Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-26 / 97. szám

Fokozzuk a küzdelmet Európa biztonságáért, az enyhülésért! Figyelmeztetések Ä tartós főiszime! akadályai Libanonban - A namíbiai vita A Reagan-kormányzat köze­ledik első száznapos hivatali ideje felé. Ez mindig jó alka­lom volt a nyugati sajtó kom­mentátorai számára, hogy ösz- szegezzék: milyen politikai irányvonal bontakozott ki ez idő alatt, s mire lehet számí­tani a jövőben. Ezúttal nem­csak a kommentátorok van­nak zavarban, hanem az Egye­sült Államok NATO szövetsé­geseinek vezető körei is. A ja­nuár 20-a, a beiktatás napja óta ugyanis változatlanul egy­másnak ellentmondó hivatalos megnyilatkozások egész sora hallatszik az óceán másik ol­daláról. A közelmúltban Haig kül­ügyminiszter és Weinberger hadügyminiszter járt több nyugat-európai fővárosban, s kijelentéseik — mint az Inter­national Herald Tribune írja — nem álltak „összhangban egymással”. A lap nyugat-eu­rópai kormánykörökre hivat­kozva azt állapítja meg: Wa­shingtonban nyilván zavar uralkodik a vezetésben, s a helyzet nemegyszer már em­lékeztetni kezd a carteri idők cikcakkos külpolitikájára, s azt sem lehet tudni, hogy pél­dául Haig — mint az Inter­national Herald Tribune fogal­maz — tényleges irányítója-e az Egyesült Államok diplomá­ciájának? Más kommentárok a több milliárd dolláros szaúdi fegy­verüzlet ügyében támadt ellentmondó megnyilatkozáso­kat állítják egymással szem­be. A Reagan-kormányzatnak az a bejelentése, hogy modern AWACS elektronikus felderí- tő-repülőgépeket szállít Szaúd- Arábiának, vihart kavart Iz­raelben, s ellentámadásba len­dültek az amerikai törvényho­zásban a: Tel-Aviv-i agresszív körök támogatói. A Reagan- kormányzat először azzal pró­bált kitérni a támadások elől, hogy azt állította: még a Car- ter-kormányzat állapodott meg titokban Szaúd-Arábiával e modern katonai gépek szállí­tásáról, s az új kormányzat kénytelen megtartani elődjé­nek kötelezettségvállalását”. Ezt azonban a volt Carter-kor- mányzat vezetői meghazudtol­ták. Erre olyan képet igyekez­tek festeni a republikánus kor­mányzat berkeiben, hogy csu­pán valamikor a távoli jövő­ben kerülhet sor az üzletre. Mint azonban kiderült, áz ügyletet már lényegében meg­kötötték ... Moszkvából is figyelmezte­tés hangzott el a Reagan-kor- mányzat címére. Konsztantyin Csernyenko, az SZKP Köz­ponti Bizottságának titkára fi­gyelmeztette Washingtont: nincs abban a helyzetben, hogy a fegyverzetcsökkentési tárgyalások folytatását általa diktált feltételektől tegye füg­gővé, s megkíséreljen beavat­kozni a szocialista közösség országainak belügyeibe. MI VAN A LIBANONI VÉ­RES ESEMÉNYEK HÁTTE­RÉBEN? ___________________ A l ibanoni hírekben vissza­visszatérő elem, hogy „sike­rült tűzszünetet elérni”, de ez nagyon törékenynek látszik. S valóban néhány óra, vagy né­hány nap múlva már újra dö­rögnek a fegyverek, hullanak a bombák, az újabb „törékeny tűzszünetig”. Libanonban ed­dig nem hivatalos adatok sze­rint mintegy negyvenezren haltak meg harci cselekmé­nyekben 1975 óta. A jelenlegi csaták három hete újultak ki, s a bejrúti sajtó a legsúlyosab­baknak nevezte azokat az 1975 —76-os polgárháború óta. A harcokat Zahle térségében a jobboldali keresztény milicis- ták robbantották ki, hogy Dél- Libanont teljesen ellenőrzésük alá vonhassák az őket támo­gató Izrael szándékainak is megfelelően. Zahle városa ugyanis stratégiailag rendkívül fontos, mert fő csomópont a Bejrut—Damaszkusz útvona­lon és az izraeli határig nyú­ló Bekaa-völpyben. Ebben a térségben több erő tartózko­dik: a palesztin felszabad!tási szervezetek fegyveresei, a jobboldali milicisták, akiket Tel Aviv támogat, a szíriai bé­kefenntartó csapatok és köz­vetlenül a libanoni—izraeli határtérségben ENSZ-egységek is. A harcokat a jobboldali fegyveresek kezdeményezték, s a Reuter angol hírügynökség ismerteti haditervüket, amely szerint Zahle elfoglalásával hídfőálláshoz próbáltak jutni, hogy az egész délről kiszorít­sák a palesztinokat és a szíriai békefenntartó erőket. Mint a Reuter leleplezi: a harcok ki­új ulásakor titokban találkozott Rafael Ritán izraeli vezérkari főnök és Besir Gemayel, i a jobboldali falangisták főpa­rancsnoka. Avigdor Ben-Gal altábornagy, az észak-izraeli erők parancsnoka pedig egy­általában nem titkolta a Tel Aviv-i terveket egy Izraelnek megfelelő kormányzat hata­lomra juttatására Libanonban. Kijelentette: Izraelnek segít­séget kell nyújtania ahhoz, hogy a libanoni keresztények (a jobboldal) teljes mértékben átvegyék az ellenőrzést az egész országban. Zahlénél azonban az izrae­liek által támogatott jobbol­dal súlyos katonai vereséget szenvedett. Ez arra késztette Washingtont, hogy figyelmez­tesse Tel Avivot, hogy milyen „veszélyes földcsuszamlás” kö­vetkezhet be a jobboldal ro­vására, ha sürgősen nem hagy­ják abba a sikertelen katonai akciót és esetleg ellencsapás következik. Ez a helyzet késztette ar­ra Begin izraeli miniszterelnö­köt, hogy tanácskozást folytas­son Haddad őrnaggyal, a dél­libanoni jobboldali falangista csapatok parancsnokával. Az izraeli miniszterelnök „na­gyobb óvatosságra” intette a Tel Aviv-i v támogatást élvező libanoni katonai parancsno­kot. Arra szólította fel, hogy legalább az ENSZ-erőkkel szemben ne lépjen fel táma- 'dólag. Arról viszont, hogy ne folytasson újabb harci akció­kat a palesztin erők és a szí­riai békefenntartó egységek el­len, jellemző módon nem volt szó ezen a megbeszélésen. Vagyis: továbbra is a tartós libanoni tűzszünetet akadá­lyozza az, hogy Izrael támoga­tást nyújt a libanoni jobbol­dali erőknek. MI AKADÁLYOZZA AZ ENSZ NAMÍBIÁI HATÁRO­ZATAINAK TELJESÍTÉSÉT? merte el a namíbiai nép egyetlen törvényes képviselő­jének, s megbélyegezte azt a kísérletet, amellyel Pretoria uralmának fenntartására báb­kormányt hozott létre a dél­nyugat-afrikai országban. A namíbiai kérdés nem elő­ször szerepelt a Biztonsági Ta­nács napirendjén. Most az af­rikai országok olyan javasla­tot készülnek előterjeszteni, amely nemzetközi bojkottot hirdetne Dél-Afrika ellen, _ Ánkus István Indokína Pozitív válasz Vietnam, Laosz és Kam­bodzsa képviselőinek Vientiá- néban tartott tanácskozásán be­jelentették, hogy a három in­dokínai ország elfogadta a Délkelet-ázsiai Országok Szö­vetsége (ASEAN) több tagor­szágának arra vonatkozó ja­vaslatát, hogy tartsanak regio­nális konzultációkat a térség problémáiról. Ezeken a meg­beszéléseken a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság fogja képviselni Indokína or­szágait. A tanácskozás résztvevői hangsúlyozták, hogy elfogad­hatatlannak tartják az ENSZ- nek azt az Egyesült Államok és Kína által kierőszakolt ha­tározatát, amely úgynevezett Kambodzsa-konferencia össze1 hívását irányozza elő. A gabonaemimrgá feloldásénak visszhangja Az elkésett Az amerikai mezőgazdasági minisztériumban pénteken délután kitörő örömmel fogad­ták a hírt, hogy Reagan elnök feloldotta a Szovjetunió ellen Carter által 1980. január 4-én elrendelt gabonaembargót. Washingtoni értesülések arra mutatnak, hogy Reagan az embargó feloldásával egy ki­csit elkésett. A Szovjetunió — amerikai mezőgazdasági szak­értők becslése szerint — idei szerződéseinek nagy részét már megkötötte, s legfeljebb hárommillió tonna gabonát fog még lekötni. Kérdés, hogy ezt a vásárlást az Egyesült Államokban eszközli-e majd. A Reagan elnök által is „hatástalannak” és az „ameri­kai farmerek vállaira tisztes­ségtelen teherként nehezedé­nek” minősített szovjetellenes gabonaembargó feloldását amerikai kormányzat;! Körök­ben igén ellentétes mádon-- íté­lik meg, és nyugati hírügynök­ségek szerint a döntés „meg­osztja” a kormányzatot. A The New York Times pénteki szerkesztőségi cikkében azt ír­ta, hogy a gabonaembargó feloldása „végzetes módon ve­szélyezteti az amerikai gazda­sági megtorló akciók jövőbeni szavahihetőségét”. Brüsszelben a Közös Piac bizottsága pénteken közle­ményben jelentette be, hogy az amerikai döntés után „fe­lülvizsgálja az új helyzetet és levonja a megfelelő következ­tetéseket”. Franciaország rég­óta tervezi, hogy gabonafeles­legének egy részét — 600 ezer tonnát — eladja a Szovjet­uniónak, de eddig ezt nem tudta megtenni, mert az Egye­sült Államok leglojálisabb európai hívei — főként Nagy Britannia — ezt a Közös Pia­con belül megaKadályozták. Az amerikai döntésre hivat­kozva szombaton az ausztrál kormány is közölte, hogy fel­oldja a Szovjetunióval szem­ben általa is elrendelt gabo­naszállítási tilalmat. Ottawá­ban Pierre Trudeau kanadai kormányfő gyakorlatiasan kö­zelítette meg a döntést, mondván, hogy a tilalom fel­oldása nem gyakorol hatást a gabona világpiaci áraira. Ka­nada volt ugyanis az egyik or­szág, ahol a Szovjetunió vásá rolta a gabonát Carter elnök 1980. januári embargója után. Az ainerikai szenátusban a nagy gabonatermelő szövetsé­gi államok képviselői igen elégedettek a döntéssel. Nyugati források rámutat­nak, hogy a gabonaembargó feloldása önmagában csak a szovjet—amerikai kereskede­lem egy részét szabadítja fel. Az Egyesült Államok tovább­ra is tiltja olyan „stratégiai cikkek” eladását " a Szovjet­uniónak, mint például az olaj­kitermelő berendezések és számítógépek. Afganisztán ünnepén Az Afganisztáni Demokra­tikus Köztársaság nemzeti ün­nepe, az 1978. áprilisi forrada­lom győzelmének ,3. évfordu­lója alkalmából Babrak Kar­mait, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának főtitkárát, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság forradalmi bi­zottságának elnökét és mi­niszterelnököt táviratban üd­vözölte Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságár nak első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke. Shah Mohammad Dost külügyminiszternek Púja Frigyes külügyminiszter kül­dött üdvözlő táviratot. Az Afganisztáni Demokra­tikus Köztársaság nemzeti ün­nepe alkalmából az Országos Béketanács, a Magyar Szoli­daritási Bizottság, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsa, ’valamint a Magyar Vöröskereszt ugyan­csak táviratban üdvözölte af­gán testvérszervezetét. ment és ebben az objektív ne­hézségeken, az elmaradottsá­gon túl a leglényegesebb _ té­nyező a forradalom külső el­lenségeinek bomlasztó tevé­kenysége volt. Az Egyesült Államoktól, Kí­nától kezdve Pakisztánig, Egyiptomig — gyakran _ telje­sen eltérő okokból indíttatva — egy sor ország fogott össze az afgán forradalom megbuk­tatására. A helyzet katasztro­fálissá vált, amikor Hafizullah Amin erőszakkal átvette a hatalmat és az ellenséget a párt sorain belül vélte meg­találni. Az Afganisztáni Népi De­mokratikus Párt egészséges erői Babrak Karmai vezetésével azonban felül tudtak kereked­ni a nehézségeken. Megfosz­tották hatalmától Amint és a határokon kívülről fenyegető ellenforradalmi veszély elhárí­tására a Szovjetunió segítségét kérték.. 1979. december 27-én Afganisztánban — az ottani szóhasználatot idézve — el­kezdődhetett a forradalom má­sodik szakasza. Az a szakasz, amelyben visszatérhettek az eredeti demokratikus célkitű­zések megvalósításához, hogy végre beteliesülhessenek. a három év előtti április vágyai és reményei. 1^ abulban és szerte az or- szágban, a hazánknál hét- szerte nagyobb Afganisztánban történelmi eseményre emlé­keznek: három évvel ezelőtt, 1978. április 27-én győzött a forradalom. Hosszú évekig tartott a küz­delem és nem kis áldozatba került a győzelem. Közben volt egy időszak (a köztársaság kikiáltása), amikor felsejlett a változások reménye, de azután a kiábrándulás, az Afganisztá­ni Népi Demokratikus Párt üldöztetése csak még nagyobb lett. A harcot nemegyszer a belső megosztottság nehezítet­te. Ez utóbbi, sajnos, még az áprilisi forradalom győzelme után is tovább élt. Az első hó­napok intézkedései azonban egyértelműen tanúsították: Af­ganisztánban nemzeti demok­ratikus, antiimperialista for­radalom győzött. Meghirdették a híres 30 pontos programot. A lényege: földreform, társa­dalmi egyenlőség, demokrácia, ingyenes tanulás, ingyenes egészségügyi ellátás — nem­zetközi téren pedig pozitív és aktív semlegesség, a barátság erősítése a Szovjetunióval és valamennyi más szomszédos országgal.'A későbbiekben dek­rétumok sora határozta meg a konkrét tennivalókat. A végre­hajtás azonban gyakran lassan Namíbia 825 ezer négyzetki­lométer nagyságú, egymillió lakosú terület Afrika dél-nyu­gati partvidékén. A százezer fehértelepes birtokában van a földterület kétharmada. A te­rület kilencszázezer fekete bő­rű lakosa teljesen jogfosztott, hiszen itt egyelőre még a Dél- Afrikai Köztársaság fajgyűlö­lő törvényei érvényesülnek. A századforduló után német gyarmat volt Namíbia, májd a Népszövetség mandátumos te­rületként az akkori Dél-afri­kai Unióra bízta igazgatását. A terület sorsát meghatároz­ta, hogy rendkívül gazdag gyé­mántban, urániumban, rézben, tungsztenben és vanádiumban, s ezeket a természeti kincse­ket a dél-afrikai cégekkel tár­sult multinacionális vállalatok aknázzák ki. Annak ellenére, hogy 1966- ban az ENSZ érvényes hatá­rozattal megszüntette Namíbia felett a dél-afrikai uralmat, a pretoriai rendszer folytatta Namíbia megszállását és köz- igazgatását. Egyszerűen nem vette tudomásul azokat a ha­tározatokat, amelyek válasz­tások megtartását írták elő ezen a területen. Sőt amikor fegyveres szabadságharc rob­bant ki a SWAPO (Délnyu­gat-afrikai Felszabadítási Front) vezetésével, dél-afrikai csapatokat vetett be a namí­biai nép függetlenségi küzdel­mének leverésére. A szabad­ságharcosok a terror ellenére az ország mind nagyobb részét ellenőrizték, s e helyzet alap­ján az ENSZ a SWAPO-t is-‘ Szovjet szakértők az amerikai politikáról Aíölbomlt értékrend Az Egyesült Államok jelen­legi vezetésének politikáját elemezte az ismert szovjet külpolitikai televíziós prog­ram, a Kilences stúdió szom­bati adásában két vezető szov­jet külpolitikai szakértő: Va- íentyin Falin, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osz­tálya vezetőjének első helyet­tese, valamint Georgij Arba­tov, a Szovjet Tudományos Akadémia amerikai kérdések­kel foglalkozó tudományos ku­tatóintézetének vezetője. Falin a többi között megál­lapította: a Szovjetuniónak az SZKP XXVI. kongresszusán előterjesztett békejavaslatai világszerte nagy érdeklődést keltettek és rokonszenvre ta­láltak, de ennek washingtoni reakciója teljesen negatív volt. Az Egyesült Államok nyilvánvalóan kitér a konkrét válasz elől. Georgij Arbatov kijelentet­te: Washington jelenlegi kül­politikai célkitűzéseihez alap- feltételnek tartja a nemzetközi feszültséget. „Ma különösen veszélyes jelenségnek vagyunk tanúi: azzal próbálkoznak, hogy az emberekből kiirtsák a nukleáris háború iránti félel­met” mondotta Arbatov. Emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok kapcsolatainak alapel­veiről aláírt dokumentum le­szögezi: a nukleáris korszak­ban a békés egymás mellett élésnek nincs reális 'alternatí­vája. „Úgy tűnhet, hogy az Egye­sült Államokban t ma olyan emberek kerültek a kormány­rúdhoz, akik újra fel akarják fedezni a világot saját maguk és mások számára, saját tör­vényeiket akarják rákénysze­ríteni a világra. Erre azonban még az olyan nagyhatalom sem képes, mint az Egyesült Államok. Erre senki sem ké­pes” — mondotta a szovjet külpolitikai szakértő. Előkészületek a LEMP kongresszusára Pártaktívák tanácskozásai Lengyelországban folytatód­tak a pártbizottsági ülések és pártaktívák, amelyek előkészí­tik a KB 10. plénumát és a IX., rendkívüli kongresszust. A zaglebiei „Polkowice” rézbánya pártaktívájával, Jer­zy Waszczuk, a politikai bi­zottság póttagja, a KB titkára találkozott. Vitába szállt az olyan hangokkal, amelyek az aktívaértekezleten „kétségbe vonták a KOR, a KPN és más szocialistaellenes erők tevé­kenységének társadalmi ve­szélyességét”. A szczecini „War§ki” hajó­gyár üzemi pártbizottságának plenáris ülésén részt vett Ka- zimierz Barcikowski, a poli­tikai bizottság tagja, a köz­ponti bizottság titkára. A kü­lönféle struktúrákról szólva elmondta, hogy azoknak „van létjogosultságuk”, de csak ak­kor, ha a part keretein belül működnek. Ha ugyanis ilyen struktúrák e kereteken kívül jönnek létre, akkor azok a párt széteséséhez vezethetnek. Barcikowski egyébként az CSAK RÖVIDEN... HAVANNÁBAN befejezte tizedik ülésszakát a magyar— kubai gazdasági és műszaki­tudományos együttműködési kormányközi bizottság. Az ülésszak munkájáról szóló ok­mányokat Marjai József mi­niszterelnök-helyettes, a ma­gyar küldöttség vezetője és Jósé Ramón Fernandez Álva- rez miniszterelnök-helyettes, a kubai küldöttség vezetője ír­ta alá. EGY ÁLARCOS FEGYVE­RES pénteken este pisztollyal lábon lőtte Filippo Castaldit, a Nápoly melletti Casandrino kommunista pártbizottságának titkárát, városi tanácsnokot. A VIRGINIAI Norfolkban vízre bocsátották a San Fran­cisco nevű új amerikai atom­tengeralattjárót Az ünnepsé­gen Caspar Weinberger had­ügyminiszter kertelés nélkül kijelentette, hogy Washington nem elégszik meg a fennálló haditengerészeti egyensúllyal. SZKP KB Mihail Szuszlov vezette küldöttségének látoga­tásával kapcsolatban hangsú­lyozta, hogy „aki a lengyel- szovjet kapcsolatokat veszé­lyezteti, az a lengyel államér­dekre tör”. A Trybuna Ludu, a LEMP központi lapja, szombati szá­mában azt írja, hogy a láto­gatásról kiadott közlemény tanúsága szerint a varsói megbeszélés — csakúgy, mint Leonyid Brezsnyev beszéde a Csehszlovákia Kommunista Pártja XVI. kongresszusán — hozzájárult a lengyel ügyek körül kialakult világméretű pszichózis lecsillapításához”. „Annak a pszichózisnak a le- csendesítéséhez, amelyből nem hiányoznak a szocialista álla­mok egységének aláásására tett kísérletek.” A kommentár három pon­tot emel ki a csütörtöki talál­kozóról kiadott közleményből. Az első: annak hangsúlyozása, milyen nagy jelentőségű a szo­cialista vívmányokat fenyege­tő veszélyek elhárítása szem­pontjából a lengyel nép min­den hazafias erőjének össze­fogása. A második: az SZKP szolidáris a LEMP-nek azok­kal az erőfeszítéseivel, ame­lyeket a társadalmi-gazdasági stabilizáció, a párt megerősíté­se érdekében tesz a marxiz­mus—leninizmus eszméi alap­ján. Végül a harmadik: a köz­lemény hangsúlyozza a len­gyel—szovjet szerződés alá­írásának 36. évfordulója je­lentőségét. Szadat a HA TOt Anvar Szadat egyiptomi el­nök az Október című hetilap­nak adott nyilatkozatában ki­jelentette: Kairó és Washing­ton között titkos levélváltás nvomán megállapodás jött létre arról, hogy az Egyesült Államok katonai támaszpon­tokat épít az egyiptomi fegy­veres erők számára. — E tá­maszpontokat — mondotta Szadat — Washington is igénybe vehetné. Az egyiptomi elnök azt is kijelentette, hogy „nem ha­bozna csatlakozni a NATO- hoz, mert a NATO-államokat és az arab országokat .egy­aránt szovjet veszély fenye­geti”. A UPI amerikai hírügy­nökség hozzáfűzi: a nyilatko­zatából nem derült ki, hogy Szadat ezt komolyan gondol- ta-e vagy pedig kijelentését csupán mondanivalójának hangsúlyozására szánta. y

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom