Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-11 / 35. szám

1981. FEBRUAR 11., SZERDA kMí cm Gáztisztító készülék 200 lakást f üthetne Vízcseppek közé terelik a kúpoló kemencékből kiáramló forró füstgázt, amelynek kör­nyezetszennyező koksz, salak, homok és oxidációs porszem­cséit egy zárt rendszerben ezek a vízcseppek fogják fel, mi­előtt még azok kijutnának a szabadba — így summázható a Szellőző Művek új környezet­védelmi eljárásának lényege. A vasöntvénygyártásban hasz­nálatos kúpoló kemencék a füstgáz közvetítés ével naponta több mázsa port terítenek ma­guk köré, és e káros anyagok megfékezésében szinte száz- százalékos biztonsággal veheti fel a harcot az a gáztisztító készülékcsalád, melyet ennek a módszernek az alkalmazá­sával fejlesztettek ki a válla­latnál. Az eddig alkalmazott eljárásokkal szemben ezeknek a készülékeknek az az előnye, hogy nemcsak a durvább, ha­nem az egészen finom por­szemcséknek is útját állják. A gáztisztító készülékek ki- egészíthetők hőhasznosító be­rendezéssel is. Megoldható, hogy a füstgáz megtisztítása előtt egy hőcserélőben lehűt­sék, s az így nyert meleg vizet hasznosítsák. Egy átlagos mé­retű kúpoló kemencének közel ezer Celsius-fokos füstgáza — míg a kemence üzemel — kö­rülbelül -200 lakás fűtését és melegvízellátását biztosíthatná. Nem adjuk alább Titkok pedig nincsenek Választékos, kiegyensúlyozott ellátás Már a világelsők között A PEMÜ solymári üzemé­ben 150 brigádban 1757-en dolgoznak. A 146 szocialista kollektíva 1710 tagot számlál. Többségük fizikai állomány­ban dolgozik és a gyengébb nem képviselője. Nincs megállás Juhász Erasmusné moso­lyogva méreget. Ugyan, mi az ördögöt nem értek az egé­szen, nekik ez már annyira természetes. — Ha nem hiszi, hát nem hiszi — vonja meg a vállát, mint aiknek valóban nem fon­tos, hogy meggyőzzön. — Nem mi adtuk s adjuk magunknak az elismeréseket, még csak nem is a gyárvezetés. A bri­gádvezetők minden év végén egymás között döntenek arról, ki a legjobb. Ha csupán mi szavaznánk magunkra, nem hiszem, hogy nyernénk. (A PEMÜ solymári gyárának Olimpia szocialista brigádja még 1967-ben alakult S tán hihetetlen, de igaz: azóta szinte ugyanazok alkotják, akik megalapították. Nem in­dult könnyen a közös munka, de aztán belerázódták, vagy ahogy ők mondták, megérez­ték a lényeget. Először 1973­LASSÚK A MEDVETI hhzesimk géplak szersz r aíos, ámkészítő és vili szakin anyszerelő mnkásokat. nőket és férfiakat munkára betanítunk. . Jelentkezni lehet: az Ircdügépfar! és Finommechanikai Vállalat vasadi üzemében. Vasad, Bem u. 1. iFw Az ügyeskezű asszonyok készítette cipősarok iránt nagy a kereslet ban lettek a vállalat kiváló brigádja, és azóta nincs meg­állás. — Mi hát a titkok nyitja? — Az, hogy nincs titok — mondja Wertheim Józsefné. — Nemrégen új munkakörben, a cipősarok kikásizítőben dol­gozom, egészségi okokból. Igaz, a keresetem valamelyest csökkent, de ez nem számít. Semmi pénzért nem mennék el máshová dolgozni. — Mitől olyan nagyon jó itt? — Hát látja, ez az... Ma­giam sem tudom igazán. Volt már rá példa nemegyszer, hogy még haza is vittük a a munkát, otthon fejeztük be, hogy időre meglegyen. Nem ám plusz pénzért, ne gondol­ja. Zsebpénz a közösbe — Csupán lelkesedésből? ' — No, ugye, hogy nem hi­szi, pedig úgy van. — Én most is a festőrészleg­ben dolgozom —. veti. közbe Adám Lajosné —, nem a leg­egészségesebb munka. Az em­ber örül, sokszor, ha letelik a munkaidő. Mégis, amikor kel­lett, harmadik műszakot vál­laltunk. Csak azért, hogy a gépek ne álljanak. — önszántukból? — Ahogy mondja. — Ügy gondolom, egy szo­cialista brigádnak , először a munkában kell kimagaslót nyújtani, aztán jöhet, vagy jön a hármas jelszó további része... — Nem akarok ön teltnek látszani, de tudnia kell, hogy ez nem a munkát helyettesíti nálunk. Közülünk már min­denki volt kiváló dolgozó, sőt... Richter Antalné, aki az anyagkiadóban dolgozik, a Munka Érdemrend ezüst foko­zat, Juhász Erasmusné a Mun­ka Érdemrend arany fokozat, Szabó II. Jánosné pedig a Nehézipar kiváló dolgozója kitüntetés tulajdonosa. Kell egy kis „kikapcsolódás” a munka után. — Már mindent elértek, miden címet megnyertek, amit ebben a mozgalomban lehet. Az a tudat, hogy nincs to­vább, nem fékezi a lendüle­tüket? Ez a választóvíz — Mit ért azon, hogy nincs tovább? Nem azért hajtunk, hogy az önérzetünknek híze­legjünk — veszi vissza a szót Wertheimné. — Lassan ki­öregszünk, de addig beindí­tunk néhány új, még kevésbé tapasztalt kollektívát. Mi va­lamennyien itt tanultuk ki a szakmát, betanított munká­sokként kezdtük. Erős kis csa­Az elmúlt öt évben ötödével nőtt a baromfiipar termelése. Általában zavartalan volt a hazai ellátás és fokozódott az export, amelynek bevétele elő­ször haladta meg — 1980-ban — a 200 millió dollárt. Bár egy ízben, 1978-ban átmeneti visz- szaesés következett be. a ter­melők és a feldolgozók az idő­közben javuló értékesítési le­hetőséget kihasználva bizton­ságos alapokat teremtettek a következő években tervezett további előrelépéshez. 1980-ban a baromfiexport elérte a 140 ezer tonnát és a lakossági ellátásban — az egy főre jutó fogyasztásban. — a világelsők közé került az or­szág. A piaci viszonyok 1981-ben várhatóan kedveznek a barom­fitermelőknek, legalábbis erre lehet következtetni a szerződé­sekből. A belföldi fogyasztás a terv szerint 2—3 százalék­kal növekszik. Az áru 75—80 százalékát a csirke adja. Az ipar növelni igyekszik a grill­csirke arányát; a mind jobban gépesített háztartások kedvelt élelmiszere külföldön is az értékes húsrészeket adó grill­csirke, és arra számítanak, hogy 1981-ben itthon is több fogy majd belőle. A háztartá­si mélyhűtőkbe is több csirkét szán az ipar. Az export az idén várhatóan a tavalyi ki­emelkedően magas szintet is­mét eléri. ötszáz üzemmel és egyre több kistermelővel van köz­vetlen, illetve közvetett kap­csolata a baromfifeldolgozó vállalatnak. Egyre-másra hoz­zák létre a baromfitársuláso­kat is a termelők és az ipari üzemek. Az ipar kapacitása növekvő­ben van. Az V. ötéves terv el­ső időszakában három közös tulajdonú üzemben kezdték meg a munkát. Több helyen megkezdődött, illetve folya­matban van a rekonstrukció, másutt korszerűsítenek, illetve a kapacitást bővítik. Mindez a következő évekre választékban gazdagabb ésto- vábbra is kiegyensúlyozott ba­romfihús- és baromfitermék- ellátást ígér. A brigád termékeire évek óta ' nincsen panasz Barcza Zsolt felvételei pait ez, jól összekovácsolódott az évek során. Mindenki ta­nul valamilyen tanfolyamon. Négyen közülünk párttagok. A Riohterné 1945 óta, no de ebből ki ne találja a korát. Nevetünk már mindannyian. — Akkor hát nincs is új ember a brigádban? — Nincs,, de nem azért, mert engedjük. Inkább, mert nem adjuk alább a tempót, mint ahogy már megszoktuk. Nálunk ez a választóvíz. — És ha valaki megbeteg­szik a brigádból? — Ellátjuk aiz ő munkáját is. Mindenki ért mindenhez, többet vállalunk. Tavaly 1544 óra helyettesítésünk volt, de a tervvel nem maradtunk el, sőt! Belefért még a térítés- mentes műszak is. Mint mond­tam, hazavittük szombaton a munkát, aztán hétfőre meg­előztük magunkat. A készet hoztuk vissza. Külön kategória — A csúcson vannak. Le- het-e ezt még fokozni? — Hát nem mindenfele ki­talált felajánlásokkal, az biz­tos — szól közbe Juhászné. — Gondolkodtam rajta, az lenne ésszerű, ha a legjobb kollek­tívákat külön kategorizálnák. És mondjuk, ötéves bontásban figyelni a teljesítményüket. Csak akkor kapnának egy ko­molyabb elismerést, ha addig folyamatosan és kiválóan tel­jesítettek. Ezek közül lépjen a legjobb egyet — Valamennyien asszonyok. És a család? — Brigádon kívüli brigád­tagok. Ha kell, a munkából is kiveszik a részüket, ha meg kirándulni megyünk, elvisz- szük magunkkal az embereket is. Lássák csak, hogy milyen társaságban van az asszony. — Ilyen egyszerű lenne? — Nem tudom, de titkok azok nincsenek. Látó János Noteszlapok hét közben VOLT. A 70-es út mellett, éppen Diósd határában, volt egy apró élelmiszeráruda. Bejárat nélkül, fedett szín növelte a csöpp bolt eladóterét, amúgy ablakon át adták ki a tulajék ezt-azt. Mindent. Mert amilyen kicsi volt a bódé, annyi minden fért bele. Még kedvesség és udvariasság is. Ez utóbbi — megmaradt. A cégér már — nem kis nagyképűséggel — ABC-t hirdet pár hete, külön be- és külön kijárata lett az alig 20 négyzetméternek, kosarat kell venni a bevásárláshoz és mély lélegzetet. Az egyik délután vásárolt savanyúság büdös, az alma fagyott, a füstölt tarja ehetetlenül sós volt. Ami nem volt: tej. A pult mögött, a tablón elhelyezett ládákban hagyma, krumpli. Rajtuk egy macska nyújtózkodott békésen. Bi­zarr csendélet. Az eladóhölgy — nem a régiók közül — ezek után jó étvágyat kívánt Sok a-műlt idő, a volt. A kis élelmiszeráruda az út mentén ABC-vé alakult. így múlik el a világ dicsősége? GÖRVESZEDELEM. Hrr, krr, csrr, sutty. És megint: hrr, krr, csrr, sutty. A budaörsi lakótelep utcáján pá­nikba esett emberek lapulnak a falhoz. Irtózatos hör- gések, csikorgások közepette, szemmel alig követhető árnyaik száguldoznak el mellettük a szürkületben. Gördeszkázók és görkorizók. Srácok, tele energiával, mozgásigénnyel. Ahogy felszáradt a hó, a latyak a be­tonról: hrr, krr, csrr, sutty — neki. Mielőtt a szülők és maguk a srácok megneheztelné­nek: nem a görkorcsolyázás, mint olyan, mint sport, mint testmozgás ellen ágálok. Csak az érdekelne: miért tekintik a gyerekek közül néhányan kiváló rémisztőesz­köznek — sporteszközüket. Tárgynak, mellyel a gyerek­kocsit toló anyukák, bottal aprózó öregek vérnyomását lehet kétszáz fölé kergetni, amikor nagy zörgések és har­sány csatakiáltások közepette nekizúdulnak a járdának, az utolsó tizedmásodpercben térve ki az akadályok (?), a járókelők (!) elől. És, mert az ilyen apró kis agresszió is agressziót szül: megdöbbentem, de tulajdonképpen nem csodálkoztam, amikor egy nagyot bukfencező, csúnyán vérző fiút az arrajárók kárörvendő mosollyal, sőt: Ügy kell neked! megjegyzéssel „vigasztaltak”. Hit, remény, szeretet, hur­rá! MÉLTÓSÁG. Kerestem valakit, telefonon, a munka­helyén. Országos cég vezetője, elfoglalt ember, először éppen vidéken volt, másodszori tárcsázásomkor tárgyalt. Mondtam, visszahívom, de aznap már nem volt rá ér­kezésem. Este fél tízkor otthon csörgött a készülék, ö volt. El­nézést kért, de csak mostanra tudta kinyomozni lakás- telefonomat, tessék, mondjam, miért kerestem. Nem tudtam szólni egy ideig. Eszembe jutottak a ma­gukat nagynak tartó, mások által közepesnek ítélt, en­gem kicsinek sem méltató figurák. Akiket hiába hívtam, napokig, hetekig. Akik letagadtatták magukat. Akik de- rogálónak tartották az újságíró tájékoztatását. Furcsa módon, nem nagy cégek vezetői voltak. Ügy sejtem, minél kisebb a hivatali méltóság, annál nagyobb a vélt méltóság. Amit talán már nem is ennek kellene nevezni. Andai György , ENGEDMÉNY UL á. __ Mn « «■ dfthfn t i «-I r> JhtwMma , Fehrsiér 21-ig TELI a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat ráckevei kisáruházában: VÁSÁR István tér 23. 30—40%-OS ÁRENGEDMÉNNYEL KAPHATÓK DIVATOS NŐI, FÉRFI- ÉS GYERMEKCSIZMAK. FEHÉRNEMŰK, TÉLIKABATOK, KÉSZRüHAK, VALAMINT MÉTERÁRUK ÉS DIVATCIKKEK. Ruhaflanell, 90 cm széles 40,20 Ft helyett 24,10 Ft Mintás jersey, 150 cm széles 159 — Ft helyett 95,40 Ft Női bundacipő 312,— Ft helyett 187,20 Ft Férfisál 75,— Ft helyett 45,— Ft Férfiing 270.— Ft helyett 189,— Ft I \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom