Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-22 / 69. szám

/Iripfré t/i< • '•. s. '■ x É&O *• Néhány nappal 40. születésnapja előtt rajzolta róla ezt a portrét Pérely Imre. Alul Bartók saját kezűleg kottázott szonátarészlete és aláírása Érzelmek útján B artókról nem könnyű értekezni. Megtették ezt már sokan. Tho­mas Mann visszafogottan írta: valahányszor Bar­tók Bélát láttam, vele beszéltem, szavát les­tem, mindenkor lelkem mélyéig megkapott nem­csak lényének szeretet­te méltó volta, hanem fennkölt és tiszta művész­egyénisége is, amely már szemének szép tekinteté­ben is kifejezésre jutott. A világhírű hegedűs, Yehudi Menuhin kcmikirétabb: Tu­dása és emlékező tehetsége egyenesen meghökkentő volt. Megjelenése eltitkol­ta jellemének felmérhetet­len tüzét és erejét... be­széde és modorának haj­szálnyira kimért pontossá­ga egyaránt gyémántke­ménységű és gyémánttüzű volt... Külső látvány és belső érzelmek mezsgyéjén haladva, de még mindig kívülről szemlélve közele­dünk hozzá vele egyazon ívású társával, Kodály Zol­tánnal: Bartók abból az emberfajból való, amely örök elégedetlenségtől hajt­va, mindent meg akar vál­toztatni, mindent szebbé- jobbá akar tenni, amit csak a Földön talál. Ebből ke­rülnek ki a művészet, tu­domány nagyjai, a nagy fel­fedezők, feltalálók, politi­kában a nagy forradalmá­rok, Columbusok, Galileik, Kossuthok, akik mind más­képp hagyták maguk után a világot, mint ahogy ta­lálták. A centenárium esztende­jében — az alig hallható pianisszimótól eljutva a háromszoros fortéig — ke­ressük: mit hagyott maga után, milyennek akarta, kívánta a mi világunkat. Leginkább a fényképeket nézegetjük. Az ezüstfejet, amelyet Kosztolányi sze­rint az ötvös pirinyó ka­lapácsokkal dolgozott re­mekbe. Nézzük a fotográ­fiákat, s érezzük, a fel­hangzó zenékben elrejtett üzenet kezd ismerőssé vál­ni. Molnár Antal szerint a fotográfus egy-egy pillana­tot rögzít, ha jellemzőt is, mégsem reális, csali an­nak szemében, aki hozzá tudja gondolni az ismert előzményt ’ és folytatást. Megértjük-e hát mi Bar­tókot? Miért állítunk neki olyan emlékművet, ami túlnő minden köztérre ki­helyezett szobortárgyat, s a cselekvő gondolkodást jelképezve népben, nem­zetben, közösségben telje­sedik ki? Ahogy az „őhozzá méltó komolyság” hatja át megemlékezéseinket, ágyaz évforduló is gondolataink rendezését jelenti. Azokat a kapcsokat keressük, ame­lyek elválaszthatatlanok tő­le, mert hiszen zenei és szóbeli anyanyelvűnk egy és ugyanazon szálát kell csak ahhoz fölfej temünk, hogy elinduljunk a meg­értés útján. Bartók azért is ismerő- sünit lehet, mert szüntele­nül érezzük ritmusát, épp­úgy akkordjainak gon­dolkodást kiteljesítő hú­zását. Talán a költő, Fodor András sorai segítenek hozzá többeket szóban megfogalmazni, amit vala­hol belül, a szív táján mégis sejtenék: A bartóki zene fölismert szépsége épp oly mélyen hatott rám, mint kifejező erejének igaz­sága. Azt a küszködő he- roizmust, szorongást hor­dozza, amit azóta is meg kell élnie mindenkinek, aki jövőért, közösségért, de akárcsak a másik emberért felelősséget érez. Bartók az élő történelem jelképe. Egyszerre lelkesí­tő és elszámoltató. A min­denkori vállalás bátorságát jelenti. — A Bartók-zene fölráz, és ha már fölráz, akkor erőt ad és ecsetet — mondja róla Barcsay Jenő. A színházigazgató Szilágyi Dezső úgy vélekedik, hogy a zenei formánál nála sok­kalta fontosabbak az álta­la meghatározott belső ki­fejezési normák. S ebben Bartók legalább annyira magyar, mint amennyire nemzetek fölötti. Hát nem érdekes, hogy a vallomások mennyire közelítenek a mi nézőpontunkhoz? Hogy aki alkot, mennyire a saját területének megfelelően gondolkodik? Ám mégis mindenki egy helyre jut el, ahogy a táncos Seregi Lász­ló mondja: Ha Bartók-mű­vet koreografálok, úgy ér­zem, hegycsúcsot kell meg­mászni. Nem bagatellizál­hatok el egyetlen folyama­tot sem. Ebben rejlik a bartóki életmű varázsa: el­lentmondást nem tűrő kö­vetkezetességgel kell meg­valósítani meggyőzcdéses elképzeléseinket. Bartók a megalkuvás nélküli ember példaképe. K ezünkben van hát hoz­zá a meghívó, az ér­telmezés kulcsa. Az idézett mondatok — a fel­csendülő zenékkel együtt — előbb-utóbb ■ beépülnek gondolatainkba. A végén már sajátunkénak tudhat­juk őket. A mi értelmezé­sünk akkor válik természe­tessé, ha valóban őt akar­juk hallani és igényünk belülről fakad. Közelebb csak úgy kerülhetünk hoz­zá, ahogyan ő közeledik felénk: az emberi érzel­mek félremagyarázhatatlan tiszta útján. MOLNÁR ZSOLT IM, A NAGY LÉLEK Századunk zenéjének egyik legnagyobb géniusza, forradalmi megújítója, Bartók Béla száz esztendeje, 1881. március 25-én született. E centenárium jegyében rá emlékezünk, s ve­lünk együtt tiszteleg művészete és embersége előtt az egész világ. Életműve mind a magyar, mind az egyetemes zenetörténetet tekintve korszakalkotó. A kelet-európai népek, de elsősorban a magyarság népzenéjében megtalálta azt a tiszta és nemes forrást; amelyből táplálkozva megújíthatta és világszínvonalra emelhette zenekultúrán­kat. Túrái, fóti nótafák hajtásai i. CL a • irxfé hertfdAy a-trtirizt*ytréfak Bartók Béla — aki annak idején Erkel Ferenc fiánál, Lászlónál tanult zongorát és zeneelméletet Pozsonyban — művészetével szép ívű hidat alkotott a huszadik század ele­jének magyar muzsikája és az előző század romantikus zené­je között. Korai korszakában legjelentősebb szerzeményei hangvételének eredő forrása a magyar verbunkos és a népies müdalirodalom, de huszonnégy - huszonöt esztendősen már erőteljesen fordul a népzene felé. Munkássága ettől kezdve jelkép: a népek testvériségé­nek, a nép erejébe, tehetségé­be vetett hitnek, az emberség­nek jelképe. A század első évtizedében, 1906-ban kezdte meg Bartók Béla szinte felbecsülhetetlen értékű gyűjtőmunkáját az Al­földön, Kodály Zoltán baráti támogatásával, segítő szakmai tanácsai alapján. A zenetörté­net Bartók gyűjtőútjai között Pest megye tájait is nyilván­tartja. Többször is járta ezt a vidéket, amelyen már akkor is egymás mellett éltek a német, szlovák, délszláv anyanyelvű népcsoportok a magyarokkal, s őt a nemzetiségiek ősi mu­zsikájának hagyományai is éppen úgy érdekelték, mint sa_ ját népdalaink. E munkásságának ketdetén szinte meghatározó jelentősé­gűek a Túra községben tett lá­togatásai. A forrásjegyzéket lapozva kiderült, hogy 1906 jú­liusában járt ebben a Pest me­gyei községben. Énekelt neki a tizennyolc éves Kocsi örzse, a hat évtizedet megélt Veszelka Mihályná, de férfi nótafa is akadt a faluban, hajtásain tér. mészetssen a borról szóló da­lok fakadtak. Bartók eredeti lejegyzése alapján egy hajdani dallammal, szövegrésszel meg tudjuk ismertetni olvasóinkat. Mint a másik, ugyancsak eredeti kottalap-részleten is látható, Főt községünk nevé­nek végén akkor még th ál­lott, de ez nem jelent akadályt — természetesen — az azono­sításban. Sokkal érdekesebb, hogy vajon miként szólhatott a nóta — ismét borról, me­nyecskéről ? Aki kottaolvasó, ezt is megtudhatja, a gyűjtőút újabb állomásáról ránk ma­radt dokumentumból. Ma már a főváros egyik ke­rülete, de a század elején még Pest-Pilis-Solt-Kiskun várme­gye községe volt Rákoskeresz­túr. Ide költözött Bartók Bála családjával — feleségével és egyesztendős kisfiával — s itt készült el még ebben az évben két nagy jelentőségű műve, a népzenei forrásból merítő — zongorára írt — Allegro bar- baro, valamint egyetlen operá­ja, A kékszakállú herceg vára. Sajnos, ezt a zongoraművét azonban csak hét esztendő múlva adták ki, s operája is megbukott akkor, azon a pá­lyázaton, amelyre készítette. Elkedvetlenedett a kudar­coktól, s évekre visszavonult a zenei élet nyilvánossága elől. Teljes figyelmét a népi muzsi­ka tanulmányozásának szen­teli. Ebben az időben csak a Zeneakadémián — 1907 óta — betöltött zongoratanári állása köti a főváros zenei életéhez, önéletrajzában így ír erről: „...1911-ben néhány fiatal O 1906. • Of.: CLvrfrá, ,4 [cMMt 'helyt . ... r ■ ■ SMtMt: ____----------fvet,----------— — El terjeatstJ:.. ..... Túrái gyűjtés eredeti kézirata ________(jilitln.. ncf. T.. c,. -. jA felvétel helye. Előadta : _ .Cdo i'ElterJeatség: . .fves,_ C/iryfH>£Í**/o Sl'.-íu.—Dv-rű ■ ,1 rKlrr. ^ -W J'mí. - í— - rtf _ A kottatejeket Fóton vetette papírra zenész, köztük Kodály és én is, megkíséreltük egy Üj Magyar Zeneegyesület alakítását. A vállalkozás tulajdonképpeni célja egy önálló hangverseny- zenekar szervezése volt, amely az újabb és legújabb zenemű­vészeti alkotásokat elfogadha­tó módon adta volna elő. Ám­de a cél elérésére irányuló minden erőfeszítésünk ered­ménytelen maradt. Ezek és más, személyesebb természetű balul kiütött kísérletek indí­tottak arra, hogy 1912 táján teljesen visszavonuljak a nyil­vános zenei élettől, de annál serényebben folytattam zenei folklór-tanulmányaimat.’’ A falu zenei életének tanul­mányozása nemcsak kárpótol­ta, de fel is villanyozta Bartó­kot, arra késztetve, hogy egyre nagyobb területekre terjessze ki kutatásait; Az európai — a magyar, szlovák, román — népzene kíváncsivá tette más népek muzsikája iránt is. Így jutott el Észak-Afrikába, ahol az arab népzenét tanulmá­nyozta. Sajnos, a háború meg­hiúsította Ázsiába tervezett útját, ahol a csuvas-tatár nép­zenével szeretett volna megis­merkedni. Bár a közvetlen gyűjtő munkával később fel­hagyott, a népzene hatása még évtizedek múlva is fellel­hető egy-egy motívumként művészetében. Közkincs az életmű sok dokumentuma Az Országház utca 9. szám alatti ba­rokk műemlék épületben a Zenetudomá­nyi Intézet részeként egy emeletet fog­lal el a Bartók-archívum, amelynek fő feladata a dokumentumok őrzése, rend­szerezése, feldolgozása, és amennyiben lehetséges, bővítése, továbbgyűjtése. A gyűjtemény alapjait a Bartók-csa- lád nagyvonalú ajándékozásának kö­szönheti. Pásztory Ditta Bartók szemé­lyes használati tárgyait, például zseb- metronomját, írószereit, könyvtárának nagy részét, tudományos munkáinak kéziratait és egyéb dokumentumokat juttatott az archívumnak. Ifj. Bartók Béla itt helyezte letétbe édesapja ki­adatlan fiatalkori műveinek eredeti kéz­iratait, és a zeneszerző több mint ezer levelével gyarapította a gyűjteményt. Kodály Zoltán húsz Bartók-kéziratot adományozott, köztük a Kékszakállú herceg vára első fogalmazványát. A do­kumentumok számát más magyar — és külföldi — ajándékozók is növelték, vá­sárlások is gyarapították a Bartók élet­művét illusztráló anyagot. Tűzbiztos páncélszoba rejti a még Bartók által példás rendbe rakott, meg­számozott — eredeti Edison-féle dobo­zában tartott és óvott — fonográfhen­gereket, rajtuk a népzenei gyűjtés anya­gát, levelezését, saját kezűleg írt kottáit, ritkaságokkal teli zenei és irodalmi fo- lyóiratgyűjteményét, személyes okmá­nyait, családi iratait, a róla készült fényképeket. Korábban itt őrizték bú­torait, bogár-, növény- és ásványgyűj­teményét, ezeket most már a nagykö­zönség is láthatja a Bartók-emlékház- ban. Egy másik szobában hatalmas köny­vespolcokon sorakoznak olvasmányai. A szótárak jelzik fokozott érdeklődését a nyelvek iránt. Beszélt németül, angolul, franciául, valamennyire spanyolul, szlo­vákul, románul, arabul, olaszul, de jól használta az iskolában tanult latint és görögöt is. Ady összegyűjtött munkái, Balázs Béla egy kötete, franciául a Há­ború és Béke, Villon versei, a Kreutzer- szonáta, Zola-könyvek, angolul Tha­ckeray Hiúság vására, egy Oscar Wilde a találomra kiválasztott polc tartalma. A könyvekben széljegyzetek, egy-egy szó magyar fordítása. Létrejöttétől, 1961 szeptemberétől, egy évtizeden át Denijs Dille belga zenetu­dós állt az archívum élén. A hazánkban letelepedett, jelenleg Szentendrén élő Bartók II. zongoraversenye kéziratának egyik oldala 76 éves professzor volt az elsők egyike a világon, aki Bartókról könyvet írt a harmincas évek végén, ő állította össze az első tudományos hitelű Bartók-mű­jegyzéket és diszkográfiát. Az idős tu­dóstól tíz éve Somfai László zenetörté­nész professzor vette át az irányítást. A kutatómunka eredményeképpen — együttműködve különböző kiadókkal — közkinccsé válnak a Bartók-életmű do­kumentumai. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Somfai László előszavával most kiadja az 1938-ban megjelent Pátria-lemezso­rozatot, amelynek felvételén maga Bar­tók Béla is részt vett, illetve ő jegyezte le a dallamoknak jelentős részét. Sárost Bálint előkészítésében az eredeti gyűj­tőhengerek felvételei is megjelennek le­mezen. A közös munka másik eredmé­nye lesi még ebben az évben, a zene­szerző összes hanglemezfelvételének ki­adása. Ebből nyolc lemeznyi volt valaha üzleti forgalomban, ötnek az anyagát pedig Babits Mihály felesége, Török So­phie vette fel otthonában, a harmincas évek második felében: hanglemezvágó gépen a rádió műsorából, amikor Bar­tók élőadásban szerepelt. Bár ezek ser- cegő, zúgó mellékzörejekkel tarkítottak, mégis óriási segítséget nyújtanak a mű­vek értelmezéséhez, mai előadásához. A magyar népdalok egyetemes gyűjte­ménye nyolc kötetben jelenik majd meg az évek során, úgy, ahogy Bartók 1940- ben lezárta, saját rendszerezési elve sze­rint. Jelenleg szerkesztés alatt az első kötet. Kívülálló tudósok számára is nyitott az archívum. Mint kísérőmtől, Wilheim András tudományos kutatótól megtud­tam, jelentős mértékben segítették pél­dául László Ferenc kolozsvári zenetör­ténész munkáját, aki Bartók romániai kapcsolataival foglalkozott, erről írt könyve a közelmúltban jelent meg. S vajon két évtizednyi keresés után várható-e még új tények és dokumen­tumok felbukkanása? A válasz egyér­telműen, igen. Bartók a fasizmus elől menekülve kéziratainak nagy részét magával vitte az Egyesült Államokba, itthon csak a korai darabok maradtak. A jelentős művek kéziratainak zöme New Yorkban, a Bartók-hagyatékban, hosszú ideje egy bank széfjében találha­tó, ahol kutatók csak igen ritkán fér­hetnek hozzá. így azután a Bartók-össz- kiadás jogi és egyéb akadályok miatt egyelőre késik. Ha mégis elő-előkerül egy-egy érdekes, értékes dokumentum, ennek megszerzésére mindig teremt ál­lamunk lehetőséget.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom