Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-21 / 68. szám

A 62. évfordulón Megemlékezés a városban GÖDÖLLŐI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 68. SZÁM 1981. MÁRCIUS 21., SZOMBAT Lépteiőmotorokat gyártanak A bevétel a kétszeresére nőtt Mint szerte a megyében, tegnap Gödöllőn is megemlé­keztek a Tanácsköztársaság kikiáltásának 62. évfordulójá­ról. Délelőtt a város kiemelke­dő munkásmozgalmi harcosai­nak emléktábláját koszorúzták meg. A Petőfi Sándor iskola pedagógusai és tanárai Knapp József, a járási-városi raun- kásőregység és a Török Ignác gimnázium tantestülete és diáksága Kobzi János, a KIOSZ helyi csoportja és a Madách Imre Szakmunkáskép­ző Intézet tanári kara és tanu­lói Dregonya József emlék­táblájánál rótták le kegyele­tüket. Délután a Stormfeld Aurél sétányi lakótelepen a Tanács­köztársasági emlékműnél foly­tatódott a megemlékezés. Itt a Ganz Árammérőgyár, a Kö­zép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat, a MÉM Műszaki Intézet KISZ-esei, a népfrontbizottság képviselői és a Karikás Frigyes általános is­kola úttörői koszorúztak. A pártszékház falán levő Tanácsköztársasági emléktáb­lánál a járási és a városi bi­zottsága, valamint a Hazafias Népfront városi bizottsága Már most készültek a nyári közművelődési táborokra a já­rási szervezők: akárcsak ta­valy, az idén is gazdag prog­ram kínálkozik az érdeklődők­nek. Elsőként említhetjük azt a hírt, hogy a szadai tábor nyárra egy 120 négyzetméte­res faházzal gyarapodik, ame­lyet a Budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola állít fel. Amint Novák László- né, a járási hivatal művelő­désügyi osztályvezetője el­mondta, megállapodás szüle­tett az iskolával. Két alkalom­mal két-két hétig a saját al­kotótáboruknak ad otthont az új épület, a fennmaradó idő­ben pedig a járási rendezvé­nyek helyszíne lesz. A szadai programterv már nagyjából kész. Előrelátható­lag befejeződik a rajztanárok tantervi felkészítése, amely már évek óta tervszerűen zaj­lik. Három módszertani napot tartanak napközis nevelőknek: játékkészítés, bábjátszás, s más, a napközis foglalkozáso­kon jól felhasználható isme­reteket kapnak a pedagógusok. Lesz három gyermektábor is: külön-külön jönnek össze a báb- és játékkészítők, a nép­Jamrik Lászlót alig egy év­vel ezelőtt bízták meg, hogy lássa el a Bag nagyközségi közös tanács elnökének fel­adatait. A tanácsválasztásokon is ráesett a bizalom: itt szü­letett, a szemünk előtt nőtt fel — mondták az emberek és a szavazócédulára írt jelölt ne­vén nem változtattak. Jamrik László megbízott ta­nácselnök a választók bizal­mából öt évre a közös tanács élére került, s ezzel két falu gondjait vette a vállára. Aki többet vállal — Bizony maradt tennivaló az apáktól, a nagyapáktól reánk, az unokákra éppen elég — mondja a tanácselnök. — Valamikor, még középiskolás koromban ifjúi lelkesedéssel hittem, hogy legfontosabb fel­adatunk a tőlünk tíz-húszezer kilométerre élők gondjainak a vállalása, de rájöttem, hogy az általános emberi haladá­sért vívott harc legtermésze­tesebb terepe: a hazai környe­zet. — Ott van a legtöbb dolga, tartozása, kötelessége az em­bernek a világon, ahol kap­ni is a legtöbbet kapta: ön­magát, eszméletét, tudását, egyéniségét. Az eltelt tizen­négy hónap ezernyi gondja és képviselői koszorúztak. Meg­emlékező beszédet Ács János, a városi pártbizottság titkára mondott. Ezután a járási hivatalban levő Direktóriumi emléktáb­lánál volt koszorúzás. A 19-es veteránok, a körzeti pártszer­vezetek, a járási hivatal és a városi tanács, a Ganz , Áram- mérőgyár KISZ-bizottsága képviselői helyezték el a meg­emlékezés koszorúit. A gödöllői tanácsköztársasá­gi megemlékezés a városi pártbizottság székházában fe­jeződött be, ahol veteránokat láttak vendégül, akiket a Tö­rök Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola tanu­lói köszöntöttek. Húsz újítás Húsz újítási, ésszerűsítési javaslatot nyújtottak be egyetlen év alatt a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tan­gazdaságának dolgozói. Ezek közül tizennégyet megvalósí­tottak, a kalkulációk szerint mintegy 320 ezer forint a gaz­dasági hasznuk. Az újításo­kért 17 ezer 600 forint díjat fizettek ki. művészeti és a szlovák nem­zetiségi turnus pajtásai. Aszódon, amint arról már részletesebben beszámoltunk, ismét megtartják a Pest me­gyei középiskolai honismereti tábort. A tervek szerint Bag ad otthont a cigány olvasótá­bornak. Ünnepi taggyűlést tartott a kerepestarcsai Szilasmenti Termelőszövetkezet Vöröske- reszt-alapszervezete a közelgő centenárium alkalmából. Dr. Pethő Ede, a gödöllői Vér­transzfúziós Állomás főorvosa emlékezett a Magyar Vörös- kereszt megalapításának 100. évfordulójára, majd kitünteté­seket adtak át a többszörös véradóknak. Az arany fokoza­tot kapta Molnár István, Papp László és Szántai Ferenc, az ezüstöt Garai István, Hágel Veres Ádám, Honyai József, Papp Mihály, Tóth György. A tennivalója megéreztette és megértette velem, hogy nagy felelősséget és terhet vállal­tam, de arra is rájöttem, any- nyival gazdagabb az ember élete, amennyivel többet vál­lal. — Amíg az ember a falu­jának csak egy lakója, min­den nagyon egyszerűnek tű­nik, de amikor vezetővé ruk­kol elő, bizony bonyolultabbá válnak a dolgok. Választásom után azt mondta egyik gye­rekkori barátom: — Legalább megépül felénk is a járda. — Azóta sem épült meg, azóta is sárban járnak az ott lakók. — Nehéz mindenkinek és mindig megmagyarázni, hogy a község fejlesztésének lehe­tőségei — éppen a múlt évben bevezetett szigorítások hatásá­ra — minimálisra csökkentek. A különböző lakosságellátási szolgáltatások biztosítására elég a költségvetés. Nincs, meg nem is lesz zavar az egészségügyi, oktatási, közmű­velődési szolgáltatásokban, amelyeknek együttes összege milliókra rúg — de látványos, csillogó fejlesztéseink nem lesznek. Jólesett volna Jamrik László nem tagadja, hogy tanácstag társaival együtt nagyon szeretett volna Az aszódi Ferromechanikai Ipari Szövetkezet közgyűlésén találkoztam Kiss Miklóssal, a Ganz Műszer Művek Közleke­dési Műszergyára főkonstruk­tőrével és munkatársával, Mi- nich Péter fejlesztési csoport- vezetővel. Mikor megtudták, hogy mi végett jöttem, különö­sebb kérlelés nélkül fogtak hozzá az * aszódi szövetkezet szakembereinek dicséréséhez. Egyeséget kötnek Mint korábban már hírül adtuk, a Ferromechanikának jó kapcsolata van velük, ugyanis ők készítik számukra az Ikarus-autóbuszokba, kü­lönféle tehergépkocsikba, trak­torokba építendő sebesség- és fordulatszámmérők legfonto­sabb egységét a mérőrészt, s újabban arról is tárgyalnak, hogy az aszódiak vállalják el a léptetömotorok gyártását. Azt a kis szerkezetet, amely a kilométerszámlálót működteti. bronz fokozatot huszonnégyen vehették át. A taggyűlés befe­jezéseként a helyi iskola út­törői adtak műsort, és ők- ad­ták át a kitüntetetteknek a centenáriumi jelvényt. Moziműsor Erőd az őserdőben. Színes szovjet film. Csak 4 órakor. Kramer kontra Kramer. Szí­nes amerikai film, 6 és 8 óra­kor. kiemelkedő dolgokat azonnal megvalósítani. Jólesett volna számukra a választópolgárok elismerése, a gyerekkori cim­borák dicsérő vállveregetése. Jó lett volna hallani a meg­állapítást: — Ezt vártuk tő­led, fiú! De hibáztatható-e az elnök, ha lelassul a tempó? Az idén még ingyen — Párt és kormányhatáro­zatok írják elő, szabályozzák a gazdálkodás kérdéseit. Csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. 860 ezer forint Bag és Hévízgyörk 1981. évi fejlesztési alapja. Azt vizsgáltuk, hogyan lehet­ne ebből az összegből minél többet építeni. Elhatároztuk, hogy az idén nem építünk járdát, hiszen járdalapokat bármikor vásárolhatunk. Koc­kakövet hozatunk, azt ebben az évben még ingyen adja a főváros, és utakat építünk. — Jövőre öt forint lesz a kockakő darabja. Éljünk hát az idén még a lehetőséggel. Annyi követ le tudunk szállí­tani, hogy megépülhet Bagón a Jókai utca, Hévízgyörkön pedig a József Attila utca. Ta­lán nem nagy ügy, hiszen az építkezés eredményét nem az egész falu kapja, mégis köz­ségeink lesznek gazdagabbak a szilárd burkolatú utakkal. — Májusban és júniusban — Tetszett, hogy a nagy pontosságú mérőrész gyártásá­nak lényeges munkafázisait, a szerelést is milyen hamar, s milyen jól elsajátították a szö­vetkezet szakemberei — mond­ta Kiss Miklós. — Ezeket ne­künk úgyszólván meóznunk sem kell, ahogy megkapjuk, minden további igazítás nélkül nyugodtan beszerelhetjük, mert megbízhatóak. Azt is el­mondhatom, hiszen sok más alvállalkozónk is van, hogy másutt még alig fordult elő, hogy a gyártáselőkészítést ilyen jól megoldották volna. A műszergyáriak arról is szóltak, hogy jelenleg 30 ezer mérőegység gyártására szóló szerződésük van, de mivel vál­lalatuk hamarosan egyességet köt a brnói Zetor Művekkel, amelynek értelmében a Zetor- traktorok üzemóraszámlálóit is ők gyártják. A hazai megren­delőiknek és csehszlovák part­nereiknek, további mintegy 20 ezer mérő elkészítésével bíz­zák meg a Ferromechanikai Ipari Szövetkezetei. Tovább gyarapíthatja a darabszámot az is, hogy a lengyel plocki kombájngyárral is kapcsolatba kerültek, amely a nálunk már ismert Super Gigant arató­cséplő gépekhez igényel mű­szert. Kapcsolattartás Ez persze csak az egyik pro­filja az aszódi ipari szövetke­zetnek, amely éppen idén ün­nepli megalakulásának har­mincadik évfordulóját. Köz­gyűlésükön dr. Németh Pál el­nök arról adhatott számot, hogy mind az ötödik ötéves, tervet, mind a tavalyit sikerrel teljesítették. Termelési értékük és árbevételük öt év alatt több mint kétszeresére nőtt, s ugyanilyen arányban gyarapo­dott szövetkezetünk vagyona. A tavalyi év különösen ne­rendelkezünk majd egy föld­munkagéppel. Rendezni kí­vánjuk vele a községek belte­rületi útjait. Hévízgyörkön sor kerül a Táncsics, Sallai, Haj­nal és Alsókért utcára, Bagón elsősorban a vasút-újtelep út­jaira. A két községben végzendő munkák terveit közösen ala­kítottuk ki a tanács- és vb-ta- gokkal, á községek népfront­elnökségeivel, a pártalapszer- vezetek vezetőivel. Jó lenne a megvalósításban is ezt az egy­séget érezni. Az együttes munkára, a közös gondolko­dásra mindenütt számítunk. Erre a számításra kényszerít bennünket az élet, meg annak felismerése, hogy a közös munkával teremtett értékek­nek nagyobb a becsülete. — A bagi sportpálya az M3- as autópálya építése miatt meg­csonkult, ezért a sportegyesü­let 1 millió 300 ezer forintot kapott, öltözőket, kondicio­nálótermet, klubot szeretnénk az összegből építeni, de ez csak akkor megy, ha a pénzt önkéntes társadalmi munká­val megkettözzük, ha segít mindenki, akinek bármilyen köze van a faluhoz. Másokkal együtt A közösségtudatot minden­nap újra kell teremtenünk, mert aki ma megízlelte a má­sokkal együtt önmagáért, csa­ládjáért, az utcájáért és a lakóhelyéért végzett együttes munka örömét, az holnap úgy érzi, hogy képes egy kicsit lendíteni a világ dolgán, és szereti azt is, ha ebben má­sok is vele tartanak. Fercsik Mihály héz volt számukra. Ahogy dr Németh Pál fogalmazott: mun­kásgárdájuk keményen és lel­kiismeretesen dolgozott azért, hogy az egy évvel korábbinál 15,4 százalékkal nagyobb árbr vételt, s csaknem 24 százalék­kal magasabb nyereséget ér tek el. Takarékos költséggazdálko­dásra törekedtek, ennek is eredménye, hogy a termelés költségeit 0,9 százalékkal sike­rült csökkenteniük. Exportte­vékenységük 14 százalékkal nőtt, ám ide tartozik, hogy el­sősorban a szocialista export nőtt, a tőkés export értékét a faipari anyagok árának módo­sulása, csökkentette. Teljes árbevételük tavaly 122 millió forint volt, a nyereségük pedig 17 millió 688 ezer forint. Az eredmények azonban olyan körülmények között születtek, amelyek azt mutatják, gazdál­kodásukon, szervezettségükön lehet, s kell is tovább javítani. A közgyűlésükön megjelent Bernáth Tibor, a Pest megyei KISZÖV elnöke, aki egyebek közt éppen arról szólt, hogy szükség van a szövetkezet ve­zető állású dolgozói munka- kapcsolatának javítására, de arról is, hogy erősítsék a szo­cialista munkaverseny-mozgal- mat, mindenekelőtt a brigád­mozgalom kiszélesítésével. Ehhez a témához többen hoz­zászóltak: például Benkó Mi­hály, aki azt erősítette meg, hogy a szövetkezet egésze lát­ná hasznát, ha a szocialista brigádmozgalom ütőképesebb lenne. Nagyon szép és jó, hogy sokan segítik az iskolákat, óvo­dákat társadalmi munkájuk­kal, de arra is módot kellene teremteni, hogy saját házuk tá­ján tegyenek többet a brigá­dok tagjai, ö felajánlotta, hogy a szövetkezet II-es telepén bár­mely brigádnak adnak ilyen elfoglaltságot. Egyúttal ennek a telepnek a dolgozói nevében külön versenyre hívta fel a többieket, amellyel az OKISZ idei kongresszusa és a szövet­kezet évfordulójának méltó megünneplésébe készülnek. Anyagellátás Szó esett a közgyűlésen a túrái tekercselőben dolgozó asszonyok panaszáról is, mi­szerint az elmúlt időszakban igen rossz volt az anyagellá­tásuk. A szövetkezet vezetői ez ügyben megbeszélést tarta­nak a munkát adó ikladi Ipari Műszergyár vezetőivel, hogy a helyzeten mielőbb javítsanak. F. I. T eremtorna Holnap befejeződik Vasárnap befejeződik a vá­rosi kispályás labdarúgók te­remtornája a Karikás Frigyes iskola tornacsarnokában. A pá­rosítás: Áfész—Veresegyház (8.30), ATE Gm—Vízmű (9.45), Barátság—Ganz Szb (11). Az ünnepélyes eredményhirdetést 12.15-kor tartják. Állatorvosi ügyelet Csömörön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepes- tárcsán, Mogyoródon, Nagy- tarcsán, Pécelen, Szadán, Ve­resegyházon 22-én, vasárnap: dr. Békési Béla, Pécel, Isasze- gi út 24. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Val- kón, Vácegresen, Váckisújfa- lun, Vácszentlászlón, Versegen, Zsámbokon: dr. Szőke Pál, Aszód, Kossuth u. 86. Szombati jegyzet Fölösleg Árkot igen, de bokrokat még nem kerülgető utamat járom ott, ahol már lénye­gében befejeződtek a nagy munkák. Alinak a házak, üzletek. Szinte lehajolnék, hogy fölemeljem azt a da­rab lécet, i ami ma még vagy már végképp itt, a sárban hever. Ám amott nem egy kis lécet, deszkát, egész gerendát látok, olyat is .amit ki tudja, mikor, ki és miért tört ketté be. Nem, bármennyire szere­tek barkácsolni, a beton- gerenda, az agyontaposott aknafedél nekem mégsem kell, s a szőnyegpadló sze­gélygumijával sem tudok most éppen mit kezdeni. Majd jön a hatalmas föld- munkagép, a dózer, s szé­pen elegyengeti a terepet, eltünteti, ami a kutyának sem kellett. Kellett volna, persze, valaki meg is fizet­te az árát, de hát, mond­hatja bárki: mi közöm van hozzá, egy ekkora épít­kezésen ennyi selejt igazán semmiség. Ha mondaná is, legfeljebb csak az én ked­vemet szeghetné, noha ez­úttal tényleg nem az én fo­rintjaimat kérik értük. Nem én törlesztek miattuk nyugdíjas koromig. Vagy mégis? Odébb ál­lok, de nem megyek mesz- szire, a téma újabb kis da­rabja amott hever. Acél­sodronykötél szakadt vé­gei meredeznek felém. Hm. Hogy mit akarok vele? Tény, hogy hiába van leg­alább négy-öt méter hosz- szú, gépkocsi-vontatökötél- nek vastag, valamelyik da­runál szolgált, amíg tehet­te. Most aztán majd napo­kon, heteken belül eltün­teti a földgyalu, csakúgy, mint a jófajta, drága desz­kadarabot vagy a különben új, de valamilyen géppel széttaposott aknafedelet. Nincs a közelemben sen­ki, így még csak hangosan sem érdemes azon gondol­kodni: amikor elszakadt ez a kötél, miért nem dobták fel egy teherkocsira, amely amúgy is a központba ment, s ott lelökik a többi ócskavas közé. Fura ötlet, szentigaz, de nem dorgál­tam meg magam az ötle­tért. Azért sem, mert ne­kem könnyű, itt és most gondolatban összehozni a kohóba való sodronyt és társait, meg az ott fölösle­gessé vált egyéb hulládé- «, kot,. « azt “belátni, hogy valahol mindegyik»*, hasz­nosíthatnánk még. A da­rusnak, az ácsnak, az asz­talosnak azonban, főként illyen nagy építkezésen, mint amilyen itt folyt, kü­lön-külön egyik sem olyan érték. De hát mondhatja azt is bárki, miért csak itt. a volt építkezésen túrkálok. néze­lődöm. A kidobott szeme­tet, akár valóban az, akár nem, másutt sem veszik mindenütt haszonszámba. Igen, fölrémlik az is, hogy hellyel-közzel az, utak mentén is talál a szem ér­téktelennek tartott értéke­ket. Sőt, vállalatok, szövet­kezetek, intézmények udva- ráinak félreeső sarkaiban is még mindig több.a hul­ladékvas, mint kellene. Sőt. Nem kellene egy darabnak se lenni. Az erdőszéleken elszórt, odavitt autógumik, karosszéria-roncsok, elhasz­nálódott tűzhelyek, ugye, az ismert képet nyújtják? A műanyagházas hűtőgép sem tiszta acél vagy alu­mínium, ki bíbelődik vele. Vajon fel lehet-e térké­pezni, mi mindent dobunk el, hagyunk ott értékeink közül, ahol dolgunk volt vele, vagy ahova csupán szemétnek szántuk. Jól tu­dom, régi kérdés ez. Ami­ben még az sem vigasz, hogy olyan régi, mint ép­pen a civilizáció. S persze, azt is be kell látnunk, hogy az értékveszítő hanyagsá­gunkkal, figyelmetlensé­günkkel, nemtörődömsé­günkkel a környezetünket is károsítjuk. Nem bocsá­natos bűn, hogy ez is a ci­vilizáció terméke lett egy kicsit, személy szerint mindé gyikőnké. Fehér István ISSN «J13S — I{Grtflßiin* Hírlap) A nyárra készülnek Gyermektábor Szadán Meg kettőzött forintok Kockaköves utak két faluban A bogiak és a hévizgyörkiek élnek a lehetőséggel Szilasmenti Tsz Vöröskeresztes taggyűlés Centenáriumi jelvényt kaptak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom