Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

Miért kelt ehhez az SZMT? A kapun belül négy keréken Senior a márkanév Vége a hét szűk esztendőnek Hétfő hajnal. A csúszós és sáros út még jelzi a tegnap volt tél nyomát. Kiss Imrével és Berta Lászlóval, az SZMT munkavédelmi felügyelőivel a Csepel Autógyárba, Sziget- szent mik'iósra visz utunk. A KBT trafipaxos autója a Cse­pel Autó előtt vár bennünket, ezúttal a gyár belső útjain a sebességet, a biztonságtechni­kai szabályok betartását ellen­őrzik majd. Sötét még a februári hajnal, szükség van a közúti forga­lomban a gépkocsi lámpájá­nak fényére. Mégis, ahogy kö­zeledünk a cél, Szigetszent- miklós felé, egyre több kivi- lágftatlan kerékpár bukkan fel. Nem kis bosszúságára és ijedelmére a gépkocsivezetők­nek. Nincs még hat óra, de lassan megindulnak az embe­rek a műhelyek felé. Bár hét­kor kezdenek, de a nagy gyár útjain végig gyalogolva, mire ki-ki a helyére ér, a kismu­tató igencsak eléri a hetet. Inkább kerülővel Gyárkapun belül az első jármű, mellyel szembe talál­kozunk a sütőipari vállalat FT 58—25-ös rendszámú autó­ja, amely a büfének már le­adta a péksüteményt, a kony­hának meg a kenyeret. Földi István gépkocsivezető mente­getőzve mondja: szervizen volt a kocsi, ezért hiányzik az egészségügyi felszerelés. Mit tenne, ha baleset miatt társát kötözni kellene? Hallgatás a válasz. A munkavédelmi fel­ügyelők arra - is figyelmezte­tik: sötét még a reggel, nem árt, ha bekapcsolja a lámpá­kat. A társaságunkban levő, szol­gálattevő rendőr, úgy tűnik, elriasztotta az egyik vontatást. Ugyanis meglátva bennünket, eredeti útirányát megváltoz­tatva, már harmadszor vágott be a behajtani tilos jelzés el­lenére a gyár egyik utcájába. A CSA 68—07-es rendszámú vontatót Kulimak István ve­zette. Amikor megállítják, az­zal védekezik: sürgős dolga van, ha sietnek, a piros jelzés, a tábla sem számít. Jogosít­ványa sincs, illetve főnökénél van, majd kiderül, csak tar­goncavezetésre szól a papírja. Vajon közvetlen főnöke ezt nem tudta? Nem ez volt a legnagyobb szabálytalanság, lépten-nyo- mon újabbakba botlottunk. Targoncás, akiről ránézésre is megállapíthattuk, már korán reggel ittas. Amikor Berta László megálljt intett neki, le­ugrott a gépről, de a motort sem állította le, nem húzta be a féket. A tántorgó targoncás, rendőrt látva, azonnal beval­lotta: ivott. A szonda súlyos alkoholos állapotot mutatott kL Hogyan kerülhetett ez az ember vezetőfülkébe? Ezt a közvetlen munkahelyi főnöké­nek remélhetőleg meg kell magyaráznia. A többi targon­cás ugyan nem volt ittas, de közel húsz targonca kézifékje mondott csütörtököt Jogosítvány nélkül, volánt markolva Háromszor változtattuk he­lyünket — így az ellenőrzés pontjait — a gyár területén, de néhány perc múlva elfogytak közeliinkből a járművek. Ha lehetett, elkerültek bennünket. Viccnek tűnik, pedig igaz, volt olyan eset, hogy a targonca vezetője percekig nem tudott kikecmeregni a fülkéből: a madzagot, mely a zárat helyet­tesítette, bogozta. Jogosítvány nélküli vezetők is akadtak. S hogy a munkafegyelmet meg­kérdőjelezik — ez nem vélet­len! Roncsokat vezetve Ügy tartja a szólás-mondás: fodrásznak a frizurája, szabó­nak a rúnája, suszternak a ci­pője jócskán hagy maga után kívánnivalót Az említett szak­mák képviselői mögött nem akarnak lemaradni a Csepel Autó járművezetői sem. S hogy mennyire nem, azt saját kocsijaik műszaki állapota jelzi. Például a szemetet szál­lító FG 30—31-es rendszámú teherautó jobb oldali helyzet- jelző lámpája nem működött, s a kézifék is sorozatban fel­mondta a szolgálatot. A CSA 03—04-es teherautó ugyanilyen siralmas állapotban volt. Szi­lágyi László, a vezetője pa­naszkodott : — Szégyen, hogy itt a gyá­ron belül ilyen roncsokon köz­lekedünk. Oly mindegy, me­lyikre ülök, valamennyi rossz. A műhelyben csak ránéznek a benti kocsikra. Alig javítják. Ügy tartják, itt ez is megfe­lel. Ha panaszkodom? Állítanak valamit a kocsin, de azután vagy a lábfék, vagy a kézifék rossz. Tőlünk, a szállítóktól' elmennek az emberek. Kevés a kereset, csapnivalóan rosz- szak a munkaeszközök. Pedig most is alapanyagot szállítok az üzemrésznek. Ha le kell állnom? Nem lesz teljesítmé­nyem, keresetem. Ittasan kerékpárra Bár a gyár biztonsági osz­tályának vezetője tiltakozik a gépkocsivezetők, a targoncá­sok panaszai ellen — a sze­mélyes tapasztalat azt igazol­ja: kritikán aluli állapotban vannak a szállítóeszközök. Az ellenőrzésben részt vevők fel­adták: nem akarták, hogy a teljes szállítás, s nem utolsó­sorban a termelés, leálljon, A hatalmas gyár területén a távolabbra igyekvők kerék­párra ülnek. Közülük három­nál mutatott ki ittasságot a szonda. Közülük az egyik a belső, gyári építkezésen dolgo­zott. Ott, ahol ugyancsak el­engedhetetlen követelmény a józan ész. A gyárba belépőt hatalmas tábla fogadja: a megengedett legnagyobb sebesség 20 kilo­méter. A veszélyesebb, forgal­masabb utakon csak 10, 15. A teher- és személyautók? A targoncákkal teli úton har­minc kilométer feletti sebes­séget is megengednek maguk­nak. Így az AI 17—40-es sze­mélyautó 38 kilométerrel, s harminc felett hajtott a GD 95—29-es mikrobusz vezetője is. Pedig az utóbbinak a ké­zifékje rossz volt. De közel negyvennel ment a Duna Tsz billenős teherautója is. Joggal modhatta a tapasz­taltak alapján Kiss Imre, az SZMT munkavédelmi felügye­lője Lukácsi Gábor termelési igazgatónak: — A vizsgálat során kiala­kult összkép siralmas! A gyár baleseti statisztikáját évekre visszamenően elemezve kide­rül: a halálos baleseteket egy kivételével a belső, közúti biz­tonsághoz kapcsolódó szabá­lyok megszegésével okozta. Ennek ellenére most is a szál­lítóeszközök állapota elhanya­golt, sokan, ittasan ülnek a vo­lánhoz. Felelősségre vonás Lukácsi Gábor . termelési igazgató elmondta: szigorú utasítások, szabályok írják elő a belső rendet. A szabályok ellen vétőket most majd pél­dát statuálva megbüntetik. A felelősségre vonás a munkahe­lyi vezetőkre is vonatkozik. Tehát a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa munkavédel­mi osztályának ellenőrzését megfelelő intézkedések köve­tik. Az összképet tekintve minél előbb szükség van felelősség­re vonásra, rendcsinálásra. Kapun belül. Persze egy kér­dés még mindig nyitva marad: miért az SZMT munkavédel­miseinek vizsgálata világít rá a járművek, a szállítóeszközök elhanyagoltságára, az ittas ve­zetésekre, a munkafegyelem megsértésére, a gyorshajtásra? Az úgynevezett munkabizton­sági osztály vajon mivel tölti napjait két ellenőrzés között. Mármint a kívülről jövő, rit­kán rájuk köszöntő fél vagy két évenként megismétlődő vizsgálatok ideje alatt. Vagy ez az osztály csak a nevében A váci Kötöttárugyár az el­múlt esztendőben, az előzőhöz képest 60 százalékkal növelte tőkés exportját. Ahhoz, hogy ezt az arányt jelentőségének megfelelően értékelhessük, fűz­zük mindjárt hozzá, hogy a vállalat eddig is jelentős téte­leket szállított a tőkés valutá­val fizető országokba, tehát nem á semmihez képest szá­mottevő az eredményjavulás. S mert az sem lényegtelen szempont, nem hagyhatjuk szó nélkül,' hogy a kivitel összes­ségében gazdaságos, sőt egy­re inkább az. Példa er­re, hogy 1 millió dolláros gazdaságtalan exportot szá­moltak fel. Elöljáróban ide tartozik: a vállalat a negyedik ötéves terv idején nagyszabású rekonstrukcióba kezdett (ez a munka tulajdonképpen még ma is tart). Megújulás a ter­melésben, az eredményekben sokáig váratott magára. Ügy is mondhatjuk, a hetvenes évek közepén a vállalat válságba került. Betörtek a piacra Kézenfekvő tehát, hogy elő­ször a rekonstrukció esemé­nyeit elevenítsük fel Tóth B. Zoltánnal, a vállalat igazgató­jával. Annál is inkább, mert sokan vélekednek ma is úgy, hogy a textilipari rekonstruk­ció nem volt igazán átgondolt, megalapozott. A váci Kötött­árugyár esetében az ellenvéle­mény így hangzik: mire meg­honosították a műszál feldol­gozásának technológiáját, ad­digra a világpiac már ismét a természetes alapanyagú ter­mékeket igényelte. — Aki így vélekedik, túlsá­gosan leegyszerűsíti a kérdést. Éppen a mi példánk igazolja, hogy nem ez a lényeg. A mű­szálas termékekre igenis szük­ség van, mi sem bizonyítja jobban, mint az előbb emlege­tett piaci sikerek. A kitűzött cél tehát nem volt helytelen, a megvalósítás járt zökkenők­kel. Ipart telepítettünk olyan vidékekre, ahol az emberek a mezőgazdasági munkán kívül korábban mással nem foglal­koztak. Csoda-e. ha a legkor­szerűbb termelőberendezések­kel nem tudtak mit kezdeni. A megújulás azért is váratott magára, mert a rekonstrukció nem érintette a teljes techno­lógiai folyamatot. Tudtunk már jó kelmét készíteni, de tovább­ra is korszerűtlen volt például a festés és kikészítés. Ez egy­felől visszavetette a termelé­kenységet, másfelől pedig az­zal járt, hogy továbbra is csak kullogtunk a világszínvonal után. Lépjünk egyet az időben, hi­szen a Kötöttárugyárban foko­zatosan felszámolták az előbb emlegetett szűk keresztmet­szeteket, a munkások alaposan megtanulták a berendezések kezelését. Lazajlott néhány át­szervezés. s úgy tűnik a Kö­töttárugyárban vége a hét szűk esztendőnek. Jogos tehát a kérdés, hogyan sikerült be verekednie magát a gyár termékeinek a nemzetkö­zi piacokra, s rangot kivívni a hazai vásárlók között is. — Meg kellett tanulnunk, hogy a piac nem enged egy perc lazsálást sem: az új tech­nológiák, tudományos eredmé­nyek alkalmazásában csak úgy, mint a piackutatásban, il­letve a marketing tevékenység­ben. Kereskedőgyőzködő E fontos területen történt változások valóban érdemesek a figyelemre. A vállalatnál ma már ötvenen foglalkoznak fej­lesztéssel a technológusoktól az iparművészekig. Még több azoknak a külső munkatársak­nak, kutatóintézeteknek, kül­kereskedőknek, tervezőknek, szervezőknek a száma, akik hasonló célért tevékenykednek. S amire idehaza nincs megfe­lelő szellemi kapacitás, még akkor is megveszik külföldről, ha nem éppen olcsó mulatság­ról van szó. Ma már több olyan berendezés működik üzemeink­ben, amelyek nemcsak a ha­zai, hanem az európai kötszö- vő iparban is újdonságnak számítanak. Több szervezőin­tézet (hazai és külföldi) szinte egy időben vizsgálta, vizsgálja a termelés egy-egy részterüle­tét. Az eredmény: munkane­menként 10—13 százalékos termelékenységnövekedés. Se szeri, se száma az új mo­delleknek. Jó néhánny-1 talál­kozni a Vácott található min­taboltban. Az üzlet elsősorban nem kereskedelmi szempont­ból hoz hasznot, hanem azzal, hogy itt felmérhetik a fogyasz­tói igények változását, sőt ma­guk is alakítanak ízlésükön. Segít a bolt meggyőzni a ha­zai és a külföldi kereskedőket arról is, hogy egy-egy termé­kükre igen is van Igény. — Nem pontos az arány, de ötven, egyébként jól sikerült modell közül ha egy-kettő ke­rül sorozatgyártásra. Választá­si, lehetőséget kell adni a kül­kereskedelemnek, s a töltés vevőnek is. S ha már eljutot­tunk az üzleti sikerek fontos állomásához, a kereskedelem­hez, folytassuk is azzal. A kö- töttárugyáriak is azt vallják, hogy az e folyamatban részt­vevők mindegyikének munká­Egy csónak, egy pár evező, s egy markos legeny. Körülbe­lül ennyiből áll a rév úgy két­ezer éve. Mint ahogy a kompok teennoiógiája sem sokat válto­zott az elmúlt századok alatt. Aki ki akarja próbálni ezeket a közlekedéstörténeti emléke­ket, a Ráckevei-Duna-ágban még megteheti. Idén ugyan­is az utolsó három kézi haj­tású Pest megyei átkelőbár­kára is villanymotort szerelnek. A jó hír korántsem jelenti azt, hogy ideális a dunai komp­közlekedés. Kiss Miklós, a Pest megyei Kishajózási és Ja­vító Vállalat főmérnöke sze­rint hajóik többsége már ag­gastyán, 15—20 éves, nullára leírt masina. Gondot okoz, hogy eddig nemi találtak olyan meghajtómotort, ami pó­tolhatná a régi Csepeleket, s ebben a kategóriában a hajóimportra sincs kíná­lat Harminc hajójuk, illetve 24 átkelői áratuk közül csak egy igazán korszerű: a váci, ahol a Toldi Miklós önjáró komp közlekedik. Általában évenként egy hajót saját maguk is épí­tenek, de ez sem képes pótol­ni a hiányt. A műszaki fejlesztésre pedig szükség van. Az utóbbi évek­ben a forgalom megduplázó­dott, s nemsokára megnyílik a Dunát is magában foglaló Európa-csatorna. A folyamon a forgalom megsokszorozódik, csak erősebb, fürgébb révekkel lehet biztonságosan kerülgetni az óriás hajókat. Kísérleteznek új motorokkal, már az idén 3 hajójuk kap radarberendezést. Hogy győzzék a forgalmat, né­hány éven belül a Toldi Mik­lóst is nagyobbra cserélik ki. Az ötvenes években alig ka­pott támogatást a vállalat. Az akkori nagy nekibuzdulásban ja, hozzáállása arányában kell részesednie a külpiacokon el­ért haszonból. Ma még a kül­kereskedelem és a termelő ér­dekei nem mindig egyeznek, de egyre inkább sikerül meg­találni az összhangot. Első lé­pésként mindenképpen hasz­nos az az igazgatói tanács, amely a Hungarotex külkeres­kedelmi vállalat és a termelők érdekeit igyekszik egyeztetni. Hasonlóan fontos, hogy a vál­lalat szoros és közvetlen kap­csolatot alakított ki a külföl­di gyártó éá értékesítő cégek­kel. Így minden gazdaságos értékesítési lehetőséget meg­ragadnak a bérmunkától az önálló exportig. Nem esett még szó egy fon­tos kérdésről, ismerik-e az emberek a vállalat ügyes-ba­jos dolgait. A Kötöttárugyár­ban sokféle formája él az esz­mecserének. A lényeg azonban az, s erről magam is meggyő­ződtem, hogy valóban működ­nek ezek az információs csa­tornák. Minden varrónő és szabász, fűtő és kelmefestő Is­meri a piaci helyzetet a tech­nológiai fejlesztés problémáit, éppúgy, mint a vállalat ex­portsikereit. Hely az élmezőnyben Amíg a váci Kötöttárugyár idejét múlt termékeiről volt ismert, igazán nem volt köz­ponti kérdés: tudja-e a vásár­ló, hogy árujukat tartja kefé­ben. Amint a divatos szabad­időruhák, strandöltözetek, sportruházati cikkek rangot vívtak ki maguknak, keresni kezdték az emberek, s vásá­roltak idehaza és a külföldi üz­letekben mindjárt fontossá lett, hogy megfelelő márkaje­let és márkanevet keressenek maguknak. A Senior mellett döntöttek, utalva arra, hogy a váci az első magyar kötöttáru- gyár. Már ami az alapításévá# illeti. Olyan versenyt, termék szétesett nem hirdettek, hogy melyik a legjobb, a leggazda­ságosabb termékeket készítő vállalat a szakmában. De hogy az elsők között ott van a vá­ci is, ez ma már nem kérdé­ses. Cs. A. még a szakemberek közül is sokan tartották úgy, hogy rö­videsen számos új híd teszi szükségtelenné az átkelőj ára­tokat. Ma biztosan tudjuk, hogy két évtizeden belül legfel­jebb Nagymaroson és a Ráckevei-Duna-ágban lesz új híd. Hogy a kishajózási vállalat ne menjen tönkre, jelentős ál­lami támogatást kap. Egy-egy utas után két forintot, ezen­kívül műszaki fejlesztésre évi 11 milliót. Bevételekből, s a támogatásból most korszerű­sítik javítóműhelyüket, hogy megnyugtatóan megoldhassák, a hajók és kompok rendszeres javítását. Szobtól Dunaújvárosig a Duna — legalábbis ami az át- kelöjáratokat illeti — a Pest megyei Kishajózási és Javító VáLaiat felségterülete. Egy év alatt 3 és fél millió utast, 260 ezer Személy- és 70 ezer te­hergépkocsit szállítanak át az egyik parttól a másikra. Több mint 1 millió tonnányi az át­juttatott áru. Elsősorban szervezéssel, másodsorban új piacok ku­tatásával igyekszik a vál­lalat eredményein javítani. így nemcsak maguknak, ha­nem másoknak is építenek h»- jót, s ha hosszirányú fuvarra kapnak megrendelést, annak is szívesen eleget tesznek. Be­hajóztak már nehéz munkagé­peket, kővel megrakott tréle­reket, s jó néhány más különle­ges szálítmányt. Szívesen vin­nének többet is, de a Dunán egyelőre nagyon kevés a kikö­tő, nehezen is terjed a legol­csóbb, a vízi szállítási forma, dig ebből nemcsak nekik, ha­nem a népgazdaságnak is ká­ra származik. Cs. A. él? Szalai Mária Ingatag alkotmány a bicikli, főleg, ha a szonda is elszfneződStt.:. Bozsán Péter felvételei Szobiéi Dunaújvárosig Villanymotorral a Dunán t

Next

/
Oldalképek
Tartalom