Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-07 / 81. szám

AZ ISKOLA BÁZIS LEHET A ZENEKÖLTŐ EMLÉKEZETÉRE Egy mammutfalu, ahol sem­mi sincs — mondhattuk jog­gal néhány évvel ezelőtt Gyái- ról — s többé-kevésbé ezt mondhatjuk még ma is, ha a szórakozási lehetőségeket ke­ressük. Szórakozást említünk tudatosan, mert tapasztalat szerint — s érthetően — eltá­volítja az embereket a még mindig gyakori fogalomszét­választás: máinmint a külön szórakozás és a külön műve­lődés. A gyáliaknak nemigen van mitől eltávolodniuk. Kínálkozó lehetőségek Művelődési ház egyáltalán nincs, a könyvtár a Pest me­gyei hasonló intézmények kö­zül a legrosszabb helyzetben van mind a körülményeket, mind az ellátottságot figyelem­be véve. Volt egy ifjúsági klub — nagy méretű forfaépület —, de az alkalmankénti ren­dezvényeket is megszüntették ebben a helyiségben, s immár másfél éve leszerelték a belső világítást és bezárták, leg­alábbis jelképesen... A mozi heti négy-öt alkalommal vetít ugyan, de a feltételek nem érik el a minimális követel­ményeket sem, ráadásul a filmszínház vezetője dresszi- rozza időnként a nézőket (legutóbb a Nyolcadik utas a halál című film vetítését sza­kította meg, mert információi szerint a nézők nem ültek a megváltott jegyek szerinti he­lyeken). Majdnem ez minden. Pontosabban van egy étterem, amely színvonalas feltételeket biztosít. A legegyszerűbb ki- kapcsolódásra, ezenkívül még egyetlen vendéglátó helyiség ad alkalmat a fiataloknak. Gyálon azonban éppen úgy nem jogos valamiféle kilátás- talanság, mint a megye más településein, ahol eddig még kevéssé sikerült megteremteni a megfelelő adottságokat. Hi­szen — s talán a fentiek után ez nehézen érthető — ebben a mammutközségben is akadnak kihasználatlan lehetőségek. Elsősorban az iskolák képe­sek érj észtéivét válni a moz­dulásnak. Mi fogja hát Pest megyeivé tenni e nagyfalu lakóit? Mi köti sajátos településéhez a gyáliakat? Történelmi, művé­szettörténeti, hagyományéb­resztő kötődések nincsenek e tájon. A község vonzását most kell, kellene megteremteni. Mivel? Alakuló kapcsolatok Reméljük; az alakuló embe­ri kapcsolatokkal. De való igaz, ehhez színtér kell, hely, Most már lépni kell helyiség, ahol formálódhatnak a községhez tartozás személyes élményei. Aligha vitatható:er­re még az intézményekkel rosszul ellátott Gyálon is lenne alkalom. Nincs, nem akad azonban művelődési szakem­ber, aki élére állna a szándé­kok érvényesülésének. Azaz hivatalosan mégis van ilyen beosztású alkalmazott. A köz­ségi tanács tavaly nyár óta foglalkoztat mellékállásban egy munkatársat, aki a köz- művelődés. a tartalmas szóra­kozás felelőse. Csakhogy ez a félállású népművelő munka­idejének teljességében a helyi szervezési feladatokat kényte- telen megoldani. A tanács vb- titkárának véleménye szerint ezen nem is lehet egyhamar változtatni, bár a tanácsi vég­rehajtó bizottság elemző érte­kezletén elhatározta: megte­remtik a feltételeket ahhoz, hogy legyen valaki, aki főhi­vatásban foglalkozik a csak­nem 25 ezer lakosú település közművelődési feladataival. Mindezt az Ady Endre ut­cai általános iskolában rende­zett pol-beat hangverseny mu­tatta meg. A chilei Victor Ja­va együttes adott műsort a tornateremben vagy három­százötven kisiskolás néző előtt. A rendezvényre nem kellett szervezni, szívesen jöttek a gyerekek, szívesen fizették a belépődíjat a szülők. S aligha tévedés: szívesen hallgatták volna a szülők is a jó szín­vonalú műsort. Csakhogy hol? Hogyan? A községi film­színházban, hiszen az épü­let hetente kétszer üresen áll. Ez kínálja az egyetlen lehető­séget Befogadójává válhat a közművelődésnek, tartalmas szórakozásnak. Miért is nem élnek vele? Ügy mondják Gyá­lon: tulajdonkeppen nincs aka­dálya a megoldásnak, de ki kezdje el? Szándékból tervek És volna hátország is, léte­zik bázis Gyálon: az iskola. Az Ady Endre utcai tanoda nem­csak alkalmankénti színvona­las, nagy közönséglétszámot vonzó rendezvényei teremthet­nek alapot. Az iskola, a me­gyei úttörő-seregszemlén fő­díjat nyert a bábcsoportjá­val ; megközelítően harminc kisdiák három pedagógus és legalább húsz apuka dolgozott a megyei elismerést hozó pro­dukción. Mi lesz ezkkel a lá­nyokkal, srácokkal, ha befeje­zik a nyolcadik általánost, ha nem kötelezi már őket az is­kola, hogy beiratkozott tagjai legyenek a községi könyvtár­nak? Máshol keresik majd a lehetőségeket? A focipálya disco-estjeinek fényimpul­zusaira merednek? A hely­beli vezeték már érzik a vál­toztatás szükségességét A szándékok már tervekké is fogalmazódtak. Mostmár csak lépni kell! Kriszt György SZAKMUNKÁSTANULÓKNAK Nyári táborozás A művelődési miniszter ren­delkezett a szakmunkástanu­lók, valamint a szakmunkás- képzést folytató szakközépis­kolák tanulóinak nyári szak­mai építőtáborozásáról. A szakmunkásképző iskola Igazgatója annak az önként jelentkező — főleg másodéves — szakmunkástanulónak a részvételét engedélyezheti, aki gyakorlati felkészültsége ré­vén önálló munkára képes. A szakmunkástanuló a szakmai építőtáborban csakis a szak­májával összefüggő, a tanter­vi követelményeknek megfe­lelő munkát végezhet és ott két hétig dolgozhat. A szakmunkásképzést foly­tató szakközépiskola 3. osztá­lyos tanulóinak a szakközép- iskola igazgatója — a gyakor­lati képzést adó vállalattal egyetértésben 1— engedélyez­heti, hogy a négyhetes szak­mai gyakorlatból két hetet szakmai építőtáborban telje­sítsenek, ha ott a tantervben meghatározott feladatokat el­végezhetik. Az ösztöndíjat a szakmai táborozás idejére is megkapják a tanulók. A felügyeleteket ellátó, és a szakmai munkájukat irá­nyító szakoktatót a szakmun­kásképző iskola igazgatója, a gyakorlati oktatót pedig a szakközépiskola igazgatója bíz­za meg. A táborozás idején a tanulót és az oktatót díj­talan szállás és étkezés, a munkahelyre előirt munkaru­ha és egyéni védőeszköz ille­ti meg, s az oda- és a vissza­utazás költségei sem őket ter­helik. TV-FIGYELÓ- Neményi Lili. Ismét egy so­káig visszhangzó műsorra] ajándékozta meg előfizetőit a televízió. A Thália papnője című emlékezésről, Neményi hűi múltidézéséről van szó. Igen, ő, ez a törékeny Pillan­gókisasszony - beszélt pályájá­ról, pályatársairól, azokról a férfiakról, akikhez életének egy-egy szakasza kötődött. S tette pedig ezt valami olyan nagy-nagy őszinteséggel, a vallomásmondók teljes kitárul­kozásával, amilyen mélységű önfeltárásra csak az igazi jel­lemek képesek. Hogy mi mindent élt meg a magyar színpadoknak ez az örök Cso-Cso-Szánja attól kezdve, hogy a maga négy polgárijával odakerült a szín­padi lámpák fényébe, egészen addig, amíg most mikrofonba mondta ezt a könnyeztető sorsregnéyt! Hány és hány próbálkozás kockázatát, hány és hány mellőzés kudarcát volt kénytelen elviselni, amíg azzá lett, aki, és amíg eljut­hatott az őt megillető szerep­lési helyre, az operába. Külön öröm, hogy maga a portréfilm is olyan egyszerű, olyan sallangtalan volt, ami­lyet a középpontjába helyezett szerény és határozott személy megérdemelt. Semmi ráját­szás. semmi bravúroskodás nem zavarta az élményt. Mint mondani szokás, tökéletesen megfelelt egymásnak a forma és a tartalom. Családi kör. Éppen jókor, a most kezdődő tavaszi szünet előtt hozakodott elő a Csalá­di kör című sorozat a famíliák meg az iskola kapcsolatával — nyilván azért, hogy a köny- nyebb napokban legyen idő eltűnődni tanítóknak, taná­roknak, anyáknak és apáknak egyaránt. Mert ami igaz, az igaz: nem egészen felhőtlen az a szóban forgó kontaktus. Mégpedig azért nem,. mert mindkét fél a másiktól várja a nagyobb erőfeszítést a növendékek ok­tatásának és jellémformálásá- nak dolgában. Na, majd ott­hon, na, majd a suliban — summásan mondva így szo­kott alakulni az a felelgetős- di. S hogy ez az egyrnásra mu­togatás milyen sok lelki sé­rüléssel jár, arról mind a rö­vidségükben is frappáns tan­jelenetek, mind pedig a válto­zatlanul remek pszichológusi magyarázatok, dr. Ranschburg Jenő helyzetelemzései igazán meggyőzően szóltak. A remek színészi alakításoknak köszön­hetően egy kemény fényű tü- I körben láthatta viszont önma­gát minden érdekelt. Pest megye. Kétszer is fel­tűnt szűkebb országrészünk a minap az esti híradóban. Az egyik riport arról a gödi bir- kaszörnövesztö kísérletről szólt, amely, ha sikerül, biz­tosan megkapja a szenzációs jelzőt, s vele együtt mindazt, ami egy ilyen bűvös kocka jellegű ötlet kitalálásával együtt jár. (Ha már az emberi kobak újra borítására jó az a kence, a gyapjúszálak ser­kentésére miért ne lenne az — kurtán mondva, ily egysze­rű s ily nagyszerű a kísérlet alaptippje.) A másik képsor pedig Kós- pallagot mutatta. Jobban mondva egy olyan népes pal- lagi famíliát, ahol nemhogy a nagy-, hanem a déd-, az ük-, sőt a szépmamák is együtt örvendenek a gyarapo­dó rokonságnak. Nem valószí­nű, hogy lenne még egy másik ilyen had szerte az országban. Láttatásuk ezért egyszerre volt érdekes és megható. Ablak. Már az első jelent­kezésekor is sikeres — pon­tosabban mondva közkedvelt, sőt közhasznú — műsornak ígérkezett a televízió új mű­sora, az Ablak. A tájékozat­lan, avagy a jogaiban, érde­keiben megsértett néző egy­szerűen betelefonál a stúdió­ba, és ott azonmód nekilátnak, hogy kiderítsék az igazságot, vagy megmondják, hogy a tisztelt ügyfél hogyan, s mi­ben tévedett. Legutóbb is, lám, hány meg hány hogy is van ez hangzott el: a tudako­lózásokat és a magyarázato­kat (magyarázkodásokat) szinte lehetetlen számba ven­ni. Ám ha mégis rangsorolni akarunk, akkor mindenképpen az üdülőjegyek elosztásának rendjéről, elektronikailag meg­határozott rendszeréről kell elsőként szólnunk. Annál is inkább, mivel a beutalókat — minden ellenkező híresztelés­sel ellentétben — tényleg szá­mítógép segítségével szortíroz­zák, s ha mégis gyanúsnak tűnik egy valamelyes odaíté­lés, hát akkor inkább a to­Plasztikába formált muzsika Papp László, az Egyesült Izzó népművelője régóta am­bicionálja, hogy időszerű al­kalmakkor, jelentős évfordu­lókra fotódokumentációs kiál­lítást szervezzen, ö válogatja az archív anyagokat, gyűjte­ménnyé rendezi, a fennma­radt emlékeket fotózza. Így szerkesztett megalapozott fo­tóanyagot 1974-től mindmáig Móra Ferenc, Radnóti Miklós, Móricz Zsigmond, Lenin élet­művéből. Gondolatébresztő felvételek Most, Bartók Béla születé­sének 10U. évfordulójára is gondolatébresztő fotótárlat született e kimagasló zenei életmű állomásairól. Az ösz- szefüggő, egységes anyag jelzi a szerkesztő, rendező elmé- lyültségét is. Bölcsőtől a sírig kíséri, elemzi e felhalmozódott művelődéstörténeti anyagot. Érdekes rekvizitumokra buk­kan. Láthatjuk azt a kubizált Bartók arcmást, melyet Sipos Béla rajzolt, olvashatjuk le­velét 1922-es marosvásárhelyi turnéjáról és egy becses em­léket Törökországból; Bartók Béla a nomád kumarli törzs tagjai között ül dallamgyűjtő útján. Jó érzékkel állította köz­pontba a rendezés Bartók utolsó levelét, mely embersé­gének és hazaszeretetének fé­nyes példája. 1945. június 25- én keltezett felhívásában Bar­tók Béla Pogány Willy társa­ságában gyűjtést kezdeményez háborútól sújtott, nélkülöző honfitársai részére. Ekkor a zenénél is fontosabbnak tart­ja e humanitárius szolgálatot. Idézem: Rettenetes csapás ér­te a magyar népet. A náci horda kirabolta az országot minden megmozdítható jószág­ból... A nélkülöző magyar nép, barátaink és rokonaink, azonnali segítséget csak olyan gyűjtésből kaphatnak, amit kifejezetten magyar célra adunk. Bartók etikájára jellemző, hogy hasonló szolidaritással állt Toscanini mellé, amikor az 1930-as évek elején a fa­siszta kormányzat zaklatta a nagy olasz karmestert. Erről szintén maradt fenn doku­mentum, melyet Papp László fel is használt sorozatában, vábbadók hozzáértése (-állása) váltja ki azokat a fejcsóválá- sokat. Megnyugtató volt mindezt hallani, amint szintén öröm­mel tapasztalhattuk, hogy e kettős ünnep előtti estén tény­leg mi mindenre tárta rá szárnyait ez a jól kifundált és váltig jól szerkesztett Ablak. Rendkívül hasznos például a benne elhangzó programaján­lat. Választópolgár legyen a talpán az, aki ennyi minden időtöltési lehetőség közül vá­lasztani tud. Mondanunk sem kell, hogy az adás záró mono­lógjában újra meg újra meg- idéződött Pest megye: hol a főváros környéki hegyek, hol Szentendre, hol meg a ven­dégváró Dunakanyar említése­kor. Veresegyház, s ha már sző­kébb országrészünket hoztuk szóba, e figyelőt hadd folytas­suk annak a szombat esti hír­adóriportnak a méltatásával, amely Veresegyházat válasz­totta témájául. Köztudomá­súan jeles okból: azért, mert lakóinak nagy értékű társa­dalmi munkája magas elisme­rést kapott. S hogy miért vállalkoznak ott oly tömegesen a közcélok szolgálatára? Több vallomás értékű nyilatkozat összehang- zó megítélése szerint azért, mert látják, hogy a saját ke­zűleg tető alá hozott építmé­nyeknek nagyobb a becsülete. Készüljön bár autóbuszváró, nyíljon meg bár kisáruház — ha annak felhúzásában, beren­dezésében önkéntes kezek is részt vettek, mindjárt rango­sabb, s így több kíméletet kap igazolva Bartók muzsikájának emberi hitelét Kívánatos csupán az lenne, hogy csöndes Bartók-zene szól­jon e tárlaton. Stílusos is len­ne, fokozná az élményt, meg­van hozzá a műszaki appará­tus, a lemeztár is, csupán élni kellene a lehetőséggel. Az évfordulóra készült tár­lat. létrehozásában jó szokás és hagyomány szerint a váci Forte gyár, az Egyesült Izzó és a váci Madách Imre Műve­lődési Központ segítette az immár negyedik összeállítását szerkesztő Papp Lászlót. Ezúttal a Bartók-sorozat el­ső példánya a váci zeneiskola állandó anyaga lesz. A másik példány teljes anyaga a váci Művelődési Központban te­kinthető meg április végéig, a harmadik vándortárlát formá­jában kerül bemutatásra a •váci és szobi járás községei­ben. Töredékek teljessége Blaskó János jeles váci szob­rászművész Bartók-emlékmű- vével feliratkozott azok soréba, akik plasztikával értelmezik a nagy zeneköltő születésének Április 5-én ünnepélyes ke­retek között került sor Vá­cott az országos úttörő fúvós- zenekari fesztivál megnyitá­sára. Több mint ezer gyerek gyü­lekezett a Konstantin téren, ahonnan menetzene mellett felvonultak a Március 15. tér­re. A Himnusz után Nemoda István megyei úttörőelnök üdvözölte a fesztivál résztve­vőit, a tizenhét megye képvi­seletében megjelent húsz ze­nekart. A Magyar Úttörők Szövetségének felolvasott na- piparancsa, hazánk felszaba­dulásának évfordulójára, a fesztivál céljára, az utóbbi években elért fejlődés és ered­mények megmutatására, a kö­zös muzsikálás közösségfor­máló erejére hívta fel a fi­gyelmet, valamint Bartók Bé­a lakosság egészét szolgáló érték. Fényes nap. Annak idején, amikor a Nemzeti Színház be­mutatta Szabó Magda Az a szép fényes nap című történel­mi drámáját, e mű és annak előadása igencsak vegyes fo­gadtatásban részesült. Akik így vagy úgy megnyilatkoztak, leginkább arról értekeztek, hogy vajon illendő-e — egy­általán szabad-e — első kirá­lyunkról, Istvánról, ily na­gyon e századi portrét festeni. Magyarán: méltó-e hozzá e mostani szemmel való látta- tása mindazon körülmények­nek, amelyeket történelmi ol­vasmányaink és még az isko­lai leckék is egészen másként mutatnak. Ahogyan a színpadi bemu­tató után, feltehetőleg e mos­tani televíziós átiratot köve­tően is hallatja majd a hang­ját az egyetértők meg az el­lenzők tábora. Egy azonban biztos: mindkét csoportosulás egyet fog érteni abban, hogy egy ennyire stilizált, eszméket idéző és gondolatokat közvetí­tő históriát nem lehet ilyen naturalizáló jelmezekben, maszkokban, illetve környezet­ben eljátszatni. Mert ugyanis, amíg a nézők a szereplők tor- zonborzságán, öltözékük sze­dett-vedettségén somolyognak, addig annyi, de annyi olyan közlésen jut túl az előadás, amelynek tudomásul nem vé­tele többé-kevésbé az egész mondandó értelmezését gátol­ja* meg, Ez is egy tévés tanul­ság: küllem csitulj az újmódi szöveghez! Akácz László 100. évfordulóján. Pátzay Pál jegyezte meg, hogy Bartók ezüstösen sápadt lény volt, és olyan mértékben testtelen, — -vagyishogy nem is juttatta az embernek eszébe azt, hogy teste van —, annyira dominált az átlátszó, pergamenszerű bő­rének a világossága, amiből csak a fekete szemei villog­tak ki. Előzmények, eredmények ' Ezt a magánemberi keretből villámló szellemiséget ragadta meg Varga Imre, aki a Csalán utcai új Bartók Múzeum kert­jébe komponálta bronzszobrát. Somogyi József köztéri alkotá­sa úgy hajt fejet Bartók emlé­ke előtt, hogy kolompokkal, csengőkkel, harangokkal idézi alkotásainak környezetét is. És Blaskó János? Szürke gránitlapra helyezett 11 bronz­töredéke a teljesség. A zened életmű fagyökér-forrásai és állomásai egyben — előzmé­nyek és eredmények. Zene a szobrászat nyelvére tordítva. Méltó odaadással, alázattal. Értékkel szolgálva azt, ami ér­ték — szoborral a zenét, az időtlenné vált bartóki életmű­vet. Losonci Miklós la születésének századik év­fordulója méltó megünneplé­sére. Az Internaclonálé hangjai után Molnárné herkó Márta, a váci városi úttörőelnök en­gedélyére megkezdték a csa­patok az elvonulást. A fesztivál programjában három napon keresitül Hang­versenyeit, térzenék, jáleitos vetélkedőit, ismerkedési estek követik egymást. A meghívott zenekarait tagjai megismer­kednek a megye nagyközsé­geivel, városaival. Ellátogat­nak Dunakeszire, Fótra, Göd­re, Gödöllőre, Püspökhatvan­ba, Szentendrére, Visegrádra, Vacrátótra, ZeOegénybe és Nagymarosra. Az ország szinte minden tá­jéiról ideérkezett úttörózeneka- rok számára mégis a legfon­tosabb a részvétel a fesztivál- hangversenyeken, mert az itt adott műsorukat zsűri hall­gatja meg. Az elnökölt: Balázs Árpád érdemes művész, Er- kel-díjas zeneszerző és Bogár István zeneszerző. A tagok: Farkas Antal karmester, Hol­lós Lajos, az MRT munkatár­sa, Lénárd Elek karnagy, a Népművelési Intézet munka­társa és Szécsényi Olivér al­ezredes* a Zenésztisz^-helyet- tesképző Szakközépiskola igazgatója. A befejező napon szakmai tanácskozáson segí­tik továbbfejlődésüket, meg­mutatva az erényeket és hibá­kat egyaránt Az első este a művelődési központban megtartott dísz- hangversennyel zárult, ame­lyen a Zenésztiszt-helyettes- képző Szakközépiskola fúvós- zenekara köszöntötte a feszti­vál résztvevőit. A. hallgatóság és a zenekar életkorban egy­máshoz nagyon közel állt, ezért szinte azonnal kitűnő kontaktus teremtődött közöt­tük. A műsor széles skálában mutatta meg a fúvószeneka­rok lehetőségeit, koncertindu­lótól Bartók, Kodály, vala­mint a karmester, Farkas An­tal népdalfeldolgozásain át dzsesszes hangvételű darabo­kat is bemutattak, sok fúvós hangszernek adva szólólehető­séget. A gyerekek őszinte tet­szését a szűnni nem akaró vastaps bizonyította. Az úttörőzenekarok feszti­vál-hangversenyeinek ismerte­tésére és értékelésére ^vissza­térünk. Pest megyét ’a Váci Állami Zeneiskola és a Váci Áfész úttörő fúvószenekara, valamint az abonyi Bihari Já­nos zeneiskola és József Attila nevelő otthon fúvószenekara képviseli. Hajós Anna ORSZÁGOS TALÁLKOZÓ VÁCOTT Uttörőfúvósok fesztiválja r I*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom