Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-21 / 68. szám

1981. MÁRCIUS 21., SZOMBAT 3 Mondok Pál kitüntetése Követetjük az agresszió beszüntetését! Szolidaritási nyilatkozat Együttérzünk Angola és Mozambik népeivel Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizott­ság tegnap nyilatkozatot tett közzé, amelyben elítéli a dél­afrikai csapatok Angola és Mozambik ellen elkövetett so­rozatos fegyveres agresszióját. A támadások veszélyeztetik a békés polgári lakosság éle­tét, e két haladó ország füg­getlenségét és szuverenitását. A nemzetközi közvélemény ál­tal már töbsbzör elítélt dél­afrikai fajüldöző rezsim ag­resszív magatartásához egyre nagyobb bátorítást nyújt a Reagan-kormánynak a nem­zetközi feszültség élezésére törekvő politikája. A magyar közvélemény til­takozik a dél-afrikai fajüldö­ző rezsim terroristatámadá­sai ellen. Követeli az agresszív fegyveres támadások beszün­tetését, a két ország független­ségének és szuverenitásának tiszteletben tartását. Teljes szolidaritásunkról biz­tosítjuk a nemzeti fejlődés út­jára lépett Angola és Mozam­bik népét — hangzik a nyilat­kozat. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Mondok Pál­nak, a Pest megyei Tanács elnökének eredményes mun­kássága elismeréseként 60. születésnapja alkalmából . a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetést Bor- bándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese adta át a Parlamentben. Az átadásnál jelen volt Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezetője, Cserven- ka Ferencné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának első tit­kára és Papp Lajos államtit­kár, a Minisztertanács tanácsi hivatalának elnöke. A TanátskExfáxsaság Emléktáblát avattak Vácott Baráti beszélgetés az ünnepségen. Balról Jobbra: Barinkai Oszkamé, Bakos Ildikó, Maczkó József, özv. Komócsin Zoltánná és Papp József, az MSZMP Vác városi Bizottságának első titkára A Tanácsköztársaság évfor­dulóján, a forradalmi ifjúsági napok eseménysorozatán Ko­mócsin Zoltán domborművét avatták fel tegnap Vácott, a forradalmár nevét viselő kö­zépiskola kollégiumának falán. A Komócsin emlékbizottság elnöke, Kovácsné Pölcz Piros­ka köszöntötte a megjelente­ket, közöttük Barinkai Osz- kárnét, az MSZMP Pest me­gyei Bizottságának titkárát, Maczkó Józsefet, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkárát, a város párt, állami és KISZ- vezetőit. Részt vett az avatá­son özv. Komócsin Zoltánná is. Avató beszédet mondott Vár­nai Ferenc, a Népszabadság szerkesztő bizottságának tagja. Szavait azokhoz intézte, akik a kollégium lakóiként naponta láthatják Bakos Ildikó Vá­cott élő szobrászművész alko­tását. Azokhoz a fiatalokhoz, akik ugyan nem ismerhették a forradalmárt, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség egyik alapítóját, a KISZ- fiatalok első vezetőjét, akinek élete példa. A megemlékezés után a me­gyei, városi párt- és állami Idén negyedik alkalommal jutalmazta az ifjúsági szövet­ség KISZ-díjjal a fiatalokat,- az ifjúsági kollektívákat. A kitüntetéseket pénteken a szö­vetség székházéban tartott ün­nepségen Fejti György, a KISZ KB első titkára nyújtotta át. Az ünnepségen jelen volt Aczél György a Miniszterta­nács elnökhelyettese és Úvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Poli­tikai Bizottság tagjai. Itt vehette át a kitüntetést a többi között a Vujicsics együttes. A Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség zászlóbontásá­nak 24. évfordulója alkalmá­ból a mozgalombeli kiemelke­dő tevékenységükért pénteken az Ipari Minisztériumban két­százan vették át a Kiváló Munkáért kitüntetést Bobrot- ka László főosztályvezetőtől, a minisztérium ifjúsági bizott­ságának elnökétől. A kitünte­tettek között volt Józsa László, a tápiószelei Kohászati Gyár­építő Vállalat osztályvezetője és Hajzer Barnabás, a százha­lombattai DKV vegyésztechni­kusa. A forradalmi ifjúsági napok jegyében tartottak ünnepséget a KISZ Pest megyei Bizottsá­gán tegnap délután. Az ünnep­ségen részt vett Komáromi Já­nos, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztályvezetője és Pinke György, a KISZ Köz­ponti Bizottságának Pest me­gyei instruktora. Az ünnepségen kitüntetése­ket adott át kiváló ifjúsági mozgalmi tevékenységért dr. Husti István, a KISZ Pest me­gyei Bizottságának első titká­ra és Nemoda István Pest me­gyei úttörőelnök. ifjúságért Érdemérem ki­tüntetést kapott Antalicz János, a csepeli Duna Tsz pártbizottsá­gának titkára és Csordás Imre, a Pestvidéki Gépgyár igazgatója. KISZ Érdemérem kitüntetést vehetett át Bcnkovics György, a szentendrei városi KISZ-bizottság volt titkára, Csap Mária, az MSZMP dabasi Járási bizottságá­nak politikai munkatársa, Cse- repkai Lászlóné, a Dunakeszi vezetők, Komócsin Zoltán öz­vegye, az emlékbizottság kép­viselői, valamint áz ifjúkom­munisták és a forradalmár ne­vét viselő KlSZ-alapszerveze- tek, szocialista brigádok koszo­rúkat helyeztek el az emlék­táblánál. Konzervgyár pártvezetüségenek tit­kára, Háder Mihály, a százhalom­battai DKV raktárvezetője, Hege­dűs József, a nagykőrösi Mészáros János Tsz osztályvezetője, Járosi Károly, a Pest megyei Gabona­forgalmi Vállalat szállítási cso­portvezetője, Szenyán Tibor, a KISZ Pest megyei Bizottságának politikai munkatársa és Vörös László a váci Madách Imre Mű­velődési Központ volt ifjúsági elő­adója. úttörövezetö érdemérmet kaptak: Hudra András, a duna­keszi 1. számú általános iskola rajvezetője, Klotz István, a gödöl­lői Munkácsy úti általános iskola rajvezetöje. Lencsés Csaba, a gö­döllői Petőfi általános iskola csa­patvezetője, Nagy Sándorné, a kartali általános iskola képzési felelőse, Nemes Endréné, a mo- nori 2. számú általános iskola csa­patvezetője, Németh Sándorné, a szigetújfalut általános i3kola csa­patvezetője, Szabó Lászlóné, a budakeszi általános iskola rajve­zetője, valamint Tányéros József- né, a váci Radnóti általános isko­la rajvezetője. A Kiváló Ifjúsági Vezető érmet tizenheten, a Kiváló Úttörövezetö, az Aranykoszorús KISZ-jelvény és a KISZ KB dicsérő oklevél elis­meréseket egy-cgy arra érdemes vehette át. Élő örökségünk J ácint, néhány szál hóvirág, vagy éppen vörös szegfűből font koszorú kerül az emlékművek talapzatára, falára. A tavasz első hírnökeivel, a virágokkal köszöntjük március 21-ét, a Ma­gyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 62. évfordulóját. Ünnepélyes pillanatok. Kisdobosok, úttörők. KISZ-esek, együtt a felnőttekkel adóznak a százharminchárom nap emlékének. Két emberöltőnél hosszabb idő járt el fe­lettünk, de kitörölhetetlen elevenséggel él bennünk tör­ténelmünk eme dicső napjainak emléké. Cakkos szélű, vörös csillagos jelvények kerültek a kabátok hajtókáira, s a bíbormezőben két szám: 1919 — 1981. Emlékezünk. A hatvankét évvel ezelőtt, nehéz harcok­ban született Magyar Tanácsköztársaságra, történelmet formáló napjaira — eleven örökségünkre. Az ünnepé­lyes percekben a márványtáblák, talapzatok előtt a múltba nézünk — s a mában járunk. Hatvankét évvel ezelőtt ezt a korszakot álmodták meg elődeink. S zűkebb pátriánk. Pest megye e százharminchárom nap alatt vívta ki önmagának a vörös vármegye nevet. S nem is véletlenül. Munkássága, paraszt­sága tettekkel bizonyította, a proletariátus élni tud a hatalommal. Pest vármegyében március 21. előtt is alig akadt jelentősebb helység, ahol ne működtek volna már a tanácsok. Ha nem is ragadhatták maguk­hoz a végrehajtó hatalmat, de ellenőrizték. Emlékez­zünk: Dunaharasztin március 21-én, Szigetújfalun, Szi- getszentmiklóson, Dömsödön egy nappal később — 22- én! — kiáltották ki a Tanácsköztársaságot. A proletár­hatalmat. Kiragadott példák. Nem is teljes a felsorolás, de te­lepüléseink többsége beírta nevét a százharminchárom nanot felölelő történelembe. M árcius 21. a tavasz, a megújulás első napja. Tettekre serkentő a hosszú tél után. S ma, amikor tisztelettel adózunk a Tanácsköztársa­ság emlékének — újra a tetteken a sor. Békés körülmények között alkotó munkával holnapunkért, a jövő generációjáért, önmagunkért. Támaszkodván elő­deink tetteire, erőt merítvén útmutatásaikból. Varga Edit Eiismerés KiSZ-munkáért Ax ifiúságpoBifika egy éviixede (2.) Milyenek a mi fiataljaink? Az érdekvédelmi munka az utóbbi két-há- rom évben jelentősen javult járásunkban. Úgy, hogy közben erősödött a KISZ po­litikai jellege. Mérhető ez az ifjúkommunisták elkötelezettségének fokozódásában. Jellem­zőül annyit, hogy az elmúlt évben 38, a ko­rábbi évek átlagánál kétszer több ifjúkom- munistát neveltek a KlSZ-szervezetek párt­taggá. Tartalmasabb és rendszeresebb szerve­zeti életük, 50 százalékról 70 százalék fölé emelkedett a politikai képzésibe való bekap­csolódásuk. Példamutató az ifjúkommunis­ták helytállása termelésben, társadalmi mun­kában, politikai akciókban. A dolgozó fia­talok csaknem háromnegyede szocialista bri­gád tagja. Vállalásaik nélkülözhetetlenek voltak például az LSZV tőkés exportjának teljesítésében, az Óbuda Tsz 6 hektáros nö­vényházának határidő előtti átadásában, a gyermekintézmények fejlesztésében. Javult a KISZ szervezettsége, tömegbefo­lyása, bár mindkét vonatkozásban komoly pótolnivalók vannak. Kirívó példája ennek: vannak olyan fiatalok, akik bár tanintéze­tükben KISZ-tagok voltak, munkába állá­sukat követően távol tartják magukat tőle. A párt- és állami vezetés sem figyelt erre fel időben. Így alakulhatott ki az a helyzet, a PÁPEG-ben, hogy bár ott 240 fiatal dol­gozik, KISZ-szervezet mégsem működött. Járási határozat nyomán a közelmúltban ala­kították meg. A pártszervek és az -alapszervezetek mind nagyobb igényeket támasztanak, több és hatékonyabb segítséget adnak az ifjúsági szervezetnék. Gondosan ügyelnek arra, hogy ezzel egyidőben fejlődjön önállóságuk, kez­deményezőkészségük. Hasznosnak bizonyult a KISZ-munka tes­tületi értékelése, konkrét javaslattétel az akcióprogramokhoz. Az ifjúságpolitika a párt­élet olyan fórumain is rendszeresen helyet kapott, mint az ossz- és rétegtitkári érte­kezleten, reszortfelelősök felkészítésén, pro­pagandisták napján, járási vezetői megbe­széléseken. Előfordul az is, hogy nem fordítanak kellő figyelmet a pártirányításra, a segítő ellen­őrzésre. Ezért csökkent például a KISZ- munka hatékonysága és tömegibefolyása egy időben az Óbuda Tsz mezőgazdasági ága­zatánál, a dunabogdányi Úttörő Tsz-ben, Bu- dakalászon a költségvetési üzemben. A leg­utóbbi időben megindult változások ellené­re, sem vagyunk elégedettek a pilisi ésSzent- éhdre-szigeti községekkel, ahonnan néhány kivételtől eltekintve mind a 3700 fiatal el­jár. Lakóhelyükön nehezen aktivizálódnak, a munkahelyek és tanintézetek többsége sem adja ki szívesein őket területi munkára. Eze­ken a településeken a szervezeti élet rend­kívül hullámzó, nagy a fluktuáció, gyako­riak a titkárváltozások. Ennek a helyzetnek a megváltoztatására indult el két éve erő­teljes munkálkodás. így a most, zajló KISZ- .választásokon a korábbi évek 60 százalékos KISZ-titkárváltozásával szemben sikerült stabilizálni a káderhelyzetet. Jelenleg 25 szá­zalék körül van az elköszönő, illetve újon­nan választott titkárok száma. Az utóbbi két évben a helyi politika állan­dósult elemeivé váltak a vezetők és fiatalok kötetlen találkozásai. A járási pártbizottság testületének tagjai és a járási szervek veze­tői ez idő alatt mintegy 650 fiatallal beszél­gettek. Ezeknek az eszmecseréknek jellem­zője a nyíltság, a XII. kongresszus által igé­nyelt alkotó párbeszéd. A tapasztalatokat fo­lyamatosan hasznosítottuk a politikai mun­kában. Mérlegre téve az egy évtized változásait, természetszerűen vetődött fel a kérdés a pártbizottsági ülésre való felkészülés során, milyenek a mi fiataljaink? Van-e fogódzó, megbízható értékítélet kialakítására? Első­nek az utóbbi kérdésre adtuk meg a vá­laszt. Igen, van mérce, ugyanaz, ami az idő­sebb nemzedéknél, éspedig az, hogyan gon­dolkodik, hogyan él, hogyan dolgozik. Ezt viszont alapvetően társadalmunk fejlettsége, valamint közvetlen környezetük határozza meg. Elértük, hogy megítélésükben mindig ez a döntő szempont, nem pedig kinek-ki- nek egyéni ízlése. Ebből kiindulva állapít­hattuk meg, hogy járásunk fiatalsága becsü­letesen él és dolgozik. Jól érzi magát szocia­lista társadalmunkban. Döntő többségük el­fogadja. hogy a nehezebbé váló gazdasági körülmények között jobb, hatékonyabb, fe­gyelmezettebb munkára, felelősebb állampol­gári magatartásra van szükség. Törekvéseinkkel egyezően a párt- és taná­csi testületekben, a tömegszervezetekben és -mozgalmakban is egyre több fiatal dolgo­zik, bizonyítja politikai, közéleti felkészült­ségét. A felnőtté válásnak megítélésünk sze­rint ez a legfontosabb feltétele. A legutóbbi választások során 154 fiatalt választottak tes­tületbe, 1975-ben 67 volt ez a szám. Nem a statisztikai adat érdekes itt, hanem a kérdés politikai súlya. A társadalmi és tömegszer­vezetek, -mozgalmak jó szövetségeseknek bi­zonyultak a szemléletváltoztatásban. Az ifjúsággal való törődés eredménye, de azon túlmutatóan a nemzetiségi politika he­lyességét igazolja, hogy mind több nemzeti­ségi fiatal cselekvő módon vállalja nemze­tiségi létét. Többségében egy évtized ered­ménye: óvodáinkban és iskoláinkban csak­nem kétezer szlovák, német és szerb ajkú gyermek tanulja anyanyelvét. Ezzel minden igényt kielégítünk. Tizenöt nemzetiségi ama­tőr művészeti együttes és hat klub 650—700 állandó tagja segíti az igényes, színvonalas anyanyelvi hagyományápolást. A fiatalságnak ugyanakkor egy kisebb, de többek szerint az utóbbi időben növekvő ré­szére jellemző a közélettől való elfordulás, illetve a könnyebb életmód keresése, az anya­giasság. Tapasztalható nyugatimádat is, amit többek között a nagyarányú idegenforgalom időnként felerősít. Néhány olyan nézettel is találkoztunk vizsgálódásaink során, amelyek általánosít­ható tanulságaik miatt említést érdemelnek. A vezetők egy része például úgy vélekedik, elrontottuk a fiatalokat. Nem kötődnek gyár­hoz. szakmához. Az első előnyös lehetőség esetén kilépnek. A fiatalok munkába állva kétségtelenül keresik a helyüket a társada­lomban. Ez a helyzetükből adódó objektív dolog, az élet velejárója. Pályát választanak, tanulnak, majd amikor végeznek, a lehető legmegfelelőbb körülmények között szeret­nének dolgozni. Ha valahol nem találják meg a számításukat, mivel még nincs kötődésük, elmennek a jobb lehetőség reményében. Ezt természetes folyamatnak kell' tekintenünk, hiszen az emberi célokat — Lenin szerint is i— az objektív valóság szüli. Mint ahogy azt is természetesnek kell vennünk, hogy egy idő múlva megállapodnak, s a korábban köny- nyen vándorló lányok és fiúk munkahelyük­höz. munkatársaikhoz, munkájukhoz ragasz­kodó, környezetük által megbecsült dolgo­zókká, törzsgárdataggá válnak. Számolni kell azzal is, hogy amikor a népgazdaság igényei szerint társadalmi méretekben, de egyes munkahelyeken is struktúraváltás, ágazatok közötti munkaerő-átcsoportosítás zajlik. Szűklátókörűség lenne azt hinni, hogy ez ép­pen a fiatalabb generációra nincs hatással. A nevelésbe befektetett energia nem vész el, mint ahogyan többen aggódva vetik fel, ha­nem megtérül. Szinte mindenhol megfogalmazzák: nehe­zedik gazdasági helyzetünk, nehezebb a po­litikai munka, így nehezebb a KISZ-munka is. Többen azzal is megtoldják, hogy a KISZ- nek nincs olyan hatása a fiatalokra, hogy elfogadják vezetőjüknek érdekképviselőjük­nek. Kétségkívül van 'valóságalapja e véle­ményeknek. Ha reális választ kívánunk ad­ni. két irányban kell azt keresnünk. Először, bizonyos életkor után eljön a csa­ládalapítás ideje. Sokan túlórát, másodállást vállalnak napi munkájuk mellett egyéni bol­dogulásuk érdekében, s a szakmai lépéstar­tásra. valamint a családra is idő kell. Még- is-hibás a summás vélemény, két okból is. Egyszer azért, mert éppen a fiatalságra jél- lemző tulajdonság, hogy szívesen vállalja a nehezebb feladatokat. Számtalan példával lehetne igazolni, hogy amikor baj, vagy gond van, az ifjúság elsők között nyújt segítő kezet. Másrészt, megítélésünk szerint a fiatalokat nem első­sorban a felnőtté válás után kell megnyerni a közösségi tevékenység számára, hanem jó­val korábban. Már a családban kell elkez­deni, s folytatni óvodában, iskolában, mun­kahelyen. Aki a tanulás mellett aktív úttö­rő. vagy KISZ-es, aki a napi munkán kívül kulturális és sportprogramok, társadalmi munkaakciók részese, a későbbiekben is megmarad a mozgalom számára. Figyelmez­tető. egyben feladatot adó tapasztalatunk, hogy a fiatalok egy jelentős része nincs tisz­tában a KISZ jellegével, céljaival, tevékeny­ségi körével. Ezt már az általános iskola fel­ső tagozatában ismertetni kell velük, mint sok helyen példamutatóan meg is teszik. Hol nincs tekintélye a KISZ-nek? Ott, ahol az ifjúsági szervezet működése formális, ott, ahol a párt- és gazdasági vezetés nem vonja be az érdemi döntések előkészítésébe, rea­lizálásába! Ott, ahol a fiatalok nem érák jelenlétét! Hozzáteszem, az ilyen helyeken v. általában ingatag talajra épül a párt- és gaz­dasági vezetés tekintélye is. Még egy meg­jegyzés: az is lényeges, hogy a fiatalnak ne származzon hátránya abból, ha KlSZ-mun- kát végez. Tűrhetetlen, ha igazolatlan nap­pal, vagy háztáji elvonással sújtják, vagy kikiáltják lógósnak, munkakerülőnek. Még tudatosabban törekednünk kell arra, hogy az ifjúság eszmei-politikai nevelését összekap­csoljuk a szocialista építés mindennapi fel­adatainak megoldásában való részvételükkel. Az ifjúságpolitika végrehajtásában jelen­tős előrehaladásról adhatunk számot, de az elvégzett munkánál nem kisebbek tenniva­lóink. A lemaradások, az egyes területek kö­zött indokolatlanul nagy eltérések csökken­téséhez, illetve felszámolásához, az ifjúság- politika hosszú távú célkitűzéseinek realizá­lásához, a további szemléletváltotatáshoz még összehangoltabb társadalmi összefogásra van szükség. Ennek figyelembevételével határoz­tuk meg feladatainkat. Pártszervezeteink, kommunistáink látják és tudatosan vállalják a rájuk háruló feladatokat. A hangsúlyt arra helyezzük munkánkban, hogy a sokoldalú gondoskodással egyidejűleg fokozódjon a türelem és elvszerű bírálat együttes alkalmazásával megvalósuló neve­lő tevékenység. Sokkal nagyobb figyelmet indokolt fordítani ezen belül arra is. hogy az ifjúság minden rétege, tetteivel, vállalá­saival, az idősebb nemzedékkel karöltve, bi­zonyíthassa és bizonyítsa: felismerte, hogy boldogulása csak a társadalom egészének előrehaladásától, egyben saját eszmeileg és politikailag elkötelezett aktivitásától függ. CSONKA CSABA, az MSZMP Szentendre járási bizottságának első titkára I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom