Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-18 / 91. szám
#í*r nr.crrt SZÍNHÁZTÖRTÉNET 30 ezer dokumentum Tápiószeléről indultak TASSY KLÁRA ÉS EIGEL ISTVÁN ÉLETMŰVE Kis-balatoni ásatások Mentik, ami menthető A nagyarányú építkezések, tereprendezések következtében mindinkább csökken hazánk érintetlen régészeti lelőhelyeinek száma. Az idén például a Kis-Balaton térségében egy 25 millió köbméteres víztározó kialakítását kezdik meg. A munkálatokat megelőzően kérték fel a zalaegerszegi Göcsej Múzeumot, hogy a mintegy 20 négyzetkilométeres elárasztandó területet vegyék szemügyre, mentsék, ami menthető. A szakemberek előtt jól ismert ugyanis, hogy a hajdani Kis-Balaton térségében a vízzel körülvett, járhatatlan mocsár- és lápvilágból kiemelkedő szigetek stratégiai fontosságúak voltak. Az őskortól lakott volt az a táj. Már tavaly a szórványos, úgynevezett szondázó ásatások is sikerrel jártak; rátaláltak például Zala megye első jelentékeny központjára, Kolonra, s feltártak néhány Árpád-kori települést is. Az idén teljes erővel megindul a most már mindenre kiterjedő leletmentő feltárás. Elsőként Zalaszabar határában, a BorjúáUás-szigeten kezdik meg az ásatásokat, ugyanis a kis-balatoni védő- rendszer kialakításához is itt látnak hozzá először. Az előkerülő leleteket hamarosan megismerheti a nagyközönség is, mert a Göcsej Múzeum ősszel kiállításon mutatja be a hajdani vízivilág feltárt emlékeit. A budapesti és vidéki színházakban játszott darabok újabb rendező- és súgópéldányaival, értékes díszlet- és jelmeztervekkel gazdagodott a közelmúltban az Országos Széchényi Könyvtár színház- történeti tára. A napokban két Csehov-dráma — A cseresznyéskert és a Ványa bácsi — rendezői példányát veszik mikrofilmre; az előbbi színműé az Ádám Ottó rendezte Madách színházbeli előadásról, az utóbbi a Nemzeti Színház Gellért Endre rendezésében játszott előadásról árul el megannyi műhelytitkot a színháztörténeti kutatónak. A gyűjteményben egyébként megtalálható a legtöbb olyan színdarab rendező-, súgó-, ügyelőpéldánya — telis-tele megjegyzésekkel, húzásokkal, Értékes dokumentumok kerültek elő a zalaegerszegi levéltárban Sümeg történetéről. Az egyik, a nagy múltú település 1779. március 17-én bekövetkezett tűzvész károsultjait és az elpusztult értékeket sorolja fel, a ruházattól a bútorzatig minden ingóságot. A napvilágra került kézirat értékét növeli, hogy sokkal átfogóbb képet ad a korabeli viszonyokról, a mindennapi élettechnikai utasításokkal —, amelyet másfél évszázad alatt hazai színpadjainkon előadtak, vagy legalábbis bemutatni szándékoztak. A színháztörténeti tárban több mint 30 ezer dokumentumot őriznek, értékeik között a Nemzeti Színház, a Vígszínház, a régi Pesti Népszínház, a budai és pesti német színház, a szegedi Nemzeti Színház megközelítően teljes gyűjteményét. A rendezőpéldányok beszédes tanúi elmúlt korok művészi felfogásának, s a legkiválóbb hazai rendezők — Szigligeti Ede, Molnár György, Paulay Ede, Hevesi Sándor, Horváth Árpád, Németh Antal, Hegedűs Tibor kézírását őrzik és a színészrendezőkét, Góth Sándorét, Űdry Árpádét, Somlay Artúrét, Apáti Imréét. ről, mint az adókivetéshez készített összeírások. Sümeg múltjába enged bepillantást egy 1811—12-ben kelt följegyzés, melynek szerzője Rosty Antal, aki részletesen foglalkozik lakóhelye igazgatásával, gazdálkodásával, kulturális és egészségügyi helyzetével. Név szerint felsorolja például a város összes tisztségviselőjét, s afféle XIX. századi munkaköri leírásként ismerteti jogaikat és kötelességeiket. A tehetséges művészházas- pár tárlata április 19-ig látható a Műcsarnokban. Tassy Klára és Eigel István 1946-ban házasodtak, s azóta töretlen emberi, festői közösségben élnek. A felszabadulás utáni első magyar művésztelepről, Tápiószeléről indultak, s közel négy évtized alkotásait bemutatták Párizsban, Mentonban, Szófiában, Berlinben, a velencei bienná- lén, Londonban, Moszkvában, Varsóban, Essenben. Az sem lényegtelen — sokkal inkább hűségük, emberségük ta- nújele —, hogy 1977-ben mindketten gyűjteményes kiállítást rendeztek nyitányhelyükön, Tápiószelén. Tassy Klára ezúttal gobelin- jait és a hozzájuk készült vázlatokat mutatta be. Katalógusának előszavában nagyon szerényen és becsületesen jelzi; terveit Ungár Klára és Ungar Olga szövőmesterek kivitelezték kimagasló tudással, szakmaszeretettel. Tassy Klára Bernáth Aurél, és Rud- nay Gyula növendékeként tanulta meg egy életre ezt az etikai figyelmet és pontosságot életvitelében és műveiben egyaránt. Alaposan figyeli a természetet, érzékenyen reagál rá. Lehet az kiszáradt tölgy, hervadt virág. A fa, a virág emberi világunk humánus tartozéka. Ezért fejezhet ki Tassy törzsében is gyökérként, ágként sok felé terjeszkedő fája emberi vergődést, panaszt, méltóságot, Száz év magány-t. E kellemes örvénylés mély is, elgondolkodtató, de megnyugtató egyben. Eigel István nagy formátumú egyéniség. Mindent tud, amit tudnia kell. Emlékképek sorában idézi a múltat, mely egyre nagyobb erővel merül fel fantáziájában. Természetesen e visszaálmodás rezig- nációt is jelent, de tartást, meditációt is. Hiszen az emlékidézés egyben a jövő festői feltárását jelenti. Így az Eigel István értelmezte egykori Majális, mely nemcsak főhajtást jelent egy nagy festő, Szinyei Merse Pál emléke előtt, hanem századunk problémáját is kifejezi, azt, hogy milyen szennyezett, törmelékes Szinyei egykori domboldala, s a lelkünk se tisztult meg oly mértékben, ahogy azt joggal várhatnánk el önmagunktól. Fagy ökörként villanó kezei ezért táncolnak olyan idegesen, s „A teremtés nyolcadik napja” is azért olyan üreges, zaklatott, mert az életünk is ilyen. Tassy Klára, Eigel István közös életműve arra példa, hogy a következetes munka és a szigorú önismeret biztos léptekkel bontakoztatja ki a valós tehetséget a megvalósult művek állandósult értékrendjében. Az sem lényegtelen, hogy erre, egyre inkább csak erre van szüksége a világnak. Losonci Miklós A KÖZSÉGEK TÁRSADALMI VISZONYAI Könyv a falusi változásokról Eigel István: Majális Átfogó kép a múltról RÁDIÓFIGYELŐ A magyar faluról írni hálás, egyben hálátlan feladat, mert sokan sokféleképpen ábrázolták már. A magyar községek társadalmának átalakulását választotta könyve témájául Andorka Rudolf is, akinek tanulmánya a Magvető Gyorsuló idő sorozatában jelent meg A magyar községek társadalmának átalakulása címmel, ö sem kerülte azt a sablonos indítást, hogy a múltról szólva ne idézze a költőket, a falukutató írókat, akik műveikben igyekeztek leleplezni az akkori, valóban súlyos gondok között, sőt nyomorban tengődő félfeudális falut. Ez indítás után rátér a községi népesség demográfiai helyzetére és szerepére, hangsúlyozza, hogy a községek lakossága az utóbbi évtizedek- ,ben jelentősen csökkent, bár a népszaporulat magasabb, mint a városokban. Nyilvánvaló, hogy a termelési szerkezet változásával, a nagyüzemi termelés bevezetésével magyarázható a nagyarányú elvándorlás. Atrétegeződés Ez az egyik jellemzője a mai falunak, a másik az, hogy társadalmi szerkezete megváltozott. Mindenekelőtt a mezőgazdaságban dolgozó aktív keresők aránya a felszabadulás utáninak kevesebb, mint a felére csökkent. Gondolhatnánk: ez elsősorban úgy ment végbe, hogy a falusi parasztságból városi munkás lett. Valójában azonban ennek az átalakulásnak jellemzője az, hogy a falusi lakosság jelentős része helyben maradt, de nagy része dolgozik mezőgazdaságon kívüli népgazdasági ágakban. 1949-ben az aktív keresőknek 73 százaléka, napjainkban már csak 35 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban, míg 40 százaléka az iparban, 7 százalék a szállításban, 6 százalék a kereskedelemben. Tehát láthatjuk, hogy a falusi lakosság többsége nem a mezőgazdaságban dolgozik. A mezőgazdaságban dolgozók zöme tsz-tag, s ezen belül a fizikai munkát végzők száma hatszázezer, s ez a szám is állandóan csökken. Napjainkban tehát viszonylag egy kis mezőgazdasági réteg termeli meg a felszabadulás előttinek sokkal nagyobb volumenű mezőgazdasági termékét. Napjainkban tehát a falun élőknek több mint 50 százaléka ipari munkás vagy más foglalkozású. Amikor a mai magyar ipari munkásságról beszélünk, akkor hiba lenne azt a városi munkássággal azonosítani. Amikor a falu fejlődéséről, ellátásáról van szó, nem hagyható figyelmen kívül ez a tény, az, hogy az ipari munkások zöme falusi lakos. Mindehhez jön még, hogy falun él 36 ezer kisiparos és kiskereskedő, míg jelentősen megnőtt a falun élő értelmiségiek száma is. (A falun élő aktív keresőknek 14 százaléka értelmiségi.) Vegyes családok A falusi társadalmi viszonyokat vizsgálva azt is látnunk kell, hogy nagyon sok esetben a munkások, parasztok, értelmiségiek egy háztartásban, egy családban élnek, vagyis nagy a vegyes családok száma. A felmérések szerint a termelőszövetkezeti háztartásoknak a felében más kategóriához, legtöbbször a munkásosztályhoz tartozó aktív kereső él. Mindezek alapján a szerző leszögezi, hogy a községekben ma egyrészt a munkások élnek, akiknek bizonyos kisebb-nagyobb kapcsolatuk van a hajdani paraszti életformával (mert mezőgazdasági munkával foglalkoznak, vagy mert kisebb háztáji vagy más gazdaságot művelnek rendszeres munkájuk mellett), másrészt átmeneti kategóriák, amelyek a hagyományos parasztság és a modem munkásság között helyezkednek el, többnyire az utóbbihoz sokkal közelebb állnak. Mindezek után a szerző a részleteket vizsgálja, azt, hogy milyen ma falun a társadalmi mobilitás, milyen gondokat, feladatokat hozott magával az ingázás, hiszen az ingázók száma mára megközelíti az egymilliót, ebből tekintélyes szám Pest megyében van. A városhoz közelíteni Igen gondos elemzést kíván a háztáji és kisegítő gazdaságok helyzete is. Egymillió 700 ezer ilyen gazdaság van Magyarországon, ebből egymillió 300 ezer falun, vagyis négymillió 300 ezer falun élő személynek van háztáji és kisegítő gazdasága. S ehhez vegyük hozzá, hogy a háztáji' és kisegítő gazdaságok a mező- gazdasági területből elfoglalt részüknél lényegesen nagyobb arányban járulnak hozzá azi ország mezőgazdasági termeléséhez: az összes bruttó termelésnek 31 százalékát, a nettó termelésnek a felét, a me- .zőgazdasági termékek áruforgalmának 23 százalékátadják, látjuk, hogy mennyire nem lebecsülendő a szerepük. Végül a szerző foglalkozik a jövedelmi viszonyokkal, a lakáshelyzettel, s kitekint más országok falusi társadalmára is. Gáli Sándor E llentmondásos élet — ellentmondásos, de maradandó életmű, ezt jelenti nekünk Németh László, aki ma lenne nyolcvan esztendős. S jelent egy sereg feledhetetlen színházi élményt, gondolatteremtő olvasmányokat, esszéivel, tanulmányaival, regényeivel, csupa olyat, ami tükrözi egy sugárzó tehetség vívódásait, hányattatásait téves hipotézisek, hibás konklúziók s találó, máig érvényes megállapítások között, olyan ember küzdelmeit, aki minden művében jó szándékkal az egész társadalom betegségeit akarta gyógyítani. A pedagógus családban született Németh László orvos lett a valóságban is. Aztán belevetette magát az irodalmi életbe, katalizátorként sister- gett, forrongott benne, de mert sem önmagával, sem másokkal nem volt hajlandó kompromisszumra, egyedül írta, szerkesztette és adta ki négy esztendőn át a harcincas évek egyik érdekes __ folyóiratát, a Tanú-t. Gyűlölte a fasizmust, de abban az időben kívül maradt a marxizmus körén is. Ismerte ugyan a nagy gyárak munkásainak keserves, megnyomorított életét, de a megoldást akkor nem abban látta, hogy a proletariátus a tőke elleni harcban magához ragadva minden lehetőséget, saHUSZAS STÜDIÖ. Mi boszszanthatna jobban egy lakásra váró családot, amelyik évek óta jobb esetben a szülőknél lakik egy szobában ■ harmad- negyedmagával, vagy méregdrága albérletben várja helyzete jobbrafordulását, annál, mintha azt látja, hogy egy fél esztendeje átadott lakóház százhúsz lakása közül harminc még mindig üresen áll. Ez a tény késztette oknyomozásra Váradi Júlia riportert és Kovalik Márta szerkesztőt, hogy utánanézzen, miért maradnak üresen lakások a fővárosban? Megszólaltattak lakásügyi ját államát teremtse meg, hanem egy harmadik utat keresett a magyar parasztságban, a szövetkezeti kertgazdaságban. A Cseresznyés című drámájában azonban eljutott odáig, hogy önmaga is rádöbbenjen: elképzelése távol áll a valóságos ellentmondásoktól s a helyes végkifejlettől is. Egy sor társadalmi dráma után a történelmi drámákban keres kiutat. Ezek közül elég a Széchenyit, vagy A két Bolyait említeni, hogy mindannyian ráérezzünk azokra a feledhetetlen színházi élményekre. Németh László példásan jó drámái ezek, szerkesztésükben, a főalakok és a mellékszereplők megformálásában, a történések vezetésében egyaránt. Az író Németh Lászlót — csakúgy, mint az orvost, a tanárt — mindvégig intenzíven foglalkoztatta a magyar értelmiség történelmi szerepe, átalakulása, vagy arra irányuló törekvései. Keres- te-kutatta, hol találja meg a helyét végre ez az értelmiség, milyen státust tud magának kialakítani az oly sok tévelygés, tékozlás után, melyik oldalon kötelezi el magát — hiszen ez az a réteg, amely kis országunkban végül is mindenkor előbbre vitte a humanizmus, a tudomány, a társadalmi fejlődés ügyét, karöltve olyan tömegekkel, melyek osztályvezetőt, házmestert, frissen beköltözött lakót és la- kásravárót, meg néhány, a környéken lakó állampolgárt. Ki-ki vérmérséklete szerint beszélt, egyben azonban mindannyian megegyeztek, manapság — és még sokáig —, amikor a tanácsok lakásosztályain ezerszámra állnak a kérelmek, megengedhetetlen luxus, hogy a szükségesnél több lakás álljon hónapszám üresen. Az ugyanis elképzelhetetlen, hogy egyáltalán ne legyenek üresen tartott lakások. Mert az élet- veszélyessé váló otthonok lakóit, az elemi csapással sújtottakat nyomban el kell heugyanazt akarva meghatározó lendületet adtak a küzdelemhez. Az Utazás című drámájában — melyben megcsillogtatja utánozhatatlan vígjátéki elemeit is — sokak szerint saját szovjetunióbeli élményeiből indul ki. Magam ennek a darabnak színházi előadásán találkoztam először szemtől- szembe Németh' László művészetével, sok-sok évvel ezelőtt. Akkor még nem tudtam, de azóta — megismerve más arculatú, más indíttatású, más tanulságú műveit is — azt vallom, nem önmagát írta meg, inkább azonosult azzal a Ka- rádi professzorral, aki a darabban teszi meg ezt az utat. Ez az azonosulási képesség nyomon követhető Németh László egész életművében. N emrég látott napvilágot a hír, hogy özvegye a hódmezővásárhelyi Bethlen Gimnáziumnak ajándékozta az író hagyatékának egyes darabjait, annak emlékére, hogy ott tanított néhány esztendeig az orvosból éppoly lelkiismeretes, nagytudású és követendő szellemű pedagógussá vált Németh László. Ránk, mindannyiunkra mi maradt örökségként életművéből? A tiszta, önzetlen jobbító szándék, a tántoríthatatlan igazságkeresés, az erkölcs eszméje és az eszme erkölcse, aminek egyszer minden emberben győznie kell. Bálint Ibolya lyezni. Számukra bizonyos számú üres otthont fenn kell tartani. Közérdekből is szükséges bizonyos tartalék képzése. A fővárosban ilyen és több más ok indokolja néhány ezer lakás tartalékolását. Ám jelenleg az a helyzet, hogy központi nyilvántartás híján a kerületi lakásosztályon sem ismerik a naprakész állapotot Annyit viszont már elértek, hogy az indokolatlanul késedelmesen kiutalt lakások rezsije —- fűtési díja, bére stb. — annak a tanácsnak a lakásügyi osztályát terheli, amelyik ké- sedelmeskedett a kiutalássaL Annyi ugyanis — s ez is valami — kiderült a riportból, hogy senkinek sem érdeke a lakatlan lakások fenntartása. AKTUALITÁSOK. Tegnap reggel a Falurádióban az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, Balogh László, dr. Gaál Lajos, a Pest megyei Tanács VB mezőgazdasági osztályának vezetője és Lévai Ferenc, a túrái Magyar—Kubai Barátság Termelőszövetkezet elnöke beszéltek arról Gyökér András mikrofonja előtt, mi jellemzi manapság a megye mezőgazdaságát, a szövetkezetek hogyan vesznek részt a főváros ellátásában. A tízperces adásból kitűnt, a megyei közös gazdaságok frissen szállított zöldféléi jelentős részét képviselik a fővárosi piacok felhozatalának, saját üzleteik is sokat forgalmaznak. Nem lebecsülendő a háztáji gazdaságokból a téeszek háztáji főágazatain keresztül felkerülő áru mennyisége sem, mellyel ugyancsak Budapest ellátása javul. A Reggeli párbeszédben Tímár Mátyást, a Magyar Nemzeti Bank elnökét interjúvolta Tardos Júlia, ugyancsak az aktualitás jegyében az ország- gyűlésen éppen tegnapelőtt számolt be az MNB elmúlt ötéves tervbeli tevékenységérőL A kérdések és a mendemondákra nyitott fülű hallgatókat megnyugtató válaszok hazánk hitelképességére, a nemzetközi nénzpiacon elfoglalt helyünkre, a forint felértékelődésére, stabilitására irányultak. B. H. Németh László emlékére Tassy Klára: ÜJ világ (gobellnterv)
