Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-01 / 27. szám
2 x/ímay 1981. FEBRUÁR 1., VASÁRNAP A hét kérdései Kihívó hangok Washingtonból Az első sajtókonferenciák — A hadihajók maradnak A taifi konferencia és Izrael — Suarez lemondása Az új amerikai hadügyminiszter az Egyesült Államok nagyszabású fegyverkezésére szólított fel. Képünkön: Caspar Weinberger (jobbra), aki a szenátus hadügyi bizottságában szólalt fel, még a Carter-kor- mányzat rekórdösszegű katonai költségvetését is kevesellte. Viszály Peru és Ecuador között A háttérben a kőolaj A beiktatási ünnepségek után megkezdődött a Reagan- kormányzat mindennapi tevékenysége. Megérkezett az első tengerentúli vendég is Csőn Tu Hvan dél-koreai diktátor. Nyilván a dél-koreai helyzet bizonytalanságai késztették arra a Reagan-kormányzatot, hogy elsőnek éppen Csont fogadja. Februárban és márciusban megfordul majd az ameri. kai fővárosiban az Egyesült Államok NATO-szövetségeseinek legtöbb vezetője, hogy első kézből, részletesen kapjon tájékoztatást az „őrségváltás” utáni washingtoni politikáról.. Erről egyébként éppen e héten hangzott el az első nyilvános programadó nyilatkozatsorozat. A sajtókonferenciák sorát Haig külügyminiszter nyitotta meg, majd Reagan is az újságírók elé állt, hogy első ízben, amióta elnök lett, fejtse ki álláspontját, s adja meg politikájának fővonalát. MIT MUTATTAK MEG EZEK A SAJTÓÉRTEKEZLETEK? Alaphangjuk kihívóan szovjet- és kommunista-ellenes volt, s egyáltalán nem szolgálták a carteri politika hibájából megromlott szovjet—amerikai kapcsolatok javítását, sőt azok további elmérgesítése irányába hatottak. Reagan magát az enyhülést mint további lehetőséget is megkérdőjelezte, s olyan vádaskodásokat fogalmazott meg a Szovjetunió és a szocialista közösség ellen, amelyek a hidegháborús időkre emlékeztettek. Régi recept szerint felújította a „szovjet támadás veszélyéről” szóló hi- teltvesztett állításokat, s olyan hamis látszatot igyekezett kelteni hallgatóiban, piintha. a Szovjetunió „kihasználva a carteri politika gyengeségeit”, nagyszabású' fegyverkezést folytatott volna az elmúlt években. Rögtön kitűnt az is, hogy erre az állításra azért van szüksége, hogy megindokolja: miért akarja a carteri rekord-hadiköltségvetésen felül is újabb hatalmas összegekkel növelni az Egyesült Államok katoni kiadásait. Reagan és külügyminiszterének megnyilatkozásai egyébként is ellentmondásoktól voltak terhesek. Egyrészt azt bizonygatták, hogy a Szovjetunióval megegyezésre törekednek a fegyverzetek kölcsönös csökkentésében, ugyanakkor azonban világossá tették: a SALT—II. egyezményt jelenleg nem kívánják ratifikáltat- ni az amerikai szenátussal. Arról beszéltek, hogy fenn akarják tartani a kontaktust a Szovjetunióval a vitás kérdések tárgyalásos rendezésére, de ugyanakkor elzárkóztak attól, hogy belátható időn belül magasabb szintű megbeszéléseket folytassanak szovjet vezetőkkel. Ez szerintük csak akkor történhet majd meg, ha a Szovjetunió „megfelelően” viselkedik irányukban. Mint kitűnt, ez alatt azt értik, hogy szovjet részről fogadjanak el bizonyos, csupán az Egyesült Államok számára kívánatos „rendezési módokat” a világ számos pontján ... A szocialista közösség országaira természetesen nem lehet rákényszeríteni diktátumokat. Ezt — mint kommentátorok megjegyzik — elnöksége idején Carternek is tapasztalnia kellett. A szocialista közösség országai — mint sajtójuk nem egyszer megírta —, hajlandók megérteni, hogy egy elnökjelöltnek a választási kampánybari a siker végett nem egyszer éppen azokhoz kell igazodnia kijelentéseiben, akik előtt éppen nyilatkozik, s ilyenkor sok minden elhangzik. S ismét más, amikor a Fehér Ház. uraként lép fel, s fogalmazza meg kormánya politikáját. Ezért — mint nem egyszer az elnök- választás és a beiktatás közötti időszakban a szocialista közösség országainak vezetői rámutattak —, hajlandók lesznek „tiszta lapot” nyitni, s együtt- njunkálkodni az új amerikai vezetéssel, ha a másik oldalon is van erre szándék, az enyhülés további térhódításáért, hiszen ezt kívánják a világon kialakult realitások, a katonai erőviszonyok egyensúlyának tényei. Sajnálatos, hogy Reagan most ugyanúgy cselekszik, mintha még mindig a választási hadjáratban nyilatkozna, s nem a világ legnagyobb tőkés hatalmának legfőbb vezetőjeként fogalmazná az Egyesült Államok politikai vonalát... MI TÖRTÉNIK A PERZSAÖBÖLBEN A TŰSZÜGY RENDEZÉSE UTÁN? Az Egyesült Államokban leintették az Irán elleni hisztérikus sajtóhadjáratot, s a kormányzat végül is vonakodva, olyan ígéretet tett, hogy megtartja — legalább, is egyelőre — a Carter által jóváhagyott megállapodásban' vállált amerikai kötelezettségvállalásokat. De közben — ezt sem titkolták — változatlanul folytatódik annak „vizsgálata”, hogy a Carter által jóváhagyott megállapodás egyes előírásai nem ellentétesek-e az Egyesült Államok alkotmányával? A túszmegállapódás Iránban is utórezgéseket keltett. Kiéleződött ennek nyomán Bani- szadr elnök és Radzsai miniszterelnök és híveik között az ellentét. Az elnökhöz közelálló Ettela’at című újság azzal vádolta Radzsai híveit, hogy a túszmegállapodással megszegték az iráni parlament által korábban megszabott feltételek teljesítését, s az elnök azzal is megvádolta ellenfeleit, hogy két ízben merényletet akartak elkövetni ellene. Nyilvánvaló, hogy bár Reagan tagadta azt, hogy Irán ellen „büntetőakciót” fontolgatnának a túszok fogva tartása miatt, Washington szívesen látná a teheráni nézeteltérések kiéleződését. Reagan egyik nyilatkozatában, amely a Spiegel című nyugatnémet hetilapban jelent meg, azt állította, hogy a „kívülálló szerint kétséges lehet”, hogy ki kormányoz jelenleg Iránban. Mindenesetre a Perzsa-öböl térségére megfogalmazott Carter- doktrínát továbbra is érvényesnek tartják Washingtonban, s ezt a vidéket az „Egyesült Államok biztonsága” szempontjából változatlanul életbevágónak kiáltják ki. Ezért, bár a túszok már elhagyták Iránt, a Perzsa-öböl térségében ott cirkálnak továbbra is az amerikai hadihajók ... MILYEN EREDMÉNNYEL ZÁRULT AZ ISZLÁM CSÚCSKONFERENCIA? Az értekezlet csak a színfalak mögötti megbeszélésen foglalkozat két iszlám állam, Irán és Irak háborújával, s csupán annyit határoztak el, hogy egy bizottságot hoznak létre a közvetítés ügyében. Ennek azonban kevés esélye van a sikerre, mivel Irán nemcsak bojkottálta a taifi értekezletet, hanem eleve közölte, hogy határozatait nem veszi tudomásul. így tehát sokkal jelentősebb, hogy miről döntött a taifi csúcs a palesztin kérdésben. Az iszlám országok államfői „szent háborút” hirdettek az arab területeket törvénytelenül megszállva tartó Izrael' ellen, s bojkottot hirdettek meg. Megtiltották az egyoldalú rendezési kísérleteket Tel Avivval, s felsorakoztak a PFSZ, illetve a palesztin önrendelkezés mellett. Ilyen széles körű, látványos állásfoglalás az önálló^ palesztin állam megteremtése mellett, kétségtelenül hatással lesz az egész közel-keleti helyzet alakulására. MIÉRT MONDOTT LE ________SUAREZ?________ Sua rez, aki a Demokratikus Centrum Unió nevű kormánypárt egyik megalapítója volt, rendkívüli ügyességet és taktikázást készséget tanúsított a Franco halála utáni időszakban, s eredményesen hajtotta végre a polgári parlamentarizmus rendszerére való átmenetet a francoista diktatúrából. Ezt tükrözte a parlamenti választás eredménye is, amelynek során a kormánypárt kapta meg annak idején az abszolút többséget, s alakíthatott alkotmányos úton kabinetet Suarez vezetésével. A kormánypárt azonban mind nehezebben volt képes megbirkózni a parlamentáris rendszer keretei közepette az ország súlyosbodó gazdasági problémáival, s manőverezése, hogy Spanyolországot eljuttassa az Észak-atlanti Szervezet tagságához, heves vitát keltett ellenzéki körökben. A Felipe Gonzáles vezette Szocialista Munkáspárt erősödése és több képviselő kiválása a kormánypártból mind erőteljesebb bi- rálatokat váltott ki a miniszterelnök szernélye ellen hívei köréből is, mert a kormányfő „koncepció nélküliségét” tették felelőssé például azért, hogy a helyi választásokon a Demokratikus Centrum Unió jelen tér kény mandátumveszteségeket szenvedett. Legutóbb a madridi polgári sajtó már szalagcímekben követelte Suarez távozását. A spanyol nagyiparos körök azt várják, hogy olyan dinamikus személyiség kerüljön a kabinet élére, aki visz- szaszerezheti a kormánypárt elvesztett befolyását. Árkus István A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) főparancsnoksága a salvadori független sajtóügynökségnek (AIP) adott nyilatkozatában válaszolt Alexander Haignek, az Egyesült Államok külügyminiszterének arra a kijelentésére, amely a salvadori junta segélyezésének további fokozását helyezte kilátásba. Victor Guerrero, az FMLN szóvivője rámutatott: „Nem rettent el benünket Haig külügyminiszter fenyeKíno Tüntetések A kínai társadalmon belül olyan ellenáramlatok jelentkeznek, amelyek veszélyeztetik a pártvezetés által hirdetett politikai egységet és stabilizálást. , Kínai források rámutatnak, hogy az utóbbi hónapokban ismét elszaporodtak Kínában a tüntetések, a központi tilalom ellenére nagybetűs faliújságok jelennek meg, s Pe- kingben, Sanghajban,' Kun- mingban és más nagyvárosokban ismét árusítják az úgynevezett Demokratikus Mozgalom illegális kiadványait, sztrájkokra került sor az ország több tartományában. A tüntető egyetemi és főiskolás fiatalok, akiket a pártvezetés véleménye szerint megfertőzött a burzsoá ideológia, a szabadságjogok kiterjesztését kérik és autonómiát követelnek. Mind gyakoribbak a munkanélküli fiatalok tüntetései és egyéb megmozdulásai Sanghajban és más központokban. Bizottságokban folytatta I munkáját a hét végén a madridi találkozó. Mint a TASZSZ tudósítója madridi sajtókörökből nyert értesülésekre hivatkozva jelenti, pénteken a katonai enyhülés és a leszerelés problémáit, az információs együttműködés kérdéseit, továbbá a Földközi-tenger térségével kapcsolatos kérdéseket vitatták meg a résztvevők. Az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia összehívására tett, lengyel és francia javaslat fontos helyet kap a taA japán törvényhozás vitájában a baloldali ellenzék határozottan elítélte „a szovjet katonai fenyegetés” ürügyén folyó szigetországi fegyverkezést, az amerikai kormányzat enyhülésellenes politikájának japán követelését. Mijamoto Kerdzsi, a kommunista párt KB elnökségének elnöke emlékeztetett rá: noha a Japán Kommunista Párt helytelenítette az Afganisztánnak nyújtott szovjet katonai segítséget, visszautasítja az Afganisztán körül csapott zajos hírverést és propagandát, azt a tarthatatlan elméletet, hogy a Szovjetunió ötezer kommunista értelmiségi vett részt péntek este a párizsi Mutualité-csarnok- ban rendezett nagygyűlésen, amelyen Georges Marchais, a Francia KP főtitkára, a párt jelöltje a tavaszi elnökválasztásokra a párt értelmiségi politikáját fejtette ki és a francia intellektueleket a kommunista párt választási kampányának támogatására szólította fel. A lelkes hangulatú nagygyűlés választ jelentett a polgári sajtó, pártok kampányára — arra az álgetőzése, hiszen a történelem arra tanít bennünket, hogy ha egy nép meg kívánja szerezni a szabadságát, semmiféle katonai hatalom nem tudja eltántorítani ettől, bármely nagy legyen is.” A UPI hírügynökség a salvadori junta külügyminisztériumának tájékoztatására hivatkozva közölte, hogy a légierő pénteken gyújtóbombákkal támadta a felkelők által ellenőrzött északkeleti vidékeket. Fernando Belaunde Terry perui államfő szombaton elutasította Kolumbiának és Venezuelának azt a javaslatát, hogy a két ország közvetítsen a Peru és Ecuador között kiújult határvillongás elsimítása érdekében. Manuel Ulloa perui miniszterelnök bejelentette, hogy a perui csapatok az érintett területek nagy részét visszafoglalták az ország területére beszivárgott ecuadori egységektől. A történtek napok elteltével sem világosak: Ecuador azt ál. lit ja, hogy jogosan birtokolja a Paquisha nevű települést, mivel az ecuadori területen Varsóban hosszas tárgyalások folytak a lengyel kormány és a három szakszervezeti tölálkozón folyó tanácskozásokon. Konferenciakörökben ismeretessé vált, hogy egyes nyugati országok képviselői a helsinki záróokmány szellemével és betűjével összeegyezhetetlen javaslatok mellett álltak ki. Ugyanakkor megtagadták a támogatást attól a román javaslattól, amely a fasizmus, a neonácizmus és az apartheid propagálásának betiltását indítványozta, lényegében védelmükbe vették az utóbbi időben feltűnően élénken tevékenykedő náci és neonáci szervezeteket. Japán megtámadására készülne. Ezzel összefüggésben a polgári sajtóban is nagy teret kapott Mijamotónak az a leleplezése, hogy a szigetországban állomásozó amerikai alakulatok tengerészgyalogos egységeinek Iwakuni támaszpontján — a tokiói antinukleáris alapefvek megsértésével — titokban valószínűleg atomfegyvereket tart. A gyanút megerősíti Robert Komer, volt amerikai hadügyminiszter-helyettes tavaly októberi szenátusi beszámolója, amely szerint a bázison atomfegyverek kezelésére kiképzett különleges személyzet tartózkodik. lításra, hogy a párt értelmiségi politikája nehézségekbe ütközik. A gyűlés szónokai rámutattak, hogy a 700 ezres tagságú Francia Kommunista Pártnak 70 ezer értelmiségi tagja van. Több, mint bármely más francia pártnak. I. János Károly spanyol király szombaton délelőtt a katalán és a baszk kisebbségi pártcsoportok vezetőinek foga- adásával, folytatta konzultációit az Adolfo Suarez miniszterelnök csütörtöki meglepetésszerű lemondásával kirobbant kormányválság megoldására. Időközben a képviselőház elnöksége úgy döntött, hogy február 10-re vagy az azt követő napokra összehívja a képviselőház teljes ülését Ezen az ülésen hallgatják meg a kijelölt miniszterelnök .programnyilatkozatát és szavaznak beiktatásáról. A királyi konzultációk első napjának, amelynek során az uralkodó a négy legnagyobb fekszik. Peru szerint azonban két ilyen nevű település van, amelyek közül az egyik Peruhoz tartozik. A riói egyezmény, amelyet Peru ma is elfogad, 1942-ben Perunak ítélte a Maranon folyótól északra fekvő, mintegy 200 000 négyzetkilométernyi, korábban Ecuadorhoz tartozó területet, ahol Peru napi kőolajtermelésének 75 százalékát hozzák felszínre. Egyes hírügynökségi jelentések szerint még szombaton összeülnek a riói egyezményt szavatoló négy ország — az Egyesült Államok, Brazília, Argentina és Chile — képviselői. mörülés képviselői között. Ezek egyik fő témája a munkaidő csökkentése volt. Szombaton reggel a tárgyalások eredményeként, mint távlati célt, elfogadták a heti 40, napi 8 órás munkahét bevezetését, amelynek részleteiről az idei év folyamán tárgyalásokon döntenek. 1981-ben a munkahét 42 órás lesz, mégpedig úgy, hogy három egymást követő szombat szabad, a negyedik pedig 8 órás munkanap. A bányászatban továbbra is érvényben marad az összes szabad szombat rendszere, amelyet a jastrzrebiai megállapodásnak megfelelően már áz idei év elejétől bevezettek. Miután a kormány képviselői és a Szolidaritás országos egyeztető bizottságának megbízottai között egyetértés jött létre a munkaidő csökkentésének alapelveiről, megállapodtak abban is, hogy akik a hivatalosan munkanappá nyilvánított január 10-i, illetve a január 24-i szombaton nem Jelentek' meg munkahelyükön, ezeket a napokat februári szabad szombatokon ledolgozhatják, és akkor a januári mulasztásért nem éri őket anyagi veszteség. A „Szolidaritással” folytatott megbeszélések második témaköre a tömegtájékoztatási eszközökben való vélemény- nyilvánitási lehetőség volt. Egyebek között megállapodtak abban, hogy a „Szolidaritás” a jövőben országos terjesztésű hetilapot adhat ki. Egy harmadik témakörben megállapodtak arról, hogy a kormány bizottságot küld Rzeszowba, az ottani sztrájkbizottsághoz, amely' úgynevezett falusi szolidaritás bejegyzéséről kíván tárgyalni. A Lengyel Egyesült Munkáspárt, az Egyesült Parasztpárt és a kormány álláspontja szerint o földművesek érdekeinek képviseletére a nagy hagyományokkal rendelkező gazdakörök a legalkalmasabbak. Egy új szervezet létrehozása károsan befolyásolná ezek tevékenységét. A „falusi szolidaritás” létrejöttének ezenkívül még jogi akadálya is van, hiszen az egyéni gazdák egy személyben munkaadók és munkavállalók, s mint ilyenek, nem alakíthatnak hagyományos értelemben vett szakszervezetet. parlamenti párt vezetőit fogadta, két érdekes fejleménye volt. Az első, hogy a Demokratikus Centrum Unió képviseletében — továbbra is a párt elnökeként — Adolfo Suarez, jelent meg a Zarzuela-palotá- ban. A másik jelentős fejlemény volt Felipe Gonzáleznak, a Spanyol Szocialista Munkásáért főtitkárának az a közlése, hogy pártja vállalja a válság alternatív megoldásának felelősségét, egy, az ő vezetésükkel a kisebbségi pártcsoportok, a kommunisták és esetleg az eddigi kormánypárt egyes szektorainak támogatásával alakítandó kormány létrehozásával. Salvador Légierővel támad a junta A munkabizottságok tanácskoznak Madridban Kulcskérdés az enyhülés Atomfegyvereket tárolnak Japánban? A militarizmus leleplezése Párizs Kommunista nagygyűlés Megállapodás született Lengyelországban Csökkentik a munkaidőt A spanyol kormányválság fejleményei A szocialista párt javaslata
