Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-23 / 94. szám
'é/?r V Kfknav 1981. ÁPRILIS 23., CSÜTÖRTÖK NEM CSÖKKEN A KERET A kulturális ágazat forintjai Az ellentmondások tudomásulvétele, a feszültségek okainak vizsgálata a fejlődést segíti. íme egy tisztességgel végzett elemzés megállapítása: a feszültségek nem csökkentek jelentősen a kulturális ágazatban az elmúlt ötévi erőfeszítések ellenére sem. Ha nem mondjuk ki ezt, akkor is érezzük a mindennapokban. Az idézett mondat Pest megyei vizsgálatok alapján fogalmazódott meg, bár igaz az országos állapotokra is. Legfeljebb szűkebb hazánkban az egyes részterületek viszonya sajátosan motiválja a helyzetet. Égető gondok A megyei tanács művelődés- ügyi osztályának gazdasági csoportja által készített összegzés, s az idén indult középtávú terv koncepciójának megfogalmazása tartalmaz néhány olyan adatot, amelyet az oktatás, a közművelődés és a kulturális életünk más területén dolgozó szakemberek közül is kevesen ismernek. Pedig a számok befolyásolhatják véleményük alakulását. Egy részadat: tavaly a kulturális ágazat intézményeinek fenntartási, illetve, működési kiadásai meghaladták az 1 milliárd 624 millió forintot. Ez az összeg a Pest megyei Tanács múlt évi kiadásainak 41,1 százalékát tette ki. Jogosan említi hát az idézett megállapítás a jelentős erőfeszítéseket. Ennél is tqbbet mond azonban, hogy a fenti összeg mellett körülbelül 2 milliárd forint volt az ágazat beruházási költsége. De a forintokat úgy felszívta a szükség, a gyakran égető gondok megoldása, mint szikes föld a májusi záport. S való igaz: lényegében nem csökkentek a feszültségek. Pedig az elmúlt öt ,év alatt 9 ezer 988 hellyel emelkedett az óvodák befogadóképessége, csakhogy az apróságok létszáma 45 ezerről 60 ezerre növekedett. Nem sokkal jobb az eredmény az általános iskolai oktatásban. A tervet alaposan túlteljesítve 826 tanterem épült, de elavultság vagy életveszély miatt 302 helyiséget le kellett bontani, s ráadásul még. tetemesen gyarapodott a tanulók serege. így a tanterem-ellátottság a valóságban csak 4 százalékkal javult és ezzel is összefügg, hogy az országban nálunk járhat legkevesebb diák tanulószobai foglalkozásra. Kétségtelen, hogy a társadalom alapellátásának egyik sarkalatos pontja az oktatási intézményhálózat színvonala. Ezzel indokolható, hogy a kulturális ágazat kiadásainak majdnem 85 százalékát az iskolákra fordították. Az elosztás aránya kényszerhelyzetből ered. Mert a számszerű fejlődés vitathatatlan. Az elmúlt középtávú tervidőszakban sikerült elérni, hogy a megye valamennyi településén működik már könyvtár. Üj művelődési házat avattak például Ecseren, Pándon, Nagykovácsiban és Tápiógyörgyén, s lényegében az elmúlt időszak költségvetését terhelte nagyobbrészt a közelmúltban átadott gödöllői és a május elsején megnyíló pomázi művelődési ház. Ugyanakkor néhány további, nagy művelődési ház építése is folyamatban van. — Mit ígér a VI. ötéves terv előirányzata? — Ismét kiemelt hangsúllyal foglalkozunk az óvodai és az iskolai területtel, mert itt a legnagyobbak a feszültségek — válaszolt Szerémi Zoltán, a művelődésügyi osztály gazdasági csoportvezetője. — A megyében 1986-ig 6 ezer hellyel bővül az óvodai hálózat, így — figyelembe véve a demográfiai hullám csökkenő tendenciáját — csaknem optimálissá válik az ellátottság. További 700 iskolai tanterem építését tervezzük, ez azonban még most sem hoz majd alapvető változást, mert a diákok száma 14 ezerrel fog növekedni — ezek a gyerekek most óvodáskorúak. — A demográfiai hullám a közeljövőben eléri a középfokú iskolákat, s félő, hogy ez súlyos gondokat okoz. Ismét az oktatás — Továbbtanulásban jó eredményt értünk el: a fiatalok 94—96 százaléka — ez évente változik — nem hagyja abba az iskolát. Szeretnénk, ha megmaradna ez az arány. Éppen ezért 36 középiskolai és 22 szakmunkásképző intézeti tantermet kell felépíteni. De így is a tanulóknak mintegy fele kénytelen lesz Budapestre, vagy más megyébe járni. — Mi várható a közművelődési hálózatban? — Egyetlen nagy beruházást tervezünk: Cegléden felépül az új könyvtár. A már megkezdett építkezések azonban kivétel nélkül befejeződnek: Budakeszin, Dánszent- miklóson és Százhalombattán birtokba vehetik az új művelődési házat. Ugyancsak elkészül majd — jelentős ráfordítással — a ceglédi művelődési központ színházterme. Az elképzelések között szerepel, hogy megkezdjük Dabason egy komplex intézmény létrehozását, de valószínű, hogy a tervidőszakban csak az iskolai részt tudjuk felépíteni. — Gödöllőn és Érden méltatlan körülmények között működik a könyvtár. — A váci példát kell említenem. Hasonló megoldás kínálkozik: korábban más célra használt és megüresedett vagy szabaddá tehető épületek átalakításával lehet segíteni. — Növekszik vagy csökken a kulturális ágazat költségvetése a VI. ötéves tervben? — Nagyjából változatlan marad. Fejlesztésre elsősorban az oktatási terület számíthat, máshol egyetlen lehetőségünk, tartsuk a jelenlegi színvonalat. Helyi összefogással Akadnak községek, ahol a jelenlegi helyzetbe nem lehet belenyugodni, ahol tenni kellene a párt- és állami vezetőknek, a népművelőknek. A kis települések részére a járási hivatalokban képezhető felújítási alap olyan csekély, hogy abból csak egy-két helyen lehet segíteni, akkor is, ha már 50, vagy 100 ezer forinttal megszüntethetnék az alapvető hiányokat. Hatalmas szerepet játszhat a közművelődési intézmények életében a lakosság társadalmi munkája és a közös fenntartásban részt vevő üzemek — nemcsak pénzben — gyakorlatban adott segítsége. Kriszt György SZOVJET KULTÚRA Gyermekrajzok Szerdán tartották meg a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában az „Orion-expedíció- val a föld körül” című gyer- mekrajzpályázat díjkiosztó ünnepségét. A Jurij Gagarin űrrepülésének 20. évfordulója alkalmából meghirdetett országos pályázatra több mint 12 ezer alkotás érkezett. Az úttörő kategória első díját — a kéthetes szovjetunióbeli nyári táborozást — Leitner Barna 6. osztályos kaposvári ' kisdiáknak ítélték; az ezüstérmet Rumi Ferenc 8. osztályos gyöngyösi, a bronzérmet pedig Nyirati Zsolt ugyancsak 8.-os egri pajtás kapta. A tavaly ősszel meghirdetett pályázatra beérkezett művek közül a legsikeresebbnek ítélt hatszáz rajzot kiállításon mutatják be a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A gyermekek képzelőerejét, fantáziáját megmozgató témában rajzaikkal arról vallanak a kispajtásak: milyennek látják az ember űrutazását, milyennek képzelik el saját űrutazásukat a világűrben, s miként látják a jövőt, az életet az űrhajózás elterjedésével. A kiállítást egy hónapig tekinthetik meg az érdeklődők. Találkozó Szentendrén Az év végi vizsgákra és a művészeti főiskolák szentendrei találkozójára készül az Állami Artistaképző Intézet 86 növendéke. Zsonglőrök a golyón. SZÍNHÁZI kapcsolatok Kölcsönös látogatások Több szocialista ország színházművészeti szövetségével kötött öt évre szóló együttműködési megállapodást a Magyar Színházművészeti Szövetség. A szerződésekben, többek között, a művészeti ág új eredményeinek kölcsönös RÄD1ÖNAPLÖ. Nincs olyan korosztály, melynek tagjait valamiképpen ne érintené az általános iskolai oktatás pedagógusok és szülők által oly sokat vitatott helyzete. A Rádiónapló legutóbbi vendége dr. Pozsgai Imre kulturális miniszter volt, akit Bölcs István és Horváth Ida szerkesztők, műsorvezetők éppen ennek az iskolatípusnak jelenéről és jövőjéről faggattak. Ha visszaemlékszünk a magunk húsz-harminc esztendővel — a régebbiekről nem is szólva — ezelőtti kisiskolás éveire és összevetjük gyerme- keink-unokáink óvodai nagycsoportjában tartott foglalkozásokéval az akkor tanult anyagot, elámulhatunk. Amikor a minap az óvodában rendezett nyílt napon — annak idején bemutató tanításnak nevezték — a matematikafoglalkozáson egyenlőségről, különbözőségről, arányokról hallottunk tőlük (s milyen könnyen dolgoztak a halmazokkal), már csak aggódni tudtunk, mi lesz velünk (!) szeptembertől, amikor gyermekeink iskolába mennek? Az ilyen aggályokból fakadó kérdéseiket tették fel gyakorló szülők telefonon a miniszternek. Valamennyi kérdés szinte kivétel nélkül arra vonatkoRÁDIÓFIGYELŐ zott: jó-e ez a ma már nem reformnak számító tanterv, elsajátítható-e a tananyag, okosabbak a mai gyerekek, mint „őseik” voltak? A kérdések zöme a matematika- oktatásra, az új tanterv neuralgikus pontjára vonatkozott. A miniszter válaszai nemcsak a feltett kérdésekre szorítkoztak, hanem betekintést nyújtottak az alapfokú oktatás hazai rendszerének jövőjébe is, melynek lényege: tovább a megkezdett úton, csak jobban, magasabb színvonalon. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a pedagóguspálya egykoron oly magas társadalmi presztízse ismét visszaálljon. Mert abban valószínűleg tökéletesen igaza van az ágazat első számú vezetőjének, hogy ma is vannak kiválóan képzett, elhivatott, gyermekszerető, hivatástudattal telített tanítók, tanárok, ők vannak többen e pályán, csak a múltbélinél sokkal kisebb köz- megbecsülést élveznek. Amint a pedagóguspálya (s nyugodtan ideérthetjük már a bölcsődék gondozónőit is, noha ágazatilag az egészségügy irányítása alá tartoznak) társadalmi elismertsége, megbecsülése nő, ha tanítóknak, tanároknak nem azok jelentkeznek, akiket más egyetemre nem vettek fel, akkor nagyobb rangja lesz a tanítók, általános iskolai tanárok nevelő-oktató munkájának. reggeli párbeszéd. Kálmayer Ferenc építésszel készítettek interjút annak kapcsán, hogy az Építőművészek Szövetségében vitát rendeztek arról az új tizenhat tantermes iskolatervről, melynek közös helyiségeit nem iskolai célokra is hasznosítani lehet. A kérdés időszerűségét az adja, hogy oktatáspolitikánk jelenlegi legsúlyosabb és a legsürgősebben megoldásra váró gondja az égető tanterem- hiány megszüntetése. Tizenhat elkészült már ebből a — gyerekeik Lego játékának szisztémájára emlékeztető — típustervből, melynek lényege, hogy az elemek kívánság és szükség szerinti átrendezésével lehet kisebbíteni-nagyobbítani a tereket, s megteremteni a lehetőséget a több célú fel- használásra. Például a lakótelepek kulturális és könyvtárigényeinek kielégítésére. B. H. megismerését szolgáló látogatások, tapasztalatcserék, közös szakmai tanácskozások, rendezvények szervezése szerepel. Miként Szűcs Miklós, a Színházművészeti Szövetség ügyvezető titkára elmondotta, a szocialista országok színházi szakembereivel kialakított eredményes kapcsolatok további elmélyítéséhez különösen kedvező lehetőséget adnak a Magyarországra, illetve a külföldi partnerek színházi központjaiba szervezett tanulmányutak. A korábbinál több küldöttség kölcsönös látogatására kerülhet sor a következő években. A hazánkba érkező művészek továbbra is elsősorban a budapesti művészeti hetek bemutatóprogramja idején tanulmányozzák színházaink alkotó tevékenységét, illetve egy-egy vidéki társulat műhelymunkájának alaposabb megismerésére is lehetőséget ad majd a szövetség. Folytatják azt az elmúlt esztendőkben kialakult gyakorlatot, amely szerint a nyári szabadtéri játékokra is meghívják a partnerszervezetek képviselőit, hiszen Gyulán, Pécsett, Szegeden, Szentendrén, vagy a fővárosban egyaránt számos figyelemre méltó előadást tekinthetnek meg ilyenkor a vendégek. A mai magyar dráma új alkotásainak megismertetésében is részt vállal a szövetség. A látogatások alkalmával tájékoztatást adnak a legfrissebb hazai darabokról, rendszeresen eljuttatják a partnerszervezetekhez a különböző információs kiadványokat, s a külföldi bemutatásra kiválasztott művek színpadra állításához is szakmai segítséget nyújtanak. HETI FILMJEGYZET Piedone Egyiptomban Bud Spencer (Piedone) és Enzo Canaiavale (Caputo) a Piedone Egyiptomban egyik jelenetében Legutóbb Afrikában találkoztunk vele, ahol is helyrerakta (helyrepofozta) a gaz gyémántcsempészeket és népes segédcsapataikat, mintegy szórakozásból, unaloműzésből, s ezenközben még a haja sem kócolódott össze, bele se izzadt az ingébe (pedig Dél-Af- rikában elég meleg van, pláne verekedés közben), egyetlen folt sem esett a nadrágján, és miközben többszörösen és módszeresen hülyére verte gyémántcsempészkéimet, azoknak sem kócolódott ösz- sza a hajuk, az ő ingük is tiszta maradt, a hatalmas "erejű Ökölcsapásoktól és mázsás pofonoktól még egy kis horzsolás sem keletkezett az arcukon, nem tört be az orruk, nem repedt föl a szájuk széle, nem dagadt be a szemük. Most pedig ' Egyiptomban csinál rendet a derék nápolyi felügyelő, a hegedűtök méretű cipőket viselő, s emiatt Piedonénak, Nagylábúnak becézett Rizzo, valamint hű, ámde kissé ügyefogyott társa, Caputo őrmester. No és az Afrikából potyautasként Nápolyba érkezett zulu fiúcska, Bodo, akiben több ravaszság lakozik, mint hat gyémántcsempészben és kilenc nápolyi rendőrfelügyelőben együttvéve. Egyiptomban többrétű feladatot kell Piedonénak és társainak, megoldaniuk. Egy: meg kell találni az elrabolt bogaras bogarászprofesszort. Kettő: meg kell találni az elrabolt csinos, ifjú olajmilliomos leánykát. Három: fentiekből kifolyólag hülyére kell verni a) egy népes beduintábort; b) egy szakasznyi, festői hacukába öltözött szolgát, őrt, gengsztert; c) egy Svédnek becézett főgengsztert (nem neki veszett nyoma Budapesten), aki mellesleg el- nyűhetetien, mert Piedone minimum harmincnégyszer keni fel a falra, dolgozza bele a padlóba, törli fel vele a lépcsőházat, dobja ki széles ívben ajtón, ablakon, szekrényen, rácson, mellvéden, satöbbi; d) egy gonosz vigyorú és fülsértő röhögésű törpét, aki szintén elnyűhetetlen, mert miközben Piedone csak úgy puszta kézzel több ízben palacsintává püföli, törpénk mindahányszor feltámad, s persze neki sem — mint ahogy senki másnak sem — kócoló- dik össze a szép afro-look frizurája, nem szakad él a ruhája, nem esik folt a nadrágján (mely természetesen össze sem gyúródik). Mindezekből látható, hogy a Steno rendezte filmben az ősz mester a sokadik Piedone- sztoriban is a bevált fogásokat alkalmazza: egy hatalmas hústorony szabályos időközökben szétveri a berendezést és a bent tartózkodókat, s amikor a film eléri a szokásos terjedelmet, még egy utolsó nagy verekedés véget vet a dolognak. A sztori épkézláb volta, a figurák vagy a szituációk hitelessége teljesen mellékes; Stenót kielégíti a kifogástalanul megoldott, pontosan megkoreografált és igen jó kaszlcadőrökkel eljátszatott verekedések sora, megelégszik a jó tempóval, a látványos tájakkal (ezúttal természetesen Egyiptom szépségeit látjuk), a jópofa bemondásokkal és a többi, biztos hatást garantáló eszközzel. Ami persze nem baj: az ilyenfajta szórakoztató filmekben épp ezeket a jó mesteremberi kézzel megcsinált dqlgokat kell becsülni. Aki pedig aggódna, mi lesz Piedonéval, megnyugtathatjuk: a világ számos országában nem járt, nem verekedett még a derék felügyelő, tehát még sok folytatás várható ... Dollárpapa Ha egyszer egy filmet jól megcsináltak, szereplői jól játszották ed szerepeiket, s ráadásul még nevetni is lehet rajta, akkor ez a film bátran nézhet az időnkénti felújítások elé. A Dollárpapa, Gertler Viktor 1956-ban rendezett filmje ilyen. A Gábor Andor 1917- ben megjelent regényéből készült komédia nemcsak a hajdani urambátyámos világot figurázza ki, hanem ma már olyan felhangokat is kihallunk belőle, amelyek az „idegenbe szakadt hazánkfia”-mániát gú- nyolják-csípkedik. A milliomosnak hitt, ámde hóttsze- gény amerikai nagybácsi, Hoffmann tata, akár ma is beállíthatna az örökségre spekuláló rokonokhoz, s története kis módosításokkal akár ma is lejátszódhatna. Ám a filmet elsősorban mégis a színészi játék élteti. Darvas Iván elragadóan svi- hák Szekeres Jenője nemcsak a régi úri világ egy jellegzetes figurája; kicsit minden korok szélhámos, ámde remek svádájú életművészét benne láthatjuk ebben az alakításban. Remek a Hoffmann bácsit játszó Rajz János, vagy a korrupt főispán szerepében Uray Tivadar. Jól szórakozunk, de közben elszorul a szívünk, annyian nincsenek már az élők sorában a film szereplői közül. A pénz bűvöletében A Jakim Jaklmov bolgár rendező készítette film egy már-már a hülyeségig becsületes kisvárosi fényképészről, Lukéról szól, aki valamikor a múlt század vége felé élt. Kevesen ismerik harcos múltját; Luka hajdanán a törökök elleni egyik szabadcsapatban harcolt. Amikor régi bajtársa felkeresi, és egy bőröndre való pénzt bíz rá, Luka becsülete lesz a pénz legjobb őre. De aztán a barát elesik, a pénz ottmarad, s kísértésbe hozza a becsületes fotográfust, ö ugyan nem nyúl hozzá, de életrevaló felesége igen. Egyszeriben vége a nyomorgóinak. — de a becstelenséget Luka nem tudja elviselni, s a roskadásig terített asztal mellett, a beköszöntő jólét első óráiban, belehal a szégyenbe. A film, témája után, akár kitűnő is lehetne, hiszen Luka becsületessége és a világ becstelensége elég alap egy kiadós konfliktushoz. Am Ja- kimovtól nem telik több, mint a történet felmondása, ami viszont egy idő után tökéletesen érdektelenné válik és csöndes unalomba fullasztja a filmet. Takács István
