Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-30 / 100. szám
HF.CVCr 1981. ÁPRILIS 30., CSÜTÖRTÖK Júniustól Gratti-család Szójás, korpás, almás és kakaós pehelyből áll a Gratti család, a Lacta tápszergyár új termékcsaládja. A készítmények importot pótolnak, s az egészségesebb táplálkozáshoz ajánlott ételek választékát is bővítik. A korpás pehely gyermektápszerként is használható, s terápiás hatása is van emésztőrendszerre. A szójaalapú pehely különösen a búzalisztre érzékenyek étkezési gondjain segít, hiszen a hagyományos fogyasztási módok mellett sütemények készítésénél a liszt helyettesítésére is alkalmas. Az almás és a kakaós pehely búzalisztből, tejporból, cukorból és az aromaanyagból áll. A Gratti márka nevű pehelykészítmények júniusban kerülnek forgalomba. Tervadta lehetőségek Négy község egy akarattal Marad bőven megoldatlan probléma — Minden indulás nehéz! — Ezekkel a szavakkal kezdte a beszélgetést Somogyvári László, Örkény nagyközségi közös tanácsának elnöke. — Az új ötéves periódusba lépve, először is egyeztetni kellett az igényeket a lehetőségekkel a négy egymáshoz tartozó községben. ígéretes L — A tervek előzetes koordinálása alapján nagyjából tudjuk, mire számíthatunk, hol lépünk előre, s hol kell egyhelyben maradnunk. SumitomQ-technológia A növények védelmében Monoklór ecetsavgyár építését kezdték meg a Nitroké- miánál. Az évi 6000 tonna kapacitású új egység a japán Sumitomo cég technológiája alapján épül fel, s a berendezések döntő többségét is onnan szállítják majd. A beruházás jövő év végére fejeződik be, s ezt követően öt gyógyszer- és növényvédő szer gyárat látnak el 99 százalékos tisztaságú monoklór ecetsavval, amely fontos vegyipari alapanyag. Hazai gyártásával jelentős importot pótolnak, ugyanakkor exportlehetőséget is teremtenek a gyógyszer-és növényvédőszer-ipar számára. A termék kétharmadát a Nitrokémia helyben dolgozza fel, tovább növelve ezzel keresett gyomirtó szereinek mennyiségét,, erre a bázisra alapozva emelheti a Szovjetunióba irányuló export szállítását is. Forró víz nyomában A kacsa sem az igazi Időnként itt-ott kósza hírek kapnak szárnyra, bejárják a maguk kényszerpályáját, hogy aztán — a dolgok természetéből adódóan — rövidebb-hosz- szabb bolyongás után kiderüljön: kacsa volt az egész. Ám azért, figyelmeztet a népi bölcsesség, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél! S ha alaposan utána nézünk a dolgoknak, valóban, még a látszólag képtelennek tűnő híresztelések mögött is meghúzódik valami realitás, még a kacsa sem az igazi! A hír útjára elindul Nemrég az a hír kelt szárnyra, méghozzá Érd városa felől, hogy Diósdon melegvízforrásra bukkantak. Nocsak, kapták föl az újságot és adták tovább egymásnak az emberek, nem véletlen, hogy vaknak született a szerencse istenasszonya! Nekünk még ivóvizünk sincs, ezeknek meg már meleg vizük is lesz? De valóban lesz? — indultam el a hír nyomában. — Diósd utcáit járva. Az emberek a kíváncsi kérdésre kétféleképpen reagáltak. Volt, aki csodálkozva nézett, miközben tanácstalanul rázta a fejét. A Rákos mezeje Mgtsz Gépesítési Főágaiato korszerűen felszerelt festőműhelyébe több éves gyakorlattal rendelkező fényező szakmunkásokat keres Telephely: Maglód 31. sz. út, a 28-as kilométerkőnél. Akadt, aki hallott a dologról, de csak annyit: fúrtak többször is a község szélén. Olajat, vagy mi a csudát kerestek és közben forró víz tört volna föl. De, hogy igaz? Ki tudja? Azért, tették még hozzá, nem lenne utolsó dolog egy meleg vizű strand — és már a remek lehetőség képzeletétől is felragyogtak az arcok. A diósdiak tehát semmit, vagy majdnem semmit nem tudtak, így aztán a hírt illetően teljes tudatlanságban kerestem fel a községi tanácsot. A nyomok Szabó Mária vb-titkár röviden vázolta a tényeket. 1979 nyarán a homokbányái út mellett fúrásokat kezdett — azt pontosan nem tudja, melyik — egy budapesti vállalat. Tudomása szerint nem olajat kerestek, a talaj összetételének vizsgálata volt a geodéziai munka célja. A fúrások nyomán forró víz tört fel. A hír hallatára ő is odasietett a helyszínre, s a majd’ 90 fokos gőzölgő víz láttán rögtön végigfutott benne a gondolat, mekkora szerencse lenne e forrás a községnek, milyen lehetőség ... A remény azonban hamar szertefoszlott. Hogy megtudják, hol a forrás eredete, megfestették a vizet. A nyomok a budai források egyik ágához vezettek. És ezzel vége is volt a felcsillanó lehetőségnek. Az elszabadult ágat nem lehet Diósdon megcsapolni, mert ez a budai források apadását jelentené. Így aztán a fúrásokat abbahagyták, a nyílást fémzáró kupakkal befödték, gondosan körbetakarták földdel és a geodéták elvonultak. A homokbányái úton egy betömött nyílás emlékeztet csupán a diósdi melegvíz-forrás históriájára. Vágy táplálta forrás Ám, hogy mi táplálta a szóbeszédet, éppen Érden? Talán az, hogy a vágyak hosz- szú életűek, s az érdiek vágya pedig a víz után még annál is hosszabb életű. S ha bárhol, bármikor bármit hallanak a vízről, még, ha forró is (1), érzékenyen reagálnak arra. S. H. K. Pest megyében a hatodik ötéves terv kiemelt feladata a gyermekintézmények fejlesztése, ezen belül is első helyen a dabasi járás s a községek sorában Örkény, Hernád, Táborfalva és Pusztavacs iskolagondjainak enyhítése áll. A tervek alapján tíz új tanteremmel bővülnek az iskolák. (Táborfalván 2, Hennádon 4, Örkényben 4.) Ma a négy község egyetlen iskolája sem büszkélkedhet tornateremmel. Az Örkényi diákok 1983-ra kapnak egyet. Hernádon pedig a négytantermes bővítést úgy szeretnék megoldani, hogy a termelőszövetkezet és a tanács összefogással és társadalmi segítség bevonásával egy L-alaku szárnyrészt építenek az iskolához. Az új épületrészben a könyvtár (most egy 15 négyzetméteres helyiségben szorongnak) és tornaterem kapna nelyet. A fűtésen múlik Sürgős feladatként jelentkezik a táborfalvi művelődési ház rendbehozatala, korszerűsítése is. Egyelőre csak ígéret van erre, de reménykednek, hogy 1983-ban sor kerülhet a renoválásra. Az épület teljes tetőszerkezete felújításra szorul, azonkívül központi fűtést kell beszerelni. Eddig ugyanis két kis szoba kivételével nem tudták télen használni a művelődési házat, mert a nagytermet, előteret, folyosót nem lehet olajkályhával befűteni. Örkény, közművelődési objektumait tekintve, viszonylag jó helyzetben van. Felújítási keretükből megépítik a mozi és könyvtár (egy épületben van a kettő) korszerű mellék- helyiségeit, azonkívül úgy tervezik — a belső tér erre lehetőséget ad —, hogy a könyvtárrészt egy új helyiséggel bővítik. Ide csoportosítanák át a szakirodalmat, és, bár ez még távlati elképzelés, itt kapna helyet egy majdan megszervezendő értelmiségi klub is. A sportöltözőt is felújítják, ehhez társadalmi segítséget is igénybe vesznek. Besegít a tsz Ugyancsak régi gond a négy község úthálózatának siralmas állapota. A hatodik ötéves tervben több mint 2 millió forintos megyei támogatást kapnak erre a célra. Ebből csak az Örkényi Ady Endre út felújítására, szélesítésére futná, de a tanács és a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet széles körű társadalmi akciót szervez, s így ebből a pénzből még a Münnich Ferenc utca (az iskolához vezető út) egy részét is meg fogják építeni. A beszélgetés során eddig csak a várható eredményekről volt szó, de amint Somogyvári László mondta, marad oőven megoldatlan probléma is. Ezeü közül kettőt emelt ki, mint legfontosabbat. Az egyik: Pusztavacs klubkönyvtára. Egy düledező, a falu italboltjával közös épületben működik. Sajnos a következő öt évben nem épül új klub Pusztava- cson. Egyetlen szükségmegoldást találtak: a helyi pártalap- szervezet szobáját használják majd bizonyos meghatározott napokon a fiatalok. Ez is több a semminél, legalább elkerülnek a kocsma tőszomszédságából. Előretekintve A másik, az egészségügyi ellátás. Hernád külterületén van az orvosi rendelő. Nagyon nagy szüksége lenne a falunak a korszerű egészségházra. Túl ezen, a négy községben nincs gyermekorvos, Örkényben 5500 emberre két orvos jut, a négy község 12 és fél ezer lakosának pedig összesen öt orvosa van! Sajnos azonban, tette hozzá Somogyvári László, mindezek megoldására valószínűleg már csak a következő ötéves tervben kerül sor. S. Horváth Klára Vezérlő elektronika A Tüzeléstechnikai Kutató Intézetben a kutatással párhuzamosan gáz- és olajégőket, valamint kemencéket gyártanak a kohászat és kerámiaipar részére. Az intézet környezetvédelmi mérésekkel is foglalkozik. A gyártott égők vezérlő elektronikáját is itt fejlesztik ki. A legfontosabb feladatuk minél korszerűbb, minél takarékosabb üzemi tüzeléstechnikai berendezések előállítása. Konfekció- és bútoripar Értéknövelő apróságok Csatok, gombok, matricák, cérnák, bélések, húzózárak — a konfekcióipar látható vagy láthatatlan, de mindenképpen nélkülözhetetlen kellékei. Beszerzésük gyakran gondot jelent, s ha sikerül az egyiket megszerezni, korántsem biztos, hogy a többi szükséges kellékből színben, anyagban, stílusban hozzáillőt találnak. Jó minőségű termék ma már nem képzelhető el korszerűtlen, színvonalában elmaradott kiegészítőkkel. Az ízléses, divatos, funkciójának nemcsak hibátlanul, hanem esztétikailag is megfelelő apróságok, mivel a minőséget befolyásolják, az áru értékét is emelik. Ezért napjainkban e cikkek szerepe nemcsak a konfekció-, hanem a cipő- és- a bőrdíszmű-, sőt a bútoriparban is egyre növekszik. A kellékeket, szerelékeket és segédanyagokat a hazai termelő vállalatok különböző csatornákon szerezhetik be. A Bőr- és Cipőkellék Kereskedelmi Vállalat egy esztendeje, a nevében jelzett iparágak ellátása mellett, a konfekció-, a kötszövő- és a bútoripar kellékeinek forgalmazásával is foglalkozik. Az új profil a Bőrker számára korántsem jelent monopolhelyzetet, ezért az első esztendőben elsősorban a piaci igények megismerésére, a vállalat szolgáltatásainak megismertetésére, a lehetséges szállítók feltérképezésére törekedtek. A Bőrker kínálatában szereplő cikkeknek jelenleg mintegy 25 százaléka — több ezer féle apró kellék, szerelék külföldről származik. Ezt az arányt a jövőben, a választék csökkenése nélkül, a hazai termékek javára kívánják megváltoztatni. Ezt elősegítendő, termelési kooperációk létrehozását kezdeményezik, jelenleg például több ipari szövetkezettel folytatnak tárgyalásokat, különböző nyomógombok, övcsatok és egyéb fém- tömegcikkek gyártására. Tervezik, hogy jó néhány divat- jellegű, nagy tömegben gazdaságosan nem előállítható cikk gyártásához a kisipar közreműködését is igéfíybe veszik. A kapu előtt Feldmájer Antika várt Sárközi Karcsival. — Mi az, nem dolgoztok? Ilyen korán elengedett a mesteretek? — kérdeztem. Kópésan vigyorogtak. — Gyere, ne áildolgáljunk itt — hunyorgott Antika —, mert még visz- szahív a mestered. Hosszú léptekkel húztuk a csíkot a piactérre, a kerekeskút melletti hatalmas tűzifák alá. Letelepedtünk az odahurcolt padra. — Holnap május elseje — dörzsöl- gette a cserzőletől sárgás tenyerét Karcsi, a timárinas. — Májusfát kellene ültetni. — Májusiá.! — Aha. Már mindent előkészítettünk. Rövid nyelű ásót, meg három ládát. — Ládát? — nevettem. — Ugyan mi a fenének láda a májusfa ültetéshez. Jobb, ha abbahagyjátok az ugratást, Lazább nézzünk el a mozihoz. — Maradj már veszteg — húzott vissza a padra Antika. — Arra gondoltunk, hogy a temetőkertben kiásunk három virágba borult orgonabokrot, ládába ültetjük és letesszük az ajtó elé. A küszöbre. Hogy reggel elájuljanak. Jót nevettünk mind a hárman. Aztán halkabbra fogtuk a szót, mert csikorgott a kút kereke, valaki vízért jött. Elmúlt már tíz óra is, amikor kuncogva, nevetgélve elindultunk Anti- káék asztalosműhelyébe, hónunk alá fogtuk a ládákat, Antika meg az ásót, és a Hét úton libasorban osontunk a temető felé. f’sendes, szép tavaszi este volt. Az udvarokon még szöszmötöltek, csoszogtak, ólajtókat csapkodtak, de az utcán egy lélekkel sem találkoztunk. Otthon már biztosan nyugtalanok, gondoltam, de majd csak megértik, hogy már elmúltam tizenhat éves, Antika délután terepszemlét tarthatott, mert határozott léptekkel vezetett az árok lapos partján burjánzó orgonabokrokhoz. • — Spárgát kötöttem a három legszebbre — súgta. — Na, ide a ládát. Bába Mihály: Wdjuófa Fürgén, gyorsan ásott. Néhány perc alatt már a ládában volt az egyik bokor, gyökerestül. Körültömködtem földdel. Közben Karcsi Antikéval a másik bokorral bíbelődött. Aztán a harmadikkal. Visszafelé már lassabban mentünk, majdnem cammogtunk, mert nehéz volt a láda föld; mintha minden lépés után gyarapodott volna a súlya. Karcsi szabaault meg először a virágzó orgonabokrától. A szobában gyufa lobbant, de rögtön ki is hunyt. — Észrevették — mondta halkan Karcsi. — Mehetünk tovább. Nem, az Antika májusrajaval már nem voltunk ilyen szerencsések. A kutya láncra kötve ugyan, de ott csaholt a kapu közelében. A virágágyásokon kellett áttaposnunk, hogy nadrágunk egy darabja ne maradjon a foga között. Aztán meg az is bántott bennünket, hogy még a függöny sem lebbent meg. Mintha kihalt volna a ház. W zótlanul, most már felváltva vittük a harmadik ládát a mesterem házához. A kiskapu zárva volt, de egy mozdulattal kibillentettem a right és már surrantunk is be. Meg kellett kerülni a házat, mert az ajtó, a kis verandaajtó az udvarra nyílott. Három lépcső vezetett az ajtóig. Intettem Antikénak, hogy a legfelsőre kellene tenni. Bólintott. Rendben. A láda azonban megcsúszott a kezünkben. Csattant a betonlépcsőn. Megdermedtünk. Mintha földbegyökerezett volna a lábunk. S abban a pillanatban már csi- kordult a kulcs a zárban. Az udvar végébe rohantunk, a kerítéshez lapultunk. — Ki jár itt? A keserves hétszentségit. .. — üvöltött a mester. Nagy lendülettel lódult neki, hogy utánunk rohanjon és elkapjon bennünket, de megbotlott a ládában és has- ravágódott. Zengett az udvar a káromkodásától. No. gondoltam, ha meg- neszelte, hogy én is ludas vagyok ebben, akkor sokáig nem lesz megállásom előtte. Ám ebbe a rekedhangú káromkodásba belevisított egy éles hang: — Imre! Megbolondultál!? — Ne bosszants már te is — tá- pászkodott fel a mesterem. Az asszony felkattintotta a veranda lámpáját. A kiömlő fényben ott állt a félrebillent virágzó orgonabokor. A mestemé összecsapta a kezét, és kacagni kezdett. — Neked meg mi bajod? — dörmö- gött a mester. — Semmi, semmi, te szerencsétlen. Gyere be gyorsan. Hát nem látod, hogy májusfát ültetnek? Na, mit bámulsz, gyere már befelé. Nem érted? Megakadt a fiúk szeme a lányodon, te mamiasz. Nagylány lett. Csak te nem akarod észre venni. Csattant az ajtó, a zárban fordult a kulcs és abban a pillanatban kihunyt a fény. Alig bírtunk veszteg maradni a kerítés mellett. Antika tenyerét tapasztotta a szájára, hogy hangosan fel ne vihogjon. Karcsi meg előre, meg hátra dőlt, pukkadozott. Vártunk néhány percig, hogy lecsillapodjunk. — Gyerünk — intettem. Visszamentünk az ajtó elé, felvittük a ládát a felső lépcsőfokra, a bokrot megigazítottuk, a kiborult földet visszaraktuk a ládába, aztán hétrét görnyedve, hogy fel ne isme* jenek bennünket, szinte kikúsztunk az udvarról. (VI ásnap, szokás szerint, korán men- tem dolgozni, mert május elseje nem volt ünnep. A mesterné, amikor meglátott, a küszöbre lépett. Fényes volt az arca az örömtől. — Nézd csak — mutatott az ablak elé állított májusfára. — Az éjszaka állították a lányomnak. Ugye szép? — Ó, valóban szép — mondtam őszintén, mert tulajdonképpen akkor láttam igazi pompájában a virágba borult orgonabokrot, a mi májusfánkat. 'S i.
