Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-06 / 4. szám
I 1981. JANUAR 6., KEDD ~xMUw Egy elemzés, számos tanulsággá! Az osztrák és a magyar ipar termelékenysége Figyelemre méltó összeállítást tett közzé a közelmúltban a Központi Statisztikai Hivatal: az osztrák és magyar statisztikusok több mint másfél évtizede tartó együttműködésének újabb eredményeként a két ország gépiparának, élelmiszeriparának és kohászatának termelékenységét összevető elemzés látott napvilágot. Rokon vonások Az összehasonlítást sok szempontból érdekessé teszik a közös történelmi múlt, a földrajzi közelség és a hasonló gazdasági adottságok által meghatározott rokon vonások — ugyanakkor természetesen figyelembe kell venni a két társadalmi-gazdasági rendszer eltérését is. A vizsgálat megállapításai mindhárom ágazat esetében az osztrák fél javára billentették a mérleg mutatóját: az élelmiszeriparban 16,1 százalékkal, a kohászatban 18,1 százalékkal, a gépiparban pedig 64 százalékkal dolgoztak termelékenyébben szomszédaink. A számok természetesen átlagokat jelentenek, s esetenként egészen eltérő szélső értékeket is takarnak: az élelmiszeriparon belül például az osztrák cukoripar termelékenysége 3,5-szerese a magyarénak — ugyanakkor a húsiparban Magyarország előnye 10 százalékra tehető. A kohászat szerepe mindkét országban körülbelül azonos: az ipari termelés 9—10 százalékát adja. A termelékenységben mutatkozó eltérés elsődleges oka az osztrák kohászat korszerűbb technológiai színvonalában rejlik. Mivel a gépipar mind Ausztriában, mind Magyarországon az ipar vehető ágazata, s hazánkban az ipari termelés több mint egyharmada ebből az ágazatból származik, ennek adatainál érdemes hosz- szabban elidőzni. A 64 százalékos osztrák előny már önmagában is sajnálatos ténye mellett külön is figyelemre méltó, hogy a vizsgált 17 gépipari alágazat közül egyedül a közútijármű-gyártás területén mutatkozott magyar előny, s az összes többi területen termelékenységünk alaposan lemarad nyugati szomszédunkétól. Belső kooperáció A jelentés az okokat elemezve megállapítja, hogy Ausztria lényegesen nagyobb mértékben vesz részt a nemzetközi termelési együttműködésben, s ezzel összefüggésben termékstruktúrája is korszerűbb, ami kedvezően befolyásolja a termelékenységet. A végtermékeket gyártó vállalatok eredményeit nagyban befolyásolja, milyen háttéripari bázisra támaszkodhatnak, így az elmaradás másik Az állattenyésztés /ó évei Nőtt a juhállomány Egyenletesen, jó ütemben fejlődött a magyar ' állattenyésztés az V. ötéves terv időszakában. Hinnék megfelelően tovább javult és nemzetközi mércével mérve is magas szintűvé vált a hús-, a tej- és a tojásfogyasztás az országban. Az állattenyésztés fejlesztésére hozott kormányhatározatok nyomán nőtt a tenyésztői- tartói kedv. A gyarapodó es genetikailag magasabb értékű állomány termelésének értéke öt év alatt 13 milliárd forinttal nőtt. Figyelemre méltó, hogy sikerült biztosítani az egyenletes fejlődést, amire korábban — ötéves időszakot alapul véve — kevés példa volt. A mezőgazdaságnak ez az ágazata ezúttal elkerülte a sokszor a lakossági ellátást és az exportot is zavaró termelési hullámzásokat; évente 3,2—3,5 százalékkal nőtt a termelés értéke. A kiegyensúlyozott, zavartalan fejlődés a belső összetételre nézve már arányeltolódásokat mutat, ezek azonban nincsenek ellentétben a hazai fogyasztói szokásokkal. A legdinamikusabban — amint az várható volt — a sertéshús- termelés nőtt. A kistermelők öt év alatt hozzávetőleg 30 százalékkal, a nagyüzemek pedig mintegy 10 százalékkal fokozták a húskibocsátást. Nemcsak az állomány lett nagyobb, javult az állatok „termelékenysége” is. 1980-ban az állami gazdaságok kocái után az 1975. évihez képest eggyel több hízott sertést neveltek föl és mintegy 50—60 kiló hússal nőtt a tsz-ekben az egy anyaállatra jutó éves hús- „gyártás”. A sertéshústermelés eredményessége döntően hozzájárult ahhoz, hogy ^ az egy főre jutó hazai húsfogyasztás az 1975. évi 68.5 kilogrammról — ami már akkor is magas színvonalnak számított — 74—75 kilogrammra emelkedett. A szarvas marha-tenyészt esnél mindenekelőtt a tehenészeti telepek teljesítménye javult. Az idevonatkozó kormányhatározat nyomán 20— 22 ezer fajtiszta, illetve keresztezett tejtermelő típusú állatot tartanak az országban. Egyéb tekintetben is javult a tejtermelés szakmai munkája. Öt év alatt a tsz- ekben 1420 kilóval, az állami gazdaságokban 1360 kilóval emelkedett az egy tehénre jutó termelés, ami az állami gazdaságokban tavaly elérte a nemzetközileg is kiemelkedő értéket, a 4700 kilogrammot, így vált lehetővé a hazai tejes tejtermékellátás javítása; 127 literről160—165 literre nőtt az egy főre jutó fogyasztás. Viszonylag szerényebb eredményei vannak, a hús- marhát tartóknak, a vágómarha-termelés föllendítésének programja a VI. ötéves terv időszakában is munkát ad majd. Hatszázezerrel nőtt öt év alatt1 az anyajuhállomány. A juhhúsból felével adtak többet az üzemek és a kistermelőik 1980-ban, mint 1975-ben és 40 százalékkal több gyapjút adtak át a feldolgozó üzemeknek. A baromfitenyésztők, -tartók is fedezték a szükségletet. A nemzetközi élvonalban van továbbra is az egy főre jutó hazai tojásfogyasztás, amely öt év alatt 280-ról 320—330 darabra nőtt. oka minden bizonnyal abban rejlik, hogy az osztrák gépipar belső kooperációja jóval fejlettebb a magyar iparénál. Erre utal egyebek között az a körülmény, hogy a legfontosabb háttéripari alágazatban, a különféle vas- és acéltermékek gyártásában az osztrák termelékenységi színvonal a magyar szint 2,6-szoro- sa volt. A magyar vállalatok a végtermékekhez szükséges alkatrészeket részben importálják, részben pedig —kény- szerűségből — maguk állítják elő, kis sorozatban,. többnyire gazdaságtalanul, ami természetesen nagymértékben rontja a végtermék termelékenységét is. A gazdaságosságot, korszerűséget biztosító szakosított termelés aránya a magyar gépiparban mindössze 20 százalék körül mozog. Az egyes gépipari alágaza- tokban a kővetkezők szerint alakult az osztrákok előnye: vas- és acéltermékek: 158,3 százalék; híradástechnikai cikkek: 143,7 százalék; munkagépek: 133 százalék; villamosgépipar: 50,4 százalék — vagyis ennyivel haladta meg az egyes alágazatok termelékenysége a magyar értékeket. Közúti járművek Mint már említettük, egyedül a közútijármű-gyártás területén tudtuk megelőzni szomszédainkat. Ez az egyetlen olyan gépipari alágazát, melynek termelékenysége mintegy kétszerese az osztrák színvonalnak. Ezt elsősorban az tette lehetővé, hogy a közútijármű-gyártásban olyan széles körű hazai és nemzetközi munlcamegosztás alakult ki — egyebek között a Rába— Csepel Autó—Ikarus hármas együttműködése az autóbusz- gyártásban —, amely a megfelelő beruházásokkal párosulva megteremtette a nagysorozatú, gazdaságos termelés feltételeit. EZ utóbbi azonban csak enyhíti, de nem változtatja az összességében igen kedvezőtlen képet: termelékenységi elmaradásunk ugyanis nemcsak mértékében, de tenden ciájában is nyugtalanító: míg az 1965-ös összehasonlítás idején még csak ötven százalékkal voltunk lépéshátrányban, a most közzétett eredmények szerint tehát viszonylagos lemaradásunk nemhogy csökkent volna, hanem növekedett, s ez az okok feltárásával együtt komoly figyelmeztetés a magyar iparnak. W. B. Belső tartalékok Pomázi beruházás sok hibával Nem tették, mert megtehették \ Minden bizonytalan jpl0emázS épülő nagy létesítménye körül. Azaz majdnem minden. Zavarba ejtő már az elnevezés is: a műszaki • dokumentációkban, illetve a levelezésekben hét éve mindig ifjúsági házat írtak és írnak, de művelődési házra gondoltak és gondolnak (a különbség távolról sem mellékes). Maradjunk az utóbbi kategóriánál, mert tény, hogy a beruházást művelődési intézményként fogják üzemeltetni. S az is biztos, hogy a pomázi közművelődés feltételei ezzel több klasszissal javulhak majd. A régi művelődési házban — nagyon rossz feltételek között — működő szakkörök, tanfolyamok, klubok, a község lakosságának igényei indokolttá tették, teszik, már egy évtizede az új intézmény felépítéséi. Ezzel nagyjából felsoroltunk mindent, amit nem szabad vitatni, megkérdőjelezni. Látszólag jogosan legyintenek mostanság sokan: hagyjuk a múltat! Csakhogy ennek a történetnek súlyos tanulságai vannak, amelyek a jövőre is érvényesek — és ami legalább ennyire fontos: — bizonyos következtetések levonására köteleznek a jelenben. Pomázon 1973-fban nem volt pénz művelődési házra (az országban is alig), ezért egy ifjúsági ház tervét rendelte meg a helyi tanács a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalattól. A községnek egymilliója volt, a megye adott hozzá hármat, a helybéli üzemek pedig négy, és felet Ennyiből — akltor — felépít- hetőnek látszott. A terv rövid idő alatt elkészült — részben társadalmi munkával — pontosabban majdnem elkészült —, de a hiányzó részdokumentációk nem gátolták az építés megkezdését. A Budakalászi Építő- és Szere lőipari Költségvetési Üzem (BÉSZKÜ) hosszas rábeszélés, mondhatnánk az akkori járási vezetők utasítására vállalta a kivitelezést. A szerződést megkötötték, 10,3 millió forintos költségvetésre, s az átadási határidőt 1977. december 31-re igazolta vissza a BÉSZKÜ. Aztán megközelítően másfél év telt el, mikorra a kivitelező véleményezte az időben megkapott terveket és az átadási határidő lejárta után néhány hónappal már meg is kezdte a felvonulási épületek kialakítását. . 'in amikorra A ház mar all; befejezik 20 millió forintba is belekerül. Színházterem van, de a színpadi megoldás miatt kizárólag előadó estekre lesz alkalmas, még egy közepes nagyságú tánccsoport is nehezen tud majd műsort adni. Az erkélyek egy részére aligha férnek el nézők. A szakköri szobák száma kevés, méreteik előnytelenek; a fotókör helyiségének egyik falát üvegből tervezték és itt lett volna a laboratórium is (már folyik az átépítése). Az új intézményben kap majd helyet a könyvtár, csakhogy nemigen akad üres téglalap alakú falfelület. Az előcsarnok és a könyvtár falait ráadásul egyedi gyártásúi!) zsolnai pirogránittal burkolták be! Bizony gond lesz a könyvespolcok elhelyezésével és a kiállítások rendezésével. Hangsúlyozni kell: az épület nem használhatatlan, meglehet ifjúsági háznak még előnyös is. Nem tekinthető azonban korszerű művelődési háznak, szakmai működtetése még belső átalakítások után is problémákat fog okozni. Mindez nem mond ellent annak, hogy a jelenlegi adottságokhoz képest hatalmas fejlődést hoz az új művelődési intézmény. m Bizonytalan, hogy lYSaJu. mikor. A létesítmény átadásának (1977 helyett!) legutóbbi határideje 1981. május 1. lett. A kivitelező módosítást jelentett be. Kiderült ugyanis — igaz, már egy évvel ezelőtt —: az eredetileg kihagyott részlettervek elkészítését nem rendelte meg utólag sem a tanács. Hosszas utánjárással az idén sikerült elintézni, hogy a PTTV vállalja el a munkát, de a rendkívüli besorolással is csak 1981. január 8-ra tudták visszaigazolni a tervek leszállítását. Az eddig sem túl nagy ütemben folyó építkezés tovább lassult így aztán heti rendszerességgel találkoznak a szentendrei járási pártbizottságon azok, akik. intézkedhetnek, intézkedhetnének a művelődési ház befejezésének meggyorsításában. Politzer György, a gazdaságpolitikai osztály vezetője segíti elő a koordinációt a tervezők, a kivitelezők és a beruházó tanács között. Sajnos még mindig sok időt és energiát fordítanak az egymást kölcsönösen felelős- • sé tevő levelezésre. A BÉSZKÜ a már említett résztervek hiányát kifogásolja, a beruházó pedig arra hivatkozik, hogy a kivitelező még az alapszerződésben vállalt kötelezettségeinek sem tett eleget és a még készülő dokumentáció nem hátráltatja jelenleg a munkát. Egy december 9-én kelt levél megállapítja, hogy az építők 6 millió 122 ezer forint érték beépítését vállalták erre al évre, de még az ötven százalékát sem teljesítették, A kivitelezők tervezési hibákra hivatkoznak, kapacitáshiányra és anyagbeszerzési problémákra. A tervezőket nem terhelheti felelősség, mivel a tervek egy része elavult addigra, mire a kivitelezést megkezdték (például már olyan anyagokat nem is gyártanak, amelyek 1974-ben még léteztek és ez sok további problémát is okoz, vagy okozhat). Gyakori kifogás (nem is alaptalan), hogy a beruházás bonyolítása sem volt megfelelő. De az egész áldatlan állapotot az okozza, hogy egyszerűen nem készítették elő a beruházást: anyagilag, technikailag és szakmailag megalapozatlanul vállalta magára a beruházó szerepét a pomázi tanács. ' Akkori A létesítmény meg- RMVUr. építésére hozott döntés idején. Ma már ugyanis — a BÉSZKÜ igazgatóját kivéve — senki sincs abban a beosztásban amelyben akkor volt, ma már senki sem vonható felelősségre, (bár valahol csak megtalálhatók!!) hogy elfogadtak egy, a korszerű közművelődési intézmény céljaira nem egészen alkalmas tervet (ismét felbukkan az ifjúsági ház probléma), amely építészetileg is sok hibát tartalmaz (az ablakokat nem lehet kinyitni az eléjük helyezett fűtőtestek miatt, csak ha a fűtőalkalmatosságok burkolatait leszerelik, az olajkazánban megközelítően egymillió forintnyi energia fogy maid el évenként). i De szembe kell nézni még egy problémával: a BÉSZKÜ-t kijelölték a kivitelezésre. Ha egy vállalat képes a beruházás megvalósítására (márpedig az épület elkészült), akkor egyértelműen indokolt lehet, hogy egy kulturális intézmény felépítésére kijelöljék. A cél érdekében ez érthető. Ugyanígy az is, hogy a tervdokumentációt a fontosság és az anyagi lehetőségek függvényében lépcsőzetesen rendelik meg. Az azonban már érthetetlen, hogy a kijelölt kivitelező megengedheti magának: az átadási határidő után hónapokkal kezdje meg az alapozást (márpedig a példa szerint megtehette). Ugyanígy az is érthetetlen. hogy a helyi tanács vezetői sok éven keresztül belenyugodtak a kivitelezés ilyen vagy olyan okból történő elodázásába. Közben mindazoknak, a^~ örökségként maradt a pomázi művelődési (ifjúsági) ház minden elképzelhető hibával terhelt építkezésének befejezése, csupán egyetlen dolog lehet a céljuk: most, már erőn felüli áldozatok árán pontot tenni az ügy végére — betartani (a négyszer elhalasztott) átadási határidőt, az 1981. május elsejét. Kriszt György Személyazonossági igazolvány (3*) kit hiszem, messzire jutottam szervezésében részt vettem, idegenvezetőként dolgozom, számos kollektívával utaztam az országban — ncs, ennyi ismeretség. úgy éreztem, alapnak jó lesz. Családom is biztatott — megköszöntem, elfogadtam a feladatot. — Azóta? Nem tudom elsorolni, mi minden a munkám. Idén a kongresszus, a választások. adtak sok tennivalót. A pártoktatás irányítása, ellenőrzése, a propagandisták felkészítése mellett a városi művelődésügy irányítása, az egészségügy, a tudományos kutatómunka pártirányitása is a feladatom. Sok, de bírom. Fiatal vagyok, és ez egy fiatal városban nem lehet hátrány. Egyéb: — A város alapvető szükséglete egy művelődési ház. Már épül, bár késve. Nagyon sokat várunk tőle, talán túl sokat is. Az itt élők befeléfor- dulásának feloldását, aktív szellemi központ szerepet. Van erőnk, rugalmasságunk, sikerülni fog. — Nádfedeles háziban, petróleumlámpánál tanultam meg írni. Jövőre úiabb diplomát szerzek, népművelés szakon. Család, barátok vesznek körül. megfelelő körülmények között élek. Olyan munkám van, amit szeretek és talán jó! is végzem. Harmincegy éves vagyok. Azt hiszem, messzire jutottam. Andai György (Folytatjuk) Neve: — Mitták Ferenc. Születési helye, ideje: — Gyón, 1949. október 11. gyón kisközség volt Dabas p ellett, most, 1964 óta, annak III. kerülete. • Szülei: — Apám három holdon gazdálkodott 57-ig, akkór Pestre nent segédmunkásnak az íUhenaeumhoz, 75-ig, nyugdíjazásáig. Anyám otthon volt, i kis földdel, meg velünk, gyerekekkel foglalkozott. Hárman voltunk testvérek, én a legkisebb, nővérem szövőnő, bátyám marós! Állandó lakhelye: Százhalombattán élek 1975 óta. Kétszobás, összkomfortos lakásban, lakótelepen. Ideiglenes lakásváltozások: — 1968-tól Szeged. A József Attila Tudományegyetemen tanultam, történelem-régész szakon. Bevallom, tudományos ambícióim sosem voltak. vagy hogy egy múzeumban el vegetálják? A gyakorlat érdekelt, s szülőhelyemre, Da- basra kerültem vissza 1973- ban. A nagyközségi tanács művelődési felügyelője lettem. Jól éreztem ott magam, sokat dolgoztam, nagyközségi évkönyvet szerkesztettem, tanácsi híradót, szerveztem a Dabasi napokat. Nehéz szívvel váltunk el, de muszáj volt. Feleségemnek nem sikerült megfelelő állást találnia, lakásra is hiába vártam. A százhalombattai tanács pályázatot hirdetett 75-ben közművelődési felügyelői állásra. Tizennégy jelentkező közül engem választottak. Bár későbbre ígérték, de már abban az évben megkaptuk a lakást. Családi állapota: Feleségemet Szegeden ismertem meg, történelem-francia szakon végzett, 1974-ben házasodtunk össze, itt tanít Battán, 78-ban született a fiunk és talán, mire e sorok megjelennek, már megérkezett a második gyerek. Munkahelyváltozások: — Hogy elnyertem az állást 75-ben, talán annak köszönhető: a jelentkezők közül nekem volt ténácsi gyakorlatom, államigazgatási vizsgám. A fő feladat akkoriban, de még ma is az, hogy a városi lakóterületeken tartalmas közművelődési formákat teremtsünk. Évek kemény munkájával kialakítottuk komplex programunkat, melynek keretében a közművelődési és a közoktatási intézmények aktív, szoros, mindkét fél számára hasznos együttműködését sikerült megvalósítanunk. Szép eredményeket értünk el ebben a munkában. több díjat, elismerést szereztünk. Büszke vagyok rá és talán ez a siker is nyomott a latban, amikor két éve behívtak a városi pártbizottságra és megkérdezték: vállalnám-e a propaganda- és művelődési osztály vezetését. — Nagyon meglepődtem. Akkor már három éve párttag voltam, sokat dolgoztam különböző posztokon a KISZ- ben, a gimnáziumban, az egyetemen, Dabason, itt is — de hát ez mégiscsak más. Megtiszteltetés volt, természetesen, de azért kértem egy hét gondolkodási időt. Nem volt könnyű a döntés. Szerettem a tanácsi munkát, ott is, azt hiszem, elfogadtak engem. Gondot okozott, ismerem-e eléggé a várost, az embereket, hogy megoldhassam a feladatokat. Sokfelé jártam, különböző alkalmakkor. például rengeteg vetélkedőt rendeztem az üzemekben, történelmet is tanítottam — tanítok —, sok politikai rendezvény, ünnepség