Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-30 / 100. szám
1981. ÁPRILIS 30., CSÜTÖRTÖK \/(mnv POSTABONTÁS Várjuk leveleiket, címünki Pest megyei Hírlap Budapest, Pf. 311. — 1446 A hónap aktuális kérdése: a garázdaság Önnek mi a véleménye ? A Pest megyei Hírlap március 26-i számának Postabontásában tettük közzé azokat a leveleket, amelyek a március kérdésére érkeztek, egyúttal közöltük az április kérdését is: társadalmi összefogással meg lehet-e fékezni a garázdákat, s ha igen, milyen módon? Ez alkalommal is sok olvasónk fejtette ki véleményét, de sajnos, most sem vállalkozhatunk arra, hagy a leveleket teljes terjedelmükben közöljük. Igyekeztünk minden hozzászólásból a lényeget kiszűrni, reméljük, sikerrel, s az alábbi válogatás hozzájárul ahhoz, hogy eredményesebben őrizhessük meglevő értékeinket a pusztítókkal szemben. Hadnagy László, Vácrátót; A garázdákat meg kell fékezni, és ezt csak társadalmi összefogással lehet elérni. Könnyű lenne a dolgunk, ha a garázdákat fel lehetne ismerni, de mert nem lehet korra, nemre vagy külalakra meghatározni, milyen tulajdonságok jellemzik őket, nincs más lehetőség, mint tettenór- ni a nongálóit. Néha elég lenne néhány szót szólni, ugyanis, ha van, aki szembeszegül a randalírozókkal, meggondolják, tönfcretegyék-e az értékeit. Sajnos, nem vagyunk eléggé bátrak. Sipőcz Ferencné, Albertirsa: Kimondhatnánk egyszer, hogy a garázdák megfékezése állampolgári kötelesség. Az is felelős a rongálásért, aki eltűri, hogy a szeme láttára elkövessék. Sokszor megbotrán- kozunk, mert reggelre felborítva találjuk a piactéren az árusítóasztalokat, vagy éppen a temetőben dorbézolmak a helyi erős fiúk és ledöntik a síremlékeket. Ilyen esetekben nemcsak az lenne a feladatunk, hogy ismét helyreállítsuk azokat, hanem az is, hogy megtaláljuk a vétkeseket. Akadnak szülők és nagyszülők, akik tudják, ki a tettes, de takargatják. Nagyobb fegyelemre lenne szükség, s a legfontosabb: a törvény védje meg azt az állampolgárt, aki szembe mer szállni a rongálókkal. Kovács Géza, Dunakeszi: A garázdaság nem kizárólag a fiatalokra jellemző, túlnyomó- részt mégis ők követik el. Az ok legtöbbször a felelőtlen, italozó életmód. Aki alaposan a pohár fenekére nézett, úgy akar imponálni hasonló jó- zanságú társaságának, hogy tör-zúz, s eközben azt hiszi, hogy ő most bátor. Nem elég falragaszokon harcolni a garázdaság és az alkoholizmus ellen, nagyon komoly társadalmi összefogásra lenne szükség és szigorúbb rendszabályokra. Azt, aki krónikusan italozik (s miért ne, ha korlátlanul kap!) és ilyenkor nem fér a bőrébe, kötelezni kellene, hogy elvonókúrára menjen. Jelentős feladat hárul a családokra és az iskolákra, mert nem elég magas színvonalon átadnunk a tudományos ismereteket, arra is meg kellene tanítanunk a felnövekvő nemzedéket, hogy egymást és a környezetünket is tiszteletben kell tartani. Pál Péterné, Gyál: Jó lenne, ha minden utca választana egy bizalmit, aki gondoskodna arról, hogy ott ne garázdálkodhasson senki. Tudok olyan esetről; valaki látta, amikor egy gyerek kicsúzlizta az utcai villanykörtéket, de nem avatkozott közbe, mert nem akart haragot. Azt kellene megválasztani utcabizalminak, aki nem fél attól, hogy esetleg a megfékezett garázda nem fog köszönni neki. Az se jó, hogy a rendőrök túl sokáig szolgálnak ugyanazon a településen, így egyre több lesz az ismerősük, és a barátság nem egy embert elfogulttá tesz. Nagy József, Érd: Nem hiszek abban, hogy a társadalmi összefogás segítene. A farkas nem fél a báránytól, még akkor sem, ha .azok nyájban tömörülnek. Inkább azt a régi mondást kellene alapul venni, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr. Ha a legveszedelmesebb garázdákat bíznánk meg azzal, hogy fékezzék meg a kevésbé veszélyeseket, nekik egészen biztosan sikerülne. Villányi László, Gyömrő: Határozott fellépésre lenne szükség, hiszen a határozottság gyakorta többet ér a legnagyobb ökölcsapásnál is. A kötekedők, rongálók általában csoportba verődnek, külön-kü- lön nincs merszük ártani. Ha a jó szándékú emberek — akik sokkal többen vannak — a gyengébb segítségére sietnének és megvédenék a garázdáktól, akkor többen mernének szót emelni a rongálok ellen. Ami leginkább visszatartja az embereket a beavatkozástól, az nem a saját bátortalanságuk, hanem a többiek közönye. Tóth Lászlóné, Cegléd: Szamialan. esetoen felooszitenant azort a gaUasxatan embereit, aknaneit visentedesen erezni, hogy az a meggyozo- aesüK, neuvUt mindent szabad. En no vagyont, nagyon jólesne, ha párnául a tö- megiiozleutedéisi eszközökön nem lenmeut kany teien kiszolgáltatva erezni magam, na számíthatnék az eroseoD nem pártfogására. A féniakDol kiveszett a lovagiasság, és ezt nemcsak azon venni észre, hogy udvariatlanok, hanem iőitent azon,hogy kényes helyzeteikben, ha huligánom tiszteletlenül viseikedmait egy- egy nővel szemben, a töooi férfi úgy tesz, mintha ezt észre sem venné. Vajon ők úgy értelmezik az egyenjogúságot, hogy a nő védje meg magát? Szabó László, Sződliget: Magam is sok giarazdavai talal- Koztam járműveden, szórakozóhelyeken, utcán és az élet megannyi területén. Nem lehet minden ember mellé rendőrt állítani, ezért szükséges a társadalmi összefogás. Elsősorban az volna jó, hogy ne csak akkor kiáltsunk összefogásért, amikor bennünket ér sérelem, hanem akikor se hunyjuk be a szemünket, ha a másik emberbe kötnek bele, vagy ha javainkat teszik tönkre. Ilyen esetben mi vagyunk a társadalom. A törvény is lehetne szigorúbb a garázdákkal szemben. Gyakran előfordul, hogy annak, aki részegen botrányt okozott, másokat inzultált, mindössze pénzbírságot kell fizetnie, holott ez nem annyira őt sújtja, inkább a családját. Solymosi László, Dunakeszi: A garazaaK serényen, fáradtságot nem isimerve tevékenykednek, s nem minden eredmény nélkül, mert a kár, amit okoznak, felbecsülhetetlen. Nem is beszélve az erkölcsi kárról, hiszen ha szétverték a nyilvános telefonállomás készülékét, a sürgősen beszélni akaró nem a névtelen garázdára haragszik el- sősorDan, hanem a társadalomra, amely nem fogta le a rongáló kezét. Sok fiatal tele van erővel, energiával, snem tudja ezt megfelelő helyen és módon kiadni magából, fa- nyűvöt és vasgyúrót játszik, s azt hiszi, hogy ez a magyar virtus. A gyerekeket már kicsi korukban vissza kell fogni, rávezetni őket, hogy erejüket, ügyességüket megmutatni nemcsak rombolással lehet, hanem építéssel kell, az ráadásul hasznos is. Sík István, Gödöllő: Nem is emlékszem, mikor hallottam arról, hogy valakit garázdaságért súlyosan megbüntettek. Használhatatlan telefonok, felszabdalt ülések a vasúti kocsikban, bevert ablakok, feldúlt parkok, derékba tört facsemeték, leszaggatott és elcsúfított plakátok reprezentálják, hogy egyesek nem ismernek határt és kíméletet, ha törni és zúzni kell. Hatósági megbízatást kellene adni az arra jelentkező önkéntesek ezreinek, akik vállalnák, hogy megfékezik a randalírozókat, rongálókat, szemetelőket. Többet kellene foglalkozniuk a hírközlő szerveknek ezzel a problémával, s megszégyeníteni ország-világ előtt a leleplezett garázdákat. Az arcukat is mutassák, a nevüket is mondják meg, ha rombolni volt bátorságuk! A társadalmi összefogás sem magától alakul ki, azt valakinek meg kell szerveznie, s egybehangolni a munkát és adminisztratív intézkedéseket hozni. Amíg ez hiányzik, nem érhe- j tünk el eredményt. Asztalos Imre, Szigetújfalu.' A törvényházak tárgyalásainak jelentős hányada a garázdákat vonja felelősségre. Az erős fiúk a vádlottak padján jóval csendesebbek, mint tettük elkövetésekor voltak. Nagy felelősség hárul a vendéglátóipar vezetőire, ugyanis a legtöbb szórakozóhelyen csak falidísz a tábla, hogy ittas embert szeszes itallal nem szolgálnak ki. Felelősségre kellene vonni azokat az üzletvezetőket is, akik a nagyobb bevétel érdekében ellenkezés nélkül töltenek még a részeg poharába. Véleményem szerint több önkéntes rendőr kellene, akik hivatalosan igazoltathatják a rendbontókat és megtehetik ellenük a feljelentést. Aszódi László Antal, Gyömrő: Különösen az agglomerációs településeken nehéz a helyzet. A munkaképes lakosság túlnyomó része nincs otthon napközben, az öregektől és a gyerekektől pedig nem lehet elvárni, hogy szembe- Sizálljanak a garázdákkal. Sok nagyközségben mór rég megszüntették a rendőrőrsöt, helyette körzeti megbízotti irodát alakítottak. Gyomron is ez a helyzet, hetente kétszer van félfogadás, máskor csak a nagyon is kétes állapotú segélykérő telefonokon lehet esetleg kapcsolatba lépni a rendőrséggel. Ezeket a készülékeket is éppen a garázdák rongálták meg, az egyiket elvitték, a másikat pedig otthagyták ugyan, de kiszereltek belőle rengeteg alkatrészt. Egyre nagyobb szükség van a polgári hatóságok, a rend- fenntartó erők és a lakosság együttműködésére a garázdák és a bűnözők megfékezésében. Az illetékes szerveknek tömegbázist kellene kiépíteniük a lakosság körében, igénybe venni a tanácstagi beszámolókat, tanácsüléseket, s a társadalmi rendezvényeket, hogy a hatóság könnyebben megtudja a közbiztonsággal kapcsolatos problémákat. Előadásokon kellene ismertetni a rendőrség munkáját, a megelőző módszereket, szociológusokat, pszichológusokat, tanácsi illetékeseket és pedagógusokat kellene összehívni, s együttesen eldönteni, mi a teendő. A társadalmi őrség nehezen megoldható, mert napközben az emberek dolgoznak, s aki este hazaér, nem fog kiállni az utcasarokra vagy a kocsma elé, hogy figyelje, ki erősiködik. Ha nem élnének annyira zárkózottan az emberek, könnyebb lenne az összefogás, sokkal inkább várhatnánk egymástól segítséget. Kiss Imre, Budapest: A tettenért garázdát nem pénz- büntetésre kell ítélni, hanem arra kötelezni, hogy meghatározott ideig — hónapokig, néhány évig — minden vasárnapját társadalmi munkával töltse. Mindig megkapná a soros feladatát, egyszer fákat ültetne, máskor lesúrolná a falakról a firkálmányokat, de őrségbe is lehetne állítani a szórakozóhelyek elé, hogy azt, aki már berúgott, távolítsa el a terepről. Eközben ő maga is rájönne, mennyi baj van a garázdákkal, s hogy milyen kiállhatatlan emberek. Valószínűleg megváltozna. Utópia? Talán az, de semmivel sem irreálisabb javaslat, mint az, hogy beszéljünk a garázda lelkére... Az illetékesek beszélnek Szabó Béla, a MÁV Vezérigazgatóság főtanácsosa, a vasúti főosztály szemelj-szállítási osztályának ügyintézője: A MÁV miskolci Igazgatósága kezdeményezett egy akciót, amelyet a vezérigazgatóság az egész országra kiterjesztett. Annak, aki leleplezi a vasúti kocsik fosztogatóit, tönkretevőit, vagyis a garázdákat, egész éves bérletet ajánlottunk fel az ország összes, vasútvonalára. Sajnos, a várt eredmény elmaradt, ezen a módon nem sikerült elfogni egyetlen garázdát sem. A berendezéseink Den okozott kár évente négy, négy és fél millió forintra rúg. A villanyégők tízezrei tűnnek el évente, de elviszik a kis asztalkákat, a hamutartókat, a tűzoltó felszerelést, sőt, nagyon sok elektromos fűtésszabályozónk is eltűnt, ezek értéke mintegy 29 ezer forint. Leszaggatják a függönyöket, elviszik, vagy a helyszínen összetörik az elsőosztályú fülkék tükreit. Ha valamelyik utas azt tapasztalja, hogy rongálják a berendezéseket, nem szükséges, hogy ő avatkozzon közbe, hiszen ezt nem várhatjuk el senkitől. Azt azonban, megteheti, hogy szól a jegyvizsgálónak, vagy ha leszáll a vonatról, értesíti a forgalmi szolgálattevőt. Jó a kapcsolatunk a rendőrséggel, s ha segítséget kérünk, azonnal a legközelebbi állomásira sietnek és intézkednek. Szentiványi Rózsa, a Belkereskedelmi Minisztérium sajtóosztálya: A szabály az, hogy ittas embert, valamint fiatalkorút szeszes itallal kiszolgálni tilos. Ha ezt az előírást valamelyik üzletvezető megszegi, s ez bizonyítható — tehát hivatalos személy állapítja meg, rendőr vagy önkéntes rendőr —, akkor az üzletvezetőt megbírságolják. Az eset ismétlődése azt vonhatja maga után, hogy a vezetőt leváltják. Természetesen, nemcsak az szabálytalan, ha az üzletvezető kiszolgálja az ittas vendéget, hanem az is szabálysértést követ él, aki segédkezik abban, hogy az a vendég, akinek kiszolgálását megtagadták, mégis szeszes italhoz jusson. Azokra a jóravaló ivócimborákra gondolunk, akik vállalják, hogy kiviszik a féldecit annak, aki már sokat ivott... ★ Eddig a hozzászólások, most az illetékeseken a sor, ráébreszteni az önkéntes rendőröket arra, hogy minden szabálytalanságra fel kell figyelniük. S ránk, egyszerű állampolgárokra is nagy feladatok várnak: merészebben kellehe a jövőben szembe- sízállnunk azokkal, akik nem úgy viselkednek, ahogyan azt a társadalmi együttélés szabályai megkívánnák. Következzék a május kérdése. Most arra várunk választ olvasóinktól: Érdemes-e gyesen lenni? írjanak azok, akik otthon maradtak három évig gyermekük mellett, s azok, akik nem éltek ezzel a lehetőséggel. Mit jelent a család számára, ha az anya otthon marad? Mire fordítják a kismamák a szabad időt? Az is érdekelne bennünket, hogy a mostani nagymamák — ha lett volna rá lehetőség — igénybe vették volna-e a gyest? Várjuk leveleiket, a borítékra kérjük, írják rá: Postabontás. FELVESZÜNK: gépészmérnököt, gépész üzemmérnököt szerkesztő-konstruktőri munkakörbe, villamosmérnököket, villamos üzemmérnököket mikrohuljámú szakterületre, fejlesztői, szerkesztői, technológusi munkakörbe, műszaki ragzolóff Jelentkezni lehet: az ORION RÁDIÓ ÉS VILLAMOSSÁGI VÁLLALAT személyzeti osztályán Budapest X., Jászberényi út 29. Telefon: 284-830, 484-760 Építkezéshez vásároljon dunai kavicsot! A FOKA TELEPEI A DUNA MENTÉN: Verőcemaroson, Vácott, a Buki-szigeten, Budapesten, Meder u., tel.: 290-843, Budapesten, Árasztó u., tel.: 252-284, Budapesten, Petróleumkikötő, ‘el.: 479-187. Megrendelés és felvilágosítás: telepeinken és a FOXA Szállítási és Értékesítési Üzemigazgatóságán Budapest XIII., Cserhalom u. 2., tel.: 295-600, valamint a Volán irodákban, Budapest V., Bajcsy-Zsilinszky út 74., tel.: 117-000, Vác, Deákvári fasor 6., tel.: 10-473. A tiszakécskei Béke és Szabadság Mgtsz 1981. július 1-től 1986. június 30-ig szerződéses vállalkozásba adja a Főt, Dózsa György u. 20. sz. alatti III. osztályú vendéglőjét. Kérjük, hogy a pályázatokat május 3Ó-ig nyújtsák be. A versenytárgyalást június 8-án 9 órakor tartjuk a szövetkezet központjában: Tiszakécske, Ady Endre u. 13. Tájékoztató adatokat a kereskedelmi ágazatvezető ad. •3U ni l