Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-12 / 60. szám

1981. MÁRCIUS 12., CSÜTÖRTÖK HAJDANI VÁROSFALAK Kutatóárok Középkori várfalmaradvá­nyok után kutatnak a régé­szek Székesfehérvárott. A vá­ros hajdani falának vonula­tát ugyan csak néhány előke­rült falrészlet jelzi, a dom­borzati viszonyok változásai viszont sejtetik, hogy az egy­kori metszeteken látható, s az évszázadok során nagyrészt megsemmisült erődítés né­mely szakaszát még épség­ben rejti a föld. A tavaly megkezdett ásatások során rábukkantak a várfal észak- nyugati rondellájára, vala­mint a hozzá tartozó olasz­bástyára, s a történelmi bel­város több épületének kertjé­ben is találtak várfalmarad- ványokat A miénk és az emberiségé A KÉPZŐMŰVÉSZET TISZTELGÉSE BARTÓK EMLÉKE ELŐTT = Március 29-ig látható a VI- z gadó Galériában a kortárs ma- C fryar képzőművészek Bartók r életét, zenéjét kísérő, értelme- = ző kiállítása. • a Elő üzenet * A magyar és az európai ze­ne huszadik századának egyik klasszikusa Bartók Béla száz esztendeje született az erdélyi Nagyszentmiklóson, ahol azt a hires aranykdncset találták. Muzsikánk legújabb aranyága is innen lendült. Az ötvöstár­gyak Becsbe kerültek, Bartók sírja Amerikában kereshető fel — művészete azonban visz- szavonhatatlanul a miénk és az emberiségé. Üzenete él, Illyés, Juhász Ferenc verseiben vissz­hangzik, festmények, Aczél Ilo­na, Baska József, Illés Árpád MEGOLDÁST TÁLALTAK Örömszerző művészbrigád A szentendrei gyerekek Bükkös-parti játszókombinátja, a brigád megvalósított felajánlása Gyakorta éri szó a fiatal képző- és iparművészek házá­nak elejét: elképzeléseik, ter­veik — ha esztétikai szem­pontból és a gyakorlat köve­telményét tekintve megfelelők is —, túlságosain sokba kerül­nek. Az alapanyag és a kivite­lezés költségei meghaladják a megrendelők lehetőségeit, s le kell mondani az egyébként praktikus és ízlésfonmáló mű­alkotásról. Ugyanez megfordítva is Igaz: főként az ifjú, pályakez­dő művészek nagy bánata, hogy a drága és gyakran hoz­záférhetetlen nyersanyag hiú­sítja meg álmaik megvalósítá­sát. Valóban lehetetlen lenne kiszabadulni ebből az ördögi­nek tűnő körből? Hármuk példája Három fiatal iparművész példája egyértelműen bizonyít­ja: nem. Lehet és kell keres­ni — vagy még inkább lehet és kell találni megoldást. Be­nedek Juli, szobrásznövendék, évfolyamtársnőjével. Sárkány Erdősi Gabriellával és Sár­kány Kovács Péter textilter­vezővel afféle művészbrigádot, divatosabb szóval élve team-et alkotott, hogy társadalmi mun- . kában, kiselejtezett anyagok­ból, ipari állványmaradvá­nyokból, kötélből játszótéri já­tékokat. elemeket készítsenek a gyerekeknek. A háromtagú csoport fel­ajánlotta, hogy Szentendrén — egy fémgyűjtési akcióból be­folyt összegért —, három is­kola három játszóterére he- gesztenek, csomóznak, terem­tenek gyermekparadicsomot — lehetőséget teremtve az apróságok mozgásigényének kielégítésére. A játszóterek el­készültek és a gyerekek bol­dogan birtokukba vették:azó­ta is nagyon népszerű a kö- télhálófoól, függőhídból álló elemcsalád, és bizony olykor (közelharcot vívnak az iskolá­suk azért, ki következzék a hintán, csúszdalépcsőn. Kettős szeretet Akiknek készültek ezek a művek — megszerették őket. Annak, hogy tovább szaporod­jon az ügyességet, mozgás- és ízléskultúrát fejlesztő játszó­terek száma, nincs akadálya: a művészbrigád felajánlotta, hogy további mozgatható fa­és fémrészekből álló játéko­kat, szél- és vízjátélkokat, gu­mi játszótéri eszközöket ké­szítenek társadalmi munká­ban, és vállalnak belső bútor- és térelválasztó és játékterve­zést, kivitelezést is. A textil­gyárak hulladékából bábut, kárpitot varázsolnak, ízléses és praktikus játékszernek is használható edényeket, burko­latokat készítenek. Mindezt ingyen — ahogy ők fogalmazták —, természetesen. Szerelemből? — kérdezték tő­lük leplezetlen gúnnyal néhá- nyan... Inkább szeretetből — hangzott a válasz. Szakma- és gyermekszeretetből. L. Zs. alkotásai tárják fel e zene lé­nyegét. Szobrok is. Most ké­szül Somogyi József nagysza­bású Bartók-portréja a jubi­leumra és Blaskó János Bar­tókra emlékező szobrát is már­ciusban avatják a váci zene­iskola előtt. Sajátos méltatás A Képzőművészeti Alap e tárlatában nem teljességre tö­rekedett, csupán arra vállal­kozott, hogy a mai grafika és fotóművészet Bartók méltatá­sát tárja a közönség elé. Gink Károly megfontolt improvizá­ciókkal kelti életre fotósoroza­tában Bartók színpadi művei­nek világát és a Mikrokoz­moszt. Találékonyan, intelli­gensen. Nem önmagát helyezi előtérbe, hanem a zenét. Nem a szolgálatot, hanem a lénye­get. Magas fokon vallanak a művek Bartókról. Hincz Gyu­la pásztorfurulyával, Csohány Kálmán asszonyokkal, fákkal keresi e még nem teljesen fel­tárt zene határait. Bálint End­re ősi jelet társít az Allegro Barbáréhoz, Vásárhelyi Győző kék, szürke rácsozattal utal zártságára, nyitottságára. Kor- niss Dezső nemzeti zászlónk partitúrájával hangolódik Bar­tókra, Martyn Ferenc vonalak­ra bízza a képzőművészet és a zene találkozását. Külföldön élő alkotóink közül Schöffer Miklós és Kolosváry is válasz­tékos megoldással gondol a nagy kortársra, izgalmas Hen­cze Tamás szitanyomata, ahol a sárga csík a dallam születé­sére utal. Illusztrált dallamok Nemes elképzelés, hogy ki­ki a saját esztétikai apparátu­sával gondol zenénk e száza­dot és jövőt átvilágító fáro- szára. Barcsay Jenő rendszere rokon az övével, s igen fi­nom Kass János domborított réznyomása, Kéri Ádám és Klimó Károly szitanyomata. Méltóak a művek Bartók ze­néjéhez, műgondjuk magas fo­kon szervezett. Mégis, e kitűnő átlagból is kiemelkedik Sza­bados Árpád Bartók-variáció- ja és a szentendrei Kocsis Im­re színes szitája, továbbá Rasz­ter Károly grafikája, Rékassy Csaba rézmetszete, Gy. Molnár István Két dallama. Horváth Teréz kifogástalanul rendezte egységessé a rajzokat, s nem ő tehet arról, hogy a szobrok, festmények ezúttal elmarad­tak. Hiányoztak, hiányoznak — ez az igazság. Az érmek is. Együtt még teljesebb, még fennköltebb lehetett volna az a tisztelgés, melyet a magyar képzőművészet ténylegesen megcselekedett Bartók előtt. Szerencsére e művek léteznek, csak szereplésük maradt el, így a gráfikák, fotók vállalták, vállalhatták Bartók elemzését, s dicséretükre legyen mondva; a maguk nézőpontja és eszkö­zei szerint becsülettel teljesí­tették is. Losonci Miklós TALÁLKOZÓ UTÁN Zenekarok értékelése Legutóbbi Zenei panorá­mánkban számoltunk be az úttörők és zeneiskolák tápió- györgyei fúvóstalálkozójáról. A cikkből technikai okok miatt kimaradt néhány zene­kar értékelése. Így például a Mayer József vezényletével szerepelt szobi körzeti Álla­mi Zeneiskola úttörő fúvós­zenekaráé. A sok nehézség­gel küszködő iskola fejlődésé­ben fontos állomásnak számít ez a bemutatkozás, s jelentős a szobi zenei táborok folyta­tása szempontjából is. A váci Állami Zeneiskola és a váci Áfész úttörő fúvószenekara komoly hagyományokkal ren­delkező együttes, Ábrahám Balázs vezényletével igen sokszínű műsort mutatott be. Hümpfner Károly dirigál­ta a ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola úttörő fú­vószenekarát. A zsűri méltó­nak találta az együttest arra, hogy az ország legjobbjai kö­zött szerepeljen, de mivel me­gyénként csak egy zenekart várnak a kiírás szerint, a vég­ső döntést az Országos Úttö­rő Elnökség hozza majd. Akik biztosan ott lehetnek, mint e mezőny legjobbjai, azok az abonyi Bihari János Állami Zeneiskola és József Attila nevelőotthon fúvósai, Varga György tanár vezetésével. Hosszú évek munkájának eredményeire támaszkodva, a jelenlegi tagok tehetsége és lelkesedése biztosította remek­lésüket. E negyvenhét tagú együttes műsorában még a különben igen nehéz Balázs A.: Musica Piccola mindhá­rom tétele is jól megoldott volt TÍZ EV EREDMÉNYEI Régészeti tanulmányok P 3st megye régészeinek több eves, mondhatni évtized­nyi munkáját reprezen­tálja az a kötet, amely a kö­zelmúltban jelent meg a Pest megyei. Múzeumok Igazgató­sága Studia comitatensia soro­zata kilencedik kiadványaként. A mű — amelyet Ikrát Nán­dor szerkesztett —, a Tanul­mányok Pest megye múzeu­maiból sorozat tartalmi, szer­kezeti változásairól is beszél. Az első kötetek ugyanis kü­lönböző tudományágak Pest megyei kutatási 'eredményeit gyűjtötték össze, s az első há­rom kiadvány megjelenése után alakult ki az a koncep­ció, amelynek értelmében szakáganként csoportosítják a tan ulmányokait. A sorozat következő kötetei (a Börzsöny monográfia, Van- kóné Dudás Juli: Falum, Gal- gamácsa című írása, s a két­kötetes történeti tanulmány- gyűjtemény) tehát már az új szerkesztési elvek szerint ké­szültek. s ezek gyakorlati meg­valósulását jelzi a tizennégy szerző tizennégy tanulmányát tartalmazó régészeti kötet is, amelynek megjelentetését kez­detben múzeumi füzetként ter­vezték. Az előkészítő munka során derült ki, hogy számos ásatás leletanyaga, feldolgozá­sa vár publikálásra, hogy a Szentendrén kívül dolgozó szerzők is érdekes eredménye­ket tehetnek közzé. Így tör­ténhet, hogy az olvasó régé­szeti tanulmánykötetként egy vastag, több mint négyszáz ol­dalas, igen gazdagon illuszt­rált, a győri Széchenyi Nyom­dának köszönhetően szép kül­sővel készült könyvet vehet a kezébe. S persze elsősorban a tartal­ma miatt értékes kiadványt. Olvashatunk a bodragkeresz- túri kultúra péceli leleteiről (Kővári Klára), a Pécel-Vár­hegy kora bronzkori telepé­ről (Vörös István), a tápió- ibicskei bronzkori és a tápió- szelei II—III. századi szarma­ta sírokról (Dinnyés István), a halomsíros kultúra ürömi leleteiről (V. Holport Ágnes). Külön egységként tartható 6zámon az a három dolgozat, amely részben az 1975—78 kö­zötti szentendrei leletmentő ásatások eredményeit publi­kálja, résziben az egykori Pan­nónia régészeti emlékeihez kapcsolódik. T. Maróti Éva — H. Vaday Andrea a kora csá­szárkori, figurális díszítésű festett kerámiáról, T. Maróti Éva—Topái Judit Szentend­re római kori temetőjéről, Tettamanti Sarolta a Mithrász- kultusz szentendrei emlékéről írt tanulmányt A honfoglalás kori, középko­ri régészeti kutatásokról ír Benkó Zsuzsanna (Az abonyi honfoglalás kori szablyatöre- dékj, Borsos Hedvig (az előbbi tárgy kezeléséről!, Torma István (Az érdi kutyavárj, Benkő Elek (A középkori Nyársapát). Az 1929—34 kö­zött a solymári Mátyás-dom­bon végzett régészeti kutatás eredményeit teszi közzé két budapesti szakember: Endrődi Anna (Történeti Múzeum) és Feld István (Országos Műem­léki Felügyelőség). Annakide­jén a lelkes helytörténész, Valkó Arisztid végzett itt ása­tásokat, számos cikkben szá­molt be róluk, de kutatásai­nak összefoglaló értékelését, a leletanyag közzétételét még nem végezte el. Erre pedig ahhoz is szükség van, hogy az ugyanitt, néhány évvel ez­előtt folytatott ásatások ered­ményét bemutathassák majd. A jövő Idő talán sejteti azt is, hogy ebben a kö­tetben sem kaphatott helyet minden eredmény, amelyet a megye régészei a közelmúltban elértek. Jövőre áll össze például az az anyag, amely a váci kelta temető és germán telep 1969—76 közötti feltárásáról számol be, folyta­tódnak a százhalombattai ása­tások; később teszik közzé a váci várfeltárás leletanyagát. A közeljövőben nyilván arról a szentendrei római villáról is külön tanulmány lát napvilá­got, amelyet az idei nyáron építőtábor»* diákok segítségé­vel állítanak helyre. P. Szabó Ernő HETI FILMJEGYZET Kramer kontra Kramer Justin Henry, a Kramer kontra Kramer gyermekszereplője Előre tudom: mindazzal, amit a következőkben a Kra­mer kontra Kramer című amerikai filmről mondok, a film nézőinek nagy többsége nem fog egyetérteni. De azt is tudom, hogy a film ponto­san ennek a nagy többségnek készült, a legaprólékosabb ha­táselemzés, a legpontosabb pa­tikamérlegen kiméricskélt könnyzacskó-irritálás, a pilla­natnyi (amerikai) közönség­igények leggondosabb figye­lembevétele alapján. Nincs ebben a filmben egyetlen koc­ka sem, amelynek ki ne szá­mították volna az előre vár­ható nézői reakcióját, s cen­timéterrel meg stopperrel be ne mérték volna, hogy hány méterenként, hány percen­ként kell facsarni egyet a né­ző szívén, vagy elandalítani, vagy megnevettetni, vagy könnyeket kipréselni a sze­méből. Robert Benton ren­dező a maga mivoltában profi filmet csinált; más kér­dés, hogy a szakmai bizton­ság sem feledtetheti, hogy itt a legszabályosabb szemfény­vesztésről van szó. Ezek után lássuk, tulajdon­képpen mi bajom ezzel a filmmel? Miért nem tetszik, ha (a gondos előzetes rek­lám is alaposan hangsúlyozta) egy marékra való Oscar-dí- jat kapott, ha Amerikában Is. meg szerte a világon hatal­mas közönségsiker? Erre azt is mondhatnám, hogy attól, hogy világsiker, meg, hogy négy-öt Oscar-díj, a Kramer kontra Kramer akár még jó film is lehetne. Maga a siker nem feltétlenül csak az olcsó hatásokra építő filmek mellé szegődhe.; ha így lenne, nem tudnánk mi­vel magyarázni Fellini, Berg­man, s még annyi más, vi­tathatatlan színvonalú nagy­ság sikerét. Csakhogy. Csakhogy a szóban forgó film attól siker, hogy felis­mert egy divatváltozást. Az amerikai közönség ráunt a há­borús filmekre, az űrkalan­dokra, a rém-, katasztrófa- és félpornó-filmekre. Most — az előbbiek ellenhatásaként is — az érzelmesség, sőt, érzelgős­ség a divat, a szentimentaliz- mus új változatai. A legutóbb az A papa mozija című film­ről szólva emlegetett „a papa mozija” többek között ennek a neoszentimentalizmusnak, olykor egyenest giccsnek is visszahozta a nosztalgikus di­vatját. Aki manapság biztos kasszasikerre vágyik Holly­wood környékén, az ilyesfaj­ta történeteket visz filmre. A néző ugyanis nemcsak ije- dezni, szívrohamot kapni vagy érzékeit felajzani szeret a mo­ziban, hanem szeret megha­tódni, szipogni, hüppögni, sír­ni, bőgni, zokogni is. Na hát, ha szeret, akkor nosza! A Kramer kontra Kramer pon­tosan ilyen „nosza!” A banalitás, a leghétköz­napibb hétköznapiság már maga fél siker. Épp ezért Benton filmje arról szól, hogy egy házaspár elválik, s a hét­nyolc éves fiúcska a papánál marad. Nem, nincs semmi kü­lönösebb baj ezzel a Kramer házaspárral. A papa menő reklámszakember, keres Is vagy harminc-valahány ezer dollárt évente — ámde a ma­mának nincs módja az ön­megvalósításra (kedvenc ame­rikai jelszó, főleg jómódú, unatkozó értelmiségi felesé­gek körében!), ezért otthagy­ja jól kereső férjét és imá­dott gyermekét, hegy elmen­jen vagy háromezer mérföld­re, Kaliforniába, önmegvaló­sítani. A papa persze ne­hezen boldogul a fiúval, még a munkáját is elhanyagolja, ezért egy másik, valamivel rosszabbul fizetett — kevés hí­ján évi harmincezer dollá­ros — állásba megy. Szerető mama ezalatt új pszichoana- litikust talál, aki rádöbben­ti, hogy a éyermeke mégis az övé, és — miközben úgy mel­lesleg egy évi harmincezer dolláros állást is elfoglalt — gyorsan visszaperli a fiúcskát. A bíróság persze a mamá­nak ítéli a gyereket, ám ő, látva, milyen szoros lett a kapcsolat apa és fia között, könnyekben ázva lemond a fiúról. Ennyi. Nomármost. Ha egy film azzal ér el sikert — mint hírlik —, hogy az elváltak, a válófélben lévők, a rossz há­zasságban élők, a gyereküket perlők és visszaperlők a ma­guk sorsát látják benne, hogy a film „pont olyan”, az több, mint gyanús. A „pont olyan” ugyanis nem esztétikai kate­gória. A „valódi” nem feltét­lenül „igaz” is. És a Kramer kontra Kramer még csak nem is valódi a maga előre megfontolt hatásvadászatá­val, a kimódoltságával. Hogy mégis tódul hozzá a közön­ség, s alighanem nálunk is könnyárban fognak úszni a mozik? Hát ez az. Erre megy ki a dolog. Kedves néző, aki jól kibőgi majd magát a film nézése közben, azért persze ne szé- gyellje a könnyeit, s ne érez­ze kényelmetlenül magát, mert tetszett a film — de 0» istenért, azt ne higgye, hogy igaz művészet okán rikatták meg! Ne csapják be a saját könnyei — melyeket nem egy megrendítő művészi igazság váltott ki, hanem csak egy ügyesen álcázott könnygáz­bomba ... Erőd az őserdőben A fasizmus mára nagyjá­ból megszűnt közvetlen ve­szély lenni — de a fasiszták néha és néhol még nagyon is közvetlen veszélyt jelentenek. Ez a témája a bolgár—román —lengyel koprodukciós film­nek, mely valahol Dél-Ame­rika dzsungeleiben játszódik, s az ott vígan élő hajdani SS- tisztek és néhány hajdani eu­rópai áldozatuk közötti — né­mi kábítószer-csempészéssel színezett — összecsapást me­sél el. A filmet nem ifjúsá­gi filmként vetítik, de iga­zából a tizenévesek alsóbb korosztályaihoz szól. Ok ta­lán még izgulni Is tudnak a meglehetősen naiv fordula­tok láttán, s talán azt is el­hiszik, hogy annak idején az SS-ek csak ennyire voltak ártalmasok, vagy. hogy az el­lenállók is csak ilyen botcsi­nálta fenegyerekek voltak. Takács István i > é

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom