Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-17 / 90. szám

2 sMrtap 1981. Április it, péntek Playa Girón emléke Húsz évvel ezelőtt, 1961. április 17-re virradó éjjel amerikai hadihajók indultak Amerika első szabad földje, Kuba ellen. Jól felfegyver­zett kubai ellenforradalmárok csapatai szálltak partra Playa Girón üdülőfalunál. A Disznó- öbölbeli invázió washingtoni kitervelői arra számítottak, hogy Kuba népe, mely alig két évvel azelőtt, 1959-ben vívta ki szabadságát, az el­lenforradalmárok mellé áll. De nem így történt. A forra­dalmi harcokban összeková- csolódott felkelő hadsereg egységei mellett önkéntesek ezrei siettek a haza védelmé­re, s a partraszállás csúfos kudarcot vallott Kubában az idei évet Playa Girón emlékének szentelik. Az egész ország készülődött a győzelem évfordulójának ün­nepére. Annál is inkább in­dokolt felidézni Playa Girónt, mivel ma Havannának ismét felerősödött fenyegetésekkel, provokációkkal kell szembe­néznie. Az USA-ban újra a hidegháborús hangnem került előtérbe: az amerikai vezetők Kubát szeretnék bűnbaknak kikiáltani a nicaraguai forra­dalom győzelméért, a Salva­dort felszabadító erők meg­erősödéséért és a szigetország tengeri blokádjával fenyege­tőznek. Kuba népe azonban — akárcsak Playa 'Girónnál — most is készen áll forradal­mi vívmányainak megvédésé­re. Nagy erőkkel *folyik a te­rületvédelmi milíciák szerve­zése, s ma is érvényes a for­radalmi jelszó: „Patria o Muerte! Venceremos! — Ha­za vagy halál! Győzni fo­gunk!". Lemondták tavaszi utazásait Veszélyes volt Reagan sérülése Washingtoni kormányforrá­sok szerint négy-hat hónap is eltelhet, amíg Reagan el­nök a március 30-án ellene elkövetett merénylet után teljesen visszanyeri munkaké­pességét. Az elnök hivatali te­vékenysége jelenleg legfeljebb napi két órára korlátozódik, s a kormányügyeket továbbra is Bush alelnök, valamint Rea­gan három legközelebbi ta­nácsadója — Edwin Meese, James Baker és Michael Dea- ver — intézi. A fenti értesüléseket erő­síti meg a The Washington Post tegnapi címoldalas je­lentése, amely szerint Reagan sebesülése sokkal veszélye­sebb volt, mint ahogy azt korábban feltüntették. Dr. Benjamin Aaron, a George Washington Egyetem kliniká­jának szívsebészeti osztályve­zetője nyilatkozatában egye­bek között kijelentette, hogy Reagan életben maradása csakis a kórházban kapott „gyors és nagy hozzáértéssel végrehajtott elsősegélykeze­lésnek köszönhető’’, s az el­nök elvérzett volna, ha a me­rénylet színhelyéről nem a kórházba, hanem a Teliér Házba szállítják. Emlékezetes, hogy az elnök a lövöldözés utáni első percek izgalmában maga sem vette észre, hogy lövést kapott. A Hinckley ál­tal kilőtt golyó a szívétől mindössze két és fél centi­méterre hatolt be Reagan mellkaséiba. Aaron szavai ellen,tmonda­nak a korábbi jelentéseknek, amelyek a sebesülés viszony­lagos veszélytelenségéről szól­tak. A sebész maga végezte Salvador Juntán belüli ellentétek A Salvadort Juntán belüli ellentétekről érkeztek hírek a közép-amerikai országból. Ugyanakkor az EFE hírügy­nökség egy új Salvadort poli­tikai szervezet létrejöttéről tudósít felhasználva arra szólította fel a lakosságot hogy csatla­kozzék a mozgalomhoz, amely „középutat” kíván járni az ország politikai erői között. . az operációt, s utólag elisme­ri: háromszor is lemondott hogy megtalálja az elnök tü­dejébe fúródott golyót, ame­lyet végül is az aorta köz­vetlen közeléből távolítottak ed. Aaron szerint nem felel­nek még teljesen a valóság­nak Dennis O’heary-nek, a klinika szóvivőjének hely­zetmagyarázatai sem. O’Lea­ry magabiztos, a műtőasztalon is tréfálkozó páciensként írta le Reagant akinek élete egy pillanatig sem forgott ve­szélyben. Valójában az elnök az operáció előtt vérének 20 százalékát vesztette, s csak az azonnali vérátömlesztés mentette meg az életét. A Fehér Házból, származó sajtóértesülések szerint Rea­gan valamennyi tavaszi hiva­talos és nem hivatalos utazá­si programját lemondták. Észak-írorszóg Súlyos zavargások Az ir függetlenségi ünnep, a húsvéti felkelés közeledté­vel évek óta a legsúlyosabb zavargásra került sor Észak- írorszóg második legnagyobb városában, L ondonderryben. A tartomány több más pont­ján is összecsaptak a repub­likánus erők a rendőrséggel. A börtönökben folytatódik a több száz IRA-fogoly tilta­kozása. Négyen hetek óta éhségsztrájkban állnak, köz­tük Robert Sands is, akit egy hete pótválasztáson a brit parlament tagjává választot­tak, de börtönbüntetése miatt nem foglalhatja el helyét. Szíria népét köszöntjük A függetlenség napját kö­szöntik ma a Szíriái Arab Köztársaságban. Négyszáz éves török, majd negyedszázados francia uralom után a közel- keleti ország mintegy hatmil­lió lakója 1946. április 17-én végre saját kezébe vette sor­sának irányítását. A hosszú és elkeseredett harccal, súlyos ál­dozatok árán kivívott szabad­ság gyümölcseit azonban nem sokáig élvezhették békében a szíriaiak. Egymást követték az államcsínyek, amelyek hátteré­ben ott álltak ugrásra készen az angolok, franciák, és az amerikaiak. Aztán a terjesz­kedő politikára berendezkedett Izrael jelentett és jelent ma is állandó veszélyt Szíria szá­mára. *3%» »4 Damaszkusz a legélesebb bí­rálója a térségben az Egyiptom és Izrael között létrejött Camp David-i különmegállapodásnak, s legelszántabb híve a tartós és igazságos közel-keleti ren­dezésnek. Hafez Asszad elnök irányítá­sával nagyszerű eredményeket ért el a nemzeti ipar, a me­zőgazdaság és a kultúra fej­lesztésében. Otthoni és nem­zetközi erőfeszítéseiben mindig maga mellett tudta a Szov­jetuniót és a többi szocialista országot, köztük hazánkat is. Napjainkban, amikor erősödő­ben van a haladásellenes erők tevékenysége a Közel-Keleten, amikor különösen nagy nyo­más nehezedik Szíriára, a szo­cialista országokkal való köl­csönösen előnyös együttműkö­dés hatványozottan a béke, a biztonság és a fejlődés biztosí­tékát jelenti Damaszkusz szá­mára. Nemzeti ünnepén, sza­badsága megvédéséért és ha zája felemeléséért vívott küz­delmében további sikereket kívánunk a Szíriái népnek. Szibériai egészséget II. ALMA, NARANCS ES TAJGA San Salvadorban ismeretes­sé vált, hogy ellentétek kelet­keztek a junta katonai és pol­gári tagjai között. Az értesü­lések szerint véleménykülönb­ségek vannak Jósé Guillermo Garda ezredes, hadügyminisz­ter és Jósé Napoleon Duarte elnök között. Jaime Abdul Gutierrez ezredes, a kor­mányzó tanács harmadik tag­ja — a jelentések szerint — Duarte pártján áll. A Salvador! politikai életben egy új szervezet jött létre: a magát Salvadort demokratikus mozgalomnak nevező csoport az újságok hirdetési oldalát Varsó A javaslatok megvitatása A PAP lengyel hírügynök­ség jelentése szerint tegnap Varsóban ülést tartott a LEMP rendkívüli kongresszu­sát előkészítő bizottság. A tanácskozáson Stanislaw Ka- nia, a KB első titkára elnö­költ. A lengyel hírügynökség je­lentése szerint az ülés köz­ponti témája a párt szerve­zeti szabályzatának módosítá­sával kapcsolatos kérdések és az/ erre vonatkozóan beérke­zett javaslatok megvitatása volt. Magyar-jugoszláv tárgyalások Faluvégi Lajos, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsénak elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke és Zvone Drágán, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság Szövetségi Végrehaj­tó Tanácsának elnökhelyette­se között tegnap Budapesten befejeződtek a tárgyalások. Omszki tartózkodásunk első napjától igy köszöntek a hely­béliek: Szibériai egészséget. Szépnek tartottunk, de nem­igen értettük ennek az üdvöz­lésnek a lényegét, csak napok múltán. Félelmünk ellenére senki sem fázott meg a hat­vantagú magyar csapatból, pe­dig egy-egy reggel mínusz 27 fokra is csökkent a hőmérsék­let. Szibériában hideg, de min­dig száraz és tiszta a levegő, az emberek sok, vitamindús táplálékot fogyasztanak, rá­adásul egészségesebb az élet­vitelük, mint felénk, öt és fél ezer kilométerrel nyugatabb­ra. Szibériában nem ismerik a megfázást — vagy a nát­hát, nem tudják, mit jelent a reuma és arról se hallottak, hogy valaki a környezetükben tüdőbetegséget kapott volna. Meglehet, magam bátorí­tására gondoltam végig mind­ezt — azon a napon, amikor ffeggel fél kilenckor elindul­tunk három Volgával és két * Ikarus autóbusszal Otaszk­ból a szomszéd faluba. Tíz óra felé járt az idő és mögöt­tünk volt már vagy százhúsz kilométer, de egyetlen házat sem láttunk. Az út nyílegye­nes. két oldalt a távolban nyárfaligetek és fenyvesek. A hó alig volt kétarasznyi, de úgy festett, mint a tenger: ap­ró dűnehullámokat fodrozott a szél. Hosszú testű, fekete­fehér tollú madarakon kívül nem láttunk élőlényt Olyasmi volt ez az autóút, mint a repülés, mert, ha ott tönkremenne egy magányos gépkocsi motorja, akkor bi­zony életveszélybe kerülné­nek az utasok. A veszély le­hetőségénél jobb volt felidéz­ni az érdekes emlékeket, pél­dául az omszki televíziós vendégszereplést. Ennek a Ma­gyarországnál nagyobb megyé­nek (lakossági kétmillió) ugyanis saját televízióállomá­sa van, s meghívták fellé­pésire a Tápió-mervte együt­test. Negyvenperces műsort kerekítettek és a Tápió-mente táncosai ezúttal kitűnőre vizsgáztak. Izgalmas volt megfigyelni, hogy Anatolij Rozemberg Abramovics ren­dező az általános magyar kép­ritmusnál sokkal nyugod- tabb, hosszan egybefüggő snitteket kívánt operatőrei­től, alig-alig adott közelképe­ket, így az adás sokban ha­sonlított a színpadi produk­cióhoz. Az útközbeni emlé­kezést megszakította egy nem várt esemény a moszkolensz- kói járás határán. Autók álltak szembe az úton és egy tekintélyes embercso­port Kiszálltunk a kocsikból, a Szibériában lakó tolmács meglökött könyökével: — Tudd meg, ez nálunk csak nagyon kedves vendégeknek jár ki! — Népviseletbe öltö­zött hölgyek váltak el a szem­benálló csoporttól és egy har- mónikás fiú. Rövid szibériai népdalt énekeltek, majd Nyi- kolaj Vasziljevics Zsuravlev köszöntötte küldöttségünket s orosz hagyomány szerint a hölgyek átadták a kenyeret és a sót. N. V. Zsuralev, amosz- kolenszkói járási pártbizott­ság első titkára közvetlen munkatársával együtt a járás határán várta vendégeit. Emlékeket váltott ki ismét az aligha feledhetően szíves fogadtatás a további egyórás utazás közben. Az első rész­ben már említett professzor dolgozószobája sejlett föl. Mi­után végignéztük az általa ve­zetett mezőgazdasági egyete­met a politikai delegáció ve­zetőit almával kínálta, s ra­gaszkodott hozzá, hogy min­denki fogadjon el legalább egyet. Majd közölte: saját terményünket, magyar gyü­mölcsöt ettünk. Mintegy vég­szóra, kinyílt az ajtó és nagy tálakon narancsot hoztak az asztalra. A narancs a szibé­riai egyetem tangazdaságában Kambodzsa ünnepen Magyar vezetők üdvözlete I Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György miniszterelnök üdvözlő táviratot küldött Kambodzsa nemzeti ünnepe alkalmából Heng Samrinnak, a Kambodzsa Megmenté­sének Nemzeti Egységfrontja elnökének, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács elnökének. A Kambodzsai Népköztársasáig nemzeti ünnepe alkalmá­ból a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, országgyűlése, Mi­nisztertanácsa, a magyar nép és a magunk nevében testvéri üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önnek, a Kam­bodzsa Megmentésének Nemzeti Egységfrontja Központi Bi­zottságának, a Népi Forradalmi Tanácsnak és az egész kam­bodzsai népnek. A magyar nép nagyra értékeli és támogatja azokat & külpolitikai kezdeményezéseket, amelyeket a Kambodzsai Népköztársaság kibontakoztatott a délkelet-ázsiai térség bé­kéje és biztonsága érdekében. Meggyőződésünk, hogy népeink barátsága és testvéri együttműködése napról napra erősödik annak a közös nyilat­kozatnak a szellemében, amelyet a Kambodzsa Megmentésé­nek Nemzeti Egységfrontja és a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács ön által vezetett küldöttségének hivatalos, baráti látogatása idején Budapesten, aláírtunk. Nemzeti ünnepükön őszintén kívánjuk, hogy a kambodzsai nép a Kambodzsa Megmentéséinek Nemzeti Egységfrontja, a Népi Forradalmi Tanács irányításával érjen el újabb sikere­ket a forradalmi vívmányok védelmében és megszilárdításá­ban, az új társadalom építésében, a térség békéjének és biz­tonságának megszilárdításában. ★ H at esztendővel ezelőtt, 1975. április 17-én a kam­bodzsai hazafiak megdöntöt­ték az amerikabarát Lón Nol- rendszert. Olyan történelmi győzelem volt ez, amely az indokínai hazafiak tevékeny­ségének, a khmer nép bátor­ságának, a baráti Vietnam se­gítségének volt tulajdonítható. Ügy tűnt, hogy az ország el­indulhat a békés fejlődés út­ján, hozzáfoghat a háború ütötte sebek begyógyításához. A hatalom azonban Peking támogatásával a Pol Poí-féle diktatórikus rendszer kezébe került, amely igyekezett meg­fosztani a kambodzsai népet a kivívott győzelem gyümöl­cseitől, hallatlan szenvedést zúdított rájuk. A Pol Pót— leng Sári bűnös klikk ural­mának négy éve alatt több mint egymillió kambodzsai halt meg, teljesen felbomlott a gazdasági élet, az ország egyetlen hatalmas koncentrá­ciós táborrá változott. A kambodzsai nép 1979. ja­nuárjában elűzte a pekingba- rát vezetőket és megalapítot­ta a népi hatalmat. Két és fél év alatt sok minden történt termett. De ennél sokkal büsz­kébbek voltak az intézmény vezetői az általuk nemesített búzafajtákra, amelyek kihaj­tanak, megnőnek és be is ér­nek az ezen a vidéken átla­gos 75 enyhe nap alatt. Omszktól csaknem kétszáz kilométernyire, megérkeztünk az Elita állami gazdaságköz­pontjába, ahol termesztik is az egyetemen nemesített bú­zát. A pártbizottság első tit­kárának kalauzolásával meg­ismerkedhettünk a járás me­zőgazdasági eredményeivel, amelyek — bár elmaradnak a magyar hozamoktól, de — elismerésre érdemesek a szi­bériai éghajlati viszonyok között. Az állami gazdaság­ban érthetően Fejős Gábor, a nagykátai Mongol—Magyar Barátság Termelőszövetkezet elnöke lett a legnépszerűbb ember. Alaposain kifaggatták a hazai munkamódszerekről, miközben jó néhányszor hi­vatkoztak L. 1. Brezsnyev kongresszusi beszédére, amely­ben elismerő szavak jutottak a magyar mezőgazdaságnak. A szibériai utazásból talán az egyik legszebb emlék ma­rad ez a tajgai falu, az orosz népi építészet skanzenba kí­vánkozó házaival, a három­lovas trojkával, az emberek segítőkészségével. Mindössze 2 ezer 700 ember él ezen a településen, négy, egymástól kilométerekre lévő központ­ban, de együtt dolgoznak, a gyerekeik egy helyre járnak iskolába. A tíz osztály elvég­zése után pedig az állami gazdaság szakmunkásképző intézetébe. A Szovjetunióban gyönyörűen felszerelt iskolá­kat láttam. Ebben a szak­munkásképző intézetben is megvolt minden: a tanári asz­taltól kezelik az ablakokat sö­tétítő függönyöket, a film- és írásvetítőket, a fizikai és ké­miai kabinetekben az elekt­romos kísérleti eszközöket. Csakhogy itt mindenen lát­szott a barkácstechnika. Mert ebben a századforduló táján azért, hogy begyógyítsák a korábbi sebeket, lerakják egy társadalmilag igazságos rend­szer alapjait. Jelenleg a Kambodzsai Nép- köztársaságban mindenütt a gazdasági élet helyreállítása folyik. A gyárak, üzemek, kis­ipari üzemek felében megin­dult a munka, helyreállt a vasúti összeköttetés, az ország fővárosa és tengeri kapuja Kampongszaun kikötője kö­zött, ahová a Szovjetunióbői és más országokból érkeznek a különböző szállítmányok, zavartalan a folyami vízi köz­lekedés a Mekong folyón, helyreállították a pénzforgal­mat, ami a népi forradalmi tanács fontos politikai és gaz­dasági akciója volt. Ez azt mutatja, hogy az ország biz­tosan halad egy kiegyensúlyo­zott gazdasági tevékenység felé. Nemzeti ünnepén sok szere­tettel köszöntjük a sokat szenvedett kambodzsai népet és további sikereket kívánunk országépítő munkájában. épült Iskolában mindent a pedagógusok, a diákok és a szülők készítettek el. Büszkék rá, joggal! A Tápió-mente együttest az omszki szak­munkásképző intézetek köz­ponti igazgatósága látta ven­dégül. A moszkolenszkói ki­rándulásra is velünk tartott A. F. Rizsik főigazgató, aki mindig szeretettel mutatta be a szervezethez tartozó iskolá­kat. Nekem mégis úgy tűnt, hogy erre a szakmunkáskép­zőre a legbüszkébb. Szokták mondani: senki sem bújhat ki a bőréből. Így e sorok írójának is engedtes­sék meg, hogy a kis települé­sek közművelődése témához röviden visszatérjen. Az Eli­ta állami gazdasághoz tartózó területen olyan művelődési ház van, hogy a korszerű funkcióknak jól meg tud fe­lelni. Közös igazgatás alatt működik a könyvtárral, innen irányítják a hozzájuk tartozó három klubkönyvtárat, ösz- szesen 12 népművelő dolgozik a helyi közművelődésben. A művelődési ház színház- termében ötszázan nézték vé­gig a Tápió-mente együttes műsorát, s a közönség érez­hetően szakértő volt, ezt iga­zolta a számokat követő tap­sok intenzitása. A sikerre persze nem lehetett pana­szunk, ez alkalommal elsősor­ban a lányok remekeltek, bár az ostoros tánccal Kápolnáéi Miklós és Marton László Is belopta magát a közönség szi­vébe. Végül jött a legnagyobb meg­lepetés: a helybeli népi színház — így nevezik az amatőr együtteseket —, kö­rülbelül száztagú csoportjá­nak műsora. Ritkán láthatóan fegyelmezett, pontosan össze­csiszolt produkciónak tapsol­hatott a közönség és a Tápió- mente együttes is. Kriszt György (KÖVETKEZIK: FELJEGY­ZÉSEK A HAZAKRÓL.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom