Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-26 / 72. szám

1981. MÁRCIUS 26.. CSÜTÖRTÖK xJCírlaw 3 Primőrök, árak, raktárak Miért szebb a maszek zöldsége? Ki érti a hollót? r ' • \ Réges-régi elmaradást pótoltak Még jól emlékezhetünk rá: november elején váratlanul nagy hó esett, majd decem­ber első napjaiban jégcsapér- lelő hideg köszöntött ránk. Hol felengedett a fagy, hol csikcxr- gott a hó a lábunk alatt. Mind­ez bizony nem kedvezett a télre, tavaszra szánt zöldség és gyümölcs tárolásának, ép­ségben tartásának. Mi lett a végeredmény? — Érdeklőd­tünk a Pest megyei Zöldért­nél most, hogy kibontották a vermeket, kinyitották a tá­rolókat. Különböző táralók — Megnehezítette a mun­kánkat és sok kárt okozott az időjárás, de olyan nagy rátar­tással dolgoztunk, hogy a la­kosság megfelelő ellátásához elegendő készlettel rendelke­zünk — hallom Horváth Mi- hálytól, a Zöldért igazgatójá­tól. — De az sem mindegy, hogy milyen az áru minősége... — Általában ezzel sincs baj. Az áru nagyobb része, például a burgonya 95 százaléka, az almának és a vöröshagymá­nak is több mint a fele kor­szerű, az időjárás szeszélyei­nek ki nem tett tárolókban vészelte át a telet. A gyökér és káposzta félék nagyobb mennyiségét kénytelenek vol­tunk, vagyunk hagyományos módon elrakni, s a nagy hő­mérsékletváltozások káros ha­tásának kitenni. Többféle — például szántá- tos, halmos, árkos, szellőzéses — tárolással próbálkoztak, de ezek egyike sem tudja tökéle­tesen megvédeni a terméket. A gyökérfélék ( a sárgarépa, a fehérgyökér, a retek, a cékla, a karalábé) minősége még csak hagyján, á káposztát azonban nagy veszteség érte. Anti olcsóbb ' — De semmi vész, mert be­kalkuláltuk á szeszélyes idő­járást, s káposztából is ele­gendőt tartalékoltunk. Csak­nem valamennyi áruféleségből ,nagyobbak a készleteink, mint egy évvel ezelőtt voltak. Már­cius első felében például bur­gonyából több mint 5 ezer tonna, vöröshagymából 475, fe­jes káposztából 500, sárgarépá­ból 425, gyökérből 200 tonna volt. Több a zeller, a karalá­bé és cékla is. Sárgarépából pedig annyi van, hogy még exportra is jutott. Az igények­nek megfelelőn ellátjuk a saját üzleteinket, az állami és a szövetkezti boltokat, vala­mint a közületeket. Szelepek . Vecsésről Vecsésen, a Ferroelektroni- kai Szövetkezet az utóbbi években új termékkel jelent­kezett. A távfűtéses rendsze­rekben használatos távvezér­lésű szelepeket készítik már magyar szabadalom alapján. Jelentős a külföldi érdekőlés, de elsőként a haz^i szükségle­tet elégítik ki. Képünkön: a távvezérlésű szelepek szereldéjében. Érdemes az árakat összeha­sonlítani. (Zárójelben az egy évvel ezelőttiek szerepelnek.) Fejeskáposzta 7 (18), kelká­poszta 14 (18), sárgarépa 8 (11—13), gyökér 11 (10—14), zeller 14 (16) forint, vörös­hagyma, cékla és retek any- nyi, minit tavaly volt. A zöld­ségfélék többsége tehát ol­csóbb, az alma ugyanaz, a bur- gonyá viszont kicsit drágább. A primőrök is megjelentek a piacokon, s élénkítik, illet­ve egyre jobban kiegészítik a kínálatot. A Pest megyei’ Zöld­ért illetékesei szerint jelen­leg paprikából, uborkából, fe­jes salátából, retekből és zöld­hagymából van annyi, ameny- nyi kell, körülbelül a tavalyi­val megegyező színvonalon. Az uborka ugyan késett, de már kapható. Nincs viszont változatlanul elegendő meny- nyiségű és elfogadható áron paradicsom. Fényesre törlik Sokak régi észrevétele: a magánkereskedők szemmel láthatóan jobb minőségű árut kínálnak sokhelyütt, mint a szövetkezeti és az állami zöld­ség-gyümölcs boltok. Különö­sen akkor szembeötlő ez a különbség, amikor a piaco­kon egymás mellett látjuk a Zöldért és a maszek üzletét... — Mi ősszel nagy mennyi­ségben raktározzuk el az árut, aztán szükség szerint válogat­juk is. De nem tudunk annyit bíbelődni vele, mint a kister­melő vagy a magánkereskedő. Minden alma fényesre töröl- getve, jobban mutat, mint a mi ömlesztett árunk. De ez csak a külcsín — mondta a Zöldért igazgatója. — A ma­szek zöldség és gyümölcs nem ér annyival többet, amennyi­vel többe kerül. De előfordulhat — ismerték el a Zöldértnél is —, hogy a kistermelők egyes esetekben, illetve bizonyos zöldség és gyümölcs fajtákból szebb és jobb árut kínálnak. Jóval drá­gábban is — ahogy azt a piac ősi íratlan törvényei szabá­lyozzák. « És mégis megvesszük, ugyancsak a piac íratlan, ősi törvényei szerint. Szente Pál Papírból — súlyos milliók Megérkezett a „Tavasz". Nemcsak az utcákra, terekre, ha­nem az üzletekbe is. A Papíripari Vállalat szentendrei gyárá­ban napvilágot látott mappákat reméliietőleg ugyanolyan ha- mhr megkedvelik a vásárlók, mint a tavalyi „ösz”-t és „Tél”-t. A szentendrei papírgyár mellesleg ebben az esztendőben nem éri be hazai sikerekkel. Üj vállalkozásuk az ország hatá­rain túlra nyúlik: a belföldi igényeken felül 34 millió boríték­juk kerül az NDK fogyasztóihoz. Az esztendő első heteiben még rendeléshiánnyal küzdött papírgyár a második negyedévre teljes egészében lekötötte kapacitását, s úgy tűnik, hogy nem okoz gondot termékeik ér­tékesítése az őszi-téli hónapokban sem. 1981-ben 80 tnillió bo­ríték kerül ki raktárunkból és 300 ezer levélpapír, boríték, mappa indul útnak Lengyelországba. Szükség is van a mind nagyobb tételt félvevő piacra, ha a szentendrei gyár valóra akarja váltani év elején papírra ve­tett elképzeléseit. Magasra helyezett mércéjük szerint 26,5 mil­lió forintos termelési érték a cél. Bár az első negyedév ered­ményei alapján még korai egész évre érvényes következtetése­ket levonni, egyelőre arra mutatnak a jelek; — nem rezeg majd a léc a magas mércén. L. Zs. Átalakulóban a postai szolgáltatás Eredetileg arról szándékoz­tunk cikket írni: sok-e a sza­bálytalan postai küldemény? Ismeretes, hogy február else­jétől nem egy, hanem kétforin­tos bélyeget kell ragasztani la „sima” belföldi levelekre. Va­jon megszokták-e ezt — és a többi változást — az emberek? Igen. Égy hónapig, tehát már­cius 1-ig portózás nélkül to­vábbította a posta a leveleket akkor is, ha nem volt rajtuk a megemelt tarifa szerinti bé­lyeg — noha ezt előre nem­igen propagálták. Azóta pedig elenyésző a szabálytalan kül­demények száma. Évek óta tanulunk „pos­tául", alig győzzük megemész­teni a módosításokat Erről be­szélgettünk dr. Nemesi Kon- ráddal, a Posta-vezérigazgató­ság tájékoztatási osztályának vezetőjével. Jelképpé vált — Ügy rémlik, a változások a holloml kezdődtek, évekkel ezelőtt. Igaz-e ez? — Igaz. 1972 őszén megszü­letett a Magyar Posta fekete hollója, s azóta olyan jelkép­pé vált, hogy jobban ismerik, mint la hagyományos posta­kürtöt. 1973 januárjában beve­zettük az irányítószámok rendszerét, ez mérföldkő volt a postatörténetben. 1978-ban megkezdődött Budapesten az automatikus levélfeldolgozás ezért új címzési rendszert ve­zettünk be... — Sokan még ma sem tud­nak szabályosan megcímezni egy levelet. Hiszen tízféle cím­zés lehetséges, a „kézi címzés uJxgánszemélye§ részére’’ elne­vezésűtől a „címzés számító­géppel” formuláig. — Ez is igaz. Nem is kíván­juk senkitől, főként az idős. a változásokat már nehezen kö­vető emberektől, hogy az au­tomata levélfeldolgozóhoz iga­zodva címezzenek. Elsősorban a fiatalokra és a közületekre számítottunk. Az eredmény minden várakozást felülmúlt: n.ti már a küldemények 96 százalékára írják rá az irá- nyitószámokat — ez egyedülál­ló a világon —, és nagy több­ségüket helyesen címezik. Tu­dom, hogy ennek tanulása, megszokása nem volt könnyű, ám ha nem ezt tesszük, to­vább romlott volna a postafor­galom. Ma már nem tudnánk eleget tenni feladatainknak. Hiszen a fejlesztésre évtizede­kig alig jutott pénz. — Es most? — Réges-régi elmaradást kellett pótolnunk. Amikor megvette a posta az automa­ta ievéifeldoigozot 3 millió dol­lárért, az volt az első eset, hogy ilyen nagy összeget for- tiitnatott erre a célra. Aztán üj levélborítekokat kellett ké­szíteni. A papíripar nem tu­dott elég gyorsan átállni, ezért a posta 40 millió forinttal se­gítette. Az új címzési módokat 4,6 millió szórólapon ismertet­tük, eljutott minden csillád­hoz; az iskolákba, ahol osz­tályfőnöki órákon foglalkoztak vele. A változásokról legelőbb is saját dolgozóinklat, az or­szág 3200 postahivatalát, illet­ve a 10—11 ezer kézbesítőt tá­jékoztattuk, hogy legalább ők értsék, miről van szó, s he­lyes válaszokat adhassanak a kérdezőknek ... Visszatérve a fejlesztéshez: átalakulóban van az egész postaszolgálat, a mű­szaki korszerűsítési folyamat most a hivatalok modernizáié- sával, kis gépekkel való ellá­tásával folytatódik. Erre az idén is igen jelentős öszegeket költ a posta — tegyem hozzá, Pest megyében is. Átmeneti zökkenők — ‘Néhány dolgot mégis át­hárítottak az ügyfelekre. Nem viszik fel az emeletekre a le­velet, újságot, még a táviratot se mindig. A hivatalban any- nyit sem tesznek .meg, hogy kikeressenek egy irányítószá­mot és ráírják a csekkre. — Sajnos, a postai dolgozók túlterheltek, s fizetségük sem áll arányban felelősségteljes munkájukkal. Nem jut idejük mindenre. Az említett fejlesz­tés éppen azt a célt szolgálja, hogy könyítsük, gyorsítsuk munkájukat, s ezzel együtt a lakosságellátást Hiszen a pos­ta alapvetően szolgáltató cég. Véleményem szerint a korsze­rűsítésnek akkor is örülnünk kell, ha átmenetileg zökkenők­kel jár, ha nehezen szokjukis az újat. Annak idején |az ön- kiszolgáló üzleteket sem fogad­tuk egyöntetű lelkesedéssel, mert kezünkbe kellett venni a kosarat és cipelni. Ma már a bútorok egy részét úgy ér­tékesítik, hogy othon kell ösz- szeszerelni; sőt, újabban fél­kész házakat adnak át hogy a tulajdonos maga fejezze be a munkát Kétségtelen, hogy a posta is odaadta — képlete­sen szólva — a kosarat az ügyfélnek, de ez nem magyar sajátosság, hanem világjelen­ség. Hosszú időre — Január elsején változott a pénzküldemények átadásit: a korábbi 2 ezer forint helyett ötezret is átadhat a postás a családtagoknak. Február else­jén emelkedett a levél és a telefon tarifája. Március el­sején újabb dísztáviratok je­lentek meg. Hogyan reagálnak minderre 'az ügyfelek? — Osztályunkra kevés el­marasztaló levél vagy rekla­máció érkezik. A szélesebb körű tapasztalatok azt mutat­ják, hogy ezek a- változások nem jártak különösebb kelle­metlenséggel, hamar megszok­ták az emberek. Persze, ezzel nem állítom, hogy senkit sem irritálnak a változások, hiszen 'azt is nehéz megszoknunk, ha a szobában egy villanykapcso­lót áthelyezünk. — Mit terveznek a közeljö­vőben? — Semmi olyat, ami a lakos­ságot hátrányosan érinthetné; amit újra kellene tanulni, hi­szen az eddig, bevezetett alap­vető változások nagyon hosz- szú időre szólnak. Paládi József Párfiifkárokról Talmi csillogás nélkül Nagyon küzdöttem egy anyaggal, többször neki ugorva, már-már dühöngve. Tehát most panaszkodni és védekezni sze­retnék. Mégsem tehetem, mert a munka gondja kinek-kinek belügye. Ám azért, ha lehet, vegyék figyelembe: van olyan, hogy nehéz a mun^a. Itt a téma nehéz, pontosabban a megítélését behatároló előítélet, még inkább állapot. Ha párttitkárok munkájáról hall valaki, sztereotípiák jutnak eszébe, sémák és sematikus beideg­ződések. Lehet-e oldani mindezt néhány sorral? Molnár Jánosné (1925-ben született, a Budapesti és Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat alapszervezeti párttitkára); dr. Balázs György (1929, OTP Pest megyei Igaz­gatósága); Pécsi Benő (1940, Dunamenti Hőerőmű). Eltérő élet­korok, munkaterületek. Miért hát, hogy jó néhány héttel a velük folytatott beszélgetések után annyi rokonvonás bukkan elő a leszűrődött, letisztult emlékekből? Például a föld szeretete. A parasztcsaládból származás mindnyájuknál az erekben, az idegekben rögződött. Ennek csak megnyilvánulási formája a kert, a hétvégi telek gondo­zása. Nemcsak a napi tíz-tizen- kétórázások utáni tökéletes ki- kapcsolódást jelenti, de talán ai ősi munka elfelejthetetlen- sége és tisztelete is kiviszi a pesti Málnámét Diósára, a százhalombattai Pécsit Duna- füredre, Balázs doktort meg csak a lakóháza köré, a kertbe, Pomázon. Hasonló a habitusuk össze­tettsége is. Nyílt, beszédes em­berek, pontosan, néha tán köz­helyekben, de lényegretörően fogalmaznak, ha: a munkáról van szó. A malomipar elma­radottságáról, a hitel- és be- tétállománról, az energiataka­rékosságról. Ám udvariasan, de észrevehetően elzárkóznak, ha — úgymond — privát gond­jaikra fordulna a szó. Pedig hát, ki mentes ilyenektől? Molnár Jánosné sem. ö mun­kájának egy korai szakaszáról szólva lesz szűkszavú. Amikor terményfelvásárlóként járta a falvakat és elszámoltatott. Ez volt a padlásletakarítások ide­je. Tudta: amit tesz szükséges, mert kell az országnak min­den csepp liszt. De tudta azt is: a módszer és a körülmé­nyek nem humánusak. Dr. Balázs Györgyöt sok helyre vitte élete. Volt tanács- titkár, tsz-elnök, községi párt­titkár. örömmel idézi fel ezeket az emlékeket, csak Két- egyházáról nem beszél szíve­sen. Tsz-elnökként konfliktus­ba került a falu, a járás né­hány emberével. Viták, fe­gyelmik 1— az okát és ered­ményét érzem, nem firtatha­tom. Pécsi Benő gyerekkora egy döntését sajnálja, ö, aki jó értelemben vett szép karriert futott be az erőművesek kö­zött, bányásznosztalgiákat hor­doz. A szülők tiltakozása sem tarthatta otthon, Komlón lett vájártanuló. Ám ötvenhat ok­tóbere bezárta az iskolát és visszamenni már nem volt kedve? inkább ereje, újból megvívni a vitát a féltő gon­doskodással. Mégis állítja, vall­ja. jó bányász lett volna. Mindezek a magánmizériák évek, sőt évtizedek óta üle­pednek az agyakban, sorsok­ban. Gondosan eltakarva, hogy a múlt, amivel ugyan együtt kell élni, ne zavarja a jelen fontos és új, más jelenségeit. Esetleg konfliktusait. Azok megoldása teljes embert, adott esetben más gondoktól men­tes munkát kíván. A kis és nagyobb közösség érdekellentéteiről beszélt a há­rom párttitkár, amikor legfon­tosabb munkájukról faggat­tam őket. Érdekellentétekről és azok feloldásáról. Molnár Jánosné: — Mun­kánk egy fejlett mezőgazdaság és egy hasonlóan korszerű sü­tőipar közötti. A mi helyze­tünk azonban lényegesen rosz- szabb a másik kettőnél: elma­radott technikai apparátus, mostoha feltételek. Az itt dol­gozók természetesen összeha­sonlítanak és kérdeznek: miért, meddig? Feladatainkat úgy kell elvégezni, hogy se a me­zőgazdaság, se a sütőipar — tehát végeredményben az or­szág, annak valamennyi lakó­ja, aki kenyeret eszik — ne érezze, milyen nehéz, szűkös körülmények között dolgo­zunk. Nyolcvan párttagunk van. Lakatos és igazgató, zsákoló és főmérnök. Nincs olyan tag­gyűlés, fórum, ahol ne vitat­koznának, elsősorban az előbb említett bajokról. Egyformán értékeljük gondjainkat, egy­formán bizakodunk a javulás­ban, egyformán örülünk, ami­kor az első búzaszállítmány beérkezik. Olyankor lecsilla­podnak a kedélyek, elfelejtjük a rosszat. Az semmi más, csak tiszta öröm. De. Balázs György: — Pénz­zel dolgozunk, tehát minden, ami az országban ezzel kap­csolatosan történik, állandóan, közvetlenül és mindennap érez­hető nálunk. A következete­sebb gazdaságpolitika éppúgy, mint annak az egyénekre, ránk és ügyfeleinkre gyakorolt ha­tása. Mostanában több az intézke­dés, a rendelet, több a jogsza­bály. Ezek, vegyük csak a la­káscserékkel kapcsolatosakat, lényegesen megkönnyítik az állampolgár dolgát, nehezítik, szigorítják a miénket. — Ezt tudomásul kell ven­nünk. A több munka csak ne­künk, kis csoportnak jelent nehézséget: a nagy közösséget segíti, annak könnyít. Ennek megértése a szorosan vett gaz­dasági munka támogatása mel­lett a párttitkár politikai fel­adatai közé tartozik, és nem is az utolsó helyen. Pécsi Benő: — Az energia1- takarékosság csökkentette az erőmű termelését. Nem volt nyereség, visszamentek a ke­resetek. Nem túlzás: a létbi­zonytalanságtól . félt néhány dolgozónk. A csoportérdek, az erőművi dolgozók — nemcsak az itteniek — érdeke ellent­mondásba került a népgazda­ságéval. Komoly ügy volt ez, De szerencsére megértették az emberek és azután meg is oldódott a kérdés. Üj szabá­lyozórendszert alakítottak ki az irányítók, így anyagi gond már nincs. Az erőmű, kihasználtságá­nak változása miatt, szakaszos üzemű. Leállnak, újraindulnak a gépek. Átértékelődött az egész üzem és az ott dolgozók feladatai is. Arról kell meg­győzni az embereket, hogy mindig szükség van rájuk. Ak­kor iS, ha levesszük őket a gépről, melyet megszoktak, me­lyet szeretnek — de az leáll. Levesszük és a berendezés új­raindulásáig például karban­tartást bízunk rájuk. Nem könnyű az átállás, de mostan­ra, talán mindnyájan elisme­rik ennek szükségességét. Ha ez így van, akkor az a tíz alapszervezet titkárainak, tag­jainak is köszönhető. Beszélgetésfoszlányok, emlékmozaikok. Nyugdíjba készül Molnárné és boldog, hogy osztályvezetői és párttitkári megbízatása is jó helyre, fiatalokhoz kerül. Fia­talokhoz, akik körében végzett munkáját — büszkén mutatja — a KISZ budai járási bizottsága ismerte el oklevéllel. Balázsi György felnőtt fejjel szerezte jogi diplomáját, jog­tanácsosként szerződések, telekkönyvezések hatalmas és bo­nyolult aktáit is kezeli, igazi örömöt találva a papírokban és elégedetten mondja: jó adósok a Pest megyeiek, többségük pontosan fizet, a hitelhátralék csajc ezrelékben fejezhető ki. Utálja a nyakkendőt Pécsi Benő. ám a protokoll kötelez, és ha ilyenkor, fontos eseményre indulva megköti, a régi ba­rátok, egykori kollégák, a Hőerőmű műszakijai, hangosan, ha­verion zrikálják a „renegátot”: — Nézd, a Benő munkaruhá­ban van. Nem különleges emberek. Keményen dolgoznak és a po­litikai munka ritkán látványos. Ezért talán, "hogy külsők, kí­vülállók fogalmai feladataikról — formálisak. De ők vajmi keveset törődnek azzal, milyen a felszíne annak, amit tesz­nek. Nem elégedett emberek, mert vallják: sohasem lehet el­telve önmagától, körülményeitől senki, hiszen ez megállítaná az életet. De: magabiztosak, tudatában vannak munkájuk fontosságának. Szolgálnak egy ügyet, legjobb képességük sze­rint. Nem látszatra, hanem eredményességre törekednek ★ Az újságíró birkózik az anyaggal, nehogy szürkének, ese­ménytelennek ábrázolja, ami egyáltalán nem az. Azután rá­jön, hogy ha méltó akar lenni azokhoz, akikről ír, az ő mun­kájukhoz — az öncélú csillogás talmi lenne. Andai György , » A <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom