Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-26 / 97. szám

WEST QtEcrr.i 1981. ÁPRILIS 26., VASÁRNAP sJüűms Kistermelőknek Natúrfehérje Az idén mintegy hárommil­lió sertést vár a kistermelők­től a húsipar és a baromfiipar is mindinkább az állandó szállítók körébe vonja be a háztáji állattartókat; tápsze­reket biztosít a kereskedelem. Az országban 5631 takarmány­boltban szolgálják ki az idén a kistermelőket, akik az év első három hónapjában az el­múlt év azonos időszakához képest mintegy 5—6 százalék­kal több szemestakarmányt vásároltak. A Gabonatröszt vállalatai olyan új takarmánykiegészítő­ket, dúsítókat hoztak, illetve hoznak forgalomba, amelyek­kel a kistermelők tovább ja­víthatják az eredményeiket. ' Országszerte megkezdték az úgynevezett gyógypremix áru­sítását. Ezt a nagyhatású anya­got a takarmányhoz vegyíthe­tik a baromfitartó kisterme­lők, a készítményben levő ha­tóanyag állategészségügyi vé­delmet is biztosít a fiatal ba­romfiállományinak. 1981-ben korlátozás nélkül juthatnak hozzá a háztáji gazdák a szó­ja- és á napraforgódarához, ezekkel a natúrfehérjékkel növelhetik a takarmányozás hatékonyságát a portákon. Árusítanak takarmánysókat is és takarmánymészhez szintén hozzájuthatnak az állattartók. f. ­■ :;r ,-’SV<ra A maguk portáján söpörvén Épül az új útszakasz Hogy milyen a gyár és kör­nyéke, vagy a bolthoz szoro­san hozzátartozó porta — sok mindent elárul az ott dolgo­zókról. Olyan tiszta udvar rendes ház alapon érdemes körbejárni a gyárak környé­két, választ keresni arra a kérdésre; mit tettek vagy mit tesznek környezetük védel­méért. A tettek azonban nem­csak forintokkal mérhetők — bár ahhoz, hogy a portánkon rend legyen, némi pénzre is szükség van —, az is elenged­hetetlen, hogy jó gazda mód­jára törődjünk környezetünk­kel. Ne a szél söprögessen a gyárudvaron, a bolt környé­kén, hanem mi magunk se le­gyünk restek előkapni a sep­rűt, a lapátot, s mondjuk ku­kákba, konténerekbe gyűjteni a papírt vagy éppen a fém-, faforgácsot. Intézkedési tervek sora szü­letett Pest megyében a gyá­rakban, üzemekben, közsé­gekben, városokban, melyek mind-mind a környezet védel­mét szolgálják. A terv önma­gában azonban kevés lenne — Erősödő TEXGRAF Földgömb és konfekció Gazdag termékskála Dunaharasztiból Első hallásra hihetetlennek tűnnek Semegi Pál elnök sza­vai: a dunaharaszti TEXGRAF Ipari Szövetkezetben a tava­lyinál 25 százalékkal több ter­méket gyártanak az idén. Meg­fontoltan terveztek, tovább korszerűsítették termékössze­tételüket és több importpótló árucikket készítenek. Olyan műszaki-technikai hátteret építettek-építehek ki, amely lehetővé teszi a termelés ilyen mértékű felfuttatását, a minő­ség javulását, s egyúttal a fi­zikai munka csökkentését is. Magasabbra a lécet Átszervezték egyebek között a teljes konfekció-üzemüket. A gyakorlatban ez ■ annyit je­lent; Dunavarsányból Dunaha- rasztiba telepítették a szabá­szatot, és egy új varrodát lé­tesítettek. Bővült és korszerű­södött a régi műhely is, a lá- nyok-asszonyok a korábbinál egészségesebb, kulturáltabb körülmények között dolgoz­hatnak. Megrendelésük van 180 ezer ruhácskára, kizárólag szocialista országoktól. Segít az egyre magasabbra emelt léc átugrásában az is, hogy mintegy 1,5 millió fo­rintért vásároltak 1980-ban speciális gyorsvarrógépeket — 30 darabot — és hamarosan beérkezik, egy négymunkahe­lyes gőzvasaló. Ezzel tovább csökken a nehéz fizikai mun­ka a konfekcióüzemben. Ismertek országszerte a Du- naharasztiban készülő föld­gömbök. E kelendő és hagyo- _ mányos fajták mellett azon­ban az igényekre felfigyelve, kikísérleteztek egy teljesen új, főként a kabinetrendszerű is­kolákban nélkülözhetetlen föld­gömböt. Ilyenek ugyanis mos- tanig csak importból kerültek a hazai boltokba. A szövetke­zet" negyedévenként 5 ezret gyárt belőlük. Az ehhez szük­séges új szerszámok beszerzé­se több mint 600 ezer forintba került. Nem lényegtelen azon­ban, hogy új technológiát is bevezettek a földgömbkészítés- nél: fröccsöntés helyett fúvós­sal állítják elő. Kétszer annyi nikecell Változatlanul pótolhatatlan építőanyag* a nikecell-lap — fröccsöntött műanyaghab —, ebből évente 60 ezer köbmé­tert tud gyártani a dunaha­raszti üzem. Miután az igény ennél jóval nagyobb, előrelé- oésre. fejlesztésre kerül sor. Már a második félévben két tömbösítő berendezést kapnak '^operációs partnerüktől — a Nitrokémiai Ipartelepektől —, majd 1982 januárjában újabb néggyel bővítik a gyártósort. Ezáltal, jövőre már megduplá­zódik a nikecelltermelés és teljes egészében elláthatják nemcsak a budapesti házgyá­rakat, hanem a lakosságot is. (Csak zárójelben jegyezzük meg: a TEXGRAF többletter­melésével hozzájárult a tőkés import csökkentéséhez.); A gépek ■ önmagukban azon­ban még nem. gyártóeszközök, telepítésükhöz, üzemelésükhöz is megfelelő feltételek szüksé­gesek. A szövetkezet területé­nek bővítését a nagyközségi tanács segítségével tudja meg­oldani. Oly módon, hogy Du­naharaszti központjában levő épületüket átadták egy gyer­mekkönyvtár létesítésére, cse­rébe pedig kaptak egy holdnyi területet. Hamarosan hozzá­kezdenek két zárt üzemcsar­nok és egy betonvázas, nyitott raktár építéséhez. Csomagolástechnika A szövetkezet gazdag pro­filösszetételét jól jelzi, hogy nyomda- és csomagolástechni­kai üzemet is létesítettek né­hány éve. Idén például 18 mil­lió forint értékű munkát vál­laltak. Értékelve az árrendszer- módosítás tényleges hatásait, igyekeztek áttérni gazdaságo­sabb termékekre. Így eltoló­dott az arány a csomagolás- technika irányába: túlsúlyba kerültek a zacskók, a tasakok, a dobozok. Utóbbiak közül említésre érdemes egy új ter­mék: a hazai gyógyszergyára­kat látják el injekciós- és nagyméretű gyógyszeres dobo­zokkal. S hogy terveiket si­kerrel megvalósíthassák: meg­rendeltek három darab nagy formátumú automata gyorssaj- tó-nyomdaqépet. Az elnöki irodából az ud­varra kitekintve két új épü­let is látható. Néhány napja vehettek birtokba egy korsze­rű. 180 személyes öltözőt-für- dőt; és már a belső, befejező munkálatoknál tartanak az új, háromszintes csarnokban. Ide költözik majd a konfekció­üzem és több más szolgáltató részleg. Jövőre újabb 20 százalékos termelésnövelést tervez a TEXGRAF vezetősége; szeret­nének több mint 60 millió fo­rint értékű terméket előállí­tani. Céljuk: jó minőségű, jól értékesíthető cikkeket gyárta­ni. S az eddigi mérlegük? Az °lső negyedévben elkészült több mint 15 ezer köbméter nikecell. 100 ezer gyósyszer- gyű’tődoboz és 45 ezer kislány- ruha. D. Gy. tettek bizonyítják, hogy ki-ki az önmagára kirótt feladatokat teljesíti is. Üzemrészek és a tisztaság A környezet védelméhez kapcsolódó intézkedések, s az ehhez való forintok előterem­tése még 1975-ben kezdődött meg a Csepel Autógyár sziget- szentmiklósi törzsgyárában. Akkor a levegő tisztaságának védelmét szolgáló ellenőrzés késztette a gyárat cselekvésre. A burkolat nélküli utakról felszálló por megkötése volt az elsődleges feladat, valamint szemétszállító konténerek vá­sárlása, járdaépítés, útfelújí­tás. Tavaly és az idén a kompresszorház mellől a ho­mok és részben töltésdombo­kat tüntették el, lényegében 12 ezer köbméter anyagot mozgattak meg. Elvitték az óvoda építése előtt levő 4 ezer köbméter szennyezett homokot is. Az utóbbi öt évben mint­egy 20 ezer négyzetméter te­rületet füvesítettek, 350 thuja fenyőt és 500 díszfát ültettek el a gyár területén. Komoly gondot okozott, hogy a külön­böző fémhulladékok, fémfor­gácsok szennyezték a gyár út­jait, tereit. Ugyanakkor a fémforgáccsal fedett területek olajosak is. Az elszállítás aka­dozik, olyannyira, hogy időn­ként a közlekedésben is fenn­akadást okoznak. Ezzel egyidejűleg építkeznek a törzsgyár területén, s a ki­vitelező vállalatok bizony nem mindig szállítják el a szeny- nyezett törmelékanyagot Megváltozott a helyzet már­cius 18-cal, amikor a Csepel Autógyár — igaz nem kis se­gítséggel . — végre megállapo­dást köthetett a Budapest, és Vidéke MÉH Nyersanyaghasz- ri'ókitó Vállalattál. A megálla­podás értelmében 8 ezer 390 négyzetméteres területet ad­tak telephely létesítésére, s a hulladékok jelentős részét a MÉH-nek értékesítésre átad­ják. Tereprendezés, takarítás A gazda gondosságát sem nélkülözik ma már Sziget- szentmiklóson, hiszen a vál­lalat területét az üzemrészek felosztották egymás között. Így saját környezetük tiszta­ságáért felelnek. A tavaszi nagytakarítás sem marad el, hiszen hagyomány már. hogy márciusban kom­munista szombaton a termelés mellett az itt dolgozók egy ré­sze rendet rak a gyárkapun belül. Ezzel a rendcsinálással az idén március 21-én sem maradtak adósak. Most május 1-e előtt rend­kívüli szemléket szentelnek a tisztaságnak. A vállalat mint­egy 6 és fél kilométer hossszú úthálózatát megtisztíttatják a Közterületfenntartó Vállalat­tal. Folytatják a gyár Sziget­halom felőli oldalán az óvoda és a KRESZ-park építésével összefüggő teljes tereprende­zést, a munkásszállókon nagy- takarítanak, az ott lakók sa­ját környezetüket védik. Hol a legnagyobb rend és tisztaság? Erre a kérdésre a vállalat hangos híradója ad választ időről időre. Népsze­rűsítvén a legrendezettebb, legtisztább gyárakat, gyáregy­ségeket. Rendet, tisztaságot teremte­nek a gyárak, üzemek is por­tán belül, portán kívül. Nem kevesebbért, mint hogy közös otthonuk legkisebb szögleté­ben is rend, tisztaság uralkod­jék. Söpörvén a maguk portá­ján, hogy a szomszédé mögött ne maradjanak el, ne szé­gyenkezzenek. V. E. A vízlépcső építése miatt útelterelési munkálatok kezdőd­tek Vísegrádon. A Pest megyei Üt- és Vasútépítő Vállalat dolgozói a hónap végéig 2—3 kilométeres útszakasszal készül­nek el. Tóth László felvétele Nyakára járni a vevőnek Az üzletért harcolni kell A PEMÜ és a Battenfeld GmbH ürügyén | A cég vezető munkatár- |sai — ha jól számoltam, I voltak vagy heten — egy i hosszú asztal mellett fog- I laltak helyet, s egymás lután tartották meg előadá- Isaikat, hogy ismertessék az | elegáns budapesti szállodá- ! ba meginvitált magyar 1 szakemberekkel gyártmá- ! nyaikat, eladásra felkínált | gépeiket. A vetített diaké- = pekkel illusztrált referátu- |mok végén — utolsó kép­iként — egy piros-fehér- fzöld zászló jelent meg a = vásznon, nyilván a vendég- ilátó ország iránti gesztus- | ként, bizonyítandó, meny- ! nyíre fontos a külföldi vál- ilalat számára a magyar 1 piac. Nem nagy ügy? Pedig a Battenfeld Maschi­nenfabriken GmbH — erről a cégről van szó ugyanis, amely egyébként NSZK-beli szék­hellyel, több leányvállalattal működik, összesen mintegy 3000 dolgozója van, s a mű- anyágfeldolgozó gépek gyártá­sában az élmezőnyhöz tarto­zik — eladási listáján nem foglalnak el előkelő helyet a magyar importőrök: az ex­portnak mindössze 1 százaléka kerül Magyarországra. Ez persze Battenfeldék ma­gánügye — számunkra az le­het érdekes, miért éri meg nekik? Ugyancsak figyelemre méltó az, hogyan törekszik a cég magyarországi kapcsola­tainak megerősítésére, bővíté­sére. Mivel a Battenfeld egyik legjelentősebb hazai partnere Korlátlan mennyiségben kiszolgálunk különböző minőségű transzportbetont, Szentendre és Vác térségében, a vevő saját fuvareszközére rakva, munkanapokon reggel 6-tól este 6-ig. Megrendelhető: Szentendre térségében a BVM szentendrei gyárában, Dózsa György út 20., telefon: 91-47, Vác térségében a BVM szentendrei gyárának váci telepén, Kisrét-dűlő út 1., telefon: Vác 12-796 Értékesítési osztályunk és szállítási részlegünk munkanapokon, 7 és 14 óra között kedves vevőink rendelkezésére áll. a Pest megyei Műanyagipari Vállalat, kézenfekvő volt a megoldás, hogy a már emlí­tett szimpozion után néhány nappal hármasban beszélges­sünk erről: Werner Fillmann, a cég ügyvezetője, Mariok Gyula, a PEMÜ műszaki igaz­gatója s az újságíró. Egy műanyag-feldolgozó gé­peket gyártó cég — ez a Bat­tenfeld —, s egy, a műanyag­feldolgozást főfoglalkozásként űző vállalat — ez a PEMÜ — számára persze nem sok együttműködési lehetőség kí­nálkozik: a gépek gyártója eladja termékeit aimak a vál­lalatnak, amely aztán ezekkel dolgozza fel alapanyagát. A folymat egyirányú, kooperá-' ció, visszaszállítás nehezen képzelhető el. A PEMÜ és a Battenfeld kapcsolata is hosz- szú ideig ^"gy nézett ki, az 1962-ben ' megvásárolt első fröccsöntő géptől — amely egyébként Mariok Gyula sze­rint még ma is megbízhatóan működik — egészen 1976-ig. Erőszakosan eladni A Battenfeld GmbH azon­ban már akkor is tisztában volt azzal, amit Werner Fill­mann most megerősített: tud­ják, hogy csak gépszállítások­kal, kizárólag eladásokkal nem tudnak tartósan megma­radni a magyar piacon, s ezért partnerként kínálkoznak kooperációra vagy más együtt­működésre. Mivel pedig a di­namikusan fejlődő, s a tőkés exportot kiemelt feladatként kezelő PEMÜ számára az volt elsőrendűen jelentős, mennyi­ben tudja gyarapítani kivite­lét, a Battenfeld cég közvetí­tői szerepre vállalkozott. Hogy miért, arról így beszélt a két partner: — Nyugat-Európában ma általános, hogy a műanyagfel­dolgozó piacon — de tulajdon­képpen minden más piacon is — a vevők vannak előnyös helyzetben — mondja Werner Fillmann. — Ha valaki gépet akar venni vagy le akar gyár­tatni valamilyen műanyag al­katrészt vagy bármi mást, biz­tos lehet benne, hogy a legkü­lönbözőbb cégek képviselői adják majd egymásnak a ki­lincset ajánlataikkal. Nyilván­való, hogy a PEMÜ ilyen helyzetben nehezen tud ver­senyezni ... ... igen, mert ha idejében tudunk is az üzletről, mire az utazáshoz és a tárgyalásokhoz szükséges formaságokat elin­tézzük, már régen aláírták a szerződést — mással — ma­gyarázza meg Mariok Gyula. — így aztán, mivel mi úgyis ott vagyunk a piacon, megpróbálunk segíteni, s ösz- szehozni a partnereket — mondja Werner Fillmann maid hozzáteszi: — Szerintem egyébként ez a probléma, vagyis hogy a magyar cégek­nek általában kevés a direkt kapcsolatuk a piaccal, káro­san befolyásolja versenyké- peségüket. Ma már minden rendelésért meg kell harcolni, nyakára kell járni a vevőnek — tehát erőszakos, agresszív eladási politikára van szük­ség. Ha ez hiányzik, nehéz a piacon maradni. Igényes partner A Battenfeld cég közremű­ködése eddig két jelentősebb üzletet hozott a PEMÜ-nek, összesén mintegy félmillió márka értékben, s most két újabb lehetőségről tárgyalnak: az egyik ugyancsak közvetítés — körülbelül 700 ezer már­káért kellene a PEMÜ-nek műanyag székeket szállítania egy NSZK-beli cégnek — a másik esetben viszont közvet­lenül a Battenfeld lenne a megrendelő: műanyagfeldolgo­zó gépeihez kíván szerszámot, egész pontosan extruder-tor- pedót venni a PEMÜ-től. Mint Werner Fillmann el­mondta, ezeken az üzleteken a cég általában nem akar keres­ni — de még mielőtt valaki azt hinné, hogy valamiféle ka­ritatív szándék vezérli őt és munkatársait, azt is hozzátet­te: — Mi a gépeink eladásán akarunk keresni, s ezek a közvetítések szolgálnak bizto­sítékul arra, hogy továbbra is eladhassuk gépeinket a ma­gyar piacon. Nincs alternatíva Ha az előbb elmarasztalóan esett szó a magyar vállalatok piaci jelenlétéről, mindenkép­pen érdemes helyt adni Fill­mann úr kedvező tapasztala­tának is: cége hosszabb ideje vásárol rendszeresen magyar szerszámgépeket, s az ezek el­adásával foglalkozó Techno- impex s ennek düsseldorfi képviselete már a Battenfeld stílusban kereskedik. Ha ked­vező lehetőséget látnak, azonr nal felhívják, meglátogatják a vevőjelöltet, naponta érdek­lődnek, döntöttek-e már az ajánlatukról, nyakukra jár­nak — egy szó mint száz, har­colnak a piacért. Nyilvánvaló, hogy részben ennek is kö­szönhető, hogy a Battenfeld- csoport gyáraiban ma már több mint 25 magyar szer­számgép dolgozik. | Az írás elején azt kér- Ideztük, vajon miért éri |meg Battenfeldéknek, hogy I időt. energiát, s nyilván § pénzt sem kímélve töreked- | jenek piaci helyzetük’ erő- fsítésére. A válasz valószí- = nűleg nem okoz meglepe- itést: azért, mert verseny- | ben akarna'- maradni. S ezt = nekünk is érdemes meg­szívlelni. Weyer Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom