Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-07 / 81. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 81. SZÁM 1981. ÁPRILIS KEDD A brigádokra lehet számítani Megfeszített munkára lesz szükség Nem tudom, akad-e ember, aki irigyli az erdők munkásai­nak életét. A régi, jobbára csak az öregek emlékezetében élő, nosztalgikus kép lassan tovatűnik, hiszen a valóság sokkal prózaibb: a változó időjárás, a gépesítés ellenére is nehéz fizikai munka nap­jainkban már nem vonzza, in­kább taszítja a vállalkozóbba- kat. Bár akadnak fiatalok, akik apáik, nagyapáik nyom­dokain járva erdőmunkások lesznek. Kóspallagon, Nagy- börzsönyben és egy sor más községben hagyományai van­nak a természet, s benne a fa .szeretetének. Néhány nappal ezelőtt tar­tották szokásos termelési ta­nácskozásukat az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ság nagymarosi erdészetének dolgozói. Az ott elhangzottak­ból is kiderült: tavaly sok gond nehezítette életüket. Mint Sipos Ferenc erdészetvezető elmondta, a hiányos feltárás, a nehéz terepviszonyok, a gé­pek, főleg a tehergépkocsik rossz műszaki állapota, s gya­kori javítása — mind-mind csak a bajokat növelte. S foly­tathatnánk a felsorolást a cse­metehiánnyal, a megnöveke­dett minőségi és mennyiségi igényekkel, amely csaknem erőn felüli helytállásra kész­tette a munkásokat. Törzsgárda Persze, nem panaszkodni akarnak — jegyezte meg az erdészetvezető. Miért is ten­nék, hiszen a sok gond elle­nére végül is sikeres évet zár­tak. Időben és kifogástalanul megtörtént az erdősítés, s elegendő nyugati exportra me­nő papírfát termeltek, hét uszályt rakva meg a fontos ipari termékkel. Olykor még más erdészetek munkájából is átvállaltak, csakhogy a kül­földi szállítás zavartalan le­gyen. Nem titkolják, a sikerek zá­loga elsősorban a törzsgárdá­ban rejlik. S ahogy fogynak az öregek, úgy válik egyre nehe­zebbé a kollektíva irányítása, összetartása. Bár tartalékként a szocialista brigádokat tart­ják számon, amelyek a né­hány esztendős múlt ellenére is éretten, megfontoltan tevé­kenykednek, s munkaverse­nyükkel kétségtelenül hozzájá­rulnak a sikerhez. Meg aztán arra is büszkék a nagymaro­siak, hogy sok fiataljuk kap magas elismerést, a jól végzett munkáért, katonai szolgálatuk alatt, vagy éppen önkéntes , rendőrként. Balesetek Sipos Ferenc nem hallgatott a legégetőbb gondról sem, ne­vezetesen arról, hogy még mindig sok baleset történik. Tavaly például hatan szenved­tek kisebb-nagyobb sérülést munkavégzés közben. Igaz, ha a statisztikát lapozgatjuk, két­ségtelen javulásról számolha­tunk be, hiszen 1979-ben ösz- szesen 13 esetben riasztották az elsősegély nyújtókat. Szólt az erdészetvezető a fegyelemről is, s nem az elé­gedettség hangján. Miért is tette volna, amikor például 1980-ban 23 esetben kellett fe­gyelmi eljárást' indítani? A többség figyelmeztetést, vagy írásbeli megrovást kapott, de akadt, akit bércsökkentéssel, kártérítéssel, vagy elbocsátás­sal sújtottak. Sok volt az iga­zolatlan napok száma. Az erdészetvezető, kihasz­nálva, hogy tanácskozásukra eljött Makóy Oszkár, az Ipolyvidéki EFAG igazgatója is, néhány kérést tolmácsolt a vendég felé. Egyebek között azt, hogy az éves terveket az idénhez hasonlóan időben küldjék meg az erdészetnek, s már az esztendő elején hozzák nyilvánosságra, hogy milyen rendszer szerint, milyen elvek és mutatók alapján fogják rangsorolni az erdészeteket. Szükség lenne arra is, hogy a központ gyakrabban mondjon véleményt egy-egy terület munkájáról. Ugyancsak lénye­ges az is, hogy az erdészetek szakembereinek megjegyzéseit minden esetben alaposan fon­tolják meg, érveiket, észrevé­teleiket jó szándékkal fogad­ják. Az idei tervekről szólva Si­pos Ferenc elmondta, hogy a fa iránti igény egyre növek­szik. Tavaly például hiánycikk volt a tűzifa, s hogy most ne fordulhasson ez elő, megfeszí­tett munkára van szükség. Kitüntetések Az erdészetvezető beszámo­lója utált Remitzky Endréé, szakszervezeti főbizalmi szá­molt be az eddigi munkáról, majd többen szót kértek. A felszólalók között volt Nieder­müller Ferenc, a nagymarosi nagyközségi pártbizottság tit­kára is, aki a helybeliek kö­szönetét tolmácsolta azért a sok segítségért, amit az erdé­szet dolgozói a falunak nyúj­tottak, egyebek között az egészségház építésénél. Makóy Oszkár a tavalyi gazdasági eredményeket értékelte, majd kitüntetéseket nyújtott át. Ki­váló dolgozó elismerésben ré­szesült Sipos Ferenc, Labuda Mártonná erdőművelő brigád­vezető, Héjj Szabolcs műszaki vezető, Ungár Lajos fagyárt- mánytermelő, Stedra Károly fakitermelő. Ezenkívül megkapták a szo­cialista brigádok is a gazdaság munkaversenyében elért he­lyezéseikért járó elismeréseket Az Ipolyvidéki Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság munkaversenyé­ben a váci járás erdészeteinek kollektívái közül több ért el ki­emelkedő helyezéseket. A gépi fakitermelés A-csoportjában első lett a Czapák Lajos vezette Tán­csics Mihály szocialista brigád (Nagymaros), második a Cze- rovszki János irányításával tevé­kenykedő Rákóczi Ferenc kollek­tíva, (Nagymaros). A fagyártmány- termelésben az első helyet a Jó­zsef Attila közösség szerezte meg (Nagymaros, vezetője: Ungár Já­nos), a másodikat pedig a dré- gelypalánki munkabrigád (Kemen­ce, vezetője: Kalácska József). Az erdőművelők között a váci Sztáron Sándor kollektíva szere­pelt a legjobban (vezetője: Tóth József). Ugyanennek a kategóriá­nak a B-csoportjában első a Má­jus 1. brigád (Nagymaros, veze­tője: Tiszai Ferenc), második a Bedő Albert közösség (Kemence, vezetője: Czimbó Lajos), harma­dik pedig a Rózsa szocialista kö­zösség (Királyrét, vezetője: Szi- kora Józsefné). A ZIL—HIAB vezetők között a verőcemarosi Glázer Miklós győ­zött, megelőzve kollégáját, Csillag Józsefet, aki a harmadik lett. A Prága-vezetők versenyében Burik István szerepeit a legjobban (Nagymaros), második az ugyan- vsak nagymarosi Batizi Zoltán, harmadik a kemencei Gáspár Ru­dolf* Az LKT-vezetők között első Burik Károly (Nagymaros), má­sodik Bagyinszki Vencel (Nagy­maros). A rakodógépkezelők is éles csatát vívtak a munkaver­senyben, s végül Cseresznye Vil­mos (Nagymaros) állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára, öt követte Pásztor László (Kemence). A felterhelő brigádok versenyé­ben második lett a nagymarosi Prága felterhelő közösség. Váci naptár A városi tanács 1919-ben április 7-re írta ki a tanácskormány a választá­sokat az április 2-án kiadott alkotmány szellemében, amely szerint minden rangot és cí­met eltöröltek és általános, titkos választást biztosított minden 18 éven felüli állami polgárnak. Vácott példás rendben bo­nyolódott le a választás. Mivel minden ötszáz lakos után egy képviselőt lehetett választani, és a váci ideiglenes direktó­rium Vác lakosságát huszon- kétezer-ötszázra becsülte, negy­venötben állapította meg a vá­lasztandók számát. A várost három választási körzetre. Al­sóvárosra, Középvárosra és Felsővárosra osztották. Körze­tenként hét tagból álló szava­zatszedő bizottság működött. A város tanácstagjai közül huszonegy munkás, nyolc pa­raszt, hat alkalmazott, három értelmiségi és hét egyéb fog­lalkozású volt. Ugyanakkor nyolc póttagot is választottak, és a korábban alakult ideigle­nes direktóriumot megerősí­tették. A tanács tagjaiból meg­választották a tizenkét képvi­selőből álló intéző bizottságot. A városi tanács komoly anyagi nehézségekkel küzdött, a városi pénztár teljesen ki­ürült, az adófizetés szünetelt, mégis eredményes intézkedé­seket tudott hozni főként köz- igazgatás, közművelődés, köz­ellátás területén. Egy Hónap múlva már készen állt a kosdi szárnyvasút terve is. M. Gy. ELNÉZÉST KÉRÜNK Április 3-i számunk anya­könyvi hírek című rovatában a halálesetek között egy sor a nyomda hibájából sajnos, ki­maradt-. A szöveg helyesen: Szentirmay Dezsőné, Bitter Erzsébet (Vác, Burgundia u.), Mireisz-Leyer Mátyásné, Gál Margit (Vác, Zrínyi u. 56.). Vasárnapok a Duna mentén Százhúsz perc a sétányon Kavargó sokaság a komp és a körhinta közötti huszon- kétezer négyzetméteres terü­leten. Csak hosszabb szemlé­lődés után lehet korosztá­lyonként, egyénenként meg­különböztetni a nyüzsgő tö­meget. Láthatóvá válnak cso­mópontok is: a kompkikötő, az emlékmű előtti lépcső, a ját­szótér, a mutatványosok ta­nyája. Az emlékműnél elha­nyagolt külsejű fiatalok cso­portja fekszik a betonon, le­hetnek vagy tizenöten, lá­nyok, fiúk, vegyesen. A játszótér az óvodás ko- rúaké, akik a kísérők nagy örömére rendezik a maguk kis előadásaikat. A lövölde kör­nyéke az ifjaké, a hintalo­vakon a nagyobbacska nebu­lók ülnek, markukban szo­rongatva a viteldíjat. A csen­desebb, a félreesőbb része­ken a fiatal párok méláz­nak:. Síp harson Hirtelen síp harsan. Két ti­zenöt év körüli lány vágtat a gyepen. — Lányok, nem ott a jár­da! — figyelmezteti őket a síp tulajdonosa, a parkőr. — Na és? — Szólok a rendőrnek, de az kétszáz forintba kerül. — Ez ám! — int vissza fut­tában az egvii^ csitri> Zagiba Ferenc hetvenöt éves parkőr. Hegyes végű va­salt botja, karszalagja és per­sze sípja van. — A fiatalok egy része ne­veletlen. Letapossák a pázsi­tot, a padokat beledobálják a vízbe, kibontják a ládákat, szemtelenek. Megfenyegetnek, sértegetnek. Nagyon sok ba­jom van a kerékpárosokkal is. Este hat után csak a járdán merek sétálni, félek tőlük. Erdei József és felesége nyugdíjasok, 1960. óta rend­szeresen kijárnak ide. — A kerítés már megvolt akkor — emlékeznek. Mögöt­te eliszaposodott hordalék- sziget terpeszkedett. Vagy tíz­tizenegy éve kezdték rendez­ni. Gyönyörű lett a sétány, kár, hogy egyre zajosabb. Hogy mit szeretnénk még? Építsék tovább a liget felé, vigyázzanak az elöregedett fákra, idejében gondoskod­janak a pótlásukról, s ren­dezzenek olyan szabadtéri szoborkiállítást, amilyen né­hány éve volt. A céllövöldében ifjabb Né­meth János tevékenykedik. — Most nagy a forgalom. Nem vitás, szép pénz jön be. Vannak azonban rossz he­lyek, esős napok is. Vác jó hely, többször voltunk mfir itt. — Azt mondják, a puskák célzókészülékét direkt elállít­ják. Igaz ez? — Szó sem lehet róla — Ha így lenne, elárulná? — Nem. » Ennyiben maradunk. A tér nyüzsgésében egy mozdulatlan csoport a csöve­seké. Érdeklődésem hallatán' néhányan elküldenek a szü­letésem előtti helyre, de Cs. G. és Sz. S. vállalkozik a be­szélgetésre. — A csöves összefoglaló név. A felnőtt azt mondja, bűnöző. Nem így van. A csö­ves nem bűnözik. Nincsen la­kása, munkahelye, rendezett családi körülményei, s bará­taiból él s azok belőle. Va­gyon- és egyéb közösségben, hangzik a meghatározás. Sz. S. még soha nem dol­gozott. Nem is akar. A szak­mája kőműves. Tizennyolc éves. Cs. G. szobafestő. Egy évig állt munkaviszonyban. Ke­vesellte a keresetet. Azt mond­ja: havi háromezerért „nem adom el magam”. Tizenki­lenc éves. Fél óra egy százas A palócruhás Bukovics Jó­zsefné messziről, megkülön­böztethető. — Pencről hoztam a két unokámat. Két kört menteka körhintán. Nagyon élvezték. A busz indulásáig van még egy fél óra, azt sétával tölt­jük. Papp Ferencéknek három gyermekük ül a körhintán. A menetidő tizenkét forintért három-négy perc. Egy fél óra alatt oda egy százas. Nem olcsó, de a gyerekek hallani sem akarnak leszállásról. Nyugalmas naplemente A körhinták és a céllövöl­de. Németh János és fiai tu­lajdona. Körülbelül egymilliót ér a felszerelés. — Meg lehet élni belőle1 — Igen. Egy kis takarékos­sággal, még félre is tehetünk. De nehogy azt higgye, hogy ez könnyű munka. Lenn* csak itt az építésnél, meg a bontásnál. Azután a rakodás, a két teherautóra. A szállítás, a vándorélet! Nem panasz­ként mondom, mert abba is hagyhatnánk. — Jó itt? — Nyugalom van, sok az ember, mindig leesik valami. A sétálók meg-megállnak mellettük, nézik őket s to­vábbmennek. ' A zene betölti a teret. A látogatók cserélődnek ugyan, de a sokaság nem fogy el. Estére hajlik, a nap egyre messzebbről nézi a sokadal- mat. Ha kigyulladnak a lám­pák, még romantikusabb lesz a Duna-part. A körhinta emelvényéről Németh József elnéz a tömeg fölött, arra, amerre a folyam szalagja ka­nyarog. Zajlik az élet, válto­zatos, de békés a kép a Du­na mentén. Vicsotka Mihály A DCM-ből jelentik Ünnepség és Kitüntetés Hazánk felszabadulásának 36. évfordulója tiszteletére áp­rilis 2-án a DCM kultúrtermé­ben ünnepségre gyűltek össze a gyár dolgozói. Az ünnepi megemlékezésen a gyár gazda­sági vezetőin, társadalmi szer­veinek képviselőin kívül meg­jelent Pálmai László, az MSZMP Vác városi Bizottsá­gának titkára, valamint Tari Kálmán, a városi tanács el­nökhelyettese is. A magyar és szovjet himnusz elhangzása után a KISZ-fiatalokból álló irodalombarátok köre adott színes irodalmi műsort. Ezt követően Fordán Tibor, agyár pártbizottságának titkára kö­szöntötte a megjelenteket, majd Pintér Sándor igazgató mondott ünnepi beszédet. Beszédében tisztelettel emlé­kezett meg a felszabadító hős szovjet katonákról. Az ünnepi beszéd után Tari Kálmán a tanács nevében „Vác városért” emléklapot és emlékjelvényt nyújtott át F. Szabó Endrének az elmúlt évek során végzett kimagasló közéleti tevékenysé­géért. Elmondta, hogy F. Sza­bó Endre, aki a gyár üzem- fenntartási osztályának veze­tője, hosszú idő óta társadalmi munkát végez a városi pártbi­zottság munkabizottságában. Koordinálja, szervezi és ellen­őrzi a város területén megva­lósuló beruházásokat, s nem kis érdeme van abban, hogy az új Radnóti úti általános is­kolát, s a 32 munkahelyes új rendelőintézetet határidőre át­adhatták. Csányi Ferenc Áramszünet Április 7-én és 8-án reggel 8-tól 16 óráig szerelési mun­kálatok miatt áramszünet lesz Vácott a Vak Bottyán tér, a Géza király tér, a Tímár utca, Galamb utca, Galamb köz te­rületén és a Mártírok útja 37. számú háztól a Járásbíróságig terjedő szakaszon. Vác kézilabdacsapatai az el­múlt évben igen vegyesen sze­repeltek. Az elmúlt évtized egyik leggyengébb eredménye született s ez alól csak egy csapat, a PENOMAH NB li­es újonc csapata volt a kivé­tel. összegezve az eredményeket, a PENOMAH igen szépen helytállt és dobogón végzett. A másik női csapat a Forte, bár a megyei bajnokságot megnyerte, de az osztályozón nem tudta kiharcolni a fel- jebbjutást. A férfiak még en­nél is gyengébben szerepeltek, mert ők még az osztályozóig sem tudtak eljutni. Távlatok­ban egyik csapatnak sem volt reális esélye a feljebb jutásra, ezért a vezetők' úgy döntöttek, hogy megpróbálják együtt. Ebből az összefogásból fúzió ' született, s így ez évben már egy új, erősebb csapat képvi­selheti városunkat. : December óta Csapataink december óta készülnek az új bajnoki évre. A felkészülési időszakban va­lamennyi csapat teremtorná­kon szerepelt, ahol cél a csa­patszerkezet kialakítása és a csapatépítés volt. Kisebb-na­gyobb változások valamennyi együttesnél történtek. Erről, a felkészülés menetéről, vala­mint az idei tervekről kérdez­tük az egyesületek vezetőit, edzőit. Kohlmann Sándor, a PENO­MAH edzője: — december 10- től heti két terem- és egy sza­badtéri edzéssel készülünk. A Tavaszi készülődés Mi lenne kapus nélkül? felkészülési időszakban a Ke­rék úti teremtornán játszot­tunk előkészületi mérkőzésein­ket, ahol nem ment valami fényesen a játék, de ebben az időszakban nem is vártam jobbat. A felkészülés jelentős részében hiányzott a sérült Csőkéné, sőt a lábsérüléssel baiíidó Szpiszár is kihagyott, így nagyobb teher hárult a többi játékosra és más takti­kával kellett játszanunk. Az új taktika kissé nehezen ment, de a játékosok nagy igyekezet­tel próbáltak helytállni, és én is elégedett vagyok. Az elmúlt évi csapat együtt maradt, sőt visszatért Turiné Dián Kati is és sikerült leigazolnunk a du- navarsányi csapatból Németh Magdolnát, így bizakodóak va­gyunk. Egyetlen dolgot nem sikerült még a mai napig sem megoldanunk, egy tartalékka­pust igazolni. Váratlan öröm Sulyánszki Dezsőné, a Forte SC elnöke: — Váratlanul ért bennünket, de nagy örömmel fogadtuk a hírt, miszerint a balul sikerült osztályozó után a megüresedett helyre a Kézi­labda Szövetség bennünket so­rolt be. Csapatunk nagyon fia­tal, s mivel a mezőny is félig- meddig kicserélődött, pontosan nem ismerjük leendő ellenfe­leinket. Ennek ellenére szeretnénk bentmaradni és bebizonyítani, hogy a ránk eső választás, a feljutás nem volt alaptalan. Csapatunk nagyon fiatal, ru- tintalan, ennek következtében időnként kiugróan jól, de időn­ként kiugróan rosszul is játsz­hat. Ezért kérjük szurkolóink bizalmát. A téli felkészülési időszakban a hagyományokat folytatva ismét több fronton készültünk. A csapat edzője továbbra is Sulyánszki Dezső, míg az utánpótlásnál változás történt, az ifiknél Bagócsi Sándor lett az új edző, segítő­je Maháné Czenczik Ibolya. Hároméves terv Temesvári Zoltán, a Váci Izzó MTE szakosztályvezetője: — Nagy tervekkel vágunk ne­ki a közeljövőnek! A Fonó és a Híradás fúziója után ütő­képes, távolabbi célok eléré­sére alkalmas csapatot kívá­nunk formálni. Ennek érdeké­ben két edző, Török Sándor és Kocsis Tibor foglalkozik a csapattal, míg az ifjúságiak Sári Árpád vezetésével készül­nek a továbbiakban. Nehezen indult be a gépezet a két csa­patot emberileg, hangulatilag kellett összedolgozni, de úgy érzem, a két edző jó munkát végzett. Szeretnénk odáig el­jutni, hogy az NB II-ben foly­tathassuk, de ha előbbre sike­rülne, az elől sem zárkózunk el. Az idei bajnoki évet a jö­vő évi jó szereplés reményé­ben dolgozzuk át, stílusos, ütő­képes csapatot akarunk építe­ni. A jövőben az eddigieknél jóval nagyobb gondot kívá­nunk fordítani az utánpótlás nevelésére, de erről bővebbet a szakosztály tehenikai veze­tője, Vuklovszki János mond­hat. A szakosztályvezető által vázoltak, mellett a jövőben jobban figyelünk a fiatalok nevelésére — folytatta a be­szélgetést a technikai vezető. Ennek érdekében két új edzőt szerződtettünk. Elmondhatom, hogy a Budapesti Kézilabda Szövetség rendezésében zajló bajnokságban indítjuk fiatal kézilabdázóinkat két csoport­ban a 12—13 és a-14—15 éve­sek közt. Ezt a folyamatot, be­leértve az előkészítő csoportot is, szeretnénk rendszeressé ten­ni, mert a jövőnket itt látjuk biztosítva. Az utánpótlás ki­választása érdekében toboroz­ni fogunk, és terveinkben sze­repel a környék általános is­kolásainak beszervezése. Itt szeretném még megemlíteni, hogy a felnőtt csapat bajnoki mérkőzéseit a régi Fonó-pá­lyán játssza a PENOMAH NB II-es női csapatával közö­sen. A bajnokságot hazai pá­lyán április 5-én, a Gyömrő ellen kezdjük. Nyári József ISSN tIM-m» <V4ul Hírlap) í %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom