Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-04 / 80. szám
1981. ÁPRILIS i„ SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Korunk parancsa írta: Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője A gazdaság és kultúra, a termelés és a műveltség kölcsönhatásának társadalmi szerepét. jelentőségét nem ma ismertük fel. Mostanában mégis többször és nagyobb hangsúllyal beszélünk ezekről az összefüggésekről, mint korábban. Az elmúlt évtizedekben ugyanis a szocialista fejlődés forrásaiban jelentős átrendeződési folyamat bontakozott ki. Fokozatosan elapadtak az exten- zn'v fejlesztés olyan forrásai, amilyen például a munkaerő. Maga az élet kényszerűéit és kényszerít bennünket arra, hogy a fejlesztés intenzív útján járjunk, s így növeljük gazdaságunk versenyképességét. Megnőtt tehát az anyagi és szellemi energiánkkal való gazdálkodás jelentősége, a kor parancsává vált az ember személyiségének, képességeinek minden eddiginél gazdagabb és sokoldalúbb kibontakoztatása. Ezért esik ma olyan sok szó az'emberi tényezőkről és ezzel összefüggésben az ember képességeit, cselekvési aktivitását fejlesztő oktatási, tudományos, közművelődési feladatokról, általában pedig a kultúra megnövekedett szerepéről. Ennek fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint amikor a csaknem azonos adottságokkal rendelkező vállalatok eredményességében mutatkozó különbségek okait vizsgáljuk. .Azok a vállalatok, gazdaságok, tudnak' jobban megbirkózni a növekvő követelményekkel, amelyekben jól felkészült szalcemberek és vezetők vannak, az irányítás átgondolt és következetes, a munka szervezettsége magas színvonalú. Az elmúlt évtizedekben igen jelentős tudományos kapacitás jött létre hazánkban. Tudósaink tovább növelték a majyar tudomány nemzetközi tekintélyét, s nagyban hozzájárultak az ipar, a mezőgazdaság és a társadalom különböző szféráinak fejlődéséhez. Alkotásaikra, tudósi felelősségükre az előttünk álló feladatok megoldásában minden korábbinál nagyobb szükség van hazánkban, mind a mezőgazdaságban, mind az iparban és a többi ágazatban is. Ahhoz, hogy a tudomány meg tudjon felelni az újabb követelményeknek, jobban be kell kapcsolódnia a társadalmi, gazdasági folyamatokba. közvetlenebbül kell érzékelnie a fejlődés ez irányú szükségleteit, s azokhoz rugalmasan kell alkalmazkodnia. Az egyes népgazdasági ágazatokhoz kapcsolódó kutatóintézeteknek jobban ismerniök kell a gazdasági élet szükségleteit, belső viszonyait ahhoz, hogy szellemi erőforrásaikat megfelelően koncentrálhassák azoknak a problémáknak a megoldására, amelyek a gazdaság előtt ál’-nak. Ennek érdekében — alapos előkészítő munka után —, tizenöt kutatási program indul az Ország Középtávú Kutatási-Fejlesztési Terv keretében: összességükben a kutatási kapacitás jelentős részét kapcsolják be fontos gazdasági és társadalmi feladatok teljesítésébe. Ezek a programok (pl. mikroelektronikai alkatrészek, növényvédő szerek. távközlési rendszerek, gabona- termesztés. fehérjetermelés, a Balaton védelme stb.) —. a hazai kutatás-szervezés történetében először — az elérendő eredmények hasznosításának tennivalóit is tartalmazzák. A munka nem zárul le a kutatóintézetek laboratóriumaiban. Remélhetően e programok segítségével számottevő mértékben továbbléphetünk a kutatástól a termelésen át az értékesítésig tartó — eddig jórészt széttagolt _ munkafolyamat irányításában. s mind gvc-rsabb és szélesebb körű a kutatóhálózatban _ meglévő tudás társadalmi hasznosítása. Meg kell erősítenünk azokat a kutatóhelyeket, amelvek a társadalmi, gazdasági folyamatok jelzéseire legérzékenyebbek, és ahol a tudományos ismeretek leginkább közkin ccoá lesznek: a vállalati kutató laboratóriumokat és az egyetemeket. Természetesen nemcsak a tudomány fejlődésétől függ előrehaladásunk, sok múlik ázon is, hogy az intenzív fejlesztéssel járó változásokra mennyire készül fel a társadalom. Nem elég, hogy csupán megértsük a gondokat, a feladatokat. A tudománynak — elsősorban a társadalomtudomány valóságfeltáró munkájának — komoly tennivalói vannak a tudatformálás, a szemléletváltoztatás megalapozásában. Nem kis feladat ez sem. Hiszen a társadalmat most kell felkészíteni egy olyan életformára, amely a jobb munka mellett magában foglalja a szabad idő tartalmasabb eltöltését, a kulturáltabb szórakozást és a mindannyiunk számára szükséges önképzést és továbbképzést, fejlesztenünk kell szakemberképzésünket is. A jelenleginél szélesebb és elmélyültebb alapismerettel rendelkező, konvertálhatóbb tudású szakembereket kell képezni. Túlspecializálódott képzési rendszerünk ugyanis nagy mértékben szűkíti a munkaerő mozgásképességét, nehezíti a változásokhoz történő alkalmazkodást. Oktatási rendszerünk legnagyobb gondja, hogy a konszern műveltség és szaktudás magas szintű átadásában, a képességek fejlesztésében az iskola elmarad az igényektől. Az oktatás folyamatos korszerűsítését nemcsak gazdaságunk megújulásának szükségessége indokolja, hanem a társadalom egészének követelményei, a fejlett szocializmus építésének feladatai is megkövetelik ezt. A szocialista életmód, a szocialista demokrácia érvényesülésében is olyan feladatok állnak előttünk, amelyekre még nem készült fel kellő színvonalon az oktatás. Alapvető érdekünk, hogy az eddigieknél mélyebben és differenciáltabban foglalkozzunk a képességek fejlesztésével és a tehetségek felkarolásával, s mindezt úgy, hegy a pedagógus gondos munkájának csökkenteni kell a családok különböző helyzetéből adódó kulturális különbségeket. Az iskolákban jórészt eldől, menynyire sikerül az alkotókészséghez nélkülözhetetlen képességek, tenet- ssget 'kibontakoztatni. Sajnos, ma még sok helyen nehezítik a szűkös feltételek, a nagy létszámú tanuló- csoportok, a szaütanáreiiátottságban mutatkozó egyenetlenségek a személyes képességek fejlesztésére irányuló pedagógiai mimikát. Ezeket a nehézségeket ugyan a legkiválóbb nevelők. az összeforrott nevelőközösségek képesek áthidalni, az általános iskoláknak, mint intézményrendszernek a kiemelt fejlesztése azonban elodázhatatlan feladat, a színvonal általános emelkedése csak ily módon várható. Az új tantervek, tananyagok bevezetése az anyanyelv, a matematika korszerűbb oktatása sok lehetőséget tartogat, s alapja lehet a műveltség emelésének. Az általános «iskolák fejlesztését komplex feladatnak tekintjük, amelyben a tanteremépítéssel, a jobb tárgyi és személyi feltételek megteremtésével egyszerre kell gondoskodni a korszerűbb, eredményesebb pedagógiai módszerek meghonosításáról is. Ezeket a feladatodat foglalja egységes rendszerbe a közeljövőben a kormány VI. ötéves tervi általános iskolai fejlesztési programja, amelynek megvalósítása attól is függ, hogy területenként, az egyes községekben, városokban a központi keretekkel hogyan sáfárkodnak, mennyire tudják célirányosan felhasználni és a helyi eszközökkel bővíteni azokat, okos gazdálkodással, a tartalékok felhasználásával, az oktatás és a közművelődési intézményrendszer jobb együttes működtetésével. Az alapozó képzés színvonalának folyamatos emelésével párhuzamosan arra törekszünk, hogy a tankötelezettség teljesítését hiánytalanul elérjük, s ezzel párhuzamosan csökkentsük az iskolák közötti jelentős színvonalbeli különbségeket. A közép- és felsőfokú oktatásban erősíteni kell a több profilú, szélesen alapozott képzés rendszerét. Olyan közép- és felsőfokú szakemberekre van szükség, akik az ismeretek birtokában képesek az igényeknek megfelelően követni a társadalmi-gazdasági változásokat, lehetővé teszik a munkaerő rugalmas átcsoportosítását, néhány év után pedig képesek — ha szükséges —, tudásanyagukat megújítani, ha kell: váltani. Egész iskolarendszerünkben bátrabban kell alkalmazni a tehetség kiművelésére, nevelésére, képzésre irányuló speciális formákat, intenzív módszereket. Természetesen az oktatással együtt a közművelődésnek, az ismeretterjesztésnek, a munkahelyi át- és továbbképzésnek is többet kell vállalni a szak- és általános műveltség megújításában. Erőfeszítéseink sorában egyik legfontosabb — de talán még nem eléggé tudatosított —, feladatunk, hogy fokozottan támogassuk a kiugró tehetségeket. Hazánk — szerencsére —, ezen a téren nem tartozik a szegény országok közé, a lehetőségekkel azonban ma sem élünk kellően. Nagyobb bizalmat és ösztönzést kell adnunk azoknak a munkájához, akik találmányaikkal, merész gondalataik- kal a már elért eredmények túlha- ladását tekintik élethivatásuknak, s akik ezért vállalják olykor a megszokotthoz ragaszkodók közönyét, nem egyszer gáncsoskodását is. Kulturális haladásunk egyik fokmérője, hogy mennyire tudjuk az alkotó magatartást, az újat akarók küzdelmét a szocialista társadalomépítés szerves részévé tenni. A tudás megbecsülése, a szakértelem jobb hasznosítása, az alkotó- képességek kibontakoztatása végső soron azon múlik, mennyire tudjuk mindennapi tevékenységünk igényévé, természetes követelményévé tenni a vállalkozó és újító kedvet, a jobbra törekvést, a szocialista építés mai és holnapi feladatainak szolgálatában, a társadalom és az egyén javára. Mindebben az értelmiségnek nélkülözhetetlen szerepe és felelőssége van. Munkájának mindig is fontos része volt a tudás, az ismeret átadása, terjesztése. Ma ez a küldetéstudat újabb feladatokat, magasabb követelményeket támaszt az értelmiséggel szemben. A társadalom többek között azt igényli az értelmiségtől, hogy aktívabban, i kezdeményezőbben vegyen részt a művelődési életben. Céljaink azonban csak akkor valósulhatnak meg, ha nemcsak azok vállalnak részt a közművelődési munkából, akiknek ez a hivatásuk, hanem a lakóhely, a munkahely, a társadalmi és tömegszervezetek, mindenekelőtt a szakszervezet, az ifjúsági szervezet is kellő fontosságot tulajdonít ennek a tevékenységnek. Ez a körülmény még jobban megköveteli a társadalmi erők mozr gósítását. Szükséges a-belyi adottságok, az igények és kájáttsíSgok figyelembevétele, jobban kell építeni az adott település művelődési szokásaira, hagyományaira. Ezzel együtt új módszerek, új művelődési lehetőségek bevezetése is fontos, amelyekben megnyilvánul a 'tenniakarás, az együttműködési készség a rendelkezésre álló szellemi és anyagi eszközök jobb, a közösség érdekében való hasznosítása. Egykor kényszer — ma barátság Állja az idő próbáját : Az ember a rokonait „készen” kapja, a barátait viszont maga | választja meg — tartja a mondás. Megerősítve azt a kétségtelen = tényt, hogy kényszerű kapcsolatokból ritkán születik igaz barátság. | Am a tartalmas személyes kapcsolatok között is kevés az, amely | állja az idő próbáját, az élet produkálta nehézségeket, dacol az év- | tizedekkel, a törvényszerű változásokkal... S ugyancsak ritkaság- = szómba megy, ha az idők folyamán egy kényszerű együttműködés | alakul át igaz barátsággá, nemcsak papíron létező, kipipált kapcsolj lattá! A bugyi Tesssdik Sámuel Termelőszövetkezet kollektívája nem 1 kisebb érdemet tudhat magáénak, mint azt, hogy 1959. óta, azaz hu- | szónkét esztendeje gyümölcsöző, s egyre mélyebb és tartalmasabb í kapcsolatot tart fenn a Csepeli Papírgyár brigádjaival, dolgozóival. Nulláról indultak Egy megsárgult okmány tanúsítja, s a szövetkezet idősebb generációhoz tartozó tagjai emlékeznek azokra a napokra, amikor huszonkét esztendeje a mezőgazdaság szocialista átszervezésének programja városról jött tsz-szervezőket vezetett Bugyi községbe, s a körülötte elterülő tanyavüágba. A Csepeli Papírgyár munkásai, brigádjai a közös boldogulás ígéretével, s két kezük munkájával egy új élet alapjait teremtették meg a falusiak számára. Fáradhatatlanul dolgoztak ... Vezették a villanyt, építették a gazdaság első lépéseiben nélkülözhetetlen épületeket, s közben észrevétlenül átadták hosszú évtizedek alatt ösz- szegyűjtött munkásmozgalmi tapasztalataikat is a közös út elején járó kollektívának. — Nem volt olyan egyértelmű és felhőtlen akkor ez a kapcsolat, gyakran emlegetjük még ma is, de már csak tréfálkozva, a múltat megszépítő emlékezés hangján — mondja Filler Lajos, a szövetkezet pártalap- szervezetének titkára. Felsőbb határozatra, kényszerből született, nem is ment zökkenőmentesen kezdetben ez az együttműködés. Aztán az idő nagyon hamar megérlelte az igazi barátságot. A legkorszerűbb baromfitelepek láttán ma ijiáf .nehéz elképzelni a papírgyárban kiselejtezett ^qkoncák- ből, Szétszabdalt' bitumenes 'hordókból épített első baromfiólakat. Fordult a kocka Habár napjainkra alaposan megváltozott a szövetkezet helyzete, a nehéz időkben szövődött és megedződött kapcsolat tovább él, s barátsággal nemesedve a falu és a város, a parasztság és a munkásság összefogásának erejét példázza. Természetesen nehéz magyarázatot lelni, miként is maradhatott fenn, válhatott egyre tartalmasabbá ez a kapcsolat, amikor oly sok nemes célú együttmunkálkodás bukik meg az idő próbáján vagy a személyes érzelmeken. Filler Lajos, már korántsem ilyen tanácstalan, amikor, mintegy önmagának is megfogalmazza a barátság évtizedes összetartó pilléreit: — Ügy érzem, mindkét kollektíva szívügye lett. hogy ezt a kapcsolatot megőrizzük, átplántáljuk a fiatalabb generációba is Nem külső kényszerből. Nőnap, nemzeti ünnep, közgyűlés nem múlhat el anélkül, hogy ne indulnának a szocialista brigádok képviselői követségbe a papírgyárba és viszont. Az elmúlt két évtizedben fordult a kocka! Egykor nehezen tudták volna elképzelni a gazdaságban, hogy bekapcsolódhassanak a papírgyár termelésébe. Ma viszont a pa- papírgyártásnál használatos hengerek műanyagbetétjeit a tsz üzemében készítik, s ha úgy hozza szükség, egy-egy fontos alkatrészt is elkészítenek a csepelieknek. Te, hogy csinálod?. Nagy Józsefné, a Zrínyi Ilona szocialista brigád vezetője már évek óta részese a közös programoknak. Alig győzi sorolni a kedves, maradandó emlékeket.: — Míg saját szemmel nem láttam, el sem tudtam képzelni, milyen lehet egy nagy gyár élete. Érdekes volt végig kísérni a papírgyártás folyamatát. A mi brigádunkat, lévén adminisztrátorok, elsősorban a gépi könyvelés érdekelte. Ok már kitapasztalták, mi még most tanuljuk ezt az új módszert. Kérdezgettük is: Te, hogy csinálod? Felajánlották, bármi gondunk lesz a könyvelő- masinákkal, hívjuk fel őket nyugodtan ... Nemcsak a szórakozás, olykor a munka is közös. A Zrínyi Ilona brigád tagjai is együtt dolgoztak a csepeliekkel a kommunista szombatokon a tsz-kömyék parkosításában, a fásításban, a paprikaszedésben... 1959. február ... Stengel Béláné, főkönyvelő-helyettes pentosan emlékezik a kezdetre. Ö is azok közé tar- tozik^ akik túl a hivatalos kapcso- ■ latokon, személyes barátságot kötöttek a csepeli gyár dolgozóival. A baromfitelepen Papp Mária, a bronzkoszorús Martos Flóra brigád vezetője nem szívesen áll rá a beszélgetésre. No, nem azért, mintha nem lenne tarsolyában egy-két kedves emlék, s a jövőt illető ötlet, hanem mert 18 ezer sárgapelyhes kiscsibe sorsát vigyázza. — Még csak kétnaposak — mentegetőzik —, ilyenkor nagyon kell óvni őket. Sajnos, épp a munkából adódóan, ritkán jutok el Csepelre, s persze azért is, mert mindenki szeretne menni. Erre mindig 'szakít időt az ember, s a család, a férjek is megértéssel fogadják. Azt hiszem, nemcsak az egyénnek kell a barátság, jó érzés a közös öröm, a közös boldogulás is ... Rosszat is mondhatok? — kérdezi nevetve —, s már folytatja is: — Jó lenne egy találkozó a csepeli szocialista brigádok vezetőivel. Bár 1976. óta brigádvezető vagyok, elkelne egy kis segítség. Rám férne, talán a többiekre is, néhány jó ötlet, kezdeményezés* tanács. ★ Huszonkét esztendő... Ha barátságról van szó, tiszteletre méltó idő. Sokkal inkább az, ha meg-megújuló, jó irányba fejlődő kapcsolatot, barátságot tudunk mögötte. Olyat, amilyen a Tessedik Tsz és a Csepeli Papírgyár együttműködése. Talán felesleges is a kérdés, mi lesz az egykor kényszer, ma szoros barátság jövője. Filler Lajos hitetlenkedve néz a kérdés hallatán, majd mély meggyőződéssel mondja: — Meg sem fordult a fejükben, hogy ne tegyünk meg mindent ezért a barátságért, s ez a törekvés mindkét fél sajátja! GÁSPÁR MARIA Csak tiszta forrásból Tavaszi Noémi linómetszete \ É
