Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-08 / 33. szám
LLOi A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM 1981. FEBRUAR 8., VASÁRNAP Közép- és hosszú távon Egy számítógép, több gazda Az agrarközpontiá válás útján Minden alapkőletétel, első kapavágás látványos mozzanat. Azzá teszi az ünnepélyes keret, a megjelenő személyek rangja, beosztása, no, meg a beszédek, amelyek körvonalazzák a leendő mű nagyságát, jelentőségét. Az ünnepi sereglet elvonulása után kezdődik a mindennapi munka. Aki naponta látja alakulását, a képzeletében létező művet lassan elfelejti, a valóságos annyira megszokottá válik, hogy befejeztével - egy kis hiányérzete támad: mintha nem lenne olyan szép, amilyennek kihirdették. Kérdés és kritérium Gödöllő agrárközponttá fejlesztésének két es fél évvel ezelőtti megnirdetásekor nem voiták ilyen ünnepélyes megmozdulások. Mégis, akiket erdekel a dolog, ioleg ha a város szemszögedéi nezik alakulását, hasonló csalódottságot ereznek. Úgy tetszik nekik, a fejlesztés, fejlődés nem halad a kellő ütemben, nemigen látják, mitől és mennyire ag- rárközpont szeretett lakhelyük. Hallottak valamit harangozni szállodáról, strandról, az idejövő külföldi kutatók, tanulók, tanácskozó szakemberek szórakoz^tására .létrehozandó hülyékről, s'özeknek bizony ma még nem lelik nyomát sem. Fölmerülnek bennük ilyen kérdések is: mikortól állíthatjuk, hogy Gödöllő agrárközpont, milyen kritériumok megléte esetén tekinthetjük már annak, illetve, mikor teremtődnek ezek meg. Amikor az a bizonyos miniszteri értekezlet összült és úgy határozott, hogy városunkat komlex agrárközponttá kell fejleszteni, sok tekintetben már az volt. Másképp fel sem vetődhetett volna a gondolata. A határozat figyelembe vette, hogy Gödöllő most is jelentős kutatási, termelésfejlesztési, oktatási és közművelődési feladatokat ellátó tudományos központ. Három markáns intézményt sorolhatunk ennek megtámoga- tására: az Agrártudományi Egyetemet, a MÉM Műszaki Intézetet, valamint az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpontot. Emé intézmények mind itthon, mind nemzetközileg képviselik a magyar agrártudományt, és oktatást, biztosítják a nemzetközi eredmények áramoltatását a hazai kutatófejlesztő munkában. E tevékenységet gazdagítják és szélesítik a térségben működő speciális feladatokat ellátó kutató-, fejles,ztő-, szolgáltatóhelyek. Együttműködés Tehát már az volt, nyilván most is az, s így lesz a jövőben is. No, de valaminek mégis kell lennie, aminek alapján eldönthető, mennyire jutottak a miniszteri határozat végrehajtásában, hiszen az agrárközpont közös feladatainak megoldására koordinációs bizottság is alakult, kidolgozták a hosszú és középtávú fejlesztési koncepciót. Az utóbbi kettő már okozat, ha úgy tetszik eredmény. Ama miniszteri határozat nélkül nem jött volna létre. A hosszú távú koncepció 1990-ig szól, a középtávú a mostani ötéves terv idejére. Mi ezúttal nem részletezzük ezeket, inkább egy-két példát arra, hogy milyen eredményeket értek el a határozat megszületése óta. Ezek mindenekelőtt az intézményeik szorosabb együttműködésében, a mindennapi munkakapcsolatban mutatkoznak meg. Az agráreigyetemre telepítettek egy nagy teljesítményű számítógépet, amely az ottani oktatási feladatok megoldásán kívül évente körülbelül nyolcszáz órában a MÉM Műszaki Intézet szolgálatában áll, megkezdték a tangazdaság termelésirányítási rendszerének adaptálását, s tárgyalnak az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközponttal, aző igényeik kielégítésiére. Avagy: az idén harmadíz- ben rendezik meg a gödöllői mezőgazdasági tudományos napokat. Egy régebbi hagyomány folytatására, a Tudományos Akadémia agrárműszaki bizottságának irányításával, a Műszaki Intézet, a mezőgazdasági gépészmérnöki kar, az Erdészeti Tudományos Intézet szervezésében itt számolnak be az oktatók, kutatók legújabb eredményeikről. A közös közművelődési tevékenység részeként, a Gödöllői tavaszhoz kapcsolódva, megrendezik az agrárközművelődési napokat. Szűkösebb keretek önáltatás volna persze úgy tenni, mintha minden az eredetileg elképzeltnek megfelelően történne. Még ha mindaz megvalósul, ami szerepel erre az öt évre a középtávú tervekben, akkor sem. Bizonyos fejlesztéshez beruházásra volna szükség. A szűkösebb anyagi keretek az itteni tevékenységet is korlátozzák, ez nyilvánvaló. Haladásiunk tehát ilyen értelemben kisebb léptékű, ami nem jelenti, hogy az intézmények és az azokon belüli szervezeti egységek rendszeres munkakapcsolata nem válhat és válik szorosabbá, és mélyebbé. Aminek fontossága elsőrendű. K. P. Vérségi ifjúkommunisták Pezsgőbb kulturális élet A vérségi községi KISZ- szervézeí titkára, Véber Gábor tavaly szeptemberben számolt be a járási KISZ-bizottságnak a helyi ifjúkommunisták 1980. addig eltelt időszakában végzett munkájáról, amit a bizottság jónak minősített. Év végén, a társadalmi munkák értékelésénél a tanácselnök például a fiatalok tevékenységét hatvankétezer forintra taksálta. E szám mögött két nagyobb és több kisebb akció húzódik meg. Tavasszal, a művelődési ház felújítása során elvállalták és becsülettel el is készítették három helyiség, körülbelül száznegyven négyzetméternyi alapterületű parkettájának felcsiszolását, lefestését, lakkozását. Sokszor éjszakába nyúlóan dolgoztak. A másik akció a művelődési ház olajtárolójának elhelyezéséhez kapcsolódott. E kemény munka során mintegy harminc köbméter földet mozgattak meg. Az előző évék szokásaihoz híven góndozták a ház környékét, továbbá ott voltak a pincehelyiség tornateremmé alakításának munkálatainál is. A korábbiakhoz képest pezsgőbb volt a kulturális életük is. Űjdonságszámba ment a ’színdarabok betanulása. A galgaimácsai népművészeti találkozón Marton Pálné Homok Erzsébet helybeli írónő darabját mutatták be, ugyanakkor fellépett a nyolc főből álló tánccsoportjuk is, A háromnapos veresegyházi találkozóra Fehér István: Az alkohol öl című darabjával készültek fel, s a találkozón tizenegy fő vett részt. Július 20-án előadták a darabot a vérségi nyugdíjasok részére szervezett aratási ünnepségen is. ök adták alkotmányunk ünnepén is a műsort, s az ősszel megrendezték a szüreti felvonulást is. A KISZ- tagok jelentős része fél tucat ismeretterjesztő előadáson is részt vett A fejük fölött is könyv volt Jól dolgozik a Hess András brigád Emlékszem rá, amikor néhány éve betértem a gödöllői könyvesboltba, az volt az érzésem: a fejem fölött is könyv van. A polcokon, az asztalokon, igen zsúfoltan vártak ránk a könyvek. Mi. vásárlók azonban csak bírtuk valahogy a helyzet adta tumultust, az elárusítók azonban alig. Akkori szűk raktáruk, ami egyúttal az öltöző és a mosdó is volt, alig felelt meg a követelményeknek. Nekik aztán tényleg még a fejük fölött is könyv volt... Átköltözés közben Tavaly áprilisban aztán jobbra fordult a sorsuk: a költészet napján megnyílt a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Móricz Zsigmond nevét viselő 380-as új könyvesboltja az elsőként átadott Dózsa György úti toronyház földszintjén. A csaknem kétszáz négyzetméter alapterületű, korszerűen felszerelt üzlet több mint kétszerese a réginek. — Valóban sokkal jobbak lettek a körülményeink, itt nagyobb a raktárunk is — mondja Polgár Józsefné. a könyvesbolt vezetője. — Érdekes, hogy az első napok, hetek népszerűsége után valamelyest csökkent az érdeklődés vásárlóink körében, úgy hogy az 1979-es tervünket éppencsak teljesíteni tudtuk. Ehhez persze> részben az is hozzájárult, hogy időközben az átköltözést is le kellett bonyolítanunk. A forgalom tekintetében azonban ugyancsak sokat javult a helyzetük tavaly, amikorra már végig az új boltban árusították. Vállalatuk 7,1 millió forintos tervet határozott meg számukra, amelyet sikerült túlteljesíteniük: 1980- ban 8 millió 364 ezer forint értékben adtak el könyveket, s ami szintén profiljukba tartozik, hanglemezeket. A csaknem tizennyolc százalékos túlteljesítésben része van annak is, hogy valamelyest emelkedtek a könyvárak, az üzletben dolgozókat azonban mindenképpen dicséretet illetheti, hiszen megfogyatkozott a létszámuk. Egyik munkatársuktól ugyanis meg kellett válniuk, mert kisgyerekének nem tudtak helyet adni az erdőkertesi óvodában. Levél propagand a A forgalom növekedésében, ahogy a boltvezető' még elmondotta, annak is része van, hogy — hiába emelkedtek az árak — azt tapasztalják: tavaly újra fellendült a könyvek iránti érdeklődés. Állandó vevőik is szép számmal vannak, igen sokan kötődnek a bolthoz. Mintegy hatszáz olyan állandó vevőjük van, aki részletre vásárolja meg az előre igényelt könyveket. További háromszázötven-négyszáz az olyan, aki rendszeresen készpénzre vásárolt. Róluk már jól tudják: milyen az érdeklődésük. Az üzletben elfogadják az előjegyzéseket is. Eddig szokás volt, hogy a beérkezett könyvekről értesítik vásárlóikat. Most valamelyest változik a helyzet: a postai árak emelkedése miatt már valószínűleg csökkenteniük kell a levélpropagandát. Hogy mennyit költhetnek pontosan. az később dől el. Jól funkcionáló bizományosi hálózatot tart fenn ez a könyvesboltunk. A Ganz Árammérőgyárban, a Humán Oltóanyagtermelő és Kutatóintézetben, a Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál, a Gödöllői Gépgyárban, a HTÜ-ben és a Tangazdaságban van egyebek közt bizományosuk, de megtalálhatók ők a kerepestarcsai, a péceli, a dányi és más iskolákban, csakúgy mint a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyárában. Csupán a bizományosok 150 —200 ezer forint értékű könyvvet adnak el havonta, ami egy kisebb könyvesbolt forgalmának is megfelel. A bizományosok ellátása, egy-egy kisebb időszakot kivéve megfelelő, mert a vállalat' hetente egyszer ad gépkocsit a könyvek szállításához. T ervek Az üzletben jelenleg hatan dolgoznak. Valamennyien tagjai a Hess András szocialista brigádnak, amely 1977-től háromszor nyerte el az aranykoszorús szocialista brigád címet, tavalyi munkájuk alapján pedig megpályázzák a vállalat kiváló brigádja címet. Sokat mondhat róluk, hogy valamennyien kiváló dolgozók lettek az elmúlt években. F. I. Veresegyház A fiatalok a lakóhelyért Naponta járom a járás falvai t Űj építésű, tágas kockaházak. emeletes villák, díszes kerítések, betonjárdák, vizet adó közkutak, parkok, művelődési házak. Igaz, a lakosság nagy része bejáró munkás a közel-távoli üzemekbe, gyárakba. De a jelek szerint, s az ezeket igazoló szarvak szerint is: ahol otthont teremtett, otthon is érzi magát. Rokon, barát Ennek az állandó otthon- teremtésnek a nagy kérdője falvainkban az ifjúság. Meg- marad-e szülei mellett, vállalja-e gyermekkorának lakóhelyét felnőttként is? A kérdésekre nincs egyértelmű válasz, de mivel az ember társadalmi lény, elmondhatjuk, ifjúságunk olyan lesz, amilyennek társadalmi környezete, mégpedig a szűkebb környezete nevelte. Ahol a kölcsönös és viszonzásra talált emberi kötődések, vonzalmak,' kapcsolatok olyan bokra képződött, hogy szegről-végről mindenki mindenkinek rokona, barátja. A folyamat kristályosodásának segítése a közösségek élén állók mindennapi kötelessége, s ennek felismerése vagy felismertetése támaszpont a kisházához való ragaszkodásra, az egészséges lokálpatriotizmus teremtő erősítésére. Falvaink ifjúságának részvétele a községpolitikai feladatok megvalósításában meghatározója lehet a települések egész jövőjének, ezért volt nagy jelentőségű az a beszélgetés, amelyet a minap rendeztek Veresegyházon, amelyen Pásztor Béla tanácselnök a veresegyházi tapasztalatokat ismertette. Igaz, ahány ház, annyi_ szokás, s ebben a kérdésben sincs egységes recept, de évek alatt kialakult Veresegyházon egy olyan sajátos — Kartalon , születtem — mondja a 72 éves Svehla Pál, a bagi művelődési központ ci- terazenekarának vezetője —, de ez nem azt jelenti, hogy ott is nőttem fel. Szüleim gazdasági cselédek voltak és mert apám látó és szóló ember volt, amit látott, azt ki is mondta mindenki előtt és mindenkivel szemben, bizony évről évre vándoroltunk, mert nekünk a cselédek szerződtetésének napján kitelt az időnk. — Tízéves koromban — Kisbágyon volt éppen a család otthona — vettem először kezembe a citerát. A ház végében próbálgattam a húrok pengetését. Dúdolgattam a dalokat, s mert a pusztai gyerek korán érik — szeme előtt zajlik a meztelen élet — a cseperedő legényke ajkán ezek a dalok a szerelemről szóltak. — Tavasszal summáslányo- kat hozatott az uraság. A jószágot kicsapták a legelőre, szállásnak jó volt a nyitóit karám, az istállót meg berendezték a lányok vackának. A hatvan-hetven lánygyerek Kora esti sóhajtozása szinte fogható volt, s az otthon utáni vágyódást valamivel oldani kellett. Este a ház végében A pusztán kezdődött Peng a lófejes citera megszólaltattam a citerám. — Tanyán, tanyán, tanyán a szállásom, s szeretőm, jaj, de ritkán látom ... így kezdődött a dal. — A lányok körülvettek, Énekeltek, s ezt a közös nótá- zást, táncot estéről estére megismételtük. Nemcsak Kisbá- gyonban, de katonai bevonulásomig minden évben azon a pusztán, ahol apámmal együtt a kenyeret kerestük. Meri közben én is kereső lettem, s az akkori időknek megfelelően, apámmal együtt ettem a cselédek sanyarú, savanyú kenyerét. — 1931-ben megjött a behívó. Letettem a citerámat, hogy a vállamra vegyem a puskát, hogy egyenruhában szolgáljam az urakat. Három év múltán leszereltem, s azzal az elhatározással vettem kezembe az elbocsátó levelet, hogy többet pusztai cseléd nem leszek Sok mindenhez értettem, jószággondozáshoz, növénytermesztéshez, barkácsoláshoz, de ez Pesten semmire sem volt elég. Végül kocsis lettem. Lóhajtó a fuvarozási vállalkozóknál. — Ébresztő hajriali ötkor. Két óra kellett a lóápolásra. Hétkor indultunk a munkába. Este tíz, tizenegy óra előtt nem volt alvás. Nem sokra vittem, pedig nagyon akartam, és sokat próbáltam. Pusztai lányt vettem feleségül. Még az esküvőmet is pusztán tartottuk, Kökényesen. Újpesten szoba-konyhás lakást béreltünk. Na, ez már haladás volt. — Nem. Ezekben az években nem vettem citerát a kezembe. A háború után, amikor az újpesti otthonomat lebombázták, Bagra kerültem. A feleségem öccse ide nősült, ő hívott. Innen jártam be Pestre 1969-ig, amikor nyugdíjba jöttem. Biztos, más is így van vele, mint én voltam, hogy a nyugdíjazáskor szinte kicserélődik az ember. Vége a vonatozásnak, a hajnali keléseknek, eltűnnek a régi munkatársak, a cimborák. A nyugdíjas visszalapozza élete könyvének lapjait. Felvillantak a régi emlékeim. A kisbágyoni béresház, a kökényesi puszta. Láttam magam a summáslá- nyok karéjában, kezemben a citerával és hallottam is a régi nótákat. A vejemnek elmondtam a látomásomat. Faragtunk egy citerát. Pengettem. És ez a pengetés visz- szaadta az életkedvemet. 1974-ben magam mellé vettem néhány gyereket. Citerazene- kart szerveztem. De nem volt citera. Béres János tanár úr beszélt nekem a lófejes cite- rákról. Időmbe belefért. Faragni kezdtem. Öt lófejet egy citerára. Van már a Shvela- ' féle citerákból Japánban, Amerikában, Franciaországban. De igazából annak örülök, hogy Bagón is vagy húsz gyereknek csináltam ilyen ci- * terát. — Nem vagyok fáradt, pedig hetvenen túl már ugyancsak fájni szokott az élet. Most éppen új csoporttal indulok. Tizenhármán jelentkeztek, hogy citerázni szeretnének. Gyertek — mondtam —, az öreg Svehlának kedve is, meg ideje is, meg ereje is van még a pengetéshez. Ha jól megy. még kifaragom ezeknek is a lófejes citerákat. F. M. munkamódszer, amely lehet követendő példa, s adhat ötleteket más községeknek is. — Mi a munkánk alapja? — kérdezte Pásztor Béla, s így válaszolt: — Mindent megteszünk, hogy a fiatalok kötődjenek a faluhoz! És ezt a munkát azzal kezdték, hogy elsősorban az óvónők, pedagógusok hely- hezkötöttségét biztosítják. Telepedjenek le a faluban. Segítik hát a lakásépítésüket. A telekért jelképes összeget fizetnek, az építési engedélyek kiadásánál nincs huzavona. Azt tartják, ha a pedagógusok közérzete jó, altkor a gyerekek közérzete is jó, és ez a jó közérzet több ezer család mindennapjaiban érződik. Amikor a fiatal az iskolapadokból kinő, akkor is ad számára otthont Veresegyház. Művelődési központjukban tizenhét kiscsoport működik, s háromszázon felül van a községi sportkörben nyüzsgő ifjak száma is. Évenként ülésezik a veresegyházi fiatalok községfejlesztő tanácsa, s ilyenkor sokan elmondják, milyennek szeretnék látni a falut. Tarka sokaság Együtt jelentkezik igény és vállalás. Mert a fiatalok — ha őszinték hozzájuk — segítenek. így született meg a Dolgozz velünk — utazz velünk mozgalom, amelynek keresik az utódját, mert a fiatalok mindig másra, újra vágynak, s ezt az újat szolgálni, születését segíteni a felnőttek kötelessége is, akik tudják, hogy ifjúságunk magatartása egyszerre kritikai és pozitív. Az ösztönös kritikai hajlamot fogják be Veresegyházon a lakóhely építésébe, s fejlesztik tudatos kritikává, amikor Én azzal nem értek egyet címmel beszélgetéseket szerveznek az ifjúság részére. Őszinteség, együttélés, jelenlét, a bírálat lehetőségének megteremtése, a gondok megoldásán való közös töprengés, az aprómunka megbecsülése,, a fiatal házasok lakásépítésének segítése, a gyermekek csoportszellemének támogatása és hosszan sorolható soksok egyéb, amiről szó esett. A teendők tarka sokasága, változatossága jellemezte a beszélgetést, amelyből nem hiányzott a szenvedély sem, amit Veresegyházon folytatnak a tanácselnökök, a KISZ járási bizottságának titkára, a járási hivatal művelődési és szervezési osztályának vezetői. Fercsik Mihály Városi moziműsor Vasárnap: Ulzana. Színes NDK-film- Csak 4 óraikor! Gengszterek sofőrje. Színes, szinkronizált angol bűnügyi film, 6 és 8 órakor. Hétfő: A dzsungel könyve. Színes, szinkronizált amerikai rajzfilm. Csak 4 órakor. Az ötös számú vágóhíd. Színes amerikai film, 6 és 8 órakor. ISSN OI’S-ISSI (GttdöllAt Hírlap) t I 4 i
