes igazga­tója, a termelőszövetkezet jubiláló elnöke és a PEVDi üzemegységének vezetője — után ma egy kívülálló sze­mével vetünk egy-két pillantást a városra. Beszélgetőtársunk dr. Zalka Károly, a Pest megyei bíróság nyugdíjas elnöke a megyei tanács Érdre dele­gált tagja. 9 Ön nem érdi, de a megyei tanácsban a várost képviseli. Élete, munkája során milyen kapcsolata volt a településsel? — Valóban nem vagyok ér­di: születésemnél fogva szé­kesfehérvárinak mondhatom magam, s ezt erősíti munkám is: az egyetemet élvégezvé, fo­galmazóként Fejér megyébe kerültem vissza. Mégis, Érd végigkísérte munkámat: hiszen Fejér megyei fogalmazóként, még a háború előtt, akkor az adonyi járásÉoz tartozott a település, egyik fő terü­letem volt az akkori köz­ség. Késeibb, 1951-ben a Pest Megyei Bíróság elnöki széké­be kerülve ismét csak talál­kozhattam az akkor már ide tartozó településsel és a har­minc év alatt, ismerve az érdi bűnözési statisztikát, bizony, sokszor akadt dolgom errefe­lé. Amikor a megyei tanács tagjaként a városba delegál­tak. bizonyára ezek a kapcso­lódásaim döntöttekv © Nyugdíjasként megyei tanácstag, de ezt megelő­zően elnökként is részt vett a tanácsi munkában. Miért fontos egy vezető számára az effajta közéletiség? — Magamra nézve mindig fontosnak tartottam a közéle­ti munkát, ezért is vállaltam részt jeleníti a lakossággal vékenységéből. Az első időben ugyan összeférhetetlen volt a kettőzött tisztség, de máig ál­líthatom: jó, ha egy vezető egy ilyen társadalmi megbí­zatáson keresztül bepillanthat a tanácsok életébe, az állam­polgárok ügyes-bajos gondjai­ba. Egyrészt jogi ismeretei'-ré­vén közvetlen segítséget ad­hat a tanácsi dolgozóknak, a panaszosoknak; másrészt egy újfajta visszacsatolási lehető­ség nyílik meg előtte. Nyug­díjasként pedig, amikor az ember több évtizedes munka után vic: avonul, marad az életnek olyan területe, ahol hasznosíthatja magát. Gyakorló szakmunkások A MEZŐGÉP érdi gyáregységében dolgoznak és tanulnak gya­korlóidejükben a MŰM. 220. Szakmunkásképző Intézetének tanulói. Képünkön: Eőry Emil szakoktató és a gyakorló diákok • A héten, a város négy megyei tanácstagja kö­zül elsőként, fogadóórát tartott. Mire jók ezek a ta­lálkozások? — A közvetlen kapcsolatot az emberekkel döntőnek tar­tom. Különösen, amikor nem helybeliként, hanem delegált tanácstagként képviselem a te­lepülés ügyét. A.nna!k idején, a váci járásban gyakorlat volt ezeknek a fogadóóráknak á tartása és örülök, hogy Érden is megszervezik ezeket a talál­kozókat. Ámit egyébként én magam kezdeményeztem, mert úgy véltem, nem elég, ha csu­pán a nevemet adom a mun­kához. Még akkor sem, ha sokszor a megyei tanácstag sem tud többet vagy mást ten­ni, mint amit a helybeliek, vagy ha a fogadóóra nem tölti be szerepét. Hiszen sokan, és ez érthető, mert a jogvégzett embert látják bennem, ingyen jogi tanácsadásnak tekintik ezeket a találkozásokat. O A megyei tanácstag sem tud többet tenni — így fogalmazott. — Mi hát egy megyei tanácstag fel­adata, szerepe? — Ez a szerep kettős. Egy­részt jelenti a lakossággal szembeni kötelezettséget, amelynek színterei éppen a fogadóórák. Itt inkább csak „gyóntató szerepe” van az em­bernek és kevés azoknak az ügyeknek a száma, amelyben valóságos segítségre van szük­ség vagy lehetőség. A lakossá­gi kapcsolatok adnak alapot aztán arra, hogy az ember megalapozottan képviselje a település érdekeit a megyei tanácsban. Ezzel a képviselet­tel, úgy látom, ma még sok a gond, hiszen előfordul, hogy kicsinyes, egy-egy szűkeb b csoport önös érdekei kapnak hangot még a megyei tanács­ülésen is. Én úgy gondolom, aiz, hogy van-e villanykörte az utcában, az az ott élők, legföl­jebb a helyi tanács baja, fel­adata. Aki eljön a megyei ta­nácsba, annak meg kell tudni választani, hogy a több tele­pülés gondja közt az ové_ mi­lyen súlyú. S ha meggyőződés­sel hisz e gondok súlyában és látja a megoldás útját, akkor állhat ki igazán a település mellett. • Negyven év előtt, fia­tal fejjel ismerkedett meg Érddel. Ma milyennek lát­ja az akkori községet? — Amilyennek ma: rettene­tesen nagynak. És ez nem egyszerűen térbeli nagyság volt: ilyenek voltak a gondok is. Annyi Volt az érdi ügy, hogy külön panaszirodát kel­lett nyitnunk a községben. A minisztérium később ezt fel­oszlatta, pedig máig úgy gon­dolom: egy ilyen hatalmas településnek szüksége lenne erre az irodára. Már csak azért is, mert sok ügy hely­ben, még pereskedés előtt megoldódhatna. • S hogyan látja ma a vá.osiasodó település éle­tét? — A nagyság mit sem vál­tozott, legföljebb a közlekedés lett jobb. Ma már autóbuszon utazva, könnyen emlékszem azokra az időkre amikor kez­dő fogalmazóként a táskagé­pet vittem a bírák után egy- egy parkvárosi per tárgyalá­sára ... Ahogy javult a közle­kedés, úgy javult néhány egyéb életfeltétel is Érden, de a település helyzetét meghatá­rozó tényezők ma is hatnak és hosszú időbe telik, amíg a lakoság számára is látható változások történhetnek. Én nem is szívesen használom a város szót, hiszen az legföl­jebb arra jó. hogy legyen alap a több pénzre, a nagyobb ter­vekre. Sóik tennivaló van a vá­rossá válásig és idejövet az unokámra gonddltaim: ő még megérheti, hogy Érd város — lesz. A vb napirendjén Az üzemiek beszámolója Kevesebb melegvíz- és fű­tési gond, évek óta először KÖJ ÁL-szabályoknak megfe­lelően üzemelő strand, ígére­tesen induló szemétgyűjtés — mindezek, a lakosság számá­ra is érezhető változások jel­zik azt az átalakulást, amely az elmúlt év során a költség- vetési üzem munkájában je­lentkezett. Erről szóltak a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­ságának tagjai is a testület múlt heti ülésén, ahol a fő té­ma a költségvetési üzem 1980. évi beszámolója volt. A vb-tagoik, túl az üzem­nek termelési értékben kimu­tatható eredményén, a lakos­sági szolgáltatásokban kifejtett tevékenységet értékelték. A végrehajtó bizottság' határoza­tában elismerését fejezte ki a tanács üzeméneke Második napirendi pontként az 1981. évi lakóházjavítási címjegyzéket tárgyalta meg a testület: a vb-tagok a javas­latot elfogadták. Végül az ülés résztvevői, a végrehajtó bi­zottság két korábbi, ingatlan témájú határozatát módosítot­ták. Áprilisi Műsorshow B Kiállítás. Varsányi Pál kiállítását április 2-án nyitja dr. Loconci Miklós. A grafikák április 10-ig láthatók a ház klubtermében. • Klubok. Időszerű tudni­valókról hallhatnak áprilisi foglalkozásaikon a méhész, il­letve a kertbarát klub tagjai. Családi események Házasságot kötött: Szilágyi Gyula Albert Zoltán Irénnel, Mocher György Tóth Etelká­val, Mikus János Ferencz Vio­lával. Elhunyt: Juhász Béla (Bíró u. 30.),, Timári János (Turul u. 15.),- Müller Móricné Ehresi Erzsébet (Selmeci u. 87.). Névadót tartott: Schaffer Zoltán és Szekér Gizella An­namária, Péli László és Miskei Mária Adrién, Nagy László Tamás és Kamarás Zsuzsanna Marietta nevű gyermeke ré­szére. Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János ISSN (Frdi Htrisot r

Next

/
Oldalképek
Tartalom