Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-15 / 63. szám
op 1981. MÁRCIUS 15., VASÄRNAP TANÁCSKOZIK A HA ZAFIAS NÉPFRONT VII. KONGRESSZUSA nézetet valló politikai pártokkal. A kereteinken belül működő Országos Béketanács és a Szolidaritási Bizottság révén összeköttetésben állunk több mint száz külföldi bizottsággal, amelyekkel — elsősorban a béke fenntartása és az elmaradottság felszámolása érdekében — igyekszünk szót érteni. Nemzetközi tevékenységünkkel azt a küzdelmet is támogatjuk, amelynek célja az éhség, az analfabetizmus, az egyes népeket megtizedelő járványok és a mindany- nyiunk életét zavaró emberiségellenes politika felszámolása. A Hazafias Népfront a szocialista népi-nemzeti egység megvalósításának és fejlesztésének politikai mozgalma. Ezért vállalkozott a társadalmi osztályok és rétegek, a magyarok és a nemzetiségiek, a különböző világnézetű emberek, a műveltség, a jólét más-más fokán élő állampolgárok összefogására és együttes tevékenységének a megszervezésére. Kongresszusunkon arról adunk számot, hogy a népinemzeti egység erősödőiben van, s ma már minden településünkön érezteti a jobb munkára és a teljesebb emberi életre serkentő hatását. Meggyőződéssel valljuk, hogy a szocializmus az emberek- mind teljesebb szabadságát, egyéni fejlődésük széles távlatait, a népek közötti egyenlőséget, a háború kiküszöbölésének lehetőségét teremti meg. Ez a cél minden, hazáját őszintén szerető embernek elfogadható. Már kezdjük elfelejteni azt a múltat, amelyben az osztályellentétek, a társadalmi és a vagyoni helyzet, a felekezeti különbségek, a szakmai képzettség és a politikai érdeklődés megosztotta a lakosságot, és azt az érzést keltették, hogy mi, magyarok csak a széthúzásban vagyunk egységesek. Az egység igazi érvényesüléséhez olyan korszaknak kellett elkövetkeznie, melyben a szocializmust építjük. A nemzeti egység erősödésének alapfeltétele, hogy — az egyetértés mellett — mind szélesebb körben együtt gondolkodjunk, döntsünk és cselekedjünk a napi és a távlati, a helyi és az országos kérdésekben. hez a népuralomhoz vagy közel kerültek, vagy tőle rendkívül messze távolodtak. A mi történelmi múltunkban az 1848—49-es és az 1918—19-es forradalmakat leverték, mielőtt demokratikus vívmányaik kibontakozhattak volna. A felszabadulás előtti fasiszta kormányzat kegyetlenül üldözött minden demokratikus törekvést. A mi társadalmunk a teljes népuralom megvalósítására törekszik. Következésképpen napi-és távlati programja egyaránt a nép érdekeit fejezi ki és szolgálja. Elvben mindeniká egyetért ezzel. De az alkalmazásáért nem mindenki buzgólkod ik a kötelességének megfelelően. Pedig aki a szocializmust akarja, az szükségszerűen demokrata is, mert szocializmus és a demokrácia elválaszthatatlanul összetartozik és feltételezi egymást. Vannak és a jövőben is lesznek viták a szocialista demokrácia jellegéről, érvényesülésének módozatairól. Szükség van ezekre a vitákra, mert érlelik a jó gyakorlatot. De arra is, hogy ezek során az egyes részkérdéseket illetően döntések szülessenek, hogy a helyes elvek általánosan elfogadottá váljanak. Vannak kiskirályi magatartást tanúsító emberek, akik lekezelik társaikat, akik parancsolgatnak, nem veszik figyelembe mások véleményét, megsértik önérzetüket. Ezellen minden esetben fel kell lépni. Mi nem tűrjük a pozícióval, a hatalommal mló visszaélést. A hatalom a népé, és ha a gyakorlására megbízást ad valakinek, akkor ez nem az uralkodásra, hanem az ügy szolgálatára kötelez. sági programnak tekintjük hazánk VI. ötéves tervét, valamint a munka minőségének javítására, az ágazatok összhangjának erősítésére, a hatékonyságra és a takarékosságra vonatkozó elképzeléseket. Kongresszusunkon is arra kérjük állampolgárainkat, jobb munkával, kezdeményezőkészséggel járuljanak hozzá a terv megvalósításához. A választásokon nemzeti programként fogadtuk el a XII. pártkongresszuson kitűzött célokat és ezen belül is a gazdasági helyzetünk megjavítására előirányzott programot. Ezen a fórumon is megerősítjük, hogy e programok és a VI. ötéves terv végrehajtásában részt veszünk. A szocialista társadalom a munka társadalma, amelyre az jellemző, hogy megbecsül minden jól végzett munkát és tisztelettel kezel minden dolgos embert. Nagyon fontos a sorrend. Első helyen áll az elvégzett munka, és ezt ismeri el a munkabér. És mivel az emberek képességeiben, készségében és szorgalmában eltérések vannak, ennek érződnie kell a bérekben is. Gyakran tapasztaljuk, hogy az elismerő jó szót, a dicséretet nehezebben adják, mint az anyagi jutalmat. Ha Magyarországon akarjuk a nemzeti egységet erősíteni, akkor a fejlődés minden szakaszában a vállalt feladat kidolgozásakor. — az általános politikai cél kijelölésén és a nemzetközi munkásosztály tapasztalatainak átvételén túl — érvényesülnie kell mindannak, ami a magyarokat magyarrá teszi. Jelen kell lennie minden történelmi tapasztalatunknak, a magyar nép múltja minden megpróbáltatásának és sikerének. Szerepet kell. hogy játsszanak azok a mélyen gyökerező hagyományok és szokások, amelyeket a múltban és a jelenben, a társadalmi együttélésben kialakítottunk. Meghatározó szerepe kell lennie annak, amit a magyar ember akaratának szoktunk nevezni. Gyakran vitatják: lehet-e egységet teremteni a különböző világnézetű emberek között. A válaszunk természetesen az igen, mert világnézettől függetlenül vannak olyan célok, amelyeket minden dolgos, tisztességes és a hazáját szerető ember elfogadhat. Ilyen a haza önállósága, függetlensége és felvirágzása. Ugyancsak ide tartozik a béke, a szabadság, a létbiztonság, az emberi jogok érvényesülése, a kizsákmányolás megszűnése. Politikai célok ezek, s csak egynek az elfoTudatosan szeressük a hazát! A szocializmus az emberre irányítja a figyelmet. Az emberre, aki érez, dolgozik, jövőt formál és felkarolja mindazt, ami szép és jó. Ezzel a törekvéssel fejleszti az ösztönös hazaszeretetei tudatossá, olyan magatartássá, amely a saját népével együtt, de sohasem más népek rovására, akarja boldoggá, gazdaggá tenni a hazáját. E törekvésben keres és talál szövetségest más országok népeiben, s válik a szó legnemesebb értelmében a haza hű képviselőjeként nemzetközivé. A magyar nép a szocializmust építő országok népeivel ebben a szellemben erősíti baráti kapcsolatait, örülünk annak, hogy a kialakult baráti kapcsolatrendszer kölcsönösen biztosítja a jó módszerek és eredmények megismerését és felhasználását. Hazánk tekintélye világszerte figyelemreméltó. Ebben a sikerben nemcsak a mi jó munkánknak van szerepe, hanem annak is, hogy részei vagyunk a szocialista világnak és szövetségesei vagyunk a Szovjetuniónak és a többi baráti országnak. , A folyamatos éh általános fejlődés, valamint a társadalmi szabadság előfeltételének az emberiség haladó szellemi nagyjai — mindig a néphatalom teljes körű megvalósulását tekintették. A különböző társadalmak — jellegüktől függően — ehPest megye 68 küldöttének egy csoportja gyott fontos lépés kell hogy tövesse. Ennek megtétele a vezetők kötelessége: nyilatkozniuk kell az elhangzott véleményről, vagy javaslatról. A ráiasz nem mindig elfogadást jelent. Jelentheti az elhangzott javaslat vagy észrevétel elutasítását is, de csak megfelelő érvekkel és körültekintéssel, renmészetesen azt is igényeljük, hogy a szóban jelzett egyetértést tettek kövessék. Sokszor felteszik a kérdést: segíti-e a vita, a mások véleményének a meghallgatása a fejlődést, illetve a célok megközelítését. Mi természetesen azt válaszoljuk, hogy igen. Mert ha ezt tagadnék, eleve olyan légkört teremtenénk, amely ellentmond a szocializmus és a demokrácia követelményének. A Hazafias Népfront fórumait alkalmasnak tartjuk arra. hogy- azokon a társadalmunk minden égető gondja napirendre kerüljön. Ezek megtárgyalásakor sor kerülhet a mienkétől eltérő, vagy azzal éppen szembenálló nézetek kifejtésére is. Vállalnunk kell és vállaljuk is az így kialakuló vitát, mert tudjuk, hogy a más véleményen levők érvekkel és nem visszautasítással győzhe- tők meg céljaink helyességéről. iskola és a család tó tevékenységükkel lépnek be minden gyermek életébe. Ettől kezdve a nevelés felelőssége megoszlik a család és az oktatási intézmény között. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a szülői munkaközösségek teremtsék meg a szülői ház és az iskola, a szülők és a pedagógusok között az őszinte és az egyenrangúságon alakuló kapcsolatot. Az együttélő nemzedékek véleményében, magatartásában mindig mutatkoztak és mutatkoznak eltérések. Ez természetes, hiszen a felnövekvő nemzedéknek nem az a dolga, hogy tudomásul vegye azt ami van, s hogy annak a megszokott módon való folytatására vállalkozzék. Az az ifjúság dolga, hogy megértse, miként jött létre az előző nemzedékek fáradságos, sok áldozattal járó munkájával az, ami van, adózzon ezért elismeréssel — ugyanakkor gazdagítsa az életet a saját új, gyorsuló fejlődést igénylő elképzeléseivel. Az idősebbek dolga pedig, hogy jóindulattal, megértéssel fogadják a keletkező újat, s abban ne a saját tevékenységük elmarasztalását, hanem annak a kor követelményeihez igazodó folytatását lássák. Amikor a jelenlegi helyzetet vizsgáljuk, akkor azt mondjuk, hogy a kétségtelenül meglévő gondok ellenére is kiegyensúlyozott, jó a helyzet Magyarországon. Arra kell törekednünk, hogy ennek az Igazságnak a megállaDÍtása ne megnyugvást eredményezzen, hanem az előrehaladás új eszközeinek és útjainak kimunkálására ösztönözzön. Jó nálunk a helyzet, többek között azért is, mert jó a gazdaságpolitikánk. A további előrehaladást biztosító gazdaA társadalom fejlődése átalakította a tulajdonviszonyokat, magasabb erkölcsi, értelmi és politikai színvonalra emelte az embereket. Megváltoztak és állandóan változnak az ember életkörülményei is. Észrevétlenül keletkeznek új igények, s létrehozzák azt a feszültséget, amely a lehetőségek lemaradása miatt keletkezett. Ez a lemaradás csaknem természetes — de csökkenthető a mértéke, ha egyre több ember előtt válik világossá: előbb elő kell állítani a javakat, s csak azután kerülhet sor az elosztásukra. Az igények és a kielégítésük lehetősége közötti összhang valamennyiünk közös jó munkája révén javulhat. A tulajdonviszonyok fejlődése előtérbe emelte a köztulajdon fogalmát. Ez azonban kevés: el kell érni, hogy ezt a köztulajdont megbé- csüljék és óvják is. Olyan közszellemre van szükség, amely elítéli a közvagyon rongálását és amely fellép az ilyen cselekmények elkövetői, ejfen. Az utóbbi években gazdaságpolitikai és erkölcsi kérdésként is állandóan napirenden van nálunk az érdekeltségi viszonyok helyzete. Társadalmunkban a meghatározó közösségi érdek teszi lehetővé, hogy érvényesüljön a törvényeinket és erkölcseinket tiszteletben tartó keretekben a csoportérdek és az egyéni érdek. A társadalomnak nemcsak az a dolga, hogy biztosítsa, hogy a munkával arányosan anyagi eszközökhöz jussanak az állampolgáraink, hanem az is, hogy a pénz okos, célszerű fel- használásának a lehetőségeit is megteremtse. Ehhez szükséges a fogyasztási cikkek minőségi színvonalának javítása, a választék bővítése, a beszerzés megkönnyítése. Mindez nem lehet kizárólagosan állami feladat: a mi bizottságaink is tehetnek és tesznek is lépéseket azért, hogy a dolgozók megértsék: mindez a közös munka eredményességének a kérdése is. Sokszor halljuk azt a szót: tehetség. De ezt a kifejezést néha helytelenül, csak a művészeti, esetleg a tudományos területre korlátozva használják, pedig a szó maga arra utal, hogy valaki valamilyen munkában, valamilyen közösségi cselekvésben főbbet tud nyújtani, mint az átlag, és többet nyújt, mint Méltóan Tisztában vagyunk azzal, hogy az emberek ízlése rendkívüli módon eltérő. Nem is tudunk elképzelni olyasmit, hogy az emberek azonos ízlé- sűek legyenek. Nem is szabad meggátolni senkit abban, hogy egyéni ízlésének megfelelően alakítsa az életét. De legyen társadalmi egyetértés abban, hogy az egyéni ízlés ne sértsen másokat, ne lazítsa az erkölcsöket, ne kezelje le az igazi értéket és ne nevezzen ki értékké valamit, aminek nincs értéke. Egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés: miiyen legyen aszoamit esetleg az adott körülmények látszólag. lehetővé tesznek. Ezért fel kell ismernünk azokat, akik dolgukban kiemelkedőt tudnak teljesíteni, hogy azután segíthessük tehetségük kibontakozását. Támogassuk kezdeményezéseiket, hogy még több örömöt leljenek a munkájukban. alkotásnak érezzék azt, amit csinálnak. A tehetségek felkarolása társadalmi kötelesség. Tekintélyes azoknak a száma, akik arra is készek, hogy a saját szükségleteik kielégítése érdekében többletmunkát vállaljanak. Sokan vannak azok is. akik rendszeresen részt vesznek a településeink fejlesztését szolgáló társadalmi munkaakciókban. Más területen is jelentős a lakosság közreműködése a termelésben, az intézmények fenntartásában, a szolgáltatások bővítésében. A kisebb termelő- egységekben, kisiparban, társulásokban, kis szövetkezetekben, melléküzemágakban, vagy a szabad időben végzett mezőgazdasági, ipari, szolgáltatási munka természetesen nem helyettesítheti a nagyüzemek termelését és versenyre sem kelhet azzal. De miközben tehermentesíti népgazdaságunk egyéb területeit a nagyüzemekkel összhangban, azokkal együttműködve, jelentős méretű és tényleges szükségleteket elégít ki. A magyar nép mindig dolgos, a munkát, az alkotást szerető nép volt. Ma is az. De ez önmagában már nem elég. Ma althoz, hogy valaki, aki munkaszerető, jól is dolgozzék, az is szükséges, hogy szakmájában jól képzett, a világ dolgaiban tájékozott és művelt is legyen. Ezért tartjuk fontosnak azokat a programokat, amelyek valamennyi társadalmi réteg, minden korosztály számára megteremtik a művelődés lehetőségét. Támogatunk minden olyan törekvést, amely az emberi tudást az iskolában és azon kívül is széles körben terjeszti, a műveltség színvonalát emeli és a tudás révén új értelmet ad az emberi életnek. A kultúra közkincs. És hogy valóban az legyen, azért nemcsak a kultúra alkotóinak kell dolgozniuk, nemcsak az államnak kell a megfelelő feltételeket biztosítania, hanem megszerzése érdekében az állampolgárnak is erőfeszítéseket kell tennie. a korhoz cialista emberek életmódja, milyenek legyenek életkörülményei. Azt valljuk, hogy ha a szocialista társadalom magasabb rendű, akkor az ezt megteremtő embernek is ilyennek kell lennie. Biz természetesen követelményeket támaszt mindannyiunkkal szemben. Ügy éljünk, hogy méltóak legyünk a korhoz, mely 1917 után az októberi forradalom győzelme hatására létrehozta a nemzetközi életben egyre inkább meghatározó szerepet játszó szocialista világot. Ez pedig olyan életet jelent, melynek teljességéhez a jól végzett Nyújtsunk többet az átlagnál! Az érték forrása a munka Mindenki akkor válik teljes értékű emberré, ha érzi, hogy a többiekkel egyenjogú, függetlenül attól, mi a képzettsége és a beosztása, milyenek az anyagi viszonyai, milyenek a családi körülményei. Akkor lesz jó minden tekintetben az együttélésünk, ha az egyes ember értékét az dönti el, hogy tudásából és tehetségéből mennyit ad át a közösségnek. A demokráciához az is szükséges, hogy a munkafolyamatokban a fegyelmezettség, a szervezettség és ha kell, az utasítás érvényesülése legyen a jellemző. A demokráciát nem szabad úgy értelmezni, hogy az nem róhat kötelességet az egyes emberre. Hazánkban minden állam/polgámák vannak jogai és kötelességei. Ezek nem elkülönítve és nem egymástól függetlenül, hanem egymást feltételezve érvényesülnek. Évek óta bevált gyakorlatunk, hogy a legfontosabb törvényeket és intézkedéseket határozattá emelésük előtt helyileg, vagy országosan széles körben megvitatják az állampolgárok. Ezekben a vitákban az a döntő, hogy az érintettek és a hozzáértők egyaránt részt vegyenek a megbeszéléseken. A részvétel és a hozzászólás még nem a demokrácia teljessége — ezt egy naNeveljen együtt az Sarlós István ezt követően a családi élét kiegyensúlyozottságának, belső demokratizmusának, a kölcsönös megbecsülésnek és tiszteletnek társadalmi jelentőségét hangsúlyozta. Majd így folytatta: — Az életre neveléshez tartozik, hogy a felnövekvő nemzedékek a legkisebb kortól kezdve tapasztalják: minden, ami az élethez szükséges, nagyon sok ember munkájának eredményeként jön létre. Ezért azt kell megtanulniok, hogy becsüljék minden emberi munka értékét, hogy így alakuljon ki a gyermekekben az a törekvés, hogy dolgozó emberként, ők is más emberek ügyét, szükségletét is szolgáló javak közvetett vagy közvetlen előállítói legyenek. Az életben tett első lépéseknél a családnak jelentős — csaknem kizárólagos — szerepe van. A bölcsődébe, óvodába, iskolába kerülő gyermek esetében a társadalom intézményei a tudatos nevelő és oktaHarc a teljesebb életért (Folytatás az 1. oldalról.) történő feloldásának lehetőségét; mert feltétel nélkül támogatja a világ népeinek függetlenségi, valamint szabadság- harcát. A Hazafias Népfrontnak jók a kapcsolatai a határainkon kívüli, a miénkhez hasonló törekvésű mozgalmaikkal, a velünk sok mindenben azonos Ami a magyarokat magyarrá teszi gadása is az egység aktív részesévé tehet valakit. A helyesen alkalmazott elveink, a jó politikai munka és az emberek együttműködési készsége tette lehetővé, hogy — az állam és az egyházak közötti megállapodás szellemében — vallásos emberek és egyházi vezetők, lelkészek, főpapok is részt vegyenek a Hazafias Népfront munkájában. Ez a részvétel azt is jelenti, hogy — a képviseleten túl — az egyházak is támogatják a művelődési, az életszínvonalunkat és az életkörülményeinket tervszerűen javító, vagy a környezetvédelmet biztosító tevékenységünket. A hazánkban élő nemzetiségiek — németek, szlovákok, délszlávok és románok — velünk magyarokkal, egyenlő jogú és ezért azonos lehetőségekkel rendelkező állampolgárok. ők gyakran hivatkoznak erre, mert meggyőződtek arról, hogy hűségük nemzetiségi kultúrájukhoz, ragaszkodásuk történelmi hagyományaikhoz és az a tény, hogy művelik anyanyelvűket, nem lazítja, hanem erősíti a közös hazánkhoz való kapcsolatukat. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy határainkon kívül is sok millió magyar él. Azt kérjük, hogy legyenek új hazájuk dolgos és a haladást szolgáló állampolgárai.
