Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-22 / 45. szám

1981. FEBRUAR 22., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Úton vagy. vasúton Elfolyik, míg vándorol A szűkebb, szigorúbb esztendők arra késztetnek: nézzük meg jól mer­re gurul a forint, s miért éppen oda? Mérlegeljük, vitatjuk, melyik iparág további fejlesztése kaphat újra és újra zöld utat. Szűkebb esz­tendők, habár a mi teheneink — mint a Bibliában —, nem soványak! Kevesebb a pénz a közös kasszában. Ám míg a jövendölés eleve elkerül­hetetlenül hirdette a hét szűk esz­tendő létét — számunkra a védeke­zés eszközei adottak. Ha tudunk ve­lük élni. Nem vagyunk teljesen ki­szolgáltatva az oly sokszor emlege- . tett világpici áraknak. Még jobb, több, munkával, ésszerű szervezés­sel, a forintok megfogásával ellenál­lóképességünk erősödik. De ne lépjük át az országhatárt Maradjunk kapun belül. Egyetlen. péMa alapján nézzük meg tényleg vigyázunk forintjainkra? Lépésein­ket a meggondolás, az ésszerűség vezérli — vagy egyetlen tollvonással milliókat —, iietán milliárdokat — dobunk ki az ablakon? A vállalat archívumából ad arra választ, mi történt. Lapoz­za fel, a tények önmagukért be­szélnek. Vérkeringésből kikapcsolva Azt hiszem nem kell bizonygatni, hogy az LSZV munkájának, anyag­mozgatási rendszerének szerves ré­sze volt a vasúti szállítás. Az ipar­vágányok megszüntetése, illetve a szárnyvonalak kiiktatása tetemes vállalati többletköltséget jelentett, jelent. A drávasza belesi lenárugyá- rat 1979. végén felszámolta az LSZV: hatékonyságot növelő prog­ramja keretében. De 1971-től — a gyártelepet Harkánnyal összekötő vonal megszűnésének dátuma — 1979-ig nagyon sok pénzt emésztett fel. Hiszen a napi 15—18 vagonnyi nyersanyag közúton utazott nyolc évig, s egy 30 ezer négyzetméter fe­lületű közlekedési utat is építtetett az LSZV, s öt tehergépkocsit, pótko­csit vásárolt. Túlzottan nem akarom minősíteni ezt a nyolc évet, de úgy nézem: amit nyertünk a réven, el­vesztettük a vámon- Nem MÁV, kontra LSZV, hanem a népgazdaság! Mikosdpuszita Zalabér között is gépkocsik fuvarozzák a korábban 10—12 vagonos árumennyiséget. Igaz, ma már nem a Kárpátia tí­pusúak, mert központilag elhatáro­zott selejtezés után hat, öttannás IFA-t vettek. Majd négy évvel ezelőtt kapcsol­ta ki a vérkeringésből a komáromi ienárugyárhoz vezető 800 méteres iparvágányt a MÁV. A gyár az ipar­vágányon mindig saját személyzeté­vel és traktoraival vontatott az állo­más és az üzem között. Költöttek is az iparvágányra: burkolattal ellá­tott átjárók, vágányzáró sorompók, korszerű kitérők készültek. Felesle­gesen. A városfejlesztés is közbe­szólt. A vágányokat felszedték. En­nek technikai és anyagi következ­ményei ismét a vállalatot sújtottált. Még élt az iparvágány, amikor 20 ezer köbméter éves kapacitású poz- dorjaüzem komáromi telepítését ha­tározták el. A műszaki, a technoló­giai és a munkaerő kínálta lehető­ségek alapján. Ez nem esett kútba. De a pénzt szórni kellett a kialakult kényszerhelyzetben. Lássuk csak. miért? A bútorgyártás alapanyagául szol­gáló pozdorjalaphoz a többi lengyár­tól évente tízezer tonna pozdorja, s ezer 800 tonna műgyanta utazik. S majd a kész bútorlapok kiszállí­tása a következő lépcső- Szállítási módok, feltételek megteremtéséhez nem kellett sok: újabb gépjárművek vásárlása, egyszóval a beruházási költségek növekedése következett be: 2,5 millió forint összegben, s majd plusz tizenkét ember felvétele a szállításhoz- Ez az egyetlen eset. évente hárommilliós többletkiadás­ként jelentkezik. Holnap már éjszaka sem Kapuvárnál ugyancsak eltűnt a sínpár. Az ott dolgozók 90 százalé­ka a madzagvasúttal jutott el ko­rábban munkahelyére. S az LSZV? Akarta, nem akarta, úgy viselkedett mint a gazdag cég: négy öttonás te­her- és pótkocsikat szerzett be, két Ikarus autóbuszt, s egy kisbuszt. Nesze neked takarékosság. Szombathely és Rum között autó­busz viszi az LSZV gyáráha a mun­kásokat. De a Szombathelyről ki­járók, az ingázók gyakran késnek. S a Volán-buszok késésének a ter­melés látja kárát. Nem mindegy, mi­kor kezd a műszak. A közútról ka­nyarodunk be Pest megyébe. Csap­junk át a HÉV vonalaira. Sínpár, melyet nem akarnak felszámolni. A budakalászi szövőgyárba naponta kétszer érkezett a nyersanyag Ki­lenc vagon gyomrát tölthették meg. Azonban ma már csak éjszaka ka­nyarodhat be az iparvágányra a HÉV útvonaláról kocsi. De meddig? Hiszen a BKV előrejelzése szerint, ennek a pünkösdi királyságnak is rövidesen vége. A Budapest—szent­endrei vonalon gyorsjáratokat közle­kedtet- S nem ad módot éjszakai szállításra sem. Hiszen míg a forga­lom szünetel, a karbantartóké lesz a pálya. / Nehéz dönteni, melyik ujjamat harapjam. Üdülőövezetben vagyunk. több tízezer turista keresi fel nya­ranta Szentendrét. S az ingázók sem bánják, ha a döcögős HÉV sebesebb tempóra vált. Közérdek, hogy gyor­san célba jussunk. De az éjszakai, összehangolt szállítás ezt nem befo­lyásolná. Az LSZV riíellett huszonöt­harminc vállalatot, szövetkezetét érint hátrányosan a döntés. A vonal mentén. Áttérés közútra, az amúgy is zsúfolt Szentendreire, benzinért, olajért sóhajtozó időben. A költsé­gekről már ne is szóljunk. Naponta kétszer kilenc vagont (egyetlen gyár!,), hány autó pótol majd? És hány gépkocsivezető, kísérő? Le­nyeletjük a vállalatokkal? Megfizet­jük fogyasztóként. Amikor termékei­ket megvesszük. S az útkarbantar­tás? A tavalyi összegre jó, hacsak ráduplázhatnak! A nagy lehetőség kimarad Szoktatjuk önmagunkat, s egymást a takarékosságra. Olykor csip-csup dolgokon akarunk sokat keresni, megfogni néhány fillért is — az iga­zán nagy lehetőségek mellett pedig elmegyünk. Sokallják a kis szárny­vonalak, iparvágányok csatlakozási pontjainak felújítási költségeit Azt a tizenöt-huszonöt évenként esedé­kes ötvenmilliót ugyanakkor egyet­len vállalat egy év alatt hatvan- milliót költ szállításra- A tárca meg­takarít dicséretes összeget amit másutt kétszeresen fizetnek meg. Mindkettő a népgazdaság pénze. Csakhogy amíg az egyik zsebből a másikba vándorol, jócskán, elfolyik belőle. VARGA EDIT Nagy cég - nagy költség? A budakalászi központú Lenfonó- és Szövőipari Vállalat az igazán nagy cégek közé tartozik. Egyszerű a megállapítás bizonyítása: Budapest, Komárom fonó-, Budakalász, Komá­rom, Csillaghegy, Győr, szövő-, Ko­márom, Szombathely, Kapuvár, Fe­nékpuszta, Mikosdpuszta, s Hajdú- ságmajor kendergyár. Egyszuszra nehéz felsorolni. Nagy cég nagy költ­ség — véli az ember. A nagy szá­mok közül ragadjunk ki egyet: anyagszállítási költségeik éves szin­ten hatvan millió forintot tesznek ki. Felhasznál 980 ezer liter gázola­jat 320 ezer liter benzint a kétszáz rendiszámtáiblás járművük. Van eközött egy- és öttonnás teherautó, vontatótraktor, -tankautó. S még szá­mítsuk hozzá azt a száz embert, aki kizárólag a szállítással foglalko­zik- Gépkocsivezetők, kocsikísérők, szerelők. Akárhogy is nézem, egy kisebb fuvarozó vállalat a gyárka­pun belül. Ma, amikor takarékos­kodni alkarunk az üzemanyaggal? S a belső iparvágányok? Miért nem szállíttat vasúton az LSZV? Miért, mikor szinte minden gyárnak saját belső iparvágánya van? A feér- déssorozat címzettje Beck Tamás, az LSZV vezérigazgatója: — Nem kell sok magyarázat, a vasúti áruszállítás közútra terelése húzódik meg a számok, a - költségek mögött. S a MÁV sajátos, önmagá­ban véve dicséretes — gazdaságos­ságra irányuló törekvései. A vállalati, mindig népgazdasági költséget is je­lent. fgy, mi például minden esetben a szállítási többletköltséget nem kí­vánjuk termékeink eladási árában érvényesíteni. De hovatovább ott kötünk ki. Hiszen az iparvágányok megszüntetésével olyan anyagmoz­gatási rendszereket alakítottunk, amelyek utak építésével, tehergép­kocsik vásárlásával, tranzitraktárak létesítésével járt Vaskos iratcsomó Hát a tyúk? Az is úgy! — harsogja az óvo­dás, ismeri a nagymama e régi mondókát. Hiszen generációk nőttek, nőnek fel a fülünk­nek mindig ismerősen csengő, kedves soro­kon. Idézvén piacok, vásárok hangulatát, az alkudozás örömét. A kis túrái piac is hasonló gondolatokat idéz. Igaz, a kakast meg a tyú­kot nem sikerült lencsevégre kapni. Sebaj, ezen a hűvös, újra télies napon annál na­gyobb keletje volt az egyenként kifényesített, pirosán mosolygó, magát kellető almának, az egészséges, narancssárga belét mutogató sütő­töknek, a nagyfejű, fekete reteknek, a torok­égető, felfűzött, csípős paprikának. Gazdát cserélt az "áru. a forint. A fonott, nagy fűzfa­kosár is előbb vagy utóbb gazdára lelt. Meg­teltek a szatyrok, üresen maradtak a pultok. A következő "piacos Papig. Talán ez? Vagy amaz a cSípősebb? (bal oldalon, lent) Ha már nem vesz tököt, hallgassa meg, mi történt.,. (jobb oldalon, fent) Tízesből három éppen elég (jobb oldalon, lent) Nem mindig a vásárlás, olykor a terefere is örömet okoz (középen, fent) Nem elég kimérni, segíteni is illik a Vásárlónak... (középen, alul). Bozsán Péter felvételei Hogy a kakas? Három garas! k é

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom