Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-05 / 3. szám

1981. JANUAR 5., HÉTFŐ xMil av Elhunyt olcsai Kiss Zoltán A Művelődési Minisztérium, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövet­sége és az MSZMP VI. kerületi bizottsága mély fájdalommal tudatja, hogy olcsai Kiss Zoltán szobrász, Kossuth-díjas érde­mes művész, a munkásmozgalom régi harcosa, a Szocialista Magyarországért Érdemrend és a Tanácsköztársasági Emlék­érem tulajdonosa életének 86. évében, január 3-án hirtelen elhunyt. Temetése január 9-én 14 órakor les2, a Mező Imre üti temető díszravatalozójából. Küzdelmes, művészi ered- Számos köztéri alkotás ményekben gazdag, termé- fémjelzi munkásságát, így kény életpálya ért véget olcsai Kiss Zoltán halálával. Az 1895-ben a Vas megyei Sza- lafőn született művész igen nehéz körülmények között, a világtörténelem viharai kö­zepette találta meg hivatását, deti a bontakoztatta ki tehetségét. Gyermekéveit árvaházakban töltötte, 1914-ben az érettségi után képességei és kitartása, szorgalma révén sikerült el­jutnia a képzőművészeti fő­iskolára, ám egy év múlva behívták katonának, s az orosz frontra került. Egy szi­bériai hadifogolytáborban ér­te a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom híre, s a for­radalmi eszmékkel megismer­kedve vállalta az új társada­lom szolgálatát: jelentkezett a Vörös Hadseregbe, s részt vett a fehérek, az intervenciósok elleni harcban. 1921-ben a párt mozgalmi megbízatással hazaküldte, de itthoni üldöz­tetése miatt emigrálnia kel­lett. Negyed századot töltött ha­zájától távol, Párizsban tele­pedett le, ahol folytathatta félbemaradt képzőművészeti tanulmányait. Ezekben az években ért széles horizontú művésszé, itt rendezte 1928- ban első önálló kiállítását is. rAz alkotók baloldali mozgal­mának résztvevőjeként aktí­van segítette a Francia Kom­munista Párt kulturális mun­káját is. A felszabadulás után az elsők között tért haza Ma­gyarországra, s nagy lendület­tel kezdte újra művészi te­vékenységét. Dolgozott a képzőművészek pártszervezetének aktivistája­ként, tisztségviselőjeként. Sokoldalú alkotó volt, a szobrászat minden műfajában szívesen vállalt feladatokat, emlékművek, portrék mellett kisplasztikák, érmek, plaket­tek egész sora formálódott keze nyomán. Művei elkötele­zettségét, meggyőződését tük­rözték. például Kun Béla budapesti emlékműve, Győrött látható munkásszobra, s az elmúlt év novemberében Nyíregyházán felállított Lenin-emlékműve. Egyik főműve éppen ott hir- vértanúk iránti ke­gyeletet, ahol néhány nap múlva végső búcsút vesznek tőle: ő formálta meg a Mező Imre úti temető munkásmoz­galmi mártíremlékművét. Művészi energiája 80. élet­évén túl sem csökkent, az utóbbi években is számos ki­állításon szerepelt. Tavaly sző­kébb pátriájának adományoz­ta alkotásait, ezekből a Vas megyei Körmenden nyílt ál­landó kiállítás, amely immár az utókorral ismerteti meg egy pártos elkötelezettségű művész maradandó értékű munkáit. Vállalatoknál füBunkásgyíüések Tegnap reggel, az újév első munkanapján az ország több vállalatánál munkásgyűlések vezették be az évindító, reg­geli műszakokat. A vállalati vezetők beszámoltak az elmúlt év és a befejeződött ötéves tervidőszak eredményeiről, és ismertették az újesztendő, va­lamint a VI. ötéves terv leg­fontosabb helyi feladatait. Az Ikarus autóbuszok mi­nőségének további javítását, a takarékosabb gazdálkodást jelölte meg a gyári kollektíva legfontosabb feladatának Tol­di József vezérigazgató, a má­tyásföldi gyáregység munkás­gyűlésén. Emlékeztetett arra, hogy a gyár 1976—80 között 64 ezer autóbuszt állított elő, az export évről évre ugrás­szerűen növekedett. A Magyar Kőolajipar egyik jelentős háttérüzemében, a nagykanizsai Dunántúli Kő­olajipari Gépgyárban új DKG- Mapegáz elnevezésű gömb­csapcsalád gyártásával indít­ják az új évet. Ezt jelentették be a tegnap reggeli munkás­gyűlésen. A Kőbányai Textil­művek Fonó-gyáregységében is munkásgyűlést tartottak, miközben 32 ezer végfonó-or- són kezdték meg az idei ter­melési feladatok teljesítését. A győri Graboplast. Pamut- szövő- és Műbőrgyárban csak­nem egyhetes karbantartás után indultak tegnap a gépek, s a munkakezdést brigádér­tekezletek vezették be. Csúszógyűrűs motorok Az Egyesült Villamosgépgyár Kismotor Gyárában a több mint négyszázmillió forintos éves tervet még karácsony előtt teljesítették. Itt gyártják a zárt, a robbanásbiztos és az úgy­nevezett csúszógyűrűs villanymotorokat. Képünkön: a viüanymotorház-mcgmunkáló gépsornál. Beíső tartalékok Az embereket meg kei! nyerni gasz számunkra, de utánanéz­tünk* sok hozzánk hasonló építőipari vállalat van. Néme­lyeknél még számottevőbb a létszámcsökkenés. Pedig, ha valaha, hát tavaly ugyancsak szükségünk lett volna minden munkáskézre. Teljesen eltor­zult a vállalat termelési pro­filja; túlsúlyba kerültek a k ézi munka-igényes feladatok. De erről, beszéljen inkább az igazgató! Somorjai Béla leszögezi: nem akarja magyarázni a bi­zonyítványt. Azt, hogy a ter­vezettnél 220—230 millió fo­rinttal kevesebb termelési ér­tékkel -zárták az évet, s hogy mintegy 15 milliós a veszte­ség. Magyarázat lehet ugyan elegendő, ám az nem változ­tat a tényen. Miután a jelen — a múltra épül, néhány ob­jektív körülmény tisztázásá­hoz elengedhetetlenül szüksé­ges a vállalat tavalyelőtti és az azt megelőző munkájának, helyzetének ismerete. Tudva, hogy jogalapja sincs az utóla­gos okoskodáshoz, vaskos je­lentést szed elő, amelyet a vállalat felügyeleti szerve ké- czített. Kiderül: az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium ellenőrzési önálló osztá­lya úgynevezett komplex fel­ügyeleti átfogó vizsgálat alá vonta tavalyelőtt a PÁÉV-ot. i(És zárójelben érdemes felje­gyezni kát dolgot. Azt, hogy « jelentést 1979 júliusában Írták alá és a vállalatvezetés tudomására a harmadik ne­gyedév elején hozták. Vala­mint azt, hogy a jelzett hiá­nyosságok felszámolására no­vemberben készült egy intéz­kedési terv, amelyben 1980 márciusáig határozták meg az alapvetően fontos feladatokat. A tervből azonban érdemben nem valósult meg semmi.). Program nélkül? „AíT utóbbi években — 1976 —77—78-ról van szó — a PÁÉV kapacitása 83—86 szá­zalékát Pest megyében kötötte le. Vállalkozásainál a megyei ■igényeket részesítette előny­ben ... (1980-ban viszont ösz- szes kapacitásuk 90—95 száza­lékát kötötték le.) Vegyes profilú építőipari egység; a lakás-építés aránya átlag 42,6 százalékot tett ki ...” — ol­vashatjuk -a bevezetőben. Ké­sőbb pedig a következőiket: „...Nem tapasztaltunk kielé­gítő fejlődést a szerződéses fe­gyelem terén ... A lakások­nak több mint a 40 százalékát általában a IV. negyedévben adta át a vállalat... A szer­ződéses fegyelem lazaságaira utal a vállalatnál a szerződés­módosítások nagy száma ... Az utóbbi két évben a módo­sítások száma már megköze­lítette a szerződéskötésekét...” És végül egy megállapítás, amely szintén említésre ér­demes: „A PÁÉV központi apparátusa a gépek teljesít­ményének mérése terén sem ellenőrzést, sem számonké­rést nem gyakorolt...” Mindehhez még egyetlen adat — már nem a jelentés­ből : 1979-ben a ■ tervezettnél 320-szal kevesebb lakást ad­tak át a Pest megyei állatni építők. Az előszerelés böjtje S most ismét az igazgatóé a szó: Valóban eltorzult 1930- ban a vállalat termelési szer­kezete. Nagymértékben meg­nőtt a befejező munkák ará­nya. Az a körülmény, hogy 1978-ban és 1979-ben évente csak panelből 900 lakást sze­reltek össze, s a tavalyelőtti évet 1114 összeszerelt lakással zárta a PÁÉV — alapvetően meghatározza tavalyi tenni­valóinkat. Annak ellenére ugyanis, hogy a vállalati terv­ben — a termelési érték el­érése végett — házgyári elem­ből 994 lakás összeszerelésé! írták elő — csak mintegy 500 lakás szerkezeti építése lát­szott indokoltnak. Többre be­ruházási igény sem volt. A 220 millió forint körüli ter­melési érték veszteségnek te­hát 60 százaléka emiatt adó­dik — a többi pedig, bizo­nyíthatóan. a létszám csökke­nés következménye. Egyetlen Az első fülest egy régi bri­gádvezető - ismerősömtől kap­tam Szigetszentmiklóson: Kép­zelje el, teljesen leülünk — újságolta. A hír később több építkezésről is visszakö­szönt. Már októberben egyre többen beszélték, hogy a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat veszteséges lesz, mi­után egy sor vállalt kötele­zettségének nem tett elegei határidőre; vagyis jóval ke­vesebb értéket termelnek a szükségesnél. Eltorzult profil Jánky Zoltán, a Pest me­gyei pártbizottság gazdaság- politikai osztályának mun­katársa nem kertel: a PÁEV élére februárban került új igazgató, teljes mértékben nem hibáztatható a vállalat tava­lyi eredményedért; illetve az eredménytelenségért — mond­ja. — Igáz ugyan, hogy már kész termelési ten,' fogadta, ám azt módosíthatták év köz­ben. Tudomásom szerint ez mag is történt. Mindenképpen többet kellett volna azonban tennie a vezetésnek a szerve­zettség javításáért, a haté­konyság növeléséért és ami a leglényegesebb, az emberek megnyeréséért. Ha őszintén odaállnak a munkások elé, az­zal, hogy mi a baj, ha megfe­lelő, gyors operatív tervekei dolgoznak ki a nehézségek megszüntetésére, illetve, ha Be­tartják például a pártbizottság cselekvési programját, bizo­nyára sokkal kevesebben hagyják el ■ a vállalatot. Ez azonban elmaradt. Az is igaz azonban, ' hogy csupán a PÁÉV igazgatója új ember, tehát a régiek, a vezető tár­sai sem menthetők fel a fele­lősség alól. És még egy tény: a jelenlegi gazdasági szabá­lyozóik szerint már tavaly­előtt is veszteséges lett volna á Vállal át.'V“- ! • Rehák Sándor, a PÁÉV szakszervezeti bizottságának titkára: Hónapok óta vizsgál­juk gondjaink forrását. Meg- győzödéssim, hogy nem dol­gozunk rosszabbul, mint a korábbi években, nem válto­zott a munkafegyelem. Hogy mi a legnagyobb baj? Az. hogy tavaly január elseje és december 15-e között 603-an léptek ki a vállalattól és fo­lyamatban van csaknem 30 felmondás. Főként jó szakem­bereink : kőművesek, ácsok, festők és kubikosok mentek el. A kilépők nagy többsége arra hivatkozott, hogy haza­megy, lakásához közel vállal munkát. Ügy tapasztaltuk, jó részük nem is az építőiparban helyezkedik el. Bár nem ví­Neve: — Dr. Babinszky László. Születési helye, ideje: — 1950. szeptember 1., Bu­dapest, de mert szüleim Oros­házára kerültek, ott nevelked­tem, oda jártam a Táncsics gimnázium első biológia-ké­mia tagozatos osztályába. Szülei: — Anyám otthon volt ve­lünk, apám agrármérnök, a Kaposvári Mezőgazdasági Fő­iskola tanszékvezetője. ö „fertőzött” meg hármunkból kettőnket: egyik húgom ker­tészmérnök, én itt, Herceghal­mon, a kissé bonyolult nevű Állattenyésztési és Takarmá­nyozási Kutató Központ Ta­karmányozási Kutató Intéze­ténél vagyok tudományos munkatárs. Másik húgom mérnök az Uvatervnél. Állandó lakhelye: — Egyelőre Budapest. Rövi­desen — az intézetnek kö­szönhetően — önálló lakást kapok Budaörsön. Ideiglenes lakásváltozások: — Debrecenben éltem 1969 és 1974 között, az Agrártudo­mányi Egyetem általános ag­rármérnöki szakán tanultam. A biológiának inkább a prak­tikus, gyakorlati része érde­kelt, és másodéves koromban, mint tdk-st (tudományos diák­kör) az állattani tanszékre hívtak dolgozni. Takarmányo­zási témakörben írtam a szak- dolgozatomat, ide pályázat út­Ssemétyasonossági i&azoBváay (2,) Sok szakmai segítséget kaptam zünk, melyek a gyakorlatban megvalósulnak. Például említ­hetem a sertés takarmányozás­ban jól ismert ÁKI hizlaló tápsort, melyet itt alakítot­tunk ki. — Többesszámban beszélek, úgy érzem, minél többen dol­gozunk egy témán; annál job­ban sikerül. .Természetesen van egy nagy rálátással ren­delkező, koordináló vezető, de a munka — csapatmunka. — Még 1980-ban hozzá akartam fogni a kandidátusi értekezésemhez. Sajnos, a sok munka miatt halasztást szen­vedett. Harmincöt éves koro­mig szeretném megszerezni. Ez saját igényem, de az inté­zet is — akár szerződésileg — megkívánja munkatársai ál­landó fejlődését, képzését. Természetesen nemcsak a tu­dományos fokozatokban mér­hetők Elvész az a kutató, aki nem tanulmányozza rendsze­resen a legfrissebb szakiro­dalmat, eredményeket. — A kutatónak sok minden­re fel kell készülni. Arra is, hogy gyakran olyan munkát végezzen, amihez nem feltét­lenül kell a diploma. Én is le­mentem az istállóba, szinte sertésgondozó voltam. Erre nemcsak a munkaerőhiány kényszerített... — Kevés a fizetés. Nemcsak itt, az. intézetben, nemcsak nekem, én ráadásul nem is panaszkodhatom különöseb­ben. Általában jóval kisebb az anyagi elismerés egy pálya­kezdő fiatal kutatónak, mint a hasonló korú, máshol dolgozó diplomásnak. De: ezt a mun­kát nem is lehet csupán az anyagiakat figyelve csinálni. Csak szenvedélyből, hobbiból Akár éjjel is, akár vasárnap is. Egyéb: — Elégedett soha nem lehet az ember. Ám a túlzott elége­detlenkedés is káros. Hogy hol tartok munkában, általá­ban, ezt objektiven nem na­gyon tudom megítélni. Nem is nagyon elemzem. Dolgozni kell, hajtani. Fiatal vagyok, mégis néha kevés az időm Intézeti munka, társadalmi munka, kis maszekolás, csa­lád. barátok, szórakozás, mű­velődés — nasvon be kell osz­tani a napot, évet. Andai György (Folytatjuk.) konkrét példa erre: tavaly­előtt novemberben 1660 épí­tőipari munkásunk volt, a múlt évben 1329. Egy panelos lakás teljes összeszereléséhez — ideértve a földmunkához, az alapozás­hoz felhasznált időt is — át­lag 200 munkaóra szükséges. Ennek értéke 180—200 ezer forint. Ugyanakkor egy lakás befejezéséhez — szak- és szerelőipari munkákra gon­doljunk! — 650—700 óra kell, s e tevékenység értéke alig haladja meg a 200—220 ezer forintot. Említésre érdemes még, hogy 1979-ben november 30-ig 33 létesítményt adtak át — 1930-ban 47-et. És, hogyan néz ki a vál­lalat lakásátadási terve? Somorjai Béla: A tervezett 900 millió forint termelési ér­tékben 1015 átadott lakással számoltak. December 23-ig 1025 lakás műszaki átadása fejeződött be. Csakhogy a ter­melési terv ellenére a válla­latvezetés 1639 lakás elkészí­tésére szerződött — ebből 1435-re a Pest megyei Beru­házási Vállalattal. Felelőtlen szerződéskötések­ről van tehát szó? Minden­képpen úgy tűnik, ha a ta­valyelőtti, 580 lakás átadására gondolunk. Ugyan hogyan le­hetett volna a vállalatnak elegendő ereje — termelő ka­pacitása — a csaknem három­szoros túlteljesítéshez? A me­gye politikai vezetése min­denesetre megpróbált segíteni a PÁÉV-n.ak. Közbenjárásuk­ra a III. negyedév végén az Építésügyi és, Városfeilesztési Minisztérium alvállalkozókat jelölt ki néhány lakásépítke- zásre. Ezenkívül többek kö­zött Dunakeszi vezetői is fel­ajánlották — a város vállala­tai révén — közreműködésü­ket. Az erőfeszítések azonban már nem hozták meg a várt eredményt. Jánky Zoltán: A Pest me­gyei Állami Építőipari Válla­latnak talpra kell állnia, van még kihasználatlan belső tar­talékuk. Ezek feltárásához azonban fel kell erélyesen számolni a szervezetlenséget, •meg kell változtatni az el­uralkodott rossz hangulatot. .Azaz mindent meg kell tenni az emberek megtartásáért. Mozgósítsa erőit a párt. a szakszervezet, aktívan kapcso­lódjanak be a döntések elő­készítésébe. Alap-e a megújuláshoz? Somorjai Béla: A vállalat kapaeitásgazdálkodási és programozási rendszere szinte teljesen használhatatlan volt. A második félévben tettünk nagy erőfeszítéseket a terme­lőképességünk tényleges fel­mérésére, illetve a pontos programozás bevezetésére. Ehhez elsősorban új szerve­zeti keretet kellett teremteni. Módosítottuk például a mű­szaki előkészítést teljes egé­szében — egy kézbe került a válalkozási, az előkészítési és a programozási munka. Több egységet megszüntettünk, il­letve összevontunk. Szeptem­ber elsejétől fokozatosan le­raktuk az ütemes, tervszerű munka “alapjait, a hat-nyolc legfontosabb épületre — fi­gyelembe véve a tényleges létszámhelyzetet — szigorúan betartandó programot állí­tottunk össze. Anyagilag is megpróbáltuk ösztönözni az embereket — az adott terv- fe'adatokhoz meghatározott célprémiumokat ajánlottunk föl. Ily módon havonta átlag 300 ezer forintot fizettünk ki fizikai dolgozóinknak és a termelés közvetlen irányítói­nak. Valószínűleg olvasóinkban is felvetődik a kérdés: vajon miért, csak az év második fe­lében tették meg a szükséges lépéseket, miért nem előbb? A PÁÉV igazgatója szerint csak a féléves mérleg után derült fény a vállalat romló gazdasági helyzetére. A ko­rábbi felismerés azonban — az örökölt, objektív okok és előzmények ellenére sem — érdemben nem befolyásolta volna az 1980-as eredménye­ket! Dodó Györgyi án kerültem. Itt kaptam meg ulajdonképpen együtt azt, unit elképzeltem: a gyakor- atban mégis az elmélettel óglalkozhatok. Családi állapota: — Feleségem bölcsész, ta­paszra várjuk a gyereket. Munkahelyváltozások: — Ez az első munkahelyem, ró kollektívába kerültem, én /oltam a legfiatalabb, sok se­gítséget kaptam, szakmai fél- ékenységnek a nyomát sem apasztaltam. Ez azt bizonyít- a, hogy jó szakemberek ne­veltek, akiknek nemcsak egy­két ötletük volt, melyet félt- íettek volna mástól. Tudomá- íyos gyakornok, majd segéd­munkáiéra, munkatárs lettem, végig a „szamárlétrán”. Köz­ben doktoráltam, sertésiakar- nányozással, anyagcsere-kí­sérlettel kapcsolatos témát dolgoztam fel, ez a fő terüle­tem. Megtanultam németül, nemzetközi konferenciákon adtam elő. publikáltam. — A diploma pusztán jogo­sítvány, a kutatást csak itt. a helyszínen lehet megtanulni. Sok szó esik mostanában a kutatás és a gyakorlat kap­csolatáról. Mi, lehetőség sze­rint, olyan kutatásokat vég-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom