Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-25 / 71. szám
198Í. MÁRCIUS 25., SZERDA S5» , xJurhm Szervokormány exportra is Szigetszentmiklóson a Csepel Autógyár főegység- és alkatrészgyárban állítják elő az Ikarus-autóbuszok szervokormányát. A kormányzást megkönnyítő hidraulikus berendezésből nemrég készült el a kétszázezredik darab. A több mint tíz éve gyártott — az ATUKI-ban kifejlesztett —, kormányszerkezetek felét a KGST országaiba exportálják. Solymári panaszok a zajról A türelem csöndet terem Hajlamosak vagyunk olykor a túlzásokra. Gyakran használjuk a rettenetes, a kibírhatatlan jelzőket. S a szükségesnél jobban sajnáljuk — magunkat. A legritkább, hogy megértjük a kialakult helyzetet, s igyekszünk elfogadni azt. Miért írom le mindezt? A gyors lábon járó hír szerkesztőségünkbe is bekopogtatott, a solymári lakótelepen élők panaszával. Szóvá teszik, hogy tűrhetetlen a zaj. A Pest megyei Műanyagipari Vállalat okozta zaj! Mondják: korábban nem volt nagy, csak mióta a cipőalkat- rész-gyártó üzem gépparkját elkezdték ■ korszerűsíteni, kicserélni. Ismeretlen dübörgők — Miután a lakótelep vállalati, hozzánk is eljutottak az észrevételek — mondja Sarlós ■Bernát, a gépészeti gyár főmérnöke. — Valóban nagyobb a zaj az üzem rekonstrukciója óta? — Régebben is, több ízben végeztettünk zajszintméréseket nemcsak gyárszerte, hanem a lakótelepen is, s tudomásul kellett vennünk, valóban magasabb a zajszint a megengedettnél. S akkor még meg sem kezdődött a rekonstrukció. Valamelyest javított ugyan a helyzeten a gépészeLesz-e szolgáltatóház Dömsödön? A lehetőség megálljt parancsol Az időpont 1979. A színhely: a dömsödi Dózsa Termelőszövetkezet tárgyalóterme. Részvevők: Ambruska Péter, a dömsödi nagyközségi tanács elnöke. Sáfrány József, a termelőszövetkezet elnöke, Bábel Sándor, a termelőszövetkezeti nagyközség pártbizottság titkára és Varga András, a szi- getszentmiklósi Terminál Szolgáltató Szövetkezeti Közös Vállalat igazgatója. A téma és a cél: a községi szolgáltatóház felépítése. A 6700 lakosú község régóta rosszul ellátott, a szolgáltatás minimális — és ami talán a legsürgetőbb — megoldatlan a gyermekek, a felnőttek közétkeztetése. Pedig a lakosság döntő többsége helyben, a tsz-ben dolgozik. Egy csapásra mindent Kézenfekvő volt tehát az elhatározás: olyan megoldást találni, amellyel egy csapásra minden problémát megoldanak. Természetes volt. hogy egy ilyen volumenű beruházást a közös érdekek egyeztetésével és az anyagi erők koncentrálásával terveznek, indítanak. A Terminál, mint fő kivitelező még 1979-ben elkészítette az előzetes terveket. A szolgáltatóház aZ elképzelések szerint kétszintes, 2192 négyzetméter alapterületű épület, melyben női-férfi fodrászat, kozmetika pedikűr, női-férfi szabóság, OFOTÉRT-szaküzlet, tv, rádió és egyéb háztartási gépek szervize, bar- kácsműhely kapna helyet. Ezenkívül egy 297 négyzetméteres, 1000 adagos konyhát, éttermet is terveztek a földszintre. Ez a konyha megszüntetné a közétkeztetés gondját. Sőt! A nyári időszakban színvonalas vendéglátást biztosítana a Duna-parti üdülőknek is. A szolgáltatóház 35 millió forintos beruházást igényel, amihez 10 millió forintos megyei támogatásra lenne szükségük. A Terminál vállalat 1980 elején beküldte a tanulmánytervet a Pest megyei Tanács illetékes osztályára, a támogatási kérelemmel együtt. Vajon mi torfént 1979 óta? Válaszra várva Bálbei József párttitkár: — A tanács, a tsz, a Terminál között minden rendben. A dömsödi tanács másfél millió forintért már ki is sajátította a területet az építkezéshez. Csakhogy engedélyezés és a kért támogatás sorsáról azóta sem érkezett válasz a megyétől. Varga András igazgató sem tud sokkal többet mondani: — Személyesen vittem be a pályázati tanulmánytervet 1980. május 9-én a Pest megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályára, melyhez a ráckevei Járási Hivatal elnökének ajánlatát is csatoltuk. Jártam az Országos Szolgáltatásfejlesztési Intézetben is, támogatásukat kérve ügyünkhöz. A 35 milliós beruházás több mint kétharmadát (a tsz 10 millióval, a Terminál 15 millió forinttal járulna hozzá) előteremtjük. A fennmaradó 10 millió hibádzik. Azonkívül lépéseket tettünk az építkezés előkészítésére is. A Budafruct Gt a budaörsi vasútállomás mellett levő hűtőházába FELVESZ Munkásszállás van. hűtőgépszerelőt, hűtőgépkezelőt, Jelentkezés karbantartó lakatosokat, személyesen vagy villanyszerelőket a 669-703-gs és targoncakarbantartót. telefonszámon. A kiskunlacházi ÉGSZÖV-tői ígéretet kaptunk; ha sor kerül rá, egy év alatt tető alá hozzák a szolgáltatóházat. Nyomozásra adtam fejem. Kiderült, hogy a beadvány a megyei tanács tervosztályára került, hivatalosan ugyanis idetartozik az ügy. Sikerült beszélnem az egyik illetékessel, Longó Mihállyal is. Arra a kérdésemre, hogy a dömsö- diek miért nem tudnak immár egy éve semmit előterjesztésük sorsáról,, azt a választ kaptam: a ha födik ötéves terv- koncepció végére csak áprilisban kerül pont. Tehát hivatalos döntés nincs. Az viszont már most bizonyos, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet nem kedvez a dömsödieknek. A megye is csupán egyhar- madát kapja annak az összegnek, melyet a különböző szolgáltatásfejlesztésekre kért. Az idén mindenekelőtt az áthúzódó beruházásokat kell befejezni. Az is tény, hogy a hatodik ötéves tervben a közepes településközpontok fejlesztése kerül előtérbe. Gondosan mérlegelve Ezek után mire számíthatnak a dömsödiek? A válaszból egyértelműen kiderült, nem sok remény maradt a tízmillió forintos megyei támogatás megszerzésére. Bábel József párttitkár annak idején ezekkel a szavakkal zárta a beszélgetést: — A szolgái „atóházat mindenképpen fel kell építenünk. A járási pártbizottság évek óta szorgalmazza a község ellátásának javítását, s meg kell oldani végre a gyermekélelmezést is. Igények és lehetőségek. A dömsödi összefogáson belül most ezt a kettőt kell okosan, észerűen egyeztetni. Talán le kellene mondani a teljességről és gondosan mérlegelni, hogy mi a fontosabb, az elsődleges. Ügy építeni, hogy néhány év múlva hozzá lehessen kapcsolni a szolgáltatóházhoz egy újabb szárnyat, ahol az esetleg most háttérbe kerülő szolgáltató egységnek is jut hely. S. Horváth Klára ti üzemcsarnok felépítése. Ez ugyanis erősen lecsökkenti a zajt. — Aztán jöttek az újabb ventillátorok? — A zavaró, erős zajt főként a gyárban levő 8—10 ventillátor okozza Az üzem három műszakos, s emiatt a lakók éjszakai nyugalmát is megbolygatják. Milyen megoldást kerestünk? A vállalat energiaosztályának dolgozói megtervezték azokat a hangtompítókat, amelyeket a ventillátorok kifúvó csonkjaira szerelhetünk. Magunk azonban nem tudjuk ezeket gyártani, külső céggel kell megcsináltatnunk. Néhány már be is érkezett közülük, hamarosan valamennyit megkapjuk. Viszont, miután felszerelésük összefügg a termeléssel, azaz csakis üzemleállással oldható meg, úgy terveztük, a második negyedév végéig kerítünk rá sort. Az is előfordulhat, hogy az utolsó egy-két darab csak júliusban kerül a helyére. Addig tehát a lakók türelmét kérjük. Lehet, hogy jogos a kérdés: miért nem gondolkodtunk előre, s miért nem oldottuk meg a szükséges hangtompítást menetközben, folyamatosan? Nem mentségünk, de nem tudhattuk előre, mekkora zajt okoznak majd a berendezések. Csak a déli széllel T-.-Jla. .a gyárhoz.. .közeledünk az országúton, hamarosan érezhetjük, vegyiüzemhez értünk. A szag szintén zavarja a lakókat. — Ilyen panaszról nem tudunk. Igaz, miután cipőalkatrészeket — talpakat, sarkakat — festünk nagy tömegben, fennállhat a veszély, hogy egy-egy pillanatban az oldószerek gőzei eljutnak a lakótelepre. Azonban ez csupán akkor fordul elő, ha erős déli szél keletkezik. Másként nem képződik szeny- nyezett légcsatorna, mert itt — tapasztalataink szerint — tartósan más a szélirány. Egyébként is kéményeink megfelelj magasak, a környezet- védelmi előírásokat betartva épültek. A biztonság kedvéért azonban még az esetleges légszennyezési veszélyt is ki akarjuk küszöbölni. Ennek érdekében a jelenlegiről át fogunk térni egy új festési technológiára. Lényege, hogy a festőkabinokat vízfüggö- nyös festékleválasztó rendszerrel látjuk el. Ami hozzájárul majd ahhoz, hogy nagymértékben csökken a levegőbe jutó festék-gőz mennyiség. — Az első lépések már megtörténtek? — Megterveztettük az új festékleválasztó rendszert, a prototípus most készül, itt, Solymáron, saját üzemünkben. Természetesen á Munka- védelmi Kutató Intézetet kérjük fel az ellenőrzésre és a bemérésre, s ha jónak találják, megkezdhetjük majd a gyártást. Ez azonban nem lesz a közeljövőben. — Ha a helybéliek nem is, annál inkább bosszankodtak például Pilisvörösvár lakói a hulladékégetésért. Nemegyszer, főként a hétvégeken, a föléjük sodródó korom felhőből, vastag fekete réteg ülte meg a tavat, a partot, a hétvégi kisházakat. Feltehetően a hulladékégetések nem voltak szabályosak, ,illetve megengedettek. Mert ez szintén erőteljes környezetszeny- nyezés. — Higgye el, tudtunkkal egyetlen esetben sem került sor égetésre. Mi ezt nem engedtük meg. A hulladékanyagot tőlünk a solymári Költségvetési Üzem szállítja el, s azt elföldelik. Ha megkésve is A vállalat többi gyárában — a zsámbékiban, a ceglédiben és a budapestiben — sok jó műszaki megoldással elejét vették a különféle környezetszennyezési panaszoknak. Komplett porleválasztók, korszerű szellőzőrendszerek biztosítják a munkahelyeken és azokon kívül a megfelelő védelmet. A vállalat igyekezetét azonban jól jelzi, hogy míg 1980-ban 2 millió 400 ezer forintot fordítottak környezetvédelmi beruházásokra, idén 8 millió 600 ezer forintot szánnak e célra így remélhetőleg a solymáriak nyugalmát is visszaadják — ha megkésve is. Dodó Györgyi MG—02 Sikertermék Gyorsan, rendkívül sikeres pályát futott be a fűzfői Nit- rokémia új növényvédő szere, az MG—2-es. Az acetoklor hatóanyag gyorsító gyártási eljárást a Nehézvegyipari Kutató Intézet szakemberei dolgozták ki. Ebből a vegyületból egyébként egyedül hazánkban készül növényvédő szer, ezért az újdonságot külföldön is nagy érdeklődéssel fogadták. Á mintákat ugyanis számos európai országba elküldték kipróbálásra. Az új növényvédő szer a legszívósabb gyomokat, például a rendkívüli mértékben elszaporodott disznóparéjt is kiirtja. Világjáró pingáléasszonyok Megkezdték idei turnéjukat a világjáró kalocsai pingálóasszonyok, akik állandó szereplői lettek a magyar hetek külföldi rendezvényeinek. Bejárták már a világot: eljutottak Brazíliába, Belgiumba, Olaszországba, Kanadába, Ausztráliába, Hollandiába. Libanonba, Kuvaitba, az NSZK-baés számos más országban is hírnevet szereztek a magyar népművészetnek. Az idei útjuk első állomása Bécs volt. Rövidesen Koppenhágáiba indulnak, majd Brüsszelbe. Ezt követően a 13 pingálóasszony egymást váltva utazik a közeli és távoli országokba, hogy bemutassák ritka mesterségük fortélyait. Noteszlapok hét közben MUNDÉR. Egy tanácselnök beszél a rádióban. Keményen, hevesen, ám megalapozott tényekkel bizonyítva indulatait. A társközségek nehézségeiről gondolkodik hangosan. Arról, hogyan halnak el lassan e településeken a közéletiség csírái. Arról, hogy a heti két fogadónap nem pótolhatja a tanács, a többi állami és társadalmi szerv állandó ottlétét. Arról, hogy ezek miatt a társközségek lakói egyre inkább elfeledettnek érzik ma- 1 gukat. Arról, hogy«» lehetne ezen az állapoton változ- ' tatni, javítani. Nyílt és őszinte beszéd volt, még ha némely megállapítása vitatható is. A nyílt és őszinte jelzőket azért használom, mert e témában — tapasztalataim tanúsítják — szokatlanok. Valahányszor ezekről a gondokról faggattam illetékeseket — a válasz szinte ferencjózsefien felhőtlen volt: minden szép, minden jó. Ha a társközségek, pontosabban a csatolt települések lakóinak panaszait idéztem, azokét, akiktől elkerült a tanács — elfogultságot emlegettek és — tegyem hozzá: valós dokumentumokkal igazolták, ott is épült járda, ott is tatarozták az orvosi rendelőt, ott is telepítettek fákat... Dokumentumokkal vitázni nem nagyon lehet, ha pedig papíron nem kimutatható, ám nagyon is létéző dolgokról beszélgettünk, a mellőzöttség, a bezárkózás érzéséről, érdektelenségről, elkedvetlenedésről, sommás volt a válasz: majd megszokják az emberek ezt a közigazgatási állapotot, majd visszatérnek a közös munkákhoz. A rádióbeli nyilatkozat — úgy vélem — bátor volt. Mert önkritikus és kritikus lenni, elindítani tán egy javítási, javulási folyamatot. Merte nem védeni mindenáron a mundér becsületét. Merte nem elhallgatni és nem megmásítani a kitapintható, érzékelhető emberi hangulatokat. Márpedig ahhoz, hogy a bajokon javíthassunk, először azok ismeretére van szükség. BAKIK. Jó könyv L. Réti Annáé, a Miért vesztettünk? Izgalmas krónika a magyar labdarúgás dicsőségéről és bukásáról. A könyv értékét nem rontja, legfeljebb néhány — e jegyzetek írójához hasonlító — kákán is csomót kereső filoszt bosszant olyan (nyomdai?, szerkesztői?) baki, mint például: „Görögországban edzősködtem... ott dolgozott akkor Puskás öcsi is... Ügy hozta a sors, hogy tizenhét napot töltöttünk együtt. És tizenhat éjszakát beszéltünk át. De nem a Pireneusi félszigetről, hanem a 6-3-ról...” (45. old.) A Balkán-félszigeten ugyan miért beszéltek volna a — más néven — Ibériai félszigetről? A Spanyolországot és Portugáliát hordozó, oly távoli földdarabról? Sejdíté- sünk inkább a Pireneus kontra Pireus (görög város) tollzavaró harcát véli felfedezni. „... én a szobámban maradtam, csak ketten kérdezték meg, hogy kell-e vacsora, Hoffer József... s az egykori francia kapus, Francoise Remetter.” (87. old.) Ejnye. Akkoriban tán nem volt szexvizsga? Ugyanis Francoise — (Franciska?) női név ... Nem Francois, azaz Remetter Ferenc volt inkább a vacsorát kínáló jólélek? Andai György Corso cipőben, Corso cipővel /ó# iárí CORSO-HÉT cs ceglédi SkálaXoop Áruház cipőosztályán> március 23-tól 28-ig 40—50%-os árengedmény Ajánlatunk: női félcipő 341 Ft helyett férficipő 680 Ft helyett fiú félcipő 142 Ft helyett leányka félcipő 148 Ft helyett 204,- Ft 340,- Ft 85,20 Ft 88,80 Ft
