Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-24 / 70. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 70. SZÄM 1981. MÁRCIUS 21., KEDD Péceli Vegyesipari Szövetkezet Tavaly is jelesre vizsgáztak TánccáI. dallal Nagyobb helyet a gyerekeknek Meglehetősen nehéz körül­mények között indult a tava­lyi évnek a péceli Vegyesipari Szövetkezet tagsága és vezető­sége. Eredményeikkel ugyan már több éve bizonyították, hogy fejlődőképesek, a gazda­sági szabályozók módosulása azonban szigorúbb, s ami ez­zel egyenlő, a korábbinál más­fajta gazdálkodásra késztette őket is. Állunk elébe a nehéz­ségeknek, valahogy így fogal­maztak akkor, tavaly, ami­kor a tervet a tagság elé ter­jesztették. Eredményesen Jelen voltam azon a köz­gyűlésen is, tanúsíthatom, semmi kétségbeesés nem lát­szott az arcokon, inkább az elszántság, a fiatalos lendület. Hogy ez mennyire nemcsak szólam volt, az a felszólalá­sokból is kitűnik, csakúgy, mint azon a közgyűlésen, amelyet a napokban tartottak, az 1980-as esztendőt értékelve. Csermely Gábor, a szövet­kezet elnöke, majd Palcsó Istvánná főkönyvelő is olyan beszámolót tarthatott, ami va­lóban bizonyítja, hogy szerve­zésiből, a tennivalók sorának végzésiéből jelesre vizsgázhat­tak a szövetkezetben dolgo-' zók. — Nettó árbevételünk csak­nem elérte az 50 millió forin­tot — mondotta Csermely Gá­bor elnök. — Nyereségünk 4 millió 642 ezer forint lett. Dolgozóink létszáma, a bedol­gozók is értendők, kétsaázti- zennégy. Tavaly 9 százalékos bérfejlesztést tudtunk végre­hajtani, így a bérszínvona­lunk a 43 ezer forintot meg­haladta. Folytattuk a terme­lői beruházásokat is, 747 ezer forintot költöttünk ilyen cél­ra. Ily módon állóesrziközeink teljes értéke tnár csaknem kilencmillió forint. Szolgáltatás Nem gondmentesek ezek a napjaink sem. Budapesten lé­vő filmnyomó üzemük, amely több mint tízmillió forintot érő exporttermékeket állít elő, teljes termelési értéke pedig ennek a duplája, nos, ez az üzemük, divatos kifejezéssel élve, kinőtte a kereteket. Olyan kedvező mértékben fu­tott fel’ termelése, hogy szűk lett a mostani telephelyük, s másikat keresnek. Természetesen Budapesten, vagy valahol a közelben, mert különben az ott dolgozó, jól betanult, szorgalmas munkás- gárdájukat elveszíthetik. Eb­ben az üzemrészben ugyanis nagyrészt fővárosiakat foglal­koztatnak. Ezen a közgyűlésen hang­zott el az is, hogy a szövetke­zet sokat tesz Pécelen a szol­gáltatások fejlesztéséért. Ezért hallottuk örömmel, hogy még az idén egy új, hatvan négy­zetméteres női fodrász- és koz­metikai szalont nyitnak. Az csak természetes, mondta az egyik felszólaló is, hogy eb­ben már fővárosi szintű szol­gáltatást kell nyújtaniuk. Tőke László asztalos azért szólalt fel, hogy elmondja: jót tett az asztalos- és kárpi­tosüzemük tavalyi összevoná­sa. így korszerű műhelyt tud­tak kialakítani, ahol a munka minőségére is jobban vigyáz­hatnak. Gond viszont, hogy a porelszívást még nem oldot­ták meg teljes mértékben. A vegyesipari szövetkezet közgyűlésén felszólalt Bernáth Tibor, a Pest megyei KISZÖV elnöke is, aki egyebek közt elmondotta, valóban nem Vé­letlen, hogy ezt a közösséget a megyében is a jók között tart­ják számon. Jó a bérpolitiká­juk, a nyereséghányaduk a megyei átlag fölött van. Az is javukra írható, hogy számon tartják őket a nagyközségben a társadalmi megmozduláso­kon, közéleti munkájuk elis­merésre méltó. Kiválóak Arra a kérdésre is választ kaptunk, hogy több* tekintet­ben segítik dolgozóikat, a sa­ját erős üdültetést igen jól megszervezték, s különféle szociális juttatások nyújtásá­ról sem feledkeztek meg év közben. Közgyűlésükön érté­kelték a szocialista brigádok munkáját is. Szocialista közösségeik kö­A HÉV-s'zerelvóny lassab­ban gördül be Gödöllőn, a Szabadság téri megállóba, mint máskor. Itt épül a gya­logos aluljáró a művelődési központhoz, és a munkák fo­kozott éberséget követeinek. A szerelvényből a motorveze­tő mellett egy nő tekint kife­lé, figyelő szeme nagy szak­értelemmel pásztázza a pályát. A Palotákért megállóba ér­kezve követem őt az irodájá­ba. Találkozónkat már koráb­ban megbeszéltük. Vasutas a férje is Kopogásomra igennel vála­szol és invitál, tessék csak be­lépni. Alighogy beszélgetésbe kezdünk bebocsátást kér Szán­tai István forgalmi szolgálat- tevő, amig jelentést tesz a főnökasszonynak. Így megy ez minden másnap, amikor Gödöllőn van vendéglátóm. Tájékozódik az eseményekről, arról, hogy utasításszerűen fo­lyik-e a munka. Vannak vas­utasok. akik régebben dol­goznak a HÉV-nél, mint ahány éves a főnök. Magunkra maradunk, a vas­útra terelődik a szó. Romanti­kus történet az, ahogyan vas­utas lett Horváth Károlyné. Budapesten, a Margitszigeten volt egy barátnőjével, ami­kor a szentendrei vonalon meglátott egy M9-es szerel­i zül aranykoszcrús fokozatot ért el a tekercselőben dolgo­zó Tyereskova, az adminiszt­rációs Teleki Blanka, a laka- tosműhelyben munkálkodó Esze Tamás és a filmnyomó­üzem József Attila szocialista brigádja. Kiváló dolgozó kitüntetést öten kaptak: Gerencséri Ti­bor, Kristin Istvánná, Mikes Jánosné, Szuda Károlyné és Mikes Jánosné. A közgyűlésüknek ezúttal is kedves színfoltja volt, hogy köszöntötték nyugdíjba ment dolgozóikat. Ezúttal heten kaptak értékes ajándékot sok­éves szorgalmas munkájuk jutalmául is. F. I. Erdőkertes Köszöntik a százévest Virággal, ajándékokkal kö­szöntik otthonában csütörtö­kön az Erdőkertesen élő Ke­lemen Jánost, aki ezen a na­pon ünnepli 100. születésnap­ját. Az ünneplők között min­den bizonnyal ott lesz a négy fia, két unokája, tizenegy dédunokája és négy ükunoká­ja. vényt. Akár hiszem, akár nem, annyira megtetszett, hogy el­határozta, ő vasutas lesz és ilyen vonaton, szerelvényen fog utazni. Másnap elment az Akácfa utcai központba és jelentke­zett felvételre. Mindez 1966 áprilisában volt, most lesz tizennégy éve. A szentendrei vonalon lett jegyvizsgáló. Fér­je is vasutas, így a munkabe­osztás, a szolgálat nem jelen­tett soha gondot, nem oko­zott vitát. Szilasligeten lak­nak, jól megvannak a szülők­kel, de azért önállóságra vágy­nak. Az otthontól visszakanyaro­dunk a vasúthoz. Árupénztá­ros, majd üz* ngazdász lett, elvégezte a forgalmi tisztkép­zőt. Ma már 15 kilométeres szakaszon ő a főnök, ami azt jelenti, hogy Gödöllő vég­állomástól Kerepes tar csa-Al­sóig a HÉV-forgalom irányí­tása hozzá tartozik, felügyele­tével ötvenhárom vasutas dol­gozik. A sorompó Feladata ellenőrizni, hogy a forgalom rendben történik-e, a munkafegyelem megfelelő-e. Mi az állomás és a megálló közötti különbség, kérdezem. — Állomásnak azt a szol­gálati helyet nevezik, ahol Autóbuszok, személyautói, hozták az úttörők Isaszegen megrendezett járási néptánc- és népi gyerekjátékcsoportok versenyére a több száz kisdo­bost,. úttörőt. A ragyogó nap­sütésben öröm volt látni a már teljesen megszűnt gyermek népviselet sokszínű tarkasá­gát. Zsámboki, vérségi, bagi, galgahéviái, szadai nagyma­mák mérték izgatottan a szok­nyák hosszát — Fedi-e a fel­ső az alsót? — simították egy­más mellé a rakoncátlankodó ráncok ezreit. Szülők, nagy­szülők szorongtak a nézőtéren. Erős mezőny Ünnep volt ezen a napon Isaszegen, s hogy a vendégek ünnepre érkezhettek a faluba, ebben komoly részt vállalt Valkony Antal úttörővezető és Fejéregyházi László művelő- désiház-igazgató. Azt hiszem, örülni lehet annak, hogy a reggel 9 órakor kezdődött ver­seny csak a késő délutáni órákban ért véget, hiszen ez a hosszúra nyúlt műsor a nép­hagyományok továbbélését reprezentálta. Dr. Oskó Gyu- láné, a zsűri elnöke, a látot­takat értékelve nyugodtan je­lenthette ki: — Ebben a művészeti ág­ban a gödöllői járás képviseli a legerősebb mezőnyt. Nincs ma Pest megyének egyetlen olyan területe, ahol ilyen gaz­dagságban élnének a népi gye­rekjátékok, és ilyen bőséges lenne a tánchagyomány. A galgahévíziek kevesen vannak, így nehezen birkóz­nak meg a színpadképpel, pe­dig anyaguk eredeti, tiszta. A turaiak bátor, erőteljes éneke tűnt ki. Az aszódi gyerekek játékának öszintsége volt meg­nyerő. A galgamácsaiak ismét újítottak, s ezzel az újítással gazdagabb is lett az anyaguk. A vérségiek színpadképe jó volt, de halk, monoton az éne­kük. A szadaiak kezdő cso­portja nehezen birkózott meg a választott anyaggal. A kere- pestarcsai gyerekek látható forgalmi szolgálattevő látja el a munkát. A végállomás is csak megálló, mert ott mines forgalmista. A Szabadság té­ri építkezés miatt Palotákért és a Ganz Árammérőgyár kö­zött forgalmi kitérő van, egy vágányú a közlekedés és ez fokozott éberséget követel. A Palotaikerten levő forgalmi szolgálattevő feladata és fele­lőssége megnőtt. — Mostanában a gödöllői sorompónál sokat vesztegel­nek a gépkocsik. Néha a gép­kocsivezetők izgatottan tül­kölnek. A Pest felől érkező vonatnál a forgalmistának a vonatot fogadni kell és az ál­lomásban marad a meneszté­sig, csak ezután adhat enge­délyt a sorompó felnyitására. Hétköznap — ünnepnap — Csupán a Ganznál mű­ködik elektromos állítású vál­tó, a többiek helyszíni kézi állításúak. A tél nagy köve­telmény elé állította nemcsak az elektromos, hanem a kézi állítású váltók kezelőit is. Ha a csúcssín közé hó rakódik, s amíg attól meg nem tisztít­ják, nem működik a váltó. A létszámgondokról is kér­dezem. — Ami azt illeti, nem tel­jes a létszám — válaszolja. Hiányról beszélhetünk egy-egy munkakörben. Az idős em.be­igyekezete sem tudta legyőzni a koreográfia hiányosságait. A csömöri gyerekek éneke betöltötte a termet, pontosan alakították játék közben a tér­formákat. Az isaszegiek éneke a szükségesnél halványabb volt, mozgásuk is csiszolásra szorul. Az úttörők sorát a szadaiak nyitották meg. A fiatal cso­porton látszott az akarás, és mostani fellépésük biztató ígé­retnek tűnik. A csömöriek szé­pen énekeitek, de amikor a citerások bekapcsolódtak, az addigi szép és együttes ének tempója szétcsúszott. Az ikla- diak zongorakísérete biztosí­totta a táncok ritmusát. Az isaszegiek Zséli Mihály ko­reográfiáját táncolták, de időnként elfeledkeztek a dal­lam és mozgás összhangjáról. Leánytánc A mogyoródiak zenekísérete kimagaslóan jó és új volt — ezzel a gyermekzenekarral biz­tosan sokszor találkozunk még — de táncosaiknak fejlődni kell, hogy a jók közé kerülje­nek. Verseg a tőle éveken át megszokott és most is várt színvonalat nem tudta nyújta­ni. A turaiak pusztafalusi és ajaki leánytánca meggyőző példa volt arra, hogyan lehet bírni énekkel a tánc ritmusát. Ügy látszik, a gondos felké­szítéssel együtt járó kemény munkával a lehetetlennek tű­nő feladatok is megoldhatók. Külön dicséretet érdemel dr. Balázs Józsefné hévízgyör- ki és Széphalmi Pálné zsám­boki együttesvezető. A zsám- bokiak nagy erénye tánctudá- j suk. Már a Kapuvári verbunk- | Az aszódi középiskolások idén is megrendezitek az előző években hagyományossá vált diáknapokat, amelyeket az rek lassan mind nyugdíjba mennek, a fiatalok számára a vasút nem vonzó. Hogy miért van ez, ki tudná megmonda­ni. Pedig a fizetés ma már eléri az ipari dolgozókét, ta­lán a nehéz szolgálat és fe­lelősség tartja távol a fiata­lokat. Lehet szombaton dél­után vagy éppen vasárnap, ün­nepnap és hétköznap, ha a szolgálat kívánja, indulni kell. Ez az, amit sokan nem tud­nak megszokni. Mind a három — Mindennapra megvan a feladatom, a szolgálati he­lyek ellenőrzése, a munkafe­gyelem kísérése. Ha valahol forgalmi akadály történik, azonnal intézkedni kell. Régen, évekkel ezelőtt tör­tént, amikor diszpécser volt és Cinkotán, a toronyban tel­jesített szolgálatot. Várta a váltótársat, de helyette csak a hír jött Rákosfalván ütkö­zés történt személyvonatnak rohant egy személygépkocsi. Intézkednie kellett, 40 percen át egy vágányú volt a köz­lekedés, annyi idő telt el csu­pán, míg az akadályt elhárí­tották. Horváthné Üjfehértón szüle­tett, érettségi után került a vasúthoz. Nyolcán voltak test­vérek, köztük három lány, és valamennyien a közlekedés szolgálatában állnak. Apjuk is vasutas volt, a MÁV pá- lyafenntartásnál dolgozott. A vasút szeretete, úgy látszik, öröklődött és ez már meg is marad. Csiba József ' nak a betanítása is kemény munka volt, de ahogyan ezek a 10—12 éves gyerekek járták a nem könnyű táncot, ahogy tették a iábukat, amilyen port- keveröen dobbantottak, az vá­laszt adott a kérdésre: sza­bad-e a gyerekekkel táncot tanítani? Szabad, ha értő, ér­ző, a hagyományokért felelős­séget vállalók kalauzolják őket a néptánc gazdag birodal­mában. Oklevelek A hévizgyörkiek népi gye­rekjátékcsoportja ismét helyi gyűjtésű anyagot dolgozott fel, s hogy vezetőjük mennyi­re ismeri a szülőfalu gyermek hagyományanyagát, arról csak elismeréssel lehet szólni, amit csak dicsérni lehet azt a ma­gas színvonalú énekkultúrát is, amelyet ezek a tizenéves lá­nyok képviselnek. Ugyanilyen elismeréssel em­legették a Széli Márta által vezetett harminctagú gyermek néptáncegyüttest, ök azok, akik táncban a legigazabban képviselték a bemutatón a Galga mente táncanyagát. Zsámbok és Hévízgyörk mind­két együttese arany oklevelet kapott. Arany oklevelesek let­tek még a túrái és a galgamá- csai úttörők. Ezüst oklevelet kaptak a csömöri, vérségi, aszódi, galgahévízi, túrái kis­dobosok, az ikladi, az 'isasze- gi, a bagi, a szadai, a vérségi úttörők. Bronz oklevelet vet­tek át a szadai, a csömöri, a kerepestarcsai úttörők, végül emléklapot kaptak az isaszegi kisdobosok és a mogyoródi út­törők. Fercsik Mihály idén a március 15-i járási ün­nepség nyitott meg. Az iskolai KISZ-bizottság úgy ügyeske­dett, hogy minden diák meg­találja a sízámára legérdeke­sebb elfoglaltságot. A tavalyi sikere alapján visszahívott Spóra-együttes szórakoztatta a közönséget, country -dal lámákkal. Műso­ruk után, Dinnyés József dal­tulajdonos lépett fel, a mint­egy 60—70 főnyi hallgatóság előtt. Ám a hét fénypontját most is a fordított nap jelentette. Reggel nyolc órakor vette át a diák igazgatóság az iskola gondjait, élén Harmati Gábor­ral. Negyedikes diákok, leen­dő pedagógusok vállalták a ta­nítást órarend szerint. Ez idő alatt a gimnázium tanárai vi­dám vetélkedőn mérték össze ügyességüket, találékonyságu­kat. Egy órakor pedig Ki mit tud?-on állítottak görbe tük­röt az iskolai diákéletről. A siker nem maradt el. Délután a gödöllői járás há­rom középiskolájának csapa­tai versenyeztek a Petőfi Ku­páért kézilabdában és kosár­labdában. A hét további nap­jain is. minden délután volt valami érdekes rendezvény. Cser László, a középiskola igazgatója a Tanácsköztársa­ságot köszöntő ünnepségen ér­tékelte a diákok eredményeit, Vankó Magdolna Városi moziműsor A szultán fogságában. Színes, szovjet kalandfilm. Csak 4 órakor. A svéd, akinek nyoma ve­szett. Színes, magyar—svéd film, 6 órakor. Filmklub 8 órakor. ISSN 0133-1951 (Gödöllői Hírlap) A Margitszigeten kezdődött A palotakerti szolgálattevő A legérdekesebb elfoglaltság Görbe tükör, vetélkedő (írőví*ÍR A Baranya megyei cipők va'sárlással egybekötött bemutatója a gödöllői Ská/a-Coop Áruházban, március 23-tól 28-ig. Szeretettel várjuk a kedves vásárlókat és látogatókat i f. ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom