Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-07 / 81. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 81. SZÁM 1981. ÁPRILIS 7., KEDD Galgamenfi termelőszövetkezet Az ünnepen is dolgoztak Ahogy az idő engedte, ezen a hétvégén az ünnepen is dolgoztaik a járás mezőgazda- sági nagyüzemei. A hűvös, szokása szerint szelet is hozó április első napjaiban siettetni kellett a talajmunkákat és a vetést. A túrái Galgamenti Magyar —Kubai Barátság Tsz traktorosai is szorgalmasan tették amit kellett. Például, ahogy azt Polonkai Béla növénytermesztési főágazatvezető-helyet- tes elmondotta: mintegy 600 hektár homokos talaj szántását készakarva hagyták ezúttal is tavaszra. A napokban is teljesített hosszú műszakok alatt most fejezték be ezt a munkát. Az első bevétel A talaj-előkészítéssel is jól haladtak az elmúlt hetekben. A fekete, kötött talajokból ősszel 1700 hektárt szántottak föl. ennek csak egy részét zárták le, a többi elmunkálásá- val ugyancsak végeztek vasárnap estig. Ezzel párhuzamosan, még március közepén a borsó vetését is elkezdték. Zöldborsót ugyanis a GBBR tagjaként. 310 hektáron termelnek az idén. A növényt négy szakaszban vetik el, az első hármat már teljesítették. A zöldborsó fontos számukra azért is, mivel a nyár elején ez a szövetkezet első nagyobb bevételi forrása. Felkészültek már a napraforgó vetésére is. A magágy kész, a vetést ezen a héten kezdik. Korszerű, nagy teljesítményű két traktor: egy John Deere és egy Rába—180- as áll rendelkezésükre, ezekre olyan felszerelések kerülnek, hogy a magok talajba juttatásával egy menetben hajtják végre a vetés előtti vegyszeres gyomirtást is. Napraforgót, a nádudvari KITE taggazdaságaként, az idén 650 hektáron termelnek. Ugyancsak végeztek már a hétszáz hektár kukorica talajának előkészítésével. Silókukoricát az idén 450 hektáron vetnek el, mintegy húsz száSzáz éve született Pádly Aladár Falusi életképeket festett A Gödöllői-donabság az utóbbi évszázadiban jó néhány festőt ihletett meg, hogy most csak Székely Bertalant említsük, aki alkotásainak egy részével Szádéhoz kötődik, és aki a szadai temetőben pihen a halhatatlanságban. Az óriások mellett számon kell tartanunk azonban azokat a mestereket is, akiknek életműve nem annyira egyetemes, de mindenképpen értékes. Pádly Aladár száz éve született Budapesten, 1881. április 7-én, az első világháborúban a keleti harctéren hadifogságba esett. Módjában volt ezután Szamarkandban, az üzbégak kékeszöld kupolákkal borított városában tanulni az orosz festőiskolában, többek között, illusztrált rendszeresen egy forradalmi szellemű szárt nyelvű és arab írásjeles újságot. Szamarkandban nősült 1919-ben, itt .született Vladimir fia 1920-ban. Hazatérve a hadifogságból 1921-ben már bemutatkozó kiállítása volt a Nemzeti Szalonban, ekkor kiállított képeinek nagy részét még Kö- zép-Ázsiábam festette. Kollektív kiállításokon vett részt 1924-ben és 1929-ben, úgyszintén a Nemzeti Szalonban- Szérűskert című képét a főváros vásárolta meg gyűjteménye számára, ez a gyűjtemény a felszabadulás után beolvadt a Nemzeti Galéria anyagába. A hadifogság és a polgár- háború viharában elfáradt ember nyugalomra vágyott, mondhatnánk, a falusi környezet, a falusi idill gyógyító hatására, ezért telepedett le Veresegyházon a 20-as években. Gyakran látták bolyongjam festő- állvánnyal a hóna alatt a Margita-hegy oldalában, a Szentjakabi dűlőben, vagy a Fölvégben. Máig emlegetik a veresegyháziak a Falu hídja című képét, amelyiket a Kis- patak egykori fahídjáról festett. A kor egyik divatja szerint a paraszti udvarok, házak és emberek érdekelték, ezek jelennek meg képein leginkább, a paraszti zsánerképfestészet jónevű alkotója volt. Vásárolták képeit a múzeumokon kívül a környék középpolgárai, polgárai is, a Hoffmann cég Amerikában is forgalmazta festményeit, ennek ellenére anyagi helyzete nem volt rózsás a családjának szinte soha. Festményei szétszóródtak, lappanganak. Meghalt 1949. november 25-én Ve- resegyházon, abban a faluban, amelyikben alkotásainak legnagyobb része születettPádly Aladár hányatott sorsú, jó festője volt a két háború közötti korszaknak, életműve szülőföldünkhöz kötődik. Üde színű képei a falusi-paraszti világnak elmúlt idejét idézi. Nincs már szérűskert, nincs már fahid a patak felett, s a verőfényes, tiszta tájak nyugalma sincs már. Mostani rohanó, zajos, túlhajszolt világunkban csak nosztalgiával nézhetjük ezeket a képeket. Legyen ez a pár sor illendő tiszteletadás emlékének. II. L. zalékkal nagyobb terület ez a tavalyinál. Az ok, hogy megnőtt az állattenyésztés igénye ebből a takarmányból. Háztáji Nemcsak a nagyüzemi, a háztáji földeken is megkezdődött már a munka. Beszélgető partnerem, Polonkai Béla, a túrái gazdaság háztáji bizottságának az elnöke is. Jól ismeri a gazdákat, a tagságot, hiszen ő maga éppen húsz éve a szövetkezet tagja. — Minden évben kaphatnak tagjaink burgonyaföldet, általában a Túra és Galgahévíz közötti határrészben, a házsorokhoz közeli, úgynevezett alsó és felső káposztáskertekben van. összesen húsz hektárt igényeltek burgonyának tagjaink. Személyenként legfeljebb négyszáz négyszögölet adhattunk. A háztáji földet egyébként három formában lehetett igényelni. Kaphat valaki fcukoricaföldet, vagy szemes terményt, de pénzben is kérhető éz. Akik tavaly szemes terményre tartottak igényt, azoknak összesen 16 mázsát adtunk, aminek fele kukorica, a többi búza volt — Érdekes, hogy az idén már kevsebben kértek így kukoricaföldet, hogy a tsz által elvetett, ekekapázott növény kapálását maguk vállalják. Megfigyeltem, hogy erre inkább csak azok az idősebb emberek vállalkoznak, akik jobban hozzászoktak régen a nehezebb paraszti munkához. Ügy látszik, akkor nyugodtak, ha maguk kapálják meg, amiből termést várnak. Egy lófogat — Van háztáji agronómu- sunk, aki szaktanácsadással szolgál, szervezi a szerződés- kötéseket. Tavaly három, az idén egy lófogat áll a zártkertek művelésére készenlétben, most az állattenyésztésben és a zöldségtermesztési főágazatban levő fogatokkal Is besegítünk. F. I. Előítéleteket oszlató — Tényleg nagyon kicsi a világ — mondta Zmák András- né, a hévízgyörki asszonykórus tagja — amikor svéd vendégeket fogadtak a művelődési házban és meg is magyarázta, miért ez a véleménye. — Fogadtunk mi már franciákat, angolokat, csehszlovákokat, jártak nálunk finnek, olaszok és németek. Ügy találkozunk, mintha nem kellene látogatóinknak száz kilométereket utazniuk. Néptáncoktatók A tizenhat tagú csoportot ár. Oskó Gyuláné, a Népművelési Intézet munkatársa kísérte el a gödöllői járásba. Galgamácsán megnézték a falumúzeumot és találkoztak Vankóné Dudás Juli népművésszel. — Élmény volt — mondja E. Hagglund — az az óra, amit Vankónéval együtt tölthettünk —, s mutatja Dudás Juli Falum, Galgamácsa című könyvét, melyet szerzője a svéd lánynak dedikált. A csoport vezetője, tolmácsa Juhász András, aki hatéves kora óta él Svédországban. — A csoport tagjai az első olyan tanfolyam hallgatói, amely tanfolyam néptáncoktatókat képez. A kétéves kurzusunk befejezéséhez közeledik, s mi sok jót hallottunk a magyar néptáncmozgalomról, a hagyományőrzésről, ezért úgy véltük, ellátogatunk ide, ahol az erőfeszítéseknek láthatóak az eredményei. Hogy elégedettek-e a látottakkal? A hévízgyörki November 21. Művelődési Ház emlékkönyvébe a látogatók aláírása fölött olvasható az egysoros, csupa nagybetűs szöveg: Fantasztikus! Elragadó, amit láttunk! Mit mutattak vendégeiknek a hévízgyörkiek? Énekeit és táncolt az asszonykórus. Gyerekek játszottak, citeráztak, járták a Galga menti csárdást. Tették mindezt természetes egyszerűséggel, közvetlenséggel. — Kincsesládikánkat egy óra hosszára megnyitottuk — szerénykedett dr. Balázs József- né, az együttesek vezetője. — S hogy mát sikerült megmutatni, azt búcsúzáskor S. Ehasson, a csoport legidősebb férfitagja így fogalmazta meg. Hamis kép — Én alig egy héttel ezelőtt még azt hittem, hogy Budapest operettváros, Magyarország pedig puszta, ahol vad csikósok lovakon rohangász- nak, gulyást esznek és rá tokajit isznak. Magyarországot vadregényes országnak képzeltem, ahol cigányzene mellett mulat a bennszülött és a vendég, az emberek kedvesek, de az egészet tulajdonképpen nem kell komolyan venni. Ma már tudom, hogy ez az elképzelés Vácszentlászló Aprómunka a közművelődésben Mindenes ház. Ezzel a tömör megállapítással kezdte beszélgetésünket Faragó Erzsébet, a vácszentlászlói művelődési ház igazgatója, amikor a ház tevékenységéről faggattuk. Ámbár amennyire találó az ő jelzője, annyira gyenge a faggatás kifejezés, hiszen felelős gazda módjára kérdezés nélkül is, a jegyzetelőt zavarba ejtő gyorsasággal sorolta: mit végeztek, mit terveznek, s milyen elveket vall a községek közművelődésének szervezéséről. A legfrissebb filmek Mert nem csak Vácszentlász- lóról van szó: a ház legalább két, de még inkább három községé. Valkó, Vácszentlászló és Zsámbok ugyanis közös .igazgatás alatt áll, s így a művelődési ház sem csak székhelyét szolgálja ki. De hozzá kell tennünk azt is, hogy Zsámbo- kon külön otthona van a művelődésnek, melyet Győré Bé- láné vezet. A gazdasági ügyeket itt Vác- szentlászlón intézik, s egyéb tekintetben is szoros az együttműködés. A helyzetből adódik azonban, hogy a vácszentlászlói rendezvényeken kevesebb a zsámboki, mint a másik két községből érkezett vendég. S ha már a vendégeknél tartunk, magyarázzuk meg a mindenes ház kitételt is. A saját rendezvényeken kívül otthont ad a ház a termelőszövetkezet nagyobb összejöveteleinek, a párttaggyűléseknek, a politikai oktatásnak, a tüdőszűréseknek s a mozinak is, hogy csak néhányat soroljunk. Az utóbbiról elmondta az igazgató, hogy tavaly augusztusig társadalmi moziként működött, akkor kötöttek szerződést a gödöliőiekkel, s lettek a körzeti hálózat tagjai. Azóta hetente kétszer, hétfőn és szombaton van vetítés, méghozzá olyan, amivel elégedett a ház vezetése és a közönség is. Így gyorsabban jutnak el Vácszentlászlóra a legfrissebb filmek, s lehetőség nyílt arra is, hogy a páros hetek szombatjának délelőttjén az óvodásoknak, délutánján pedig az iskolásoknak vetíthessenek. Ami a terveket illeti: szeretnénk, ha a jövőben az iskolai vetítések jobban igazodnának a tananyaghoz. Faragó Erzsébet másfél évvel ezelőtt került a vácszentlászlói művelődési ház élére s bemutatkozásnak, felmérésnek egyként szánta azt az ezer levelet, amit a három községben hordtak szét a postások. Egy részletes kérdőívet is mellékelt, amiben azt tudakolta: mit szeretnének látni, hallani a művelődési házban az emberek. találkozás azt sikkasztja el, ami ma Magyarországon o valóság és a lényeg. Birgitta Gothberg is hasonlóan vélekedett, amikor búcsúzott. — Azt tudtam, hogy Magyarország szocialista ország, tehát az élet kötelezően komor és szegény, a mindennapok unalmasak, az embereit félnek egymástól és az idegenektől. A kultúra egyhangú. Bizony, nagyon hamis volt a bennem élő kép. Együtt karikáztak Családias, otthoni hangulat alakult ki,' mégis indulni kellett, mert hírül jött, hogy a szomszéd faluban, Bagón, próbál a híres Muharay népi együttes, és szívesen várják a svéd vendégeket. Tóth Mihály, az együttes társadalmi vezetője dirigálta a gyerektáncosokat. A gyerekek után a KISZ- korosztály próbált, majd az asszonyok következtek. Nem lehet tudni, a svédek közvetlensége vagy a bagiak vendégszeretete miatt bomlott-e fel a próbarend. A táncosok lejöttek a színpadról és nem a megszokott oárok járták a bagi bukóst, hanem svéd lány bagi legénynyel, bagi lány svéd fiatallal próbálgatta a lépéseket. Hatalmas kört alakítottak a párok, s a népi zenekar muzsikájára együtt járták a kariká- zót Fercsik Mihály Kérdésünkre, hogy mi indokolta a kikérdezést, az igazgatónő munkájának egyik alapelvét fogalmazta meg: „Azt vallom, hogy ne a ház igazgatója találjon ki minden programot, ne ő mondja meg a közönségnek, hogy mi kell neki, hanem fordítva. Ez nem zárja ki persze, a finom irányítás, az ízlésformálás, az ötletadás lehetőségét. De az elv helyességére saját példáim adták az igazolást.” Például az, hogy a műsoros nagyrendezvényeket úgy kell megszervezni, hogy arra valóban bejöjjenek az emberek s így szokják a légkört. Össze kell egyeztetni az igényességet és a vonzerőt. Eddig úgy tűnik siker koronázta a próbálkozásokat. Kezdő turnus Mem maradnak ki a látványos programokból a gyerekek sem: évente háromszor-négy- szer vendégeskedik itt az Állami Bábszínház, s most májusban a gyermeknapon reggeltől estig sok érdekes, hasznos elfoglaltság kínálja majd magát a legkisebbeknek: bábelőadás, agyagozás, játékok. A kiscsoportok megszervezésében is támaszkodtak a visz- szaküldött kérdőívekre: így jött létre például a szabás-varrás tanfolyam. Nemrégiben kezdődött a kismotorvezetők kurzusa s javában tart a német nyelvtanfolyam, amiből ősszel újabb kezdő turnust indítanak. Áprilisban társastánc-tanfolyam kezdődik, amire elsősorban az általános iskolák felső tagozatosait várják, övék a Tini klub is: a hetedikesek és a nyolcadikosok foglalkozásain elsősorban az iskolán kívüli dolgokról esik szó. Siker és kudarc Az iskolákkal egyébként jó a kapcsolat. Ottjártunkkor éppen a valkói kisegítő osztályok tanulói gyakorolták a szerdán bemutatandó műsorukat, április végén pedig közös rendezvény lesz a Bartófc-emlékün- nepség. A ház pincéjében működő modellező szakkör vezetője a vácszentlászlói iskola igazgatóhelyettese: Kovács György. Irányításával fiatal és felnőtt modellezők hódolnak itt kedvtelésüknek. Nem dúskálnak viszont hagyományápoló művészeti együttesekben. Ennek azonban aighanem egy oka van: Vác- szentlászlón és Valkón nincsenek olyan régi hagyományok, mint például Zsámbokon, s korábban sem volt divat az amatőr művészet. Nehéz tehát a semmiből életre hívni a társulatokat, de megpróbálják. Már működik egy iskolásokból verbuválódott citerazenekar, és most szervezik a színjátszó kört, amihez hasonló utoljára a ház avatása után, 1961-től működött 3—4 évig. Mindenről természetesen nem eshetett szó az igazgatónővel folytatott beszélgetésen. Ahogy ő mondta: tevékenységüket igazán a mindennapok munkájában lehet felmérni, megérteni. E kisebb-nagyobb sikereket s néha kudarcokat hozó aprómunka adja a művelődésben dolgozók erőfeszítéseinek értelmét. G. Z. Tömlős öntözőgép Gumibetétes, cserélhető szórófejek Nem nehéz előre látni, hogy egyszer majd sokkal jobban odafigyelnek a szakemberek azoknak a hulladékanyagoknak, melléktermékeknek a fel- használására, amiket manapság csak elenyésző mértékben hasznosítunk. Nemcsak a kényszerűség szülheti ezt, de az is, hogy lesznek a mostaninál megfelelőbb, egyszerűbb módszerek, eszközök, amelyek révén a veszendőbe menő anyagokat megmentik, s valamiképp a termelésbe újra visszavezetik. Tartályos kocsi Hogy egy példánál maradjunk, érdemes felidézni, mi is történt, s történik napjainkban is a mezőgazdasági állattartó telepeken keletkezett trá- gyalével, ami tápanyagokat hordozó folyadék. Többnyire az istállók közelében levő gyűjtőgödrökbe, tárolókba vezetik, s ott derítik, szikkasztják, hogy a benne levő szilárd részeket kinyerjék. Az így kapott iszap vagy fekália- szerű anyag gépekkel mozgatható. Több a gond a folyadék alakjában hasznosítani kívánt résszel, noha például a rétek, legelők, de sok esetben a szántóföldek egy részének öntözésére is kiválóan alkalmas a trágyalé. Jó módszer terjedt már el kijuttatására, például az, amikor tartályos kocsikkal viszik a szántóra, legelőre és ott a kocsi haladása közben egyszerű terítőlemez közbeiktatásával szétfolyik. Több helye már az öntözővízhez is próbálták adagolni. Csakhogy az öntözőgépek közül kevés alkalmas a trágyalé kijuttatására, hiszen ez a folyadék közel sem kezelhető olyan köny- nyen, mint az öntözővíz. Húszórás műszak A MÉM Műszaki Intézetben nemrég megvizsgáltak egy berendezést, a gyöngyösi Agro- mechanika Ipari Szövetkezetben gyártott Rain-Roll 9GT jelű trágyalé öntöző gépet, amely erre a feladatra készült. A berendezés legfontosabb része az a mintegy 260 méter hgsszú tömlő, amelyet a traktor vontatta csévélődobra tekercselnek. A trágyalé, a hígított trágyalé vagy éppen víz öntözésére alkalmas szórófejek, alumínium, illetve gumibetéttel készültek, cserélhetők, furatok 20—26 mm-es átmérőjű között változnak. A géppel egy állásból +5bb mint 1,8 hektár öntözhető. Egy hosszú, húszórás műszaknapon trágyalével 2,4—2,7 hektár öntözhető meg átlagosan, ha a területre 20 milliméter csapadéknak megfelelő trágyalevét juttatnak. Ha öntözővizet szórnak ki vele, az a teljesítmény a 3—3,5 hektárt is elérheti. A gépet az MTZ—50 traktorral üzemeltethetik a gazdaságok. Aszód Vöröskereszfesek Sokrétű programot bonyolít le a Magyar Vöröskereszt megalakulásának 100. évfordulója alkalmából az aszódi nagyközségi vezetőség. Tegnap volt a nyitó esemény, amelyen előadáson emlékeztek az eltelt évszázadra, majd átadták a centenáriumi emlékplaketteket. Ma, kedden, 18 órakor a KIOSZ aszódi helyiségében pedagógusoknak rendeznek egészségügyi fórumot. Holnap, szerdán, a véradók találkoznak. Mindhárom napon kulturális műsor zárja a programot. Ebben az évben az ifjúsári vöröskeresztes mozgalom is jubilál, hatvanéves. Csütörtökön óvodásoknak és iskolásoknak rendeznek az aszódi KlOSZ-helyiségben vetélkedőt, bábozást, illetve vetítenek egészségügyi filmeket A hét a Petőfi moziban zárul. ahol pénteken dr. Bodó Zsolt igazgató-főorvos előadását hallgathatják meg az érdeklődők. Valamennyi program kezdési ideje: 18 óra. Városi moziműsor Tigriscsapáson. Színes szovjet kalandfilm. Csak 4 órakor. Köszönöm, megvagyunk. Üt az öngyilkosságig. Színes, magyar film, 6 és 8 órakor. issN ntt-utri (UsdOlini Hírlap) A *
