Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-19 / 92. szám
1981. Április i9., vasárnap iMia, V Retekpatt a fóliás faluban Mozgóárus/ tapasztalatok a budapesti Nagykörúton Hogy maradéktalanul eljusson a fogyasztó asztalára... Megvallom, életemben először csaptam fel zöldségárusnak, nem kevésbé forgalmas helyet kiválasztva szabálytalan kereskedelmi tevékenységem színhelyéül, mint a budapesti Nagykörutat. Mentségemre _ legyen mondva, vállalkozásomat nem valamiféle nyerészkedési szándék motiválta. A nylontasakban megbúvó 15 csomó retek áruigatásával csupán arról akartam meggyőződni: valóban nincs kereslet a szentlő- rinckátai retekre a fővárosban. Hogy egészen pontosak legyünk, a két és fél centiméternél kisebb átmérőjű, ám bájait ugyancsak kellető élénkpiros zöldségfélére. Történt pedig ez április havának egyik kora délutáni órájában. Csiki-csuki a telepen Mielőtt a történetet folytatnánk, változtassuk meg az események helyét és idejét. Nos, ha nem is történeti korokat átlépve, csupán oly mértékben, hogy valamelyest megismerhessük a fóliás falu, Szentlőrinckáta közeli múltját és jelenlegi gondjait. A falu 2100 lakost számlál. Százhatvannyolc hektárnyi belterületén 600 portán, az udvarok több mint nyolcvan százalékán, megtaláljuk a primőrök termesztésére alkalmas fóliasátrakat. A zöldség- termesztés ilyen — ennek immár 10 esztendeje — tömeges elterjedését kedvező éghajlati, talaj- és elsősorban is a kitűnő víznyerési lehetőségek magyarázzák. Mindennél többet mond azonban a következő adat: évente 40—50 millió forint értékű áru hagy. ja el a községet. Illetve, igyekszik elhagyni. Előfordul ugyanis, hogy nem jut el portékájuk a fogyasztóhoz. Volt esztendő, amikor a retek tekintélyes részét a tsz juhai ették meg, miközben jó néhány gyermekintézmény, szociális otthon nélkülözte a szentlőrinckátaiak termékeit. De ne bolygassuk fölöslegesen a régmúlt időket. Nézzünk inkább szét a faluban, változott-e a helyzet? A tanácsházán Oroszi Fe- rencné, a nagykátai áfész helyi felvásárlója vitázik, érvel, a telefonvonal másik végén beszélő Pintácsi Károllyal, a nagykátai áfész osztályvezetőjével. — De hiszen kétezer csomót egyetlen termelő is képes lenne behozni. És a Zöldért nemrégiben még azt állította, korlátlan mennyiségben vehetünk át. Most mi legyen a további előjegyzett 10 ezerrel — méltatlankodik az idős asszony, aki 18 éve dolgozik ebben a beosztásban. — Válóban, mit tehetnek ilyenkor a fóliások? — kérdezem a telefonálás végeztével. — A legjobb esetben Pestre fuvaroztatják, kilóját 2 forintért. Vagy esetleg saját maguk viszik be az árut. Ezt azonban aligha teheti meg mindenki, mint például Tóth Jánosék sem. Kispénzű emberek, és örülnek, ha végre egy tisztességes ház építésére jut a fóliázásból. Nem kocsira. ök egyébként is rosszul jártak. A két és fél centiméternél kisebb retket nem vették át tőlük. Kétszáz csomag maradt itt — mutat egy teli ládára Oroszi Ferencné. — Tudja mit, tegyünk egy Érthetetlen, miért nem kell senkinek ez a szép áru — mondja Oroszi Ferencné próbát, valóban olyan értéktelen-e a Tóthék zöldsége — javasolom a felvásárlónak. Itgy is történt. A Nagykörúton néhány perc alatt kelt el két forintért a gusztusos primőr. Megjegyzendő még, hogy ugyanezen a napon a Zöldért 701. számú, Lenin körúti üzletében silány retekért 2 forint húsz fillért kértek. A szerzett tapasztalatot azonban részigazságokként is felfoghatnánk, hiszen az Áfész illetékesei, és a termelők nyilatkoztak. A szövetkezet csak közvetít a termelő és a Zöldért között. Három nappal később délelőtt tehát a helyi tsz tulajdonát képező felvásárlótelepen a Zöldért illetékes szakemberét kérdezzük a probléma felől. Annyit már az egymás után érkező fóliásoktól is megtudtunk, ezen az átvevőhelyen, ahol a Zöldért közvetlenül vásárol, nincs olyan mérvű korlátozás, mint bent a faluban az Áfész-telepen. — Nehéz elhelyezni az árut, de azért felvásároljuk a szerződött mennyiséget. A lényeg az, a kistermelő 48 órával előbb jelezze, mennyit és mi. kor kíván átadni — magyarázza Máté József felvásárló. — Nem egészen így van ez — mondja a témában érdé- _ kelt Búvik László. Már hét- j főn jelezni kell, hogy a jövő I hét kedden szállíthassanak. És erre az átvevő sem tud elfogadható magyarázatot adni. — Szemétbe vágom az egészet — csattan fel a közelben álló Balázs Sándorné, akire 5—600 csomó méreten aluli retek maradt. Szabályozók fogójában A telepen izgalom, idegesség. Az emberek dühösek. A zöldséggel megrakott, különböző kétkerekű járműveken pedig egyre-másra érkezik a piros héjú retek. Kérdezni sem kell Máté Józsefet, látszik tekintetén, bárcsak véget érne egyszer az áradat. A nyüzsgő bolyból a tsz közeli irodájának egyik csendes szobájában keressük tovább a választ a kérdésekre. — Hogyan látja a problémát Boroznaki Sándor elnöki — Kezdjük talán azzal, a Zöldért egy teljesen korszerűtlen felvevőhelyen dolgozik. Nincs telefon, sem telex. A piaci változásokra rugalmasan, gyorsan reagálni így lehetetlen. — Miért nem nyitnak sa. ját üzletet a fővárosban? — Ezt csak egy nagyobb szövetkezettel együtt tehetnénk meg. Ám ha erre vállalkozunk, elveszítjük a 10 százalék fejlesztési alap-hozzájárulást, amit most a zöldségágazat termelési értékének növelésére fordíthatunk. A kör tehát bezárult. Legalább is a jelek szerint. Nem marad más hátra, mint a tanulságok összegezése. Előtte azonban még a Zöldért által központilag meghatározott árakból néhány: Április 7-én a 35 milliméternél nagyobb átmérőjű retek felvásárlási ára 4,20 forint, április 8-án a fogyasztó ugyanezt a minőséget 9 forintért vehette meg. Április 13-án a 40 milliméternél nagyobbért 2.80-at adtak a termelőnek, a fogyasztó 5,80 forintért kapta meg a retek csomóját. Egy telefon beszélgetés során Cseh József kirendeltségvezető így summázza a tápió- szelei Zöldért álláspontját. — Az időjárást nem tudjuk befolyásolni. A hirtelen jött meleg az oka, hogy mindenki egyidőben akar eladni. Egyéb, kánt is, amikor ára van, a kedves termelő — mondja éllel az osztályvezető — a Bos- nyák téri piacra viszi portékáját. Ami nagyjából azt jelenti, kereslet idején a termelő, kínálatkor a Zöldért használja ki előnyét. Talán majd a paprika Csakhogy ennek a fogyasz- tó vallja kárát. Az állítólagos dömping idején még mindig elkérte a 8 forintot a magánkereskedő a hűvösvölgyi autóbusz-végállomásnál öt szem retekért. A bőség, úgy tűnik, inkább a fóliasátrak alatt jelent meg. Kevésbé a piacon. Legalább is ami az árakat illeti. Két hét múlva elindul a paprika Szentlőrinckátáról. Talán hiú remény, de mégis abban szeretnénk hinni, hogy legalább a lecsónak valót vásárolhatjuk meg olcsón. És természetesen abban is, hogy a nehéz munkával megtermelt zöldség maradéktalanul eljut a fogyasztók asztalára. Valkó Béla T örökbál int, füdőgyógyinfézet Törődni az egész emberrel Nyílik a kapu, meglódul a tömeg. A fekete kötényes néni, kezében pakk, utána fiatal pár, szatyrukból üdítős üveg ágaskodik. Törökbálint, szerda, délelőtt 10 óra. A szanatóriumban, hivatalos nevén a Pest megyei Tüdőgyógyintézet és Tüdőgondozó Intézetben most kezdődik a látogatás. Igen, délelőtt is, akinek vonata, busza most érkezik, ne várakozzék délutánig. Kilopták a lagziba — Igazgató úr, sok a gond a látogatókkal? — Attól függ, kiket látogatnak — mondja dr. Tengelyt Vilmos, az intézet főigazgató főorvosa. — Nem értem. — Itt, miként cseppben a tenger, megtalálható egész Pest megye, valamennyi része, rétege. Értelmiségiek, ingázók, ceglédiek, ráckeveiek, tisztességes munkások és — lumpenek. Utóbbiak egyikét napokra kilopta népes látogató rokonsága, lagziba. — Visszajött? — Visszahozattuk. Kizárhattuk volna, a szabály erre feljogosít, de gyógyítás a célunk, nem büntetés. — Gyakori az ilyen eset? — Nem, ez nem. A jelenség, amit szimbolizál az jellemzőbb. Vannak veszélyeztetett helyzetű betegeink. Alkoholista, munkakerülő, antiszociális emberek. Leromlott egészségi állapotúak, tbc-sek is. Az intézetbe alig akarnak eljönni, nem tartják be az utasításokat, nem akarnak gyógyulni. — Sokan vannak? — Nem. — Es általában? Tudom, már nem népbetegség nálunk de mégis, mennyi a íbc-s? — Betegeink 15—20 százaléka. — Vagyis? — Tavaly a megyében — az orvosi ellátás szempontjából a fővároshoz tartozókat leszámítva ez háromnegyedmillió embert jelent — ezer tbc-s volt. Széles, hosszú teremben kopog a cipő, ez régen a nyitott kúrafolyosó volt. Itt feküdtek — télen, jól betakarva — a betegek. Órákig a friss levegőn. Mára beüvegezték, eltüntették, fölöslegessé vált. Űj és hatásosabb mód- és gyógyszerekkel dolgoznak. — Hogyan bírják a betegek a hosszú kezelést? — Hosszú? Két hónap az átlag. — Csak? Nagyon meglep. — A Haynal-klinikáról 1954-ben kerültem a Bajcsy- Zsilinszky kórházba, tüdőgyógyásznak. Ott naponta húsz beteget kezeltünk, vagy vettünk fel. A halál mindennapos volt, a kezelési idő fél év, háromnegyed év. Tudja, manapság szinte örülünk, ha a beteg csak tbc-s. Ez jól gyógyszerelhető, műtétre alig van szükség. Feltéve természetesen, ha idejében csípjük el a dolgot. Két hónap után otthon folytatódik a gyógyulás. — És nem hal meg senki? — De igen, sajnos. Csak, hogy mondjam? Másként. — Más a halál? — Az nem. De még húsz- husaonöt éve is szinte megszokott volt, amennyire a halál megszokható. Mindenesetre nem volt különleges. Ma az. — Nincs többé gond a tbc- vel? — Átesnénk a ló másik oldalára, ha így vélekednénk. Habár... Volt, hogy majdnem felszámoltak tbc-gyógy- initézeteket, — . Nincsenek kihasználva! jelszóval. Most a munkánk 80 százalékát az egyéb légzőszervi betegségek adják. Krónikus bronchi tisz, asztmatikus bajok, daganatok, sorolhatnám. Szánalmas, egyben felemelő a kép. A gyógyítást, mint olyant, mint fogalmat szimbolizálja talán. A két ápolónő idős, sovány, meggyötört beteget emel óvatosan a röntgengépbe. A szánalmas corpust két ragyogó, fiatal test támogatja gyöngéden. — Van elég emberük? — Elégnek nem elég, de kitűnő. — Kik hiányoznak? Kisegítők, gondolom. — Nemcsak. Orvosok, ápolónők. — Igen, veszélyes üzem ez. — Azért is. Tavaly két ápolónőnk és egy orvosunk kapott fertőzést. Meggyógyultak. — Azt mondta: is. — Ha etikai ügyekről kell jelentést írnom, könnyű a dolgom. Itt senkinek nincs magánpraxisa és a hálapénz sem ebben a szakmában a jellemző. — Mi tartja akkor meg, és mi hozza mégis az orvosokat? — A megszállottság. Tudom, ez közhely, de igaz. Itt gyakori a sikerélmény és változatos a feladat. Jellemző kórelőzmény A zsírpapírból, szalvétából az obiigát rántott csirke bukkan elő. Sűrű, zömök fiatalember harap bele, a rokonság elismerő tekintetétől kísérve. Idilli kép, ha nem volna a pizsama, a kórterem, nem gondolnám betegnek a férfit. — Életerősnek tűnő embereket látok itt, ez nem különös? — Bekerül hozzánk egy jó állásban, jó fizetésért dolgozó ember. Anamnézist — kórelőzményt — készítve az is kiderül, nem öröklött a baj. Ilyenkor kérdezem: — Építkezik? Általában eltalálom. — Igen, most fejeztük be. — Nagy hajsza volt? — Képzelheti! — Mikor vakoltak? — Beköltözés előtt két nappal. — Nedves volt még, igaz? — De kész volt, főorvos úr, kész, és végre fedél, saját volt a fejünk fölött! — Igazgató úr, látta a Köszönöm. megvagyunk című ú) magyar filmet? — Nem. miért? — Otthonteremtésbe belerokkanó, belepusztuló emberekről szól. — Kórtörténetekkel, példákkal támaszthatom alá valóságalapját, látatlanban. — Dekát az igény, a családteremtésre, gyereknevelésre alkalmas otthon kívánása — érthető, jogos, emberi szándék, nem? — És az egészségé, az életé, ezek megóvásáé, nem? Feladatok összessége Kalapácsolás, festékszag, építkezési rendetlenség. Űj szárnnyal bővül a régi kastély. A főigazgató a Wallkyd és a Diszperzit festékek tulajdonságairól konzultál a szakmunkásokkal. — Az építkezésen pallért szakértelemmel kalauzolt végig, a gyógyítás szervezéséről közgazdászt tudással beszélt. — Nyolc és fél évig voltam megyei főorvos. Ott és ennyi idő alatt az építési, a közgazdasági, a szervezési feladatokat muszáj megtanulni. — Nem hiányzott a gyógyítás? — Társadalmi munkában vezettem itt, az intézetben, az egyik osztályt akkor is. — Akkor fordítok a kérdésen: össze lehet egyeztetni? — Nos, ebben az ügyben két táborra oszlik az orvosközösség, de még a családom is. Feleségem a Weil Emil kórház főigazgatója, szerinte kórházat vezetni, szervezni csak sterilen lehet, a gyógyító munkát fel kell áldozni. Én csak együtt tudom elképzelni a kettőt. A vita tart. — Nagyon különbözik a beteg élete az egészségesétől? — Természetesen. — A tüdőbeteg más, mint a többi bajban szenvedő? — Nézze: ember. Az új kollégáimnak, de a régieknek is állandóan rögeszmésen mondom: az egész beteg emberrel, ne csak a tüdőbajukkal törődjünk. Amlai György Skála-Komfort Forgalmas az árucsarnok A Skála-Coop kiskereskedelmi hálózata — mint ismert —, új üzlettel gazdagodott: Budaörsön, a Kamaraerdei úton megnyílt a Skála- Komfort árucsarnok. Meglevő, kétezer négyzet- méteres raktárból alakították ki az egyszerűen berendezett áruházat, amely 50 millió forintos készlettel — bútorral, vas-műszaki cikkel, mezőgazdasági eszközökkel, gépekkel, háztartási felszerelésekkel, padló- és falburkoló anyagokkal. gépjármű-tartozékokkal, alkatrészekkel, felszerelésekkel, köztük utánfutóval, gumiköpennyel stb. — szolgálja ki a vevőket naponta 9—16.30 óra között. Az árucsarnok Budaörs, Érd, Diósd és a környező kisebb települések lakóinak vásárlási körülményeit javítja. Már a héten nagy volt az érdeklődés. A csapágygyárban is Értékelik a brigádokat is Tóth Jánosék minden energiáját leköti a fólia alatti munka és a Házépítés Ezekben a napokban Pest megye gyáraiban és üzemeiben is közösen értékelik a szocialista brigádok és a vállalatok vezetői a munkaver- seny-mozgalomban részt vevő brigádok eredményeit. A korábbi javaslatok nyomán ilyenkor válik véglegessé, hogy egy-egy brigád arany, ezüst vagy bronz fokozatot ér-e el munkája alapján, vagy esetleg a kiváló cím illeti-e meg a közösséget. Érthető tehát, hogy nemcsak a vezetők, hanem a dolgozók is érdeklődve várják a döntést, amely egy kicsit egész éves tevékenységüket is fémjelzi. A Magyar Gürdülőcsapágy Müvek dtósdi gyárának mun- kaversenyfelelőse, Benkő Ernő elmondta, hogy a szocialista birgádok értékelése tulajdonképpen már az év első heteiben megkezdődött; elsőként az üzemi négyszög tett javaslatot. Ezt követően a helyi termelési és munkaver- seny-bizottság értékelte, s most már csak a gyár vezetőinek javaslata szükséges a címek odaítéléséhez. A gyárban csaknem 60 szocialista brigád vett részt a versenymozgalomban, s mint a munkaverseny-felelős elmondta, idén várható, hogy a korábbi éveknél is jobb eredmények születnek. Tavaly 11 brigád érte el az arany fokozatot, idén három-négy brigáddal több kaphatja meg ezt a kitüntetést. Cs. 1. 1 4 t
