Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
Miért kelt ehhez az SZMT? A kapun belül négy keréken Senior a márkanév Vége a hét szűk esztendőnek Hétfő hajnal. A csúszós és sáros út még jelzi a tegnap volt tél nyomát. Kiss Imrével és Berta Lászlóval, az SZMT munkavédelmi felügyelőivel a Csepel Autógyárba, Sziget- szent mik'iósra visz utunk. A KBT trafipaxos autója a Csepel Autó előtt vár bennünket, ezúttal a gyár belső útjain a sebességet, a biztonságtechnikai szabályok betartását ellenőrzik majd. Sötét még a februári hajnal, szükség van a közúti forgalomban a gépkocsi lámpájának fényére. Mégis, ahogy közeledünk a cél, Szigetszent- miklós felé, egyre több kivi- lágftatlan kerékpár bukkan fel. Nem kis bosszúságára és ijedelmére a gépkocsivezetőknek. Nincs még hat óra, de lassan megindulnak az emberek a műhelyek felé. Bár hétkor kezdenek, de a nagy gyár útjain végig gyalogolva, mire ki-ki a helyére ér, a kismutató igencsak eléri a hetet. Inkább kerülővel Gyárkapun belül az első jármű, mellyel szembe találkozunk a sütőipari vállalat FT 58—25-ös rendszámú autója, amely a büfének már leadta a péksüteményt, a konyhának meg a kenyeret. Földi István gépkocsivezető mentegetőzve mondja: szervizen volt a kocsi, ezért hiányzik az egészségügyi felszerelés. Mit tenne, ha baleset miatt társát kötözni kellene? Hallgatás a válasz. A munkavédelmi felügyelők arra - is figyelmeztetik: sötét még a reggel, nem árt, ha bekapcsolja a lámpákat. A társaságunkban levő, szolgálattevő rendőr, úgy tűnik, elriasztotta az egyik vontatást. Ugyanis meglátva bennünket, eredeti útirányát megváltoztatva, már harmadszor vágott be a behajtani tilos jelzés ellenére a gyár egyik utcájába. A CSA 68—07-es rendszámú vontatót Kulimak István vezette. Amikor megállítják, azzal védekezik: sürgős dolga van, ha sietnek, a piros jelzés, a tábla sem számít. Jogosítványa sincs, illetve főnökénél van, majd kiderül, csak targoncavezetésre szól a papírja. Vajon közvetlen főnöke ezt nem tudta? Nem ez volt a legnagyobb szabálytalanság, lépten-nyo- mon újabbakba botlottunk. Targoncás, akiről ránézésre is megállapíthattuk, már korán reggel ittas. Amikor Berta László megálljt intett neki, leugrott a gépről, de a motort sem állította le, nem húzta be a féket. A tántorgó targoncás, rendőrt látva, azonnal bevallotta: ivott. A szonda súlyos alkoholos állapotot mutatott kL Hogyan kerülhetett ez az ember vezetőfülkébe? Ezt a közvetlen munkahelyi főnökének remélhetőleg meg kell magyaráznia. A többi targoncás ugyan nem volt ittas, de közel húsz targonca kézifékje mondott csütörtököt Jogosítvány nélkül, volánt markolva Háromszor változtattuk helyünket — így az ellenőrzés pontjait — a gyár területén, de néhány perc múlva elfogytak közeliinkből a járművek. Ha lehetett, elkerültek bennünket. Viccnek tűnik, pedig igaz, volt olyan eset, hogy a targonca vezetője percekig nem tudott kikecmeregni a fülkéből: a madzagot, mely a zárat helyettesítette, bogozta. Jogosítvány nélküli vezetők is akadtak. S hogy a munkafegyelmet megkérdőjelezik — ez nem véletlen! Roncsokat vezetve Ügy tartja a szólás-mondás: fodrásznak a frizurája, szabónak a rúnája, suszternak a cipője jócskán hagy maga után kívánnivalót Az említett szakmák képviselői mögött nem akarnak lemaradni a Csepel Autó járművezetői sem. S hogy mennyire nem, azt saját kocsijaik műszaki állapota jelzi. Például a szemetet szállító FG 30—31-es rendszámú teherautó jobb oldali helyzet- jelző lámpája nem működött, s a kézifék is sorozatban felmondta a szolgálatot. A CSA 03—04-es teherautó ugyanilyen siralmas állapotban volt. Szilágyi László, a vezetője panaszkodott : — Szégyen, hogy itt a gyáron belül ilyen roncsokon közlekedünk. Oly mindegy, melyikre ülök, valamennyi rossz. A műhelyben csak ránéznek a benti kocsikra. Alig javítják. Ügy tartják, itt ez is megfelel. Ha panaszkodom? Állítanak valamit a kocsin, de azután vagy a lábfék, vagy a kézifék rossz. Tőlünk, a szállítóktól' elmennek az emberek. Kevés a kereset, csapnivalóan rosz- szak a munkaeszközök. Pedig most is alapanyagot szállítok az üzemrésznek. Ha le kell állnom? Nem lesz teljesítményem, keresetem. Ittasan kerékpárra Bár a gyár biztonsági osztályának vezetője tiltakozik a gépkocsivezetők, a targoncások panaszai ellen — a személyes tapasztalat azt igazolja: kritikán aluli állapotban vannak a szállítóeszközök. Az ellenőrzésben részt vevők feladták: nem akarták, hogy a teljes szállítás, s nem utolsósorban a termelés, leálljon, A hatalmas gyár területén a távolabbra igyekvők kerékpárra ülnek. Közülük háromnál mutatott ki ittasságot a szonda. Közülük az egyik a belső, gyári építkezésen dolgozott. Ott, ahol ugyancsak elengedhetetlen követelmény a józan ész. A gyárba belépőt hatalmas tábla fogadja: a megengedett legnagyobb sebesség 20 kilométer. A veszélyesebb, forgalmasabb utakon csak 10, 15. A teher- és személyautók? A targoncákkal teli úton harminc kilométer feletti sebességet is megengednek maguknak. Így az AI 17—40-es személyautó 38 kilométerrel, s harminc felett hajtott a GD 95—29-es mikrobusz vezetője is. Pedig az utóbbinak a kézifékje rossz volt. De közel negyvennel ment a Duna Tsz billenős teherautója is. Joggal modhatta a tapasztaltak alapján Kiss Imre, az SZMT munkavédelmi felügyelője Lukácsi Gábor termelési igazgatónak: — A vizsgálat során kialakult összkép siralmas! A gyár baleseti statisztikáját évekre visszamenően elemezve kiderül: a halálos baleseteket egy kivételével a belső, közúti biztonsághoz kapcsolódó szabályok megszegésével okozta. Ennek ellenére most is a szállítóeszközök állapota elhanyagolt, sokan, ittasan ülnek a volánhoz. Felelősségre vonás Lukácsi Gábor . termelési igazgató elmondta: szigorú utasítások, szabályok írják elő a belső rendet. A szabályok ellen vétőket most majd példát statuálva megbüntetik. A felelősségre vonás a munkahelyi vezetőkre is vonatkozik. Tehát a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa munkavédelmi osztályának ellenőrzését megfelelő intézkedések követik. Az összképet tekintve minél előbb szükség van felelősségre vonásra, rendcsinálásra. Kapun belül. Persze egy kérdés még mindig nyitva marad: miért az SZMT munkavédelmiseinek vizsgálata világít rá a járművek, a szállítóeszközök elhanyagoltságára, az ittas vezetésekre, a munkafegyelem megsértésére, a gyorshajtásra? Az úgynevezett munkabiztonsági osztály vajon mivel tölti napjait két ellenőrzés között. Mármint a kívülről jövő, ritkán rájuk köszöntő fél vagy két évenként megismétlődő vizsgálatok ideje alatt. Vagy ez az osztály csak a nevében A váci Kötöttárugyár az elmúlt esztendőben, az előzőhöz képest 60 százalékkal növelte tőkés exportját. Ahhoz, hogy ezt az arányt jelentőségének megfelelően értékelhessük, fűzzük mindjárt hozzá, hogy a vállalat eddig is jelentős tételeket szállított a tőkés valutával fizető országokba, tehát nem á semmihez képest számottevő az eredményjavulás. S mert az sem lényegtelen szempont, nem hagyhatjuk szó nélkül,' hogy a kivitel összességében gazdaságos, sőt egyre inkább az. Példa erre, hogy 1 millió dolláros gazdaságtalan exportot számoltak fel. Elöljáróban ide tartozik: a vállalat a negyedik ötéves terv idején nagyszabású rekonstrukcióba kezdett (ez a munka tulajdonképpen még ma is tart). Megújulás a termelésben, az eredményekben sokáig váratott magára. Ügy is mondhatjuk, a hetvenes évek közepén a vállalat válságba került. Betörtek a piacra Kézenfekvő tehát, hogy először a rekonstrukció eseményeit elevenítsük fel Tóth B. Zoltánnal, a vállalat igazgatójával. Annál is inkább, mert sokan vélekednek ma is úgy, hogy a textilipari rekonstrukció nem volt igazán átgondolt, megalapozott. A váci Kötöttárugyár esetében az ellenvélemény így hangzik: mire meghonosították a műszál feldolgozásának technológiáját, addigra a világpiac már ismét a természetes alapanyagú termékeket igényelte. — Aki így vélekedik, túlságosan leegyszerűsíti a kérdést. Éppen a mi példánk igazolja, hogy nem ez a lényeg. A műszálas termékekre igenis szükség van, mi sem bizonyítja jobban, mint az előbb emlegetett piaci sikerek. A kitűzött cél tehát nem volt helytelen, a megvalósítás járt zökkenőkkel. Ipart telepítettünk olyan vidékekre, ahol az emberek a mezőgazdasági munkán kívül korábban mással nem foglalkoztak. Csoda-e. ha a legkorszerűbb termelőberendezésekkel nem tudtak mit kezdeni. A megújulás azért is váratott magára, mert a rekonstrukció nem érintette a teljes technológiai folyamatot. Tudtunk már jó kelmét készíteni, de továbbra is korszerűtlen volt például a festés és kikészítés. Ez egyfelől visszavetette a termelékenységet, másfelől pedig azzal járt, hogy továbbra is csak kullogtunk a világszínvonal után. Lépjünk egyet az időben, hiszen a Kötöttárugyárban fokozatosan felszámolták az előbb emlegetett szűk keresztmetszeteket, a munkások alaposan megtanulták a berendezések kezelését. Lazajlott néhány átszervezés. s úgy tűnik a Kötöttárugyárban vége a hét szűk esztendőnek. Jogos tehát a kérdés, hogyan sikerült be verekednie magát a gyár termékeinek a nemzetközi piacokra, s rangot kivívni a hazai vásárlók között is. — Meg kellett tanulnunk, hogy a piac nem enged egy perc lazsálást sem: az új technológiák, tudományos eredmények alkalmazásában csak úgy, mint a piackutatásban, illetve a marketing tevékenységben. Kereskedőgyőzködő E fontos területen történt változások valóban érdemesek a figyelemre. A vállalatnál ma már ötvenen foglalkoznak fejlesztéssel a technológusoktól az iparművészekig. Még több azoknak a külső munkatársaknak, kutatóintézeteknek, külkereskedőknek, tervezőknek, szervezőknek a száma, akik hasonló célért tevékenykednek. S amire idehaza nincs megfelelő szellemi kapacitás, még akkor is megveszik külföldről, ha nem éppen olcsó mulatságról van szó. Ma már több olyan berendezés működik üzemeinkben, amelyek nemcsak a hazai, hanem az európai kötszö- vő iparban is újdonságnak számítanak. Több szervezőintézet (hazai és külföldi) szinte egy időben vizsgálta, vizsgálja a termelés egy-egy részterületét. Az eredmény: munkanemenként 10—13 százalékos termelékenységnövekedés. Se szeri, se száma az új modelleknek. Jó néhánny-1 találkozni a Vácott található mintaboltban. Az üzlet elsősorban nem kereskedelmi szempontból hoz hasznot, hanem azzal, hogy itt felmérhetik a fogyasztói igények változását, sőt maguk is alakítanak ízlésükön. Segít a bolt meggyőzni a hazai és a külföldi kereskedőket arról is, hogy egy-egy termékükre igen is van Igény. — Nem pontos az arány, de ötven, egyébként jól sikerült modell közül ha egy-kettő kerül sorozatgyártásra. Választási, lehetőséget kell adni a külkereskedelemnek, s a töltés vevőnek is. S ha már eljutottunk az üzleti sikerek fontos állomásához, a kereskedelemhez, folytassuk is azzal. A kö- töttárugyáriak is azt vallják, hogy az e folyamatban résztvevők mindegyikének munkáEgy csónak, egy pár evező, s egy markos legeny. Körülbelül ennyiből áll a rév úgy kétezer éve. Mint ahogy a kompok teennoiógiája sem sokat változott az elmúlt századok alatt. Aki ki akarja próbálni ezeket a közlekedéstörténeti emlékeket, a Ráckevei-Duna-ágban még megteheti. Idén ugyanis az utolsó három kézi hajtású Pest megyei átkelőbárkára is villanymotort szerelnek. A jó hír korántsem jelenti azt, hogy ideális a dunai kompközlekedés. Kiss Miklós, a Pest megyei Kishajózási és Javító Vállalat főmérnöke szerint hajóik többsége már aggastyán, 15—20 éves, nullára leírt masina. Gondot okoz, hogy eddig nemi találtak olyan meghajtómotort, ami pótolhatná a régi Csepeleket, s ebben a kategóriában a hajóimportra sincs kínálat Harminc hajójuk, illetve 24 átkelői áratuk közül csak egy igazán korszerű: a váci, ahol a Toldi Miklós önjáró komp közlekedik. Általában évenként egy hajót saját maguk is építenek, de ez sem képes pótolni a hiányt. A műszaki fejlesztésre pedig szükség van. Az utóbbi években a forgalom megduplázódott, s nemsokára megnyílik a Dunát is magában foglaló Európa-csatorna. A folyamon a forgalom megsokszorozódik, csak erősebb, fürgébb révekkel lehet biztonságosan kerülgetni az óriás hajókat. Kísérleteznek új motorokkal, már az idén 3 hajójuk kap radarberendezést. Hogy győzzék a forgalmat, néhány éven belül a Toldi Miklóst is nagyobbra cserélik ki. Az ötvenes években alig kapott támogatást a vállalat. Az akkori nagy nekibuzdulásban ja, hozzáállása arányában kell részesednie a külpiacokon elért haszonból. Ma még a külkereskedelem és a termelő érdekei nem mindig egyeznek, de egyre inkább sikerül megtalálni az összhangot. Első lépésként mindenképpen hasznos az az igazgatói tanács, amely a Hungarotex külkereskedelmi vállalat és a termelők érdekeit igyekszik egyeztetni. Hasonlóan fontos, hogy a vállalat szoros és közvetlen kapcsolatot alakított ki a külföldi gyártó éá értékesítő cégekkel. Így minden gazdaságos értékesítési lehetőséget megragadnak a bérmunkától az önálló exportig. Nem esett még szó egy fontos kérdésről, ismerik-e az emberek a vállalat ügyes-bajos dolgait. A Kötöttárugyárban sokféle formája él az eszmecserének. A lényeg azonban az, s erről magam is meggyőződtem, hogy valóban működnek ezek az információs csatornák. Minden varrónő és szabász, fűtő és kelmefestő Ismeri a piaci helyzetet a technológiai fejlesztés problémáit, éppúgy, mint a vállalat exportsikereit. Hely az élmezőnyben Amíg a váci Kötöttárugyár idejét múlt termékeiről volt ismert, igazán nem volt központi kérdés: tudja-e a vásárló, hogy árujukat tartja kefében. Amint a divatos szabadidőruhák, strandöltözetek, sportruházati cikkek rangot vívtak ki maguknak, keresni kezdték az emberek, s vásároltak idehaza és a külföldi üzletekben mindjárt fontossá lett, hogy megfelelő márkajelet és márkanevet keressenek maguknak. A Senior mellett döntöttek, utalva arra, hogy a váci az első magyar kötöttáru- gyár. Már ami az alapításévá# illeti. Olyan versenyt, termék szétesett nem hirdettek, hogy melyik a legjobb, a leggazdaságosabb termékeket készítő vállalat a szakmában. De hogy az elsők között ott van a váci is, ez ma már nem kérdéses. Cs. A. még a szakemberek közül is sokan tartották úgy, hogy rövidesen számos új híd teszi szükségtelenné az átkelőj áratokat. Ma biztosan tudjuk, hogy két évtizeden belül legfeljebb Nagymaroson és a Ráckevei-Duna-ágban lesz új híd. Hogy a kishajózási vállalat ne menjen tönkre, jelentős állami támogatást kap. Egy-egy utas után két forintot, ezenkívül műszaki fejlesztésre évi 11 milliót. Bevételekből, s a támogatásból most korszerűsítik javítóműhelyüket, hogy megnyugtatóan megoldhassák, a hajók és kompok rendszeres javítását. Szobtól Dunaújvárosig a Duna — legalábbis ami az át- kelöjáratokat illeti — a Pest megyei Kishajózási és Javító VáLaiat felségterülete. Egy év alatt 3 és fél millió utast, 260 ezer Személy- és 70 ezer tehergépkocsit szállítanak át az egyik parttól a másikra. Több mint 1 millió tonnányi az átjuttatott áru. Elsősorban szervezéssel, másodsorban új piacok kutatásával igyekszik a vállalat eredményein javítani. így nemcsak maguknak, hanem másoknak is építenek h»- jót, s ha hosszirányú fuvarra kapnak megrendelést, annak is szívesen eleget tesznek. Behajóztak már nehéz munkagépeket, kővel megrakott trélereket, s jó néhány más különleges szálítmányt. Szívesen vinnének többet is, de a Dunán egyelőre nagyon kevés a kikötő, nehezen is terjed a legolcsóbb, a vízi szállítási forma, dig ebből nemcsak nekik, hanem a népgazdaságnak is kára származik. Cs. A. él? Szalai Mária Ingatag alkotmány a bicikli, főleg, ha a szonda is elszfneződStt.:. Bozsán Péter felvételei Szobiéi Dunaújvárosig Villanymotorral a Dunán t