Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-08 / 33. szám

mZitt 'éfif W V/íllfl an 1981. FEBRUÁR 8., VASÄRNAP Eredményjelzők A VBKM Erős­áramú Elektroni­ka Gyárában ké­szülnek a Buda­pesti Nagysport­csarnok fénytájé­koztatói ered­ményjelzői. A ter­vek szerint két, egyenként három­száz betű kiírásá­ra alkalmas táb­lát szerelnek fel. Ezenkívül hatvan­nyolc célered­ményjelzőt is szál­lítanak az új lé­tesítmény részére. A fénytájékoztató­kat számítógépes vezérléssel mű­ködtetik majd. A hallgatás ára Csúszópénzes ELMÜ-razziák Nem először szerepel a bűnügyi dossziékban elektro­mos árammal kapcsolatos ma­nipuláció. Sőt, egyenesen egy kriminalisztikai évfordulót is kimutathatunk. Bppen het- venötödik esztendeje iktatták a BTK-ba az áramlopást. E jedes periódusról (1907—1981) nem állnak rendelkezésünkre különösebb adatok, mégis megkockáztatjuk, a legutób­bi évtized liberális korszak­ként vonul az elektromosok történetébe. A 70-es években az Elekt­romos Művek (ELMÜ) Buda­pest—Pest megyei Igazgató­sága mindössze harmadannyi feljelentést postázott a rend­őrségre, mint a 60-as évek­ben, Az időközben bekövet­kezett tarifaváltozások erre a csökkenésre aligha adnak5ma­gyarázatot, sőt.,. ,A felfede­zett áramlopások zuhanás- szerű esése inkább egy szer­vezeti változással függ össze: az ELMÜ feloszlatta a jogta­lan áranwételezést ellenőrző központi csoportját Azóta a revízió sokadrangú tevékeny­ség lett. Volt rá precedens, hogy csak miután leégett egy trafóház, kezdték keresni a hálózatot illegálisan, csapoló tetteseket Súgó a háttérben Pedig az árammanipulá­ciók valóságos nagyságrend­jét jój sejteti az a bűnügy is, amit a közelmúltban zár­tak a Dabasi Járásbíróságon. A per öt korrupcióra beren­dezkedett fő vádlottja (vala­mennyien az ELMÜ Dél-pesti Igazgatóságának dolgozói) maszek vállalkozásuk meg­kezdése után egyszeriben gaz­dag vadászterületre bukkan­tak Pest megye déli vidékén. Zsarolásszerű akcióik közben kiderült, hogy a fogyasztói ügyeskedések felderítésében kulcsfontosságúnak tartott helyi kirendeltségek — a sze­mélyes kapcsolatok okán — éppen a leggyengébb szemet is jelenthetik az ellenőrzési láncban. egészült, kezdetben a kiren­deltségvezető értesülése alap­ján kereste fel a delikvense­ket. Büntetőtarifa Az ELMÜ ponyvás dzsipje elsőként egy ráckevei bedol­gozó, Sz. B. háza előtt féke­zett. Néhány perc múlva fel­tört plombák, átkötött bizto­sítékok, ipari kisgépek hite­lesítették Nagy szavait. Az ilyen tarifacsalásoknál nem egyszerűen a háztartási (1,95 Ft/Kw) és az ipari áram (2,20 Ft/Kw) közötti külon- bözetet, hanem a 4 Ft/Kw-os büntetőtarifa alapján kiszá­mított díjat kell kifizetni a fogyasztónak. Sz. B. esetében ez 140 ezer forintot tett ki. Mészárosék emellett kilátásba helyezték az áramszolgáltatás teljes beszüntetését is, előbb azonban gondolkodási időt adtak. „Van más lehetőség is” —• .mondták és távoztak... Amikor néhány nap múlva a terepjáró Gaz ismét megje­lent a ráckevei háznál, Sz. B. átadta az elektromosok által kikötött 10 százalékos jutalé­kot, vagyis 14 ezer forintot. Az első fekete vállalkozás után hamarosan tovább foly­tatódtak a különös ellenőrzé­sek. Mészárosék gyorsan füg­getlenítették magukat Nagy Tibortól, s a kirendeltségve­zetőtől függetlenül választot­ták ki ügyfeleiket. Néhány hónap alatt 10 Pest megyei faluban bukkantak fel. Min­den esetben rendkívül ráme­nősnek bizonyultak, és soha nem mulasztottak el fenye­getőzni az áram kikapcsolá­sával. A leleplezéseket követő kal­kulációk azonban nem vol­tak mindig teljesen korrek­tek, egy tájékozatlan takso- nyi férfi például 6 ezer fo­rint csúszópénzt fizetett, no­ha tartozása — mint később kiderült — csak kb. 5500 fo­rint lehetett. Jellemzőnek vi­szont inkább az a kakucsi eset mondható, amikor a re­vizorok egy asztalos kisipa­ros 150 ezer forintos tartozása felett 15 ezerért szemet huny­tak. Kiskunlaoházán egy má­sik asztalostól 3 ezer, Űjhar- tyánban egy tsz-bedolgozótól 10 ezer, Szigetszentmiklóson egy szemüvegkészítő kisipa­rostól 2 ezer forintot és négy olcsó szemüvegkeretet vet­tek fel. A vesztegetéssorozat végül a huszadik kliensnél, egy inárcsi kisiparosnál szakadt meg. A maszek 200 ezer fo­rintos tartozása eltussolásá- ért 10 ezer forintot adott Si- monéknak, de az ellenőrök még további 5 ezret követel­tek. Ezen a ponton avatta be az ügyletbe a rendőrséget az inárcsi mester, úgyhogy a da­basi kapitányság emberei a második köteg pénz átadása után azonnal megjelentek a színen. A tétlenért korrupt revizorokat őrizetbe vették. Mint kiderült, a csoport tag­jai 1980. május 30-tg 122 ezer forinthots jutottak illegá­lisan. Ellentmondásosság — Visszaéléseiket meg­könnyítette — mondta a nyomozás során az eset el­lentmondásosságát jelezve az igazságügyi szakértő —, hogy­ha az iparosok az elmúlt években igényeltek is ener­giatöbbletet vagy ipari fo­gyasztásmérőt, a megyei há­lózat túlterheltsége miatt ezt legtöbbször nem lehetett tel­jesíteni. A 27 vádlott bűnügyében a Dabasi Járásbíróságon dr. Pin­tér János tanácsa hirdetett ítéletet. A bíróság a csoport- vezető Simon Gyulát 2 évi, Mészáros Attilát másfél évi, Schlee Józsefet egy év három- hónapi, Nagy Tibort 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Az ELMÜ további két dolgozójá­nak büntetése: felfüggesztett szabadságvesztés. A huszon­egy vesztegető kisiparos és be­dolgozó közül húsz (1600 és 15 000 Ft közötti) pénzbünte­tést kapott, míg a bűncselek­ményt bejelentő inárcsi mes­tert büntetés.’ kiszabása nélkül próbára bocsátották. Babus Endre Ki mennyit fizessen? Mint derült égből villámcsapás Jogszabály van, de hat év után fedezték fel — Több mint 9 ezer forin­tot kell visszafizetnem, mond­ták a múlt évben a bérosztá­lyon. Az egész úgy ért, mint derült égből a villámcsapás — panaszkodik Dudás Istvánná, segédmunkás, az ikladi Ipari Műszergyár dolgozója. — A férjemet még 1972-ben bal­eset érte, meghalt Azóta egyedül nevelem két kicsi gyermekemet. A gyárban ti­zenöt éve dolgozom. Ezreket követelnek — A férjem után járó pénzt postán, egy összegben kapom. Halála után ‘itt maradtam két gyerekkel, egy megkezdett építkezéssel és egy csomó OTP-tartozással. Minden fo­rintot meg kell gondolnom, hová tegyem. Most pedig azt mondják a vállalatnál, hogy jogtalanul, két helyről vettem fel a munkabér-kiegészítést. Tőlem ez idáig senki sem kér­dezte, kapom vagy se ezt a pénzt. Nem is tudtam azt sem, hogy a férjem pénzéhez is ad­ták. Csak tavaly októberben derült ki, amikor egy nyomtat­ványt kellett kitölteni. Azon­nal el is kezdték vonni tő­lem, még karácsony előtt 800—800 forintot. Ha tudom, hogy két helyről jön, s nem jár, dehogy is veszem fel. A jogszabályokat nem ismerem, nem vagyok járatos ilyen ügyekben. De nemcsak Dudás István­ná nem tudott erről, hanem rajta kívül még a gyárban 14 dolgozót ért váratlanul a le­tiltás. Volt olyan, akitől közel tízezer forintot követeltek vissza, de ff' többieknél is a keresetükhöz képest nagyobb összeget kellene visszatéríteni. — Tavaly október közepén kapott a férjem a Nyugdíjfo­lyósító Intézettől egy nyomtat­ványt — mondja Takács Ist­vánná, első alkalommal, amió­ta 1967-ben baleset érte —, s ezen a papíron igazolni kel­lett, hogy kapja-e azt a bizo­nyos 290 forintot. S azonnal megkapta a letiltásról is a határozatot, hogy több mint kilencezer forintot kell vissza­adnunk. Nagyon elkeserített bennünket ez, hiszen itt érte őt a baleset, tudták, hogy rok-, kantjárulékot is kap. Mégse szólt eddig senki, hogy a gyár­tól nem jár ez a munikabér- kiegészítés. így is kicsi a pénzünk, hiszen amióta az egyik szemét elvesztette, ke­vesebbet keres. Nem is olyan régen még csak 2950 forintja volt, az öntödében pedig úgy hatezer körül lenne. Két gye­rekkel, egy csomó tartozással nehéz ennyiből kijönni. El is mentem a vállalati jogászhoz, hogy segítsen, ne kelljen egy­szerre visszafizetnünk. De ő semmi biztatót nem mondott, A vesztegetése® história egy titkos tanácskozással kezdő­dött 1979. decemberében. Si­mon Gyula és Mészáros At­tila, a dél-pesti központ mun­katársai, továbbá Nagy Ti­bor, a ráckevei kirendeltség vezetője, ekkor dolgozta ki a zugvállalkozás részletes ter­vét. Eszerint hivatalos ellen­őrzések során felderítik a ta- rifacsalókat (vagyis akik ipar­űzéshez, ipari áram helyett az olcsóbb háztartási áramot veszik igénybe), de bizonyos csúszópénz ellenében a felje­lentésektől eltekintenek. Az ELMÜ-razziáktól Nagy Tibor azonban távol kívánta tartani magát, ö mint rác­kevei lakos, kerülni akarta a környékbeliekkel a nyílt konfliktust, a súgó szerepére viszont vállalkozott. Így az ellenőrző csoport, amely idő­közben a központ két villany- szerelőjével, Mészáros Imré­vel és Schle Józseffel is ki­Munkaügyi viták Törvénysértő elbocsátás A sofőr ellen fegyelmi eljárás nem indult márpedig a Mun­ka Törvénykönyve értelmében elbocsátásról szóló büntetést csak fegyelmi eljárás lefoly­tatása után lehet kiszabni. Az eljárási szabályok betartása a dolgozóknak a munkaadóval szemben biztosítékot nyújta­nak arra, hogy az a jogait tár­sadalmi rendeltetésüknek meg­felelően gyakorolja. Amennyi­ben a vállalat a sofőr vétkes­ségét olyan súlyosnak ítélte, hogy azzal szemben a legszi­gorúbb büntetés kiszabását ta­lálta arányban állónak, akkor fegyelmi eljárást kellett vol­na indítania, mert enélkül csak a Munka Törvénykönyvé­ben meghatározott büntetések róhatók ki. — Ebben az esetben a vál­lalat fegyelmi eljárás nélkül hozta meg az elbocsátásról szó­ló határozatot, ezért azt hatá­lyon kívül kellett helyezni. Te­kintettel arra, hogy időközben a fegyelmi megindítására nyit­va álló három hónapi elévülési határidő eltelt, újabb bünte­tés meghozatalára már nincs lehetőség. Ezért a sofőr kere­sete alapján tisztázni kell, hogy a kiesett időre, milyen összegű munkabér-megtérítés illeti meg és intézkedni kell a munkakönyvi bejegyzés kija­vítása iránt is. A Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét ha­tályon kívül helyezte, és új el­járásra, valamint új határozat hozatalára utasította. ezért fordultam a munkaügyi döntőbizottsághoz, ök talán méltányolják, hogy vétlenek vagyunk ebben a túlfizetésben. Nem nyilatkoztattak Hasonlóan vélekedik Só­lyomvári Béla is. Öt is a gyár­ban, még szakmunkástanuló korában érte a baleset. Azóta kapja a rokkantjáradékot. Ne­ki is csaknem tízezer forintot kellene visszatéríteni. — Higgye el — mondja szinte remegve a felindulástól — soha sem kaptam 1963. óta, mióta az egyik szemem elvesz­tettem semmiféle felszólítást, hogy nyilatkozzak. Először cs-ak hatvan forintot kaptam, de az évek során hétszáz fo­rintra emelkedett ez a jára­dék. A pénzt édesanyám veszi fel, aki segít a gyerekek neve­lésében. De azt, hogy abban benne van a 290 forint is, nem tudtuk. Ha most fizetni kell, nagyon megérezzük. Három ■kiskorú gyermeket kell el­tartanom. Ezért fordultam a munkaügyi döntőbizottsághoz, hogy segítsenek. Kaufmann György, a válla­lat szakszervezeti bizottságá­nak a titkára, tud a dolgozók problémájáról. — Nekem, mint a szakszer­vezet titkárának kötelességem segíteni az embereken. Kértem a vállalat gazdasági vezetőit, hogy méltányolják az emberek jóhiszeműségét, s azt, hogy a pénzfolyósítók követték el az első hibát. Nem feltételezem róluk a szándékos csalást. Igaz, hogy néhány embernél már el­kezdték a levonást, de most annyit elértünk, hogy addig felfüggesztették, amíg a mun­kaügyi döntőbizottság határo­zata nem születik meg. — Nem jogsértés, ha a vál­lalat arra kötelezi a dolgozót, hogy a több éve jogtalanul felvett összeget visszafizesse. Igaz, van akinél már több mint hat év is eltelt — vallja dr. Butuska István vállalati jog­tanácsos. Ellentétes álláspontok Már nem ennyire egyértel­műen beszél erről Pesti Imré- né, SZTK ügyintéző: — Tanfolyamra jártam ta­valy, s többek között hasonló esetekről is szó volt. Akkor — mivel már nálunk erről a fi­zetésről rtta volt —, megkér­deztem az előadót, mi a hely­zet ilyenkor. Azt mondták, hogy a vállalat nem háríthat­ja át a felelősséget a dolgozó­ra, hiszen neki nyilatkoztatni kellett volna a munkábalépés- kor, hogy kapja-e máshonnan is ezt az összeget. Mivel ez nem történt meg, így a vita csupán a Nyugdíjfolyósító Intézet és a vállalat között folyhat azon, hogy ki mennyit fizet. Tóth Antal főkönyvelő most hallja ezt a véleményt elő­ször, de neki egyértelműen más az álláspontja: — Kizártnak tartom, hogy ne tudták volna az emberek, duplán veszik fel a pénzt. Amikor az 1979-es áremelés történt, akkora sajtó és rádió visszhangja volt ennek, hogy tudniuk kellene. Csakis ők fi­zethetnek, hiszen ők költötték el. Az más kérdés, hogy meg kell vizsgálnunk azt is, kik és mennyiben vétkesek, amiért erre ilyen későn derült fény. Dr. Rózsa József, a Munka­ügyi Mininsztérium szociálpo­litikai főosztályának vezetője szerint sajnos, nem egyedi ecet­ről van szó. Véleménye szerint a munkáltatónak is nyilatkoz­tatnia kellett volna a dolgozóit. S mivel jogtalan juttatás fel­vételéről van szó, ezt minden­képpen valakinek vissza kell fizetni. Hogy ki és milyen mértékben, azt a munkaügyi döntőbizottság vagy a mun­kaügyi bíróság döntheti el. Dr. Horváth Ferenc, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa panaszirodájának a vezetője is tud arról, hogy*több vállalatot érint ez a gond. Mérlegelés alapján — A munkatörvénykönyv 5. paragrafusa azt mondja, hogy a munkaviszonyból folyó igény három év alatt elévül. Mivel itt társadalombiztosítá­si juttatásról van szó, így erre az esetre inkább a társada­lombiztosítási törvény 106. paragrafusa érvényes. Mely szerint: aki a társadalombiz­tosítási ellátást jogalap nélkül vette fel, köteles azt visszafi­zetni. De, hogyan, milyen mértékben, azt a munkaügyi döntőbizottságnak és a mun­kaügyi bíróságnak joga van mérlegelni. ★ \ A jogszabályok tudói egyér­telműen kimondták, vissza kell téríteni a felvett összeget. Bár — véleményünk szerint — a jogszabályok tudóinak hat év alatt már lett volna idejük ki­deríteniük a jogtalanságot. S az is fontos, eldöntendő kérdés: ki fizesse vissza a felgyülem­lett summát? Helyesen járt el a vállalat szakszervezeti titkára,, amikor méltányos eljárást, illetve el­bírálást kért a , gyár tizenöt dolgozója nevében. Annál is inkább, mert arra is gondolni kell: egy emberről feltételez­hető a rosszhiszeműség, de ha ugyanazt a hibát tizenöt dol­gozó véti, ott már ügyintézési hiba is kereshető, amiért nem csupán tizenöt rokkant ma­rasztalható el. Akár azért, mert nem hívták fel a törvényre a munkatársak figyelmét, akár azért, mert maguk az ügyinté­zők sem tudták (s a nem tudás alól ők sem menthetők fel!), akár azért, mert nem ellen­őrizték le a kifizetés jogossá­gát (a SZOT Társadalombizto­sítási Főigazgatósága mulasztá­sa is felmerül), s főképpen azért, mert mind a SZOT, mind a vállalat ügyintézőitől job­ban el lehetne várni a jogsza­bályok ismeretét, érvényesíté­sét, mint a rokkant munkások­tól. Megkérdőjelezhető az is: ilyen esetben kisfizetésű, jóhi­szemű emberektől hat év felü­letes ügyintézését így kell-e korrigálni? Jóllehet a törvények, a sza­bályok nem ismerete nem ad­hat felmentést, de az ügy még nem zárult le. Hiszen a válla­lati döntőbizottság megvizsgál­ja a dolgozók kérését. Dönté­süket — mert erre hivatottak —, bizonyára nem csupán a jogszabályok vezérlik, hanem emellett mérlegelik társadal­munk Íratlan törvényeit is. A rokkantak évében tizenöt rok­kantat, illetve özvegy hozzá­tartozóját minden bizonnyal nem sújt egyértelműen, ami­kor hat évig a törvény tudói is nyugodtan elnézték, még csak nem is ellenőrizték a végrehaj­tást. Vagy ők teljesen felment­hetők a mulasztás alól?! Isme­rünk egy másik jogszabályt is: a pénztártól való távozás után reklamációnak helye nincs, a kár azé, aki kifizetéskor hibá­zott. S ha, tudjuk, ez sem len­ne egészen méltányos, valami olyan megoldást kellene talál­ni, ami a vállalati, a felügyele­ti szervek, valamint a rokkan­tak mulasztását egyformán mérlegelné. Szalai Mária 4. 4 * é Egy közlekedési vállalat so­főrjét fegyelmi büntetésül el­bocsátották. Ezt azzal indokol­ták, hogy egy este nagy meny- nyiségű alkoholt fogyasztott, amit másnap a szonda kimu­tatott, ezért nem engedték munkába állni, hanem haza- küldték. Az illető a büntetés enyhítése, „munkaviszonya megszűnt” munkakönyvi be­jegyzés kijavítása, az elbo­csátása óta más vállalatnál történt alkalmaztatásáig el­telt időre járó munkabére megfizetéséért, a vállalat el­len pert indított. A munka­ügyi bíróság a keresetet eluta­sította, mert a kiszabott bün­tetés enyhítésére nem látott okot. A jogerős ítéletet a leg­főbb ügyész törvénysértőnek és megalapozatlannak találta, ezért törvényességi óvást emelt ellene. — Az óvás alapos — mond­ta ki a Legfelsőbb Bíróság. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom