Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-18 / 41. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXV. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM Ara 1,40 forint 1981. FEBRUÁR 18., SZERDA Világos S zerencsére, elmaradt a rekord; a megyében, szemben a korábbi években tapasztaltakkal, a december nem hozott új csúcsot a villamosenergia- felhásználásban. Szerencsé­re? Vagy éppen arról van szó, hogy nem bíztuk a szerencsére, a véletlenre ennek a fontos energiafor­rásnak a kamatoztatását, hanem — az ár terelő hatását éppúgy számításba véve, mint a nagy fogyasz­tókat energiagazdálkodási programok készítésére és betartására kötelezve — az össztársadalmi érdekeket érvényesítve, hatásos erő­feszítések történtek a nö­vekedés mérséklésére? Er­ről az utóbbiról beszélhe­tünk. Természetes: az erő­feszítések nemcsak a fo­gyasztás terepén váltak érezhetővé, hanem a terme­lésben úgyszintén. Ennek egyik következménye pél­dául, hogy az ország leg­nagyobb villamosenergia- előállítója, a Dunamenti Hőerőmű, mivel szénhidro­génnel — olajszármazékok­kal és földgázzal — fűt, egv ideje nem dolgozik tel­jes kapacitással, hanem ún. csúcserőműként, azaz a fo­gyasztás legmagasabb pont­jainál üzemel. Amit nem volt könnyű elfogadtatni — tárgyilagosan állapítja meg a vezérigazgató — az erő­mű kollektívájával. Vajon könnyebb volt ennél a fo­gyasztókkal elfogadtatni a takarékosság, a villamos­energiával való gazdálko­dás szükségességét? Sokkal nehezebbnek bi­zonyult. A megyében az egy háztartásra jutó vűlamos- energia-felhasználás négy esztendő alatt hatvankét százalékkal növekedett. Eb­ben benne volt a fokozott gépesítés hatása, de az is, hogy nem érvényesült kü­lönösebb takarékossági haj­lam a családokban; nem volt túl nagy tétel a vil­lanyszámla a kiadások so­rában. Amit legjobban az bizonyít, hogy az ár eme­lése óta —azaz 1979. júliu­sától — sem csökkent je­lentősebben a villamos ház­tartási készülékeik vásárlá­sa a megyében — így az elektromos forróvíz-tá­rolóké, az automata mosó­gépeké — ám a korábbi energiafelhasználási gyara­podásnak vége lett. A csa­lád jobban ügyel arra, mi­kor mit kapcsol be, mennyi ideig hagyja — fölöslege­sen! — a hálózatra terhel­ten különböző készülékeit, világító eszközeit. T alán leírni sem kell; az áremelésnek alig­ha akadt örvendező híve. A kényszerű lépés azonban világossá tette előttünk, milyen csekély fontosságot tulajdonítottunk annak a ténynek, hogy a megyében egy-egy új ház­tartási fogyasztó bekapcso­lása a hálózatba hatvan­ezer forint népgázdasági kiadással jár együtt, már­pedig volt olyan esztendő, amikor 12 ezerrel bővült a villamosenergia-f elhaszná - ló háztartások száma. Vitathatatlan: az új la­kást be kell kapcsolni a hálózatba, mert napjaink­ban természetes lakossági igény — minden mást meg­előzve — a villamosáram hozzáférhetősége. Ha vi­szont a háztartási fogyasz­tók számának gyors gyara­podása, s az egy háztartás­ban fölhasznált villamos energia mennyiségének szintén gyors növekedése összegeződik, akkor ezeknek az igényeknek a kielégítése olyan népgazdasági ráfordí­tásokat követel, amiket teljesíteni nem lehet más­ként, csakis más területek fejlesztésének rovására. A figyelmet érdemlő tények közé tartozik az is, meny­nyire eltérőek a megye vá­rosaiban az egy-egy ház­tartásra vetített fogyasz­tási adatok. A legtöbbet, il­letve a legkevesebbet fel­használó háztartások közöt­ti különbség — nevén ne­vezve: a gödöllői és a nagy­kőrösi háztartások közötti különbség — 2,1-szeres, s ez a tetemes távolság nem indokolható pusztán a gé­pesítés alacsonyabb vagy magasabb fokával. A szem­beszökő távolságban része van az életmóddal járó szokásoknak, például an­nak, hogy a háztartások egy része — a r*aga szemszö­géből indokoltan — a leg­kényelmesebbre, a villamos fűtésre rendezkedett be Gö­döllőn, míg Nagykőrösön ez a forma szinte ismeretlen. F urcsa helyzet terem­tődött. Amíg a- ház­tartások egy része egyre nagyobb mennyiség­ben használta fel a villa­mos energiát, nem téve kü­lönbséget a szükséges és a pazarló fogyasztás elemei között, addig a háztartások másik része számára egy­re nehezebb volt az alap­ellátáshoz elengedhetetlen árammennyiség előteremté­se is. Érden például a kis­feszültségű hálózat hossza jóval fölötte van a három­száz kilométernek, mégis viszonylag jelentős azok száma, akik türelmetlenül várnak az áram bekötésé­re. A hálózatfejlesztés, a transzformátorállomások bővítése — ami nélkül meg­oldhatatlan a zárolt körze­tek számának csökkentése —, a közvilágítási lámpahe­lyek gyarapítása mind költ­ségesebb lett, de a ráfor­dítások ilyen emelkedését a fogyasztó nem érzékelte, mivel változatlan árat fi­zetett egy-egy kilowattóra áramért. S ez a változat­lanság volt az. ami a kö­zömbösséget szülte, ami le­hetővé tette, hogy az indo­kolatlan fogyasztásnöveke­dés is beleférjen a háztar­tás kiadásaiba. Ma már világos: az ész- szerűtlen mértékű állami támogatás pontosan annak a fordítottját éri el, mint ami az eredeti cél volt. Ez történt a villamos energia felhasználásában, is azaz a támogatás csökkentése — mert még ma sem tényleges költsége alapján kapjuk háztartásainkban az ára­mot — ésszerűbbé teheti a fogyasztást, ugyanakkor módot nyújt költségvetési forintok átcsoportosítására ténylegesen szociálpolitikai jellegű feladatokra. Ami persze a fogyasztó egyéni szemszögéből nézve halo- vány vigasz, ám előtte is világossá tetté: mint sok másban, itt is a támogatás forintjai valójában azok zsebét kímélik, akik sokat fogyasztanak. A tavalyi ta­pasztalatok azt mutatják, szükségszerű lépés volt az arányok változtatása. Mészáros Ottó Magyar-’vistnami Befejeződtek a tárgyalások Hanoiban kedden jegyző­könyv aláírásával befejeződött a magyar—vietnami gazdasá­gi, műszaki-tudományos együttműködési bizottság ki­lencedik ülésszaka. A jegyző­könyvet magyar részről Bor­bánéi János, az MSZMP KB tagja, mimszterelnök-helyet­tes, vietnami részről pedig Do Muoi, a VKP PB póttagja, iminiszterelnök-heCyet'tes írta alá. A magyar kormányküldött­ség ezután a Dong Anh vil­lanymotorgyárban tett látoga­tást. Itt nagygyűlésen találkoz­tak a gyár munkásaival. Az SZBiß XXIff. kongresszusa tiszteletére Dolgos kézzel, jó szívvel A munkahelyi közösségek a szocialista munkaverseny­ben tett felajánlásaik során az idén magasabbra tették a mércét önmaguknak, közösségüknek, s ezt még meg­toldják a brigádok újabb vállalásokkal, melyekkel az SZKP XXVI. kongresszusát köszöntik. Többet, jobbat akarnak adni — a maguk hasznára, a közösség javára. A nagyüzemek munkásai éppúgy, mint a mezőgazdasági, az ipari, vagy a háziipari szövetkezetek dolgozói. A Budaörsi Texelektro Ipa­ri Szövetkezet huszonkét ta­gú Béke brigádja első hallás­ra kicsit általános, látszólag a munkaköri kötelezettséggel összefüggő felajánlást tett. A főként asszonyokból álló bri­gád úgy határozott: a szállí­tási határidőket, ha törik- szakad, menetrendszerűen betart­ja. Az egyébként magától értető­dőnek tetsző felajánlást ese­tükben a bérmunka léte in­dokolja. Ugyanis nem kisebb cégeknek, mint a Mechanikai Műveknek és az Orion gyár­nak dolgoznak. S hogy ezek tudják-e időben szállítani a termékeket, az mindig függ­vénye, mikor érkezik be az alapanyag a társvállalatoktól. Úgynevezett telefonpanele­ket szerelnek, de ahhoz, hogy jó minőségben, s időben eljus­sanak ezek a Mechanikai Mű­vekhez, s az Orion is időben megkapja a mikroalkatrésze- ket, a brigádnak nem is kis előretartással kell dolgoznia. Ugyanakkor az úgynevezett szervezési tevékenységből is részt vállalni. A Taksonyi Háziipari Szö­vetkezetben évről évre jelen­tős tételt tesz ki azoknak a termékeknek a száma, ame­lyeket a szovjet megrendelők kívánságának megfelelően ex­portálnak. Alsó- és felsőruházati cik­kek tízezreit készítik a szövetkezet központi mű­helyében. Ám ugyanakkor a bedolgozók keze közül is sok termék kerül szovjet exportra. Az idén 10—15 ezres tételben női ruhák is. Ugyanakkor, ké­szen állnak arra, hogy ha a megrendelők úgy kívánják: a tervezettnél nagyobb meny- nyiséget szállítsanak a SZÜ- ba. Természetesen a taksonyiak nemcsak a mennyiségre, ha­nem a minőségre is gondot fordítanak. A jól szervezett bedolgozó hálózatot korsze­rűbb, nagyobb teljesítményű gé­pekkel látják el. Már megkezdték a Speciál és Interlock típusú gépek eljut­tatását bedolgozóikhoz. Eze­ken készülnek a szovjet meg­rendelésre szánt ruhák. V. E. és hogyan tovább Program: virágzó szölőskertek Nagy Miftóty a mérlegbeszámolót Ismerteti. Tőle Csonka Tibor, Balogh László és Hetényi István. balról Jobbra: Tegnap délelőtt tartotta zár­számadó küldöttgyűlését a toki Egyetértés tsz. Az esemé­nyen résztvett Hetényi István pénzügyminiszter, Balogh László, az MSZMP Pest me­gyei bizottságának titkára, Csonka Tibor, a Pest megyei tanács elnökihelyettese és Osz­tás János, a budai járási párt- bizottság titkára is. A tavalyi eredményekről szólva Nagy Mihály, a szövet­kezet elnöke elmondta, hogy a tervezettnél négy és fél millió forinttal több nyereséget értek eh rekordterméseket takarítot­tak be búzából és napraforgó­ból. Rámutatott arra is, hogy még jelentős tartalékok rejlenek a munkaszerve­zésben. a nagyobb technológiai fegye­lem megtartásában. Különösen sok feladat vár az állatte­nyésztőkre. Mint számos Pest megyei közös gazdaság, így a toki Egyetértés Tsz tevékenységé­ben is fontos szerepet játszik az ipari kiegészítő tevékeny­ség, 1980-ban több mint a fele nyereséget adta. Ezt az alapte­vékenység fejlesztésére fordít­ják : terveik között szerepel a szőlő- és gyümölcstelepítési program folytatása. .A tavalyi gazdálkodás sike­rei közé könyvelhetik el az élelmiszeripari és kereskedel­mi főágazat tevékenységét. Perbáli üzemük, amely évente 10 ezer sertést dolgoz fel. a környék húsellátásában nyújt hathatós támogatást. A beszámoló szerint az idén Ünnepi emlékezés A hadiflotta napján Budajenőn, jövőre Tinnyén nyitnak húsboltot. A háztáji gazdálkodás for­galma 5,2 millió forinttal volt több mint 1979-ben, mintegy 1200 kistermelővel állnak kap­csolatban. A küldöttgyűlésen Balogh László, a Pest megyei pártbi­zottság titkára hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági terme­lés színvonalát a gazdaságos­sággal egy időben kell, képes is javítani a tsz. Felhívta a figyelmet arra is, hogy bár a jelenlegi szűkösebb pénzügyi lehetőségek a korábbinál las­súbb szőlőtelepítési programot alapoznak meg, mégsem sza­bad lemondani e fontos vál­lalkozásról. Ma Utazás kerülővel, várakozással Réven, kompon közlekedők gondjairól számol be Vasvári G. Pál. (3. oldal) Ifjú pedagógusokat várnak Tanárok, tanítók, óvónők el­helyezkedési lehetőségeiről tá­jékoztatott a Művelődési Mi­nisztérium. (4. oldal) Tavaszi labdarúgóműsor Közöljük a Pest megyei baj­nokság sorsolását. (6. oldal) A házasságkötés feltételei Családjogi tudnivalókról adunk áttekintést. (7. oldal) Kitermelésre biztat a komputer Energia az erdőkből A szovjet hadsereg és hadi­tengerészeti flotta megalaku­lásának 63. évfordulója alkal­mából kedden ünnepséget ren­deztek az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancs­nokságán. Részt vett az ün­nepségen Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyette­se, Rdcz Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetője, Czinege Lajos hadseregtábomok, honvédelmi miniszter és Somogyi Sándor, a budapesti pártbizottság tit­kára. Ott voltak a társadalmi és tömegszervezetek vezetői, a kormány több tagja, a magyar néphadsereg tábornoki, pa­rancsnoki karának tagjai, a társ fegyveres testületek több magas rangú képviselője. Ott volt Vlagyimir Pavlov- nak, a Szovjetunió budapesti nagykövetének vezetésével a testület több diplomatája. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után Nyi- koláj Sevkun altábornagy üd­vözölte az ünnepség résztve­vőit, majd Vlagyimir Szivenok vezérezredes, a déli hadsereg­csoport parancsnoka mondott ünnepi beszédet. Az ünnepség első része az Internacionálé hangjaival ért véget, majd a déli hadsereg­csoport ének- és táncegyütte­se adott nagysikerű műsort. Növekszik a lakosság tűzi­faigénye, és az iparifa-fo- gyasztás szerkezete is átala­kult, ennélfogva módosultak az erdőgazdaságok és a fafel­dolgozó ipar teendői, s mindez Európa-szerte jellemző — mondotta Soós Gábor mező- gazdasági és élelmezésügyi ál­lamtitkár kedden a MÉM-ben az erdészeti és faipari válla­latok és intézmények vezetői­nek értekezletén. A tanácsko­záson mindenekelőtt a VI. ötéves terv előirány­zatát vitatták meg. A következő 5 évben az er­dőterület • csak mérsékelten növekszik. Valószínűleg nem lesz lehetőség arra, hogy — az ötödik ötéves tervhez ha­sonlóan — a jelenlegi terv­időszakban is túlteljesítsék a területbővítési előirányzatot. (1976—1980. között a tervezett­nél 3 ezer hektárral nagyobb Oxigén fénycsöveknek Űj oxigéngyártó üzem dolgozik az Egyesült Izzó váci gyárá­ban, ahol a fénycsőgyártáshoz szükséges oxigént állítják elő. Ily módon jelentős szállítási költséget is megtakarítanak. Óránként 125 köbméter oxigént állítanak elő. Bozsán Péter felvétele területre telepítettek erdőt.) Az erdészetek helyzetét alap­vetően meghatározza, hogy a VI. ötéves terv időszakában kevesebb állami támogatás jut erdőfejlesztésre, mint koráb­ban. Ezzel összefüggésben a telepítési előirányzat is szeré­nyebb, öt év alatt 30 000 hektárt ültetnek be csemetékkel, A vállalatoknak azon kell igyekezniük, hogy racionálisan használják fel saját anyagi forrásaikat, illetve még szer­vezettebben foglalkoztassák a társadalmi erőt. A március 20-án megnyíló fásítási hónap keretében a Hazafias Nép­fronttal és a különböző társa­dalmi szervezetekkel szoros együttműködésben minden ed­diginél nagyobb területre szánnak parkerdőket, ligete­ket és az utcafásítást is fokoz­ni akarják. A VI. ötéves terv időszaká­ban fokozzák az erdei kiter­melést, miután a legújabb komputeres számítások szerint az erdőkben a biológiai egyen­súly felborulása nélkül az eredetileg tervezettnél nagyobb mennyiségű fa is kitermelhető. A fa energetikai hasznosítása azonban még gyerekcipőben jár, például azért, mert nem lehet hozzájutni olyan hőfej­lesztő vagy kazánberendezé­sekhez, amelyekben a fafor­gács vagy hulladék energiája gazdaságosan hasznosítható lenne és a kereskedelem sem rendezkedett be az erdei szállítmányok nagyobb mérté­kű fogadására. A következő években a helyi lakosságot, az erdők mentén élőket az eddi­ginél jobban bevonják a fafel­dolgozásba, a hulladék hasznosításába. A MÉM vezetői többféle meg­oldást vizsgálnak azért, hogy az erdőkben fellelhető fahul­ladék- és melléktermék-fel­használás elmozduljon a holt­pontról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom