Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-19 / 92. szám
1981. ÁPRILIS 19., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP 9 Bistey András: Kráter TÍZ év körüli fiú fürdőit a régi téglagyár anyaggödrében. Egyedül volt. A hátára feküdt, csöndesen ringatózott a vízen. A napfény Bzemfájdítóan táncolt a hullámokon, a sárgás víztükör fölött szitakötők keringtek. A magas part tetején hirtelen megjelent egy kamasz. A fiú nem ismerte meg, a szeme még kápró- zott a napfénytől. Azután a kamasz lassan leereszkedett a meredek ösvényen, és megállt a víz mellett. A fiú megismerte, és szorongás támadt benne: Mike Pista vagy három évvel idősebb volt nála, furcsa, kiismerhetetlen fiú, az egyik pillanatban kedves és barátságos, a másikban már verekszik akármilyen semmiségért. A fiú leállt a puha iszapba. Szívesen elment volna, de a klottnad- rágja kint volt a parton. Mike ernyőt formált a tenyeréből a szeme fölé, őt is elkápráztatta a napfény. — Te vagy az, Krizsó? A hangja nem árult él rossz szándékot, ettől a fiú egy kicsit megnyugodott. Kimászott a vízből, iszapos talpát a puha fűbe törül- gette. — Már elmégy? — Ebédelünk. — Fürödj még egyet! — mondta Mike, és letolta a nadrágját — Haza kell mennem. — Na! Mike lépett néhányat feléje, a karját kérlelően előre nyújtotta. A fiút megtévesztette a'\ kérő hang, nem hátrált idejében. Mike hirtelen átkulcsolta a derekát két lépéssel a víznél termett vele, belevágta, és maga is utánaugrott. A fiú behunyta a szemét, hallotta, hogy a fejét zubogva ellepik a hullámok. Felállt volna, de Mike erősen leszorította. Már vörös karikák táncoltak a szeme előtt, amikor a szorítás enyhült, kiemelhette a fejét a vízből, de egy pillanat múlva Mike ismét lenyomta. A fiú összeszedte minden erejét, lába keményebb talajra tóiálit, még- feszí tette a testét, és a fejét fölemelte a víz fölé. — Ellenkezel? — kérdezte gúnyosan Mike. Ismét a dereka felé nyúlt, hogy fölemelje, de a fiú ellökte a kezét. Szó nélkül birkóztak, csak nehéz lihegésük hallatszott. Mike hirtelen a hónta alá kapta a fiú nyakát, és egész súlyával rádőlve, belenyomta a fejét a vízbe... egyszer... kétszer... háromszor ... mindig hosszabb időre, és mindig kevesebbet hagyva lélegzet- vételre. A fiú egyre görcsösebben kapott levegő után, a hullámok mind vadabbul dübörögtek a fülében. — Belefojt! — villant át az agyán a félelem, de már nem volt ereje a védekezéshez. Amikor Mike megérezte, hogy a fiú teste elnehezedik, ijedten kivonszolta a partra, hasra fektette, próbálta kinyomni belőle a vizet. Azután gyanút fogott, hogy a másik tetteti magát, nem jött víz a szájából, hát abbahagyta az éleszt- getést, és egy kicsit távolabb leült a fűbe. A fiú óvatosan kinyitotta a szemét. Fölállt, megjátszotta, hogy ájulásból éled, támolyogva ment % nadrágjáért. Mike papsajtot szedett a partoldalban, egykedvűen rágcsált. — Legközelebb belefojtsak — mondta, és messzire köpte az ösz- szerágott papsajtot. — Miért? A fiú fölhúzta a nadrágját, ez egy kis biztonságot adott. Most már lehet szaladni, de előbb jó messzire kell elhúzódni, hogy Mike ne érje utol. — Csák. Mert szemtelenkedsz. — Mivel szemtelenkedtem? Mike látta, hogy a fiú eloldalog, de nem volt kedve utána iramodni. — Most is pofázol. Két gyerek bukkant föl a part tetején, Kis Jóska és Demeter Gábor. A fiú megállt, egyszerre elszállt a félelme. — Te pofázol! Mike csodálkozva fölnézett, mintha nem hinne a fülének. — Micsoda? — Lassan fölemelkedett. — Azt akarod, hegy tényleg belefojtsalak? Ä fiú nem rá nézett, hanem a háta mögé, ahol Kis és Demeter leereszkedett az ösvényen. Mike hátrafordult, a fiú tekintetét követve. — Nagy pofád lett, mert jönnek a haverjaid? Kibírok én hármatokkal is, csak merjetek hozzám nyúlni! Kis és Demeter egészen közeljött. A tömzsi, cigánybarna Kis csípőre tette a kezét. Fekete klottgatya volt rajta is, a szára majdnem térdig ért — Mit csinált? — Mikére mutatott. — Bele akart fojtani. — A fiú a víz felé bökött a fejével. — Nem is igaz! — Lenyomkodta a fejemet! — Igen? — Kis Jóska föl vonta a szemöldökét. — Hát most ő is megtudja, hogy milyen az. Három oldalról közrefogták Mikét, mögötte a magas, meredek part zárta el az utat. Demeter Gábor közelebb lépett. — Hogy is volt az a víz alá nyomkodás? Mike botladozva hátrált. — Három egy ellen, az nem igazság! — mondta remegő hangon. — És egy nagy egy kisebb ellen? — H>a hozzám nyúltok, elmondom a rendőröknek, hogy Krizsó plakátokat tépdesett...! — kiáltotta Mike, és elcsuklott a hangja az izgalomtól. A három fiú megtorpant, tanácstalanul egymásra néztek. — Mit dumál ez? — kérdezte Demeter megütközve. — Letépte a plakátot, amin szekérrel viszik a zsákokat a beadásba... — Nem is téptem le! — Letépted! Tegnap délután a saját szememmel láttam! A buszmegállónál tépted le, az iskola előtt! Hallgattak egy darabig. — Eridj a fenébe! — mondta Kis Jóska. Mike a fűbe kapaszkodva gyor- s:an fölmászott a partoldalon. Oda- fönt kihúzta magát, lerúgott egy csomó száraz göröngyöt. — Ugye, hogy nem kaptatok el, nagy hősök?! — Menj a francba! — Demeter Gábor legyintett, és hátat fordított neki. mmus, még kiáltott valamit, í mielőtt eltűnt a szemük elől, de nem figyeltek rá. Ledobták a nadrágjukat, belegázoltak a langyos vízbe. Demeter Gábor úszott néhány karcsapásnyit, azután prüszkölve visszafordult. — Igaz, hogy letépted azt a plakátot? A fiú a víz szélén ült, a feneke belenyomódott az iszapba. — Igaz — mondta, és beljebb csúszott. — De csak egyet, és valaki már félig leszakította előbb. Kis Jóska gondterhelten bólogatott. — Mi lesz, ha Mike tényleg beárulja a rendőröknek? — Azt mondom, hogy nem én voltam. — És ha megvernek? Akkor bevallód. Hallgattak egy darabig, azután Demeter Gábor arca hirtelen föl- derült. — Majd azt mondod, hogy nem téphetted le a plakátot tegnap délután, mert velünk fociztál a Nagy- pál-közben. A fiú hálásan elmosolyodott, de Kis Jóska elégedetlenül megrázta a fejét. — Ez sem jó. Tegnap délután senki se focizott a Nagypál-közben. Tanácstalanul hallgattak, tenyérrel locsolták a mellükre és a hátukra a fölkavart, sárgás vizet. — Az lesz a legjobb — mondta lassan Demeter Gábor —, ha azt mondjuk, hogy ő maga tépte le a plakátot. — Mike? — ö tépte le, csak rád alkarja fogni. — Elhiszik nekünk? — kérdezte bizonytalanul a fiú. — Miért ne hinnék ed? Az ő apja se nagyobb ember, mint a mienik. A másik kettő bólintott. Nem néztek rá, egymás tekintetét is kerülték. Szekér haladt el odafönt az utcán, de a vízből csak a sárguló akácfák fölé gomolyodó szürke porfelhő látszott. V.ácz Lajos: Ezüsthaláriték Kilúgozták halántékod az évek s a napokból-napokba hulló gondok Türelemmel szántod a sorsod: szelektől csipkézett arcéllel ötvennégy év faragja arcod a fény: mennyi dac és higany-indulat ráncolta homlokodat amíg meghajlítottad emberséged ívét G. Szabó László: Nyolcsoros Ki szíve dobbanását sajtolja értelemmé, szeretné: látva lássák — ám nincs, ki észrevenné. A lét: láng-rózsa. Nyílik, s hamvába fúl az ének — csak füstje van a sírig kacérkodó reménynek. Rilgyezés Tóth Emma textilgrafikája Jován László: Az írógép N egyvenedik születésnapján úgy érezte Z. Géza, elérkezett a pillanat. A bizományiban kiválasztott magának egy öreg írógépet, és boldog izgalommal cipelte haza. írni fog. Z. Géza költő volt. az elhivatottaknak abból a fajtájából, aki legszebb gondolatait leíratlan hordozta, évek óta érlelve magában, várva a nagy pillanatot. S lám, eljött. Albérleti szobája egyetlen ablakát szélesre tárta, fehér lapot csavart a gépbe, sorok, rímek zsongtak a fejében, melyikkel kezdje? Édesanyját énekelje meg elsőnek, gyermekkora királynőjét, ébrenlétében, álmáiban követő imádatát, akiről, bár évek óta nem látta, ma sem tud megfeledkezni. Havonta színes lapokat küld, név- és születésnapra táviratot. Ujjait a billentyűre helyezve, hangosan mondta ki a szavakat: Gyászodban egyedül a fény vigasztal végy el engem és vigy magaddal — A betűk kopogása közben az aprón sorakozó jelecskékbe botlott a szeme, s elcsodálkozva olvasta: Kérvény Alulírott Grósz Elemér alázatos ... Kicsavarta a papírt a gépből, tisztára cserélte, s elhatározta, hogy kedvenc gondolatóival inkább feleségét, a boldogtalan Jolánkáf ajándékozza meg, aki ugyan házasságuk harmadik hónapjában' megszökött egy Volán-taxis teljesebb szerelméért, s akit e gyarlóságáért még gyehgédeb- ben szeretett. Bár sosem kereste az alkalmat a találkozásra, a városban le-föl rohangáló taxik gyakran okoztak apró, meleg nyilallásokat a mellében. Türelmetlen tolakodtak elő a szavak: Fehér mosolygástól fényesül a szived mélység és magasság egyaránt a híved Nézte a papírt, és enyhe bosszúságot érzett. ... tisztelettel fordulok a méltóságos úrhoz Kitépte a papírt, és újra kezdte. Az engedelmes kopogás újabb és újabb eredménytelensége kapkodó dühöt váltott ki, majd a szavak láttán eszelősen rángatta ki a papírokat, úgy érezte, agyában megpattannak az erek. Üres pillantással nézte az írógépet, majd lassan, álmosan felállt, hóna alá vette, bekopogott vele a házmesterlakásba, s szabadkozva odaajándékozta a hatéves Margitkának. Megszokták már Z. Géza különcségét, ajándékot máskor is hozott. Egy megmaradt lapot befűzött a gépbe, s megmutatta, hogyan kell játszani vele. Margitka apró ujjait a betűre tette, s ütemesen kopogtatva énekelni kezdett: boci boci tajka se füle se fajka... Z. Géza nézte, ahogy az írógéo a betűket sorokká rajzolja. Kérvény Alulírott Grósz Elemér alázatos tisztelettel fordulok a méltóságos úrhoz, hogy részemre ... Szép butella az én nevem... Butella az 1884. esztendőből M intha a betűk megkettőzésével is nyomatékosabbá akarná tenni az egykori fazekasmester s a butella megrendelője, a parasztember a felhívást: „ ... akki iszik belőtte vájjonn Egészégire”. Fogadjuk, igyuk kedvvel az italt, annál inkább, minél zamatosabb, minél inkább ideje vagyon az ivásnak, s annál inkább, minél vonzóbb külsejű maga a butella is. Ezekből a szívet már ránézésre is melengető kerámiákból jó néhányat láthatunk Szentendrén, a Népművészetek Házában rendezett kiállításon, s ha már felfedeztük azokat, ne csak célszerűen szép alakjukban, meleg színeikben gyönyörködjünk, hanem azokban a versekben is, amelyekkel a butella üzen gazdájának, a gazda cimboráinak, vagy viszont a korsócskájának, ayie- lyek még közvetlenebbé teszik az ember és tárgy, ember és ember közötti kapcsolatot. Akár a butelláé, célszerű, lényegre törő, s ugyanakkor kifejező erőben, népi humorban gazdag az edények oldalára karcolt szöveg formálása is. Éppen ezért — ahogyan a kiállításon is böngészhető feliratok bizonyítják — nyugodtan népköltészetnek, ha tetszik: alkalmazott népköltészetnek nevezhetjük ezeket a verseket, mondókákat. Például: Szép butella az én nevem Mikor pálinka van bennem Reggel mikor én felkelek egyenesen ezért megyek Ha meg iszom a 'ártalmát Ki rúgom a ház oldalát (Cegléd) Barátom ba akarod tudni ez a butella kié a Sípos István Barátodé Készíttette nem magának hanem sok jó baráttyának 1874 dik évben • (Abony) Kár hogy a butela kiszokott ürülni mert job volna neki mindig felelni ha kifogy belőle telehozatom haragszik az asszony hogy én sokat iszom mert hát ő kigyelme aztat akarja mindég hogy az ő kedvéért száradna az gégém (Abony) Szép butela az én nevem mikor pálinka van bennem, mikor pedig nincsen bennem mingyár tsunya az én nevem igyál pajtás belőle váljon egészségedre Ez a pálinkás butelia Készült 1885 évben Czcgléden, A ki iszik belőle váljon egészségére Csak ara köriek édes kis gazdám sokat meg ne csókold pitzi szám (Cegléd) Tehozzád tejjes szívből kiáltok szüntelen és te meg vidámitasz mikor iszok bőleled (Abcmy) Zsarkó Imre számmára Készült ez a butella aki iszik belőle Vájon egéségire Vivátt igyunk hát pálinkát Vége Ez butelát ha kérded ktié ez az Ifjú Zsarkó Imréjé nejet szerzet nem magának hanem sokjó barátyának ezért igyál hát barátom tőled Sohase sajnálom igyunk még lesz benne e volt Kőrösön a Ietzke Vivátt (Nagykőrös) P. SZABÓ ERNŐ
