Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

1981. MÁRCIUS 1., VASÁRNAP PEST MEGYEI HfRLAP MAGAZIN 7 Jó alkalom a tervszerű előrelépésre Az idő sürget, gyorsan cselekszünk Amikor a VI. ötéves tervidőszak Pest megyei feladatait kidol­goztuk, a népgazdasági célokon túl számításba vettük azokat a he­lyi feltételeket is, amelyek között dolgozunk. Sikeres időszak van mögöttünk. Az V. ötéves tervben az iparban, a mezőgazdaságban és az infrastruktúrában is jelentős fejlesztések történtek. Az üzemek többsége gazdaságilag kiegyensúlyozott, a vezetés színvonalas, kezde­ményező. A dolgozók támogatják a párt gazdaságpolitikáját és növek­vő aktivitással vesznek részt a végrehajtásban. Ugyanakkor a gazdál­kodás minőségi követelményei, a versenyképesség javítása, a rendel­kezésre álló munkaerő és -eszköz viszonylagos szűkössége sok prob­lémát vet fel, újszerű megoldásokat igényel. Az tervezett ter- ipari Vállalatok melésnöveke- dési üteme nagyságrendileg megfe­lel a VI. ötéves népgazdasági terv­ben előirányzottnak. Jelentős a dif­ferenciálódás. A vállalatoknak, szö­vetkezeteknek gondosan kell ku­tatni, kielégíteni a belső piac igé­nyeit, jobban megfelelni az export­követelményeknek. A termelésben a piaci igény figyelembevétele a döntő. Megyei előírások nincsenek, a fejlesztési koncepcióban felsorolt alapvető feladatok a vállalatok sa­ját stratégiai terveinek az összegzé­se. Az általános gazdasági érdekek­nek is meg kell felelni. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár például a háttéripar fejlesztésénél a meglévő feladatokból indul ki. Jogos igény a Mezögéptröszt és vállalataival szemben, hogy jobban lássák el a mezőgazdaságot jóminőségű, korsze­rű gépekkel. Ugyanakkor külföldi eladásaikkal ellentételezni kell a mezőgazdasági gépimport nagyobb részét. Vannak kormányprogramok, amelyeket figyelembe kell venni. Nemrégen fogadta el például az Ál­lami Tervbizottság az elektronikai alkatrészek és részegységek központi fejlesztési programját. Ebben töb­bek között a Híradástechnikai Anya­gok Gyára számára előírták a ten­nivalókat. Az ipar fejlesztésében az V. öt­éves tervre a vállalati beruházá­sok és a bankhitel, azon belül je­lentős mértékű exportbővítő hitel igénybevétele volt a jellemző. Ez folytatódik a következő években is. A beruházásoknál takarékos meg­oldásokat kell keresni. Rengeteg tartalék van az üzem- és munka- szervezésben is. Az az igazság, hogy hosszú ideje beszélünk róla, vala­mi történik is, de a munka éssze­rű szervezése nálunk még min­dig gyerekcipőben jár. A változ­tatás minden vezető, beosztott ügye legyen. Ttvíly aI üzemi ÄTS tők, szakszervezetek a korábbinál szervezettebben és egészségeseb­ben gazdálkodtak a munkaerővel. Most, a VI. ötéves terv előkészítése jó alkalom a tudatos, tervszerű előrelépésre. Elemezni kell, hogy a termelési feladatok — jó szervezés és munkaidő-kihasználás mellett hány és milyen felkészültségű dol­gozót igényelnek. Mit kell tenni a képzés, továbbképzés területén? A gazdasági vezetők és a szak- szervezetek alakítsanak ki konkrét programokat a több szakmás kép­zés terjesztésére — ez segíti a ru­galmas átcsoportosítást a vállala­ton belül. Sok alkalom lesz az első fél évben, hogy a kollektívával el­fogadtassuk a célokat: az ötéves terv megtárgyalása az üzemi de­mokrácia fórumain, az új bér- és tarifarendszer bevezetése, a kollek­tív szerződések tárgyalása, a fel­készülés az ötnapos munkahétre. A munkával való takarékos bá­násmód minden munkahelyre — még a szolgáltatási területekre is' vonatkozik, ahol növelni tervez­zük a foglalkoztatottak számát. És vonatkozik a mezőgazdasági nagy­üzemek melléküzemi tevékenysé­gére is! A múlt évben fejlesztettük a gyenge adottságú gazdaságokban a melléktevékenységet, a főváros körüli övezetben pedig lefékeztük a létszám növekedését. Fontos, hogy általánossá váljon a dolgozók nye­reséges foglalkoztatása. A mezőgazdasági termelés fej­lesztésében megyénkben a pártirá­nyítás két alapvető módszerrel élt. Egyrészt hosszú távú fejlesztési programokat alakítottunk ki és a tanácsokkal, a tsz-szövetséggel, a gazdaságokkal, a kutatóintézmé­nyekkel közösen dolgoztunk a stra­tégiai célok megvalósításáért. Más­részt befolyásolták a fejlődést a konkrét piaci igények, a közgazda­sági viszonyok változásai, és bőven nyílt tér az üzemek kezdeménye­zésére. P i __mezőgazdasága sok­1 CSt mij>yc színű, megtelel * a társadalmi szükségleteknek, a ter­mészeti és piaci feltételeknek. A nagyüzemekben erős a termelési tényezők koncentrációja, ehhez jól kapcsolódik" a háztáji és kistermelés. Megvannak a fel­tételei annak, hogy a mezőgaz­dasági termelés továbbra is az or­szágos átlagnál gyorsabban fejlőd­jön. A nagyüzemekben óriási szel­lemi erő koncentrálódott, amit még jobban kell hasznosítani. Jó beru­házási tevékenységgel felgyorsít­ható a minőségi, hatékonyságot ja­vító folyamat. Hosszabb távon a termelésfej­lesztésben a legszűkebb kereszt- metszet a termőtalaj gyors fogyása, állapota és nem kellő színvonalú hasznosítása. Mint ismeretes, a me­zőgazdasági művelésből Pest me­gyében ötévenként 10—15 ezer hek­tár került ki, ami az átlagosnál na­gyobb ütem. Mindenképpen köteles­ségünk lefékezni ezt a folyamatot. Meliorációs beavatkozások szük­ségesek a termőképesség megóvá­sára, illetve növelésére (tereprende­zés és táblásítás,v talajvédelmi mun­kálatok, talajjavítás és vízrendezés). Az V. ötéves tervidőszakban 375 mil­lió forintot fordítottunk melioráció­ra, ennek a VI. ötéves tervben leg­alább a kétszeresére van szükség; A Gödöllői Agrártudományi Egye­tem a megyei tanács megrendelése alapján három év alatt elemzést ké­szít a mezőgazdaság természeti erő­forrásairól. A cél az, hogy a föld ésszerű hasznosításában és a ter­mőképesség növelésében tudomá­nyos segítséget nyújtsunk az üze­meknek. A gabonatermelés színvonala szé­pen emelkedett, most reálisan az el­ért terméseredmények stabilitását tűztük ki célul. Ez nem jelenti, hogy meg kell elégedni az eredmények­kel. Különösen nem a kukoricánál, ahol 1980-ban némi megtorpanás mutatkozik. Fejlődött a takarmány- gazdálkodás. Előbbre léptünk a si­lókukorica termelésében és hasz­nosításában. A rét- és legelőgaz­dálkodás azonban változatlanul ala­csony színvonalú. A zöldségtermesztés a bázisgaz­daságokban elfogadható színvonalra fejlődött. Jól egészíti ki azokat a kistermelés — elsősorban a fólia alatti primőrök előállításával. A VI. ötéves tervidőszakban tovább kell növelni a termés mennyiségét, ja­vítani a gazdaságosságot A mun­kaigényes növények (paprika, ubor­ka) nagyobb arányát célszerű in­tegrált háztáji termelésből biztosí­tani. Tovább kell javítani a terme­lés és a felvásárlás kapcsolatát, kor­rektségét. Többen megkérdőjelezik, hogy nem túlságosan merész célkitűzés-e a szőlő- és gyümölcstermelés 35—40 százalékos növelése. Jelenleg a ter­melés színvonala alacsony. Sojr a korszerűtlen, elhanyagolt parcella, kert. A nagyüzemekben rendkí­vül sok kárt tesz a fagy és a jég. Viszont az V. ötéves tervidőszakban már olyan telepítési programot haj­tottunk végre, amely gyökeres for­dulat kezdetét jelzi. Nagyon jó a csonthéjasok és bogyósok aránya: nagy felületeket alakítottunk ki, gyakran közös beruházásként. Kor­szerű fajták és korszerű művelési módok jellemzik az új telepítéseket. Az eddigi 5400 hektár a VI. ötéves tervidőszakban már termőre for­dul. És folytatjuk a telepítési prog­ramot. A termelőszövetkezetek és az ál­lami gazdaságok élelmiszeripari ter­melése 1975-től megkétszereződött. Jó ez a termelőknek is, a fogyasz­tók pedig különösen érzékelik a ha­tását a megye városaiban, községei­ben, de a fővárosi boltokban és pia­cokon is. Van vállalkozókedv a to­vábblépésre is. Az üzemek terveiben rendkívül sokszínű fejlesztési prog­ram bontakozik ki. Különösen je­lentős a hűtőtárolók építési prog­ramja, amelyhez a termelési hátte­ret és a feldolgozó üzemeket is kompletten ki kell építeni. Látványos fejlődés Sevóf^»e­nyésztésaben. Az V. ötéves tervidő­szakban az állati termékek előállí­tása 33 százalékkal nőtt. Az átlagos tejtermelés 5 év alatt, mintegy 1500 literrel nőtt. Ebben a nagyvonalú országos fajtaátalakító program és az anyagi érdekeltség rendezése mellett alapvető szerepe volt annak, hogy megváltoztattuk a gazdaságokban a szemléletet, a veze­tők magatartását az állattenyésztés­sel kapcsolatban. A sertéstenyésztésben a legna­gyobb figyelem a kistemelés segíté­sére irányult. A gyorsan bővülő ju- nászati ágazatban a tenyésztési szín­vonal fejlesztése, a baromfiágazat­ban a gazdaságosság javítása az elkövetkező évek feladati. A termelőszövetkezeti egyesülése­ket meggondoltan, jól készítették elő és minden esetben gyors fejlő­dést' eredményeztek. A volt fővárosi termelőszövetke­zetek 1975-ben kerültek át Fest me­gyéhez. Azóta valamennyi egyesült a szomszédos Pest megyei szövetke­zetekkel és az új gazdaságok dina­mikusan növelik a gazdaság telje­sítményét, azon belül az élelmiszer- termelést és a szolgáltatást. Ez idő­ben a területi koncentráció is nagy­jából végbement. Már csak néhány olyan gazdaság van, ahol a méretek kicsik, a fejlődés a jelenlegi kere­tek között nem tud kibontakozni. Erősödik viszont az üzemek közötti együttműködés, szaporodnak a gaz­dasági társulások. Ezt az összefogást különösen szorgalmazni és segíteni kell. Még a legnagyobb • gazdaságok sem képesek önállóan , megoldani mindent, a 'középes vagy alacsony jövedelműeknél 'pedig létkérdés az együttműködés. A hatékonyság, a gazdaságos működés, a gazdasági célszerűség is egyértelműen igényli a koordinációt, az együttműködést. Az eltelt öt esztenöooen nem kel­lett szanálni egyetlen gazdaságot sem. Sokat tettünk a gyenge termő- nelyi adottságú szövetkezetek meg­szilárdításáért. Bár még van tenni­való, a mezőgazdasági termelés szer­kezetének az átalakításával, a mel- léküzemi tevékenység fejlesztésével olyan helyzet teremtődött, amikor objektív okok miatt már nem szük­ségszerű, hogy veszteséges legyen bármelyik gazdaság. Az ötéves terv feladatai csak ak­kor hajthatók végre, ha a szűkösebb oeruházási források mellett is fej­lesztjük a műszaki feltételeket, á tudományos- és fejlesztő munka eredményei a gyakorlatban gyor­sabban kerülnek alkalmazásra., A megye ipari üzemeiben a mű­szaki színvonal nagyon differenciált. Az eltelt öt esztendőiben majdnem minden vállalat jelentős korszerűsí­tést hajtott végre. Az ipari vállala­tok többségénél azonban ma még együtt van a korszerű, a színvonalas és az elavult, alacsony termelékeny­ségű berendezés, gép. Az is gond, hogy a műszaki fej­lesztésnél kevés figyelmet fordíta­nak a korszerű minőségellenőrzésre a gyártási folyamaton belül. Ez gazdaságossági kérdés is. A fcrmélet műszaki színvonalá­ul ltum Ain ban és annak folya­matos fejlesztésében sokkal kedve­zőbb a helyzet. Fél évtized alatt alapvető fejlődés ment végbe a For­te, a Lenfonó- és Szövőipari Válla­lat, a váci Kötöttárugyár, a PEMU, a PEVDl gyártmányainál. Űj sebes­ségváltó és speciális gépkocsik gyár­tása kezdődött a Csepel Autógyár­ban, sokat fejlődtek az ikladi Ipari Műszergyár motorjai, és még lehet­ne sorolni tovább. Erősíteni kell a tudományos-fej­lesztő tevékenység kapcsolatát a termeléssel. Ebben vannak jó ta- ' pusztalataink, de nem tűntek még el a régi betegségek sem. Ott, ahol 'a fejlesztő-kutatóintézet a vállalati szervezetben működik (Mezőgéptröszt, Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalat, ÖKGT-SZKFI). a ku­tatás közvetlenül termelési érdeke­ket szolgál, érdekeltségük szorosabb kapcsolatban van a termelőkével. Sajnos, ahol külső tudományos szer­veket vesznek igénybe, ott már sok­kal több a probléma. A Mechanikai Művek dinamikus műszaki fejlesztésének egyik titka, hogy valamennyi gyártmányának fejlesztésében, hatékony műszaki fejlesztési együttműködést alakított ki a szocialista országok partnervál­lalataival. A vállalat határozottan törekszik a nemzetközi kooperációra szocialista és tőkés cégekkel. Itt is, de az Ipari Szerelvény- és Gépgyár­ban és egyre több más vállalatnál a tőkés cégekkel kötött szerződések biztosítják a műszaki fejlesztési eredmények folyamatos átvételét. A tudomány és a mezőgazdasági gyakorlat kapcsolatáról megelégedés­sel szólhatunk. Azt lehet mondani, hogy kutatóinknak, intézeteinknek a megye mezőgazdaságának minden jelentősebb eredményében megfelelő szerepük volt. Sokat javult a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem kap­csolata az üzemekkel. Szervezetten javítják az oktatás és az élenjáró gyakorlat kölcsönhatását. Az egye­tem kidolgozta a megye gyenge szö­vetkezeteinek a programját. Erősö­dik a fejlesztésben az együttműkö­dés a jó gazdaságokkal is. Egyes kiemelkedő kutatási eredményeik (mint például a limusin-keresztezé- sű hízómarha) országos jelentősé­gűek. Jó az együttműködés a Kerté­szeti Egyetemmel. Nagyon sok, a gyakorlatban is alkalmazható tudo­mányos eredményt bocsátott az üze­mek rendelkezésére az Állattenyész­tési Kutatási Központ. A műszaki-gazdasági versenyké­pesség feltételei között nagy jelen­tőségű kérdés: milyen gyorsan tud­juk a gazdaságiban elterjeszteni a költség- és energiatakarékos eljárá­sokat. Három irányban ehaSu ’“S talánossá kell tenni az energiataka­rékosságot minden közületi és ma­gánfogyasztásban. Új, takarékosabb eljárásokat szükséges bevezetni és gyorsan elterjeszteni. Friss energia- forrásokat kell feltárni, hasznosítani az üzemekben. Ismét fel kell fedezni a valóban 'újak mellett a szalma, a kukoricaszár és más hulladékok energetikai hasznosítását — amelye­ket túlságosan gyorsan elfelejtet­tünk. Az elmúlt két esztendőben me­gyénkben is eredményes volt az üzemek erőfeszítése, javult a mező- gazdaság energiagazdálkodása. Egyes területeken, mint például a monori járásban az energiafelhasználás ab­szolút mértékben is csökkent Ter­jed a motorok fogyasztásának mű­szeres ellenőrzése, sok gazdaságban rendszeresen. felülviszgálják az üzemanyagnormákat Fázisjavító kondenzátorokkal növelik a villa­mos energia hatásfokát nagyobb gondot fordítanak a növényházak szigetelésére. Az egész megyében megszerveztük a szemes szárítók, a lucemaüzemek szárítói és a hőgene­rátorok tüzelőegyságeinek a beállí­tását, rendszeres ellenőrzését. Ezzel a tüzelőanyag-megtakarítás 15—20 százalékot is elért. , Költségben, energiában egyaránt óriási tartalékok vannak a szállí­tás területén. Földcserékkel, ésszerű vetésszerkezettel, a munka jó terve­zésiével csökkenteni kellene már magát a szállítási igényt is. 1980-ban kezdődött a nedves ku­korica tárolásának szélesebb körű alkalmazása. Már az első évben, mintegy 25 ezer tonnát tároltak így a megyében és miközben kísérletez­nek és „átalakítják” a takarmányo­zási technológiát, várható, hogy az új módszer gyorsan tovább terjed. Az 1980-as 25 000 tonnát ez évben csaknem megháromszorozzák, az öt­éves terv végére pedig az egész ku­koricatermés 40—50 százalékát ter­vezik nedvesen tárolni. Ez 80—100 millió forint hasznot jelent az or­szágnak, mintegy kétharmadát de­vizában. Az üzemek közül a módszer be­vezetésében élenjár a dunavarsányi, a dabasi és a túrái szövetkezet. Fi­gyelemre méltó a dabasi járás üze­meinek a kezdeményezőkészsége — kettő kivételével valamennyi beve­zette a nedves kukoricatárolást. A ceglédi járásban négy nagyüzem, a monori járásban pedig az állami gazdaság és a vecsési termelőszö­vetkezet lépett eddig. A VI. ötéves tervidőszakban a ráckevei és a bu­dai járás gazdaságai többségétől vár­ható, hogy áttér az új módszerre. örvendetesen kibővült az utóbbi években a melléktermék hasznosítá­sa. A tömegtakarmány-igény elég jelentős hányadát elégítik már ki ilyen módon. Évi 38 000 tonnára nőtt a répás zelet-f el használ ás. Jó ered­ményt ért el a növényi eredetű mel­léktermékek hasznosításában a kő- cseri, a bugyi, a ráckevei, a vácszent- laszlói termelőszövetkezet, a herceg­halmi, az alagi és a ceglédi állami gazdaság. A tejüzemekben képződő összes savót hasznosítják — egy ré­szét a nagyüzemekben, míg zöméta kistermelóKnek adják el. A fehérjeimport pótlását segíti a karbamidf elhasználás növekedése, ebben példamutató a dömsödi és a kosdi tsz. A Herceghalmi Kísérleti Gazda­ság olyan technológiát dolgozott ki a folyékony műtrágyázásra, amely - iyei gyakorlatilag megszünteti a veszteséget. Ezt a módszert a tápió- bicskei tsz is bevezette 1980-ban. Idén a gyűli, a budaörsi, a monori, szentmártonkátai ét a pátyi termelőszövetkezeteké a sor. EbDen az esetben azonban nyugodtan kérdezhetjük: az összes többi gazda­ság miért nem él a lehetőséggel? A Sasad Tsz költségelemzése szerint a teljes folyékony technológiára való átállás megtérülése 1,1 év, míg a kombinált technológia megvalósítá­sának költsége a veszteség megszün­tetéséből egy éven belül megtérül. Ha ez így van, akkor pénzügyi aka­dályok szinte nem is lehetnek. A Hercegihalmi Állami Gazdaság vi­szont biztosítani tudja a szükséges gépeket. Nyugodtan mondhatjuk te­hat, hogy minden esztendő késést, el­halasztott lehetőséget jelent. Gazdasági vezetőknek, szakembe* réknek és társadalmi, politikai szer­vezeteknek minden egyes kérdést így kell most végiggondolni. Azzal az egészséges türelmetlenséggel, amit az országos mezőgazdasági aktíván úgy fejeztek ki, hogy: az idő sürget, gyorsan kell cselekedni. A VI. ötéves terv elkészítéséinek az időszakában a szervezeti kérdé­sek is előtérbe kerültek — nemcsak a gazdasági vezetők körében, ese­tenként széles tömegek figyelmét is lekötve. Az már egyre világosabbá válik, hogy a vállalati szervezet számos területen akadályozza a gazdasági feladatok végrehajtását, ezért korrekcióra szorul. Eddig milyen szervezeti változá­sok érintették a Pest megyei válla­latokat? Kivált a Ganz Műszer Mü­vekből és önálló vállalat lett a gö­döllői Árammérőgyár. Átszervezés­re kerül (jelentős létszámcsökkentés­sel és a vállalati önállóság növelésé­vel), a Mezőgéptröszt: Megszűnt a Borgazdasági Vállalatok Trösztje, ezáltal önálló vállalat lett a Pest megyei Pincegazdaság, önálló válla­lat lett a Dunaiteszi Konzervgyár Mosonmagyaróvári Gyáregysége. Bí­zunk abban, hogy az említett válla­latok az új helyzetben meg fognak felelni a várakozásoknak. szervezeti kérdéseiből giUUdMj; talán a legnagyobb je­lentőségű (mert most a legfőbb aka­dályt jelenti), a vállalat belső irá­nyítási rendszeré. Régóta beszélünk róla, de rendkívül lassan jutunk elő­re. Ügy néz ki, mintha a gazdasági szabályozás megállt volna sok válla­lat kapujánál, pedig annak ösztönző hatása az egész gazdaságra kell hogy kiterjedjen. A termelőszövetkezetekben jobban kialakult a termelő részlegek önál­lósága, egy-egy olyan nagy szövet­kezetben, mint a dunavarsányi, a gödi, a Sasad, az Óbuda, Rákosvöl­gye, a Vörös Október több tucat önelszámoló egység működik. Az irányíthatóság és az érdekeltség korszerű megvalósítása ezt meg is követeli. A vállalaton belüli irányítási rend­szert csak a konkrét körülményekre lehet alapozni. Az egységek önálló­sági fokát, módját az irányítási rendszeren belül lehet csak megol­dani, figyelembe véve a vállalati feladatokat és a termelőegységek műszaki-gazdasági helyzetét. De egészében véve a mainál sokkal több önállóságot kell élvezniük a terme­lőegységeknek — természesen érvé­nyesítve a felelősséget is —, mert ez jó hatással van a teljesítményre, a fejlődésre. A cikk keretében csak a leg­fontosabb feladatokra kívántam a figyelmet felhívni. Az üzemi pártszervezetek, a gazdasági ve­zetők, a tervező szakemberek ezeket végiggondolva számos he­lyi lehetőséget találnak az érin­tett témákban. Minden dolgozó­nak ügye a jó vállalati terv, a lehetőségekhez mért. de azokat kihasználó helyi célok kialakítása. BALOGH LÁSZLÓ Az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom