Pest Megyi Hírlap, 1981. április (25. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-11 / 85. szám

Betonozzák az aluljárót Elkészült Gödöllőn az aluljáró Gábor Áron úti szakasza. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 85. SZÄM .1981. ÁPRILIS 11., SZOMBAT Tanácsi ági beszámolók után Megoldást találni a gondokra A jövő héten a HüV-sínek alatti födémet betonozzák a Közép- Magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozni. Most a művelődési központ felőli oldalon készítik az oldalfalak zsa­luzatát és ezzel párhuzamosan folyik a vasszerelés is. Barcza Zsolt felvétele Mint ismeretes: megyénk nagyközségei közül Veresegy­ház már harmadszor lett első a társadalmi munkában. Az ott élők végezték személyen­ként a legtöbb önzetlen mun­kát a község szépítésében, közjót szolgáló létesítmények építésében. Az ebben élenjá­róitart a helyi tanács által ala­pított Veresegyházért kitünte­tésben, illetve oklevélben ré­szesítik minden évben. Díszoklevelet kapott id. Ko­vács Bertalan, Bodonyi Gyula, trházi Mária. Merétei József, Tomcsányi János. ifjú. Dulkai László, Fiedler Károlyné, Bíró Istvánná, Sejtes Lajos, Tere- besi János, Varga Sándor, ifjú Szabó Géza, Révai Istványé, Gazsó Imréné és Köteles Im­re. Ugyancsak díszoklevéllel jutalmazták a veresegyházi KlOSZ-csoportot, a KISZ nagyközségi bizottságát, vala­mint a fóti Béke Tsz helyi te­lepe lakatos ifjúsági szocia- lisrta brigádját. Elismerést, a Veresegyházért „emlékplaket­tet kapta Magyaróvári Pál, a Gödöllő és Vidéke Áfész elnö­ke, alki munkatársaival együtt sokat tett, s tesz a kereskede­lem és a vendéglátás fejleszté­sében Veresegyházon is. Hövekvo betétek A Veresegyház és Vidéke Takarékszövetkezet jelenlegi betétállománya már majdnem eléri a ; hetvenmillió forintot. Természetesen ők is alapos elemzést végeztek, s úgy ter­vezték meg, hogy a hatodik ötéves terv végére jelentősen növeljék a betétállományt. Azt akarják, hogy legalább százmillió forint legyen. Született: Oláh Rudolf és Vidák Ilona: Jácint; Molnár János és Bujtás Erzsébet Zsu­zsanna: Tamás; Krizsán János és Papp Rózsa: Attila; Bárány Tamás és Balek Ágnes; Ivett; Bakó Attila és Rusznák Rózsa: Csaba; Kovács Pál és Klopcsek Terézia; Péter; Botlik Zoltán és Borsi Mária: Mária Zsu­zsanna nevű gyermeke. Házasságot kötött: Berki Ti­bor és Vidák Magdolna; Fehér Ferenc és Széli Terézia Mag­dolna; Juhász-Tóth Csaba és Széles Anna. Elhunyt: dr. Török Gábor, (Gödöllő, Rózsa utca 31.), Far­kas Jánosné Pásztor Mária (Gödöllő, Ady Endre sétány 56.). A könyvtárban Költészet napja Hazám címmel Juhász Já­cint színművész, a Madách Színház tagja mond Ady End­re- és József Attila-verseket a gödöllői Juhász Gyula könyvtár olvasótermében a költészet napja alkalmából hétfőn, 13-án 18 órai kezdet­tel. Közreműködik VJ alia Er­vin gitárművész. Anyakönyvi hírek Március utolsó hetében be­fejeződtek a városi tanácsta­gok beszámolói választóik előtt. A beszámolók jegyző­könyvei és a jelentések már befutottak a városi tanács­hoz, ahol Jakus L ászióné szervezési főelőadótól érdek­lődtünk. Rangsorolva Általában 25—30 választó jelent meg egy-egy beszámo­lón. Mintegy 250 közérdekű bejelentés hangzott el a hoz­zászólások során, amelyek 75 —80 százaléka műszaki ter­mészetű. Rangsorolva a kéré­seket; vízelvezetés,- útépítés, járdakészítés, elektromos há­lózat korszerűsítése, közvilágí­tás bővítése, kereskedelmi há­lózat fejlesztése, ez utóbbi ke­retében a Mátyás király és a Hunyadi János utca találkozá­sában, továbbá a blahai ré­szen és az Alvégen kérték ABC építését. Több helyről kérték városi fürdő építését, fedett buszvárókat, zebra fel­festését, KRESZ-táblákat. A 23-as és a 24-es tanácsta­gi körzet beszámolóján a Má­tyás király utcában, mint minden esetben, ezúttal is nagy volt az érdeklődés.- Örömmel hallottak a válasz­tók a városban végbement fej­lődésről, fejlesztésekről és az esztendő legnagyobb esemé­nyéről, a művelődési központ átadásáról. A hozzászólók elismeréssel beszéltek a város dinamikus fejlődéséről. Az alig tíz éve még a város, peremének szá­mító Zrínyi utcában a múlt esztendőben lakossági hozzá­járulással útstabilizációs mun­kát végeztek, akárcsak a megelőző évben a Báthori ut­cában. Most hasonló munka szervezéséhez fognak a Rákó­czi utcában. Többen észrevételezték az üzletek előtt a kora reggeli órákban lerakott élelmiszerek nem megfelelő tárolását. Megfigyelték, hogy nem egy esetben a kutyák megdézsmál­Hagyományápoló úttörők A vörössipkások nyomán A felhívás az úttörők Őrs­vezető című folyóiratában je­lent meg még februárban. Ar­ra biztatta az ország legbát­rabb pajtásait, hogy ha mer- szük mellett még egy jó ke­rékpárral is rendelkeznek — jelentkezzenek a tavaszi szü­netre egy kerékpártúrára. Az egykori vörössipkás hon­védek nyomát követve keres­sék fel a tápióbicskei, a túrái, az isaszegi és a váci győzel­mes csaták színhelyeit. A to- borzó utalt arra is, hogy vö­rössipkás csak az lehet, aki egy olyan .otthoni hagyományt tud magával hozni, amelyet az úttörőcsapat pajtásai több éve ápolnak. Ismét nyeregbe szálltak Sok pályázat érkezett a fel­hívásra. Egymás után jöttek a jelzések a csapatok hagyomá­nyairól, nem egy esetben olyanról, amelyet az úttörő­elődök alapítottak és a mosta­niak átvették, tovább ápolják. A hagyományok között szere­pel az egymás munkájának értékelése, sok jutalmazási öt­let, az úttörőelnökségek, ne­mes tettek, túrák, versenyek, barátság a KISZ-esekkel, szo­cialista brigádokkal, szülőkkel. Nehéz volt kiválasztani azt a 12 pajtást, akik valóban ma­gukra ölthették a vörös sipkát és kerékpárra szállva elin­dulhattak tarsolyukban , a to- borzókönyvvel a históriai em­lékek útján, megismerkedni az egykori csaták színhelyein élő úttörők életével és ezzel a kéréssel köszönteni őket: Szer­vusztok, úttörőhagyomány- gyűjtők vagyunk! Toborzó- könyvünkbe azt a hagyományt írjuk, amelyet ti alapítottatok! A szünet első napján érkez­tek a pajtások Tápióbicskére, ahol az ottani úttörőkkel való találkozás után a következő napon Roham a hídért -címmel történelmi hadijátékon vettek részt, majd a kora délutáni órákban ismét nyeregbe száll­tak és elindultak Túra felé, hogy felkeressék Szele Andor huszár őrmester és 17 negy­vennyolcas hős honvéd társá­nak síremlékét és természete­sen a túrái úttörőket. Megfújta a kürtöt , Túrán a Honvéd-erdőben a hősi síremléknél már felsora­kozott az úttörőgárdistákból álló díszőrség és az úttörőta­nács fogadási bizottsága, ami­kor az erdő égjük legmaga­sabb fáján rejtett megfigyelői szolgálatot teljesítő Mészáros Feri gárdista távcsövének üvegmezőjében megjelentek a vörössipkások. Feri gyorsan megfújta a kürtöt és a közle­kedési járőrök máris feszes vigyázzállásban emelték ma­gasra forgalomirányító tárcsái­kat, hogy a negyven kilométe­res nehéz út után el ne té­vedjenek a kedves, várva várt vendégek. Hímzésminták A megérkezés után Morvái István, Túra nagyközség ta­nácselnöke fogadta a pirossip- kás és piros arcú hagyomány- ápolókat, majd megkoszorúz­ták a hősi síremléket és együtt a vendéglátókkal bevonultak a kastélyparkba, ahol izgalmas hadijátékokat készítettek elő a vendégeknek a túrái iíiveze- tők. Ebéd után a pajtások ha­marosan birtokukba vették az egész falut, hogy megismer­kedjenek a Galga-völgy leg­nagyobb településével. A kora esti órákban felke­resték Bozó Lászlóné népmű­vészt, aki a csodálatos túrái hímzésminták trukkolásának ! ták a tejet és a tejfölt. Má­sok azt panaszolták, hogy az | ebzárlat dacára nagyon sok a kóbor kutya. Elítélően be­széltek a vandálokról, akik a buszváróknál kihelyezett sze­métgyűjtő ládákat letördelik, a fákat pusztítják, a közvagyont károsítják. Panaszkodtak az autós szak­boltra, amelynek ellátottsága nem kielégítő. Volt szülő, aki arról beszélt, hogy nem kap­ni a városban elsős és másodi­kos gyermeke számára füze­tet. Reggel a 7.10 és 7.30-kor a Hegy utcai fordulótól köz­lekedő iskolásokat ' szállító autóbusz nagyon zsúfolt. Elhangzottak munkafelaján­lások is. Ha a Mátyás király utcában sor kerül az ABC épitésére, az alapkiásásban segít a lakosság. A Báthori utcából az egyik felszólaló el­mondotta, ha a nyitott árok lealapozásához anyagot kap, maga elvégzi a kritikus szaka­szon a munkát. Közös erővel Volt, aki kifogásolta a vá­rosi tanács ügyfélfogadási rendjét, azt, hogy egy időben van szabad szombat az üze­mekben és a tanácsnál. Így, akinek ügyes-bajos dolga tá­mad, szombaton nem tudja elintézni. Még mindig sok a folyós Galgatej-tasak, ami nemcsak bosszantó, de a szövetkezetnek is sok kárt jelent. Valamennyi beszámolót kö­vető hozzászólások bizonyítot­ták, hogy a lakosság szereti lakóhelyének környezetét, kü­lönösen a családi házakban, a kertes otthonokban lakók, akik a sok kudarc ellenére, • amit az utcai létesítmények pusztítói okoznak, évről évre újabb fákat ültetnek, ismét kialakítják a „ virágágyásokat. Természetesen nem szabad megfeledkezni a lakótelepe­ken élő szorgalmas, a környé­küket rendben tartók és csi­nosítok táboráról sem. A lakókkal A következő beszámolóig valószínűleg sok probléma megoldódik, az illetékesek és á lakók közös erőfeszítései nyomán. S ami megmarad, ar­ra majd az újabb tanácsko­zásokon kell megtalálni a megoldást. Csiba József Galgahévíz Iskolatárlat Paizs Péter festőművész rajztanár kiállítását nyitja meg hétfőn, 13-án, 17 órakor Mezei Ottó művészettörténész a galgahévízi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában. A kiállí­tás 26-ig 8 és 17 óra között nézhető meg. Gödöllői tavasz Holnap kirakodóvásár Fazekasok, kalaposok, díszművesek Nagy napnak ígérkezik a vasárnap városunkban. A Gö­döllői tavasz keretében a nép­művészek lépnek porondra. Fa­zekasok és fafaragók, hímzők és szövők, bőrművesek és kék­festők, kovácsok és lószőrfo- nók, tojásfestők és gyöngyfű­titkait árulta el. A minták hamarosan ott díszelegtek a toborzókönyvben, de a pajtá­sok vörös sipkáin is vittek ma­gukkal egy-egy őszirózsát vagy tulipánt. Meg is jegyezte a debreceni Kovács Anikó: Édesanyámmal otthon kihí- meztetem és elteszem emlékbe ezt a gyönyörű mintát! Ezután a Bartók téren gyü­lekeztek a vörössipkások és újdonsült túrái barátaik, ahol a 48-as hősi emlékművet ko- szorúzták meg, majd két ha­gyományt jegyeztek be a to- borzókönyvbe. Az egyik ter­mészetesen a negyvennyolcas hősök emlékének továbbápo- lása, úgy, ahogy azt Sallai Feri őrse 2 évvel ezelőtt elkezdte. A másik az Éva—44 nívódíj, helyi pályázat, a fasiszták ál­tal meggyilkolt Kovács Évike 7 éves kislány emlékére. A pályadíjat minden év novem­berében az a pajtás kaphatja meg Túrán, aki képzőművé­szeti alkotásán a legjobban mutatja be a fasizmust. Rövid műsor A hagyományok rögzítése után a nagyközségi pártház dísztermében a helyi népmű­vészek és a népművészcseme­ték adtak rövid műsort a ven­dégek tiszteletére. Ezután ki-ki a maga választott vörössipkás barátjával hazaindult, ahol közös, kellemes estét töltöttek el a gyerekek. Takács Pál zők munkáit nézhetjük és vá­sárolhatjuk meg. Az Alsó-park nagy kirako­dóvásárán felvonul portékáival a híres balmazújvárosi kalap­mester, Mihalkó Zoltán nép­művész, a lószőrékszer-készí- tés mestere, a nagykátai Bod­rogi Sándor, a kecskeméti fa­zekas, Dugár János, valamint az ifjú népművészek stúdió­jának számos tagja. Bemutat­ják termékeiket a hangszerké­szítő mesterek is. Délelőtt 10 órakor kezdődik a vásár és egyidejűleg, illetve délután 3 órai kezdettel népi sportjátékokat mutatnak be, a művelődési központban nép­rajzi filmeket vetítenek. Galga menti dalok és tán­cok címmel 17 órakor kez­dődik a bagi, a dányi, a gal­gahévízi, a galgamácsai, a hé- vízgyörki, a kartali, a szadai, a túrái és a zsámboíd szólisták és együttesek gálaestje. Állatorvosi ügyelet Csömörön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepes- tárcsán. Mogyoródon, Nagy- tarcsán, Pécelen, Szadán, Ve­resegyházon 12-én, vasárnap: dr. Szőke Ferenc, Gödöllő, Stromfeld sétány 16. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Val- kón, Vácegresen, Váckisújfa- lun, Vácszentlászlón, Versegen, Zsámbokon, vasárnap: dr. Dó­ka József, Vácszentlászló, Kossuth u. 3. Városi moziműsor Münchhausen báró kalandjai. Színes, szinkronizált francia rajzjátékfüm. Csak 4 órakor. Az első nagy vonatrablás. Angol kalandfilm, 6 és 8 óra­kor. Szombati jegyzet Akác Szeretem az akácot. Azért szeretem az akácot, *mert udvarunkban ebből volt a legtöbb, s mint mindenki­nek, nekem is a mienk a legkedvesebb, a mi házunk, a mi bútorunk, a mi macs­kánk, a mi kutyánk. Az akác jól hasad, könnyű be­lőle aprófát készíteni. Ezért is kedvelem. Ellentétben sok más társával, amelyik göcsörtös, szívós, kemény, visszarúgja a baltát, az akác engedelmeskedik a törékény gyermekkarnak is. Megadja magát, tudván, sorsát úgysem kerülheti eL Ha már egyszer kivágták, mindenképpen felapntják. Bölcs fa az akác. Ilyen­kor még hallgat, életnek semmi jelét nem mutatja. Az idén különösen szép ta­vasszal ajándékozott meg a természet, meleg márciust hagytunk magunk mögött, csendes, napsütéses eddig az április. Növény, fű, fa, virág duzzad, pattan. Testű..jen felgyorsultak a keringések, mindegyik napra, levegőre vágyik, élni auar, virulni. A krókusz elvirágzott a tulipán sötetvörösen ágas­kodik a kert végében, aránylik az aranyeső, egy­mással versengve bújik ki­felé a gyöngyvirág, a pün­kösdi rozsa, a tűzliliom, a fehér nárcisz. Virágzik a mandula, a meggy, a cse­resznye. Az orgona is sok­kal serényebb, mint más tavaszokon. Tülekedve siet­nek, biztatja, csalogatja őket a napocska, a meleg. Az akác még hallgat. Még vár. A fiókák ugyan már lem bírnak magukkal, meg­eredték, de a két öreg, a ház elején és a ház végében, mint két komor őr, még al­szik. Agaik csupaszok, egy- egy szélrohamra megrecs- csennek, morognak mint az öregember, akit fölriaszta­nak szunyókálásából. Kihajtott a sárga akác is, de a közönségesek, az egy­szerű közlegények ezzel sem törődnek. Mint ahogy a különösen szép tavaszi he­tek sem hatották meg őket. Várjuk csak ki a végét, gondolhatják, láttunk mi már áprilisi vihart, májusi fagyot, olyankor a gazdák védő-óvó műveletei sem sokat segítenek. Velünk meg egyébként sem törődnének, hisz nem tartozunk a ne­mesek közé. mi nem va­gyunk féltett kincs, csupán tüskés akác, tűzre való. Gyávának is tarthatjuk persze az akácot. Nem mer kockáztatni, biztosra megy. Megvárja, míg minden ki­hajt körülöttié, elvirágzik, ha jól alakulnak a körülmé­nyek, vagy pedig elfagy, ha zordabb idő zúg el felettük. S akkor jön az akác, a kivá­ró, a kockáztatni nerh me­rő, megkezdi a minden év­ben ismétlődő munkát ő is, rügyezik, kibontja leveleit, hozzáfog a virágzáshoz. A virágai is. Szerények, egyszerűek, alig állhatnak ki versenyre formában, szépségben a többiekkel. Hanem az illatuk! Amikor a két öreg virágba borul, óriási koronájuk' alatt el­menni is részegítő. Mintha a nagy-nagy óvatosság, a bölcs várakozás, a kései megpattanás mindezt szol­gálná, minden erejét erre összpontosítaná, a virágzás­ra. A különös, megejtő, semmivel össze nem hason­lítható az embert életkedv­re, nagy-nagy lélegzetekre késztető illatra. Mert ez a titka és a lényege: az illa­ta. Gyáva akác? Bölcs akác? Mit tartsunk felőle? Köves­sük példáját? Elvessük? Ne kövessük, ne vessük el. Az akác egy módja az alkal­mazkodásnak. Ha minden társa ilyen volna, nem len­ne növényvilág. Szeretem az akácot, a bölcset, a várakozót. De szeretem a korán kihajtót, a kockáztatót, a széllel, vi­harral, faggyal szembeszál­lót, a dacolót, a konok új­rakezdőt. A bölcset és a he­veset, a megfontoltat és a sziláját. Mindazt és min­denkit, ami és aki öntörvé­nyei szerint él, cselekszik, harmóniában lehetőségeivel és társaival. Kör Pál iStbíV Il ii laö'i (tiO.lOMrti rí 11 itipJ Veresegyház Kitüntetés és oklevél

Next

/
Oldalképek
Tartalom