Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-08 / 33. szám
Sr w 1981. FEBRUAR 8., VASÄRNAP jf»Cf"P 3 Kl EMLÉKEZIK RÁJUK MAJD TA VASSZ AL MQRZSÁS ÁGYBA KERÜL AZ ÉLTETŐ MAG tések állomásai emelik ki az egyhangúságból, úgy van ez a magyar mezőgazdaságban, termelőszövetkezetek életében is. Így év elején művelődési házakban, üvegházak hangárjaiban szerte az országban, gyülekeznek a tsz-tagok, hogy meghányják-vessék az elmúlt év gondjait, örüljenek a sikereknek, és ahol futja, a pénztárcák mélyére simítsák a ropogós bankót. Az elmúlt napokban pénteken és szombaton a dán szentmiklósi Micsurin, a ceglédberceli Egyetértés, a pilisi Aranykalász, a tá piószőllősi Üjbarázda, a lórévi Duna- menti és a szigetbecsei Üj Élet tsz-ben rendezték meg a zárszámadó közgyűléseket, illetve küldöttgyűléseket, összeállításunkban róluk: merész terveikről, a melléküzemben munkássá vált falusi asszonyokról, ügyes kezdeményezésekről, gépóriások térhódításáról, állattenyésztők eredményeiről adunk hírt. Obrácz Istvánná a cipzárgyárban dolgozik a ceglédberceli tsz-ben. működjön is a masina még sok mindenre szükség vod't. Házilag készültek el az elveszett vagy megrongálódott alkatrészek. A tisztított krumpliért azóta 10 forintot kapnak a konzervgyártól. Újra nyereséges lett egy növényük. Belőle annyit termelnek, hogy minden második állampolgár asztalára jut a pilisi földekről legalább egy kiló. — Mi történne, ha egyszer nem várnánk meg, a gazdasági kényszerűség végrehajtójának látogatását. S magunk idéznénk elő az új megoldásokra serkentő szükségállapotot — tette fel magában a szövetkezet elnöke. Kéznél volt mindjárt a melléktermékek hasznosításának, egyhelyben topogó problémája. Náluk is, minit szerte a hazában, többet beszéltek a benne rejlő lehetőségekről mint ameny- nyit valójában a szakirányítók megtettek érte. Döntött a vezetőség: fejlesztik a juhállományt. A birkatenyésztéshez aműgyis kevesebb pénzre van szükség, és legalább a silány földeken oda való növényt, fűfélét termeszthetnek majd a költséges ám alacsony hozamokat adó búza helyett De ez már az idei esztendő feladata. 1981-é, pontosabban azoké a mérnököké, technikusoké, akiknek nem kisebb problémát kell megoldaniok, mint a 600 helyett 3600 birkáit etetni borsósza Imával, s más hulladékkal. Nem kell tőle tartani, hogy lemaradás lesz a melléktermék különleges táplálásának programjában. Azt valamennyi érintett specialista tudja: etetni kell a juhot, ha nyírni akarjuk. Csakhogy nem mindegy milyen olcsó eleséggel. S hogy esetleg éhen maradnak az állatok? Ügy hallottuk nagyon ragaszlkodnak az Aranykalászhoz az emberek, jól fizet a tsz. S a takarmányprogram végrehajtói még hosszú ideig maradni akarnak a közös gazdaságban. ÉRTÉK MÁR ŐKET IS KUDARCOK Noha botor az, aki feleslegesen kockáztat, mégsem lehet merészség nélkül valami újba belevágni. A lórévi Dunamenti Termelőszövetkezet vállalkozókedvről tett tanúbizonyságot. Kell-e a gazdasági életben merészség annak, aki nyerni akar? Erről beszélgetünk a termelőszövetkezet' tanyaközpontjában Kata- róczky Lajossal, a szövetkezet főkönyvelőjével. — Igaz ugyan, hogy bennünket köt a szigorú rend, vagyis könyvelésünket a szabályok diktálják, ettől eltérni nem lehet. Mégis örömmel üdvözöltük azt a merész vállalkozást, amellyel mi ugyan többletmunkát kaptunk, Lelkes Gyula, a szigetbecsei tsz traktoros brigádvezetője. hiszen újabb 85 dolgozó ügyes-bajos dolga ránkszakadt, de reméltük, hogy a gazdasági év végén ezzel a közösbe több kerül — mondja a főkönyvelő. Leegyszerűsítve a dolgot, mindez annyit jelent, hogy a Lórévi Dunamenti Termelőszövetkezet tavaly egy újabb vállalkozásba fogott, melynek kimenetele akkor még nem kínálta a sikert. — Az történt, hogy a furnérlem^z halladékát elkezdtük feldolgozni. Ügyes kezek munkája nyomán különböző fatányérok, csillárok, klopfolók s egyéb más keresett cikkek készültek. Ezek jórészt exporttermékként kerültek külföldre. Nekünk négymillió tiszta hasznot hozott. A kezdeti nehézségek ellenére siker koronázta az egész vállalkozást. Hogy nyernek-e majd, azt előre senki sem tudhatta biztosan, hiszen a vállalkozás önmagában még nem jelenthetett sikert. Annyi biztos, hogy tudták, a sikerért is vállalniuk kell. Így azután, amikor a gazdasági év végén summázásra kerül sor, ellentétben azokkal, akik az időjárás s egyéb viszontagságokra hivatkozva magyarázkodni kényszerülnek, a szövetkezet vezetői nyugodt lelkiismerettel állhatnak tagságuk elé. Sikeres évet zártak ismét. — Azt nem állíthatom, hogy bennünket nem értek kudarcok, hiszen valóban a változó időjárás, s egyéb nem várt tényezők a mi munkánkat is megnehezítette. Mégis elmondhatom, hogy aki mer, az nyer. S máris előre vetíti az idei vállalásaink sikerét az újabb változtatások igénye. Mert a szolgáltató tevékenységünk összességében a faipari, vasipari s műanyagipari munkákkal 16 milliót hozott a konyhára! Ennyivel lettünk gazdagabbak, de már a szövetkezet tanyaközpontjában működő faipari ágazatunkat is fejlesztjük. Eddig a furnérlemezt hámozási eljárással készítettük. Mivel gazdaságosabb, s a piaci igény is inkább a késeléssel készülő eljárást helyezi előtérbe, így a termékváltásra feltétlenül szükség van. Igaz, számunkra ez újabb kockázatot jelent majd az idén, de bízunk benne, hogy ez az árbevételünknél megtérül. Az új késelőgépünk már 1981 januárja óta dolgozik. Mór csak a szárítóüzemünk rekonstrukciója van hátra. Amennyiben azt is sikeresen megoldjuk, az eddig nehezebben felhasználható darabos lemezeinket is értékesíteni tudjuk majd megfelelően. Az előző, hogy úgymond „merész” vállalás mintegy tizenkét százalékos liyereséget hozott, annak elleniére, hogy induló év volt, tele útkereséssel. így azután a kis létszámú, kis gazdaságnak mondott egység még azt is meri vállalni, hogy belevágjon abba is, ami ugyan csupán a lakosság és nem a saját érdekeit szolgálja, hogy besegítsen az ellátás javításá. ba, s meglevő üzlete mellé Ráckevén is nyisson egy élelmiszer- és baromfiárudát is. A számadáskor pedig — melyen az egész közösség mondhat ítéletet — jól mondja az, aki így mondja: aki mer, az nyer. ELŐBB A LÓ KAPOTT ABRAKOT _______ Sok kicsi sokra megy, mondjuk manapság egyre többször. Igaz, volt olyan időszak, amikor inkább az dívott: kicsire nem nézünk. Még tavalyelőtt is akadt olyan traktoros, gépkocsivezető a szigetbecsei Új Élet Termelőszövetkezetben is, aki inkább az utóbbi szólásmondást tartotta szem előtt. De nagyot fordult a világ — bizonygatja Kiss Jenő elnök és Lelkes Gyula, a Ságvári Endre szocialista brigád vezetője. A brigádvezető? Nem kenyere a sok beszéd. Huszonkét éve ül már „nyeregben”, megszokta, hogy szűkén mérje a szót. — Mindennel spóroltunk, a jő eredményekért. Ne gondoljon itt csodára — bizonygatja az elnök —, csupán arról van szó: tudják az embereink, a magukét prédálják, ha nem vigyáznak az üzemanyagra, a gépekre. Lelkes Gyula brigádvezető elmosolyodik, s így igazítja ki vezetőjét: — Persze, azért ma még akadnak olyanok, akikre naponta rá kell szólni. De nem eredménytelenül. A brigádomban nyolc traktoros és négy gépkocsivezető dolgozik. Beszélni lehetne valamennyiükről, de talán Molnár János, Horváth József és Tisztán József lelkiismeretes munkája a legkiemelkedőbb. A mi kis kollektívánk helytállt egész évben; az ő munkájukat dicséri a szántás, a betakarítás, no meg a szállítás eredményessége, jó minősége. Itt minden kézre, minden gépre szükség van dologidőben. Nem engedheti meg senki magának, hogy munkaeszközével ne törődjön. A jó kocsis először mindig a lovának adott abrakot, s csak utána törődött önfnagával. Ha azt akarta, menjen a szekér, húzzon a ló, ezt a szabályt mindig betartotta. A jó traktorosnak, gépkocsivezetőnek, mint ahogy a Ságvári brigád íratlan szabálya ezt kimondja, úgy kell gondját viselnie a gépének, hogy abban hiba ne legyen. S, ezek a „vasparipák” meghálálják a gondoskodást. A legnehezebb munka idején, amikor a szövetkezetben mindent elvégeztek, futotta még a szomszéd szövetkezetek megsegítésére is. A ráckevei Aranykalász Termelő- szövetkezetben is arattak kombájnosaink. — Persze, ezért sokat kellett dolgozniuk — dicséri társait a traktorosok brigádvezetője. — Arra1 is ügyeltek, hogy ha a motor egy kicsit „köhécselt”, azonnal megkeresték a hibát, nem várták meg, hogy a „betegség” elhatalmasodjon rajta. Résen voltak, a legkisebb hibát is azonnal javították. Hogy ez forintban mit jeleit? Szerintem szinte felbecsülhetetlen. Bár nem kenyerünk a számolgatás, az a fontos, a munka menjen. — De azért nem tudom szó nélkül hagyni a brigádvezető érdemeit gém — szól közbe az elnök —, hiszen ő járt élen az idén is az aratásnál, s energiájából futotta még a szomszéd szövetkezet táblájára is. Egymaga 380 tonna búzát aratott. Lelkes Gyula már tizenöt nyáron át vágta az aranyló búzát. Büszkén mondja, hogy szövetkezetük gabonája az idei nyáron is elsőosztályú áruként kelt el a piacon. A Ságvári brigád lelkiismeretes, gazdaságos munkájára pedig az egész közösségnek szüksége volt, hiszen váratlan nehézségek is adódtak tavaly. Például az, hogy a szerződéses 26 vagonnyi káposztafélét a szerződő fél nem szállította el, így ezért fél millión felüli veszteséggel számolt a kertészeti ágazat. — Ez a veszteség valóban súlyos gondokat okozott — sóhajt fel az elnök — még szerencse, hogy dolgozóink lelkiismeretes munkája valamelyest enyhítette ezeket a nehézségeinket. A Ságvári Endre szocialista brigád a versenyben, mely a brigádok között folyt, első lett. Nemcsak a takarékos, jó munkában adtak példát, de a község szépítésében, gondozásában is élen jártak. ÁLLATTENYÉSZTÉSBEN ÖTRŐL A HATRA Fordult a kocka. Az elmúlt esztendőkben a járás második legeredményesebb téeszeként emlegetett tápiószőlősi Üjbarázda Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben a tehenészet nemhogy szaporította, de kisebb-na- gyobb ráfizetéssel csökkentette a nyereséget. Most fordult a kocka. A növénytermesztésben nem sikerült igazán jól az év, a tervezettnél kevesebb lett a bevétel. Az állattenyésztés eredményé azonban alaposan megugrott, pótolta ezt a hiányt. A szerdán megtartott munkahelyi tanácskozáson dicsérték is a tsz vezetői a tehenészeket, borjúnevelőket, a hízómarhák gondozóit. Akik egy kicsit is jártasak a mezőgazdaság dolgaiban, most biztosan arra gondolnak: a tejprémium tette gazdaságosabbá az állattartást. Ennél azonban sokkal többről van szó. Hogy pontosan miről, azt dr. Kiss László állatorvostól, a tehenészeti telep megbízott vezetőjétől tudjuk meg. Egy esztendő alatt 3770 literről 4090 literre emelkedett a fejési átlag. Közben alaposan leszorították a literenkénti tej előállításához; illetve a hízóknál a súlygyarapodáshoz szükséges abrakmennylséget.. Kiváló volt a nyári zöldtakarmány-ellátás, javult a szaporulati arány. Végeredményben tehát alaposan sikerült csökkenteni a költségeket. Egyik évről a másikra honnan a nagy nekibuzdulás? Való igaz, a szövetkezetiek szégyellték már, hogy az állattenyésztés nem jut az ötről a hatra. S Idén nemcsak a gondozók, hanem a takarmánytermesztők is kitettek magukért. Az is tény, hogy most ért be az elmúlt évek munkája. A holstein-friz magyar tarka keresztezés, a rossz termőképességű állatok kiselejtezése, a takarmánybetakarító géppark üzembe állítása, a legelők felújítása. Az Üjbarázda Tsz bevételeinek körülbelül egyharmadát adja az állattenyésztés, pontosabban ez a ma már majdnem 300 férőhelyes tehenészeti és hízómarhatelep. Építésekor olcsó módszereket választottak. Itt nem látni méregdrága betonpalotákat. Mégis bebizonyították: ilyen körülmények között is lehet gazdaságosan termelni. Az oldalt írta: Csillák András, Szalai Mária, Valkó Béla Fotó: Borsán Péter p xr- '«V'M, . *•.VS w / •- a. '«•W/ ~ < •y-cy"VAr - "V "A-<1AN. V* , • --A.V,A v immmmwjiti "s s ^ ejt VA * -Ä» \, ■ .£$&&$&&& ■/ < f , * W < ■ÜTÄ; mm. Segít a dánszentmiklósi Micsurin Tsz-ben a sűrített levegővel működtetett metszőgép. V l
