Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

1981. MARCIÜS 1., VASÄRNAP 5 Fahulladák hasznosítása Az ócsai Vörös Október Mgtsz* ben (afűtésű ka­zánt állítottak üzembe. Finn gyártmányú, faap- rítékkal fűtő ka­zánt egybeépítet­tek egy hagyomá­nyos, olajtüzelésű­vel, mely a fahul­ladékból származó gázzal fűt. Mű­ködtetése igen gazdaságos. A tsz- ben kísérleteznek a szülő és a gyü­mölcsök metszése­kor keletkező nye- scdék fűtés céljá­ra való hasznosí­tásával is. A szö­vetkezetben jelen­leg csak egy ilyen kazán működik. Mai környezefben — régi hagyományok Már nem izzik a kemence torka Odakint csípős az idő, de a kemence torkánál elvisel­hetetlen a hőség. A tűz lobo­gó fénye mellett verejtékező emberek hada — készül a tégla. Ilyesfajta elképzelésekkel Indultam útnak a solymári II-es számú téglagyárba —és alaposan meglepődtem a lá­tottakon. Lehet, hogy talán egy évtizeddel ezelőtt még valóban a fent leírt módon láttak napvilágot otthonunk építő elemei —, de ma már csak a téli csípős idő igaz az egészből. Legalábbis Soly­máron. Egy hét—24 nap Abban a gyárban, ahol évente közel 50 millió tég­laegység készül és amely az ország legkorszerűbb nagy­üzemei közé tartozik. A tég­lagyár története 1973-mal kezdődik, amikor a Bécsi úti gyáré véget ért. Akkor egy maroknyi csapat átköltözött a közeli Solymárba — és ott folytatta, ahol Óbudán abba­hagyta a téglakészítést —, de a körülmények már csak nem is hasonlítottak a régiekhez. A hagyományos gyárakban általában 24 napot vesz igény­be, amíg a szürke masszából útrakész égetett tégla lesz —, itt mindössze egy hétre van szükség az összes műve­lethez. • Szupermodem gépsor formázza, adagolja, vágja és küldi a hőlégszárítóba az anyagot és nyoma sincs tü­zet okádó kemencének. Első látásra egyáltalán nincs is ke­mence. Később a munkafá­zisokat követve kiderül: még­iscsak van — azon járunk. Régi téglások A 73-ban itíeszerződött munkás-szakmunkás gárda alakította ki a gyár munka­rendjének magvát. Azóta az átlagos létszám 120—125 em­ber — holott 140 kellene. Éppúgy hiányzik a munkás­kéz, mint az ország legtöbb üzemében, nincs igazán meg­oldva az utánpótlás biztosí­tása sem. Még sincs nagy hír­verés, ígérgetés: ezt vagy azt kap, aki Solymárra jön dol­gozni. Igaz, az sem titok, hogy aki érti a dolgát és nem fél a munkától, főbb mint négy­ezer forinttal bélelt borítékot vihet haza havonta, és a szőr­szálhasogató ergonómusok is csak elégedetten bólinthat­nak, ha az itt dolgozók szo­ciális körülményeit, ellátott­ságát veszik szemügyre. Hogy akkor mégis miért oly jelen­téktelen az érdeklődés a fia­talok körében a téglagyár­tás iránt? Szabó Ferenc művezető­nek erről ez a véleménye: — A mi időnkben — talán mondhatom így, hiszen 48 óta dolgozom téglagyárban — még dinasztiákon keresztül szállt apáról fiúra a mesterség. Még régebben pedig egyenesen ki­látástalan volt az olyan ta- noncnak álló gyerek helyze­te, aki nem tudott felmutat­ni néhány téglagyári őst, vagy legalább rokont. Ma egysze­rűen kiment a divatból ez a sz^kniB. Olasz és NSZK-gyártmá­Nagy teljesítményű kemencében égetik H a téglákat Bozsán Péter felvétele nyú gépek zaja tölti be a ha­talmas üzemcsarnokot. Itt készülnek a 6 centiméteres vá­laszfaltéglák, a POROTON, fo­kozott hőlégszigetelésű tég­la is. Milliós nagyságrendű a termelés mennyisége, de aligha utasítaná vissza a meg­rendelő — az építőipar, a TÜZÉP —, ha a dupláját szállítanák. A lakásépítési programon belül — a ház­gyári panelépületek mellett — egyre nagyobb tért hódít és támogatást élvez az egyé­ni építkezés, Még több kellene Kell a jó minőségű és nagy mennyiségű tégla, üveges áru és durva kerámia. Solymáron, a Il-es számú téglagyárban a technológia már az építő­anyaggyártás jövőjét hozza elérhető közelségbe. Hogy a lakásra, otthonra várók álma mielőbb teljesüljön — hogy korszerű és jó minőségű ele­mekből épüljön fel a ház —, nagymértékben tőlük függ. L. Zs. Otthon, Tápiószelén Úgy érzem, nekem sikerült E szakmában igazán vidéken lehet alkotni V Ha valaki állatorvosnak ké­siül, többnyire csak vidéíki ál­lásra számíthat. így lenné ter­mészetes. A gyakorlat azonban sokszor ellentmond ennek: az egyetem elvégzése után sok végzett hallgató kilincsel fő­városi intézménynél, nehogy valamelyik eldugott faluban kelljen dolgoznia. Amíg fel nem vették az egyetemre, mindent vállalt volna, hiszen nehéz bejutni a' Rottenbillar utcába, de egy csapásra meg­változik a készség, amikor diplomával a kézben hátat kellene fordítani a fővárosi csillogásnak. Jó iskola volt Ezért kutattuk a rejtélyt amögött, ami szokatlan, eltér az átlagtól. A legilletékesebb­től, dr. Kelemen Zoltántól, a táoiószelei ifjú körzeti állator­vostól kérdeztük: miért vállal­ta önként kinevezését, miért nem kísérletezett előbb Buda­pest valamelyik intézeté- oen? — Engem vonzott a gyakor­ló állatorvosi munka, a vidék, főleg az Alföld — mondja most már sok tapasztalattal a háta mögött dir. Kelemen Zoltán. — Tápió&zelére tavaly no­vember közepén kerültünk Zalából.' Feleségem kecskemé­ti, ezért vágytunk az Alföldre. Kissrác koromban én is jól ereztem magam a sík vidé­ken: Gyulán. Minden nyarat ott töltöttem. Talán ennek is szerepe volt a pályaválasztá­somban. Így került dr. Kelemen Zoltán, a Rottenibdller utcába, az Ál Latorvostudományi Egye­temre. A diplomát 1977-ben nyújtották át neki. S innen irány Pókaszepetk, a távoli zalai falu. ahol már a gyakor­latiban is ipari doktorként várták. — Jó szívvel eml ékezem az ott töltött naookra. Kiváló — kétszeres kiváló —, az a gaz­daság, jó adottságokkal. Ami igaz, igaz, minden lehetőséget megadtak a kezdő szakember­nek a bizonyításra. Természe­tesen ez együtt járt a szá­monkéréssel is, egv-egy dön­tés következményeit is vállal­ni kellett. Sokat fejlődhettem szakmailag. Élhettem a hiva­tásommal, rajtam múlott, hogy a szakma keresztmetszetet megismerjem. Dolgozhattam a körzetben is. Egyszóval, jó iskolám volt Zala, okkal érez­tem jól magam. Lépéstartás — Hogy miért cseréltem fel mégis a biztos jót az ismeret­ien tápiőszeiéi élettel? Mégis­csak közelebb van ez a hely­ség a fővároshoz, és a nagy­község biztos távlatot ígért — Érezzük is, hogy nagy szükség van itt ránk. Amellett sok a mindennapi előny: jó az ellátás, van bölcsőde, óvoda, tetszik az iskola. Biztosított a maigánélet öröme. Bár rövid ideje lakunk a községben, ed­dig nem bántuk meg. Zalában megpróbáltak marasztalni. — Az egyetemről valameny- nyien nagy várakozással in­dultunk útnak- Ügy érzem, nekem sikerült. Emberileg, szakmailag otthonra találtam. Tápiószelén nagy hagyományai vannak az állattenyésztésnek. A gazdák szeretik, féltik álla­tai Icát, jól gondozzák jószá­gaikat. igényesen tartják őket. — Naprakész vagyok-e a szakmában? Maga' is azt hi­szi, csak a fővárosiban tarthat lépést valaki a mával? Ügy képzeli csak Budapest lehet vonzó? A szaklapokhoz, a friss irodalomhoz itt is hozzájutha­tok. Az emberen múlik, bele- süpped-e a megszokottba, vagy akar valami újat. Rendszere­sen részt veszek továbbképzé­sen, sereg új információt szer­zek. Tudok a legújabb mód­szerekről; tudományos ered­ményekről. Ha valaki akar, ebben a szakmában igazán vi­déken alkothat. Mindig többel — Az más, színházba nern juthatok el naponta. De téved az, aki a budapesti lakost isi úgy képzeli, naponta vált je­gyet valamelyik előadásra, vagy hetente ül be koncertre. Máskülönben Tápiószele nem a világ vége. amit itt nem ta­lálunk meg. számunkra sem elérhetetlen. Amúgy a család eléggé leköt: ott a feleségem, a gyermekem. Tanulok a marxista egyetemen, a szako­sítón. Első éves vagyok. Lát­ja. elégedetten élek, de csak 'annyiban, hogy mindig többet akarok. G. M. Jó minőségű napraforgó Magas olajtartalom A hazai növényolaj ipar ter­melése és exportja az elmúlt öt évben megduplázódott. Az iparág korszerűsítése az új martfűi gyár belépése mellett létrejött .az a mezőgazdasági háttér, amely elegendő meny- nyiségű és jó minőségű napra­forgóval látja el az ipart. Az ország mezőgazdasági nagy­üzemei az ötödik ötéves terv­ben kétszeresére növelték a napraforgó termőterületét, megháromszorozták a termés- eredményeket. A jövőben már nem a termőterület további növelése a cél, hanem a terü­let megtartása mellett a hoza­mok s főként az olajtartalom növelése. Ehhez megfelelő, ma­gas olajtartalmú hazai és kül­földi fajták állnak a gazdasá­gok rendelkezésére, s az or­szág kétszázhatvanezer hektár­nyi napraforgóterületéből két­száznegyvenezer hektáron már az idén ezeket termesztik. A terméseredmények megfelelő mértékű növeléséhez azonban elengedhetetlen a technológiai fegyelem szigorúbb betartása, a nagyobb gonddal végzett ta­lajelőkészítés, vetés, vegysze­res gyomirtás és az optimális időben elvégzett betakarítás. Bojtár ösztöndíjjal, pulival Mondd csak, lennél-e juhászbojtár? A csemői ■ általá­nos iskola nyolcadikosai közül néhányan így véleked­tek: * — Nem szeretek a közelükbe se menni, úgy félek tőlük. (Takács Kati.) — Ha véletlenül elveszik egy birka, az nagy baj! (Pénzes József.) — Lennék bíz’ én. Szeretem az állatokat, sokszor segítek most is a tehenészetben. (Talapka Tibor.) — Szóval... En jó tanuló vagyok. (Gál Ibolya.) — Szép munka, nehéz szakma. (Kovács Mária.) — Jobban szeretem a közösséget, ott meg egyedül... (Magyar István.) Még kölyök. Pontosabban kamasz, kék szeme gyerekesen csillog. De hanghordozásában már érződik a későbbi, a munkájára, ügyességére és tu­dományára büszke férfi. Fe­kete Ferenc, a péceli szak­munkásképző intézet tanulója alig múlt 15 esztendős. — Apró gyerek voltam, még iskolába se jártam, amikor először segítettem nagyapám­nak a juhok mellett. Fogjad, mondta, és egy beteg jószágra mutatott. Fogtam volna én, de a birka megugrott. Elsírtam magam. Később, ahogy az öreg betegeskedni kezdett, egyre többször bízta rám a falkát Ha el is maradt két- három 'bárány, estére megke­rítettem őket. Persze, Morzsi- val együtt. __ — Tiéd a kutya? — Igen, én tanítottam be. Csak emelem a botomat, s már fut előre. Ha fütyülök, ugatni kezd. és elállja a nyáj útját a tilos elől. — Az mire jó? — A birka olyan, hogyha a vetés közelébe kerül, agyon­verhetik, akkor se megy ki belőle. Kutya nélkül nem, annyi szent! ★ — A tanulás? — Nehezen boldogulok ve­le. Inkább csak mennék ki az állatokkal. Körmöltem, fejtem, őriztem a birkát. Azt mond­ják a juhászok, ezt a mester­séget nem lehet könyvből megtanulni... — Melyik tárgy a legnehe­zebb? — A matematika meg a fi­zika. ^ — Nem tartod fontosnak a számtant? — Fordítva van. De úgy vettem észre, a pusztai szám­adás néha bonyolultabb, mini az iskolai matematika. — Miért választottad ezt a szakmát? Nem kell miatta szégyenkezned az ismerősök előtt? — Tudja, nekem ne ír* tet­szik. hogy mindenki főnök meg irodista akar lenni. És a divatos szakmák sem érdekel­nek. Folytatni akarom, amit a nagyapám csinált; szabadon járni a határt a nyájjal, és persze jól keresni. Ügy tu­dom, a juhászok alapfizetése 5 ezer forint körüli, és ehhez még .jön a 25 saját birka tar­tása. Az sem mindegy, hogy a dabasi Fehér Akác Tsz-től — ez szerződött velem — minden hónapban 500 forint ösztöndíjat kapok. Persze, csak papíron. — Hogy-hogy? — Megegyeztünk, hogy a há­rom évre szóló összeget egybe és azon a napon adják a ke­zembe, amikor dolgozni kez­dek. ★ A bojtárnak kampója, kör- mölőbicskája is van... p» W-V “ -« ".....« *•*- < *.v ­— Eleinte csak amolyan kis méretű kampósbotot adott öregapám, s csak a bá­rányt foghattam meg vele. Azóta van már „igazi” is. — A munkád is ilyen férfi­ra szabott? — A dabasi téeszben egy nyugdíjas juhászt szoktam helyettesíteni, tavaly nyáron öt sántával vettem át a nyá­jat. Amikor visszaadtam, mind rendben volt... Fekete Feri olyan, mint a többi vele egykorú kamasz. Focizik, kézilabdázák, diszkó­ba jár. A különbség csak any- nyi, hogy jövőre átveszi a hatszáz juhot a mesterségből kiöregedett Bábel Balázstól. ö az első ösztöndíjas bojtár. Valkó Béla Olyan, mint * tObbl, vele egykorú kamasz . a A a A 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom