Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-18 / 91. szám

2 xMUap 1981. ÁPRILIS 18., SZOMBAT fl Szovjet Verdii Társaságok Szövetségének sajtótájékoztatója A jobb megértés eszköze Moszkva Űrhajósok kitüntetése Afgán vezetők tárgyalásai Babrak Karmai, az Afga­nisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, a Forradal­mi Tanács elnöke, miniszter­elnök, csütörtökön fogadta Javier Peres de Cuellart, az ENSZ különleges politikai ügyekkel megbízott főtitkár­helyettesét, aki pakisztáni tárgyalásai után április 15-én érkezett Afganisztánba. A megbeszélés a Bákhar af­gán hírügynökség jelentése szerint baráti légkörben zaj­lott le. Ezt követően Muham- med Doszt külügyminiszter aznap másodszor is tárgyalt az ENSZ-főtitkár különmegbí­zott jával és kölcsönös érdek­lődésre számottartó kérdése­ket vitatott meg vele. Péntekre virradóra egy mar- seille-i kórházban meghalt Pe­ter Hitz, 19 éves svájci állam­polgár, a csütörtöki ajacciói repülőtéri terrorcselekmény egyik súlyos sebesültje. A po­kolgépes merényletben kisagyi sérülést és koponyatörést szenvedett. Életét a gyors or­vosi beavatkozás sem tudta megmenteni. A merénylet nem veszélyez­tette Giscard d'Estaing elnököt és kíséretét, bár a robbantást akkor hajtották végre, amikor gépe éppen leszállt. A repülő­térre csak három perccel a detonáció előtt telefonált egy ismeretlen személy, s azt mondta, hogy tíz percen be­lül bomba robban az épület­ben. A rendőrségnek még nem volt ideje kiüríteni a légiki­kötőt, amikor a pokolgép fel­robbant. A merénylet rejtélyét fokoz­za, hogy Korzika úgynevezett Nemzeti Felszabadítási Front­ja — FLNC — az elnökvá- lásztási kampány idejére „fegyverszünetet” hirdetett; másrészt a szeparatista illegá­lis szervezet mind ez ideig gondosan ügyelt arra, hogy le­hetőleg csak anyagi károkat okozzon. Valamennyi megfi-’ gyelő egyetért abban, hogy a csütörtöki merénylet éppen-1 A Szovjet Baráti Társasá­gok Szövetségének most vé­gétért IV. országos konferen­ciájáról, az eredményekről és a tervekről tájékoztatta a saj­tót Zinaida Kruglova, a szö­vetség elnökségének elnöke. Beszámolt arról, hogy a kon­ferencián 800 küldött vett részt és jelen volt több mint 100 vendég, akik a világ 71 országában működő baráti társaságokat képviselték. Kruglova elmondotta, hogy ma a Szovjetunióban össze­sen 77 baráti társaság műkö­dik. öt évvel ezelőtt ez a szám 64 volt, s a beszámolási séggel azok számára káros, akik nagyobb autonómiát kö­vetelnek a földközi-tengeri francia sziget számára — így a L’Humanité tegnapi kom­mentárjában nem zárja ki a provokáció lehetőségét sem. Washington Tüntetők a külügy­minisztériumban Az Egyesült Államok salva- dori politikája elleni tiltako­zásul csütörtökön este három ember behatolt az amerikai külügyminisztérium épületébe, s a Haig külügyminiszter iro­dájába nyíló fogadóteremben vörös tintát locsolt a padlóra — közölte egy külügyi szóvivő, Szemtanúk szerint az egyik tüntető fennhangon követelte, hogy az Egyesült Államok vo­nuljon ki Salvadorból. Az inci­dens idején Haig éppen irodá­jában tartózkodott. A három tüntetőt legyűrték, majd átadták a rendőrségnek. Másik két embert is letartóz­tattak az incidenssel kapcso­latban, de róluk a rendőrség nem adott közelebbi felvilágo­sítást. időszakban a világ különböző részein végbement politikai­társadalmi változásoknak megfelelően újabb országok­kal alakítottak baráti társasá­got Kiemelte ezek közül a szovjet—etiópiai, —angolai, —spanyol társaságot. A ko­rábbi 20 ezerről 30 ezerre nőtt a kollektív tagok száma, s összességében Szovjetunió- szerte 50 millió szovjet ember vesz részt valamilyen formá­ban e mozgalomban. Egyre aktívabbak a köztársasági szervezetek, amelyek munká­jába mind több jogász, orvos, pedagógus, művész kapcsoló­dik be. Kruglova szólt arról, hogy jelenleg 120 baráti társaság működik külföldön, egyre szé­lesedik a testvérváros-mozga­lom. Ez utóbbi néha nem cse­kély nehézségekkel áll szem­ben, hiszen számos nyugati országban a városok vezetői­nek pártállásától függ a város kapcsolatainak alakulása. E nehézségek ellenére 56 francia, 26 olasz és 50 finn város tart fenn jelenleg különböző szov­jet városokkal ilyen kapcsola­tot. Nyikolaj Blohin akadémi­kus, az Onkológiai Intézet igazgatója, a Szovjet—Ameri­kai Baráti Társaság elnöke a hozzá intézett kérdésekre vá­laszolva elmondta, hogy a AZ ENSZ afrikai tagorszá­gainak kérésére a jövő héten kedden összeül a Biztonsági Tanács a namíbiai kérdés megvitatására — közölték csü­törtökön a világszervezet szék­helyén. A CIPRUSI kormány az ENSZ székhelyén terjesztett levélben tiltakozott a szigetor­szágban egyoldalúan létreho­zott „Ciprusi Török Szövetségi Állam” egyik legutóbbi beje­lentése ellen, amely szerint török ciprióták számára tör­vényessé tennék, hogy az 1974-ben török csapatok által elfoglalt észak-ciprusi terüle­Reagan kormány nyíltan szov­jetellenes politikája közepet­te a társaság munkájának kö­rülményei rosszabbak ugyan, de a munka folytatódik. Mint elmondta, 20 esztendeje tölti be ezt a posztot, és azóta sok­szor változott a helyzet, a mostanihoz hasonló nehézsé­gek több ízben akadályozták az Egyesült Államokban mű­ködő társaság munkáját, a személyes kapcsolatok és az együttműködés bővítését. Ezek az átmeneti nehézségek azon­ban soha nem jártak azzal, hogy az amerikai népben meg­szűnt volna az érdeklődés a Szovjetunió iránt, a készség a megismerésre. Az együttműködés viszony­lag új területéről, az űrkuta­tásról German Tyitov űrhajós, (a Szovjet—Vietnami Baráti Társaság elnöke) beszélt. El­mondta, hogy ez az együttmű­ködés sokkal szélesebb körű, mint amiről a nyilvánosság eddig értesült: a kísérletek előkészítésében, az egyes mű­szerek, berendezések kifejlesz­tésében nemzetközi stáb vesz részt. A szövetség művészeti, ze­nei rendezvényeiről Karen Hacsaturján alelnök adott rö­vid tájékoztatót, a közelmúlt nagysikerű koncertjei, előadá­sai között megemlítve azokat, amelyek a Bartók -é vford u ló­val függtek össze. ten kisajátítsák a görög cip­rióták vagyonát. PÉNTEKEN reggel legalább kilenc pokolgép robbant Nyu- gat-Berlinben, és az NSZK más városaiban is kisebb-na- gyobb zavargások voltak, azt követően, hogy a hamburgi börtönben csütörtökön tízhetes éhségsztrájk után hieghalt a terrorista Sigurd Debus. A KÖZEL-KELETET körül­vevő „veszélyekre” hivatkozva — Szaúd-Arábiához hasonlóan — Egyiptom is rendelt repülő­gép-fedélzeti lokátorokat az Egyesült Államoktól. Leonyid Brezsnyev nyúj­totta át tegnap a Kremlben a szovjet—mongol közös űrre­pülés két résztvevőjének, Vla­gyimir Dzsanibekovnak és Zsugderdemidijn Gurragcsaa- nak a magas kitüntetéseket, amelyeket a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksé­ge adományozott nekik. Dzsa- nibekov Lenin-rendet és „A Szovjetunió Hősének” máso­dik aranycsillagát kapta meg, Gurragcsaat Lenin-renddel, A Szovjetunió Hőse címmel és Aranycsillag Érdeméremmel tüntették ki. Brezsnyev méltatta a két űr­hajós munkáját, hangsúlyoz­va: a közös űrrepülés szép ajándék a szocialista Mongó­liának, a Szovjetunió régi és hű barátjának. Mongólia most 1981-ben az Egyesült Álla­mok és különböző pénzügyi szervezetek 260 millió dollár­nyi segélyére lesz, szükség ah­hoz, hogy a salvadori junta elkerülje a teljes összeomlást — hangzik Frederick Chopin­nek, az Egyesült Államok sal­vadori nagykövedének sürgős üzenete a washingtoni külügy­minisztériumhoz. A washing­toni sajtóban Jack Ander­son publicista által meg­szellőztetett üzenet szerint az összeg oroszlánrészét (mint­egy 150 millió dollárt) közvet­lenül az amerikai költségve­tésből kell biztosítani, a fenn­maradó rész pedig a Nemzet­közi Valuta Alapon, az Ame­rikai Fejlesztési Bankon és más pénzügyi szerveken át jutna el a salvadori juntához. ★ A salvadori válság csakis politikai eszközökkel oldható meg, ehhez pedig nemzetközi erőfeszítésekre van szükség — jelentette ki újságírók előtt Hans-Jürgen Wischnewski, az SPD egyik alelnöke Frank­furtban, miután visszaérkezett latin-amerikai körútjáról. Wischnewski többek között .Salvadorban is tárgyalt, ahol meghallgatta mind a junta, a Mongol Népi Forradalmi Párt XVIII. kongresszusára ké­szül, s ezt követően ünnepli meg a népi forradalom 60. év­fordulóját. Brezsnyev elmondotta: évek­kel az első űrhajó rajtja előtt munkája során kapcsolatban állt a szovjet rakétaprogram irányítóival, Keldis, Koroljcv, Jangel akadémikusakkal, sok más kiemelkedő tudóssal, ter­vezővel, akik megvetették az emberiségnek a csillagokhoz vezető útját. „Valamennyien álmodoztunk, találgattuk, hogy mi is lesz húsz év múlva. A vágyak általában megelőzik a valóságot. A világűrben azon­ban másként történt: a való­ság szárnyalta túl az ábrándo­kat" — mondotta az SZKP KB főtitkára. mind a felkelők vezetőinek álláspontját. Utjának többi ál­lomásán (Kubában, Venezue­lában, Mexikóban, Panamá­ban és Costa Ricában) olyan benyomásokat szerzett, hogy ezekben az országokban is erősödik az óhaj a salvadori konfliktus politikai megoldása iránt. Bydgoszczi megállapodás A lengyel hírügynökség je­lentése szerint Bydgoszczban tegnap megállapodás jött lét­re, amely előirányozza az egyénileg gazdálkodó parasz­tok „Szolidaritás” szakszerve­zetének bejegyzéséhez szüksé­ges jogi feltételek kialakítását ez év május 10-ig. A tárgyaló kormánybizottságot, Stanislaw Ciosek miniszter vezette. A megállapodás megszünte­ti azokat az okokat, amelyek Bydgoszczban a parasztok március 16-án kezdődött tilta­kozó akcióját, és az ország más körzeteiben később indí­tott hasonló megmozdulásokat váltották ki. Ajacciói merénylet Provokáció lett volna? CSAK RÖVIDEN... Salvador A junta válságos helyzete Szibériai egészséget te: m márnái FELJEGYZÉSEK A HÁZAKRÓL Zavarba jön az ember, hogy hányszor is használt fogalma­zás közben felsőfokot, hány­szor írta le a „leg” szótagot. S mégis: a legkisebbnek érez­tem magam és legjobban meg­döbbentem Omszkban A hábo­rúk útján- Hát ez az, amihez, Dosztojevszkijnek, Thomas Mann-nak, vagy Hemingway- nek kellene lenni, s amit az egyszerű tollforgató már ele­ve felad, bocsánatot kérve az olvasótól. Pedig vétettem a protokoll szabályok ellen, tán még udvariatlan is voltam: egyszerűen megszöktem a de­legációtól, hogy egyedül me­hessek végig ezen áz úton, mert utólag úgy érzem, szá­momra ez volt a legfontosabb. Be akartam járni a lélek pok­lait, s most csupán tényadatok szakadnak fel az írógép ko­pogásából. Pedig ez az út az orosz lélek kulcsa. A háborúk útja egy kilo­méter széles és belevész a vörösfenyők erdejébe. Koc­kakövei már eleve megpró­báltatásra ítélnek, a ki tudja, hová dugott hangszórókból szomorú és mégis erőt su­gárzó halk zene hömpölyög, aztán megszólal egy hang, az ismert moszkvai rádióbemon- dó, Levitán hangja, azé az emberé, aki 1945. május 8-án bejelentette a békét. Az élet­ről beszél. Baktatok a kocka­köveken. Két oldalt ember magasságú gránitsziklákból domborműveken Robert Capa fotóira emlékeztető, életért kapaszkodó kezekkel áldozatok. Vagy hősök? Hadvezérek és közkatonák. Beléveszve a grá­nit durva szemcséibe, kőbe, földbe. Majd hét méter magas vas szobrok, Burnakov alko­tásai. De miért fontos ez? A futás mozdulatába me­revedett hős csak lenyűgöz, amint kardját olajággal éke­sítve az égre emeli. Az orosz földanyácska viszont nem ereszt, fiát maga előtt tartja: Nem tudom, védi, vagy áldo­zatra kínálja? Szibériában nincs egyetlen család sem, amelyiknek ne volna kit gyá­szolni az utolsó világháború óta. Hatalmas volt az áldozat, óriási az emlékmű, mert fe­lejteni nem lehet és az Euró­pában szétszórtan elhunytak meg- vagy meg sem talált hamvára kell a sírkő. Rozs- gyesztvemszkijnek igaza van: „Nem a holtnak kell ez az evfrlék, / de ki élsz, teneked’’. Ballagok vissza a köveken- Arctalanná válik a monumen­talitás .. Ki élsz, Teneked!. •. De valóban arctalan-e, ami európai léptékkel nyomasztó? Feloldódik-e benne a lélek- humanitás? Jártam Omszb köziponti út­törőházában, akkora, hogy a váci művelődési központ könnyen beleférne. Bementem az úttörőpalota múzeumába és dehogyis csak a Nagy Hon­védő Háború hős pionírjait láttam; a tegnapi diákokat is, akik ma bányászok, tudósok, akil$ valamivel többet adtak a hétköznapok nem csekély problémáinak megoldásához. Láttam a központi művésze­ti iskolát, ahol elsős korától művészetet fanul ötszáz kis­diák és csak tehetségük ki­bomlása után döntenek, hogy zenészek, táncosok, szobrá­szok, fesitők lesznek-e. És Tyumen kerület műszergyá- ránalk művelődési házában negyvennél több szakkör mű­ködéséről adtak számot. Igaz, nem túlzás palotának nevez­ni az épületet- A vállalat évente 240 ezer rubelt (!), több mint 6 és fél millió fo­rintot költ közművelődési cél­ra. De az is igaz, hogy lé­tezik például egy norma, amely szerint — csak példa, de konkrét — ezerkétszáz ol­vasó után függetleníthetnek egy könyvtárost. És élnek művészek szép számmal Omszk megyében. A véletlen hozta, hogy két művelődési házban is találkoztam szak­köri foglalkozás közben B. Jarkov idős zeneszerzővel, nem zenei szakkörön. Csak egyszerűen ott volt a fiata­lok és a már nem is egészen fiatalok között. (S e sorok írójának kudarca, hogy nem tudta magával hozni B. Jar­kov Ligeti Károly emlékére írt művének kottáját.) Két házhoz fűződik még „leg”-ek közé sorolható él­ményem- Az Irtis partján ma is áll még két őrbódé és egy régi kapu, amiről az idő le­dörzsölte a rácsokat, szabadon vezet az út ki-be. Rövid séta a fák alatt, mire eljutunk az épülethez, ahol száműzetését töltötte Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij 1850 és 1854 között A szellemóriás Omszk­iéi ezt írta: „...utálatos vá­roska, fája szinte alig van, nyáron elönti a hőség és , a szél homokkal hordja tele, té­len hóviharok vannak. A ter­mészettel nem találkoztam." Jelenleg — még! — hadkiegé­szítő parancsnokság birtokol­ja Dosztojevszkij sanyargatta- tásánaik helyét. Az ablakok rácsai nyilván megmaradnak és a bolthajtások is a téglás padló fölött, de az épületből rövidesen Dosztojevszkij-mú- zeumot alakítanak ki az omszkiak- őrzik majd a he­lyet, ahol megszületett a Fel­jegyzések a holtak házából cím alatt világvisszhangot ki­váltott mű „élménye”. Szibé­ria a legfiatalabb Oroszor­szág — ágaskodik a gondolat mert eszembe jut a szállá­sunkként szolgáló Turiszt Gosz- tinyica tövében Kolcsak régi pihenőháza. Most zárva van — még —, mert az omszkiak központi házasságkötő-termet akarnak rövidesen nyitni az épületben. Még egy feljegyzés egy házról, az Omsziki Filharmo­nikusok koncertterméről. Bú­csúelőadását tartotta e mo­dem épületben a Tápiómente együttes. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor csak meghí­vottak, a munkában legkivá­lóbbak léphettek be. a néző­térre; ezerkétszázan voltak. A készülődés perceiben pedig sohasem tapasztalt feszültség izzott az öltözőkben, a szín­padi folyosón, mert értették lányaink és fiaink, hogy most többről lesz szó a színpadon, mint egy begyakorlott elő­adás létrehozásáról. Jakab Bé­la, a Pest megyei Tanács mű­velődési osztályának vezető­helyettese is tudta ezt, s az omszki vendégeskedés során oly sokszor tapasztalt ember­ségével képes volt a lámpa­láz csillapítására. Közben az igazgatói irodá­ban találkozhattam egy em­berrel a 37 közül, aki képvi­selte Omszk megyét az SZKP XXVI- kongresszusán. Vera Lebegyeva Szergejevna, az olajfinomító munkásnője egy negyedszázada. Küldött volt már a négy évvel korábbi kongresszuson is, most pedig az SZKP Központi Bizottsága póttagjává választották. Tö­rékeny asszony és a pátosz­nak nyoma sem volt a sza­vaiban, kétgyermekes anya­ként tán érthető, hogy a bé­ke üzenetét értékeli a leg­fontosabbnak. A szovjet nő- Szövetség és a Portugál Kom­munista Párt nőküldöttei ál­tal készített kendők lobogása volt számára magánemberként a legnagyobb élmény. A kongresszus politikai tartal­ma? A folyamatosság kong­resszusa — így mondta azon az estén. Persze, hogy szere­tett volna szót kapni az omszki kommunisták nevében, csakhogy az SZKP főtitkára elmondta, amit Szergejevna asszony gondolt; hogy Omszk- ban a munkáskezek stabilitása a legnagyobb gond. hogy nem a hidegtől megy el e tájról, aki máshol keres boldogulást, mert a szociális kérdések meg­oldása itt a legfontosabb, hogy Szibériában élni sajátos lét­forma, hiszen aki itt vállal­ja a mindennapokat, az az átlagosnál többet joggal el­várhat a szociális, kulturális ellátásban. Megszólalt a csengő a hangversenyteremben, V. L. Szergejevna útközben még a budapesti és a balatoni ki­rándulásainak emlékfoszlá­nyairól beszélt- Kigyúltak a reflektorok, a lányok pörög­ni kezdték a Dobozi csárdást, majd a fiúk a Nagykátai le­gényest, együtt pedig a Ka­locsai táncot. És dübörgött a siker. A szibériai testvéregyüt- tas töltötte meg a színpadot, s a Metyelicát — Fergetegest — ismét a Pest megyeiek váltot­ták fel, vendégszólistájuk: Menyhárt Marika úgy énekel-* te oroszul a Katyusát, hogy az egész hangversenyterem zengett a sikertől. Sikerben a Metyelica Ma- gyar dal című számát csak fiaink nem éppen tökéletes orosz tánca múlhatta felül, amint guggolásból előrerúgva lábaikat körbeforogtak a szín­padon. Addigra már minden koreográfia feloldódott a ba­ráti hangulatban, hiszen csár­dást táncoltak a szibériai fiúk a magyar lányokkal, s a nagy­kátai srácok a szibériai lépé­seket ropták az omszki lá­nyokkal. A kezekben kibom­lottak a zászlócskák és tün­tetett a ház közönsége. A po­litikai demonstráció lényege ez volt: az egy úton járás sa­ját, nemzeti hagyományainkat őrizve és összefonva vált tel­jessé. Furcsa, hogy olyan igazán sohasem fáztunk Szibériában, ezt mindenképpen fel kell je­gyezni ezekről a házakról. K riszt György (VÉGE)

Next

/
Oldalképek
Tartalom