Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-22 / 93. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIII. ÉVFOLYAM, 93. SZÁM 1981. ÁPRILIS 22., SZERDA Játékok — milliókból Az idén már elkészül a gyár A hulladék energiává alakul Jegyzet Piros tojás - vagy piros százas? • Ezen a héten alighanem jókora forgalmat bonyolíta­nak majd a tanárok, akik­re a takarékbélyegek érté­kesítése bízatott. Mennek majd a srácok a tömött pénztárcákkal, s könnyedén váltanak bélyegre akkora összegeket az elsősök is, amekkora egy felnőtt heti, két heti fizetése. S ez még tulajdonképpen a jobbik eset — mármint ha taka­rékbélyegre költik a locso­lással keresett pénzt. Másra is költhetik. Könnyen jött — könnyen megy el... Friss még az élmény, ami a jegyzetet megírni kény­szerít, hiszen a húsvéton alig jutottunk túl, s a ki­sebb fiúk lelkendezve me­sélik egymásnak lépten- nyomon, ki mennyit kere­sett a lányos házaknál, hol adtak többet, hol keveseb­bet. A nagy pénzszerzési lázban — mert a locsolás kedves szokása mellett a pénztárca dagadásával egyenes arányban kezdett ez a láz nőni, elsöpörve az eredeti szándékot — egyi- kük-másikuk még oda is becsöngetett, ahol eddig so­sem járt, s nemigen tud­hatta. lakik-e a házban „locsolnivaló” egyáltalán...? Tudom, tapasztaltam, s el­fogulatlanul beszélni e té­máról már csak azért sem tudok mert két fiam révén, még jó ideig érintett leszek locsolkodási ügyekben. Másodikos fiam izgatot­tan készült a lányismerő­sökhöz. Hét-nyolc éves kor­ra már kialakul bizonyos rokonszenv-mérce is: hall­gattam, hová is indul első­nek, s ki lesz a következő, a második, a harmadik? Szó sem esett „ellenszolgál­tatásról”, ő egyszerűen csak a locsolkodásnak, a látoga­tásoknak örült, amíg nem figyelmeztettem: pénzt ne fogadj el sehol! Locsolásá­nak első színhelyéről gyö­nyörű piros tojással jött haza. örült neki. Másodjára előszedett egy húszast. — A zsebembe dugták... S amikor a negyedik leányzótól ballagott haza­felé, már azon izgult: mennyit fog gyűjteni délig? A lányos mamák pedig nyi- t ogatták a pénztárcákat. Merthogy „ez a szokás”. De miért ez? Miért nem a piros tojás, a csokitojás, esetleg egy szói virág? Hiszen a lányos ma­mák — bevallva vagy be­vallatlanul — nemigen vár­hatják nagy örömmel a kis locsolókat, akik jócskán leapasztják a család hús­véti költségvetését. Először nem is szándékosan — aztán már igen, hiszen erre szoktatják őket, mondván: — Egy-két forintot iga­zán nem adhat az ember, azt ezek a mai gyerekek már el sem fogadnák! A „mai gyerekek” — akiktől drága tárgyakat, pénzt valóban nem túl gyakran tagadunk meg, s akiket még egy régi szép szokás és hagyomány „mo­dern” fertőzetével is beol­tunk, nevezetesen azzal, < hogy piros tojás helyett pi­ros százassal fizetünk. Az ismerős tanítónőt és két kislányát is jó néhány srác látogatta meg húsvét hétfőn. Egyik tanítvány mát az előszobában előszedte vastag pénztárcáját: — Tessék nézni, mennyit kerestem már! — újságol­ta büszkén, szétteregetve a papírpénzeket. — fudod — mondta ne­ki a tanító néni — nálunk az a szokás, hogy inkább szép piros tojást adunk a locsolásért. Tessék, választ­hatsz! A gyerek választott. És nem sértődött meg. Való­színűleg máshol sem tette volna, ha valamennyiünk­ben egy gondolkodó, s nem egy hagyományt rontó fel­nőtt lakik... Koblencz Zsuzsa Alkatrészmanufaktúra Tavaszi szél - homokot szór Kongresszus előtt Ifjúkommunisták védnöksége Gyakran hallattak maguk­ról a járási székhely KISZ- fiataljai az utóbbi hónapok­ban különböző akciók kezde­ményezőiként. A Kossuth Tsz ifjúkommu- nistái például védnökséget vállaltak a nagy értékű mező- gazdasági gépek felett. Ezek karbantartására, korszerűsíté­sére különös figyelmet fordí­tanak. A Monori Építőipari Szövetkezetnek KISZ-esei tár­sadalmi munkában elvállalták az iparitanuló-központ építé­sét. Az elmúlt évben a Mono- ron dolgozó és élő fiatalok összesen 67 tonna vasat, 7 tonna színesfémet és 28 ton­na papírhulladékot gyűjtöt­tek. Autóbusszal Velencébe A pedagógusok szakszerve­zete. a Szovjetunió, Bulgária, Isztambul, Thüringia és Cseh- Tátra utakon kívül, újabb uta­zási lehetőséget kínál az ér­deklődőknek: 5 napos, autóbu­szos kirándulás — szeptember 8-tól 12-ig — Jugoszlávia és Olaszországba. Részvételi díj: 4 ezer 950 forint. Bővebb fel­világosítás és jelentkezés a szervezőnél. Végh Józsefnél, Monor, Jókai u. 57. szám alatt. Április 17-i számunkban „Vurstlizene, ringlispíl a li­getben” címmel közöltünk egy olvasólevelet, s néhány meg­jegyzést arról, hogy a monori Marx-ligetben nem éppen a legideálisabb a helye a böm­bölő hangszóróval üzemelő körhintának és céllövöldének. Olvasónk azt írta: a kör­nyék csaknem valamennyi há­zában lakik pihenni vágyó idős ember, akit az állandó zenebona idegesít, s az sem mindegy, hogy a vurstli törzs- közönségének mulatsága gyak­ran verekedésbe torkollik. Munkatársunkat éppen egy ilyen verekedés kárvallottja kereste fel, s mint mondta, megverték őt a körhintánál, s hiába kérték a nem is messze tartózkodó rendőrök segítsé­gét. Ezek után kopogott szer­kesztőségünkben a körhinta gazdája, aki „körlevéllel” járt cikkünket követően minden környékbeli házban, s tisz­telettel kérte meg a lakó­kat, modják el ők is vélemé­nyüket. Ha úgy érzik, hogy a hinta kísérőzenéje nem zavar­ja őket, s elégedettek a rend­del, a tisztasággal is, írják alá a levelet... Valamennyien aláírták. A Petőfi utcából Ke- le István, Zóni Károlyné s Bicskei József, a Mártírok ut­cából Török Lászióné, Kocsis János, Kupecz Tivadamé, Ba­kos Istvánná, Tönköly István­ná, Horváth László, Varga Fe­rencire. Akik ismerősek a li­get környékén, tudják,: a kö­zel eső házak valamennyi la­kója szerepel e névsorban. Nagykőrös lakói nem cse­kély érdeklődéssel figyelik azt a nagyszabású rekonstrukciót, mely a Monori Kefe- és Já­tékgyár ottani játékgyárában folyik. Nem kétéséges, hogy sokan főként arra kíváncsiak, mikor lehet már kapni a ke­reskedelemben, a hírből oly jól ismert konstrukciós játé­kokat. Sokan eljöttek A telepen járva láttuk, hogy jó ütemben haladnak a mun­kával. Ismételten találkoztunk Horváték, a körhinta tu­lajdonosai monoriak. Nyolc gyerek megélhetését is bizto­sítja a nem túlzottan nagy forgalom, amely a hinta és a céllövölde körül tapasztalható. — Eddig még nem is érke­zett ránk panasz! — mondta a körhintás. — S most sem ér­tem, tulajdonképpen kinek vagyunk hát útjában? Május elsején szeretnénk kivinni a hintát a focipályára, aztán továbbmegyünk Nagykőrösre, hiszen mindig úton vagyunk. Ügy érzem, ez a rövid idő, amit itt töltöttünk, nem za­varhatott senkit, igyekeztünk — a saját érdekünkben is — mindig rendet tartani! Vere­kedésről nem tudok. Ha volt is, biztos, hogy nem a köze­lünkben. .. Tehát: kinek van útjában a hinta? A tulajdonost akár ez úton is biztosíthatjuk róla: a hinta — senkinek. Annál in­kább a szomszédos mozgóbü­fénél „betankoló”, renitens alakok, akik az állomás kör­nyékén egyébként is mindig megtalálhatók, s akiknek a körhinta és a céllövölde jelen­léte csak jó alkalom a csopor­tosulásra. Hogy ők léteznek, isznak és idétlenkednek, an­nak persze nem a körhintás az oka, s eltávolításuk sem kimondottan az ő feladata kellene legyen. De hadd je­gyezzük meg: ha nekik jó al­kalom a hinta a csoportosu­lásra — nem lenne ez az il­letékeseknek jó alkalom könnyebb „kiszűrésükre”? K. Zs. a monoriak kis csoportjával is, akik jó hangulatban és lel­kesen dolgoztak. Monoron, a gazdasági és a társadalmi ve­zetés szívügyének érzi a nagy­kőrösi telep sorsát. A vezetők és a dolgozók közül sokan el­jöttek, hogy segítsenek. Akad­nak olyanok is, akik tavaly ősz óta járnak Monorról Nagykőrösre. Közülük az egyik, Virányi László műszaki ellenőr. — Általában tíz-tizenketten szoktunk idejárni, de voltunk már jóval többen is — mond­ja. — Persze elismerés ille­ti az otthon maradottakat is, hiszen munkáink jelentős ré­szét elvégzik, míg mi itt dol­gozunk. — A teljes beruházás mint­egy 55 millió forintba kerül. A kivitelezést magunk sze­rettük volna elvégezni. Azon­ban beláttuk, hogy segítség nélkül erre a nagy munkára nem vagyunk képesek. Termelékeny gépek — Jó partnerekre találtunk például a Dél-Pest megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalat szak­embereiben, akik a dunaújvá­rosi vasvázas csarnokok felál­lítását, a kazánház belső és külső technológiai szerelését vállalták el. — A dorogi Építőipari Kö­zös Vállalkozás a Hildebrand szárító beállítását elvégezte. A berendezés munkára fogása a 3. negyedévben várható. A kazánházi tűztér kialakításá­val a Tüzeléstechnikai Válla­lat foglalkozik. A csarnokok festését és mázolását, vala­mint a szükséges vasszerelé­si munkálatokat a Városgaz­dálkodási Vállalat, míg a földgázbekötést a TIGÁZ szakemberei végzik el. Benedek Zoltán telepvezetőt arra kértük, mondja el, mi­ként alakították ki az üzemet. — Építettünk egy több mint ezer négyzetméteres csarno­Az utóbbi hónapokban, he­tekben egyre gyakrabban ad­tunk hírt a járási művelődési központ rendezvényeiről. Igaz, hogy ezek a programok egye­lőre kifejezetten a könnyű műfajt reprezentálják, s „csak” egy szórakoztató estét ígérnek, de közönségtoborzónak min­denképpen hasznosak. Ügy tűnik, a művelődési központ vezetői e rendezvé­nyek közben keresik azokat a formákat, művelődéspolitikai és technikai módszereket, ame­lyekkel az adott, meglehetősen mostoha körülmények között is becsábítható a házba, s megtartható ott a közönség. A hónap végén, pontosab­ban április 29-én, 19.30-kor ismert művészekből álló, de vegyes összetételű társulat lép fel a járási székhelyen. Töb­bek között: Lehoczky Zsuzsa, az Operett Színház, Vay Ilus, a Vidám Színpad művésznője, Horváth Attila és Makranczi Ági táncdalénekesek, Pere Já­nos és Lovai László nóta-, operett- és filmdalénekesek. Valamennyiüket a Kovács— Lombosi duó kíséri, konferál Orosz András. A nevekből is látszik tehát, kot. Ebben helyeztük el a szárítóberendezést. A szárítá­son kívül a faanyag elősza- bása is itt történik majd. A régi, meglevő épületünk mellé egy új 380 négyzetméte­res csarnokot építettünk. A két épület a tulajdonképpeni termelő üzemrész. Épült még egy kazánház is, melyben az osztrák gyártmányú Bertsch vegyes tüzelésű kazánt üze­meltetjük majd. Seprőhengerek Az alaptüzet a földgáz ad­ja, míg a hőenergiát az üzem­ben keletkező fűrészpor, fa­forgács és a darabos hulla­dékfa elégetése szolgáltatja. A fűrészpor és a forgács a meg­munkáló gépektől zárt rend­szerben kerül a kazánházba. A földgáz és a fahulladék mennyiségének arányát a szük­séges hőmennyiség figyelem- bevételével a berendezés automatikusan állítja be. — A munkák befejezése mi­korra várható? — Terveink szerint az év végéig valamennyi munkával elkészülünk, s azután teljes erővel megindulhat a terme­lés. A jó munkakörülmények, a korszerű, termelékeny gépek ezt lehetővé teszik majd. — Jelenleg milyen munká­kon dolgoznak? — A konstrukciós fajáték­ból 2 ezer garnitúrát gyár­tottunk, már a befejező mun­kálatok folynak. Mi foglal­kozunk a kefék faanyagának előszabásával és gyalulásával is. A további feldolgozás a monoriak doiga. Ezeken kívül úttisztítógé­pek seprőhengerei készülnek nálunk. Vas műszaki kefé­ket csak a játékgyártás tel­jes megindulásáig készítünk, viszont az útseprő hengere­ket továbbra is mi állítjuk össze. K. K. hogy a hangsúly ezúttal is a szórakoztatásra esik. Ez az igény azonban aligha vethető a művelődési központ vezetői­nek a szemére, ha a rendez­vénysorozatot fajsúlyosabb összeállítással is folytatják. A ház vezetői egyébként ez­úttal már figyelembe veszik a legutóbbi rendezvény vegyes tapasztalatait, a közönség véle­ményét, s ezért differenciál­ják a helyárakat, amelyek 50, 40 és 30 forintos áron kap­hatók, elővételben. Az asztalitenisz megyei női csapatbajnokságban részt vevő Monori SE női csapata a Du­nai Kőolaj I. és II. csapatát fogadta Monoron. Eredmé­nyek : MSE—Dunai Kőolaj I. 6- 4, MSE—Dunai Kőolaj II. 7- 3. A monoriak eddig öt mér­kőzést játszottak, a korábbi eredmények: Monori SE—Vecsés 10-0, Nagykőrösi Kinizsi I.—Mono­Ügy látszik, megárt a jó szó az időjárásnak is. Az elmúlt napokban hasábjainkon két termelőszövetkezeti vezető is dicsérte az idei tavaszt, öröm­mel szólt arról, hogy sikerült bepótolniuk az őszről elma­radt munkákat. A vetések já- rasszerte szépen fejlődnek, s jól haladnak az aktuális me­zőgazdasági munkák. Felvették tehát a szokásos ütemet a járás közös gazdasá­gai, sőt, itt-ott még lépés­előnybe is kerültek. Sülysá­pon, a Tápióvölgye Termelő- szövetkezetben például tavaly csak április utolsó napjaiban kezdhették el a napraforgó és a kukorica vetését, az idén vi­szont már eddig elkészítették a magágy nagyobb részét e két fontos növényüknek. o Félő azonban, hogy a most hirtelen hűvösebbre fordult időjárás kárt tesz az érzékeny kultúrákban, főleg a gyümöl­csösökben. A természet kiszá­míthatatlanságára mi sem jel­lemzőbb, mint, hogy Monoron, ahol még akad földterület, amelyre nem tudnak rámenni a gépek — hullott csapadék, más területekre viszont csak a szél által felkavart „vasadi esőből” jutott. rí SE 1-9, Nagykőrösi Kinizsi II.—Monori SE 2-8. A következő mérkőzésre má­jus 3-án kerül sor, akkor a Tököl és Szentendre csapatait látják vendégül Monoron. A hátralévő időt alapos felké­szülésre kívánják fordítani a monoriak, hogy jó játékkal lepjék meg a tavalyi érmes Tököl és Szentendre csapa­tait. Kuti József — Napraforgót 670, kukori­cát 590 hektáron vetünk — mondja Laczkovszki András, a Tápióvölgye Tsz főmezőgaz­dásza. — Sajnos nagyon száraz a föld, jóval több munkába kerül a megfelelő magágy elő­készítése, mint ideális feltéte­lek mellett. Várják már a csa­padékot az őszi vetésű gabona­félék is, amelyeket most gyomirtózunk. 0 A sülysápi közös gazdaság növénytermesztési ágazatának tevékenységét a már említett két növény és elsősorban az 1 ezer 600 hektáron elvetett búza termesztése fémjelzi. Mindhárom kultúra esetében biztatóbbak erre az évre a ki­látások, magasabb hozamokat remélnek. S ha a csapadék hiánya még nem is okoz vesz­teséget, az már bizonyos, hogy anyag- és alkatrész-ellá­tási gondjaik miatt a költsé­gek egyes területeken növe­kedni fognak. — Az őszi munkák nagyon próbára tették a gépeinket — mondja a sülysápi főmezőgaz­dász. — A télen természetesen mindent megtettünk, hogy ki­javítsuk a hibákat, de sajnos még ma is csak azt mondha­tom el, hogy körülbelül 90 szá­zalékos a felkészültségünk. Nem kapunk például adagolót a T—150-eshez, Rába-olajszi- vattyút, s egy másik gépünk­höz a kormányszerkezet hiányzik. 0 — Egyelőre csak az jelent megoldást, ha mi magunk megpróbáljuk valahogy össze­fabrikálni ezeket az alkatré­szeket. Az AGROKER ígéretei sajnos nagyon hosszú távra szólnak A munkák pedig ad­dig sem állhatnak. V. J. ISSN 91 S3 — 2091 (Manart Hírlapi Xenongyújtó exportra A második negyedévben 350 xenongyújtóhoz — nagy telje­sítményű vetítőgépekhez használják — készítenek alkatrésze­ket a Filmtechnikai Vállalat monori üzemében, melynek egy része szocialista exportra kerül. A képen: DRT—36 típusú revolver-esztergagépen dolgozik Puska Balázs. Barcza Zsolt felvétele Az ok: ismét az ital Kinek van útjában? Csak szórakoztat? Közönségcsábító kínálat Vegyes tapasztalatok után Öt mérkőzés - öt győzelem Jól szerepeltek a monori lányok *

Next

/
Oldalképek
Tartalom